Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

Hendrix Project
vendégek:
Tóth János Rudolf,
Szász Ferenc,
Kardos Dániel,
Keszei Krisztián
2017.11.24.


XIII. Jazz-Blues Jamboree
2017.11.25.


10. Boogiefeszt

2017.12.09.


Ian Siegal Band
2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Archívum

Koncertek áprilisban
2009-03-31 | koncertajánló


Benkő Zsolt
2009. április 25. – Oroszlány

Blues B.R.Others Show
2009. április 26. - Budapest, Old Man’s Music Pub

Blues Service
2009. április 04. - Budapest, Rekettyés

The BLUESBERRY Band
2009. április 17. – Veszprém, Várkert

Boll Weevil Folk Blues Gang
2009. április 11. – Budapest, Húsvasaló Pub
2009. április 24. – Budapest, City Pub

Colombre Band
2009. április 24. – Kaposvár, Shop-Stop
2009. április 28. – Mosonmagyaróvár, Ifjúsági Klub

Eric Clapton születésnapi koncert
2009. április 04. - Budapest, Angyalföldi József Attila Művelődési Központ
Házigazda: Eric Clapton Tribute - Claptones zenekar
Sztárvendégek: Tátrai Tibor, Závodi János, Pribil György, Tóth János Rudolf, Turjánszky György, Vörös Gábor

Hobo
2009. április 05. – Budapest, Erzsébet Liget – Vadászat
2009. április 11. – Szeged, Fészek Klub - Tudod, hogy nincs bocsánat
2009. április 16. – Székesfehérvár, Felsővárosi Közösségi Ház - Csavargók Tízparancsolata
2009. április 17. – Székesfehérvár, Öreghegyi Művelődési Ház - Tudod, hogy nincs bocsánat

Jambalaya
2009. április 12. – Budapest, Take Five Klub
2009. április 30. – Budapest, Szilvuplé

Little G. Weevil
2009. április 01. – Budapest, Szimpla Kávézó
2009. április 03. – Budapest, Torpedo Art Cafe
2009. április 08. – Budapest, Húsvasaló Pub
2009. április 22. - Budapest, Húsvasaló Pub

Little G. Weevil Band
2009. április 18. – Szentes, Buffalo Saloon Pizzéria Söröző

Little G. Weevil & Horváth Misi
2009. április 30. – Budapest, Lámpás Klub

Little G. Weevil & Kiss Tamás
2009. április 17. – Budapest, New Brooklyn Pub
2009. április 24. – Budapest, Torpedo Art Cafe
2009. április 25. – Budapest, Nothin’ But The Blues Pub

Nemes Zoli & Horváth Misi
2009. április 09. – Budapest, Nothin’ But The Blues Pub
2009. április 22. – Budapest, Szimpla Kávézó
2009. április 23. - Budapest, Nothin’ But The Blues Pub

Özséb & Bornemissza Ádám
2009. április 23. – Budapest, Zöld Macska Diákpince

Pribojszki Mátyás Band
2009. április 03. - Budapest, Millenáris
2009. április 07. - Budapest, Gödör Klub

Rambling Blues Trió
2009. április 07. - Szeged, Jazz Kocsma
2009. április 15. - Szeged, Millenniumi Kávézó

Rézangyal
2009. április 10. – Budapest, Angyalföldi József Attila Művelődési Központ – Radics Klub

Rockin' Chair
2009. április 11. – Budapest, City Pub
2009. április 23. – Budapest, Lámpás Klub

S-modell
2009. április 09. - Budapest, Könyvtár Klub

Sonny & The Wild Cows
2009. április 04. – Budapest, Tűzraktér

Sonny & Horváth Misi
2009. április 08. – Budapest, Szimpla kávézó

Szabó Ferencz (Jimi) + vendég
2009. április 4. – Budapest, Húsvasaló Pub
2009. április 18. – Budapest, Nothin' But The Blues Pub

Takáts Tamás Blues Band
2009. április 02. - Budapest, Old Man’s Music Pub
2009. április 15. - Budapest, Old Man’s Music Pub
2009. április 24. – Budapest, Renegét Pub

Tengs Lengs
2009. április 04. - Dunabogdány, Forgó Söröző
2009. április 11. - Szalkszentmárton, Iron Horses Motoros Klub

Tom White és Barátai
2009. április 03. – Szekszárd, Húsvasaló Pub
2009. április 05. – Budapest, Építők Csarnok
2009. április 10. – Kecskemét, Ritmo Cafe
2009. április 18. – Kiskunmajsa, Soul Cafe
2009. április 19. – Keszthely, BEXI Egyetemi Club

Török Ádám és a Mini
2009. április 03. – Baja
2009. április 04. – Budapest, Picasso Music Club
2009. április 11. – Berettyóújfalu
2009. április 16. – Budapest, Jam Pub
2009. április 17. – Szeged
2009. április 19. – Budapest, Old Man’s Music Pub
2009. április 25. – Székesfehérvár

Török Ádám és a Misi
2009. április 14. – Budapest, Szimpla Ker
2009. április 24. – Budapest, Broadway Pub

Tűzkerék XT
2009. április 03. – Győr, V2 Music Club
2009. április 11. – Kaposvár, Pogo Center

VasZoli & Moldován
2009. április 23. - Budapest, Kolibri Pince

Turista


Easter(n) European Blues Meeting
2009-03-27 | koncertajánló


Nívós programot sikerült összehoznia Húsvét hétvégére a T. Rogers zenekarnak, így talán kicsit vigasztalódhatnak azok, akik bánkódnak az idei elmaradt Budapest Blues Fesztivál miatt.
Április közepén három napos Blues Fesztivált tartanak a Fregatt-ban, koncertekkel, workshop-okkal, és a fennmaradó idő is a blues-ról fog szólni: filmek, zenék mennek folyamatosan.


