Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

Hendrix Project
vendégek:
Tóth János Rudolf,
Szász Ferenc,
Kardos Dániel,
Keszei Krisztián
2017.11.24.


XIII. Jazz-Blues Jamboree
2017.11.25.


10. Boogiefeszt

2017.12.09.


Ian Siegal Band
2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Archívum

Új lemez John Mayall-tól
2007-04-29 | hír


2007. április közepén In The Palace Of The King címmel új stúdiólemezzel jelentkezett a blues zene egyik élő legendája John Mayall. A lemez 14 számot tartalmaz és Mayall ezen anyaggal Freddie King-re emlékezik. Freddie King a modern blues gitározás egyik úttörője, játéka hatással volt Peter Green-től Stevie Ray Vaughan-ig sokak zenéjére.
Az új album európai lemezbemutató turnéja keretén belül John Mayall hazánkba is eljut, 2007. július 21-én a zenekarával a Bluesbreakers-el a pilisszántói Sziklaszínházban koncertezik.

Számcímek:
1. You Know That You Love Me
2. Goin' Down
3. Some Other Day, Some Other Time
4. Palace Of The King
5. I'd Rather Be Blind
6. Time To Go
7. Big Legged Woman
8. Now I Got A Woman
9. I Love You More Every Day
10. Help Me Through The Day
11. Cannonball Shuffle
12. You've Got Me Licked
13. King Of Kings
14. Living On The Highway

Pampalini



Blues az idei Mediawave-n
2007-04-25 | koncertajánló


Idén április 27-től május 5-ig kerül megrendezésre Győrben a Mediawave, amely immár tizenhét éve működik, s amely összművészeti rendezvény tudatosan vállalja fel azoknak a művészeknek a képviseletét, akiknek a fősodorban nem jut hely.
Most a blues-os programokat tekintem át.
Aki bluesra, jó bluesra vágyik az nem fog csalódni, hiszen a szervezők határozott lépéseket tettek afelé, hogy ez a műfaj is meghonosodjon ezen a fesztiválon.
Enrico Crivellaro & Raphael Wressing Hammond Trio nyitja a sort május 2-án, s máris ismerősöket köszönthetünk a személyükben, hiszen Ők már nem először játszanak a Rómer házban. „Nem egy megszokott felállású formációval találkozhatnak, akik megtekintik a Raphael Wressnig & Enrico Crivellaro Organ Trio-t (A,I).”- írtam korábban, s valóban, az európai rangú gitáros, s nem kevésbé tehetséges Hammond-os partnere már-már a blues határait feszegetik.
Május 3-án csütörtökön, a Széchenyi téren játszik a Pribojszki Quartet, -ez a koncert egyébként ingyenes- s mutatja be jazzes, bluesos műsorát. Pribojszki Mátyás az egyik legismertebb kortárs magyar szájharmonikás, s nem utolsósorban egy remek frontember is. Szerzeményeik a dallamos jazz és a dinamikus groove keverékei, erős funky érzésekkel tarkítva, ízlésesen kiegészítve bluesos motívumokkal.
Május 4-én tartja a Pannonia Hendrix Memorial Blues Project a záró koncertjét, Ők egyébként már május 2-án és 3-án is együtt próbálnak. „A Pannónia régióból származó zenészek Blues Workshop-ja Jimi Hendrix szellemiségének újraértelmezését kísérli meg, európai rangó blues muzsikusok részvételével, tisztelegve a Hendrix évforduló kapcsán.”- olvasható a Fesztivál programmagazinjában. A fellépő zenészek névsora elég változatosra sikeredett:
Vezető / Leader: Enrico Crivellaro (ITA) – gitár / guitar, Raphael Wressnig (AUT) - Hammond orgona / organ
Tagok / Participants: Peter Radvanyi (SLK) - gitár / guitar, Little G. Weevil (HUN) – gitár, ének / guitar, voice, René Lacko (SLK) - gitár / guitar, Pribojszki Mátyás (HUN) & Oláh Andor (HUN) - szájharmonika / harp, Frenkie Látó (HUN) – hegedű / violin, Szappanos György (HUN)– basszusgitár / e.bass, Lukas Knöfler (AUT) – dob / drums
Még ugyanezen a napon este 10 órakor a Sharrie Williams Band (USA/HUN) lép a színpadra. Nehéz élete volt Sharrie Williams-nek míg eljutott idáig, hiszen évekig árván és otthontalanul tengődött. A zenei alapokat gospel kórusokból és a közvetlen környezetéből szívta magába. Ő azért tudja a blues-t ilyen zseniálisan előadni, mert a blues Ő maga. Remek hazai zenészek kísérik ezen az estén, elég ha csak Szűcs Gábort ill. Oláh Andor nevét említem meg.
De nem csak Győrre koncentrál a fesztivál, számtalan más helyszínen is lesznek rendezvények.
Május 1-jén, Komáromban szerepel a Big Daddy Wilson & Mississippi Grave Diggers. A tagok különböző bluest játszó bandákból kerültek ki és több országból jöttek össze (USA, Németország és Magyarország).
A zenei gyökerek a blues, a gospel és a country termékeny talajából táplálkoznak. A témát és a hangulatot a mesés '20-as évek adták.

