Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

Hendrix Project
vendégek:
Tóth János Rudolf,
Szász Ferenc,
Kardos Dániel,
Keszei Krisztián
2017.11.24.


XIII. Jazz-Blues Jamboree
2017.11.25.


10. Boogiefeszt

2017.12.09.


Ian Siegal Band
2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Archívum

Koncertek júliusban
2009-06-30 | koncertajánló


Big Daddy Wilson Trio
2009. július 17. – Budapest, Dürer Kert - Dürer Blues Fest
2009. július 18. - Szekszárd
2009. július 19. – Gyula, Jazzfeszt

Blues Service Duó
2009. július 01. - Budapest, Silenus Pub
2009. július 10. - Budapest, Silenus Pub
2009. július 23. - Budapest, Silenus Pub
2009. július 31. - Budapest, Silenus Pub

Blúz tér 10
2009. július 04. – Barcs, Barcsi Blues- és Jazz Fesztivál
2009. július 12. – Kismaros, Málna Fesztivál
2009. július 15-18. – Veszprém, Veszprémi Utcazene Fesztivál
2009. július 24. - Kapolcs Völgy, Kapolcs Sörsátor Színpad
2009. július 25. - Kapolcs Völgy, Monostorapáti Vén Platán Udvar
2009. július 26. - Kapolcs Völgy, Kapolcs Sörsátor Színpad

Borsodi Blue
2009. július19. – Gyula, Gyulai Blues Fesztivál

Colombre Band
2009. július 04. – Dunakiliti, Vízi Fesztivál
2009. július 10. - Debrecen, Modem Art Kávézó
2009. július 11. – Budapest, Jam Pub
2009. július 15-18. - Veszprém, Veszprémi Utcazene Fesztivál
2009. július 21. – Sümeg, Várfesztivál

Dr Valter Blues Társasága
2009. július 23. - Fadd-Dombori, Csillagpont Református Ifjúsági Találkozó
2009. július 31. - Derecske, Abacus Music Club

Hobo
2009. július 31. – Esztergom, Esztergomi Várszínház – Csavargók Tízparancsolata

Jambalaya
2009. július 03. – Csongrád, Művészetek Hete
2009. július 10. – Budapest, Szilvuplé Kabrio
2009. július 17. – Dunaújváros, Petőfi Művészeti Liget
2009. július 18. – Szekszárd, I. Szekszárdi Rock & Roll Hétvége

Little G. Weevil & Billy Gibson
2009. július 04. – Paks, Gastroblues Fesztivál
2009. július 05. - Paks, Gastroblues Fesztivál

Little G. Weevil & Billy Gibson Band
2009. július 03. - Paks, Gastroblues Fesztivál
2009. július 07. – Budapest, Orczy Kert

Özséb
2009. július 31. – Budapest, Bonyai Étterem

Pribojszki Mátyás Band
2009. július 05. – Debrecen, Debreceni Civis Korzó
2009. július 11. – Budapest, Lánchíd

Rockin' Chair
2009. július 17. - Eger-Felsőtárkány, Blues Hill Park - XV. USA Autók Nemzetközi Találkozója és Rock Fesztivál

Sonny & Big Fat Chubby
2009. július 10. - Szolnok, Made In Cafe

Sonny & K. C. Brown
2009. július 05. – Szentendre

Sonny & The Wild Cows
2009. július 19. – Szekszárd, I. Szekszárdi Rock & Roll Hétvége
2009. július 25. - Tordas, Tordas Fösztivál

T. Rogers
2009. július 10. – Budapest, Fregatt
2009. július 17. – Budapest, Fregatt
2009. július 24. – Budapest, Fregatt
2009. július 31. – Budapest, Fregatt

Takáts Tamás Blues Band
2009. július 01. – Sopron, Volt Fesztivál
2009. július 03. – Barcs, Barcsi Blues- és Jazz Fesztivál
2009. július 10. – Szigetszentmiklós, Cseszi Fesztivál

Tengs Lengs
2009. július 03. - Balatonföldvár, Térzene Fesztivál
2009. július 18. - Maglód, NagyHíd Fesztivál
2009. július 29. - Badacsony, Badacsonyi Borhetek

Tom White és Barátai
2009. július 03. – Balatonlelle, Buono Cafe
2009. július 04. – Abony, Ipar Korcsma
2009. július 11. – Komárom, Summer Party
2009. július 17-19. - Szekszárd, I. Szekszárdi Rock & Roll Hétvége
2009. július 23. – Kapolcs, Királykő Kocsma
2009. július 24. – Kapolcs, Királykő Kocsma
2009. július 24. – Révfülöp, Disco Garden
2009. július 25. – Kapolcs, Királykő Kocsma
2009. július 26. – Kapolcs, Királykő Kocsma