Magyarországon még mindig kissé félreértelmezett a blues zene fogalma, ezen a tényen vagy az arányain kívánnak egy picit változtatni a szervezők ezzel a fesztivállal, és kedvére tenni a blues kedvelő közönségnek. Csupa igazi blues zenét játszó zenekar lép fel, a fellépő művészek a műfajon belül elismertek és némelyik igazi különlegességnek számít.

Hazánkat a T. Rogers Blues Band képviseli, akik ismét 7 tagú felállásban játszanak majd. A zenekar 2006 óta koncertezik Európa szerte, saját zenéjüket játszva, amit leginkább öröm & blues-nak nevezhetünk. A tavalyi évben döntősök voltak blues kategóriában az International Songwriting Competition-ön - ez a világ legnagyobb és legrangosabb dalszerzőversenye. Szintén az elmúlt évben Mem Shannon-t, a legendás New Orleans-i bluesman-t kísérték európai turnéján, idén pedig az International Acoustic Music Awards döntősei voltak az acoustic open kategóriában.
Fellépésükről hangfelvétel is készül.

A nemzetközi blues élet egyik legígéretesebb gitárosa Sean Carney, akit 2007-ben Albert King díjjal jutalmaztak, és ugyanebben az évben megnyerték a legjobb zenekar díját is a Blues Foundation által rendezett International Blues Challenge-en.
Igen, ez az amit B.B. King mulatójában kell megnyerni a Beale Street-en, a legnagyobb mesterek előtt. Azóta már két európai turnéja is volt, a legutóbbi során hazánkba is eljutott, úgyhogy már visszatérő vendégnek számít (vele egyébként akkor egy beszélgetés is készült – Központban a blues, 2008.11.15).

Son Henry egyszerűen egy lap-steel virtuóz, sokak szerint a legjobb a világon, akinek olyan mocskos és egyszerre mennyei hangok kerülnek ki a kezei alól, amit mindenkinek hallania kellene. Az alaszkai származású zenész most Skóciában él, onnan repül át hozzánk, hogy megmutassa nekünk, hogy kell azon a hangszeren játszani, amiről sokan azt sem tudják, hogy mi lehet. A lap-steel az a "térdrefektetős gitár" aminek egy fémdarabbal érintve a húrjait képezzük a hangokat. Son Henry nagyszerű frontember és elsőrangú énekes, akiről nehéz levenni a tekintetünket, amikor játszik. 3 éve már zenéltek együtt a T. Rogers-szel egy észtországi blues fesztiválon.

A program:
Easter(n) European Blues Meeting
Budapest, Fregatt


Április 10.:
18:00h - Stewart Hay (T. Rogers Blues Band), szájharmonika workshop (C-s harmonikát hozzanak a tanulni vágyók)
21:00h - T. Rogers Blues Band
Április 11.:
18:00h - Sean Carney, blues gitár workshop
21:00h - Sean Carney Band (USA)
Április 12.:
18:00h - Son Henry, lap-steel gitár workshop
20:00h - Son Henry (Alaszka) & Band (T. Rogers tagok)
A koncert után mindhárom este fellépői közösen muzsikálnak.

A koncertek ingyenesek, a workshop-okra 1000 HUF a belépő, mely az előadó fizetségéül szolgál.
A zenekarok lemezei a helyszínen megvásárolhatóak lesznek!


Mel Brown emlékére
2009-03-23 | hír


Még szinte fel sem ocsúdtunk abbéli bánatunkban, hogy olyan nagyságok hagytak el minket a közelmúltban, mint John Cephas és Willie King, most ismét egy blues legendától, Mel Brown-tól kell búcsúznunk.
Mel Brown 1939. október 7-én Jackson-ban (Mississippi), egy zenész családban született. Apja John Henry "Bubba" Brown tehetséges amatőr muzsikus volt, aki olyan zenészekkel játszott, mint Tommy Johnson és (a) The Chatmon Brothers. Mel 14 éves korában az apjától egy Gibson Les Paul-t kapott, ekkor elkezdte bálványai - B.B. King és T-Bone Walker – zenéjét tanulni. Tehetségének a híre nagyon gyorsan elterjedt a vidéken, így 15 évesen már Sonny Boy Williamson-nal zenélt.
A ’60-as évek végén, a ’70-es évek elején felvételeket készített a World Pacific és az Impulse kiadóknak, de dolgozott a televízióban is, különféle show műsorokban.
A ’80-as évek folyamán csapatával (a) The Silent Partners-szel házi zenekara voltak az Austin-i Antone’s Night Club-nak.
1986-ban elfogadta Albert Collins ajánlatát, (a) The Icebreakers tagja lett, majd közösen elkészítették a Cold Snap lemezt.
1989-ben szólókarrierje folytatása mellett döntött, 1990-ben pedig áthelyezte székhelyét Kanadába. Itt alapította meg (a) The Homewreckers-t, akikkel ebben az időben Ontario mulatóhelyein léptek fel.
1998-ban vendégszerepelt Snooky Pryor Can't Stop Blowin' albumán, majd szintén az Electro-Fi Records-nál elkészíti a Neck Bones & Caviar CD-jét. Egy évvel később ezzel az albummal a W.C. Handy díjátadón elnyerte a Blues Comeback Of The Year címet.
2000-ben Snooky Pryor-ral elkészítette a Double Shot! lemezt, ezt az albumot a Traditional Blues Album Of The Year díjra jelölték, szintén a W.C. Handy díj szavazásán.
2004. januárjában a Toronto Blues Society-től megkapja a Blues With A Feeling díjat.
Mel Brown március 20-án Kitchener-ben (Ontario), a St. Mary's kórházban hunyt el.
Élete során olyan remek muzsikusokkal zenélt együtt, mint: Johnny Otis, Etta James, Albert King, Bobby Bland, Lightnin' Hopkins, John Lee Hooker, Jimmy Witherspoon… Halálával nagy veszteség érte a bluest, különösen a kanadai blues zenei életet.

