Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

Hendrix Project
vendégek:
Tóth János Rudolf,
Szász Ferenc,
Kardos Dániel,
Keszei Krisztián
2017.11.24.


XIII. Jazz-Blues Jamboree
2017.11.25.


10. Boogiefeszt

2017.12.09.


Ian Siegal Band
2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Archívum

Koncertek augusztusban
2008-07-30 | koncertajánló


Blues B.R.Others Show
2008. augusztus 1. – Siófok, Renegade
2008. augusztus 11. – Budapest, Old Man’s Pub
2008. augusztus 14. – Budapest, Sziget Fesztivál
2008. augusztus 29. – Szeged, SZIN
2008. augusztus 30. - Szolnok

Blues Bell
2008. augusztus 20. - Szentes

Blues Bolhák
2008. augusztus 29. – Nyíregyháza, Mercur Casino

Blúz tér 10.
2008. augusztus 2. - Medgyesegyháza, XIV. Dinnyefesztivál
2008. augusztus 3. – Budapest, Nyár a Lánchídon Fesztivál
2008. augusztus 10. - V. Tolcsvai Borfesztivál
2008. augusztus 28. - Balatonfüredi Borhetek

Bornemissza Ádám
2008. augusztus 2. - Abaliget
2008. augusztus 10. - Tolcsvai Borfesztivál
2008. augusztus 13. – Budapest, Tűzraktér

Bőrgyári Capriccio
2008. augusztus 15. – Budapest, Sziget Fesztivál

Ferenczi György és a Rackajam
2008. augusztus 13. – Budapest, Sziget Fesztivál
2008. augusztus 15. – Siklós, Vár
2008. augusztus 16. – Százhalombatta
2008. augusztus 17. – Budapest, Sziget Fesztivál
2008. augusztus 18. – Százhalombatta
2008. augusztus 19. – Kecskemét

Hobo
2008. augusztus 7. – HBB - Budapest, Old Man’s Pub
2008. augusztus 8. – HBB - Zalalövő
2008. augusztus 9. – HBB - Csobánka
2008. augusztus 10. – Csavargók Tízparancsolata, Balatonszárszó
2008. augusztus 11. – Budapest, Sziget Fesztivál, Magyar Dal Napja
2008. augusztus 12. – Csavargók Tízparancsolata, Gyula
2008. augusztus 21. – HBB - Budapest, Old Man’s Pub
2008. augusztus 30. – HBB - Szanazugi Fesztivál
2008. augusztus 29. – HBB - Gyula, Sörfesztivál

Jambalaya
2008. augusztus 15. – Budapest, Sziget Fesztivál
2008. augusztus 19. - Gyömrő
2008. augusztus 22. - Szentendre

Little G. Weevil Band
2008. augusztus 1. – Tarján, Öreg Favágó Bár
2008. augusztus 12. – Salgótarján-Szered
2008. augusztus 20. – Dunaújváros

Little G. Weevil szóló
2008. augusztus 23. – Szentendre

Little G. Weevil és Horváth Misi
2008. augusztus 26. – Budapest, Szimpla Kert

Musical Trips
2008. augusztus 19. - Gyömrő Blues Fesztivál
2008. augusztus 21. – Budapest, Szimpla Kert
2008. augusztus 22. - Szentendre

Ölveti Blues Band
2008. augusztus 15. - Budapest, Sziget Fesztivál
2008. augusztus 19. - Hajdúböszörmény, Hajdú hét

Pribojszki Mátyás Band
2008. augusztus 13. – Budapest, Sziget Fesztivál
2008. augusztus 15. – Erdély (Lazarea-Gyergyó), Szárhegy Napok
2008. augusztus 17. – Szlovénia, Ljubjana, Blues Jazz Event with Mike Sponza CEBC!

Rambling Blues Trió
2008. augusztus 31. - Szolnok, Tiszavirág Fesztivál

Rockin' Chair
2008. augusztus 1. - Budapest, Fészek Klub

S-Modell
2008. augusztus 17. – Budapest, Sziget Fesztivál

Sonny
2008. augusztus 6. - Budapest, Szimpla-kert + Horváth Mihály
2008. augusztus 9. - Debrecen + the Wild Cows
2008. augusztus 13. - Budapest, Sziget fesztivál + the Wild Cows
2008. augusztus 15. - Fehérgyarmat, Gyarmati Vigasságok + the Wild Cows

Tengs Lengs
2008. augusztus 15. - Maglód, Patakparti Vígasságok
2008. augusztus 19. - Gyömrő, Jazz Rock Blues Fesztivál

The BLUESBERRY Band
2008. augusztus 2. – Taljándörögd, M(B)űvészetek Völgye
2008. augusztus 20. – Balatonalmádi, Borfesztivál
2008. augusztus 23. - Mammut 2., Jam Pub

Tom White és Barátai
2008. augusztus 09. - Kakucs-Kakucs Ring, Rockabilly Weekend and classic Car Meeting
2008. augusztus 11. – Budapest, Sziget Fesztivál
2008. augusztus 12. – Budapest, Sziget Fesztivál
2008. augusztus 16. – Budapest, Sziget Fesztivál
2008. augusztus 22. – Budapest, Hősök Tere, Bor Falu

Török Ádám és a Mini
2008. augusztus 1. - Keszthely, Borfesztivál
2008. augusztus 2. - Balatonudvari, Fövenyes Strand
2008. augusztus 6. - Budapest, Sörsátor
2008. augusztus 7. - Balatonszepezd, Strand
2008. augusztus 8. - Zamárdi, Strand, Fészek Klub
2008. augusztus 9. - Balatonalmádi, Wesselényi Strand
2008. augusztus 11. - Budapest, Sziget Fesztivál, Magyar Dal Napja
2008. augusztus 14. - Budapest, Sziget Fesztivál
2008. augusztus 15. - Balatonboglár, Városi Kultúrális Központ - Török Ádám 60
2008. augusztus 16. - Csesznek, Bluesfesztivál - Török Ádám 60
2008. augusztus 19. - Gyömrő
2008. augusztus 20. - Veszprém, Várkert Étterem
2008. augusztus 23. - Szentendre, Rodin Bluesfesztivál
2008. augusztus 27. - Budapest, Sörsátor
2008. augusztus 28. - Szeged, SZIN
2008. augusztus 30. – Szanazugi Fesztivál + Besenyő Brass
2008. augusztus 31. - Szanazugi Fesztivál

Török Ádám és Horváth Misi
2008. augusztus 22. - Szentendre, Rodin Bluesfesztivál