Török Ádám és a Mini
2009. július 01. – Budapest, Városligeti Sörsátor
2009. július 04. – Barcs, Barcsi Blues- és Jazz Fesztivál
2009. július 15. - Budapest, Városligeti Sörsátor
2009. július 16. - Hegyalja Fesztivál
2009. július 17. – Miskolc, Grizli Pub
2009. július 18. - Balatongyörök, Strand Borfesztivál
2009. július 23. - Balatonszepezd, Strand
2009. július 24. - Badacsony, Móló Borhetek
2009. július 29. - Budapest, Városligeti Sörsátor
2009. július 31. – Szanazug, Blues-rock Fesztivál

Tűzkerék XT
2009. július 05. – Paks, Gastroblues Fesztivál
2009. július 18. – Esztergom, Rampa
2009. július 25. – Bóly, Kántorock

Turista


The Electrophonics: Little A Lot
2009-06-27 | kritika


A The Electrophonics 2001-ben Dél-Hollandiában alakult. A banda létrejöttekor a tagok kellő zenei tapasztalattal rendelkeztek, hisz előtte mindegyikük különböző zenekarban játszott.
Az első, 2006 elején Feels Like A Million címmel megjelent CD-jük a sajtó és a közönség részéről határozottan pozitív kritikát kapott. Második anyaguk, a következő évben kiadott Catch That Swingtrain a hollandiai Moulin Blues Fesztiválon adott műsoruk felvételét tartalmazta. Ez a lemez megnyitotta az utat a nagyobb európai fesztiválokon történő fellépések előtt, így szerepeltek a rotterdami North Sea Jazz és a belgiumi Rhythm & Blues Festival-on.
Jelen album - a bemutatkozó anyaghoz hasonlóan - saját kompozíciók gyűjteménye, melyeket egy kivételével Stephan Hermsen, a banda énekes-szájharmonikása szerzett.  Középtempós, tempós, táncra hívogató dalok váltogatják egymást a korai 50-évek retro – swing – jump - r&b stílusában. Az I Wanna Hold You Stephan Hermsen kromatikus szájharmonika, valamint Ivo Sieben finom zongorajátéka miatt emlékezetes. A Bumpin At The Summertime, mely egy nagyzenekari darab, Ronald Roodbol basszus intrójával kezdődik, a lemez csúcspontját számomra mégis a 2007-es lemez címadó dala, a Catch That Swingtrain jelenti.
Érdemes időt szánni a lemezre, meghálálja magát. Szerencsére beleunni sem lehet egykönnyen, mindenképp tartós élményt nyújt a zenehallgató számára!

Retro Swing Records, 2009

hoati


Zenei műhelyek az Ördögkatlan Fesztiválon
2009-06-23 | hír


Az augusztus elején megrendezésre kerülő Ördögkatlan Fesztivál kisharsányi programjainak megszervezésére és lebonyolítására idén a győri Mediawave Alapítványt kérték fel a szervezők.
A programok különlegességét, egyediségét az adja, hogy nem csak egyszerűen koncertek sorozatát tervezik megvalósítani, hanem zenei műhelyeket is szerveznek, a munkák során lehetőség adódik a résztvevő muzsikusokkal való kreatív együttműködésre is.
A Mediawave hét éve szervez fesztiválja, majd később a táborai és egyéb alkalmak keretében zenei műhelyeket, amelyek alkalmat adnak a résztvevőknek, hogy felfrissítsék zenei gondolkodásukat, megismerjék más, híres és kevésbé híres muzsikusok alkotói, gyakorlási módszereit. A műhelymunka új folyamatokat indíthat el a zenei út keresésében más komponálási, hangszerelési és zenekar szervezési formák megismerésével, impulzusok átadásával.
A fesztivál sztárfellépői örömmel vállalták el, hogy 3 napos próbafolyamat keretében foglalkozzanak fiatal, tehetséges muzsikusokkal, és a műhelyek végére egy záróprodukciót hozzanak életre.

Ferenczi György - Akusztikus ethno műhely
magyar népzene - más módon
2009. augusztus 5-6-7.

Ferenczi György olyan fiatal népzenében és/vagy blues/rock/jazz/beat... zenében jártas zenészeket, bandákat vár, kik nyitottak a magyar népzenéből kiinduló kísérletező műhelymunkára.

Rene Trossman (USA) - Blues műhely
2009. augusztus 5-6-7.

A Rene Trossman blues workshop tervezését sok év tanítás és zenei műhelyek szervezése előzte meg. A diákokkal való foglalkozás során számos ismétlődő problémát figyelt meg: ugyanazon gyenge pontokat, rossz szokásokat és hiányzó ismereteket. A tábor ideje alatt ezekkel a kérdésekkel kiemelten fognak foglalkozni, de természetesen a résztvevők ötleteit is örömmel fogadják.

A zenei műhely a blues zenét játszó fiatalok legáltalánosabb problémáira irányítja a figyelmet:
- akkord tudás – a dalok mind ugyanúgy hangzanak, de egyik sem olyan, mint az eredeti!
- alaki felismerhetőség; bevezetés, befejezés
- a blues zene különböző stílusainak helyes alkalmazása – a dal mondanivalójának megfelelő stílust válasszuk
- kísérés hangszeren – zenélés szólóénekes/vokalista esetében
- basszus vonalak
- bevezetés + befejezés – ez az, amire a hallgató emlékszik!
- fordulatok – minél többet ismersz közülük, annál jobb
- dúr és moll hangnem közti dilemma
- right-hand melt-downs!
- zenélés egy másik gitárossal
- billentyűssel való zenélés
- különböző nagy nevekhez hasonlóan játszani

Alexander Balanescu (UK) - Vonós műhely
2009. augusztus 6-7-8.

