Archívum

Koncertek decemberben

2008-11-29 | koncertajánló

Benkő Zsolt és Garda Zsuzsa duó
2008. december 13. – Budapest, Nothin’ But The Blues Pub

Blues B.R.Others Show
2008. december 05. – Eszék (Osijek - HR)
2008. december 14. – Budapest, Old Man’s Music Pub

Blues Bell
2008. december 12. – Kecskemét

Blues tér 10
2008. december 18. – Budapest, Négy Szürke Music Pub

The BLUESBERRY Band
2008. december 13. – Balatonalmádi, Budatava Rock Pub
2008. december 20. – Veszprém, Várkert

Boll Weevil Folk Blues Gang
2008. december 02. – Budapest, Bonyai Étterem

Borsodi Blue
2008. december 04. – Békéscsaba, Elefánt söröző
2008. december 06. - Sándorfalva, Blues Club
2008. december 13. – Budapest, Nyugati Teátrum - Joe Bonamassa előzenekaraként

Bőrgyári Capriccio
2008. december 06. - Solt, 52-es úton a Halászcsárda - Iron Horses MC Téli Party
2008. december 18. – Budapest, Fészek Klub
2008. december 20. – Budapest, Téglagyári Megálló

Hobo
2008. december 10. – Budapest, Új Színház – Tudod, hogy nincs bocsánat
2008. december 12. – Miskolc, Ifjúsági Ház – Csavargók tízparancsolata
2008. december 13. - Győr, Petőfi Sándor Ifjúsági Ház – Csavargók tízparancsolata
2008. december 14. – Budapest, Új Színház - Csavargók tízparancsolata
2008. december 18. - Budapest, Új Színház - Csavargók tízparancsolata

Jambalaya
2008. december 04. – Budapest, Szeparé Bisztró
2008. december 13. – Budapest, Take Five
2008. december 19. - Budapest, Rekettyés Turistaház
2008. december 30. – Budapest, Szilvüplé

Little G. Weevil
2008. december 12. – Budapest, New Brooklyn Pub

Little G. Weevil és Horváth Misi
2008. december 05. – Paks
2008. december 06. – Dunaújváros
2008. december 14. – Budapest, Szimpla Kert

Nemes Zoli és Horváth Misi
2008. december 28. – Budapest, Szimpla Kert

Ölveti Blues Band
2008. december 25. - Debrecen, Orange Music Club
2008. december 26. - Miskolc, Grizzly Music Pub

Özséb
2008. december 19. – Budapest, Zöld Macska Diákpince - vendég: Bornemissza Ádám

Pribojszki Mátyás Band
2008. december 20. - Székesfehérvár, Petőfi Mozi Music Club
2008. december 23. - Budapest, Alcatraz Music Club

Rambling Blues Trió
2008. december 01. – Eszék (Osijek – HR)
2008. december 06. – Székelyudvarhely
2008. december 07. – Székelyudvarhely

Rockin' Chair
2008. december 06. - Budapest, Négy Szürke Music Pub
2008. december 19. - Érd, Blues Tanya

S-modell
2008. december 27. – Budapest, Orczy kert, Faház

Sonny
2008. december 03. - Budapest, Big Bike Pub + the Wild Cows
2008. december 12. - Nyergesújfalu + Horváth Misi
2008. december 13. - Pécel + Horváth Misi
2008. december 17. - Budapest, Szimpla Kávézó + Horváth Misi
2008. december 19. - Budapest, Picasso Point + the Wild Cows

Tengs Lengs
2008. december 06. - Tibolddaróc
2008. december 13. – Budapest, Ráday Kupola - Prosztata Blues lemezbemutató koncert
2008. december 20. - Érd, Blues Tanya

Tom White és Barátai
2008. december 03. – Budapest, Big Bike Pub - Rockin' Santa Claus Party
2008. december 06. – Tápiószentmárton - Motor Börze
2008. december 12. – Jászberény, Művelődési Ház - Karácsonyi Coop Star party
2008. december 19. – Szekszárd, Húsvasaló Pub
2008. december 20. – Kiskunmajsa, Soul Cafe

Török Ádám és a Mini
2008. december 05. - Budapest, Old Man's Music Pub
2008. december 12. - Pécs, Ifjúsági Ház
2008. december 17. - Esztergom, Széchenyi Tér
2008. december 19. - Szombathely, Végállomás Klub
2008. december 20. - Budapest, Téglagyári Megálló
2008. december 27. - Székesfehérvár, Petőfi Mozi Music Club

Török Ádám és a Misi
2008. december 15. - Budapest, Picasso Point

Vaszoli és Bornemissza Ádám
2008. december 17. – Budapest, Picasso Point
2008. december 22. - Budapest, Kolibri Pince

Virga Negra
2008. december 26. - Battonya

Pampalini

Slawek Wierzcholski & Nocna Zmiana Bluesa: Live In Concert

2008-11-28 | kritika

Blues Lengyelországban? Sokaknak e kérdés hallatán Tadeusz Nalepá-nak, a lengyel blues atyjának neve ugrik be, akinek jelentősége a térségben John Mayall-nak a brit, és az európai blues-ban betöltött szerepéhez hasonlítható. Azonban nem feledkezhetünk meg a 2007-ben elhunyt gitáros, énekes, szájharmonikás, zeneszerző és szövegíró mellet Slawek Wierzcholski-ról és Magda Piskorczyk-ról sem. Idén, ők hárman kerültek beválasztásra az első Polish Blues Stars Alley-be. Slawek és Magda a kézlenyomatukat is elhelyezték Slawa város sétányán.
A szájharmonikás, énekes, dalszerző Slawek Wierzcholski, Lengyelország legnépszerűbb blues zenésze 1958-ban született. Elég későn, 21 évesen kezdett el blues-t játszani. A fiatalembert lenyűgözte az amerikai kultúra, az amerikai zene, a blues és a jazz, melyek számára a szabadságot jelképezték a Vasfüggöny mögött. Az első blues felvételt 1970-ben a Majka Jurkowska által vezetett Polish Radio 3-ban hallotta. Sonny Terry és Brownie McGhee zenéje letaglózta, mintha a mennyországból szólt volna. 1980-ban megnősült, egy évre Amerikába költözött, ahol megtanult harmonikázni. Hazatérve első zenekara a Mixer Blues volt, majd 1982-ben megalapította a máig is működő Nocna Zmiana Bluesa-t (Éjszakai Blues Műszak). Az első perctől kezdve Slawek Wierzcholski határozta meg a zenekar művészi irányát, a korai lemezeken a blues klasszikusainak felvételeit interpretálták, majd saját szerzeményű zenét és szöveget adtak elő. Megalakulásuk óta több mint húsz lemezük jelent meg, és Slawek játékát több mint harminc, egyéb CD-n is hallhatjuk. Közös felvételeket készített Charlie Musselwhite-al, Louisiana Red-del és Nick Katzman-nel. Játszott az 1997-es The World Harmonica Festival-on Trossingenben, és 2002-ben hazája legjobb szájharmonikásának választották. Mindemellett Ő a Lengyelországban kiadott első blues harmonika könyv megalkotója, valamint színházi darabok és filmek zenéinek szerzője.
A Live In Concert című DVD a cseh Sumperk városában, a 2006-os Blues Alive fesztiválon került rögzítésre. A felvételek döntő része saját szerzemény, részben lengyel nyelven előadva, mely cseppet sem rontja a műélvezetet. De hallhatjuk Muddy Waters, Albert King, Elmore James és Amos Milburn egy-egy szerzeményét is. A Nocna Zmiana Bluesa zenekar összeszokott baráti társaság, egyben hangszereik mesterei. A virtuóz szájharmonikás, a hangszeres szólisták az óramű-pontosságú ritmusszekció mellett megidézik a Mississippi deltájának hangulatát, a blues mélységét párosítva a rock energiájával.
Slawek Wierzcholski és a Nocna Zmiana Bluesa zenéje már az első hallgatást követően is megmutatja értékeit. Bevallom, „benyaltam, mint medve a mézet”!

Pampalini

„Egy igaz hang jobbá teszi a világot.”

2008-11-24 | beszélgetések

A 60-as évek közepén, a szigetországban lejátszódó british blues boom nagy hatással volt az öreg kontinens zenei életére is. Az ekkor alakult holland zenekarok nemzetközi hírnévre tettek szert. Közülük sajnos már csak a Livin’ Blues örökségét továbbvivő, Nicko Christiansen vezette Livin’ Blues Xperience az aktív. Ők a XI. Blues Patika Jamboree egyik fő zenekaraként 2008. november 28-án a budapesti Gödör Klubban játszanak.

Pampalini: Az énekesi pályafutásodat 15 évesen kezdted. Minek a hatására kezdtél el ilyen fiatalon blues-t játszani?
Nicko Christiansen: Elsősorban rock and roll rajongó voltam, és leginkább a fekete zenét szerettem. 1960-ban, tíz éves koromban kezdtem rajongani olyan előadókért, mint Little Richard és Chuck Berry. Később, amikor chicago blues-t hallottam a rádióban, teljesen megőrjített: Howlin’ Wolf, Sonny Boy Williamson, Buddy Guy, B.B. King, Muddy Waters, Willie Dixon, és még sorolhatnám.