Pampalini


Pura Fé: Hold The Rain
2008-07-28 | kritika


A múltkori kritikámban ígértem, ismertetni fogok néhány lemezt a francia Dixifrog Records kiadványai közül. Elsőként a választásom Pura Fé Hold The Rain című CD-jére esett, mely nem „színtiszta” blues album. Sőt!
Pura Fé 1959-ben New York-ban született, ahova a Tuscarona indián törzsből származó családja az 1900-as évek elején költözött. Nevét – ami magyarul tiszta hitet jelent - édesapjától, a puerto rico-i Juan Antonio Crescioni-tól kapta. Fiatal korában sokat utazott édesanyjával, Nanice Monk Lund-al, aki operaénekes volt és a Duke Ellington Orchestra-ban is énekelt.
Pura Fé eddigi életútján végigtekintve megállapítható, hogy művészi tevékenysége meglehetősen változatos. Az American Ballet Theatre-ben tanult és játszott, majd feltűnt néhány Broadway musicalben és tv adásban. Énekelt a Mercer Ellington Orchestra-ban, számtalan jazz, r & b és rock bandában, a hetvenes évek végén pedig rövid ideig a hírhedt new york-i Max's Kansas City pub-ban dolgozott, mint felszolgáló.
Első, Follow Your Hearts Desire című lemezét 2006-ban a Music Maker Relief Foundation adta ki, Európában a Dixifrog Records forgalmazta. Az albummal sikerült megnyernie a NAMMY (Native American Music Award) "Best Female Artist" díját. A következő - bár nem szóló - lemeze a Tuscarora Nation Blues a L'académie Charles Cros Award-on (ez a franciák Grammy díja) nyerte el a "Best Word Album" címet.
Második szóló lemeze 2007-ben jelent meg. A Hold The Train egy nagyon személyes album, szinte minden olyan hatás tetten érhető benne, ami Pura Fé-t a pályafutása során érte. A CD nyitó ill. záró száma a My People My Land (part 1, part 2) az indián gyökereire utal, melyben egy indián énekkar is hallható. A blues-os If I Was Your Guitar (I'd Be The Happiest Woman Alive) dal inspirálója Kelly Joe Phelps, további blues-os beütésű felvételek a Little Girl Dreaming és a Home. A jazz-es Summertime-ot édesanyjának ajánlja, aki e dalt gyermekkorában sokat énekelte. A dal sokak által feldolgozásra került már, de bevallom, ilyen színtű előadással még nem találkoztam. A címadó dal második verzióját (part 2) latinosan adja elő, míg a People You Love-ban partnere Eric Bibb.
Pura Fé éneke tökéletesen alkalmazkodik a különböző zenei stílusokhoz, hisz mindegyik területen otthonosan mozog. A számok többségében a partnere a seattle-i akusztikus gitáros Danny Godinez, de hallható a basszusgitáros Farko, valamint a dobos George Aragon játéka is. A zenei élvezetet egy tíz perces videó teszi teljessé, amiben Pura Fé életéről mesél, valamint zenés bejátszások is láthatóak.
Ezen CD a látókör szélesítésére ideális választás.

Dixiefrog Records, 2007

Pampalini


„Legyetek hűségesek a zenéhez.”
2008-07-25 | beszélgetések


Kedves Olvasó! Oldalunk, a BLUES VAN a mai nap két éves lett. Úgy gondolom, hogy e tény a hazánkban „rétegzenének” számító műfajt bemutató újságok/honlapok közt szép teljesítmény, gondoljunk csak a papír alapú, a ’90-es évek végén történt jelentősebb próbálkozásokra (Blues Life, Jazz Papír). Induláskor kimondatlanul is célunk volt, egy központi „blues-os” site létrehozása, a meglévő tátongó űr csökkentése. Bízom benne, Ti is úgy látjátok, ez sikerült, hisz két éve, hétről-hétre jelennek meg írásaink, tájékoztatva arról, hogy e csodálatos műfaj honnan jött, merre tart.
Megköszönve figyelmeteket, sokak segítségét, fogadjátok szeretettel az ünnepelt „ajándékát”, egy beszélgetést a nagyszerű, négyszeres W.C. Handy-díjra jelölt Johnny Rawls-szal.

Pampalini: Pályafutásodat fiatalkori példaképed, O.V. Wright zenekarában kezdted. Hogy emlékszel erre az időre?
Johnny Rawls: Boldog, szép idők voltak. Nagyszerű volt együtt lenni egy legendával. O.V.-vel lenni olyan volt, mint egy valóra vált álom. Igazi komikus volt, mindig megnevettetett bennünket. Két különböző időben játszottam vele. Először tinédzserként, majd a 20-as és 30-as éveimben. Kisebb-nagyobb megszakításokkal tíz évig voltam vele. Egyedül én voltam vele, amikor meghalt. Azt mondta, hogy folytassam tovább.

P.: O.W. Wright halálát követően elindítottad a szólókarriered. Kikkel zenéltél ezekben az években?
J.R.: Z.Z. Hill-el tinédzserként játszottam, pont azelőtt, hogy O.V.-val elkezdtem zenélni. Miután O.V. meghalt, néhányszor együtt szerepeltem Joe Tex-szel, majd Little Johnny Taylor-ral turnéztam. Én voltam az előzenekara, és a zenekarában is játszottam. Az első felvételeim L.C. Lucket-tel kerültek rögzítésre a Rooster Records-nál Rawls & Luckett néven.

P.: 1996-tól az angliai JSP Records adja ki a lemezeidet, ahol producerként, stúdiózenészként is dolgoztál. Kiknek az albumainak a létrehozásában segédkeztél? Melyek voltak a legsikeresebb lemezek?
J.R.: Ugyanakkor én voltam az ő A & R emberük is, aki a tehetségeket toborozta a JSP számára. Én a kiadónál körülbelül húsz sztár producere voltam, köztük volt Deitra Farr, Percy Strother, Phil Guy, Lonnie Shields, Johnny Marshall. Deitra Farr-é volt a legsikeresebb lemez. Újra kiadták és még mindig árulják.

P.: Miért következett be hat év után a váltás?
J.R.: Azért hagytam ott a JSP-t, mert én akartam irányítani a saját zenémet, az elkészítéstől egészen az eladásig.

P.: Ezt követően megalapítottad saját, Deep South Soul nevű kiadódat…
J.R.: Az előbbiek miatt kezdtem el a Deep South Soul-t. Én határozom meg, hogy milyen dalok legyenek a CD-n, hogy nézzen ki az album borítója, én irányítok mindent.

P.: Az utóbbi időben Bob Trenchard kiadója a Catfood Records adja ki a lemezeidet, melyek közül a No Boundaries az egyik kedvenc lemezem. Hogyan ismerkedtél meg Bob-bal?
J.R.: Akkor találkoztam Bob-bal, amikor 1998-ban felfedeztem a Kay Kay and the Rays-t. Bob volt az együttes vezetője. Kay Kay-ről és a bandáról egy barátomtól, Lee Hammond-tól hallottam, akinek egy blues clubja volt a texas-i Odessa-ban. A Texas Justice CD-jüket én adtam ki 2001-ben. Ő és a Rays többi tagja sokszor segítenek nekem, amikor Texasban vagyok. Ő az egyetlen, akivel együtt fogok dolgozni, ha esetleg felveszek egy lemezt, ami nem az enyém.

P.: A napokban fog megjelenni Red Cadillac címmel az új CD-d. Mit kell tudni erről a lemezről?
J.R.: Átöleli a blues minden területét, a soul-tól a down home blues-on át, egészen a kortárs blues-ig. Igazán jó dalok készültek, igazán jó zenészekkel a hátam mögött. A dalok közül nyolcat én, hatot Bob írt.

P.: 2006-ban megkaptad a West Coast Blues Hall Of Fame RB Male Vocalist Of The Year 2006 díját. Pályafutásod alkalmával négyszer jelöltek W.C. Handy-díjra. Mennyire fontos számodra ez a díj, a jelölések?
J.R.: Megkaptam a 2008-as West Coast díjat is. Örülök az elismerő díjaknak. Úgy gondolom, végre talán megnyerjük a Handy-t a Red Cadillac-kel.