Alexander Balanescu egy különleges Vonós Műhelyt tervez megvalósítani az Ördögkatlan alatt, fiatal tehetséges vonószenészek csatlakozását várják a műhelybe.

Hasznos infók

Tervezett program - minden egyes műhelynél:
1. nap
- gyülekezés, sátorverés, próbahelyek elfoglalása, ismerkedés – 10 órától
- tábor nyitó: 12 óra (blues műhely esetén 18:00)
- közös ebéd, bemutatkozás, próbák megkezdése
- este: jam session

2. nap
- délelőtt és délután: közös próba, koncertprogram kialakítása
- este: jam session

3. nap
- délelőtt és délután: közös próba, koncertprogram kialakítása
- este: zárókoncert - a műhelymunka során kidolgozott darabok bemutatása
- éjszaka: session

Általános feltételek:
Jelentkezéshez a következőket kell e-mailben eljuttatni a pusker@mediawave.hu címre:
- hiánytalanul kitöltött nevezési lap
- fotó az alkotókról

A tábor részvétel alapkellékei (amiben nem tudnak segíteni):
- hangszer
- alaperősítő
- sátor

Szakmai programok részvételi díja:
- 7.000.-Ft/fő június 15-ig,
- 8.500.-Ft/fő július 15-ig,
- 12.000.-Ft/fő július 15. után történő jelentkezés/befizetés esetén, amely magában foglalja az oktatást, valamint a sátorhelyet, zárókoncertet.

A részvételi díj befizetése a tábor első napján esedékes!

Étkezési költség: 1.500.-Ft/nap/fő, amely magában foglalja a napi háromszori étkezést. (Nem kötelező!)

A tábor résztvevői 50% kedvezménnyel vásárolhatnak fesztiválbérletet.

A részletek iránt érdeklődni Pusker Péternél lehet e-mailben: pusker@mediawave.hu vagy telefonon: 20/4866-570
Jelentkezési lap ezen az oldalon található.


Sonny Rhodes: I’m Back Again
2009-06-20 | kritika


A blues világ egyik nagyszerű szereplőjének, a texasi Sonny Rhodes-nak zenei múltja csaknem öt évtizedre (első felvételét 1961-ben készítette) tekint vissza. Ezen idő alatt több mint négyszáz dalt írt: balladákat, soul-, blues- és R&B szerzeményeket. A dalai történeteket mondanak el: „A dalok váratlanul találnak meg, ezeket ki kell dolgozni, le kell írni és formába önteni” – mondta egyszer.
Pályája során kilencszer jelölték W.C. Handy díjra (a jelölés már-már egyenrangú azzal, mintha neki ítélték volna oda a díjat) és az Amerikai Kongresszustól megkapta a “Blues Legend” címet.
Becenevét - ami később a művészneve lett (eredeti neve Clarence Edward Smith) - még gyerekkorában kapta, amikor családjával a gyapotföldeken dolgozott.
Fiatal éveiben nagy hatást gyakorolt rá T-Bone Walker, L.C. Robinson, Pee Wee Crayton, Percy Mayfield és B.B. King. Életrajzi adalékként még annyit, hogy hosszú évek során mély barátságot ápolt Albert Collins-al és Johnny Clyde Copeland-el - velük végigjárta Austin és Houston klubjait, zenélt Albert Collins és Freddy King bandájában is (basszusgitáron játszott ekkor), és saját klubja volt Berkley-ben (California).
2008 júliusában vette fel olasz zenészek kíséretével az I’m Back Again albumot Milánóban, a Tano Ro által vezetett Feelin’ Good Productions részére. Vendégzenészek is csatlakoztak hozzájuk, mindjárt három harmonikás: R.J. Mischo, Johnny Sansone és Brain Templeton.
Az albumon az olasz zenészek (Tiz Rooster Galli, Luke Tonani, David Malito) végig összhangban vannak egymással, remekül kísérik a gitáron- és lap-steel gitáron zenélő Rhodes-t. A számok szellős hangszerelésűek, a herflisek egymásnak adják a mikrofont, így a korongon szereplő mind a 11 dalban hallható ez a hangszer. A lemez erősségei a tempósabb szerzemények, de annak is tanúi lehetünk, hogy milyen remekül ért az idős zenész a feszültség fokozásához; s hogy érzelmei milyen széles skálán mozognak, az leginkább a Tell Me The Truth számban érhető tetten.
A CD legjobb pillanatai a Can’t Get Enough, Can’t Dance Boogie, Tell Me The Truth és a Shake Your Hips számok.