Turista


Little Axe - Blues For The XXI. Century
2009-03-22 | koncertajánló


Little Axe - Blues For The XXI. Century sztárvendég: Bernard Fowler
Budapest, A38 hajó
2009. április 6.

Előzenekar:
Tudósok - Dávid Ibolya titkos élete c. lemezének bemutatókoncertje


Egy este, amelyen négy olyan úriember lép fel, akik külön-külön is legendának számítanak, így együtt viszont valódi szenzációt jelentenek!
Skip "Little Axe" McDonald emblematikus figura, viszonyítási alap, Ray Charles-hoz hasonló forradalmi megújítója a bluesnak. Képes volt a több mint száz éves műfajt az ezredforduló által támasztott kihívásoknak megfelelően update-elni. Nála blues keveredik az elektronikával, súlyos dobos visszhangok, samplerezett loopok jellemzik az általa kreált világot. Hasonló kaliberű művész ebben a műfajban, mint Lee Scratch Perry a reggae-dub univerzumában.
Bernard Fowler úr személyében viszont a Rolling Stones énekesét tisztelhetjük. Nem, a leánykori neve nem Mick Jagger - viszont több mint tíz éve ott énekel minden Stones koncerten és minden, azóta megjelent lemezen. Igen, ő az a kétméteres rasta fekete énekes, akit annyiszor láthattunk Jaggerék oldalán. Ráadásul a Stones mellett, azért arra is jutott ideje, hogy közreműködjön Sly & Robbie, Gil Scott Heron, Yoko Ono, Herbie Hancock, a Duran Duran és persze Mick Jagger, Ron Wood és Charlie Watts albumain is. Korábban pedig, mostani zenésztársaival a Tackhead formációt vezette.
Doug Wimbish már többször megfordult hazánkban a Living Colour tagjaként is és a Jungle Funk produkciójával egyaránt. A világ egyik legfoglalkoztatottabb basszusgitárosaként igazi élmény a senkivel össze nem téveszthető játéka, sokoldalúságát mi sem bizonyítja jobban, hogy a mainstream popzenétől (pl. Madonna) a legelborultabb kísérleti jazzig mindenben otthonosan mozog.
A csapat negyedik tagja az egyik legtöbbet samplingelt dobos, Keith "The King of the Beat" LeBlanc. Szintén alapító tagja a Tackhead-nek, Wimbish-sel évekig a Sugarhill Records ritmusszekciójaként olyan alapvető felvételeken hallhattuk, mint Grandmaster Flash (Message), a Sugarhill Gang, stb.. Dolgozott szinte mindenkivel, aki számít: James Brown, Rolling Stones, The Cure, Bryan Ferry, Annie Lennox, Tina Turner, Depeche Mode, Peter Gabriel, Nine Inch Nails... Producerként és szerzőként legalább annyira ismert, mint dobosként. A fenti urakkal együtt kulcsszerepe volt az On-U Sound kiadó létrejöttében és munkásságában (természetesen az ő játékát halhatjuk Adrian Sherwood felvételein is).

Felállás:
Skip "Little Axe" McDonald: ének, gitár
Bernard Fowler: ének (Tackhead, Stones)
Doug Wimbish: basszus, ének
Keith LeBlanc: dob (Grandmaster Flash, Sugarhill Gang)


Dalszövegek Bornemissza Ádámtól
2009-03-19 | névjegy


Bornemissza Ádám az akusztikus zene elkötelezett híve. Számos dalt írt, melyeket egyedül énekel, gitárkísérettel. Zenei irányultságát nagyban meghatározza a tradícionális blues és az amerikai fehér népzene. Emellett számos egyéb zenei stílusban is kipróbálta magát az évek során, de igazán otthonosan ezekben az egyszerű zenei formákban, a népzene közelségében érzi magát.
Szövegeiben nem, vagy csak alig követi zenei tápanyagának követőit. A dalok igyekeznek kimondottan magyarok, európaiak lenni. Közvetlenül, kendőzetlenül szólnak általános értékekről, az átlagember érzelmeiről, örömeiről, bánatairól, vágyairól.
Az elmúlt években a Benkő Zsolt Group-ban, a Petra Börnerova Band-ben és a Jugging Stones-ban is zenélt. Jelenleg a Rézangyal zenakarban játszik, valamint többször hallható duóban, VasZolival.
Az elkövetkezendő hetekben Ádám dalaiból olvashattok néhányat.

Mért drágább a bor, mint a tej?