P.: 17 éves voltál, amikor John Legrand-dal csatlakoztatok a Livin’ Blues zenekarhoz, melyben csaknem 8 évig énekeltél. Olyan klasszikusnak tekinthető albumokat rögzítettetek, mint a Hell’s Session, a Wang Dang Doodle és a Bamboozle, melyek hazánkban a lemezgyűjtők körében is nagy népszerűségnek örvendenek. Merre jártatok, kikkel koncerteztetek, mire vagy leginkább büszke ebből az időszakból?
N.C.: John Legrand-dal duóban kezdtünk, és 1966-ban csatlakoztunk a zenekarhoz. 1967-re már profikká váltunk, ahogy Németországban, Svájcban, Angliában, Belgiumban és Olaszországban turnéztunk.
Felléphettünk Muddy Waters-szel Belgiumban. Londonban felvettünk két albumot Mike Vernon-nal, a Fleetwood Mac, John Mayall és B.B. King producerével. Büszke vagyok Rory Gallagher-rel való találkozásomra, és arra, hogy kezet rázhattam, illetve játszattam Peter Green-nel és a Fleetwood Mac-cel.
Az első nagy dobások a sikeres angliai turnénk idején voltak, de rengeteg dolog történt a vad hatvanas, hetvenes években. Egyszerre volt pokol és mennyország, de szívesen tekintek vissza azokra az évekre. Örülök, hogy ma már nincsen szükségem arra, hogy sokat igyak, jobban érzem magam, mióta nem fogyasztok drogokat, és alkoholt. De ha menet közben vagy, meg kell ismerned a kemény utat is.

P.: A Ram Jam Josey című lemezetek felvételét követően, 1973 telén kiléptél a zenekarból. Mi váltotta ki benned ezt az elhatározást?
N.C.: Nem léptem ki a zenekarból. Vita volt köztünk az akkori, úgynevezett zenekarvezetővel és a menedzserrel, akik nem igazán bírták elviselni a kritikákat. Alapítottak egy másik zenekart, amely lényegében az eredeti csapat imitációja volt.

P.: Évekig a Himalaya-ban játszottál. Mi történt a zenekarral, és mi késztetett arra, hogy visszatalálj a Livin' Blues-hoz?
N.C.: A Himalaya egy, a Livin’ Blues-hoz hasonló hangzásvilágú blues zenekar volt. Később másik 20 zenekar is volt, melyekben szaxofonosként játszottam, volt, hogy 5-8 zenekarban is egyidejűleg. Rengeteget tanultam abban az időben, de az éneklés és harmonikajátékom együtt, a Livin’ Blues hangja, ezért is alapítottam újra a zenekart.

P.: A Livin' Blues Xperience-t 2005-ben hoztad létre. Miért változtattátok meg a nevet?
N.C.: A régi csapat jogait az első menedzsment eladta egy német lemezkiadónak. Az „Xperience” kiegészítés a zenekar nevében arra ad lehetőséget, hogy szabadon játszhassunk, anélkül, hogy saját korábbi anyagaink feldolgozás zenekara lennénk. Szeretjük a régi számokat játszani, de sohasem ugyanúgy. A szólók és a vokális részek többnyire improvizációk. A zenénk blues és rock, de időnként szeretünk funky-t játszani, sőt előfordul az is, hogy kissé jazz-es a hangzás.

P.: A This Is The Time című lemezetek idén jelent meg. Bemutatnád a lemezt! Ha jól tudom, díjat is nyertetek vele…
N.C.: Köszönöm. Az album címe, This Is The Time azt jelenti: itt az ideje, hogy megváltoztassuk a világot!
Remélem, hogy hamarosan véget vetünk minden ellenségeskedésnek, erről az időről szól, de szól a zenekaromról is, mert már oly régóta elegünk van a semmitmondó zenékből, melyek csak sértik azokat az intelligens embereket, akik képesek meghallani és érezni a jó zenét. Itt az idő!

P.: Célok, tervek a jövőre nézve?
N.C.: A jövő rejtély. A múltunk az öreg könyv, amiből tanulhatunk, és mindenünk, amink van, az a jelenünk, itt és most. Sohasem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Legyünk bizakodóak, és szeressük az életet!

P.: Harminc éve ismerjük már a zenéteket, és gyűjtjük albumaitokat, minek/kinek köszönhető, hogy most végre élőben is élvezheti a zenéteket a magyar közönség?
N.C.: A Jamboree Produkciós Iroda szervezésévek, és a moszkvai, valamint lengyelországi fellépéseink sikerének is köszönhető, hogy mindez így alakult, és ide is eljutottunk. Magyarország igazán szép hely, sok kedves emberrel.

P.: Mit üzensz a rajongóknak? Mire számíthatnak a fesztiválon?
N.C.: Egy zenei happeningnek tervezzük a műsorunkat. Az üzenetem pedig: ne feledjük, hogy egy család vagyunk. Mindannyian a helyünket keressük, éljünk úgy, hogy jósággal töltsük meg a világot. Ne felejtsük, hogy a mennyország egy hely odabent, de ott van a pokol is. Egy igaz hang jobbá teszi a világot.
A zene a természet hangja, légy részese, csak hagyd, hogy megtörténjen. Hagyd, hogy átsüssön a nap. Ha megtörténik velem, megtörténhet veled is (…When it happens to me, It can happen to you,… - idézet a This Is The Time című számból).

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg. Köszönöm a segítséget a Jamboree Produkciós Iroda munkatársainak.

Pampalini

Csiszolatlan gyémánt

2008-11-23 | kritika

Tátrai Trend és Tátrai – Szűcs Latin-koncert a Művészetek Palotájában

Nagy érdeklődéssel indultam neki kicsi feleségemmel a MÜPÁnak szombat esti havazás közepette Tátrai Tibor gitárzseni új formációja, a Tátrai Trend bemutatkozó koncertjére. Tulajdonképpen meglepetésként ért a dolog, mert az igencsak drága jegyárak miatt biztos voltam, hogy erre a koncertre most nem jutok el. Sajnos többen is így találhatták, mert alig félház várta a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben Tibuszékat.
Totyával (Szűcs Antal Gábor) indítottak a srácok, Czibere József és Horváth Kornél ütőhangszerek, Glaser Péter (bőgő) és Pintér Tibor (gitár) felállásban. A midis, szempleres, félplaybackes duó felállás miatt nem vagyok nagy Latin fan, de a kettős így élő kísérettel egészen jól megszólalt… de csak egészen, mert nekem hiányzott valami. Az volt az érzésem, hogy nincs egyben a dolog. Ugyan Tátrai és Szűcs majd’ minden héten játszik valamelyik klubban, ennek ellenére itt és most nekem nem állt össze. Éppen ezért nagyon örvendtem annak, amikor Tibusz a koncert első harmada vége táján lecserélte nejlonhúros gitárját a piros elektromosra (amely hangszerrel több mint 10 éve elválaszthatatlan barátságban van). Egy boogie-s nótával indítottak, amely igencsak jól megszólalt és kihallható volt – az eddig számomra ismeretlen – Pintér Tibor jazzmuzsikus nagyszerű, finom és nagyon intelligens gitárjátéka. Aztán jött néhány lassúbb, líraibb blues, ahol Tátrai gyönyörű futamokat játszott. Majd egy dal, amelynek intrója és latinos-szambás ritmusa ismerős lehetett a Tátrai-faneknek, két korábbi lemezén is hallhattuk más-más címmel (Tátrai – Orszáczky Deserted Downtown és a Boom Boom Intergalagtic Megahello CD-jén).
A negyedik vagy ötödik nóta tájékán egy kisebb hangtechnikai malőr miatt Tibusz szájgitár-effektje kissé betorzított, amit ő játék közben (!) ki- és bemutatással a közönség felé is jelzett, majd a szám végeztével tovább folytatta a dühöngést, ennek eredményeként felrúgta az egyik mikrofont… No comment, itt voltam úgy, hogy felállok és hazamegyek. Ugyanis egy profi zenész, aki 40 éve a pályán van, nem viselkedhet így (de egy amatőr sem). Neki az a feladata, ha esik, ha fúj, hogy a közönséget maximálisan kiszolgálja. Könyörgöm ez nem házi próba, ahová véletlenül betekintést nyerhetünk, és talán ez a találó kifejezés, hogy „házi próba”. Mind a Latin rész, mind a Trend alatt az volt az érzésem, mintha egy próbán ülnék. Csiszolódnia, érnie kellene még az egésznek és nagyon elgondolkodni azon, hogy egy énekest (vagy énekesnőt) bevegyenek. Több nótában is oda tudtam képzelni Tina Harrod gyönyörű, mézédes fekete hangját. A koncert vége felé jött a jól ismert lassú dal, a Bye Bye Blues, amelyről átdolgozott-csúsztatott ritmusképlete miatt a laikus is hallhatta, hogy bármelyik pillanatban széteshet, szerencsénkre végül nem így lett. Taps. Majd visszajött Totya és egy ismert country-standarddel nagyon odatette magát. És ekkor pillantottam órámra, hogy alig több mint másfél órája játszanak és máris abbahagyják, és bizony a koncert időtartam alig érte el a két órát. Az átlag 6000 Ft-os jegyárak mellett, kulturált körülmények között az ember elvárhatná, hogy ne egy szűk 15 számos repertoárral szúrják ki a szemét. Örvendetes, hogy megtaláltam a Tátrai Trend erre az alkalomra kihozott: Primőr! című első albumát, amely a szigetszentmiklósi koncert felvételét tartalmazza. Nagyon találó a lemezborító, amelyen egy félbevágott paradicsom látható. Többek között azért is kerülhetett rá, mert Tibusz nemrég így nyilatkozott új zenekara kapcsán: „Csak azt mondhatom, amit a többi bandám indulásakor is: ússzuk meg az első három bulit paradicsom nélkül...” Ugyan a CD házi kiadás és egy kicsit halk, de utólag nem bántam meg, hogy megvettem.

andystone

Első magyarországi boogie woogie és blues est

2008-11-22 | beszélgetések

Az Első magyarországi boogie woogie és blues est új színfolt az ország zenei életében, hiszen ilyen produkció eddig még nem volt Magyarországon. Az est házigazdája Dániel Balázs 18 éves győri fiatal virtuóz zongorista, akit nemcsak itthon, hanem már külföldön is többször hallhatott a közönség. Most egy fergeteges show keretében Christoph Steinbach neves osztrák zongoristával - akit rokoni szálak fűznek Liszt Ferenchez - bemutatják ennek a nem mindennapi zongorázási technikának igazi varázsát és egyediségét két zongorán, tánc és más hangszerek kíséretében.