Feelin’ Good Records, 2008

Turista


Fekete hang fehér ruhában
2009-06-16 | beszélgetések


Így emlegetik Magda Piskorczyk lengyel énekes-gitárost, aki fiatal kora ellenére szép kis sikert mondhat magáénak. A szokatlan, már-már férfias hangszínnel rendelkező előadó hazájában háromszor volt az év énekesnője, tavaly nevét és kézlenyomatát megörökítették a „lengyel blues csillagok sétányán”, valamint olyan előadók hívták közös zenélésre, mint Billy Gibson és Bob Margolin.
Július 3-án a Gastroblues Fesztiválon játszik, erről és sok egyébről kérdeztem.


hoati: Informatikát tanultál Wroclaw Műszaki Egyetemén. A számítástechnika elég messze van a zenétől, hogyan jutottál mégis a zene világába?
Magda Piskorczyk:
Nos, napjainkban a zenei világ nincs is olyan messze az informatikától. Számítógépeken veszünk fel, számítógépek segítségével szerzünk zenét, tehát nyugodtan mondhatom, hogy jó informatikusnak lenni, nem gondolod? Egész hasznos dolog. (nevet)

h.: Kik ihlettek meg téged? Zenészekre, énekesekre, zeneszerzőkre gondolok…
M.P.:
Soha nem volt egy adott zenész, aki különösen inspirált volna. Inkább azt mondanám, hogy az ihletet a körülöttem lévő világból merítem. Utazom például a villamoson, és meghallok a kerekek zakatolásában egy dallamot, vagy az eső hullásának a gyönyörű alaphangját, az emberek beszélgetését, stb.
De talán egy évvel ezelőtt volt, hogy az édesanyám emlékeztetett arra, hogy négy évesen nem tudtam elaludni anélkül, hogy ne hallgattam volna meg Aretha Franklin, a The Staple Singers és a nagyszerű Mahalia Jackson zenéjét. Azok a hölgyek, akiknek a mai napig hű rajongója vagyok, Mavis Staples és Mahalia Jackson – a gospel örök királynője. Emlékszem, hogy addig táncoltam és énekeltem velük, amíg végül elaludtam. Így ültetődött el a mag már kora gyermekkoromban.

h.: Első együttesed, a Sexy Mama díjat nyert a bialystok-i fesztiválon. Mit jelentett ez neked?
M.P.:
Mondhatni ez volt a zenei és szakmai utam kezdete. Tulajdonképpen a valódi kezdet egy évvel később volt, szintúgy a Jesien z Bluesem fesztiválon Bialystok-ban. Az előző fesztivál nyerteseiként játszottunk ott. Az együttes, melyet említettél, nem jött el, és életemben először egyedül kellett játszanom. Slawek Wierzcholski felajánlotta, hogy játszhatok az együttese, a Nocna Zmiana Bluesa (Éjszakai blues műszak) dobosával és basszusgitárosával. Ez tehát egész szép kezdet volt egy szóló karrierhez. (nevet)

h.: A lengyel előadók közül te voltál az első, aki kétszer is játszott a híres nemzetközi blues versenyen, az International Blues Challenge-en Memphis-ben. Milyen eredményt értél el, és milyen visszajelzések érkeztek a fellépéseidről?
M.P.:
Az egész utazás Memphis-be őrült dolog volt. Kb. 10 lábbal a föld fölött lebegtem, amikor odaértem. Ez volt az első utam a blues városába, a Beale Street-re, az első alkalom ebben a hatalmas blues hagyományokkal rendelkező városban. Valójában el sem tudtam hinni, hogy ott vagyok. Az IBC fesztivál után még ottmaradtam, és körülnéztem a városban, ami fantasztikus élmény volt. Különböző stílusban játszó zenészekkel találkoztam, nem csak a blues világából. A Mississippi folyó közelében laktam, és mondhatom, hogy a vize tényleg nagyon iszapos… Volt két férfi Paksról, akikkel akkor Memphis-ben találkoztam. Little G. Weevil is ott volt. Ugyanazon a helyszínen játszottunk a 2005-ös IBC fesztiválon. És találkoztam Billy Gibson-nal is, aki felkért, hogy énekeljek vele és az együttesével néhány dalt a Room Boogie Cafe színpadán. Zsűritag volt azon a helyszínen, ahol játszottam, de ezt akkor ott nem tudtam. Csak akkor tudtam meg, amikor hazajöttem, és megkaptam az eredményt a Blues Foundation-től. Elég vicces volt. És most közös turnét tervezünk jövőre. Csodálatos zenei élmény volt. Rengeteget tudnék Memphis-ről beszélni. De ez órákba telne. Még mindig libabőrös leszek, ha rágondolok, vagy beszélek róla. Ó, és azt is kérdezted, hogy milyen visszajelzéseket kaptam. Azt mondhatnám, hogy nagyon jókat. Amikor olyan nagyszerű zenészek, mint Billy Gibson és Bob Margolin hívnak, hogy énekelj néhány dalt velük a színpadon, ez a tény önmagáért beszél, azt hiszem. (nevet)

h.: Tavaly Slawa városában megörökítették a neved és a kézlenyomatod a „lengyel blues csillagok sétányán”. Hogy fogadtad ezt, hiszen még egész fiatal vagy?
M.P.:
Nagyon meglepődtem, és egyben nagy megtiszteltetésként fogtam fel. Mondhatnám, hogy kisebbfajta sokként ért, mert ahogy te is mondtad, még egész fiatal vagyok ahhoz, hogy ilyen megtiszteltetésben legyen részem.