Mért drágább a bor, mint a tej?
Elmagyarázom, figyelj
Megérted, ha nem vagy fafej

A tejjel a helyzet a következő
Tehén, bot, irány a mező
És ott már magától ellegel ő

Két marokra megfogod
A tehenet, és rángatod
A tej meg csak ömlik, és már ihatod

A borral más a csízió
Kapálni kemény dió
Metszeni, meg ilyesmi, nehéz meló

Elkékülsz, míg a kéknyelű
Mind a pincébe kerül
Mire bor lesz, és melegít belül

A következőt közlöm veled
Óvni kell az értékeket
Igyál bort, és felejtsd el a tejet


Megjelent Deák Bill Gyula jubileumi koncert DVD-je
2009-03-16 | hír


Deák Bill Gyula a tavalyi évben töltötte be 60. életévét. Ez alkalomból, 2008. december 19-én jubileumi koncertet adott a budapesti Körcsarnokban. A fantasztikus hangulatú teltházas bulin az új nagylemez dalain kívül klasszikus slágerek is felcsendültek, valamint színpadra léptek Deák Bill Gyula kedves barátai és zenésztársai is: Hobo, Póka Egon, Tátrai Tibor és még sokan mások.
A koncert anyaga rögzítésre került, mely Bill 60. - Születésnapi Jubileumi Nagykoncert címmel DVD-n került kiadásra.
Deák Bill Gyula a zenei életben elért eredményeinek köszönhetően kiérdemelte a szakma és a közönség elismerését is a Fonogram díjátadón 2009. februárjában, ahol Életműdíjjal jutalmazták.

Számcímek:
1. Szökni jó
2. Édes otthon
3. Tetovált lány
4. Rossz vér
5. Zöld csillag
6. Bill Kapitány Blues
7. Öreg Billy rock and roll-bandája
8. A Nagy Generáció temetésére
9. Kéne egy üveg bor
10. Hatvan csapás
11. Nem vagyok eladó
12. Titkos lány
13. Hosszú lábú asszony
14. Hey Joe
15. Kőbánya blues
16. A zöld, a bíbor és a fekete
17. 3:20-as blues


Pampalini


Jan Korinek and Groove: Groovin’ For Little V
2009-03-13 | kritika


A Jan Korinek and Groove történetét kutatva egészen 1995-ig kell visszanyúlni. Ebben az évben a Chicagó-ból Prágába költözött Rene Trossman az orgonista Jan Korinek-kel megalapította (a) The Next Generation Blues Band-et, amely rövid ideig The Blues Generation, majd 2000-től Jan Korinek and Groove néven működik.
Még felsorolni is nehéz, ki mindenkivel játszottak az eltelt évek során. A teljesség igénye nélkül néhány név: Lorenzo Thompson, Eb Davis, Sharon Lewis, The Kinsey Report, Chick Willis. Nem kispályásak hát a fiúk, kiknek utolsó lemeze Groovin’ For Little V címmel már Rene Trossman nélkül jelent meg.
A zenekar szíve és lelke, a 32 éves Jan Korinek zenei pályafutását basszusgitárosként kezdte. Ez a tény játékán erősen érződik, hisz bal kezével úgy hozza a ritmust, hogy még a basszusgitárosok is megcsodálják. Egészen elképesztő muzikalitás párosul a rendkívüli virtuozitással, mindehhez a hangszer sokoldalúsága már csak adalék.
A zenei stílus a klasszikus Hammond orgona combo-k hagyományait követi, egyensúlyozva a blues és a jazz közötti határmezsgyén. A néhány számban vendégszereplő fúvósok a jazz-es hangzást erősítik, de találhatunk gospel (Gospel Feeling), funky (Funky Griff), swing (The Hustler) és soul (Fool For You) beütésű szerzeményeket is.
Ízlése válogatja, kinek mely szám tetszik a legjobban. Engem (a) The Hustler, a Fire Eater és a Scream című dalok nyűgöztek le igazán.

Hard Bop Records, 2008

Pampalini


Thanks Jimi nap
2009-03-10 | hír


Az idei Mediawave Fesztivál egyik fő attrakciójának ígérkezik május elsejei egész napos rendezvényük, melynek a szervezők szeretnék, ha résztvevője lennél Te is! Csak hozz magaddal egy gitárt és gyakorold be azt a pár akkordot...

Hazánkban még ismeretlen nemzetközi kezdeményezés a Thanks Jimi Festival, de a szervezők biztosak abban, hogy ami a wroclawi alapítóknak meghozta az elismerést, az nálunk is nagy közönségsikert fog kiváltani!

Az egynapos minifesztivál lényege és csúcspontja, hogy erre a napra meginvitálnak minden olyan blues és rockzene rajongó gitárost itthonról és a környező országokból egyaránt, akik rövid próbát követően közösen játszanák majd el neves zenészek vezetésével Jimi Hendrix Hey Joe című számát. Az ötlet egyszerű és rendkívül látványos, hangzatos!

Tavaly nyári művészeti táboruk egyik vendégtanára volt Leszek Cichonski, Lengyelország egyik legnépszerűbb bluesgitárosa. Itthon a Visegrád Blues Band tagjaként szintén több alkalommal fellépett Póka Egon és Solti János oldalán. Ő az ötletadója a Wroclaw városából indult kezdeményezésnek. Tapasztalt zenész és tanár lévén, nagyon jól megérezte, hogyan lehet a kezdő gitárosokat olyan élményben részesíteni, ami szárnyakat ad számukra a további pengetéshez. Jól érezte azt is, hogyan lehet egyszerű ötletből kiindulva igazi közösségi élményt adni résztvevőnek és hallgatónak egyaránt.

Wroclaw főterén 2008-ban már 1951 gitáros játszotta el a számot, jelenleg ez a döbbenetes hatású koncert Guinness rekordnak számít a világon.

Az első magyarországi eseményt Győr belvárosában tervezik megvalósítani, amit egész napos – bluesra hangolt - zenei fesztivál vezet fel és koronáz meg.

