Kiemelt koncertek


Blues for Blue 6.
2024.04.14.


Teddy Harpo
vendég:
Benkő Zsolt

2024.04.02.


Dan Patlansky

2024.04.20.


The Mojo
2024.04.26.


Fekete Jenő 60

2024.04.27.


Shemekia Copeland
Little G Weevil
and his band

2024.07.17.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Idegen tollak
Mojo Workings
Mojo Workings
Long Step
Alastair Greene
Alastair Greene
Alive In The New World
Mick Pini
Mick Pini
Backtrack
The Özdemirs
The Özdemirs
Introducing The Özdemirs
Layla Zoe
Layla Zoe
Nowhere Left To Go
The Holmes Brothers
The Holmes Brothers
State Of Grace
Buddy Guy
Buddy Guy
Blues Singer




Archívum

Jóindulatú nyűg
2006-09-29 | beszélgetések


Beszélgetés Szabó Tamással

Szabó Tamás neve nem csak a blues-ban jártasaknak csenghet ismerősen, hiszen egyéb műfajokban is otthonosan mozog, s ismert, s keresett session zenész is.
14 éves korában jutott hozzá Muddy Waters: Fathers And Sons lemezéhez, s ezután kezdett el autodidakta módon harmonikázni tanulni.


Vele beszélgettem…

Turista: A magyarországi harmonikázás második hulláma ért el téged a '80-as években. Ekkor Bacsek István, Bodonyi Attila, Hagyó Béla játékát láthattad. Megkerested őket, hogy tanítsanak, vagy teljesen egyedül álltál neki a harmonikázásnak?
Szabó Tamás: Valamikor 1982-83 táján kezdtem el szájharmonikázni. Ma is jól emlékszem, az első hangszeremre, ami egy Hohner márkájú piccolo volt, s 153 forintba került. Hozzátenném, hogy nem volt akkora választék, mint jelenleg. Sokszor fél éveket kellett várni, hogy új hangszerhez jussak, vagy Bécsbe kellett menni és valutáért beszerezni, ezért nagy becsben volt tartva az a pár, ami az akkori készletemet jelentette.
Egykoron a hazai blues élet kimerült egy-két blues-rock zenekarban, (HBB, Lakatos Bögöly Béla jazz-rock formációja, Star együttes) azok koncertjeire jártam az FMH-ba, a józsefvárosi klubba. Később, ott ismertem meg olyan embereket, akik segítettek a legváltozatosabb amerikai bluesfelvételekhez jutni, vagy a saját gyűjteményükből, vagy pedig becsempészett („nyugati” többnyire Yugoton) lemezekhez.
Ifjonc koncertrejáróként találkoztam az említett előadókkal. Bodonyi Attilával, az akkor frissen beindított blueskocsma mozgalom úttörőjével, keveset beszélgettem. Elég távolságtartó helyzetekben találkoztunk. Ő a harmonikát, mint a zenéjének egy színezője használta. Sokkal fontosabbak voltak a szövegek, az előadásmód.
Bacsek Pistát tágra nyílt szemekkel néztem a közönség soraiból. Talán Őt tartom mai napig az első igazán jó Sonny Terry imitátornak. Egy koncertje után odamerészkedtem hozzá, s azon kérdésemre, hogy tanítana-e, nemleges választ kaptam. Utólag már elfogadom, mert Ő akkor lehetett 18 éves, és ebben a korban minden fontosabb, csak nem a tanítás.
Hagyó Bélát szintén egy koncertjén láttam. Nagyon megfogott a harmonikaszandja, a személyisége. Sokat pörögtem vele, s talán Ő a maga módján valamit át is adott a hangszerkezelésből, de tényszerűen nem tanított. Akkoriban döntötte el, hogy elhagyja az országot, s főleg ez izgatta. Úgy hogy nem maradt más, mint feltenni a Teslára a bakelit lemezeimet, vagy a magnóba a Nemes Nagy Péter egy-egy elkapott Petőfi-rádiós műsorának kazettáját, s szó szerint agy nélkül, megszállottan zenélni.

T.: Mikor jutottál el egy olyan szintre, amikor már színpadra léphettél ill. zenekarral játszhattál?
Sz.T.: A sulis évek alatt rendszeresen játszottam az órák után, az újpalotai falanszter egy-egy pin-pong asztalára állva, az osztálytársaim előtt. Ittuk a Kocsis Irmát, ment a tinivaker, bár nem volt túlzottan jó az osztályközösség. A sulin kívüli életem meg, a Hobo Blues Band bulik, a Kassák Klub, a Lágymányosi Művelődési Ház és a Rolling Stones Klub berkeiben zajlott.
A Kassák Klub egyik „szesönében” álltam először színpadon. Az első számok amiben szóhoz jutottam az a Back On The Road Again - Cannet Heat, illetve, a You Gotta Move - Fred McDowell számok voltak. Akkora már ismertem olyan embereket, akik később sokat segítették a munkámat, vagy tanítottak. Ők nem feltétlen a hangszerkezelésben nyújtottak segítséget, hanem egy látásmód kialakításában. Mai napig szoros barátság fűz Nemes Nagy Péterhez, aki igazából megnyitotta a blues mélységeit előttem.
Közösen zenéltem Vladár Károllyal, (slidegitáros, énekes, fizikus) a Bad Luck And Trouble zenekarában - Ő a ’20 évek bluesai a korai jazz, és a Cannet Heat zenekar felvételeinek mindentudója volt - , Hagyó Bélával, aki sokáig név nélkül futatta csapatát, ahol a legelképesztőbb összeállításban játszottunk. Szikora Tamás-gitár, Helyes Gábor ének–zongora, Juhász Sándor-dob, Bacsek István-ének,herfli, Makó László-szaxofon, az (Európa Kiadó gitárosa) Dönci, Vojnics Attila-szájharmonika, Gyenge Lajos-dob.
Később tagja lettem az Udvari Bolondok triónak, akikkel keményebb bluesokat játszottunk Johnny Winter-től, Taste-től (Bráder Vilmos-ének,gitár, Straussz Péter-basszus, Kisvári Ferenc– Gyenge Lajos-dob). Az első profi színpadi megmozdulás velük történt, a Hobo Blues Band 1986-os Petőfi csarnoki koncertjének élőzenekaraként.