h.: Milyennek találod a lengyel blues zenei életet?
M.P.:
Úgy gondolom, hogy nagyon jó bandák vannak Lengyelországban. Tulajdonképpen a bluesnak elég nagy tere van az országunkban.

h.: Elárulnád olvasóinknak, milyen zenék vannak az mp3 lejátszódon? Milyen zenét szoktál gyakran hallgatni?
M.P.:
Hű, rengeteg különböző zene van rajta, blues, gospel, jazz, soul, rock; leginkább olyan zenéket hallgatok, amelyeknek az alapja a régi afrikai blues hagyományokra tekint vissza... Eredeti zenéim vannak Afrika, India, Szerbia, Törökország, Lengyelország (a régi népzene közel áll a régi afrikai blueshoz) különböző részeiről, klasszikus zene és sok-sok más. Én nem csak egyetlen zenei stílust kedvelek. Általában imádom a zenét és a ritmust. Úgy gondolom, hogy ezek a legcsodálatosabb ajándékok, melyeket Isten adott nekünk!

h.: Jó koncert, jó közönség – mit jelentenek számodra ezek a kifejezések?
M.P.:
Energiát, és emberek közötti párbeszédet.

h.: Számos nemzetközi fesztiválon léptél fel, melyek nem mindegyike a bluesra fókuszált. Ott voltál például Liverpool-ban a City Sings Gospel 08-on. Milyen emlékeid vannak a Beatles-ről elhíresült városból? És a fesztiválról?
M.P.:
Igen, meglepő volt, hogy megtaláltak minket. Csodálatos élmény volt. Megtapasztaltuk a God Spell-t ausztrál, új-zélandi, amerikai, és Európa különböző részeiről származó emberekkel. Ez nem csak egy zenei fesztivál volt, hanem elsősorban találkozás az emberekkel, és a város körülutazása Isten szavait hirdetve. Az együttesem és én 10 csodálatos napot töltöttünk ott... És őszintén szólva, bár minden tiszteletem a Beatles-é, nem nagyon gondoltam rájuk akkor.

h.: Mik a kedvenc hangszereid? És melyeken játszol?
M.P.:
Ez egy meglehetősen nehéz kérdés... Először is az énekhang. Ezen a hangszeren játszom elsősorban. Aztán ott van a basszusgitár, amit imádok, az afrikai dobok, a gitár, az arab hangszerek, stb. Nem hiszem, hogy van elegendő hely itt arra, hogy mindet felsoroljam. (nevet)

h.: Mondanál pár szót az első Blues Travelling címen megjelent albumodról?
M.P.:
A Blues Travelling az akkori zenei utam eredménye. Mind zenei értelemben, mind az életben egy utat jártam azokkal a csodálatos zenészekkel, akik szerepeltek ezen a CD-n. És egyik nap úgy gondoltam, hogy „rendben, vegyünk fel együtt egy lemezt, és adjuk bele mindazon érzelmeket, amelyekben a CD-ig tett utunk során osztoztunk.” A többiek örömmel elfogadták a felkérést, és rövidesen megszületett a Blues Travelling. (nevet)

h.: A legutóbbi lemezed tavaly jelent meg Magda Live címmel. Milyen érzéseket kelt benned ez a CD, ha újra meghallgatod?
M.P.:
Ez volt együttesként az első CD-nk. Ez számomra a legfontosabb. Ez volt egyben az első élő felvételünk is, stúdióbeli hozzáadások, javítások, stb. nélkül. Biztosra veszem, hogy tudod, hogyan készül az élő albumok többsége manapság. Játszol egy csomó koncerten, felveszed őket, majd eldöntöd, hogy mely koncertekről válogatod össze a felvételeket. A zenészek olykor javítanak az anyagon, és egyes számokat újra vesznek. A mi esetünkben úgy történt, hogy elmentünk a Radio Gdansk-hoz, lejátszottuk a koncertet élő adásban, és felvették. Természetesen kicsit újrakevertem, hiszen a jó hangminőség fontos, de nem javítottam az éneken, gitárokon, stb. Amikor meghallgatom ezt az albumot, ami nem fordul elő túl gyakran, azokra a pozitív érzelmekre emlékeztet, amelyeket átéltünk a közönséggel kapcsolatban, akik eljöttek. Arra a különleges pillanatra emlékeztet, az emberek közötti párbeszédre...