Turista



Újra mozgásban a hölgyek
2007-04-20 | beszélgetések


Korábban már jeleztük, hogy 2007. április 28-án Baján Rolling Blues néven blues fesztivál kerül megrendezésre. Az estén fellép a The Hoochie Coochie Gals is.
„A 2006. májusában összeállt formáció érdekessége a hazai blues-körökben régóta elismert három, önmagában is különleges és egyedi hangú blues énekesnő együttes szereplése. Sonia Zambrano (Sonia és a Sápadtarcúak, Janis Joplin Emlékzenekar), Tóth Anetta (Rambling Blues) és Orosz Andrea a rock-blues, soul és a Chicago-blues világát ötvözi attraktív műsorában.”- olvashatjuk a rövid ismertetőt Orosz Andrea honlapján. Őket kérdeztem.

Turista: Rég nem hallottunk felőletek, pár szóban ha mesélnétek, hogy mi is történt veletek az elmúlt években.
Orosz Andrea: A csönd, az elmélyülés időszaka szükséges a feltöltődéshez, és szükségszerűen be is következik egy-egy túlpörgetett időszak után. Ezekről a periódusokról nincs mit mesélni, az elmúlt „üres” évek néma társként kísérnek minket és oldódnak fel jelen munkánkban.
Voltaképp mindhárman „Csipkerózsika-álmunkat” aludtuk, mígnem jött Blues Herceg, s egyszerre csókolt meg minket.

T: 2004-ben tagja lettél a Mississippi Grave Diggers nevű együttesnek. A lemezbemutató után mégis elváltak az útjaitok. Minek köszönhető ez? Ugyanebben az időben hagytad ott a Dr. Valter-t is. Valamiféle újrakezdést szerettél volna?
Orosz Andrea: A Big Daddy / Grave Diggers – féle produkcióra mondják, hogy „jó is lehetett volna”. Dr Valterékkal jó is volt. 5 évig. Nem akartam egy 6. évet, ami már nem az.
15 tartalmas év után fulladt ki a zenekar, mindenkiben a megújulás vágya ébredezett, ami végülis külön utakra terelt bennünket.