T.: Az első lemezed a Bistro Blues Band tagjaként jelent meg 1989-ben, később megszakadt a munkakapcsolat a Vas Zolival?
Sz.T.: A Vas Zolit is a blueskocsmák valamelyikén láttam először. Arra már nem emlékszem, hogy alakult, hogy én a Bistro Blues Band tagja lettem. Sőt, azt sem tudom, hogy voltam e tag! Nagyon kusza volt a helyzet. Az egész egy lemezfelvételből indult ki, de akkor én már a Palermo tagja voltam. Szerintem, elég nehéz utat választott, összekombinálta a tradicionális blues hangzásvilágát a magyar szövegekkel. Nem igazán volt befogadó akkoriban erre a közönség. Ami lenyűgözött, az Bocskai István gitározása, illetve a Zoli rálátása egy-egy zenei, és politikai kérdésre. Ő már a hetvenes években zenélt a különböző dalos fesztiválokon, és rajta keresztül ismerkedtem meg Boros Lajossal, B. Bíró Zoltánnal és Halper Lászlóval.
Túl komoly volt nekem a zene, s talán a közeg is, ráadásul egyre inkább jegyezték a Palermo-t, így velük megszakadt a zenélés. Ritkán találkozunk. Az biztos, hogy a tanulásom „kálváriájában” egy fontos állomásnak tartom.

T.: 1990-ben jelent meg az első Palermo Boogie Gang lemez. Emlékszem, amikor meghallottam nagyon megdöbbentem, hogy Magyarországon ilyen is létezik, addig ugyanis nem igen volt ilyen színvonalú blues zene. 1997-ben mégis feloszlottatok, mi vezetett ehhez?
Sz.T.: Igen, már 88-ban készítettünk egy stúdiós koncertfelvételt, ami soha nem látott napvilágot. 89-ben vettük fel az első lemez anyagát, ami nagyon későn, majd egy évre rá jelent meg. Azért emlékszem ilyen pontosan, mert nekem volt szerencsém közölni Makó Laci-szaxofonos kollegánkkal, hogy sajnos elválnak útjaink. Lemez a kezembe, ketten ülünk a Made In nevű pubban s próbálom szépíteni a dolgokat. Elég rosszul éreztem magam, s sajnos ez kihatott az első lemezünk önértékelésére is.
1997 - Sziget koncert, (Nagyszínpad augusztus 17-e) ez a Palermo feloszlásának napja. Amennyire nem lehet meghatározni, hogy mikor és hogyan alakult meg a csapat, annyira konkrétan lett vége. Nézd, akkor már tízen éve játszottunk együtt, évi több száz koncertet és hosszú külföldi turnékat buliztunk végig. Elfáradt. Mindenkinek volt más elképzelése a zenélésről, és más zenét is akart játszani. Szerintem, rendben van ez így. Nem kell a név miatt megtartani egy zenekart, ha már belülről nem működik. Ez azon kevés zenekarok egyike volt, ahonnan, nem lehetett senkit sem kirúgni, s egy új tag sem oldotta volna meg a belső viharokat. Mi, jó pár dolgot tettünk le az asztalra. Engedd meg, hogy egy párat kiemeljek:
- kis hazánkba, behoztunk két új műfajt: a chicagói bluest és a zydeco-t,
- rengeteg ma ismert zenésszel ismertettük meg a tradicionális blues, feketék által játszott változatát így:
Péli Barnabással, Takáts Tamással, Pribojszki Mátyással, Besenyei Csabival, Nagy Szabolccsal, Szűcs Gáborral, Czomba Imrével, stb.,
- elsőkként hívtuk fel a figyelmet a rétegzenék fontosságára, a ’89 körüli politikai változások viharában,
- Podlovics Péter (szervezőnk) jóvoltából, sok külföldi, amerikai feka zenésszel játszottunk itthon és kint.
- bár hivatalosan feloszlottunk, mégis, mai napig együtt játszunk mindenféle alkalmi zenélésben.

T.: 1993-ban megosztott V. helyezést kaptál a szájharmonika világbajnokságon. Jársz azóta is erre?
Sz.T.: Hát, nem szívesen emlékszem erre. Egy felesleges kanyar volt. A protekción alapuló zenei versenyeket soha nem szerettem. Egy zenét nem lehet ilyen módon versenyeztetni, sőt sehogyan sem. Vajon mik a meghatározó kritériumok? Sebesség, gyorsaság, pontosság, érzékenység? Amit az egyik tud, azt a másik nem. Ráadásul mi voltunk ketten Ferenczi Gyurival a kelet európai blockból a csodabogarak!
Összebalhéztunk Steve Baker-rel, az egyik zsűritaggal, mert inkorrekt volt a díjazás.
Ami a szívemet melengette és az igazi elismerés volt, az két dolog. Az egyik, hogy volt ott egy ötvenes éveiben járó amerikai, no name harmonikás, aki saját maga készítette a hangszereit, s Ő nekem adott egy ritka felvételeket tartalmazó VHS kazettát (feka bluesharmonikások) mondván, hogy ezt annak a versenyzőnek szánta, aki szerinte a legjobb. A másik, hogy vettem egy Carlos Del Hunco lemezt, aki szintén indult a versenyen, (meg is nyerte) aki, azt írta dedikációnak, nem értek egyet a helyezésekkel. Ez, akkor is, és mai is többet ér nekem, mint bármilyen hivatalos elismerés.