P.: Mit üzensz a magyarországi blues zenészek részére? Mire figyeljenek oda pályafutásuk során?
J.R.: Legyetek hűségesek a zenéhez. Ne aggódjatok a pénz vagy a hírnév miatt, és a többi, már jön magától. Csak koncentráljatok a zenére.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg. Köszönöm a segítséget Bob Trenchard-nak, a Catfood Records tulajdonosának.

Pampalini


Blues Patika a Sziget Fesztiválon
2008-07-24 | koncertajánló


Sziget Fesztivál
2008. augusztus 12-18.
Budapest, Óbudai-sziget

"A blues egy életérzés" - halljuk a nagy öregek (John Lee Hooker, Willie Dixon, stb.) nyilatkozataiban. Ez egy életforma, ami kitölti a napjaidat, az egész életedet, ismert figuráival, szokásaival és a ködbe vesző gyökereivel.

A blues közösségi zene. A blues a kezdetekben lakbér és kerti partikon, esküvőkön, a néha napokig tartó bulikon vidámsággal töltötte meg az emberek életét. A temetésen is szólt a blues, elkísérte az utolsó útjára a néhait. Vigasztalta az özvegyet, ugyanazt az érzést táplálva a gyásznép lelkébe, akik a zene ritmusára ringatták vállukon a koporsót. A blues, így része lett az emberek életének, a születéstől a sírig.

A blues elmond helyetted mindent, te csak élvezd a muzsika nyújtotta érzést. Társaságban, és egy jó whisky mellett az igazi!

Rétegzene?


Lassan az egész világ hallgatja, és már a világzene egyik fontos eleme.

A blues terjedésének ékes bizonyítékaként csak annyit, hogy egy amsterdami szájharmonikás fesztiválra beállított egy eszkimó, és a maga kreált bálna csontból készített hangszerén játszotta saját blues-át.

A 2008-as Sziget Fesztivál Blues színpada színes programmal várja a nagyérdeműt, a blueserek a hazai élvonal mellet számos kitűnő, eredeti, külföldi sztár bandával ismerkedhetnek meg, úgy mint:
  • Ron Ringwood's Gospel Messengers (USA)
  • Karen Carroll & Mississippi Grave Diggers (USA - HU)
  • Hubert Tubbs & SoulBlaster (USA - HU)
  • Paul Lamb & The King Snakes (GB)
Ez a zene már régen itt van, félrevonulva, bölcsen mosolyogva hagyja megtörténni az eseményeket.





Blues színpad


aug. 13.
aug. 14.
aug. 15.
aug. 16.
aug. 17.
17:00 Boll Weevil Folk Blues Gang
Joint Venture (SK)
Bőrgyári Capricció
Blues Steel
S-Modell
18:00 Sonny and his Wild Cows
Blues B.R.Others Show
Ölveti Blues Band
Tom White és barátai
Chilli & the Baracudas (A)
19:40 Pribojszki Mátyás Band
Török Ádám és a Mini - Ádám 60
Jambalaya Karen Carroll & the Mississippi Grave Diggers (USA - H)
Hubert Tubbs & SoulBlaster (USA - HU)
21:20 Takáts Tamás Dirty Blues Band
Deák Bill Blues Band
Ron Ringwood's Gospel Messengers (USA)
Mystery Gang
Paul Lamb & the King Snakes (UK)

Full Of Mojo Session színpad

aug. 13.
aug. 14.
aug. 15.
aug. 16.
aug. 17.
23:00 Takáts Tamás Rythm & Blues Quartett
Sonny
Jambalaya Tom White rockabilly supersession
Chilli & the Baracudas (A)
napkeltéig B.J. Harang
B.J. Harang B.J. Harang B.J. Harang B.J. Harang


Vad és füstölgő
2008-07-21 | kritika


Johnny Rawls 1999-ben fedezte fel a texas-i Kay Kay and The Rays együttest, akikről a Blues Revue magazin azt írta, hogy (a) The Rays-nek „sajátságos szemlélete és üzenete van… funk, jazz, soul és blues a gondolkodó ember számára”. Most az ő lemezeiket hallgattam meg.
A Kay Kay and The Rays featuring Abner Burnett lemeze 2000-ben jelent meg, aminek a borítóján Kay Kay Greenwade és Albert Madrid látható. Az utóbbi tornacipőt viselt, amit egy kritikus meg is jegyzett: „Egy blues kritikus azt mondta nekem, hogy az a legrosszabb az albumban, hogy én tornacipőt viselek a CD-tok borítóján”. Nos, ennél nagyobb bajt én sem véltem felfedezni a korongon, ami 13 számot tartalmaz. Az mindenképpen leszögezendő, hogy „Ez nem az édesanyád soul CD-je, de Ő is szeretni fogja!”. Ennek megfelelően erőteljes hangzást hallható a korongon és a szövegek is eredetire sikeredtek.
A csapat énekesnőjének, Kay Kay Greenwade-nek tökéletes soul-os hangja van, míg a zenekar tökéletesen hozza a ’60-as, ’70-es évek rhythm and blues és soul tradícióit.
Az albumon találhatóak lendületes dalok, Crossfire, Stealing Love In The First Degree, Love Is A Beautiful Thing, de szívbemarkoló lírai szám is szerepel rajta, a Waiting For Dreams, és persze nem feledkezhetek meg az I Can’t Stand The Rain nagyszerű interpretációjáról sem.
Ha a személyes kedvenceimet kellene megneveznem, akkor a Crossfire-t, a Waiting For Dreams-t és a Standing On Shaky Ground-ot jelölném meg.
2001-ben jelent meg a Texas Justice lemezük, ami az igazi sikert meghozta a számukra. A CD-t a Real Blues Magazin beválogatta az USA 25 legjobb kiadványa közé a Ninth Annual Real Blues Awards-on, valamint meghódították a blues zenei listákat is, hiszen elérték a 15. helyet a Living Blues rádió sikerlistáján.
A korong producerei Johnny Rawls és Bob Trenchard voltak, vendég előadóművészként az előbb már említett Johnny Rawls, valamint Andrew „Jr. Boy” Jones szerepelt.
A Blues Wax 2005. május 18-án ezt írta róla: „a Lone Star Justice nyitja ezt a gyilkos CD-t… Ha van igazság, megragadod ezt a pompás szerkezetű, színű, játékú és énekű albumot, amint elolvastad ezt az ismertetést”.
A lemezen a már „megszokott” édes soul zene hallható, nincsenek agyonhasznált klisék, viszont hallhatunk egy nagyszerű soul dívát, nagyszerű kísérőzenészeket, és persze nagyszerű dalokat. Ezek közül is kiemelkedik a Don’t Have To Tell Me című szerzemény, amihez fogható magas hőfokon előadott dalt bizony nagyon rég nem hallottam. Egy igazi gyöngyszem!
A számok többsége soul-os fúvóshangszerelésű, ami nagyon hallgathatóvá teszi a dalokat. Ez egy egységes lemez, olyan remek dalokkal, mint a korábban már említett Don’t Have To Tell Me, vagy a Hey Big Boy, a Drink And A Friend és a Double Standard.
A 2003-as kiadványuknak, a Big Bad Girl-nek a többszörös Grammy díjnyertes Jim Gaines volt a producere. Ezzel a lemezükkel elérték a 10. helyet a Living Blues rádió slágerlistáján, és két hónapig fent is maradtak. Az együttes 2003-as, a W.C. Handy Festival-on adott koncertjét 2004-ben, a helyi televíziók egy óra hosszúságban vetítették.
A Southwest Blues magazin így szólt az albumról: „Szolíd, megkapó blues riffek, erőteljes ének és nagyszerű kompozíciók jellemzik a legújabb kiadványát (a) The Rays-nek… meghökkentően zsigeri dalok… hihetetlenül szenvedélyes ének… egy bámulatos együttes”.
Ezen az albumon is csupa remek szerzeményt hallhatunk, pl.: No Mama’ Boys, Junk Blues, Enron Field, Big Bad Girl, Southside Of The Tracks.
A csapatot Bob Trenchard (basszus), Dan Ferguson (billentyűk), Andy Roman (szaxofon, vokál), Steve Lott (gitár), Tommy Taylor (dob) és J.T. Paz (dob) alkották, s a már jól bevált receptet alkalmazták ezen a CD-n is.
Azonban 2004-ben feloszlottak, de Johnny Rawls meggyőzte (a) The Rays-t, hogy szerepeljenek a következő évben megjelent No Boundaries című lemezén.
Mit is írt róluk az ausztráliai Inpress (heti zenei magazin): „A The Rays vad volt és füstölgő, egy energikus szaxofonossal.”