A jövőben évről évre szeretnék megrendezni minden május elsején a rendezvényt, és a külföldi szervezők tervének megfelelően e napot majd nem a munka, hanem a gitárosok világnapjaként, ünnepeként tarthatjuk számon.

A rendezvényre várják blues zenekarok jelentkezését, akik különböző kocsikon (szekér, hintó, traktor, kamion) zenélve vennének részt egy május elsejei blues felvonulásban!

Az est sztárja az amerikai basszusgitárfenomén és zenekara, a TM Stevens & Shocka Zooloo Band.
TM Stevens basszusgitárosi és énekesi tehetsége legendás, játékstílusát tekintve vad, ugyanakkor mégis melodikus, ezzel teremtve meg elsöprő hangzását. Stevens rengeteg muzsikussal és sokféle zenei stílusban tevékenykedett, többek között Joe Cocker több albumának munkálataiban vett részt, de szerepelt Tina Turner, James Brown és Billy Joel oldalán is.


Elhunyt John Cephas
2009-03-07 | hír


A csütörtöki nap folyamán kaptuk a szomorú hírt, miszerint március 4-én elhunyt John Cephas, a Cephas & Wiggins duó gitáros, énekese.
A zenész 1930-ban Washington-ban született, egy mélyen vallásos családba. Kezdetben a gospel-lel ismerkedett meg, majd hamarosan a blues-ra váltott, s elsajátította a fingerpicking technikát.
1977-ben a washington-i The Smithsonian National Folklife Festival-on
zenélt először együtt Phil Wiggins-szel. A ’80-as években több kontinens, több országában játszottak, pl.: Közép- és Dél-Amerikában, Európában, Afrikában, Ausztráliában, Kínában, Új-Zélandon. 1988-ban elsőként léptek fel (a) The Russian Folk Festival-on, Moszkvában.
1997-ben Bill Clinton beiktatási ceremóniáján is szerepeltek.
Pályájuk folyamán számos elismerésben részesültek, a Dog Days Of August albumuk 1987-ben megkapta a Best Tradicional Album Of The Year címet, majd 1989-ben John elnyerte a National Heritage Fellowship Award-ot (a Nemzeti Örökség Egyesület Díját). Ez a legmagasabb kitüntetés, amit az Egyesült Államok kormánya ad a hagyományőrző művészeknek.
2008-ban jelent meg az utolsó lemezük Richmond Blues címmel, de ekkor már a gitáros a betegsége miatt az aktív koncertezéstől visszavonult.

Turista


Keddenként Colombre Klub
2009-03-05 | koncertajánló


Keddenként 20 órától, a győri Rómer Házban játszik a Colombre Band.
A csapat másfél éve koncertezik, fél éve teljesen akusztikus megszólalásban, saját dalokkal. Tavaly Ferenczi György meghívására, az ő 40. születésnapi koncertjén vele és a Rackajammel, illetve a Csík zenekarral együtt muzsikáltak a budapesti Új Színházban. Ezt a műsort később a dunaszerdahelyi Színházban, a győri Richter Teremben, Pécsett a Moveast Fesztiválon Novák Péterrel és Kimnowak dalokkal kiegészülve adták elő - mint kiderült, a zenekarnak a színházi 'ülőkoncertes' légkör nagyon jól áll.

Tavaly október óta a Rómer Házban saját nevük alatt futó klubot működtetnek heti rendszerességgel és állandó vendégzenészekkel, akik különböző műfajok és hangszerek művelői.

A Colombre Band legénysége: Váray László - ének/gitár, Csordás Veronika - ének, Deák Gábor - gitár, Kovács Gábor – cajon-ülődob.

Pampalini


"Még mindig a tanulója vagyok ennek a zenének..."
2009-03-03 | beszélgetések


Bob Corritore a világ szájharmonikás élvonalának jeles képviselője. A zenélés mellett producerként, rádiós műsorvezetőként, klubtulajdonosként tevékenykedik. Klub és fesztivál fellépések közt, Henry Gray-jel folytatott stúdiómunka során szakított időt arra, hogy válaszoljon kérdéseimre.

Pampalini: Életed meghatározó pillanata, amikor 12 évesen az egyik chicago-i rádióállomáson meghallottad Muddy Waters-t. Mi fogott meg zenéjében?
Bob Corritore:
Amikor először hallottam Muddy Waters-t, egyszerűen beleszerettem a blues zenébe. Tudtam, hogy olyan zenét találtam, ami tiszta és megindító. Tökéletesen egyesítette a keménység és a sebezhetőség ellentétes elemeit. Egyszerűen teljesen megfelelt a számomra, és ez még mindig így van.

P.: Mikor fogtad az első harmonikát a kezedbe? Játékodra ki volt a legnagyobb hatással?
B.C.:
Miután hallottam Muddy-t a rádióban, megvettem az egyik lemezét, amely tartalmazta Little Walter nagyszerű harmonika játékát. Kb. 1 évvel később az öcsémtől, John-tól kaptam egy harmonikát. Megmutatta, hogyan kell úgy meghajlítani rajta a hangot, hogy azt a síró hangzást kapjam. Minden nap játszottam rajta, amíg el nem koptattam. Akkor vettem egy másikat, majd egy következőt. Az a Little Walter hangzás teljesen kiütött. Aztán hamarosan más harmonikásokat is megismertem, mint pl. Junior Wells, James Cotton, Big Walter Horton, és mindkét Sonny Boy Willamson. Carey Bell, Jimmy Reed és Howlin' Wolf stílusát is nagyon megkedveltem. De mindig visszatértem Little Walter-hez.