T.: Az évek folyamán számtalan nem kimondottan blues lemezt is készítettél. Milyen más zenei stílusok érdekelnek?
Sz.T.: Mindig is sokféle zene érdekelt. Tizenévesen, miközben hallgattam a Deep Purple-t a Kiss–t, a Beatles-t, a Rolling-ot, hallgattam a Szécsi Palit, és a Cliff Richard-ot, és még távolabb megyek, Toldi Máriát is. Mindenre befogadó voltam. Mai napig is szeretem az új dolgokat. Nem egyszer kérdezem a tanítványaimat, akik most járnak középiskolába, hogy mit hallgatnak, mi a menő stb. Az a rálátásom, hogy ma is kialakult egy lemezgyűjtői kultúra, vagy nevezzük inkább felvételgyűjtői szenvedélynek, csak ma nem az ’50-es-’60-as bluesfelvételek, régi, kis-példányszámú lemezek gyűjtéséről szól, hanem a mai zenei ízlésének megfelelően átalakult. Szeretem a DJ kultúrát. Szerintem nagyon izgalmas. Persze minden esetben a megítélésem a zeneiségen alapszik. Sok a szmötyi! Mindent szívesen megtanulok, ha érdekel, és szeretem a zenei kihívásokat. Sok harmonikás évtizedeket tölt a blues rabságában. Jóindulatú nyűg, de mégis csak egy zárt világ. Amerikában lehet, hogy elég csak bluest játszani, de itthon az operettek világvárosában, nem. Más kultúra. Érdekelnek az új hangzások, ehhez mindig naprakész kell lenni, miközben nem feledhetem, hogy hol mi a tradíció. Az új hangzáshoz mindig más emberek kellenek, mert mást hoz mindenki. Minden lemezemnek meg volt az alap gondolatisága és nem csak bluesok voltak felpakolva szoros egymásutánjában. Sokan mondják, hogy eklektikusak a lemezeim, ezt bátran felvállalom. Nehéz elfogadtatni az emberekkel, hogy az egyik lemez blues a másik pop, a harmadik filmzene. A világban számtalan előadó úgy dolgozik, mint én, (pl.: Prince, David Bowie, Diamanda Callas) nekik nem kell már megküzdeniük ezzel. Talán itt is egyszer beérik a gondolat, s megérik a gyümölcs. Az, hogy ennyi zenei irányzatot keverek kitermelt egy-két hangzásvilágot, ami a visszajelzésekből ítélve a fiatal generációt izgatja. Most keresik (folyamatosan) a Taylor’s Clothes lemezeimet, a Blue Orange lemezt. Kb. 5-6 év telt el. Ennyivel előrébb járnék? Vagy ennyivel le vagyok maradva? Gondolom, ha hetvenéves leszek, kiderül.
Sokszor ért az a vád is, hogy keveset harmonikázom a lemezeimen. Nos, ez tévhit. Bár tény, hogy nem úgy, ahogy azt a koncerteken hallhatják. Rengeteg effekt, rejtett sáv, és sokszor hangszerimitálás harmonika hangból készült. Átlagban 4-5 sávon brillírozok. Mára véget ért az a korszak, amikor egy hangszeres ural egy lemezt. Nem izgatóak a szólok, két lényeges ismérve a sikernek a dallam és a ritmika. Persze vannak stílusok ahol mindig is meg kell mutatni, hogy ki a Jani a plázson.
Ha tanítok, akkor ezt mindig elmondom a csemetéknek. Nem érdekel, hogy magamat lemásoljam, s hogy mennyire lesz vagy akar technikás harmonikás lenni. Én azt szeretném, hogyha magukat hoznák a felszínre. Ha valaki, ska zenét, rockot hallgatott ez idáig, s azt sem tudatosan, akkor miért is akar tradicionális bluest játszani. Mert tetszik. Igen nagyon jó. De az mindenek felett egy életvitelt is jelent, és zenei alázatot. Ha valaki „nájki” cipőt hord, és „ájpoddal” jár órára akkor… Ez persze nem baj. Legyen tisztába, honnan indult a pop, rock zene, de, és ne erőszakolja meg magát.

T.: Van olyan tanítványod akit annyira tehetségesnek tartasz, hogy a közeljövőben feltűnhet? Sokan megkeresnek, hogy tanítsd őket?
Sz.T.: Van, lesz, volt. Mit is nevezünk tehetségnek? Mikor mondjuk, hogy valaki feltűnt? Ezek valahol annyira szabad kérdések, de megpróbálok válaszolni rá.
Szerintem sok módszerrel lehet tanítani. A legfontosabb, hogy egy világnézetet kapjon a „vevő”. Ez azonban amilyen szépen hangzik, olyan veszélyes is. Ez nagy felelősség. Ha csak a tényszerű tanítást veszem alapul, akkor vannak tanárok rajtam kívül is, de ha a tényleges tanítást, tehát amiről szólhat és szól a mester, mint tanító, akkor egy vagyok ebben az országban (természetesen itt most a szájharmonika tanításról beszélek). Vannak tanárok, akik megtanítják, hogy, hogy szól a hang, mikor jó, aztán hadd boldoguljon az életben a tanonc. Nálam minden diák, mást és másként tanul. Ha belegondolsz, nem lehet egy középiskolásnak ugyanazzal a nyelvezettel élni, mint egy idősebb, vagy egy még fiatalabb tanulónak. Az egyik bluest akar játszani, a másik rockot, stb. Nyilván nekem is vannak gyengébb pontjaim, de ezt mindig tisztázom a skacokkal. A legidősebb tanítványom az idén 75 éves nyugdíjas nagymama, aki csak annyit szeretne, hogy karácsonykor el tudja játszani a Csendes Éjt. Ezért nagyon tisztelem, mert szerintem, és akármilyen optimista is vagyok magamról, a már előbb említett, áhított, hetvenest taposva, nem hiszem, hogy majd eszembejut, hogy mondjuk, megtanuljak esztergálni.
A legfiatalabb egy 10 éves (túl jó módból származó) kisfiú, akit egyelőre jobban érdekel a bőrgolyó, meg a horror, mint a zene. A család a társadalmi ranglétra mászása közben látta, hogy gazdagéknál átlagban, nem csak hogy 4 nyelvet beszélnek, hanem még zenélnek is. Ez két szélsőséges példa volt. Ám, van olyan srác is, aki már úgy keresett fel engem, hogy úgy játszott, mint egy „kisangyal”. Közösen alapítottunk egy rövid életű zenekart (az, hogy nem működhetett hosszútávon Silence nevű csapatunk, annak nem az emberi vagy zenei oldala volt az oka, hanem túl nehéz és egyedi volt a hangkép, így játéktér híján, meghalt), nos, neki teljesen mást kellett adnom, mint egyszerű hangszertudást. Ahhoz, hogy valaki profi legyen, millió más, kiegészítő dolgot is meg kell tanulni. Ebben segítettem Őt, s talán nem sokára ismertebb lesz mindnyájunknál
Régen sokat tanítottam, ma már megnézem, hogy kit. A kevesebb sokkal több!