T.: Téged a Rambling Blues-zal kapcsolatban ismerhetnek az emberek, amit különböző problémák miatt otthagytál. ’95 nyarán volt a búcsúfellépésed, mi történt veled azóta, ha pár szóban mesélnél erről.
Tóth Anetta: 1996-ban francia nyelvtanári diplomát szereztem a JATE-n és nagy szívfájdalommal elköltöztem Szegedről. Budapestre jöttem, felvettek a Kőbányai Könnyűzenei Stúdió ének szakára, amit Berki Tamás tanítványaként végeztem el. Az iskolában lettünk Andival jó barátnők, innen van a jó ismeretség.
Nem jellemző, hogy folyamatosan zenéltem az utóbbi 10 évben. Sőt. Szerintem kellenek az ember életében olyan időszakok, amikor függetleníti magát ettől a világtól és akkor letisztultabb értékekkel tudja újrakezdeni a zenei időszakot. Nevezzük ezt mondjuk, feltöltődésnek.
Most egy nemzetközi cégnél dolgozom, ahol nyelvtudásomat (francia, angol, német) használhatom.
Ha voltak is próbálkozások együttes-alapítást illetően, nem fordultak komolyra.
A mostani zenekarnak például azért is örülök, mert ha lehet így mondani, nekem pont egy ilyen zenekarra van szükségem. Andival és Soniával való közös munkát külön élvezem, jól kiegészítjük egymást, és nagy ajándéknak tartom a Jóistentől, hogy együtt zenélhetünk.
Remélem, sokáig fennmarad a zenekar és a barátságunk is.

T.: Janis Joplin szerzemények éneklésével kezdted, majd hamarosan a Blues fesztiválok állandó fellépője lettél, s több hangzó anyagotok is megjelent. Hogyan alakultak a dolgaid az elmúlt időszakban?
Sonia Zambrano: 97-től egy hosszabb szünet következett…
Én mindig a jelen pillanatnak élek, nem nyavalygok a múlton.
A lelkem és a szívem PERÚ LATINO – boldogan tudom élni az életem a kislányom és a férjem mellett. És végre van egy zenekarom, ami nagyon fontos az életemben!

T.: Hogyan állt össze ez a felállás? Hogyan találtatok egymásra? Kinek az ötlete ez a formáció?
Orosz Andrea: A megújulás szándékától vezetve körbetekintettem, hol lelhetnék társakra; azokra, akik ugyanebben a pillanatban ugyanazt akarják. Elindultam egy jó úton, s azok csatlakoztak, akiknek szintén ezen az úton kell járniuk. Ez egy nagyon szoros, sorsszerű kötelék.
Sonia Zambrano: Egy évvel ezelőtt megtettem az első lépést, hogy visszatérjek a zenei életbe, elmentem „szétnézni” egy blues fesztiválra. Nem gondoltam, hogy még aznap este teljesül a vágyam. Andrea, akivel persze ismertük egymást, de sosem beszélgettünk, mert nem tudtam jól magyarul, szintén zenekar alapítással foglalkozott akkor, és megszólított: Nem volna kedved…? Naná, hogy volt!
Tóth Anetta: Engem is Andi keresett meg, azt gondolom, hogy pont jó időben; korábban, vagy másnak biztos nemet mondtam volna. Talán már el is felejtettem volna, hogy blues-énekes vagyok, nem mindig voltak jó tapasztalataim e téren, és most rá kell jönnöm, hogy pont ez hiányzott az életemből. Arról nem is szólva, hogy engem elkönyveltek folk énekesnek, pedig már régebben is a nagyzenekaros felálláshoz vonzódtam inkább.