A koncert – mely egyben a Burning Fingers című CD bemutatója is - 2008. december 6-án 19:30-kor kerül megrendezésre a győri Richter Teremben.

Pampalini: Meglehetősen fiatalon kerültél a boogie woogie zene hatása alá. A mai világban ez kimondottan ritka dolog. Mi fogott meg ebben a zenében? Rendelkeztél zenei előképzettséggel?
Dániel Balázs: Az interneten böngészve, teljesen véletlenül akadtam egy boogie woogie felvételre, amin egy zongorista játszott. Végighallgattam a számot és rögtön úgy éreztem, hogy „hű, én is ilyet szeretnék játszani”. A zenében leginkább a lüktetése és virtuozitása fogott meg, valamint az, hogy a világ bármely táján élő zenészek képesek azonnal együtt játszani.
3 és fél éve zongorázom, boogie woogie-t pedig 3 éve játszom. Nem rendelkezem zenei előképzettséggel, de keresem a lehetőségeket, hogy a zeneelméletet is megtanuljam.

P.: Kik voltak a mestereid?
D.B.: Jelenleg Győrben Vöcsei Albert zenetanárnál tanulok, de alkalmanként Pleszkán Frigyes zongoraművésztől is szoktam órákat venni Budapesten.

P.: Svájcban sikerült az első boogie woogie és blues zongorista versenyen kiváló minősítést szerezned. Hogy zajlott le az esemény, menyien indultak, kik alkották a zsűrit?
D.B.: A versenyre Silvan Zingg, Európa hírű svájci zongorista fesztiválja keretében került sor 2006-ban. Ez a fesztivál adta meg az első igazán nagy élményt, a külföldi zongoristákat látva célul tűztem ki, hogy én is ilyen neves fesztiválokon játszhassak. A versenyre a környező országokból érkeztek versenyzők (pl. Franciaország, Németország, Olaszország, Ausztria… stb.), a zsűrit a fesztiválon szereplő neves amerikai, német, svájci zenészek alkották, akik közül többen a versenyt követően még külön is gratuláltak nekem.

P.: Hazánkban, valamint külföldön merre jártál, kikkel koncerteztél?
D.B.: Nagy örömömre szolgál, hogy már számos itthoni sikert magam mögött tudhatok, és külföldön is volt lehetőségem híres boogie woogie zenészekkel együtt játszani.
Magyarországon kiemelkedő sikereim:
- Teltházas önálló est a győri Rómer Házban,
- Kisfaludy Napok négyszeres aranyérem,
- Revita TV Sztárvadász tehetségkutató versenyének zene kategóriájában elért 1. helyezés,
- Prima Díjátadó Gálaműsoron való szereplés,
- Mosonmagyaróvári fellépés Ferenczi Györggyel,
- Kulturális Minisztérium pályázatának elnyerése, mely révén elkészíthetem saját CD-met.

Külföldön elért sikereim:
- Lugano (Svájc) – nemzetközi boogie woogie és blues zongorista versenyen elért kiemelkedő minősítésű oklevél,
- Bécs (Bösendorfer Saal) – négykezes Axel Zwingenberger világhírű zongoristával,
- Pöttsching (Ausztria) – after party az európa hírű Mojo Blues Band-del, Christian Christl-lel és Christoph Steinbach-al,
- Neunkirchen (Ausztria) – fellépés Christoph Steinbach, osztrák boogie woogie zongoristával.

P.: Az I. győri boogie woogie és blues zenei est alkalmával - mely egyben a CD-d bemutató koncertje -, mire számíthat a közönség? Lesznek vendégeid, tartogatsz különleges meglepetést a nézők számára?
D.B.: Az est nemcsak az első győri, hanem az első magyarországi boogie woogie és blues est, mert úgy tudom, hogy hazánkban még nem rendeztek ehhez hasonló rendezvényt, ahol egy koncertteremben két akusztikus zongorán mutathatják be a zenészek a boogie woogie igazi varázsát. Vendégművészként fellép a műsorban Christoph Steinbach osztrák boogie woogie zongorista, akit rokoni szálak fűznek Liszt Ferenchez. Az est során győri és budapesti táncosok is fellépnek, színesítve a műsort, de vannak még meglepetés vendégek is, erről többet nem árulok el…
Szóval egy fergeteges show-ra számíthat a közönség.

P.: Mr. Firehand művésznéven szerepelsz. Honnét e név?
D.B.: Mivel inkább a virtuózabb és gyorsabb boogie woogie számokat szeretem játszani, ezért választottam ezt a művésznevet, ami magyarul tüzes kezet jelent.

P.: Tervek, célok a jövőre nézve? Szeretnél a boogie woogie magyarországi „nagykövete” is lenni…
D.B.: Rendszeresen szeretnék olyan boogie woogie és blues koncerteket szervezni, mint amilyenek szerte a világban évek óta töretlen sikert aratnak. Célom, hogy Magyarországon is minél több emberrel megszerettessem ezt a stílust és, hogy hazánk is bekapcsolódjon Európa boogie woogie-s életébe.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

Pampalini

Az együtt zenélés öröme

2008-11-18 | beszélgetések

A XI. Blues Patika Fesztivál blues sessionjának nyitó bandája a Giber János vezette G-beer zenekar, melynek tagjai a magyar zenei élet meghatározó alakjai. Dalaik nagy része koncerteken születik, zenéjüket a performance és zenei örvénylés, jazz-blues őrület jellemzi.

Pampalini: A G-beer zenekar alapítója és frontembere vagy. Az ezt megelőző zenei pályafutásodról azonban nagyon keveset tudni…
Giber János: Klasszikus gitárt tanultam hat évig, és kb. 10 évvel ezelőtt rákaptam a szájharmonikázásra. Azt álmodtam egy éjszaka, hogy 70 ezer ember előtt harmonikázom a Wembley stadionban. Másnap vettem 15 harmonikát. A Wembley még várat magára.
Ugyancsak ekkortájt néhány barátommal alkalmanként összeálltunk, és baráti körben koncerteket adtunk, ahol a helyszínen találtam ki a dallamot, az angol és magyar szövegfoszlányokat. A zenekarok neve igen kifejező volt (Mérgezett Szendvicsek, Balatoni Szívósötös, stb.). Blues és rock számokat játszottunk.

P.: 2003-ban Láposi Farkassal megalapítottad a G-beer-t. Kik voltak még az alapító tagok? Ekkor milyen stílust játszottatok?
G.J.: Éppen a fenti zenekarral játszottunk a Rekettyés nevű műintézményben (azóta is ott játszunk elsősorban), amikor először hallottam ugyanott a Farkast négy húron játszani (4 húros szólógitáron) Overdrive nevű akkori zenekarával. Fennakadt a szemem. Világéletemben ez a sound volt, amire vártam. Mi ketten alapítottuk a zenekart, a zenéket is együtt szerezzük, már ha ezt a performance jellegű zeneszülést annak lehet nevezni. A jelenlegi elnevezés, a G-beer a nevemből (Giber János) született, asszociálva egy életérzésre, amit a sör szó jelent.
Akkor Kovács Jocó dobolt, Veres Péter basszusozott, Lakatos Szoszó billentyűzött, és Hunyadi Laci szaxofonozott velünk. Később hosszú ideig Donászy Tibi dobolt a zenekarban.
A stílus lassan alakult ki, de minden mögött ott bujkált a blues (már a harmonika miatt is). Mégis ki kell mondanom, hogy soha nem voltunk klasszikus blues zenekar. Feldolgozásokat játszottunk (Sweet Home Alabama, Hendrix számok), és blues-rock improvizációk jellemezték akkoriban játékunkat, én” moving free”–nek (szabad mozgás) neveztem el a stílust.

P.: Kik a zenekar jelenlegi tagjai, mesélnél a zenekarról?
G.J.: Láposi Farkas négy húros szólógitár, Oláh Gabi dob, Fekete Pisti trombita, Szuna Peti basszusgitár. Egészen mostanáig Gyöngyösi Gabi billentyűzött, de időhiány és külföldi zenélések miatt nem tudta tovább vállalni a zenekari fellépéseket. A G-beer zenekarban azonban meghatározó egyéniség volt, és a jelenlegi stílus nem alakulhatott volna ki nélküle.
Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy őt követően, Fekete Pisti jazz művész után egy másik jazz zenész, a mai magyar jazz élet egyik legmarkánsabb, legtehetségesebb alakja, Balázs Józsi csatlakozott zenekarunkhoz billentyűsként.
Csodálatos színt vitt a zenekarba, és Farkassal és Pistivel olyan zenei párbeszédeket folytatnak, hogy néha elfelejtek visszamenni a színpadra, miközben őket hallgatom.
Nagy élmény együtt zenélni ezekkel a művészekkel, dobáljuk egymásnak a témákat, örvénylik a helyszínen született zene, nincs rivalizálás, versengés, csak az együtt zenélés öröme.