Tanítás II:
Annak idején, mikor feloszlott a Palermo Boogie Gang, hirtelen a semmi közepén találtam magam. Mint egy fél éves vergődés után rátaláltam azokra a fiatal zenészekre, akik később a Spo-Dee-O-Dee zenekarom oszlopos tagjai lettek. Én már tízen éve zenéltem, miközben Ők akkor kezdték a pályájukat. Mai napig az-az alapelvem, hogy fiatalokkal játszani sokkal jobb, mint idősebbekkel. Igaz nem olyan mívesen szól még a hangszer a kezükben, sokszor nem tudnak viselkedni, csak a bulizás létezik, nem ismerik a protokollt stb. ám, hihetetlen erő van a játékukban. Teljesen másként nyúlnak egy témához, mint egy érett zenész. Erre a minap volt ékes példa a Ripoff Raskolnikov lemezbemutató koncertje. Nagyon szépen játszottak, nyugodt érett profi zenélés volt, mégis a zenében eltöltött múlt, és magában a haladó kor, ráült a hangképre. Tiszta, hibátlan, de valami parázs hiányzott.
Nos rengeteg energiát fektettem a skacokba. Sok pofont kaptam, részint tőlük, részint a zenészkollegáktól, akik nem hittek egy-egy zenésztársam zenei kvalitásában.
Ez egy külön mesekönyv lett az életemben. Ma mindegyikük sikeres, egyre inkább elismert zenész lett. Nagyképűség nélkül állíthatom, hogy a tudásuk egy jelentős része nekem is köszönhető. Már sajnos nincs a zenekar, mert az egyéniségek, mint a rajzfilmben életrekeltek, s más utakon járnak. Varga László az egyik legkeresettebb basszusgitáros lett (Hiperkarma zenekar), Torma „Frenk” Gábor-dobos, elképesztően nagy karakter, nagyon tehetséges dobos, énekes, zeneszerző. Az Ő világa sokkal inkább a saját maga megvalósítása, mint a blues, mint egy zenei irányzat. Csak nézed, nézed a színpadon, s nem tudod levenni a szemed róla.
Szűcs Gábor-énekes, gitáros. Nos Ő vele olvastam az interjúdat. A Gábor soha nem volt könnyű ember, örökös ellenzékben. Sok vitám volt vele. Most beérett, a hangja az amerikai fekákéhoz hasonlítható, igazi energikus előadó. Nemes Zoltán-zongora, ének. Neki volt talán a legnehezebb meglépni, mind azt, amit a többiek egyszerűen pillanatok alatt megteremtettek maguknak. Nem tudok hazánkban mondani még egy hozzá hasonló egyéni hangképpel játszó zongoristát, aki még énekel is. Öten voltunk, s kiderült, hogy jól választottam. Átadtam mindent, amit lehetett, s tudtam nekik. Megtapasztalták a zenésszéválás minden fokát, a stilisztikát, a munkafegyelmet, úgy, hogy nyitottak maradtak a zenei stílusokra. Most, remélem, Ők is hasonlóan adják át az ő zenészeiknek. Büszke vagyok rájuk.

T.: Verseket írsz, fotózol, van még más olyan művészeti ág, amely foglalkoztat?
Sz.T.: Sok mindet teszek a zene mellett. Egyik barátom azt mondta egyszer: Aki sok mindenhez akar érteni az mindig gyanús! Én nem osztom vele ezt a nézetem. Legyél teljes, csak tudd, hogy mi minek kell, és tudd, hogy használni (nekem is gyanús az Alföldi Robi)! Írok, de nem akarok költő lenni, mert az egy másik teljes ember. Fotózok, mert másként látom a világot, mint ahogyan azt a hírlapok hozzák. Nekem, fontos a vizuális kultúra, ami mindennel együtt szintén hanyatlani látszik, zavar az utcák rendetlensége a gyerekes, ám rossz képi világ. Tervezek borítókat, grafikai munkát végzek, hogy kiéljem, és megéljem az esztétikumokat. De az első a zene! Valamikor rajzosként kezdtem, sokkal inkább érdekelt a festészet, mint a zene és az élet döntött. Miért akarnám megváltoztatni, azt, amivé lettem.

T.:Melyek azok az aktuális formációk, amelyben jelenleg játszol? Kérlek, beszéljél ezekről!
Sz.T.: Mindig sok mindenben vettem részt. Legyen az zene, színház, kiállítás megnyitó.
Most főleg duó és trió formációban játszom. Nemes Zoltán zongoristával és Kövi Arthur Bálint-csellóssal New-Orleans-i zenei stílusokból ötvözött dalokat, bluesokat. Most alakítottam meg Largo nevű formációmat, amely öt tagból áll.(Erről majd később írnék)
Játszom a Palermo-val, havonta egyszer a nosztalgia kedvéért, és felkért Kontor Tomi barátom, illetve Póka Angéla barátosném, hogy most induló új zenekaraikban játsszak. Még nem indultak el a próbák, de nem sokára Szol a Mio.
Zenei felkérést kaptam Vasvári Emesétől (a Jancsó filmek egyik közismert színésznőjétől), hogy novembertől játsszak a Pókká vált lány című színdarabban.
Nem olyan rég ért véget legutolsó lemezem (Obsession) sajtóreferenciáinak begyűjtése, és egy másik lemez kivitelezésében segítkezem, aminek Pribojszki Matyi barátom a producere.
Elkezdtem új szólóanyagom felvételeit, ami valószínűleg 2007-ben lát napvilágot, és megint egy másik oldalamat szeretném mutatni a közönségnek.
Mostanában, kevés nagyszínpados produkcióban veszek részt, a befektetések időszakát élem, ami remélem, hamarosan megtérül.