T.: Nem egy megszokott dolog, különösen mostanában, hogy valaki hölgy létére a blues-zal foglalkozik. Ti hogyan találtatok rá a műfajra?
Orosz Andrea: Fordítva van. A Blues talált ránk. A Blues nem kérdez, csak kiszemel valakit, akire rámutat erős, vén kezével és magával ragadja. Miután jól elmerülünk benne, már ragaszkodunk hozzá, s azt mondjuk: mi mindig is összetartoztunk. A blues meg én.
S ezen belül tartozunk össze mi hárman is, kérdések és magyarázat nélkül, egyértelműen.
Tóth Anetta: Amikor a 90-es évek elején berobbant a műfaj Magyarországra, tudtam, hogy ez az én világom, valamint az ezzel rokon soul is. Egyetemi éveim alatt eljártam sok koncertre és nem sokkal később már én is egy blues csapat tagja lettem (Rambling Blues). Amúgy nem vagyok szemellenzős, szeretek egyéb más műfajú zenét is.
Sonia Zambrano: 1991-ben érkeztem Magyarországra Peruból, akkor kezdődött életem második epizódja. Sok emberrel kerültem barátságba és rengeteg koncertre jártam. Szerencse, hogy jó időben érkeztem: ’92-ben volt az a nagy lehetőség, hogy tudjak csinálni egy zenekart, akkor alakult meg a Sonia és a Sápadtarcúak. Mindig is a rock-bluest szerettem, az élet rock-and-roll! A blues velem született, mindig a társam volt, de csak huszonéves koromban robbant ki belőlem. A blues és én vigasztaljuk egymást nap mint nap, ameddig énekelni és élni fogok. Ámen!

T.: Ezekben az ínséges időkben kisebb létszámú csapatok dolgoznak inkább, mivel a nagyobb létszámú együtteseket nehezebb eltartani. Ez hogyan befolyásol titeket?
Orosz Andrea: Szarunk rá. A körülményeket tudomásul vesszük, de nem azok irányítanak minket, hanem a szent elhatározások.
Sonia Zambrano: Jobban tetszik a nehezebb. Szeretek mindenért megdolgozni, mindenben a nehezebb utat választani. Sokkal több jó vár a végén, mint a látszólag könnyű úton, azok általában tévutak.
Tóth Anetta: Ezt a hangzást kedveljük, sőt, milyen jó volna, ha fúvósszekció is lenne a zenekarban! Nagyon vágyunk rá, de azt már tényleg nem tudjuk bevállalni. Amúgy minden jel arra mutat, hogy ha az ember komolyan a zenéléssel akar foglalkozni, külföldre kell mennie, hogy meg is éljen belőle.

T.: Azt mindannyian tudjuk, hogy a blues hullám lecsengett, a koncertekre sokkal kevesebben járnak, mint a 90-es években. Azzal, hogy így hárman összefogtatok, azt sugalljátok, hogy ti mégis bizakodtok.
Orosz Andrea: Nézd, mi hárman akkor is blues-énekesek vagyunk, ha épp más munkát végzünk, háztartást vezetünk, gyereket nevelünk, és évekig színpad közelébe se megyünk. Ez az alaphang. Magamra nézek, látom, hogy mozgok, lélegzem, mégis bizakodnom kell, hogy tényleg élek még.
A blues nem egy divat-irányzat. Véletlenszerű esemény, hogy mindhárman pont a 90-es évek elején „születtünk” blues-énekesnek, amikor is a legjobb esélyekkel teljesedhettünk ki.
Az a bizonyos Vonat, mely akkor még robogott velünk, valóban megállt. De nem a Vonat fáradt el, hanem utasai. Így hát most mi cipeljük a hátunkon.
Utunk gerincét nem a bizakodás és ábrándozás adja, hanem a ragaszkodás, régi értékek tisztántartása. Ez az, ami hármunkat összetart, és pontos irányt jelöl ki számunkra.
Leginkább előre nézünk, a blues jövője érdekel minket, bár a múltjából táplálkozunk, és a jelenét éljük.
Sonia Zambrano: Bízunk benne, hogy szeretettel minden létezik. A blues csupa érzés! Mi ezt közvetítjük, és még vannak, akiknek ez fontos, hát azoknak játszunk. Aki nem jön koncertre, az sajnos műanyag lett.
Tóth Anetta: Számunkra ez a továbblépés útja, ráadásul tele vagyunk energiával, ötletekkel, feltöltődtünk az elmúlt évek alatt, amikor nem zenéltünk. Szerintem olyan dologba fogtunk bele, hogy megéri működtetni bármi áron.