P.: A zenéteket hogyan jellemeznéd, hiszen nagyon sok zenei stílus megtalálható benne? Ha egy szóval kellene leírnod, milyen meghatározást adnál a műfajotoknak?
G.J.: Egy szóval lehetetlen jellemezni. Nagyon kemény kortárs jazz-blues-rock. Pszicho-blues. Stone jazz. Ilyeneket szoktak mondani, meg ilyeneket találtunk ki. Tom Waits, Eric Burdon, Miles Davis és Tupac keveréke, meg egy kis trash, esetleg francia rap... Most biztos mindenkit nagyon megijesztettem. Persze a Sweet Home Alabama és a tex punk-rock (lásd Tito és Tarantula) is a szívünk csücske. Sok saját számunk van, de játszunk egy-két feldolgozást is. Farkas miatt Hendrix például valahogy mindig felkerül a palettára. A zenekar stílusa most egy kicsit a jazz irányába tolódott el, de továbbra is a kemény elemek dominálnak. Azért zenénk elsősorban továbbra is Láposi Farkas csodálatos gitárjátékára épül, a vokális dallamokat pedig én találom ki

P.: A Silent Dance című lemezeteket 2004-ben adtátok ki, a CD-re került dalok négy koncertfelvétel anyagából kerültek kiválasztásra. Miért e munkamódszert választottátok?
G.J.: Nem volt más lehetőség. A számok 70 %-ban a helyszínen születtek, és születnek most is. Tehát felvettük a koncerteket, aztán megpróbáltuk kiszűrni a háttérzajt, meg a nagyobb melléfogásokat, és így lett a lemez. Maga a Silent Dance című szám (a honlapon meghallgatható) az egyetlen, amit stúdióban vettünk fel, és szöveget is írtam hozzá. Egy lírai szám szerelemről, szenvedélyről és elválásról.

P.: Mi alapján kerülnek kiválasztásra a dalok a koncertprogramotokba? A saját számok írásával hogy álltok?
G.J.: Sok saját számunk van, de a spontán performance, meg az én krónikus időhiányom miatt nem kerültek kidolgozásra, így minden koncerten másképp játsszuk el őket. Nagyon figyelünk a dinamikára, a sodró lendületre, és persze vannak kedvenc számok és feldolgozások. A Baby Blue című számból például nemsokára videoklip születik, de ehhez meg kéne írnom az állandó angol és magyar szöveget. Most minden koncerten más szöveggel énekelem (angolul) a pillanatnyi benyomásaim, hangulatom alapján. Azért egyszer készítünk majd egy stúdiós lemezt is, gondosan kimunkált zenei háttérrel.

P.: Emlékezetes koncertek, jamek, amire büszkék vagytok?
G.J.: Mi főleg a Rekettyés nevű csodálatos fakocsmában lépünk fel a Hármashatárhegy tetején, egy erdő közepében (térkép lásd honlapunkon: www.g-beer.hu és www.rekettyes.hu) minden hónap utolsó péntekén. Ez most a Blues Fesztivál miatt elmarad, de majd pótoljuk. Mindig meglepődünk, hogy oda az isten háta mögé hogyan jön fel közel 100 ember a koncertjeinkre. Volt jó néhány koncert, ahol isteni pillanatokat éltünk át a spontán performance-nak köszönhetően.
Szentendrén a Nehéz Zenei Fesztiválon, és Esztergomban a Balázs Elemér Group meghívására léptünk fel, azok nagyon jól sikerült koncertek voltak. Érdekes, hogy a zenészszakmában valahogy elment a hírünk, mert sokan jönnek fel meghallgatni bennünket, vagy jammelnek velünk, ha olyan a hangulat.

P.: Létezik állandó klubbotok, ahol az érdeklődők meghallgathatnak benneteket?
G.J.: Igen, az említett Rekettyésben van a klubunk. A hónap utolsó péntekén várunk mindenkit a hegyre. Kilátásban van, hogy egy másik helyen, a Take Five Jazz Klubban is helyet kapunk állandóra.

P.: Amatőr zenekarként nehéz kitörni a klubok zenei világából, mit jelent számodra egy ilyen nagy múltú, országos média figyelmet élvező fesztivál programjába bekerülni?
G.J.: Nagyon sokat számít, és nagy lehetőség, hogy többen hallanak majd bennünket. Egyébként már nem tartom amatőr zenekarnak magunkat, engem kivéve a zenekar tagjai mind a mai zenei élet meghatározó alakjai. Nem reklámoztuk magunkat, semmilyen marketing nincs mögöttünk, maga a zene nem annyira könnyen emészthető, rádión nem játszották szerzeményeinket, nincsenek magyar szövegeink, ezért kevesen ismernek, de azért jó pár koncerttel a hátunk mögött lépünk fel a színpadra.

P.: Hogyan képzeled el az elkövetkező időszakot? Maradsz az underground zenei életben, vagy a fesztiválon való fellépés azt jelenti, hogy szélesebb közönség és szakmai kör előtt is megmutatja magát a zenekar a jövőben?
G.J.: Megpróbálunk kicsit előrelépni. Fesztiválok, külföldi fesztiválok, pár magyar szám, és a hamarosan elkészülő klip segíthet megvalósítani ezt az elképzelést.
Azért a G-beer feeling, a performance és zenei örvénylés, jazz-blues őrület meg kell, hogy maradjon ezután is, különben nincs értelme az egésznek. Nem akarunk hagyományos értelemben befutott zenekar lenni, de szükségünk van minél nagyobb közönségre, hogy együtt éljük meg a zenei energiák csodás kavargását. Ezért ezután is a koncertek lesznek mindig a legfontosabbak.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg. Köszönöm a segítséget a Jamboree Produkciós Iroda munkatársainak.

Pampalini

Központban a blues

2008-11-15 | beszélgetések

A nemzetközi blues élet egyik legígéretesebb gitárosa Sean Carney, akit 2007-ben Albert King díjjal jutalmaztak, és ugyanebben az évben megnyerték a legjobb zenekar díját is a Blues Foundation által rendezett International Blues Challenge-en. Élete a blues zene körül forog, mint azt az alábbi beszélgetés is mutatja.

Turista: Ifjúkorod mozgalmasan telt, koncerteket szerveztél, rádióztál, stb. Mesélnél erről az időszakról?
Sean Carney: Nagyon korán kezdtem el érdeklődni a blues iránt, és a gitározáson túl is mindent meg akartam tudni róla, amit csak lehetett. Az első nagy koncertemet 22 éves koromban, 1994-ben szerveztem, a zongorista Charles Brown-nal és az R&B énekes Christine Kittrell-lel, majd a következő évben Jimmy Witherspoon és Jimmy "T-99" Nelson koncertjének a producere voltam. Társ-producerként és társ-házigazdaként több mint egy éven át közreműködtem a Spontaneous Combustion című rádióműsorban a WCBE 90.5 FM-en Peter Simon-nal, ahol rengeteget tanultam a felvételekről és műsorokról. Keményen dolgoztam, és nagyon sok tapasztalatot szereztem.

T.: Hogyan lettél a The Columbus Blues Alliance elnöke?
S.C.: Titkárként kezdtem, és onnan küzdöttem fel magam. Azt hiszem, hogy a tagoknak feltűnt a lelkesedésem és elszántságom, és nagy kockázatot vállaltak, amikor egy olyan fiatalembert, mint én elnökké választottak. 23 éves voltam, amikor ez történt.

T.: Úgy tudom, hogy „blues történészként” is tevékenykedsz szülőföldeden. Miben nyilvánul ez meg?
S.C.: Nagyon érdekel a blues és az R&B története szülővárosomban, az Ohio állambeli Colombus-ban, és régóta érdekel e történelem dokumentálása is. Olyan emberek, mint Rusty Bryant, Larry Darnell és Stomp Gordon mind Columbus-ból jöttek, és sokkal szélesebb körű elismerést érdemelnek.

T.: Mindig a blues töltötte ki az idődet?
S.C.: A számítógépek és riporterként az újságírás világában eltöltött munka mellett a blues számomra mindig a középpontban maradt. Még munka közben is valamilyen formában foglalkoztam a zenével.

T.: A biográfiádat böngészve tűnt fel, hogy elég szoros kapcsolatod alakult ki Eric Blume-mal. Honnan az ismeretség?
S.C.: Együtt jártunk középiskolába, és zenét tanultunk a Fort Hayes Előadóművészi Középiskolában. Eric olyan columbus-i blues zenészekkel játszott, mint Ray Fuller & The Bluesrockers és Willie Pooch. Amellett, hogy kiváló dobos, gyakorlott stúdió mérnök és producer is egyben. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy ilyen nagyszerű üzleti partnerrel dolgozom, mint ő.

T.: Szerkesztőségünk nagy kedvence Teeny Tucker. Hogyan találkoztatok, terveztek további közös munkát is?
S.C.: Teeny és én Christine Kittrell révén találkoztunk, aki azt akarta, hogy mi ketten együtt dolgozzunk. Játszottam a Tommy's Girl című CD-jén, és közreműködtem a dalok megírásában, és Nick Curran mellett játszottam az első First Class Woman című CD-jén. Ő énekel egy számot a Life Of Ease című CD-men, és bár egyelőre nincsenek kész terveink a jövőbeli közös munkát illetően, kapcsolatban vagyunk, és mindig nagyon várom, hogy találkozzunk.