T.: Nem beszéltünk még a Magyar Szájharmonikás Szövetségről. Mennyire tartanak össze a hazai herflisek?
Sz.T.: Ez egy bonyolult kérdés. Szeretném hinni, hogy nagyon. Annak idején a Gyurival kettőnket jegyeztek, mint a „királyok” (bár én soha nem tartottam magam annak, már csak azért sem, mert mindig is érdekelt a múlt. Felkerestem régi szájharmonikásokat, és segédkeztem az ABC Trió elfekvő felvételeit megjelentetni, riportot készítettem Sárközi Róberttel a Barabás Trióból, hallottam játszani, sőt rendszeresen összejártam zenélni Lázi Szabolccsal, aki egyébként megnyerte azt a bizonyos trossingeni hohner világbajnokságot, kromatikus harmonikázás kategóriában. Így körülbelül mindig tudtam, hogy hol is tartok).
Sokszor a média osztott meg bennünket. Ennek meg is lett az eredménye. Nem volt riport, s ma is ritka, hogy ne merülne fel a kettőnk viszonya. Ez szörnyű. Képtelenek megérteni, hogy két külön egyéniség, teljesen más szemlélettel. Mintha csak minket súlytana ez az átok. A Dés Lászlót, nem hasonlítják az Elek Istvánhoz, s Muck Ferencet sem a Szt. Martinhoz. Tisztes távolságból nézzük, vagy nem egymás munkáit.
Közben lassan felcseperedett egy generáció. Besenyei Csabi (aki volt tanítvány, bár foghíjasan), Pribojszki Matyi (akinek a Békéscsabáról küldött leveleit a napokban olvasgattam-távoktatás).
Ők azt hiszem, hogy már teljesen másként állnak ehhez a közösséghez, mint anno mi. Mátyás barátom, sokat tesz és segít a herfliseknek.
Vannak arcok, akik viszont, nagyon kilógnak. Őket nem nevezném néven. Ők többet hisznek magukról, mint akik valójában. Soha nem tudtak áttörő lemezeket készíteni. Sok simlisség van mögöttük.
Karginov Allen harmonikás barátommal közösen készítjük a www.szajharmonika.hu internetes lexikont. Ha megnézed, láthatod, hányan is vagyunk, és még többen. Gondolhatod, ennek az adatgyűjtése nem kis meló volt idáig sem, s még rengeteg munka van hátra. A fent lévő herflisek mindegyikét ismerem, s látom, ki hogy halad, milyen eszközökkel, merre veszi az irányt (egyébként a világon egyedülálló dolog, s kezd egyre jobban alakot ölteni. Körbenézve az országok hasonló témájú oldalain, nem találsz ilyet. Ennek ellenére elég szkeptikus a hangulat, még nem értik). Bocs a kitérőért, szóval, ha lemegyek egy koncertre jó hallani, hogy ki kivel játszott egy bulit, hogy milyen jó volt stb. Ilyen értelemben mindenképp egy közösséget alkotunk. De ez a közeg sem vonhatja ki magát az alól, amerre megy a világ. Ránk is hatnak a törvények, közösség ide vagy oda.
A szövetség, meg egy jogi forma. Kis ország, és igazán nincs ki kézbe vegye dolgainkat. Ma inkább az a jellemző, hogy a saját karrierünket építjük, néha szebben, néha könyökölve, vagy alattomosan.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.
 
Turista


Tommy K. jr. and Full Blast: Let Your Fingers Bleed
2006-09-29 | hír


Megjelent a 22 éves ifj. Katona Tamás első lemeze Let Your Fingers Bleed címmel. Ifj. Katona Tamás már 10 éves korában feltűnt a magyar blues zenei életben,s az első fellépéseire a PMD Blues Band-del került sor. Azóta több híres magyar és külföldi blues zenésszel szerepelt egy színpadon, játszott Szűcs Gáborral, Fekete Jenővel, Benkő Zsolttal, Ripoff Raskolnikov-val, Ian Siegal-lal, Sugal Blue-val, stb. Zenéje a Stevie Ray Vaughan, Albert King és Jimi Hendrix féle vonalat követi. A lemezen egy alkalmi zenekar, a Full Blast tagjai kísérik: Kepes Róbert–gitár, Mezőfi Róbert–dob, Cselik Gábor–billentyűs hangszerek. A lemezen közreműködik még gitáron az ifjú zenész édesapja, id. Katona Tamás egy, valamint Petendi Tamás két számban.

A lemez szerzői kiadásban jelent meg, a ZIP Egyesület közreműködésével.

A héten ifj. Katona Tamás az Egyesült Államokba, a Stevie Ray Vaughan fesztiválra utazott.

Pampalini


William Clarke: The Early Years
2006-09-26 | hír


Megjelent The Early Years címmel, William Clarke 1975 és 1985 közötti felvételeit tartalmazó dupla CD-je, melyen 27 szám található. A lemezeken közreműködik: Hollywood Fats, Smokey Wilson, Junior Watson, Cordell Boyette, Ronnie Earl, Johnny Dyer, Mitch Kashmar, Rasheed Abdullah és George "Harmonica" Smith.
William Clark 1978 és 1988 között 5 saját kiadású lemezt készített, majd 1990-től a Bruce Iglauer vezette Alligator Records adta ki a felvételeit egészen az 1996-ban bekövetkezett haláláig.

Volume 1.