T.: Mennyire működik a „munkamegosztás” a színpadon, hiszen azért mégis csak három karakteres hölgyről van szó.
Orosz Andrea: Tény, hogy teljesen más karakterűek vagyunk, de pont ez a tény az alapja közös formációnknak. Igenis megfér három „dudás” egy csárdában! A színpadon, a munkában, a zenében egymást erősítjük, természetes dolog számunkra, hogy egyenlően érvényesüljön mindhármunk karaktere, hisz a felülmúlhatatlan EGÉSZ így valósul meg.
Tóth Anetta: Csodás dolog a közös munka, nagyon élvezzük, amikor megszületik egy közös produktum, legyen az akár csak egy hang, ami a helyén van.
Amúgy pont azért nem éleződnek ki súrlódások közöttünk, mert mindenki a helyén van, ez ráadásul olyan könnyed természetességgel működik, mintha lenne egy előre megírt, láthatatlan forgatókönyvünk.
Sonia Zambrano: Bár bizonyos dolgokat meg kell beszélni, egy-egy zenei megoldást például, nálunk minden jön magától, alla nature! Különbözőségünk ellenére a lényegben mindig megegyezünk, közös a célunk, nem kell magyarázkodni, nincs acsarkodás, mindenben számíthatunk egymásra. Tudjuk, hogy egyformán van ránk szükség, egyformán fontos részei vagyunk az egész produkciónak.
Hiszem, hogy a Jóisten nem véletlenül hozott össze hármunkat!

T.: Milyen műsorral léptek színpadra?
Orosz Andrea: Repertoárunk sokszínűsége nyilvánvalóan eltérő személyiségeinkből fakad, s mivel képesek vagyunk elfogadni egymás stílusát, vagy azonosulni azzal, a közönségnek nincs az az érzete, hogy három külön műsort hall egy produkcióba vegyítve. Közös szellemiségünktől átitatva szólalnak meg ismeretlen erővel rock-blues, soul és chicago-blues szerzemények; tüzes-pörgős számok, mesés melódiák, szívfájdító lassú bluesok.
Etta James, Tina Turner, Aretha Franklin, Katie Webster, B.B. King, Janis Joplin ajándékai, hogy az ismertebb neveket említsem.

T.: Csak a feldolgozásokra koncentráltok, vagy lesznek saját számok is?
Orosz Andrea: Olyan sok nagyszerű nótával állunk szemben, ami mind feldolgozásra vár (s korábbi zenekarainkkal nem valósíthattuk meg!), egyelőre abban buzogunk.
Azonban zenekarunk tehetséges tagjai (Tóth Károly – dob, Horváth István – bass, Gyaraki Zsolt, Fehér Viktor – gitárok, dr. Gidai János – zongora) lehetővé teszik, hogy idővel saját szerzeményekkel rukkoljunk elő. Nem ígérem, hogy magyarul.
Sonia Zambrano: Persze hogy lesz saját számunk, lesz minden! Csak idő kérdése.

T.: Csak ezzel foglalkoztok, vagy más projektekben is szerepeltek még?
Orosz Andrea: Zenekarvezető lévén nem fér bele, hogy mással is foglalkozzam. S ez sokkal inkább monogám természetemnek tudható be, mint az idő szűkösségének. Azonban szívbéli elkötelezettségem saját zenekarom iránt nem mond ellent egy-egy baráti felkérésnek, így néha leutazom Debrecenbe Valterhoz, hogy „jó kis bluesocskákat” énekeljük duettben.
Tóth Anetta: Állandó munkahelyem van, nem lenne rá időm.
Sonia Zambrano: Én az „Anya-projectben” vagyok már három éve! Persze, ha felkérést kapok, elfogadom. Most például Szabó Tamás nemsokára megjelenő új lemezén énekelek vendégként.