Kay Kay and The Rays featuring Abner Burnett
Worpt Productions, 2000

Kay Kay and The Rays – Texas Justice
Deep South Soul Records, 2001

Kay Kay and The Rays – Big Bad Girl
Catfood Records, 2003

Turista


Dalszöveg(elés)
2008-07-17 | névjegy


Oldalunkon igyekszünk változatos témájú írásokat megjelentetni. E koncepciót követve mostantól dalszövegeket is megjelentetünk. Elsőként a választás Özsébre, az egyedi hangvételű, közép-európai hangulatot árasztó dalaira esett. A fiatal tehetséges énekes, gitáros 2007-ben Királyhágó Blues címmel lemezzel jelentkezett. Az alábbiakban a nyitódal szövegét olvashatjátok, melyet még jó néhány fog követni.


Korán Kelek Balkán Blues

Korán kelek, mert pálinkát
Iszom minden reggel inkább,
Minthogy a szemedbe nézzek,
Amit látok, attól félek.
Jönnek álmok, felkiáltok,
Mintha élnék, úgy csinálok,
A kedvemre muzsikálok.

Korán kelek, lábam fázik,
Udvaromon szalma ázik,
Ázzon csak, a kutya bánja,
Majd a szomszéd megcsóválja
Szép nagy fejét, s azzal marad,
Verhet homlokához falat,
Lánya úgyis nálam marad.

Korán kelek, zöld erdőben,
Szürke felhők közt a résen
Kisüt a nap, reám ragyog,
Hoz nekem sok vasárnapot.
Utakat én csak keresztben
Vágom át és nyomon-lépten
Kérem Istent, hogy segítsen.
Korán kelek, mert az álom
Cserben hagy és a világom
Jön felém, mutatva utat,
Eleven zsebemben kutat.
Megleli a rég elrejtett
Szemeimben a keservet,
Arcon vág és tovakerget.

Korán kelek, mégis éjfél
Lesz, mire az álom elér,
Sötét égen a csillagok,
Mindahány van, velem ragyog.
Táncolok, s ha hazaérek
Fogadnak fürge kis képek,
Korán reggel csókot kérnek.










Válogatásalbumok a Dixifrog Records-tól
2008-07-15 | kritika


Vegyes érzelmekkel viszonyulok a válogatáslemezekhez. Egyrészt az ilyen típusú kiadványok figyelemfelkeltőek lehetnek egy új zenei stílussal ismerkedők számára, áttekinthetjük velük előadók/zenekarok életútját, megismerhetjük a lemezkiadók kiadványait, stb. Másrészt viszont sok esetben a művészi ötlettelenség kényszeríti rá a zenészeket a válogatás, vagy a Best Of … albumok megjelentetésére.

A francia Dixifrog Records által megjelentetett Sisters Of The South válogatáslemez egyik fenti kategóriába sem sorolható. A dupla album a Music Maker Relief Foundation által rögzített, tizennégy női blues előadó felvételeit tartalmazza.
A Music Maker Relief Foundation egy non profit szervezet, mely segíti a déli zenei tradíciók igazi pionírjait, elfelejtett hőseit. Ma sajnos közülük sokan extrém szegénységben élnek, ételre, egészségügyi ellátásra van szükségük, menedéket keresnek. Az alapítvány, melyet Tim és Denise Duffy alapított az elmúlt több mint 15 évben megpróbált segíteni nekik, közel 100 zenésznek nyújtottak támogatást. De az ügy fontosságát mások is felismerték, olyan támogatókra leltek, mint B.B. King, Taj Mahal, Eric Clapton, Pete Townshend, Bonnie Raitt, Morgan Freeman …
A Sisters Of The South albumon található előadók zenéjükkel az USA délkeleti részén található hagyományok gazdag sokszínűségét illusztrálják.
Mivel a lemezről kiemelni bárkit is igazságtalan lenne, álljon itt az előadók névsora: Algia Mae Hinton, Annie Griggs, Beverly Guitar Watkins, Cora Fluker, Cora Mae Bryant, Essie Mae Brooks, Etta Baker, Lucille Lindsay, Marie & Bishop Dready Manning, Mother Pauline & Elder James Goins, Precious Bryant, Pura Fé, Sweet Betty, Willa Mae Buckner.
A Dixifrog Records ezen kiadványa már a negyedik, mely a Music Maker felvételeit jelenteti meg. A lemezt megvásárolva nemcsak egy gyöngyszemre lelünk, de az előadókat is támogathatjuk ezáltal.

Szintén a francia kiadó újdonsága a Roots & New 2008 – For Blues Lovers című dupla CD, mely a kiadó közelmúltbeli albumairól nyújt egy átfogó válogatást. A lemezeken 33 előadó/zenekar 35 felvétele található, bonusként mindkét CD-re felkerült egy-egy videó, így láthatjuk Popa Chubby – Sally Likes To Run, valamint Pura Fé & Eric Bibb – People You Love című felvételeit. A dalok figyelemfelkeltőek, így a jövőben igyekszem a kiadó néhány albumát részletesen bemutatni.

Sisters Of The South
Dixifrog Records, 2008

Roots & New 2008 - For Blues Lovers
Dixiefrog Records, 2008

Pampalini


III. Nemzetközi Summertime Blues & Jazz Fesztivál
2008-07-12 | koncertajánló


III. Nemzetközi Summertime Blues & Jazz Fesztivál
2008. július 27. - Pécs


18.00 – 18.45: Blúz tér 10.
19.00 – 19.45: Riverside Jazz Band
20.00 – 20.45: Berki Tamás Band
21.00 – 21.45: Rockin’ Chair
22.00 – 22.45: Arrabona Blues Breakers