1. Hittin' Heavy 2. Blues Afterwhile 3. Diggin' My Potatoes 4. Teenage Girl 5. So All Alone 6. Come On Baby 7. Keep It To Yourself 8. Teardrops Fallin' 9. Blowin My Nuts 10. The Little Girl I'm Lovin' 11. Fine Little Mama 12. Give Me Back That Wig 13. I Miss You So 14. Gina's Groove



Volume 2.
1. Early In the Morning 2. The Feelings Gone 3. Give Me Mine Now 4. Untitled Tune 5. Shoulda Kept On Runnin' 6. Looking For Trouble 7. Bloody Tears On My Pillow 8. Ice Cream Man 9. So Glad I'm Livin' 10. Horn Of Plenty 11. I Had My Fun 12. Deal the Cards 13. Boogie Woogie Woman  14. Watchdog




Pampalini



Blues a Petőfi Rádióban
2006-09-24 | hír


A Magyar Rádió Petőfi adóján, 2006. szeptember 26-án 23:15 órától, ismét Nemes Nagy Péter Blues műsora.

A műsor vendége Oláh Andor, aki beszél az október 5-i A38 állóhajó koncertről, az október 6-7-i bajai V. Idill Jazz és Blues Fesztiválról, valamint az október 20-21-i Blues Patika Fesztiválról.

Leforgatásra kerülő felvételek:

1. Sharrie Williams & the Wiseguys: Gospel Blues
2. Lord Bishop's Rockadelic Kings: Freedom
3. David "Honeyboy" Edwards: 61 Highway #2
4. Memphis Gumbo: Hey, Baby
5. Big Mama & Victor Uris: No Way Out
6. Jarabe De Palo: La Flaca
7. Bonnie Raitt & Habib Koité: Back Around
8. Buckwheat Zydeco: On Track

Turista


Blind Pig Records 30th Anniversary Collection
2006-09-24 | hír


A Blind Pig Records létrehozásának 30. évfordulójára megjelent egy 2 CD-ből és 1 DVD-ből álló válogatás. A Blind Pig Records adta ki egy vagy több alkalommal többek közt Otis Rush, Koko Taylor, Commander Cody, Asleep At The Wheel, Roosevelt Sykes, Robert Lockwood, Mighty Joe Young, Johnny Shines, The Fabulous Thunderbirds, Walter Horton, Bonnie Raitt, Eddie Taylor, Jimmy Rogers és Hound Dog Taylor lemezeit. A kiadó nemcsak blues, hanem zydeco, rhytm & blues és soul gospel lemezek kiadásával is foglalkozik.

CD 1.

1. Tommy Castro - Just Like Me
2. Smokin' Joe Kubek & Bnois King - I Saw It Coming
3. Arthur Adams & B.B. King - The Long Haul
4. Big Bill Morganfield - Evil
5. Reneé Austin & Delbert McClinton - Pretend We Never Met
6. Popa Chubby - Back In My Baby's Arms
7. Buddy Guy & Junior Wells - Hoodoo Man Blues
8. Walter Horton - Put The Kettle On
9. Debbie Davies - 24 Hour Fool
10. Omar & The Howlers - Monkey Land
11. Otis Rush - Feel So Bad
12. James Cotton - Honest I Do
13. Elvin Bishop - What The Hell Is Going On
14. Reverend Billy C. Wirtz - Jerry Rig
15. Savoy Brown - Shake It All Night
16. Jeremy Spencer - Precious Little


CD 2.

1. Magic Slim & the Teardrops - I'm A Bluesman
2. John Mooney - She Ain't No Good
3. Harper - Last Cup Of Coffee
4. Mighty Joe Young - As the Years Go Passing By
5. Willie "Big Eyes" Smith & Kim Wilson - Believe Me
6. Nick Curran and the Nitelifes - Beautiful Girl
7. Hamilton Loomis - No No No
8. Albert Cummings - You Say You Love Me
9. Rod Piazza & the Mighty Flyers - Moving In A West Coast Way
10. E.C. Scott - Sweet Man Of Mine
11. Norton Buffalo & Roy Rogers - All I Want
12. Deanna Bogart - Real Time
13. George "Harmonica" Smith - Blowing The Blues
14. Bill Perry - Down In New Orleans
15. Pinetop Perkins - After Hours
16. Otis Clay - A Nickel And A Nail
17. Dr. Duke Tumatoe - Moanin' The Blues


DVD

1. Tommy Castro - Can't Keep a Good Man Down
2. Popa Chubby - If the Diesel Don't Get You Then the Jet Fuel Will
3. Magic Slim & the Teardrops - Goin' To Mississippi
4. Rod Piazza & the Mighty Flyers - Tough & Tender
5. Reverend Billy C. Wirtz - Female Problems
6. Smokin' Joe Kubek & Bnois King - My Heart's in Texas

Blind Pig Records

Pampalini


Új Joe Louis Walker lemez
2006-09-21 | hír


Joe Louis Walker: Playin’ Dirty

Joe Louis Walker, akit neveztek már a XXI. század Willie Dixonjának is, új albummal jelentkezett. A lemez megjelenésének ideje: 2006. szeptember 19.

Számcímek:
Nobody Wanta To Know Ya / Barefoot Rock / Got Loaded / Poor Man Plead / Woman Was Made To Be Loved / Pickin' The Blues / Ain't It Nice To Be Loved / Juicy Fruit / Ready And Able / From The Projets To Paris

JSP

Turista


II. Klikkblues Jamboree
2006-09-21 | koncertajánló


2006. október 6-7. megrendezésre kerül a II. Klikkblues Jamboree nemzetközi blues fesztivál. A koncertek helyszíne Nové Zámky (Érsekújvár) Millenium Sportcsarnok, majd éjfél után a Country Pub a belvárosban.

Fellépnek:

CHRB (SK)
Ví»azný Traktor (SK)
Jakub "Little Root" Kořinek (CZ)
Takács Tamás Dirty Blues Band (HU)
Siódma w Noci (PL)
Lefthand Freddy & The Aces (NL)
Sharrie Williams (USA)
Pribojszki Mátyás Band (HU)
TEN YEARS AFTER (UK)

Bővebb információt a www.klikkblues.sk oldalon olvashattok.