T.: A Provisions CD-t újból kiadtátok 2007-ben. Mi ennek az oka?
S.C.: Sok rajongó kérte a CD-t, és úgy gondoltuk, hogy itt az ideje, hogy lássák, hol is kezdődött az egész. Van rajta pár dal, amelyek először nem kerültek fel a lemezre, illetve újak az illusztrációs anyagok és a borítón olvasható szövegek is. Minden CD-nk kapható a www.cdbaby.com honlapon.

T.: Mikor foghatjuk a kezünkbe a Live Blues On Whyte albumot?
S.C.: Majdnem teljesen kész, és 2009 elején forgalomba kerül. Kedves kanadai barátaim játszanak rajta, Graham Guest zongorán és B-3-on, valamint Chris Brzezicki basszuson.

T.: Kik azok, akik meghatározóak voltak a zenei pályádon?
S.C.: A példaképeim a tanáraim, Christine Kittrell, Jimmy ”T-99" Nelson és Joe Weaver. Úgy gondolom, hogy nagy hatással voltak mind a karrieremre, mind az életemre. Szerencsés vagyok abból a szempontból is, hogy egy olyan zenészcsaládból származom, amely arra buzdított engem, hogy az álmaimat követve profi zenész váljon belőlem.

T.: Ez lesz az első koncerted Magyarországon. Hallottál már korábban hazánkról?
S.C.: Csak azt, hogy egyedülálló és gyönyörű – izgatottan várom a közelgő látogatásunkat! Előre örülök, hogy látni fogom Budapestet, és rengeteg új baráttal fogok találkozni.

T.: Bemutatnád a bandádat, akikkel Magyarországon fogsz játszani?
S.C.: A Sean Carney Bandben Eric Blume dobol, aki Ray Fuller & The Bluesrockers-szel és Willie Pooch-csal lépett fel, és együtt nyertük meg a The International Blues Challenge-et. Bill Stuve basszusozik, aki harminc évig Rod Piazza & The Mighty Flyers-szel, majd a közelmúltban Kandye Kane-nel zenélt. Szerencsés vagyok, hogy az egyik legjobb ritmus szekciót mondhatom a magaménak.

T.: Lassan vége a 2008-es évnek. Mik a terveid 2009-ben?
S.C.: Elég sok tervünk van, két európai turnét is beleértve németországi, ausztriai, franciaországi és svédországi fesztiválokkal. Egy új stúdió album felvételét is tervezzük, és több amerikai és európai kiadó is érdeklődik, úgyhogy remélem, hogy hamarosan nagyon izgalmas hírekkel szolgálhatok!

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg. Köszönöm a segítséget Kovács Ferencnek, a T. Rogers zenekar tagjának.

Turista

Jazz Blues Jamboree Érsekújváron

2008-11-13 | koncertajánló

Pilsner Urquell Jazz Blues Jamboree
Érsekújvár, Érsekújvári Kultúrház

2008. november 28.
Octopus (SK)
Exfónia (SK)
Oskar Rózsa Quartet (SK)
Dave Goodman (CA)
Bluesweiser (SK)
Tátrai Tibor - Magyar Atom Blues Brothers (HU)

2008. november 29.
Luboš Beňa & Matej Ptaszek (SK/CZ)
Livin’ Blues Xperience (NL)
Krzak (PL)
Blue Family (YU)
Lucky Peterson (USA)

A Blues Patika Jamboree fellépőiről

2008-11-12 | koncertajánló

A XI. Blues Patika Jamboree 2008. november 28-án kerül megrendezésre. A múlt héten a fesztiválról, a Blues Patika Életműdíj jelöltjeiről olvashattatok. Az alábbiakban a fellépők portréival ismerkedhettek meg.

Bőrgyári Capriccio (H) - rhythm & blues
A zenekar 2000 tavaszán alakult, hogy népszerűsítse a rhythm & blues, blues, rock és progresszív rock műfaj ismert és kevésbé ismert, a '60-'70-es években született klasszikusait, valamint hogy saját számokkal bővítse a magyar zenei palettát. Míg első lemezük inkább az útkeresésről szólt, második, Progressive című albumuk már jól tükrözi a zenekar által követett zenei irányt. Műsorukban Ten Years After, Jimi Hendrix, Led Zeppelin, Grand Funk Railroad klasszikusokat hallhatunk a zenekar egyéni stílusára formálva. Jövőre jelenik meg most készülő harmadik lemezük, immár saját szerzeményeikkel, mégis híven ragaszkodva a zenekartól megszokott hangzásvilághoz.
A csapat klasszikus négyes felállásban lép színpadra (Zarubay Bence - ének, fuvola, szájharmonika, Gazdag Viktor – gitár, Barabás Attila – basszusgitár, Tóth Dénes – dob). Nyolc éves pályafutásuk alatt számos fesztiválon és klubban léptek fel, leginkább a motoros közösségek legnagyobb örömére. 2008-ban a Sziget Fesztiválon szélesebb közönség láthatta a csapatot, hamarosan rendszeresen találkozhatunk velük a Fészek Klubban, ahol útjára indul saját zenekari klubjuk.
http://www.bcapriccio.hu

Jeanne & Karen Carroll with The Mississippi Grave Diggers (USA-H) - rhythm & blues
Jeanne és Karen Carroll muzsikájának gyökerei a déli államok, a romlatlan fekete blues világából és a gospelből ered. Anya és lánya sajátos, csak rájuk jellemző ízekkel és érzésekkel tele, cizellált zenét alkottak a hosszú évek folyamán. Nem lehet őket összehasonlítani más előadóval, produkciójukban karakteresen, különleges atmoszférában bizonyítják egyedülállóságukat a kortárs blues világán belül. Bohém életvitelük és szabadság vágyuk, humorral tele létük példa a mai fiatal zenészek számára is. A Chicago-i hölgyek a lelkük legmélyéről megszólaló hangjukkal, a dalszövegek minden szavával valós történetet mesélnek el. Megélik a blues-t, és tanítanak zenét, elfogadást egyaránt.
Az Oláh Andor alapította Mississippi Grave Diggers, jelenleg 6 tagot számláló zenekar tradicionális blues hangja Frankie Látó roma swing hegedűjátékával hamísítatlan világzenei fűszerezést kap, mely még inkább egyedivé teszi a kontinenseken átívelő, majd a hazai színpadokon összeforró hagyományok örömzenéjét. A sorok közé tradicionálisan illeszkedő szájharmonika Oláh Andor jól ismert, saját stílusában elővezetett szólóiban mutatja meg a mojo jelenlétét abban, ami blues-os, ugyanakkor eredeti. A gitáros, Láposi Farkas ízes és intelligens játékáról ismert zenész. A színpadot elfoglaló képzett muzsikosok koncertről koncertre friss, és lendületes játékkal vetik bele magukat a blues mélységeibe. A koncerteken Jeanne és Karen Carroll a Mississippi Grave Diggers-szel életre kelti a pillanat szülte blues magával ragadó jelenét, bizonyítva a blues műfaj sugárzó öröklétét.
A zenekar professzionális zenészek társulata, erőteljes megszólalást, és minden igényt kielégítő muzsikát tartogat a blueserek számára.
2008-ban végigturnézták a nyár legnagyobb fesztiváljait: Müpa Kaláka Fesztivál, Solymári Gospel Fesztivál, Esztergomi Művészeti Hetek, Sziget Fesztivál, Borfalu, Szentendrei Fehér Éjszakák, stb.

A zenekar tagjai:
Láposi Farkas - gitár, Szuna Péter- basszusgitár, Oláh Gábor- dob, Frankie Látó – hegedű, Gyöngyösi Gábor - Hammond, Oláh Andor - szájharmonika
http://www.jamboree.co.hu

Livin' Blues Xperience (NL) - boogie, blues-rock
1967 és 1975 között a holland Livin’ Blues zenekar Németországban, Lengyelországban, Belgiumban, Olaszországban, Svájcban és Angliában turnézott, miközben 3 slágert és 5 albumot adott rajongóinak az egyedülálló boogie és rock-blues zenéjével. Bár 1975-től frontemberük, Nicko Christiansen a Himalaya-ban folytatta zenei pályáját, és a harmonikás John Lagrand új csapatával a Water nevű bandával koncertezett, 1980-ban a duó összeállt és New Livin' Blues, Blues Summit és Nicko C.Band néven formálta újra a jól ismert hangzást. Az újabb változást a 2005-ös év hozta, mikor John Lagrand kiszállt. Ekkor Nico egy újraformált, tapasztalt zenészekből álló bandával lépett elő, a Livin’ Blues Xperience-szel. A professzionális zene mellett lélegzetelállító színpadi show-t garantál a produkció. Legújabb stúdió albumukat This Is The Time címmel 2008-ban jelentették meg. Nagysikerű lemezbemutató turnéjuk magyarországi állomása a XI. Blues Patika Jamboree fesztivál.