h.: Mikor várhatunk új felvételeket tőled?
M.P.:
Új CD viszonylatában ez mindig attól függ, hogy mikor kapunk pénzt arra, hogy felvegyünk és kiadjunk egy CD-t. Ha valamelyik nagy kiadó gondozásában készülnék megjelentetni a CD-met, az azt jelentené, hogy adnak nekem egy stúdiót, pénzt, stb., de... De ez egyben azt is jelenti, hogy azt is megmondják, hogy mit vegyek fel. Ez gyakran arról szól, hogy a kiadó mit akar, és nem arról, amit a zenész szeretne mondani. Jelenleg majdnem két CD-nyi anyagom van. Tehát, amikor sikerül saját magunknak összerakni a pénzt, lesz új album. „Isten hozott a való világban” – ahogy mondani szokták. (nevet)

h.: A közeljövőben fellépsz Pakson a Gastroblues Fesztiválon. Kikkel érkezel hozzánk? Kérhetném, hogy mutasd be a zenész társaid?
M.P.:
Természetesen. Örömmel mutatom be a barátaimat, akikkel játszani szoktam: Aleksandra Siemieniuk gitár, Grzegorz Zawilinski dobok, Roman Ziobro nagybőgő, Max Ziobro szintén dobok és Staszek Witta zongora és Hammond. A Gastroblues Fesztiválra Aleksandra, Grzegorz és Staszek kísér el. Nagy kaland lesz...

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

Köszönöm a beszélgetés létrejöttéhez nyújtott segítséget, valamint a fotókat Irek Graff-nak.

hoati


Aynsley Lister: Equilibrium
2009-06-12 | kritika


Az elmúlt évezred utolsó évtizedeiben egyre több tini éveiben járó fiatal kezdett el bluest játszani, akik közöl az amerikai Kenny Wayne Sheperd, Mike Welch, Jonny Lang és az ausztrál Nathan Cavalieri neve villámgyorsan a reflektorfénybe került.
Csakúgy, mint a szigetországi Aynsley Lister-é, aki 8 évesen fogott először gitárt a kezébe és 13 évesen szerepelt először a színpadon. Első együttesét 18 évesen alakította meg, akikkel két lemezt készített. Ezek keltették fel Thomas Ruf figyelmét és 1998 nyarán szerződést kötött a Ruf Records-szal, mely egy hosszú és gyümölcsöző együttműködés kezdetét jelentette. A német székhelyű lemezkiadó négy stúdió és két koncertlemezét adta ki, melyekből 75000 példány került eladásra szerte a nagyvilágban. Szerepelt a Thomas Ruf által kitalált utazó „blues cirkusz”, a Blues Caravan New Generation Tour 2006 turnéján, ahol a finn Erja Lyytinen és az angol Ian Parker társaságában lépett fel. Pilgrime címmel lemezfelvételt is készítettek Jim Gaines producer bábáskodása mellett.
A márciusban megjelent új lemezt már a Manhaton Records adta ki. A produceri teendőket Steve Darrell Smith végezte el, aki billentyű, míg - Aynsley-hez szintén újonnan csatlakozott – Robbie McIntosh (John Mayer) gitár játékával gazdagította a lemez hangzását. Aynsley Lister lenyűgözően érzelmes hangja tökéletesen passzol a blues, blues-rock és pop alapú rockzene keverékéhez.
A nyitó Soul fülbemászó, rádióbarát szerzemény. Az egyetlen feldolgozás nóta, Gnarls Barkley Crazy című dala akusztikus blues nótaként kerül előadásra. A Running Out On Me-ben szédületes gitárszóló hallható, míg az album záró felvételei, a Sugar Low és a Hurricane újabb bizonyítékok Lister zseniális dalszerzői képességéről.
Aynsley Lister a kritikusok által egyöntetűen eddigi legjobbnak ítélt albumával is bebizonyította, hogy a Classic Rock brit magazin nem véletlenül választotta az új évezred 10 legjobb blues-rock előadója közé.

Manhaton Records, 2009

hoati


Blues Budapest Jamboree a Millenárison
2009-06-09 | koncertajánló


Blues Budapest Jamboree
Budapest, Millenáris Fogadó
2009. június 26.


A Blues Budapest Jamboree bemutatja a budapesti blues élet éjszakai világát, karakteres előadóit. A honky tonk, az underground és a kortárs blues egy-egy prominens képviselője kalauzolja a közönséget a hazai blues hangzás színes palettáján, a füstös kis bárok intimitásától a fesztiválok világáig.

Nemes Zoltán a Jambalaya zenekar vezetője, szóló zongorakoncertjével századelejei new orleans-i hangulatot idézve várja a közönséget a Millenáris Fogadó bárjában. Ezt követően a fiatal rhythm & blues generáció csap a húrok közé. Klasszikusok feldolgozásával és saját szerzeményeivel, a Bőrgyári Capriccio zenekar a valódi klubhangulatot hozza el, mely egy fergeteges session-nel zárul Nemes Zoltán és a Jambalaya zenekar fúvósainak részvételével. Az estét Karen Carroll & The Mississippi Grave Diggers nagyszínpados koncertje zárja.  A számos fesztivált megjárt zenekar a tradicionális fekete ritmusok, a roma swing és bebop, a folk blues és fiatalos groove-ok ötvözésével hamísítatlan jazz és világzenei fűszerezést ad a tradicionális blues hangzásnak, új stílust teremtve a kortárs blues világában. A tradicionális chicagoi blues hangzás és a modern ritmusok kedvelői egyaránt feledhetetlen élményben részesülnek Karen Carroll & The Mississippi Grave Diggers koncertjén!