23.00 – 24.00: PMD Blues Band & Rádóczy Jusztina
24.00 – 00.45: HARMADA


Pribojszki Mátyás Band: How Many More?
2008-07-10 | kritika


Június 9-én Budapesten a Take Five Jazz Club-ban tartotta a Pribojszki Mátyás Band az új lemezének, a How Many More?-nak a lemezbemutató koncertjét. Akkor ott, kicsiny szerkesztői gárdánk egyik fele képviseltette magát – az elismerés hangján szólt az új anyagról -, most itthon, a másik fél hosszabb ismerkedés során vizsgálta meg az elkészült lemezanyagot.
A koncerten kiderülhetett annak, aki nem tudta, bizony személycseréken esett át a csapat, Adamecz Józsefet Gyenge Lajos váltotta a doboknál, ifj. Szász Ferenc pedig teljes értékű tagként szerepelt. Megjelentek még vokalisták, Szirtes „Mókus” Edina és Náray Erika személyében, valamint fúvósok is.
Pribojszki Mátyással kapcsolatban általában mindenhol kiemelik, hogy zenéje újrapozícionálta a szájharmonikát mint hangszert, és a szájharmonikázásról alkotott sztereotípiákat. Azonban nemcsak erről van szó. Bizony sokan szívták a fogukat abban az időben, amikor a west coast-os hangzással operáló Blues Fools feloszlott, s helyette egy merőben más hangzású, más koncepciójú Pribojszki Mátyás Band lépett a színre. A blues háttérbe szorult és egy különleges hangzásvilágú, dallamos jazz-es, erős funky-s, dinamikus groove-okat produkáló csapat lépett a színre, ahol a harmonika játék is sokszor jazz-es színt kapott. A dalok, a dallamok kerültek a középpontba, s nyitottak ezzel egy szélesebb közönség felé.
A How Many More? című szerzeménnyel indul a CD, amin egy kicsit meg is lepődhetünk, mivel ez egy lágyabb szám, azonban azt tudnunk kell, hogy ez a dal - aminek a szövegét Póka Angéla írta - a lemez legfőbb mondanivalója.
A következő darab a Hard Working Man a blues-osabb oldalát domborítja ki a csapatnak, kemény alap, dögös harmonika, fúvósok, valamint Szirtes „Mókus” Edina és Pribojszki Mátyás párosa hallható itt.
Az I’ll Play The Blues For You egy jazz-esebb darab, az Old Fellows-ban a harmonika viszi végig a dallamot bőgővel kisérve, míg a Change In The Weather remek blues-os gitárral nyitó lendületes szám, aminél nekem Eric Clapton neve ugrott be.
A Glare Of A Sea-Dog egy „tiszta” harmonikás szám, Szabó Tamás szokott hasonlókkal próbálkozni a lemezein.
Az Ain’t That Fine egy swinges, elegáns dal, csakúgy mint a The Moonshiner.
Az album hátralévő részén találhatunk még lírai, soul-os számot, a Dog Without A Bone-t, s záródalként is egy elmerengő dal szerepel Old Rockin Char címmel.
Ha összegeznünk kellene a How Many More? CD-ről leírtakat, elmondható, hogy 12 dal, saját és feldolgozások kerültek e májusban megjelent lemezre, amik tovább erősítették a Pribojszki Mátyásról kialakult képet, miszerint bizony nem érdemes a színvonalból engedni, hanem az igényességet előtérbe helyezve kell törekedni a szórakoztatásra.
Jó hír még, hogy az album már a lemezbemutatóra bearanyozódott,
ami a kategóriájában (world music, jazz, próza) 1500 eladott példányt jelent. A CD hazai forgalmazását a Hangvető végzi, de előreláthatólag nyugaton is terjeszteni fogják.

Magánkiadás, 2008

Turista


Blues koncertek a veszprémi Utcazene Fesztiválon
2008-07-08 | koncertajánló


Idén, július 15-e és 19-e között már kilencedik alkalommal rendezik meg Veszprémben az Utcazene Fesztivált. Az ingyenes fesztiválon blues előadók/zenekarok is fellépnek, mely koncertek időpontjai az alábbiakban találhatóak.

2008. július 15.
AEGON Magyarország Nagyszínpad
Chris Cain (USA)
Chris Cain dzsesszes ízű, blueszal átitatott expresszív gitárjátékán a zenének szentelt élet tudása, tapasztalata érződik, ami a hozzá párosuló mély, B.B. Kingre emlékeztető hangjával együtt kiemeli a kortárs blueselőadók sorából.
Már gyermekkorában a blues vette körül: édesapja jóvoltából mindig a legnagyobbak (Muddy Waters, Ray Charles, B.B. King, Freddie King, Albert King) zenéi szóltak a ház körül, családi program gyanánt gyakran mentek koncertre (hároméves korában látta először B.B. Kinget). Nyolcéves korában kezdett autodidakta módon gitározni tanulni, tizennyolc éves korában már mesterien játszott. Ezután főiskolán tanult zenét, ahol hamarosan dzsessz improvizációt tanított társainak. A következő húsz évben megtanult játszani zongorán, basszusgitáron, klarinéton, alt és tenor szaxofonon.
A '80-as évek közepén kezdett el kaliforniai bluesklubokban játszani, egy kiváló háttérzenekarral. A gyorsan növekvő rajongói tábor hamar lemezszerződéshez juttatta, s 1987-ben megjelent debütáló albuma, a Late Night City Blues, ami 1988-ban négy W.C. Handy Award jelölést kapott (köztük az év blueszenekara és az év gitárosa címre), s a lemez sikerének köszönhetően már Európába is hívták koncertezni együttesével.
Következő két albumukkal (Cuttin' Loose, Can't Buy A Break) egy sor díjat és elismerést gyűjtöttek be. '95-ben jelenik meg negyedik albumuk, a blues-, dzsessz-, funk- és gospel elemeket ízlésesen vegyítő Somewhere Along The Way. Eleddig utolsó anyagát 2003-ban adta ki Hall Of Shame címmel, melyen újfent bebizonyította, hogy nem a véletlen műve, hogy Albert King és Robben Ford is csodálói közt vannak.

Raphael Wressnig & Enrico Crivellaro Organ Trio (A/I/USA)
A Hammond B3-on játszó osztrák Raphael Wressnig az elmúlt pár évben vált a nemzetközi blues- és dzsessz színtér egyik legelismertebb szereplőjévé. In Between című lemezét 2004 legjobb dzsessz albumának választották a Concerto-magazin kritikusai és olvasói, s a hónap orgonistájának is megválasztotta az International Archieves For The Jazz Organ nevű szervezet.
A padovai születésű, s később Los Angelesbe költöző Enrico Crivellaro napjaink egyik legvibrálóbb, legsokoldalúbb bluesgitárosa. Ronnie Earl, Duke Robillard és Kenny Burrell tanítványa számos hírneves blues-, szving-, dzsessz- és rock- csapat (többek közt a Lester Butler's "13", a James Harman Band, a Janiva Magness Band, a Royal Crown Revue) gitárosa volt. A 2002-es Swing Awardson elnyerte a legjobb szvinggitáros címet, 2004-ben pedig a legjobb kortárs gitárosának választotta az Euroblues.
Már eddig is számos kiváló Hammond-kombó fedezte fel magának a dzsessz és a blues közti területet, de Enrico Crivellaro és Raphael Wressnig egy lépéssel tovább mennek, s a régi és új, a hagyományos és a modern zene közti határokat is fel akarják térképezni, s mindehhez Lukas Knöfler személyében meg is találták az ideális dobost is. Közös lemezükön, a Mosquito Bite-on (2006) nem csak ámulatba ejtő dzsessz- és bluestudásról tesznek tanúbizonyságot, de lenyűgöző könnyedséggel emelnek be surf-, szving- és funky elemeket is, de acid jazzes/hiphopos és delta blues hangulatú darabok is felbukkannak rajta.