A zenekar tagjai:
Nico Christiansen – szaxofon, ének, didgeridoo
Loek van der Knaap – gitár, ének
Jeroen van Niele – basszusgitár
Kees van Krugten - dobok
Francois Spannenberg - szájharmonika
http://www.livinbluesxperience.nl

G-beer (H)
A G-beer együttes stílusát nehéz meghatározni. Íme néhány, sajtóban és interjúban megjelent próbálkozás: pszicho-blues, alternatív jazz-blues őrület, stone-jazz, moving free. Kemény és szabad, nagyon szabad örvénylő zene, amely saját világában megidézi Tom Waits, Miles Davis, Eric Burdon, Hendrix és Bono ízeit, de néha ős punk és texas rock elemek is megjelennek. Minden a színpadon születik, a zenekara játéka a frontember (Giber János: ének, blues-harmonika) hangulatától, hirtelen ötleteitől függ, és néha magát a zenekart is meglepi. A zenekar egyik pillére Láposi Farkas, aki négyhúros gitárján nyűgözi le a közönséget. Játékát egy speciális effekt nélküli sound jellemzi, ami sokak szerint a világon egyedülálló. Fekete Pisti trombitán jazz és latin elemeket varázsol, és mindezt Oláh Gabi (dob) és Szuna Peti (basszusgitár) ritmusvilága fogja össze. Korábban a kiváló Gyöngyösi Gábort hallhattuk billentyűn, nemrég azonban Balázs Józsi, a jazz élet egyik legtehetségesebb és legmarkánsabb egyénisége csatlakozott a csapathoz, így most már őt hallhatjuk a koncerteken. "Csillageső hullik és lélekszikrák kavarognak, amikor játszik"- idézet a frontember koncerten elhangzott megnyilatkozásából. A Giber János és Láposi Farkas által alapított zenekar önálló estjein a közönség együtt repülhet a zenével, és a zenekarral. A G-beer hangulatért olyan zenészek, mint Balázs Elemér és Fenyvesi Marci rendszeresen élvezik ennek a zenének a szabadságát, beszállva a zenekar játékába.
http://www.g-beer.hu

A fesztiválra a belépés ingyenes!

Ne feledjük, idén a közönségnek is lehetősége nyílik a Blues Patika Életműdíj jelöltjeire a szavazata interneten történő leadására.

A Blues nagyjai

2008-11-11 | koncertajánló

Sugar Blue
km.: Rico McFarland
Pribojszki Mátyás Band

Budapest, Nyugati Teátrum (a volt Ruttkai Színház/Szikra Mozi a Nyugatinál)
2008. november 19.

Új sorozat indul a Blues nagyjai címmel a Mafioso Concerts szervezésében. A programsorozat keretében, immáron a negyedik alkalommal lép fel hazánkban a Grammy-díjas James Whiting, azaz Sugar Blue, akit a szájharmonika Jimi Hendrix-eként is szoktak emlegetni.
Sugar Blue jellegzetes szájharmonika- és énekstílusa valahol félúton mozog a hatvanas évek dinamikus r'n'b-je és a harmincas évek fájdalmasan finom bluesos jazze között.
Briliáns játékos, lehengerlő előadó, jazz zenészt megszégyenítő gyorsasággal fújja hangszerét.
Az esten fellép Rico McFarland, aki a 2001-ben induló szólókarrierje előtt olyan zenészekkel játszott együtt, mint James Cotton, Lucky Peterson, Albert King, Otis Clay, Syl Johnson, Artie White vagy a Kinsey Reports. A Chicagó-ban született gitárosnak a Tired Of Being Alone című albuma az Evidence Records-nál jelent meg, majd 2002-ben a W.C. Handy díj szavazáson a Best New Artist Of The Year címre jelölték.
A hazai színeket a Pribojszki Mátyás Band képviseli. A csapat június 9-én tartotta új albumának, a How Many More?-nak a bemutatóját, ami a megjelenésre bearanyozódott. Mátyás Európa szerte az egyik legkeresettebb harmonikásunk, aki az igényességet előtérbe helyezve törekedik a szórakoztatásra.

Turista

Fiatal ígéret az Alcatraz színpadán

2008-11-10 | koncertajánló

The Sean Carney Band
Budapest, Alcatraz Club
2008. november 25.

Előzenekar: T. Rogers

Az év utolsó két hónapja számtalan nagyszerű koncertet tartogat a blues rajongók számára. Közülük kiemelendő az utóbbi évek egyik legígéretesebb blues zenészének, Sean Carney-nek 2008. november 25-én a budapesti Alcatraz Club-ban tartandó koncertje. A gitáros - tehetségének bizonyítékaként - több díj tulajdonosa: International Blues Challenge Winners, Albert King Award Winner, “Best Band In Columbus” - Columbus Monthly.
A 35 éves művész fiatal éveit „zárt ajtók” mögött, tanulással töltötte, ill. koncerteket látogatott, figyelve kedvenceit. A 20-as éveiben koncerteket szervezett szülővárosában Colombus-ban (Ohio), a blues-ról írt, rádióadást vezetett Spontaneous Combustion címmel a WCBE 90.5 FM-en, valamint három ciklusig (a) The Columbus Blues Alliance elnöke volt. Később Colombus-ban számos zenésszel játszott együtt, többek között Christine Kittrell-el, Hank Marr-al, Jimmy “T-99” Nelson-nal, Willie Pooch-al, Big Joe Duskin-nal, Joe Weaver-rel és Johnnie Bassett-el.
1998-ban jelent meg az első CD-je Provisions címmel, melyen az R&B királynő, Christine Kittrell utolsó felvételét is hallhatjuk. A lemezen vendégként még Willie Pooch, Ray Fuller, Tommy Thomas, Gene Walker, James Ibold és Raymond Powell szerepelt. Ez az anyag később 3 bonus számmal kiegészítve Provisions: A Second Helping címmel is megjelent.
A 2001-es év mérföldkő volt az életében, fellépett (a) The New Orleans Jazz & Heritage Festival-on, s együtt játszott a zongorista Big Joe Duskin-nal és Ben Sandmel-lel, aki nem mellesleg a dobolás mellett a Rolling Stone Magazin munkatársa is.
Az ezt követő időben - a Christine Kittrell által megismertetett - Teeny Tucker-rel dolgozott. Szoros munkakapcsolat alakult ki köztük, zenekarvezetője, dalszerző partnere lett. Az énekesnő First Class Woman című lemezét együtt készítették el.
2006-ban jelent meg a Life Of Ease című lemeze a Nite Owlz Records-nál, majd egy kanadai turné következett, amit a gitáros/producer Steve Gerard szervezett. Ezen a turnén Steve Gerard mellett neves kanadai zenészek, Graham Guest (zongora/orgona) és Chris Brzezicki (basszus) voltak a partnerei. Júliusban Franciaországban lépett fel (a) The Paris Jazz Festival-on, ahol együtt zenélt a szaxofonos Hal “Cornbread” Singer-rel és a pozanos Sarah Morrow-val.
2007-ben visszahívták Kanadába, ekkor az Edmonton-i fellépését rögzítették. Ez a felvétel Live Blues On Whyte címmel kiadás előtt áll.
A nyár mozgalmasra sikeredett, hisz fesztivál fesztivált követett. Fellépett Portland-ben (a) The Waterfront Blues Festival-on, Colorado-ban (a) The Telluride Blues And Brews Festival-on, New Jersey Shore-ban (a) The Long Branch Blues & Jazz Festival-on, Pennsylvania-ban (a) The New York State Blues Festival-on és (a) The Honesdale Roots & Rhythm Festival-on.
Még ugyanebben az évben dicsérő kritika jelent meg a Life Of Ease lemezéről a Blues Revue Magazin-ban, valamint szerepelt Bill Wax műsorában, az XM Radio’s “Bluesville”-ben.
2008 tavaszán Európában koncerteztek, Hollandiában, Németországban és Belgiumban léptek fel. Ősszel ismét az „öreg kontinensen” játszanak, a szlovákiai fellépést követően érkeznek hazánkba.
Sean Carney egy fiatal, mai blues sztár, akinek a játékából visszaköszön Robert “Junior” Lockwood és Duke Robillard is.
Bruce Iglauer mondta róla: „Sean-nek tonnányi energiája van, és egy rendkívül ízléses gitáros”.

Diszkográfia:
Sean Carney & The Nite Owlz – Provisions, 1998
The Sean Carney Band - Life Of Ease, 2006
Sean Carney & The Nite Owlz - Provisions: A Second Helping, 2007
The Sean Carney Band - Live Blues On Whyte, 2008

Weboldal:
www.seancarneyband.com

Turista

Új CD Susan Tedeschi-től

2008-11-09 | hír

A gitáros-énekes-dalszerző Susan Tedeschi – aki a mai nap ünnepli 38. születésnapját - október végén, három év után Back To The River címmel új stúdióalbummal jelentkezett. A lemezen 11 dal található, olyan szerzőktől, mint a fiatal gitárfenomén Doyle Bramhall II, a zenész-producer John Leventhal, a swamp-blues veterán Tony Joe White, az énekes-dalszerző Sonya Kitchell és Gary Louris.
Susan férje, a slide-gitáros Derek Trucks játéka négy számban hallható. Házasságuk 2001-ben köttetett, azóta két gyermekük is született, Charlie és Sophia.
A producer George Drakoulias, aki együtt dolgozott (a) The Black Crowes-szal, (a) The Jayhawks-szel és a Tom Petty And The Heartbreakers-szel is.
A lemez amerikai koncertkörútja október elején kezdődött és november végéig tart.

