Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

Hendrix Project
vendégek:
Tóth János Rudolf,
Szász Ferenc,
Kardos Dániel,
Keszei Krisztián
2017.11.24.


XIII. Jazz-Blues Jamboree
2017.11.25.


10. Boogiefeszt

2017.12.09.


Ian Siegal Band
2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Archívum

Koncertek októberben
2009-09-30 | koncertajánló


Benkő Zsolt - Garda Zsuzsa és barátaik
2009. október 10. – Szentendre, Tekerő Fesztivál

Big Fat Chubby & The Swamp Busters
2009. október 11. – Budapest, Alcatraz Music Club

Blues B.R.Others Show
2009. október 30. – Budapest, Old Man’s Music Pub

Bluesügyi Hivatal
2009. október 03. – Budapest, Zöld Macska Diákpince – 20 éves emlékkoncert

Bőrgyári Capriccio
2009. október 09. – Budapest, Fészek Klub
2009. október 31. – Dunaföldvár

Colombre Band
2009. október 03. – Budapest, Budapest Jazz Club - Hangfoglalás
2009. október 11. – Budapest, Budai Vár – Budavári Pálinka Fesztivál
2009. október 16. – Budapest, Rockrandevú
2009. október 17. – Szentendre, Café Rodin
2009. október 30. – Budapest, ELTE-Könyvtár Klub

Dr. Valter Blues Társasága
2009. október 17. – Derecske, Derecskei Művelődési Központ
2009. október 22. - Debrecen, Havanna Kávézó
2009. október 28. – Debrecen, Galéria Café

Hobo
2009. október 11. – Budapest, Tivoli Színház – Circus Hungaricus
2009. október 12. – Székesfehérvár, Öreghegyi Közösségi Ház - Csavargók tízparancsolata
2009. október 15. – Révkomárom, Komáromi Jókai Színház – Vadászat
2009. október 16. - Révkomárom, Komáromi Jókai Színház – Vadászat
2009. október 17. - Révkomárom, Komáromi Jókai Színház – Vadászat
2009. október 18. - Révkomárom, Komáromi Jókai Színház – Vadászat
2009. október 21. – Debrecen, Csokonai Színház - Circus Hungaricus
2009. október 22. - Debrecen, Csokonai Színház - Circus Hungaricus
2009. október 23. – Bakonybél – József Attila est
2009. október 24. - Székesfehérvár, Öreghegyi Közösségi Ház – Ballada a senki fiáról
2009. október 26. - Debrecen, Csokonai Színház - Circus Hungaricus
2009. október 27. - Debrecen, Csokonai Színház - Circus Hungaricus
2009. október 28. – Budapest, Tivoli Színház - Circus Hungaricus
2009. október 29. – Budapest, Alexandra Irodalmi Kávéház - Közönségtalálkozó
2009. október 30. - Révkomárom, Komáromi Jókai Színház - Vadászat

Jambalaya
2009. október 28. – Budapest, A38 – Lemezbemutató koncert

Makári Blues Kocsma
2009. október 02. – Stoni Blues Band
2009. október 09. - Ági & PMD Blues Band
2009. október 12. – Stoni Blues Band
2009. október 13. - UFF & Sudár Anita
2009. október 14. - Woodstock
2009. október 15. - Ági & PMD Blues Band
2009. október 23. - Ági & PMD Blues Band
2009. október 30. - UFF zenekar

Nemes Zoli & Horváth Misi
2009. október 07. – Budapest, Szimpla Kávézó
2009. október 21. – Budapest, Szimpla Kávézó

Özséb
2009. október 16. – Budapest, Zöld Macska Diákpince

Pribojszki Mátyás Band
2009. október 02. – Szentendre, Új Művész Étterem
2009. október 17. – Budapest, Gödör Klub - IV. Nemzetközi Szájharmonika Fesztivál
2009. október 24. - Budapest, Jazzy Radio Festival