Blup! Kamaraszínpad - Furtuna udvar
Ferenczi György és a Rackajam

Reider Optika - Alexandra könyvesbolt
M.C.S. Blues Band

Man At Work színpad - Vár áruház előtt
Tenderfoot Blues Unit
A hatfős banda bluest játszik - a '30-as évektől egészen napjaink felhozataláig -, mindezt megspékelve egy kis funkyval és rock and rollal. Idén új dobos püföli a bőröket, a szólógitáros viszont az "eredeti" lesz, hiszen utóbbi tavaly külföldön tartózkodott a fesztivál ideje alatt, amikor is a közönségszavazáson a harmadik helyezést érte el a csapat: Megyeri Dániel (ének, perka), Horváth Ádám (elektromos gitár, vokál), Horváth Bálint (akusztikus és elektromos gitár), Kőhalmi András (szájharmonika, vokál), Stubnya Bence (basszusgitár).

2008. július 16.
Blup! Kamaraszínpad - Furtuna udvar
Marcel Flemr Blues Band (CZ)

Melódiák Színpad - Kossuth utca
Tenderfoot Blues Unit

Reider Optika - Alexandra könyvesbolt
Little G. Weevil

2008. július 17.
Reider Optika - Alexandra könyvesbolt
Tenderfoot Blues Unit

Man At Work színpad - Vár áruház előtt
The BLUESBERRY Band

2008. július 18.
VODAFONE Nagyszínpad
Mardi Gars.bb (D)
2005. után idén ismét Veszprémbe érkezik az elmúlt évek egyik legjobb koncertzenekara, a Mardi Gars.bb. Az Uli "Reverend" Kruger és Doc Wenz által létrehozott, s mára már tizenegy főssé duzzadt fúvós csapat - mely nevét egy New Orleans-i húshagyókeddi (franciául Mardi Gras) felvonulásról kapta - a tradicionális New Orleans-i hagyományokból építkezve játszik sajátos funkos-soulos-boogies egyveleget, melyben jól elférnek modernebb stílusok is tradicionális hangszerelésben, egy kis elektronikával megspékelve.
Már az első, az 1999-es Alligatorsoup című lemezükkel elnyerték mind a szakma, mind a közönség elismerését, amire csak rátett egy lapáttal koncertjeik elsöprő lendülete. A kezdetekben utcazenekarként működő csapat megtanulta, hogyan kell - a legjobb értelemben véve - szórakoztatni a publikumot, melynek csak egyik eszköze, amikor lemasíroznak a közönség közé is zenélni - mint azt már a veszprémi közönség is megtapasztalhatta.
Tavaly adták ki hetedik, The Exile Itch című, szépen fogyó lemezüket, amivel azt is bebizonyították, hogy a minőség és a közönségsiker nem egymást kizáró fogalmak!

Pannon Egyetem Színpad - Gizella udvar
Tenderfoot Blues Unit

2008. július 19.
Blup! Kamaraszínpad - Furtuna udvar
Big Daddy Wilson - Ripoff Raskolnikov - Rozsnyói Péter

Reider Optika - Alexandra könyvesbolt
Tenderfoot Blues Unit

További részletek a fesztivál honlapjáról.