T.: A tavaly októberi Blues Patika Fesztiválon divatshow-val is készültetek, milyen egyéb terveitek vannak még?
Orosz Andrea: A Jam Fashion, melyet azóta egy másik alkalommal is (Stella Divatfórum) bemutattunk, Orosz Réka (alias Mme Kuci) divattervező – stylist ötlete volt. Számunkra egy érdekes kiruccanás: a megszokott színpadi felállás helyett a bemutatott ruháké volt a főszerep, míg mi a háttérben biztosítottuk az élőzenét mindenben alkalmazkodva a divatshow kívánalmaihoz.
Ami a folytatásra inspirál minket, (hátrahagyva a divat világát) az a számunkra még szokatlan hangzás, hiszen egy szál zongora-kíséret mellett jelentősen megnő a vokál szerepe, feladata. Ha más vizekre eveznénk a jövőben, annak van a legnagyobb esélye, hogy kikötünk a kezdeteknél. Mindhármunk szívügye a blues mellett a Gospel világa.
Azonban annyira friss még jelenlegi formációnk, hogy egyelőre csak erre koncentrálunk, és nem dédelgetünk egyéb tervet, de legalábbis a megvalósításához még nem fogunk hozzá.

T.: A 2006. májusi indulás óta mennyire sikerült a formációt megismertetnetek?
Orosz Andrea: Bár 2006. májusában kezdtük a közös munkát, a zenekar jelenlegi felállása csak októberre alakult meg. Nem dicsekedhetünk semmiféle diadalmenettel, pont elég egyetlen kéz eddigi koncertjeink összeszámolására. Ha itt lesz ideje, bizonyára két kézzel kapnak majd utánunk! Ezen dolgozik most Oláh Andor szervező a Jamboree Produkciós Iroda élén, mint a zenekar menedzsere.
Sonia Zambrano: Munka, munka, munka! Épp hogy megalakultunk, most ez a feladatunk.
Nem könnyű - egy zenész, énekes szeretne minél többet és minél hamarabb színpadon állni.
De nem szabad elkapkodni a dolgokat, és félkész produkcióval előállni.
Igaz, hogy kevés koncertünk volt eddig, de az mind kegyetlenül jó, fantasztikus! Hallelujah!

T.: Április 28-án felléptek a Rolling Blues Baja fesztiválon, ahol fellép Jeanne Carroll is. Talán lesz közös fellépés is?
Orosz Andrea: A Jamboree Produkciós Iroda honlapján (www.jamboree.co.hu) olvasható a fesztivál programja, az érdeklődők megtudhatnak néhány dolgot a 75 éves Jeanne Carrollról, akivel a fesztivál záróakkordjaként közös jam-elésben lehet részünk. Egy élő blues-legenda közelsége mindig megtiszteltetés, nagyon várjuk a vele való találkozást és közös muzsikálást.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

Turista



Blues a Petőfi rádióban
2007-04-20 | hír


2007. április 24. 23:15-től 24 óráig a Petőfi adón hallható ismét Nemes Nagy Péter Blues műsora.

Pár szóban a műsorról:
Fejezetek a brit blues történetéből 2. - a "beat" felé távolodtak: Rolling Stones, Animals és társaik.
1. The Rolling Stones: Little Red Rooster
2. The Animals : Dimples
3. The Pretty Things: Rosalyn
4. The Yardbirds: I Wish You Would
5. Kinks: Got Love If You Want It
6. The Downliners Sect : Cops And Robbers
7. The Checkmates: Sticks And Stones
8. Manfred Mann: I Put A Spell On You
9. Them: Stormy Monday

Egy új brit bluesgitáros tálentum: Scott McKeon.
10. Scott McKeon: Shot Down
11. Scott McKeon: Can't Take No More