Turista


Ray Charles Emlékműsor
2006-09-21 | koncertajánló


2006. szeptember 22., 19.00 óra
Ifjúsági Ház, 7622 Pécs, Nagy Lajos király út 13.


A hazai jazz- és bluesélet kiválóságai emlékeznek meg a soul zene koronázatlan királyáról, Ray Charles-ról (1930-2004). A koncert szervezője Fekete Jenő énekes, blues-gitáros (Muddy Shoes, Palermo Boogie Gang) vezetésével létrejött egy olyan formáció, amely felidézi azt a fergeteges hangulatot, melyet élvezhetett már a teltházas emlékkoncert hallgatósága.
A műsor kiváló szórakozást biztosít annak, az igényes zenét kedvelő közönségnek, akik szeretik kedvenc dalaikat professzionális élő előadásban hallgatni. Ray Charles zenéje az Oscar-díjas életrajzi film segítségével eljutott azokhoz a fiatalokhoz is, akik egyébként nem ismerték ezt a zenei világot. Közülük is sokan felfigyeltek a művészre és megkedvelték dalait (Hit The Road Jack, Unchain My Heart, Georgia).

Fellépők:
Mezőfi „Fifi” István–dob, Hárs Viktor–basszus, Nagy Szabolcs-zongora, id. Lakatos „Szoszó” Sándor–zongora, Szabó Tamás–szájharmonika, Monori Gabriella–ének, Kutzora Edina–ének, Marshall László–szaxofon, klarinét, ifj. Lakatos Sándor–szaxofon, Csizmadia Dávid–trombita, Abbas Murad–pozan, Fekete Jenő–ének, gitár

Vendég: Rácz Kati

Turista


Johnny Adams: One Foot In the Blues
2006-09-16 | kritika


A szentimentalizmustól sem mentes Johnny Adams One Foot In The Blues albuma, amely 1996-ban jelent meg. Ekkor már túl volt a Percy Mayfield kompozíciókat tartalmazó zseniális Walking On A Tightrope albumon, a Doc Pomus szerzeményeket tartalmazó The Real Me albumon is, s számtalan nagy névvel dolgozott már együtt, úgy mint Walter Wolfman Washington, Duke Robillard, Jon Cleary, Johnny Vidacovich, Harry Connick, Dr. John stb..
Azonban azt nem állíthatjuk róla, hogy csak más szerzeményeiből élt, hiszen olyan sztároknak írt dalokat, mint B.B.King, Frank Sinatra, Ray Charles.
Nagy családba született -1932. január 5-én- Johnny Adams (Lathan John Adams) New Orleans-ban, s a 10 gyermek közül ő volt a legidősebb.
Zenéjében később visszatükröződik a város gazdag zenei hagyománya, megtaláljuk benne a blues, a rhythm & blues, a soul, és a jazz jegyeit is.
15 éves volt amikor kikerült az iskola falai közül, hamar hivatásos zenész lett, de először evangélikus csoportokkal énekelt.
Nyolcadik Rounder albuma a One Foot In The Blues, amely a Wont’t Pass Me By soulos szerzeménnyel indít, gazdag hangszereléssel, s Dr.Lonnie Smith Hammond B3 orgonájával (ez az első albuma, ahol ez a hangszer megszólal).
A következő szerzemények: One Foot In The Blues, Baby Don’t You Cry már balladisztikus hangnemet ütnek meg, s folytatódik ez a sor a Roadblock-ig. Nem ízléstelenségig elmenő, csöpögős dalokról van szó, de örömmel fogadtam azért a lüktető, felpörgetett Half Awoke-t, vagy a swinges Cookin’ In Style-t.
Nem szóltam még a hangról, ami hol bársonyos, hol szenvedélyes, hol éles de mindenképpen egyéni.
Johnny Adams sajnos már nincs közöttünk, 1998. szeptember 14-én, rákban halt meg.

Rounder, 1996
10/9

Turista


Hound Dog Taylor and the HouseRockers
2006-09-16 | kritika


Igazi ősgitáros volt az 1975. december 17-én rákban elhunyt Hound Dog Taylor, akinek nemcsak kiváló lemezeket köszönhetünk, hanem közvetve hozzájárult a remek Alligator Records megalapításához is. A sztori szerint ugyanis Bruce Iglauer 1971-ben, 23 éves korában 2500 dollárnyi hagyatékából, abból a célból alapította meg az Alligator Records-ot, hogy megjelentesse kedvenc bandájának a Hound Dog Taylor and the HouseRockers-nek az albumát.
Árad a zenéjéből a nyers erő, amely nemcsak az egyszerű embereket fogta meg, hanem az egyetemisták körében is hamar népszerű lett. Pedig nem volt igazán képzett zenész, néha túl gyorsan, néha halkan, volt úgy hogy rossz ütemben játszott.
Egymást követik a lendületes számok az albumon: She’s Gone, Walking The Ceiling, It’s Alright, I Just Can’t Make It, 44 Blues, 55th Street Boogie
„Senki sem dobja fel úgy a bulit, mint ő az őrültségével” - írta a Living Blues Magazin, s való igaz, igazi talpalávaló zenét játszott, amely arra való hogy elfelejtessék az emberekkel a problémájukat.
Az album 1971-ben jelent meg, s a társai Brewer Phillips, és Ted Harvey voltak.
Nevezték őket a „Blues Ramoneseinek” is, nyilván a lendületes, rövid számaik okán (az albumon csak a Held My Baby Last Night lépi túl a négy perces játékidőt), s mivel a zenéjükre a, gördülékeny, tüzes, heves jelzők illenek.
„Amikor meghalok -szokta mondogatni- azt mondják majd, hogy szart se tudtam játszani, de amit játszottam, legalább jól hangzott”.