Több gulyás, kevesebb spagetti
2008-07-08 | kritika


Olvastad a beszámolót a tavalyi talján Hendrix-balhéról? Akkor biztos arra vagy kíváncsi, az idein hány gyönyörű, elvágott torkú, hotelszobában hagyott, cápacsaliként a tengerre bízott, illetve elásott nő mérföldkövezte a Jimi Hendrix Memorial útját Toszkánáig és vissza. Kérlek alássan, nagyon kevés. Nagyobb részt inkább kiástuk a tavalyiakat. Kiástuk signora Pitigliano-t, aki éltes kora (és elvágott torka) ellenére is gyönyörű maradt, kiástuk signorina Saturnia-t, ki több ezer év alatt sem kelt el (vagyis még mindig mindenkinek ingyen osztja bájait), ám semmit sem veszített kényeztető, gyöngéd kedvességéből, és persze kiástuk signora Agriturizmo al Melograno-t, aki tavaly bőségesen, finom falatokkal vendégelt bennünket, s vándortársulatunk interpretazione-jét is kegyeskedett megtekinteni. No, de azok számára, akik nem ismerik őket, mégiscsak ideollózom bemutatásukat abból a tavaly valamiképp kiszivárgott levélből. Signora Pitigliano valójában „egy város, de mintha Hollywoodban tervezték volna egy középkori filmhez, csak igazi. Hatalmas sziklákra épült, olyan sivár kőfalak feszülnek alatta, hogy ott csak a sasmadár érezheti otthon magát, mégis házak szoronganak rajta egymás oldalába bújva, egymás fején állva, ablakaik egyenest ötszáz méter mélységbe nyílnak, szinte látod a középkori némbert, amint a pisával teli küblit kiborítja az ablakon, és látod a kétkerekű kordét is, amin a pestisjárvány hulláit tolják ki a kapun. De ha olyan a szemed, láthatod ott Júliát és Rómeót is, igaz ők egy másik városba vannak bejelentve állandóra. Távolabb signorina Saturnia fülledt, buja teste omlik el a tájon, combjai közül, vagyis a hegy oldalából forró gejzír szakad ki, lezuhan, s hogy ne töltse tétlenül az elmúlt és a következő egymillió évet, szép kis kőmedencéket épít az embereknek, akik oda is sereglenek, és ülnek a forró, büdös vízben, ami csodálatos, és így tettünk mi is. Mindez ingyen, ahogy Istentől kaptuk.”
Aztán vissza a tetthelyre. Tavaly így írtam róla: …”egy tanya, terméskőből épült mediterrán ház, két szárnnyal, a kettő közt vadszőlő lugas, ez növi be a falakat is, körben gyep és a toscanai dombok, kissé távolabb medence, olyan egyszerű fajta, beton teknő kékre festve, annak is egyik oldala benőve vadszőlővel, de a vize, mint a hajnali harmat, a kertben kétszáz éves tölgyfa asztalok, hófehér terítővel, hatfogásos vacsorákkal, paszta parmezánnal, vadpörkölt, fokhagymás párolt spenót, lencse füstölt hússal, mindenféle pesto meg pane, meg amiket nem is ismerek, és a gazda saját vörösbora, ami cseppet sem kannás és nem is rossz, hanem istenien finom.” Álljunk itt meg egy szóra. Idén a medencét gusztustalan zöld alga uralta, úgy nézett ki, mint egy menzán készült parajfőzelék, az egyik kétszáz éves asztal használat közben egész egyszerűen eltört, a vacsora a mai budapesti belvárosi és balatoni vendéglátás szintjére süllyedt (odáig merészkedtek az olaszok, hogy kolbászt készítettek nekünk magyaroknak, de olyat, hogy azért lovagiasabb időkben legkevesebb egy pengeváltással tartoznának), a bor meg… talán rosszabb nem lett (de talán igen), azonban olyan szűken mérték, hogy sokszor vadászni kellett rá másik asztaloknál.
Kvártélyozó hölgyünk, signora Agriturizmo al Castagnella még ennél is fukarabbnak bizonyult, mézes-mázos mosolya mögül egy vérbeli balatoni panziós torz, kapzsi vigyora sejlett elő. Legyen elég csak annyi, hogy reggelire egy hetes kenyeret kaptunk citromlekvárral (ami nyilvánvalóan egy fatális félreértés citrom és ember között) és pótkávéval, de épp csak annyit, hogy olasz reggeliző-társainkat végül Andrisnak kellett ellátnia magyar tartós teszkós kenyérrel és szalámival. (Itt megragadom az alkalmat, hogy bemutassam új muzsikálótársunkat, sőt a zenekar új Benjaminját… tisztelt hölgyek és urak… a dobok mögött a színpadóóóóóóóóóón: Váti András!) Úgyhogy a háziasszony signora-t mégiscsak el kellett ásnunk a saját kertjében.
Szóval úgy jártunk egyik-másik szinyórával és szinyorínával, mint amikor eltelik egy év az új szerelemben, s a szerelem már nem igyekszik annyira, mint első alkalommal.
Na, de elsősorban muzsikálni mentünk, nem pedig enni-inni, ugye. (Ez szemenszedett hazugság, mert de.) A muzsikálás pedig nagyszerűen sikerült. Én ugyan – röviden elmerengve ember és zene misztikus viszonyán – kicsit átszabtam az Astro Man-t, de mintha csak szándékosan tettem volna, esztétikailag nem vétettünk benne. Sőt továbbmegyek, akkorát ráztunk, hogy olaszok, hollandok egyaránt térdre borultak (akadt, aki szó szerint), kivétel nélkül elibénk járultak leróni hódolatukat, s mindannyian biztosítottak róla, hogy ezt a zenét Európában toronymagasan mi játsszuk a legjobban. Nem szabadkoztunk, hisz nekik sokkal nagyobb rálátásuk van Európára, mint nekünk, na meg akár igaz, akár nem, mért ne fürdőztünk volna kicsit rajongó (alig borgőzös) szeretetükben, hisz ritkán tehetjük. Főhősünket (kinek tündöklő fénye visszaverődött rajtunk, egyszerű zenei szakmunkásokon is) jeleskedése jutalmaként az a megtiszteltetés érte, hogy az Olaszországban nagy népszerűségnek örvendő blues-énekesnő, Francesca de Fazzi a színpadra szólította, ugyan baseváljanak már együtt egy kicsit. „Hol az a magyar srác, aki olyan nagyszerűen gitározik?”, kérdezte. Ám a nagyszerűen gitározó magyar srác nem vette át kitüntetését, hanem inkább vizelni ment. Francesca pedig koncertje végére (vagy inkább a közben is dédelgetett palack tartalmának végére) nem csak a magyar srácokról feledkezett meg, hanem önmagáról is, és komolyan aggódnunk kellett testi épsége miatt, ahogy a zsinórok, állványok, erősítők közt tipegett húszcentis cipősarkán. Ám valóban nagyszerűen énekelt, s még gitározott is hozzá. Azért nem volt baj, hogy a tavaly nálunk is vendégszerepelt Emanuele Fizzotti (Lele) is gitározott neki. Ő maga önállóan is nagyszerű koncertet adott, pedig állandó zenekara nem kísérte el Rómából, állítólag azért (de én ezt nem tudom komolyan venni), mert a feleségeik nem engedték el őket.
Játszottak ott aztán Doriano-k, Guiseppe-k, Giovanni-k és hollandok is, meghallgattuk őket és tapsoltunk nekik, ahogy ők is nekünk.
Tamás barátunk, aki kiválóan bír világnyelveket, így hamar összebratyizik bármilyen náció tagjaival, idén elkísért bennünket, vagyis inkább elvitt magával, mivel a szállító gépjármű nagyobb (jóval nagyobb) részben az övé. Az olaszok azonnal a zenekarhoz tartozónak tekintették, s őt is nagy lendülettel veregették hátba, miután játszottunk. Tamás kissé még mérges volt a felszolgált kolbász miatt, nem beszélve arról a beazonosíthatatlan, tengeri moszat granulátumnak tűnő fogásról, amire csak annyit jegyzett meg: „Nem azért küzdöttem fel magam a táplálkozási lánc csúcsára, hogy ilyen szarokat egyek”. Így, amikor olasz beszélgetőpartnere azt firtatta, miképp érjük el ezt a fantastico hangzást és megszólalást, kissé durcásan azt felelte: „More gulyás, less spagetti!”
Ja és a tenger! Vagyis signorina mare Mediterraneo, a Földközi tenger. Neki nem sikerült elvágnunk a torkát, sőt kis híján ő purcantott ki minket, amint egyik szigetén a harmincnégy fokos kánikulában hegymászásra adtuk a hülye fejünket, s még a világítótornyot sem találtuk meg, amiért pedig nekiindultunk. Visszavágásképpen megmártóztunk volna hűs, ölelő karjaiban, de ezúttal karjait halott szürkének és végtelenül koszosnak találtuk. Megmosdatni nem maradt időnk, így faképnél hagytuk signorina Marciano kedvéért, akiről kiderült, hogy signor, de nagyon barátságos fickó, erősen hasonlít signorina Pitigliano-ra, biztos az öccse.
És aztán haza a kies Magyarországra, ahol sokkal jobb a kolbász, de nem vár ránk semmiféle koncert, sem fesztivál, úgy néz ki, legközelebb Hollandiában játszunk, na ott vajon mit eszünk majd, tulipánt meg mariskás sütit?

Berta Zsolt


Blues workshop Ferenczi György vezetésével
2008-07-07 | hír


”ÚJ UTAK - NEW LINES 3”
Nemzetközi Zenei Műhelyek
PASSPORT CONTROL projekt
MEDIAWAVE NEMZETKÖZI NYÁRI MŰVÉSZETI TÁBOR keretében
Ravazd (Győr-Moson-Sopron megye), 2008. július 18–26.


A két évvel ezelőtt elindított zenei műhely-sorozatok közül idén nyáron elsősorban a hazai és a környező országok (cseh-szlovák-lengyel-magyar és osztrák) blues zenészei számára kínálnak a szervezők újdonságot! A Blues Műhely július 20 és 23 között kerül megrendezésre a Visegrádi Alap támogatásával, Ferenczi György vezetésével és szlovák-cseh-lengyel tanárok értő irányításával.
Elegendő jelentkező esetén az Underground Zenei Műhelyt is elindítják Hajnóczy Csaba (Kampec Dolores, ex-Kontroll) vezetésével.
A legizgalmasabb, speciális zenei műhely a táborra érkező marokkói Gnawa törzsi zenészek (ütősök, gitárosok, énekesek) segítségével fog létrejönni, akik a blues műhely munkáját is színesíteni fogják.

Visegrádi Blues Műhely Ferenczi György vezetésével
(HUN – CZ – SK – PL)
Ravazd, 2008. július 20-23.

A már jól ismert szlovák blues-rock gitáros virtuóz, René Lacko és a győri legenda, Drapán László billentyűs-szaxofonos mellett több külföldi és magyar vendég tanár is feltűnik majd.
A műhelymunkát irányítja Ferenczi György hegedűs, énekes, harmonikás, a Herfli Davidson és a Rackajam együttesek vezetője.