Turista


Rolling Blues Baja
2007-04-19 | koncertajánló


2007. április 28-án Baján Rolling Blues néven blues fesztivál kerül megrendezésre, a szervezők ’egy igazi nemzetközi blues fellegvárat’ szeretnének létrehozni ezzel a fesztivállal.
A koncertek 18 órakor kezdődnek, az első fellépő a Gál Csaba Boogie & Mississippi Grave Diggers nevű formáció, melynek tagjai Gál Csaba Boogie – gitár, ének, Oláh Andor – szájharmonika és Balázs Gergely – hegedű. Zenéjük improvizációkra épül és a húszas évek hangulatát idézi, a koncerten számos új, saját szerzemény bemutatására is sor kerül.
Őket követi Jeanne Carroll fellépése. A 75 éves fekete blues-énekesnő élete összefonódott a blues történetével. Olyan neves muzsikusokkal zenélt együtt, mint Ray Charles, Lester Young és Charles Mingus, énekelt Count Basie, Art Blakey és Duke Ellington big bandjében, de fellépett többek között Muddy Waters, Willie Dixon és Memphis Slim zenekaraival is. Jeanne jelenleg felváltva él Németországban és az Egyesült Államokban, Magyarországon 2005-ben járt először, és azóta is számos alkalommal fellépett a hazai zenészekből álló Turnaround zenekarral.
Az estét a The Hoochie Coochie Gals zárja, ahol a három karakteres hangú énekesnő Sonia Zambrano, Orosz Andrea és Tóth Anetta a chicago blues, a soul és a rock-blues világát ötvözi repertoárjában.

Pampalini


Új lemez az ausztrál slide-gitáros mestertől
2007-04-12 | hír


Az ausztrál slide-gitáros, énekes, szövegíró Dave Hole Rough Diamond címmel, új lemezzel jelentkezett. Dave Hole tíz évesen kezdett el gitározni, eleinte Jimi Hendrix és Eric Clapton zenéjét hallgatta, majd felfedezte magának Robert Johnson, Elmore James és Muddy Waters muzsikáját, valamint a slide gitárjátékot. A lemezeiket hallgatva megtanulta minden kis trükkjüket. Egyszer sportolás közben eltörte a kisujját és nem várta meg, míg az meggyógyul, hanem a slide gyűrűt a mutatóujjára húzta, és így gitározott tovább. Ezen a stíluson a gyógyulást követően sem változtatott. A bemutatkozó lemezét Short Fuse Blues címmel saját maga adta ki, melyből eljuttatott egy példányt az amerikai Guitar Player magazin részére. Az újságban megjelent ismertetés meghozta a sikert Hole-nak. Ezt követően az Alligator Records-hoz szerződött, ő volt a kiadó első tengerentúli művésze.
A most megjelent Rough Diamond című lemeze a kilencedik, melyet kézbe vehetünk tőle.

Számcímek:
1. Rough Diamond Child
2. White Trash Girl
3. Something Inside Of Me
4. Can’t Stop Loving You
5. Vintage Wine
6. Yours For A Song
7. Since I Met You Baby
8. I’ll Get To You
9. King Bee
10. Think It Over
11. Rambling On My Mind

Pampalini


Blues a Petőfi Rádióban
2007-04-09 | hír


Idén immár nyolcadik alkalommal jelentkezik Nemes Nagy Péter Blues műsora a Magyar Rádió Petőfi adóján. Időpont: 2007. április 10. 23:15-től 24 óráig.