Alligator Records, 1971
10/9
 
Turista


Ripoff Raskolnikov lemezbemutató koncert
2006-09-13 | koncertajánló


Ripoff Raskolnikov - Little G. Weevil
A38 - 2006.09.27

Ripoff nem igen szorul bemutatásra, idestova húsz éve visszatérő vendége a Magyarországi fesztiváloknak, kluboknak, gyakran láthatjuk, hallhatjuk TV és rádió programokban. Fél tucatnyi eddig megjelent lemezének is jó páran boldog tulajdonosai. A rajongói számára ünnep a mostani szeptember, hiszen több mint tíz éve jelentetett meg utoljára zenekaros lemezt. Külön öröm, hogy az Everything Is Temporary talán a legerősebb hazai együttest vonultatja fel a műfajban. Ripoff partnerei a lemezen és a koncerteken: Nagy Szabolcs-zongora, Kepes Róbert-basszusgitár és Gyenge Lajos-dob. A névsor magáért beszél, a lemezen hallhatjuk még két-két szám erejéig Mezőfi István "Fifi"-t dobolni és Glaser Pétert nagybőgőn.
A budapesti koncerten a Memphis-i kitérő után Londonban letelepedett Little G. Weevil alias Szűcs Gabesz is fellép szóló produkciójával.

További lemezbemutató  koncertek :
Szeptember.26. Szeged, IH
Szeptember.29. Veszprém, Expresszó
Szeptember.30. Zenta, Mojo Klub
 
Turista



Kenny Neal betegeskedik
2006-09-13 | hír


Kenny Neal -mint az a honlapján olvasható- egy levélben közölte a családjával, a barátaival és a rajongókkal, hogy egy betegségben szenved. Néhány hónappal ezelőtt egy rutin vizsgálaton esett át, s itt az orvos tudatta vele, hogy kezelésre szorul, s sokat kell pihennie. A kezelése kb. 48 héten keresztül fog tartani.

Mindenkinek köszöni az esetleges leveleket, s az imákat.

www.kennyneal.net


Turista


Pribojszki Mátyás Band DVD felvétel
2006-09-07 | hír


Pribojszki Mátyás Band koncert lesz az A38 állóhajón, szeptember 21-én, csütörtökön este 21 órától, ami egyben egy élő DVD felvétel is.
Mindenkit nagy szeretettel várnak a zenészek, akik támogatnák a munkájukat.
A belépő 1000 Ft lesz, s ezzel kapcsolatosan lesz egy meglepetés azoknak akik elmennek!

”Régi tervem, hogy zenénket megörökítsem, nemcsak hanghordozó (CD) formában, hanem képileg is...”
P.M.

Turista


Új Mark Hummel lemez
2006-09-07 | hír


Mark Hummel: Ain’t Easy No More

Új lemezzel jelentkezik a West Coast harmonika virtuóz Mark Hummel. A megjelenés ideje: 2006. szeptember 19.

Számcímek:
Get On The Right Track / She’ s Got It / I Didn’ t Need Another Heartache / Big Easy (Aint’ t Easy No More) / Jump With You Baby / Harpoventilating / So Glad / You Got To Reap / Creeper Returns / Stop Now Baby / I’m To Blame / Blues Is Here To Stay / Bird Brain

Electro-Fi

Turista


Mark Hummel: Heart Of Chicago
2006-09-07 | kritika


Mark Hummel New Haven-ben Connecticutban született, de Los Angelesben, Californiában nevelkedett fel, olyan zenészeket hallgatva mint Little Walter, James Cotton, Sonny Boy Williamson. 1972-ben Berkeley-ben, Californiában telepedett le. Itt olyan helyi zenészekkel játszott, mint Cool Papa, Boogie Jake, Mississippi Johnny Waters és Sonny Lane.
Miután megalakította a Blues Survivor Band-et 1980-ban, gyakorlatilag végigturnézták az Egyesült Államokat, Kanadát és Európát, s olyan előadókkal zenéltek együtt, mint Charlie Musselwhite, Brownie McGhee, Lowell Fulson és Eddie Taylor.
Számos fesztiválon fellépett, játszott a San Francisco-i, a Chicago-i Blues Fesztiválokon, s fellépett a Németországban megtartott Hohner Harmonica World Championship-en is.
1992- ben jelent meg az első lemeze Hard Lovin’ címmel.
A Heart Of Chicago az első Tone-Cool-nál megjelent lemeze, amelynél Chicago-ba utazott a West Coast harmónika virtuóz, hogy a város híres zenészeivel játszhasson együtt. Olyan zenészek alkotják a ritmusszekcióját, mint a legendás blues úttörő Willie „Big Eyes” Smith és Bob Stroger, akik az utóbbi 40 év minden fontos blues előadójával játszottak már a Szelek városában, a zongoránál Barrelhouse Chuck ül, de a közreműködők között van Dave Myers is.
Mit is írhatnék erről a lemezről, amelyen egymást követik az erőteljes, lebilincselő darabok: Muddy Waters , Little Walter, Sonny Boy Williamson is büszke lenne erre az alkotásra…

Tone-Cool Records, 1997
10/10
 
Turista


Blues a Petőfi Rádióban
2006-09-05 | hír


1984. október 10-étől, vagyis immáron két évtizede hallható (kisebb-nagyobb megszakításokkal) a Magyar Rádióban Nemes Nagy Péter blues-sorozata.

A MR Petőfi-adóján 2006. szeptember 12-én 23:15-től a Blues című adásban a következő felvételek forognak:

1. Big Daddy Wilson & Doc Fozz: Walk A Mile In My Shoes
2. Big Daddy Wilson & Doc Fozz: This Little Light Of Mine
3. Big Daddy "O": St. Louis Blues
4. Heavy Blues Paradise: Crossroads
5. The Unseen Guest: Listen My Son
6. Blues Etilicos: Canceriano Sem Lar (Clínica Tobias Blues)
7. Bert Jansch: Poison
8. Bert Jansch: I’ve Got A Woman
9. Janiva Magness: Workin’ On Me Baby
10. Louisiana Red: September 11th Blues

Turista