A zenei programok mellett fotókiállítás segítségével idézik meg a hazai blues események hangulatát, Faltum István, S. Varga Ilona (A Lion) és Schneider Mihály fotóművészek objektívjének tükrében.


Elhunyt Koko Taylor, a blues királynője
2009-06-07 | hír


2009. június 3-án elhunyt Koko Taylor, aki a legnagyobb csillag volt a blues előadók női „mezőnyében”, olyan, mint B.B. King a férfiak között.
Cora Walton néven 1928-ban Memphis Tennesseben született, s mint pályatársai közül oly sokan, nagy szegénységben nőtt fel.
15 éves volt, amikor beleszeretett a zenébe, gospeleket énekelt a helyi templomi kórusban, valamint házilag készített hangszereken bluest játszott a testvéreivel.
Kamaszként nagy hatást gyakorolt rá Muddy Waters, Howlin’ Wolf, Sonny Boy Williamson, Bessie Smith és Big Mama Thorton.
18 évesen leendő férjével Chicagóba költözött, majd házat építettek a város nyugati részében, ott ahol Chicago blues bölcsője volt.
Kezdetben gazdag családoknál takarított, majd a nagy áttörés 1962-ben következett be. Egy előadása után, amit Willie Dixon is látott, a zeneszerző-muzsikus beajánlotta a Chess lemezkiadónak. Pár dalt írt is neki, ezek között szerepelt a nagy sikerű Wang Dang Doodle.
1975-ben szerződést kötött az Alligator lemezkiadóval, ez az együttműködés hosszúnak és gyümölcsözőnek bizonyult, hisz náluk készítette el utolsó albumát, az Old School című CD-t is.
Elismertségét mi sem jelzi jobban, minthogy nyolcszor jelölték Grammy-re, valamint 29 alkalommal kapta meg a Blues Music Awards díjat. Az utolsót idén, az év női előadójának választották tradicionális blues kategóriában (Traditional Blues Female Artist Of The Year). Utolsó fellépése a 30. Blues Music Awards gálán volt, majd kórházba szállították gyomorvérzéssel. Halálát műtétje után fellépő komplikációk okozták.
Élete utolsó éveiben is elkötelezett volt a blues zene iránt, évente legalább 70 koncertet adott.

Turista


Thanks Jimi Fesztivál Budapesten
2009-06-06 | koncertajánló


A zene ünnepén, június 21-én Budapesten Thanks Jimi Fesztivál lesz a Petőfi Csarnokban. A Prospero Communication és a Petőfi Csarnok ingyenes rendezvénye része annak a nemzetközi fesztiválsorozatnak, amely 2003-ban indult Lengyelországból. Az eseményen részt vesz a fesztivál ötletgazdája, Leszek Cichonski is.

A mára már nemzetközivé vált fesztivált első alkalommal 2003-ban tartották meg Wroclaw (Boroszló) főterén, ahol 588 gitáros játszotta egyszerre Jimi Hendrix Hey Joe című számát. Az össznépi gitározás egyúttal Guinness rekord lett. Gyerekek, felnőttek, fiatalok, férfiak, nők, punkok, volt hippik, rockerek, rapperek, blues rajongók, techno kedvelők mind együtt tisztelegtek Jimi Hendrix emléke előtt. Az ötletgazda Leszek Cichonski, Lengyelország egyik legnépszerűbb blues gitárosa. A tisztelgés és a rekordkísérlet évről-évre több zenészt vonzott, idén májusban 6346 gitáros csapott a húrok közé Boroszló főterén. Az évek alatt egyre több város adott otthont a fesztiválnak, idén többek között megrendezték Detroitban, Chicagóban, New Yorkban és Győrben is.

A nyár első napja a világ több mint száz országában jelenti egyben a zene ünnepét is. A Thanks Jimi Fesztivál egy lehetőség, hogy e napon mindenki, aki szeret, tud gitározni vagy csak hébe-hóba penget vagy “csupán” szereti hallgatni a gitár “örült” bőgését, együtt ünnepeljen.

Az eseménynek többek között az is aktualitást ad, hogy idén van a Woodstock fesztivál 40. évfordulója, ahol Jimi Hendrix félmillió ember előtt játszott és egyúttal felkerült a rock történelem legfényesebb lapjaira. A Rolling Stone című, kéthetenként megjelenő amerikai szaklap így búcsúztatta 1970-ben: “Jimi Hendrix volt az első fekete muzsikus, aki versenyre hívta ki a fehérek rock and roll-ját és le is győzte azt...”

A rendezvénnyel szeretnék elérni, hogy legalább egy napig a nehéz idők ellenére is, mindenki önfeledten, a zenétől, a gitározástól, a közösségi érzéstől megrészegülve, jól érezze magát.

Az egész napos rendezvényen több neves magyar zenekar is fellép. A fesztivál csúcspontjaként a délután folyamán pedig a jelenlévők és a meghívott gitárosok közösen eljátsszák a Hey Joe-t.