Rézangyal
2009. október 08. – Békéscsaba, Elefánt Söröző

Sonny & Big Fat Chubby
2009. október 29. - Budapest, Lámpás Klub
2009. október 30. – Dunaújváros, MMK Jazz Club

Sonny & Horváth Misi
2009. október 26. – Budapest, Szimpla Kert

Sonny & K. C. Brown
2009. október 01. – Budapest, Lámpás Klub

Sonny & The Wild Cows
2009. október 10. – Hatvan, X. Wild Cat Night Rockabilly Fesztivál
2009. október 16. - Szentendre, Új Művész Étterem
2009. október 17. - Budapest, Gödör Klub - IV. Nemzetközi Szájharmonika Fesztivál
2009. október 20. – Budapest, Alcatraz Music Club

Tengs Lengs
2009. október 09. - Révkomárom, Felvidéki Blues Project Fesztivál
2009. október 10. - Érd, Blues Tanya

Tom White és Barátai
2009. október 03. – Pári, Falunap
2009. október 09. – Hatvan, X. Wild Cat Night Rockabilly Fesztivál
2009. október 15. – Cegléd, Illés Lajos Zeneiskola és Zeneház - Tom White Fun Club
2009. október 17. – Nagykanizsa, Művelődési Ház

Török Ádám és a Mini
2009. október 01. - Budapest, Kobuci Kert
2009. október 08. - Budapest, Alcatraz Music Club
2009. október 09. - Budapest, After Club
2009. október 11. - Budapest, Budavári Művelődési Ház – Blues Café
2009. október 30. - Székesfehérvár, Öreghegyi Közösségi Ház

Turista


Mighty Sam McClain: Betcha Didn’t Know
2009-09-29 | kritika


Napjaink egyik legjobb soul blues énekesének, Mighty Sam McClain-nek a lemezei élményszámba mennek - nincs ez másként a hat év után megjelent új albuma, a Betcha Didn’t Know esetében sem.
Az idén 66 éves Mighty Sam McClain megjárta a mennyet és a poklot. Az első igazán sikeres albumát 1966-ban készítette el. Ezt követően zenekaraival bejárta egész Amerikát, rengeteget koncertezett klubokban és fesztiválokon, több lemezt is készített. A nyolcvanas években az élete gyökeresen megváltozott, egy ideig hajléktalanként élt. A Neville Brothers és más New Orleans-i muzsikusok segítségével állt talpra. A kilencvenes években ért pályája csúcsára, ezt a számtalan W.C. Handy- és Grammy Awards jelölés jelzi.
A Betcha Didn’t Know új irányt ad Mighty Sam McClain zenéjének, mivel a lemezen a megszokotthoz képest picit több soul, funky és újdonságként hip-hop hallható, a kortárs közönséget megcélozva. A szövegek gondolatvilága változatlan, a dalok a szerelemről, a hitről és a reményről szólnak.
A zenekar profi, összeszokott társaság, közülük többekkel Mighty Sam McClain szombathelyi, a Lamantin Jazz Fesztiválon adott fellépésén találkozhattunk. Vendégzenészként közreműködik Jim Macdougall a tizenöt tagú The Funky Divas Of Gospel-lel, és a hip-hop rapper, Jesse „ApeSh**” Lannoo.
A korongot Mighty Sam McClain saját lemezkiadója, a Mighty Music adta ki és a City Hall terjeszti.