Mit is hallhatunk:
Fejezetek a brit blues történetéből: Alexis Korner, John Mayall és követőik felvételeiből.
1. Ken Colyer Skiffle Group: Midnight Special
2. Chris Barber & Lonnie Donegan Group: Harmonica Blues
3. Blues Incorporated: She Fooled Me
4. Blues Incorporated: I´m Your Hoochie Coochie Man
5. Cyril Davies & His R & B All Stars: Sweet Mary
6. John Mayall´s Bluesbreakers with Eric Clapton: Telephone Blues
7. Jo Ann Kelly: I Feel So Good
8. Little Willie Cook: Stormy Monday Blues

A nyár folyamán hazánkban koncertezik:
9. Paul Camilleri: Heart Of Stone
10. Paul Camilleri: Keep Me Movin'

Turista



Új lemez a ’Blues Királynőjétől’
2007-04-03 | hír


Hét év után, a mai nap Old School címmel új CD-je jelent meg a Grammy nyertes Koko Taylor-nak. A lemezt az ’50-es évek Chicago blues-a ihlette, Taylor 5 új dalt írt, továbbá feldolgozás számok kerültek a CD-re, többek között Willie Dixon-tól, Lefty Dizz-től és Magic Sam-től.
A lemezt az Alligator Records adta ki, producere Koko Taylor, az Alligator ’főnök’ Bruce Iglauer és a gitáros Criss Johnson.

Számcímek:
1. Piece Of Man
2. Gonna Buy Me A Mule
3. Black Rat
4. Money Is The Name Of The Game
5. You Ain't Worth A Good Woman
6. Better Watch Your Step
7. Bad Avenue
8. Bad Rooster
9. Don't Go No Further
10. All Your Love
11. Hard Pill To Swallow
12. Young Fashioned Ways

Pampalini



Petra Börnerová Band feat. Benkő Zsolt: Live at Stará Pekárna
2007-04-01 | kritika


Fesztivál és koncertszervezők, figyelem! Itt van egy nemzetközi formáció, amely nemzetközi mércével is a színvonalat képviseli.
Egy véletlen és hirtelen szituáció hívta életre a Petra Börnerová Band feat. Benkő Zsolt nevű zenekart, ami 2005 nyarán alakult a Nyírbátori Bluesfesztiválra. Néhány fellépés után fantáziát láttak a tagok e felállásban, és a folytatás mellett döntöttek. Jól tették, hogy nem ragadtak le csakis a koncertezés mellett, hanem rögzítették egyik Brno-i fellépésük anyagát, majd ezt megjelentették (részben) Live at Stará Pekárna címmel, így én is (mi is), aki még nem volt olyan szerencsés, hogy láthassa e csapatot élőben, most az otthonában vigasztalódhat.
Petra Börnerová cseh énekesnő, Bobek a szlovák dobos és a zenekar szervezője, Benkő Zsolt (gitár), valamint a Bluesrivers-ből (Benkő Zsolt együttese) már ismert Tánczos „Steve” István (ének, szaxofon) és Bornemissza Ádám (basszus) alkotja a csapatot.
Már az első vizsgálódáskor kiderült, hogy repertoárjuk a standardokra épül, de az is nyilvánvalóvá vált, hogy részben eltávolodtak az eredetiektől, egyéni adaptációra törekedve. Ennek egyik ékes példája a Little Wing (Jimi Hendrix) feldolgozása. Külön kiemelném Tánczos „Steve” István szaxofonjátékát, akinek az egész korongon fontos szerep jut, s a másik hangszeres szólista Benkő Zsolt gitárjátékát is. A teljességhez hozzátartozik, hogy Steve világtalan, és a Benkő Zsolti az egyik fülére süket. Talán ez az oka a különösen érzékeny játékuknak? Petra Börnerová lélekkel teli, érzelemdús hangja akár egy jazzesebb produkcióban is kiválóan funkcionálna, s a ritmusszekció is kiválóan hozza az alapokat.
Személyes kedvenceim az If You Love Me Like You Say, a Hound Dog és a Gimme Some című szerzemények.
Azonban nem tudom szó nélkül hagyni, hogy csak nyolc dal került a korongra, s telhetetlen lelkem várja már a folytatást.
Fesztivál és koncertszervezők, na meg koncertrejárók figyelem! Itt van egy nemzetközi formáció, amely nemzetközi mércével is a színvonalat képviseli.

Magánkiadás, 2005

Turista