P.: Hogy érzed, miben különbözik játékstílusod a többi harmonikásétól?
B.C.:
Ha körülnézek, sok nagyszerű harmonikást látok a pályán. Mindegyiküknek megvan a maga egyedi sajátossága. Mindegyikük stílusa azt a zenét tükrözi, amin nevelkedtek és amit megtapasztaltak. Büszkén mondhatom, hogy az én alapjaim chicago-i nevelkedésemből fakadnak. Már középiskolás koromban olyan nagy chicago-i harmonikásokat láthattam, mint Big Walter Horton, Carey Bell, Little Willie Anderson, Wild Child Butler és John Wrencher. Később összebarátkoztam Louis Myers-szel, Lester Davenport-tal, Big Leon Brooks-szal, Little Wille-lel, Good Rockin' Charles-szal, és másokkal, akik mindannyian személyesen ismerték Little Walter-t. Láttam játszani Junior Wells-t, Muddy Waters-t, Sunnyland Slim-et, Eddie Taylor-t, és Howlin' Wolf-ot. Ezek az élmények alakították ki a zenei ízlésem és egy bizonyos irányt is mutattak nekem ebben a zenei műfajban. A legtöbb zenész mostanában modernebb távlatokat vall, és nem azzal a régi ízzel játszik, amin én felnőttem. Nagyon kevesen vannak, akik egyáltalán közelítenek az együttes stílusú játékhoz, amely a hagyományos chicago-i blues hangzás fontos eleme. Nem tudom, hogy tudnám-e máshogy játszani. Ez az, amilyennek hallom és érzem. A régi chicago-i harmonika stílus az, ami megkülönböztet engem a kortársaimtól. De mindenképpen jegyezzük meg, hogy sok mai harmonika zenész nagyon tehetséges az általuk játszott stílusban.

P.: 22 évesen létrehoztad egyszemélyes lemezkiadódat „Blues Over Blues” néven. Kiknek a felvételeit adtad ki?
B.C.:
A lemezfelvétel egy nagyon szent dolog. Egy állandó hangos fénykép, ami egy adott pillanatot kap el az időben. Ha ezt a szentséget összekapcsolod a blues időtlen jellegével és emberségével, akkor megvan az ok, amely arra ösztönöz, hogy a blues-t lemezen örökítsd meg. A húszas éveim elején a fejembe vettem, hogy blues felvételeket akarok készíteni. Chicago-ban annak idején rengeteg olyan nagyszerű blues előadó volt, akik sohasem kaptak lehetőséget arra, hogy lemezt vegyenek fel. Különösen azok a nagy harmonika zenészek érdekeltek, akikkel kapcsolatban úgy érzetem, hogy tényleg fel kellene venni a játékukat. Ekkor figyeltem fel Little Willie Anderson-ra, aki Little Walter stílusában játszott. Az elképzelésem az volt, hogy egy Little Walter hangzást megragadó lemezt próbálok meg készíteni. Így összebarátkoztam Willie-vel, és együtt elkészítettünk egy tervet. Egy nagyszerű bandát sikerült összehoznunk Robert Lockwood, Sammy Lawnhorn, Jimmy Lee Robinson, Willie Black és Freddie Below részvételével. Abszolút tapasztalatlan lemez producer voltam akkor, de valahogy mégis sikerült egy varázslatos kis lemezt összehozni mindjárt az első lépésben. Az album címe Swinging The Blues volt, és be is váltotta a hozzá fűződő reményeket.
Ezután közösen voltunk a producerei egy Big Leon Brooks CD-nek Steve Wisner-rel, aki akkor már hosszú ideje dolgozott blues lemezek producereként. Egy kellemes albumot készítettünk Big Leon-nal, aki mellett olyan sztárok dolgoztak, mint Louis Myers, Eddie Taylor, Luther "Guitar Junior" Johnson, Junior Pettis, Pinetop Perkins, Big Moose Walker, Bob Stroger és Odie Payne Jr. A címe Let's Go To Town volt.
Ezután Arizonába költöztem, és nem sokkal később felvettem a Sittin' Here Wondering című Louisiana Red albumot. Dolgoztam producerként Mojo Buford, Henry Gray, R.L. Burnside, Big Pete Pearson, Chief Schabuttie Gilliame, Pinetop Perkins, Willie "Big Eyes" Smith, Tomcat Courtney, Kim Wilson, Nappy Brown, Floyd Dixon, Chico Chism, The Reed Family és Robert Lockwood, Jr. lemezein. Adtam ki CD-t Dave Riley-vel, és számos antológiát, melyeken olyan zenészek szerepeltek, mint Lowell Fulson, Charlie Musselwhite, Paul Oscher, Johnny Dyer, CeDell Davis, Lazy Lester, Johnny Rawls és Otis Clay (együtt), Lil' Ed, Jimmy Rogers, Rick Estrin, Clarence Edwards, Bo Diddley, Sam Lay, Long John Hunter, Billy Boy Arnold, Sonny Rhodes, The Fabulous Thunderbirds, King Karl, és sokan mások. Rengeteg fantasztikus felvételem van még a pincében, amelyek kiadásra várnak. Ezeken a még kiadatlan anyagokon olyan művészek hallhatók, mint Honeyboy Edwards, Koko Taylor, Smokey Wilson, John Brim, Big Jack Johnson, Carol Fran, Henry Townsend, Robert "Bilbo" Walker, Little Milton, és mások.