Mighty Music, 2009

hoati


Hendrix Fesztivál a Fonóban
2009-09-29 | koncertajánló


III. Nemzetközi Jimi Hendrix Fesztivál
Budapest, Fonó Budai Zeneház
2009. október 17.


2009-ben a közönség, a zenekarok és a szervezők egybehangzó óhaja hívja életre immáron harmadszor Magyarországon a Nemzetközi Jimi Hendrix Fesztivált. A kétéves múltra visszatekintő, és mindannyiszor teltházat produkáló rendezvény változatos zenei és egyéb programválasztéka tartalmas szórakozást nyújtott az odalátogatóknak.
Jimi Hendrix muzsikája stílusoktól függetlenül szerethető, játszható. A magyar fordítástól kezdve, a tágabb értelmezésre is lehetőséget biztosító jazzen keresztül, az autentikus megszólalásig, sokféle felfogásban hallhatta a közönség a fiatalon elhunyt gitáros-énekes dalait. A magyar muzsikusok mellett eddig olasz, holland, svéd, török és lengyel zenekar vendégszerepelt a fesztiválon.
Az idei rendezvény a hazai fellépők mellett két külföldi előadót kínál. A szomszédos Szlovákiából érkezik a René Lacko Downtown Band. Lacko neve ismerősen cseng a hazai rock és blues-kedvelők körében. A gitáros-énekes az elmúlt évtizedben többször járt Magyarországon, legutóbb az idei Mediawave Fesztivál vendégeként. 1996-ban egy, a Hendrix-família által évente megrendezett eseményen az előkelő 2. helyezést, illetve a legjobb európai előadónak járó díjat nyerte el.
Az esemény másik külhoni vendége az Enrique Casal’s Power Trio. A svájci csapat kivételes érzékenységgel nyúl a hendrixi muzsikához, műsorával bejárta Európát. Számos vélemény szerint az egyik legautentikusabban játszó Hendrix-tribute zenekar a világon.
A hazai előadókat a 30 éve a magyar rock-blues élet élvonalában játszó, és annak egyik meghatározó egyénisége Póka Egon és zenekara, valamint a szintén trióban felálló, ám akusztikus hangszereken játszó Jack Cannon Blues Band és a – házigazda – Jimi Hendrix Memorial képviseli.
Az este exkluzív vendége lesz a klasszikus zene világából érkező Kárászi Szilvia zongoraművésznő, akit a nagyközönség többek között a magyar fejlesztésű koncert-harangjáték világhírű előadójaként ismer.
A fesztiválnak - az előző évekhez hasonlóan - a Fonó Budai Zeneház ad otthont, melynek remek akusztikai jellemzői és kellemes terei nagyban hozzájárulnak az esemény barátságos atmoszférájának kialakításában.
A koncertek mellett egyéb programok is várják az érdeklődőket. A nagy sikerre való tekintettel az idén is a tervek között szerepel borkóstolás - vásár, lesz CD és bakelitlemez- börze, filmvetítés és könyvvásár.

További információ itt található.


Emil & The Ecstatics: Bit By Bit
2009-09-26 | kritika


A stockholmi székhelyű Emil & The Ecstatics számtalan klub és fesztivál fellépés, valamint három albummal a háta mögött az európai blues scene egyik jól ismert zenekara.
A zenekarvezető Emil Arvidsson zenei pályafutását 1997-ben kezdte. Az első ismert formáció, melyben játszott a The Young Guns nevű zenekar volt. A banda két lemezt készített, melyeket a szaksajtó pompás kritikákkal illetett, de felléptek többek között Lil’ Ed-del és Otis Grand-el is.
Az itt szerzett tapasztalatok birtokában Emil Arvidsson 2004-ben úgy döntött, hogy megalakítja saját zenekarát, az Emil & The Ecstatics-ot. A zenekar nevét viselő első, majd az ezt követő Legacy című CD után a harmadik lemezük idén jelent meg.
A Blues Critic által 2006-ban a Best New Artist címre jelölt csapat zenéje a nyers, Elmore James féle blues, a lélekkel teli déli soul, az r & b és a rock ’n’ roll keveréke.
Emil Arvidsson éneke és gitárjátéka egyaránt meggyőző, a billentyűs Johan Bendrik gyönyörűen kísér, míg a ritmust a basszusgitáros Mats Hammarlof (ő sokáig a legendás Knock-Out Greg zenekarában zenélt) és a dobos Tom Steffensen biztosítja.
A dalok, melyek egy kivétellel (Lucky Girl – Johan Bendrik) Emil Arvidsson szerzeményei, a gitáros-énekes kiváló dalszerzői képességét mutatják, de a hangszerelésre, a CD hangzására sem lehet panaszunk.
Az albumon megtalálható valamennyi szám (beleértve az instrumentálisokat is) változatos, rendkívül szórakoztató, igazolva az együttes jó hírnevét.