Számcímek:
1. Talking About
2. 700 Houses
3. Back To The River
4. Love Will
5. Butterfly 6. People
7. Learning The Hard Way
8. Revolutionize Your Soul
9. True
10. There's A Break In The Road
11. Can't Sleep At Night

Pampalini

B.B. & The Blues Shacks: Unique Taste

2008-11-08 | kritika

Bizony-bizony, hogy telik az idő: nem is olyan rég még a B.B. & The Blues Shacks Live At Vier Linden CD-jét recenzáltam, most pedig a zenekar legutolsó, idén megjelent albumával foglalkozom.
A banda 1989-ben Hildesheim-ben alakult, gerincét Andreas és Michael Arlt alkotja. A gitáros Andreas választékosan, ízlésesen, hitelesen játssza a blues témákat, testvére Michael remek soul- és blues énekes, kvalitásban a svéd Sven Zetterberg-hez, vagy a svájci Philipp Fankhauser-hez hasonlítható. Zenéjük a ’40-es, ’50-es évek blues- és R&B stílusán nyugszik, de tisztelettel adóznak T-Bone Walker-nek és Sonny Boy Williamson-nak is. Az évek során több mint 2000 koncertet adtak, és olyan nagyvárosokban is felléptek, mint Chicago, Los Angeles és Moszkva.
Unique Taste címmel jelent meg a németországi csapat tizedik albuma. A CD-n 17 szerzemény található, több mint 50 perc játékidővel.
A lemezcím mintegy „iránytűként” szolgál, erről meggyőződhetünk mindjárt a nyitó Keep My Promises című szerzeményben. Az I Understand egy lassan gördülő blues, Robert Cray stílusában. A Fool When You’re Cool egy klassz R&B szerzemény, míg a Not The One For Me-ben felpörög az iram, Dennis Koekstadt boogie woogie játékának köszönhetően.
A Little Pins Andreas Arlt lassú gitárjátékával indít, majd a szám Chicago blues nótává alakul.
Az Anything But You ismét egy R&B nóta, melyben jót teker a Hammond B3 orgonán vendégzenészként közreműködő Raphael Wressnig. A Like A Woman That Just Bought Shoes energikus, örömzenélős szám, melyben szóló szerephez jut a zongora és a Hammond B3 orgona is. A Tears About To Fall egy rock ’n’ roll ballada, a CD-t a When The Night Comes Down zárja, ami egy swing-es szerzemény.
A lemezen számtalan megnyerő hangszerelési ötlet, egyéni hangszeres teljesítmény, fülbemászó melódia hallható. Remek album, igazi utánozhatatlan íz!

Crosscut Records, 2008

Turista

A Blues Blast Music Awards nyertesei

2008-11-06 | hír

A múlt hétvégén, november 2-án ünnepélyes gála keretein belül nyilvánosságra hozták a Blues Blast Music Awards nyerteseinek névsorát. A díjátadóra Chicago-ban, a Buddy Guy’s Legends-ben került sor. A jelöltekre 11000 szavazat érkezett, az Amerikai Egyesült Államok valamennyi államából, valamint több mint 40 országból.

A 2008 Blues Blast Music Awards nyertesei:
Best Contemporary Blues Recording: Holmes Brothers - State Of Grace
Best Traditional Blues Recording: Lurrie Bell - Lets Talk About Love
Best New Artist Debut Recording: John Németh - Magic Touch
Best Blues Song: Nick Moss - Mistakes From The Past
Best Male Artist: Buddy Guy
Best Female Artist: Koko Taylor
Best Blues Band: Magic Slim & The Teardrops
Sean Costello Rising Star Award: John Németh

Első alkalommal adták át a Lifetime Achievement Award-ot, melyet David ”Honeyboy” Edwards kapta.

Az est folyamán fellépett többek között: Magic Slim & The Teardrops, Lurrie Bell, Matthew Skollar, Nick Moss, Gerry Hundt, John Németh, The Kilborn Alley Blues Band, Dave Riley, Bob Corritore, Eden Brent, Sugar Ray Norcia, Teeny Tucker, Gina Sicilia, Dave Gross és Tim "Too Slim" Langford.

Az ingyenes heti blues „web-zine”, a Blues Blast Magazine a www.illinoisblues.com címen érhető el.

Pampalini

Blues őrültek éjszakája

2008-11-04 | koncertajánló

XI. Blues Patika Jamboree
Budapest, Gödör Klub
2008. november 28.

A fesztivál idén a Gödör Klub és a Blues Patika Alapítvány összefogásának köszönhetően valósul meg. A rendezvény koncepciója ebben az évben, nyitás a közönség felé, a blues széles körben való népszerűsítése egy szakmai workshop keretén belül, hazai és külföldi szakemberek, valamint szervezők meghívásával. Célja, hogy mindazok, akik szeretik a blues-t, egyáltalán a minőségi élőzenét, egy emlékezetes estnek lehessenek szem- és fültanúi.

Az igazi fekete blues kortárs képviselőjeként a házigazda zenekar, a Mississippi Grave Diggers, Jeanne Carroll a „Blues Nagyi” és Karen Carroll a „Fekete Boszorka” chicago-i bluesdívákat kísérve mutatja meg azt, hogy milyen a mojo fekete varázsa 77 éven innen, és azon is túl.

A keményebb hangzást kedvelő közönség sem marad kielégítetlenül. A fesztivál sztárzenekara, a Livin’ Blues Xperience a ’70-es évektől töretlen népszerűséggel nyomja a blues-t és a rock & roll-t. This Is The Time című új lemezük magyarországi bemutatókoncertje fergeteges show-t ígér!

Emellett két különböző karakterű hazai zenekar mutatkozik be a szélesebb közönségnek, a rhythm & blues-t játszó fiatal zenekar, a Bőrgyári Capriccio, és az éjszakai Budapest Blues Session-t elindító underground banda, a G-beer személyében. Az éjféli session a legjobb zenészeket, szólistákat hívja meg egy kis örömzenére.

Átadásra kerül a III. Blues Patika Életműdíj, melyet 2006-ban Hobo, Nemes Nagy Péter és Honey Boy Edwards (USA), 2007-ben Deák Bill Gyula, Tátrai Tibor és Sharrie Williams (USA) vehettek át. Szünetekben a világon eddig született blues remixek bemutatásával gerjesztik a party-t.

A blues őrültek éjszakája féktelen hangulattal, és őrült muzsikálással várja látogatóit!

18 órától
Jamboree mini lemezbörze, blues könyvek, magazinok árusítása.

Koncertek
20:00 Bőrgyári Capriccio (HU)
20:40 III. Blues Patika Életmű Díjkiosztó Gála
21:00 Jeanne Carroll & Karen Carroll with The Mississippi Grave Diggers (USA-H)
22:40 Livin' Blues Xperience (NL)
00:00 G-beer Budapest Blues Session (HU)

Az éjféli session vendégei: Nemes Zoltán, Pribojszki Mátyás, Fekete Jenő, Benkő Zsolt, Szabó Tamás, ...és még sokan mások.

A session résztvevői és a Livin' Blues Xperience zenekar a legfrissebb lemezeiket dedikálják!

A belépés ingyenes!

Blues Patika Életműdíj 2008 – Jelöltek listája és szavazás

A 2006-os év célkitűzése volt a Blues Patika Életműdíj létrehozása, melyet évről-évre olyan személyek vehetik át, akiknek életműve leginkább a blues szolgálatában áll. Az alapítvány az Ő munkájuk elismerésével is erősíteni kívánja a szakma hivatalos elfogadását. A díjazott, Ef. Zámbó István alkotását ünnepélyes keretek között a Fesztiválon veheti át. A díj odaítéléséről hat tagú független szakmai kuratórium dönt, a korábbi években olyan elismert személyek részvételével, mint pl.: Gerendai Károly vagy Hartyándi Jenő.

A kuratórium tagjai 2008-ban:
Ámon Betti - televíziós szakújságíró, szerkesztő (Duna TV)
Bakáts Tibor - szakújságíró, kritikus
Kardos József - programigazgató (Sziget Fesztivál)
Lökös Csaba - a Concert & Media Kft. alapítója
Naszály György - sajtóigazgató (Művészetek Völgye, Új Színház, Filmszemle)
Nemes Nagy Péter - blues történész szakíró

Idén a közönségnek is lehetősége nyílik a szavazata interneten történő leadására.

Blues Patika Életműdíj jelöltek 2008

Póka Egon – basszusgitár, billentyűs, zeneszerző (1952., Budapest) Már 17 éves korától hivatásos előadói engedéllyel rendelkezett. Tagja lett 1970-ben a Metro együttesnek, játszott az Olimpia, majd a Juventus együttesben, vendéglátózott nyugaton. 1978-tól 1993-ig a Hobo Blues Band tagja volt. Olyan, a magyar blues életben jelentős szerzemények zenéi fűződnek nevéhez, mint a Közép-európai hobo blues II., a Kőbánya blues, a Hosszúlábú asszony, a Kopaszkutya, a Tetovált lány, a Moszkva tér blues, vagy a Vadászat album zenéjének jelentős része. 1993-tól a Magyar Zene- és Táncművészek Szakszervezete által támogatott Kőbányai Zenei Stúdió igazgatója. Tagja a Visegrádi Négyek zenészei alkotta Visegrád Blues Band-nek, továbbá a P. Mobil együttesnek és a Póka Egon Experience triónak.