P.: 1984-től a KMCR (majd a KJZZ) rádiónál műsorvezetőként dolgozol. Hogyan adódott ez a lehetőség?
B.C.:
1984 februárjában kezdtem hosszú pályafutásomat blues rádiós műsorvezetőként a KJZZ rádiónál. 12 éves korom óta gyűjtöm a blues lemezeket. Az évek során hatalmas mennyiségű blues felvételt gyűjtöttem össze, melyeket hetente megosztok a hallgatókkal. Egy blues program ötletével kerestem meg a helyi közrádiót. Bob Porter országosan sugárzott műsora, a Portraits In Blue több jazz programmal együtt már szerepelt a rádió közkedvelt adásai között. Meglepődtem, hogy beengedtek, különösen azért, mert nem volt valódi rádiós tapasztalatom. A műsort a kezdetektől jól fogadták, és ez azóta is így van. Nagy örömöt lelek abban, hogy a kedvenc blues lemezeimet hétről hétre feltehetem.

P.: Rádióműsorod negyed évszázados jubileumára Broadcasting The Blues címmel válogatás CD jelent meg a műsor vendégei által előadott dalokat tartalmazva. Mi alapján válogattad össze a felvételeket?
B.C.:
Szeretem az élő interjúkat és a rádió koncerteket a műsoromban, különösen azokkal a veterán művészekkel, akiknek mélyre nyúló gyökereik vannak a blues-ban. Az évek során szép kis gyűjteményt állítottam össze ezekből az anyagokból. Így a 25. évfordulómon fontosnak találtam megosztani a hallgatókkal néhányat ezekből az édes percekből, melyek rádiós tapasztalatom fénypontjait jelentették. Ezért a rádiós asszisztensemmel (Jennifer Waters-szel) 20 ilyen kis gyöngyszemet válogattunk össze egy gyűjteménybe, melyet Broadcasting The Blues-nak neveztünk el. E gyűjtemény a műsor fennállásának teljes 25 évéből tartalmaz felvételeket, és egy 1984-es Lowell Fulson felvétellel kezdődik, melyen a klasszikus Sinner's Prayer-t adja elő. Szerepel még rajta Billy Boy Arnold, Louisiana Red (aki minden évben műsorom vendége), Jerry Lawson, egy kellemes gospel duett Otis Clay-től és Johnny Rawls-tól, egy szép instrumentális harmonika szám Billy Flynn előadásában, CeDell Davis, Tomcat Courtney, Margo Reed, Chief Schabuttie Gilliame, Dave Riley, egy szóbeli rádió felvétel Willie Dixon-tól, Lazy Lester, Johnny Dyer Chris James-szel és Patrick Rynn-el, és még sokan mások.

P.: A zenélés, rádiózás mellett producerként dolgozol és tulajdonosa vagy a phoenix-i The Rhythm Room klubnak. Mindezen tevékenységekből, miket tekintesz pályafutásod számodra legfontosabb történéseinek?
B.C.:
Abban a szerencsében részesültem, hogy a zenei tevékenységek az egész életemet végigkísérték, amelyek együtt alkotnak egy egészet. De mindez fokozatos előrehaladás eredménye volt: először ennek a zenének a rajongója lettem, minek hatására elkezdtem harmonikázni, melynek eredményeként találkoztam és együtt játszottam Chicago számos nagyszerű blues zenészével. Ezután a producerség, a rádióműsor, és a klub megnyitása egyszerűen a soron következő logikus lépésnek tűntek. Mindazonáltal elsősorban zenésznek tartom magam, és minden más tevékenység eköré csoportosul. Egy blues este olyan művészekkel, akiket csodálok, elmondhatatlan megelégedettséggel tölt el. Néhány a legjobb ilyen alkalmak közül, ami hirtelen az eszembe jut.
- Az 1990-es évek elején két egyhetes turnét csináltam végig a nagy Jimmy Rogers-szel. A lehető legnagyobb rajongója vagyok Jimmy Rogers zenéjének, és számomra egy álom volt egy hétig vele fellépni. Mindannak a megvalósítása volt, amin rengeteget dolgoztam. Különösen csodálatos volt, mivel a turné közben nagyon jó barátság alakult ki Jimmy és közöttem.
- Fellépés a King Biscuit Blues Fesztiválon Louisiana Red-del 2003-ban. Red olyan nekem, mint a családom, és amikor együtt játszunk, olykor kifejezetten érezhető ez a szellemi közelség közöttünk. Egy igazán varázslatos fellépés volt az aznapi, amely a közönségben mindenkit nagyon meghatott. Red-ben és bennem már évek óta megvolt ez a zenei érzés, de ez volt ez első alkalom, amikor egy nagy fesztivál keretében mutathattuk meg a közönségnek. Nem tudom elmondani, milyen jó érzés volt ez a show.
- A 30 éves barátságom Chico Chism-mel. Chico Chism-mel 1975-ben találkoztam, amikor Howlin' Wolf-nál dobolt. Akkor még nem tudtam, hogy életem meghatározó részévé válik majd. Közeli barátok lettünk, és alkalmanként együtt játszottunk, amikor Chicago-ban éltem. 1980-ban költöztem Phoenix-be, és 1986-ban hívtam Chico-t, hogy jöjjön el Phoenix-be egy 6 hónapos turnéra. Végül 20 évig, egészen 2007 januárjában bekövetkezett haláláig maradt. Az életemre gyakorolt hatása elsöprő volt. Elhozta a chicago-i ritmust Phoenix-be! A legjobb barátok, és elválaszthatatlan társak voltunk. Rendszeresen ő volt a dobosom, és a Rhythm Room All-Stars eredeti frontembere. Visszanézve el sem tudom képzelni az életemet Phoenix-ben e csodálatos ember nélkül. A blues-t testesítette meg minden téren, és nagyon büszke vagyok rá.
Minden nap hiányzik.
- Henry Gray Plays Chicago Blues születéséhez vezető felvételek. Mágikus felállás volt Henry erőteljes billentyű játékával és énekével, Chico Chism hatalmas dobolásával. Ehhez jött még Johnny Rapp, Paul Thomas, valamint a vendégzenészek Bob Margolin és Kid Ramos nagyszerű játéka. Ilyen felállásban harmonikázni teljesen könnyed feladat volt. Nagyon jól éreztük magunkat annak a lemeznek a felvétele alatt.