A zenekarok és zenészek listája folyamatosan bővül.

Fellépők:
Jimi Hendrix Memorial Band
Odett és a Go Girlz!
Póka Egon Experience
Rézangyal
Tűzkerék xT
Freedome Haze
Üllői Úti Fuck
Vastrabant
Miskolc Metal AllStars

Gitárosok a délutáni jamben:
Anda Bálint, Andrásik Remo, Barbaró Attila, Benkő Zsolt, Bihari Balázs, Czutor Zoltán, Kőrös József, Lukács Peta, Mátyás Attila, Oláh Szabolcs, Patai Tamás, Polgár Péter, Póka Egon, Sidlovics „Sidi” Gábor, Spenót, Szabó Sándor, Szagán György, Szántó „Faszi” Gábor, Szekeres Tamás, Szőllősi Lajos, Szvoboda László, Tátrai Tibor, Válik László, Weisz Kicsi

További érdekességek a fesztivál honlapján és blogján olvashatók.
Hey Joe oktató videó ezen az oldalon tekinthető meg.


A gyógyírként ható blues – könyv a bluesról
2009-06-03 | hír


Magyar nyelvű, blues zenéről szóló szakirodalom meglehetősen kevés létezik, így mindenképpen örömteli tény a vajdasági Nagy Tibor A gyógyírként ható blues című kötetének a megjelenése.
A könyv néhány fejezet erejéig szól a gyökerekről: a néger vallási zenéről, a balladákról, a ragtime-ról, a vándorszínházak, minstreljátékok zenéjéről, bemutatja az afroamerikai négerek táncait, valamint különleges – „négerujjak alatt felcsendült” – hangszereket, a mosódeszkától a köcsögön keresztül a szivarosdobozból szerkesztett banjóig. Az archaikus blues nemzedék jelentős képviselőitől napjaink elektromos blues csillagaiig számos művészről szolgál rövid életrajzzal, emellett részint derűs, részint szomorú anekdotákkal. (Hogy csak a legismertebb neveket említsük: Charley Patton, Blind Lemon Jefferson, Bessie Smith, Muddy Waters, Howlin’ Wolf, B.B. King, John Lee Hooker, Buddy Guy stb.) Közvetve vagy közvetlenül szó esik azokról a stílusokról is, melyek egyenesen a bluesból sarjadtak: a dzsesszről, a boogie woogie-ról, a rock and rollról, a soulról stb. Mindezzel még korántsem lett kimerítve ami a kötet témáit illeti: sok-sok érdekességgel kecsegtet még, melyek mindegyike a blueshoz kapcsolódik. A könyv 320 oldalon 300 illusztrációt, 20 fejezetet, 1000 címszót tartalmaz.
A Blues Halter együttes vezetőjének könyve megvásárolható Budapesten az Ünnepi Könyvhéten a Vajdasági könyvkiadók sátrában, a Fórum Könyvkiadó standján, valamint a Fókusz Könyváruházban (Budapest, Rákóczi Ferenc út 14.).

hoati


Thorbjorn Risager: Live At Victoria
2009-06-01 | kritika


A mai napig élénken él az emlékezetemben, hogy micsoda hatással voltak rám a dán Mike Andersen Band lemezei. Akkor úgy gondoltam, hozzájuk fogható csapat a skandináv országban nem létezik. Tévedtem - be kell vallanom Kedves Olvasóim - létezik Thorbjorn Risager személyében.
A 38 éves énekes, gitáros és zeneszerző ez idáig három CD-t jelentetett meg, melyek közül a From The Heart és a Here I Am címűek alapozták meg számára a nemzetközi hírnevet. Ezen lemezeket a világ több mint hatvan rádióállomása játszotta, valamint értékes jelöléseket és díjakat kaptak (Album Of Week On Danish P4, CD Of The Week” True Blues - BBC, Nr. 14 In Blues Critic's Top 30 Contemporary Blues Albums Of 2007, Danish Music Award Nomination 2008).
Az új CD-re kerülő, két estén - a svédországi Malmö városának színházában - elhangzott számokat gondosan válogatták össze egyetlen szuper koncertbe sűrítve. A „sikerlemezekről” hat szerzemény került kiválasztásra.
Thorbjorn zenéjében bálványainak, Ray Charles-nak és B.B. King-nek a hatása egyértelműen érezhető, de Risager kétségtelen zeneszerzői tehetségével már az együttes 2001-es indulásától kezdődően ízig-vérig saját és egyedi stílust alakított ki. A fő vonal a rhythm ’n’ blues, a banda azonban hozzáértőn keveri a tradicionális chicago blues, soul, funk és jazz elemeket némi csípős new orleans-i ritmussal. Az erőteljes és kifejező hanggal rendelkező Risager tökéletes összhangban van a zenekarral, és a többi zenészhez hasonlóan magas szintű, érzelmekkel teli szólókat ad elő.
Nem lennék meglepve, ha a kritikusok csakis pozitív szavakkal illetnék a lemezt. Jó okuk van rá!

Cope Records, 2009

hoati