Tóth János Rudolf – gitár, ének, zeneszerző (1950.) A zalaegerszegi Cyklon együttesben tűnt fel, 1969-ben a budapesti Kinizsi utcai klubban játszottak akkor újnak számító soul zenét. Koncertjeikre a fővárosi zenészek is eljártak. 1975-ben Demjén „Rózsi” ajánlására a Bergendy együttes tagja lett. 1978-tól norvégiai „vendéglátózás” következett, 1985-től 1999-ig a Hobo Blues Band tagja. Közreműködött Hobo irodalmi műsoraiban, ill. azonos témájú lemezein gitáros zeneszerzőként. Nevéhez olyan szerzemények zenéi kötődnek, mint a 45-ös blues, a Halj meg és nagy leszel, a Tábortűz mellett album Póka Egonnal és Tátrai Tiborral közösen, ill. utóbbival a Csintalan lányok, rossz fiúk album zenéi. Tagja a Jimi Hendrix zenei örökségét fenntartó Magyar Atom együttesnek, ill. Meeting Point nevű zenekarával a régi Cyklon együttes által követett utat járja. Bár számtalan lemezen (Bergendy, HBB, Hobo, Magyar Atom) közreműködött, első önálló albumát saját szerzeményeivel a közeljövőben jelenteti meg a PANKKK pályázat segítségével. A Póka Egon vezette Kőbányai Zenei Stúdió tanára.

Török Ádám – fuvola, ének, zeneszerző, szövegíró (1948. január 12., Budapest) 1968-ban a Dogs együttesben énekelt, majd rövidesen a Mini együttes vezetője lett. 1969-ben már nagysikerű koncerteket adtak a badacsonyi Tátika presszóban, majd a Radics Béla nevével fémjelzett Sakk-Matt együttessel a budapesti Ifjúsági Parkban. Már ekkor olyan „örökzöld” dalok fűződtek hozzájuk, mint a Gőzhajó, a Kereszteslovag, az Asztalhoz leültem vagy a Vissza a városba.
A zenekar a progresszív rock vonalat követte, de a rhythm and blues jegyek is felfedezhetők kompozícióikban. 1972-73-ban kislemezeken jelentek meg dalaik, első nagylemezükre 1978-ig kellett várni. Török Ádám 1983-ban szüneteltette a Mini működését, előbb a Mini R.C.-vel az elektronikus zene irányában kacérkodott, majd 1985-86-ban a Tátrai-Török Tandem formációban játszott. A 80-as, 90-es évek fordulóján a „blues boom” hatására megalakította a R.A.B.B. (Rhythm And Blues Branch) nevű zenekart neves muzsikusokkal (Závodi János, Muck Ferenc, Zsoldos Tamás, Köves Miklós). Hazánkon kívül Ausztriában, Svájcban és Törökországban léptek fel sikerrel. Ebben az időben született a Blues délben, a Lusta blues és a Blues balladák egyvelege. 1991-ben öt hazai és öt külföldi zenekarral blues fesztivált szervezett a budapesti Petőfi Csarnokban és Békéscsabán. A koncerteket a Magyar Rádió rögzítette. 1993-ban Gárdai György paksi vállalkozóval elindították a nemzetközi blues fesztiválok sorozatát, amely később Gastroblues Fesztivál néven lett Európa-szerte ismert. Török Ádám nevéhez fűződik a Blues Café című televíziós műsor, amely a blues, rock és jazz zenét népszerűsítette előbb a Budapest TV-ben, majd több más csatornán. 1998-tól Török Ádám újra a Mini zenekarral lép fel. Török Ádám a Minivel, a R.A.B.B-bal, illetve saját neve alatt 20-nál több albumot jegyez. Jubileumi koncertjeiről DVD-k készültek.

Vas Zoltán – ének, gitár, basszusgitár, dalszerző (1952. november 12., Budapest) 1973-tól szóló énekes-gitáros, 1975-től Bocskai István gitárossal duóban játszott 30 éven át. 1979-ben a Fővárosi Blues Művek csapattal fellépett az Egyetemi Színpadon. Az 1983-ban indult Blues-kocsma rendszeres fellépője volt, majd 1988-tól Komplex Blues Kantin néven vezetett klubot, ahol a házigazda zenekar az 1988-ban alakult Bluesügyi Hivatal volt. A zenekar később több személycserével működött és terveznek további fellépéseket.
1991-ben az időközben megalakult Bistro Blues Band-del megjelentette az első magyar akusztikus blues lemezt Tudod, csak azért… címmel bakeliten és kazettán. A zeneanyag a következő évben angol nyelven CD-formátumban két számmal kibővítve került kiadásra. A következő albuma 2006-ban látott napvilágot Bluesügyi Hivatal címmel, melyen Halper László és Lengyel Attila közreműködött. Legismertebb szerzeményei: Délután, Hazafelé, Fölébredtem én az éjjel, Oktogon blues, Szalmonella Blues. Fanyar, gyakran ironikus dalszövegeit többnyire blues- vagy ragtime gitárkísérettel adja elő. Az ezredforduló óta Halper László jazzgitárossal játszik kettesben, újabban Vaszoli & Halper néven.

A fesztivál fellépőiről további információk a jövő héten olvashatóak.

Steve White koncertek hazánkban

2008-11-03 | koncertajánló

Székesfehérvár, Öreghegyi Közösségi Ház
2008. november 03.

Budapest, Take5
2008. november 04.

Debrecen, Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola hangversenyterme
2008. november 05.

Steve White San Diego mellett lakik, Kaliforniában. Nem egyszerű vállalkozás adekvát módon jellemezni ennek a kivételes zenésznek a munkáját és művészetét. Egyedi hangzást és ritkán hallható stílust fejlesztett ki, ami régiónkban alig van jelen. Élő előadása úgy nyűgözi le közönségét, hogy azzal az érzéssel távoznak: egy egész zenekart hallottak.

Finom blues-zal átitatott „dalírói előadást” tart, de igazságtalanság lenne őt egyszerűen „blues-embernek” címkézni még akkor is, ha kötődik annak hagyományaihoz.

Még azok a dalok is sajátjainak hatnak előadásában, melyeknek nem ő a szerzője. Előadásmódja erősen kifejező és nagyon perkusszív. Hallgatva Steve játékát az élmény: gitárján saját maga által kitalált egyedi hangolást alkalmazva, a folyamatos basszus játék közben jobb kézzel ritmikus hangsúlyokat slap-pel felütésre a húrokon, és dobként használja a gitár fedlapját. Ujján slide gyűrűvel, szája előtt síró blues harmonikával tölti ki érdes hangú dalai szünetét, miközben klumpába bújtatott lába folyamatosan dobol saját tervezésű, erősített „lábdeszkáján”. A koncert hallgatósága zenei vihart él át.

Steve előadása hihetetlenül virtuóz; nem nyomatékosítja a technikai trükköket, azok nem is észlelhetőek. Csak amikor tudatosan próbálod meg az egyes elemeket szétválasztani, érzékeled a hangzás komplexitását.

Steve White a piacvezető csúcs minőségű akusztikus erősítők gyártója, az AER endorsere világszerte. Ennek az együttműködésnek köszönhetően vendégként, koncert turnékon, fesztiválokon, ezen felül hangszerkiállításokon fellépve bejárta az egész világot.

Az európai közönség napjainkban fedezi fel.

Honlapcímek
Steve White honlapja: www.stevewhiteblues.com
AER honlapja: www.aer-centraleurope.com

Kovács László (AER Közép-Európai Bt.)

„Amerika legeredetibb soul blues csapata” ismét hazánkban

2008-11-02 | koncertajánló

The Holmes Brothers
Budapest, A38
2008. november 9.

Előzenekar:
Little G. Weevil & Pribojszki Mátyás
Vendég: Póka Angéla

A Holmes Brothers egy élő blueslegenda, mely csapat hangzásában a soul-blues-gospel-country elemek ritka egységet alkotva jelennek meg.
Sherman és Wendell Holmes Virginia államban, Christchurch városában születtek, B.B. King, Jimmy Reed és a Pilgrim Travellers gospel együttes hatása alatt nőttek fel. Az ötvenes évek végén New Yorkba költöztek és a környék bluesklubjaiban léptek fel. A testvérpárhoz 1980-ban csatlakozott Popsy Dixon dobos, aki egy fantasztikus falzett hang birtokosa.
1989-ben jelent meg az In Spirit albumuk, ezzel Amerika egyik legkeresettebb soul blues csapatává váltak.
Peter Gabriel Real World kiadója számára 1991-ben elkészítették a Jubilation albumot, amit sokan a mai napig az egyik legjobb gospel albumként emlegetnek.
A W.O.M.A.D. fesztiválok fő attrakciójaként turnéztak Európa szerte, de felléptek Ausztráliában és Japánban is. Az Arts America program keretében ők reprezentálták az amerikai fekete kultúrát Nyugat-Afrikában.
A 2007-ben készült State Of Grace című albumuk valóban "kegyelmi állapotot" tükröz. A trió - vendégzenészekkel kibővülve - e lemez anyagát mutatja be.
Háromszólamú ének, dögös, kőkemény blues alap jellemzi őket, úgy szólalnak meg, mint egy déli gospel kórus és egy chicagói bluesbanda egyszerre.

Diszkográfia:
In The Spirit, 1990
Where It's At, 1991
Jubilation, 1992
Soul Street, 1993
Promised Land, 1996
Speaking In Tongues, 2001
Simple Truths, 2004
State Of Grace, 2007

Turista

Kiemelt koncertek

Ajánlott albumok

Archívum

Újdonságok

Kereső

Archívum

Társoldalak

Cikkek a bluesról