P.: Mi az, ami ennyi év után is mozgat, visz előre?
B.C.:
Ennyi év után még mindig nagy élményt nyújt egy régi Muddy Waters lemez meghallgatása. Még mindig a tanulója vagyok ennek a zenének, és sokat kell még tanulnom. Ugyanakkor felelősnek érzem magam azért, hogy megfeleljek azoknak a leckéknek, amelyeket szép számú tanárom tanított nekem, akik közül sokan már nem élnek. Úgy érzem, hogy beszélnem kell Chico Chism-ről, Robert Lockwood-ról, Jimmy Rogers-ről, Eddie Taylor-ról, Louis Myers-ről és sok más zenészről, akiket ismertem.

P.: Létezik még olyan blues muzsikus, akivel még nem játszottál, de szívesen zenélnél?
B.C.:
Olyan sok nagyszerű zenésszel adatott meg, hogy együtt játsszak; ebből a szempontból nagyon sok álmom vált valóra. Sok olyan zenész is van, akivel nagyon szerettem volna életükben együtt játszani, különösen Muddy Waters-szel. Annyira csodáltam Muddy-t, hogy mindig nehezemre esett beszélni hozzá, habár több mint 100 alkalommal láttam fellépni! Napjaink művészei közül még sohasem játszottam Precious Bryant-tel, Johnny "Yard Dog" Jones-szal, Robert Belfour-ral, és Jimmy "Duck" Holmes-szal. Mélyen tisztelem őket, és nagyon szeretem a hangzásukat. Van egypár olyan művész, akikkel játszottam, és akikkel remélem, hogy egyszer felvételt is készíthetek majd, mint pl. Eddie Clearwater, Aaron Moore, és Hubert Sumlin. Volt szerencsém fellépni velük koncerteken, és nagyon szeretném a varázslatos zenéjüket felvételen is megörökíteni.

P.: Beavatnád az olvasókat ez évi terveidbe? Nem készülsz valamikor Európába?
B.C.:
Lesz néhány fellépésem Európában májusban. Játszani fogok a Blues Station alkalmával Franciaországban, a Spring Blues Festival-on és egy De Blauwe Wolk nevű klubban Belgiumban. Van még néhány tervezett fesztivál fellépés az év második felében is, melyeknek lefixálása folyamatban van.

P.: Magyarországon is játszanak nemzetközi szintű szájharmonikások. Esetleg hallottál közülük valakiről?
B.C.:
Nagyon szeretnék többet megtudni a magyar harmonika zenészekről. Remélem, hogy lesz lehetőségem találkozni a nagy zenészeitekkel.

P.: Személy szerint mit vársz a közelmúltban beiktatott új elnöktől, Barack Obamá-tól?
B.C.:
Valóban hiszek Obamá-ban. Nekem személy szerint nagyon nem tetszett az az irány, amerre Bush elnök vitte az országot. Nagyon reménykedem abban, hogy Obama visszaállítja majd azt az értékrendet, amelyről azt tanították nekünk, hogy Amerika képviseli. Már most nagyon pozitív változást érzek az ország hangulatában, és a tengerentúli fogadtatásban. Ott voltam Chicago-ban a tömegben az elnökválasztás éjszakáján.
Nagyszerű pillanat volt!

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

Pampalini


Ripoff Raskolnikov és Pribojszki Mátyás közös lemeze
2009-03-02 | hír


A mai nap jelent meg Ripoff Raskolnikov osztrák blues gitáros, énekes és Pribojszki Mátyás magyar szájharmonikás, énekes első közös lemeze, Room For Two címmel.

Az album 19, kizárólag csak saját szerzeményt tartalmaz mintegy 70 percben, amely egy csodálatos utazás az igazi, őszinte emberi érzelmek, mint a szerelem, a szenvedély, az öröm, a fájdalom és a kitartás végeláthatatlan mezsgyéjén…

A két zenész barátsága több mint 10 esztendeje kezdődött és ez idő alatt rendszeresen egymás vendégei is voltak koncertjeiken. 2008 májusában egy hollandiai és belgiumi turné alkalmával, egy rádióinterjúban jött az ötlet a közös akusztikus lemezre, amelyet novemberben rögzítettek is.

Ripoff Raskolnikov sajátos gitárjátéka és énekhangja, valamint Pribojszki Mátyás egyedi szájharmonika játéka rendkívüli egységet alkot és elrepíti a hallgatót egy különleges és nyugodt világba. Kapcsolódjon ki, üljön egy kényelmes fotelbe és hallgassa a két előadóművész közös, Room For Two című lemezét.

Lemezbemutató koncertek hazánkban, külföldön:
2009. március 27. - Békéscsaba, Tavaszi Fesztivál (Ifi Ház)
2009. március 28. - Szeged, Híd Étterem
2009. március 29. – Budapest, Take Five
2009. április 5. - Graz (A), Three Monkeys Club

A lemezről videoklip itt nézhető meg.