Vendégtanárok:
Rene Trossman (CZ/USA) - Prágában élő híres gitáros, a chicagó-i blues vonal elkötelezett híve és művelője.
www.renetrossman.com
Leszek Cichonski (PL) - Lengyelország kultikus gitárhőse, a wroclaw-i Thanks Jimi Fesztivál főszervezője. (ez az az esemény, ahol minden évben több ezer gitáros egyszerre nyomja a Hey Joe-t)
www.cichonski.art.pl
René Lacko (SK) - a már jól ismert zenész a texasi blues rockot ötvözi Hendrix játékstílusával. Az eddigi workshopok vezetője.
www.renelacko.com

Tervezett program:
Július 20.
délután - Gyülekezés, sátorverés, próbahelyek elfoglalása, ismerkedés – 14 órától
- Tábor nyitó: 18 óra
(bemutatkozás, próbák megbeszélése)
- Nyitókoncert: 20 óra
Rómer Blues Műhely ’2007 - René Lacko vezetésél

Július 21-23. között
- Délelőtt: 10 órától a vendégtanárok speciális kurzusai (hétfő - Trossman, kedd - Cichonski, szerda - Lacko)
- Délután: közös próba, koncertprogram kialakítása
- Esténként: koncert + jam session
Július 23.
- zárókoncert: 20:00
a műhelymunka során kialakult blues formációk bemutatkozása

A részvétel költségei
Az eddigi workshop előzményektől eltérően a szervezők sajnos már nem tudják a műhelymunkát ingyenesen biztosítani, csak kedvezményes konstrukciót sikerült kialakítani a Visegrádi Alap hozzájárulásával!
Részvételi díj: 15.000 Ft, mely magában foglalja az oktatás költségét, sátorozási lehetőséget és napi háromszori étkezést (első nap csak vacsora). Emellett a zenei workshop résztvevői ingyenesen vehetnek részt a marokkói zenészek vezetésével tartandó gnawa ütős és tánc oktatásban is.

További információk az alábbi oldalon találhatóak meg.


„Élő környezetben élő zenével”
2008-07-05 | koncertajánló


A július 25-én és 26-án megrendezésre kerülő Arborétum Blues Feszt-nek idén is a lábatlani Arborétum ad helyet. Az eseményt színvonalas kulturális, gasztronómiai és idegenforgalmi programok teszik még színesebbé.
Az idén hatodik alkalommal megrendezésre kerülő blues fesztivál többek között azt a célt szolgálja, hogy e kellemes és nagymúltú környezetben, értékes zenét hallgatva töltsünk el két napot, két estét.


Turista: Mi a rendezvény célja?
Horváth Misi: A cél a város kulturális rendezvényeinek színesítése és ismertségének elősegítése. Természetesen teret engedünk a kultúra más területeinek is, így kiállítási, bemutatkozási lehetőséget adunk a környékbeli képzőművészeknek és a gasztronómiának. A célok elérését a páratlan környezeti adottságok önmagukban rejtik, felhívva figyelmünket az élő természet szépségeire, védelmére. A fesztivál szlogenjének megválasztásával is ezt a kapcsolatot kívántuk érzékeltetni: „Élő környezetben élő zenével”.

T.: A korábbi évek rendezvényei alapján milyen a zenészek visszajelzése?
H.M.: A zenészektől kapott visszajelzések nem egyszerűen pozitívnak mondhatók, hanem bevallásuk szerint ilyen jól még fesztiválon nem érezték magukat, ami további késztetést nyújt az idei év megszervezéséhez.

T.: Kinek szól elsősorban ez a fesztivál?
H.M.: A rendezvénnyel Lábatlant és a környéke apraja-nagyját szeretnénk szórakoztatni. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a rendezvény ingyenes lesz, ami Magyarországon egyedinek mondható. Azon kívül, hogy belépőt nem kérünk el, nagyon fontos szempontunk, hogy a gasztronómiai árak sem lehetnek magasak, mivel az átlag ember számára szeretnénk elérhetővé tenni egy kulturált környezetben létrehozott, abszolút magas színvonalat nyújtani tudó rendezvényt, ahova ugyanúgy várjuk a családosokat és idősebbeket, mint a fiatal korosztályt.

T.: Hogyan kívánjátok vonzóvá tenni a helyszínt?
H.M.: Az Arborétum alapvetően gyönyörű helyszín, páratlan környezeti adottságokkal rendelkezik. Hangsúlyt fektetünk a látványra, így igényes sörsátrak, bódék felállítását tervezzük a vendégek kényelmes, színvonalas kiszolgálásához; napernyők felállítása, ami hűsítő árnyékként szolgál a szabadtéri színpad előtti fedetlen nézőtéren ücsörgőknek.
Tapasztalataink szerint naponta 1000-1500 néző látogatja az ingyenes fesztivált!

T.: Milyen zenei program várja a fesztiválra ellátogatókat?
H.M.: A fesztiválon hazai, élvonalbeli együttesek, előadók lépnek fel. Terveink szerint a pénteki, első napon Little G. Weevil és a Hara Kyru Band kezd, aztán a szegedi Blues Bell következik, majd a Pribojszki Mátyás Band jön. A nap zárásaként együtt jam-elnek a zenészek.
A szombati, második napon Fodor Sanyi és a Hats Off kezd. A fellépők közt szerepel a Sonny & His Wild Cows, Békés megyéből a Borsodi Blue zenekar, valamint egy Rolling Stones Tribute zenekar, a Stoned.

Turista


Borsodi Blue: Hit The Road And Live The Blues
2008-07-03 | kritika


Fura, deja vu érzéssel hallgatom már napok óta a Borsodi Blue Hit The Road And Live The Blues EP-jét. Fura, hiszen utoljára talán a Pure Blues Chump Change lemeze hatott rám ennyire a reveláció erejével, ami szintén EP volt.
Borsodi László 2005 táján alapította meg a Borsodi Blue nevű formációt, ami előtt számtalan más próbálkozása is volt. Az első jelentősebb csapata a Kőkorsó Trió nevet viselte, ezt követte a Virga Negra nevű együttes. Ez időben rengeteg blues zenésszel ismerkedett meg, játszott együtt, pl.: Fekete Jenő, Szűcs Gábor, Benkő Zsolt, Pribojszki Mátyás, Török Ádám és a Mini. Az új csapat létrejöttét főként az a vágy motiválta, hogy végre saját szerzeményeit játszhassa.
Ha már az elején szóba került Szűcs Gábor, akkor idézzük Őt, hogy nyilatkozott e formációról: „… ez egy igazán jó zene! Eszméletlen jó gitár sound, tökéletes, feszes alap, lehelet finom, ízes billentyű, fantáziadús számok.”
A lemez egy rövid Intro-val indul, melyet egy egyedülállóan ritka „hármas” követ. Ebből a csokorból az első darab a Hit The Road And Live The Blues című szerzemény, amelyet a Wings To Fly című, andalító, remek dallamvezetésű szám követ. A My Babe’ Is A Black Woman egy tempósabb, gitárcentrikusabb nóta.
Az albumot egy lassú blues, a Guitar Weep Too When They’re Sad zárja.
Egyedülállóan ritka „hármas” írtam, s ezt azért gondolom, mert ha ezek a szerzemények bármely csapat nagylemezén szólalnának meg, hátradőlhetnének, hogy nagyot alkottak.
Nem esett még szó a zenészekről és a játszott stílusról sem. Borsodi László zenésztársai: Magda Lajos – zongora, billentyűk, Pfeff Márton – basszusgitár, Teleki Pál – dobok, a blues felől közelítik meg a zenét, de számtalan más dologgal megfűszerezik, úgymint jazz, soul, groove, valamint teret engednek az improvizációnak is.
Az albumon Enrico Crivellaro dicsérő sorai olvashatóak, de máris aggódom, nehogy elsikkadjon e remek banda a hazai érdektelenségben.
Az együttes egyébként az év végén egy nagylemez megjelentetését tervezi, amelyet élőben vennének fel fúvóskarral, egyéb ínyencségekkel kiegészítve.

Magánkiadás, 2008

Turista