Naked Productions, 2009

hoati


Blues workshop Debbie Davies-szel
2009-09-24 | hír


November végén Debbie Davies irányításával workshopon vehetnek részt mindazok, akik a gitár-, ének- vagy a zenekari tudásukat szeretnék bővíteni. A próbák az ausztriai Neumark Raab nevű kis faluban lesznek, a zárókoncertre Rudersdorfban (Szentgotthárdtól 20 km-re) kerül sor.

Időpont: 2009. november 22-27.
Részvételi díj: 300 euro - magyar résztvevőknek 33 % kedvezmény
Szállás: 120 euro – reggelivel
Regisztráció: Udo Preis, playup@netparknet.at, +43 (0) 699 1080 9593

Az 1952-ben Los Angelesben született Debbie Davies zenész családban nőtt fel. 12 évesen döntött a gitár mellett (ekkor még dobgitáron játszott), később Eric Clapton és a John Mayall’s Bluesbreakers elektromos hangzása babonázta meg. Kezdetben női zenekarokban zenélt, majd Albert Collins Ice Breakers-ében gitározott és énekelt 1991-ig.
1993-ban jelent meg az első önálló lemeze. A ’90-es évek végén két olyan lemezen is közreműködött, amit hárman jegyeztek (Debbie Davies & Anson Funderburgh & Otis Grand: Grand Union; Tab Benoit & Debbie Davies & Kenny Neal: Homesick For The Road).
Tizenkettedik lemeze Holdin' Court címmel a következő hónapban jelenik meg a VizzTone Label Groupnál.
Pályafutása során nyolc alkalommal kapott jelölést a Blues Music Awardson, 1997-ben pedig őt választották a legjobbnak a Best Contemporary Female Blues Artist kategóriában.

Turista


Felvidéki Blues Project Fesztivál Komáromban
2009-09-22 | koncertajánló


Októberben ismét megrendezésre kerül a Felvidéki Blues Project Fesztivál, melyen az összes szlovákiai magyar blues és blues-rock zenekar képviselteti magát. A fesztiválnak a RÉV - Magyar Kultúra Háza ad otthont, 2009. október 9-én és 10-én.

Három éve kezdődött minden, ami e fesztiválhoz kapcsolható. A kezdeményező a História zenekar volt, akik felkérték a térség blues zenészeit és zenekarait, hogy együtt zenélgessenek Felvidék és Magyarország blues és rock klubjaiban, színpadain. Kezdetben szinte üres kocsmákban játszottak a bandák, de a sok helyszín és fellépés egyre több zenekedvelő embert mozdított ki a szürke mindennapjaikból. A megmozdulás a Felvidéki Blues Project nevet kapta.
A következő évben, sokak kérésére megrendezték a komáromi RÉV - Magyar Kultúra Házában az első fesztivált, melyen egy napon több zenekar is fel tudott lépni. Jó döntés volt. Sokan jöttek és igazi fesztiválhangulat alakult ki. Ezen a napon ott volt a Kerecsen, a Last Blues Band, a Big Man Band és a História zenekar. Igaz, a Kerecsen kakukktojása volt a fesztiválnak, de egyben a maga hard-rockos stílusával és hangulatteremtésével igazi színfoltja is. 2008-ban, az első szóra jöttek a zenekarok a komáromi RÉV-be, hogy egy nagyobb produkcióval ékesítsék a fesztivált és bekapcsolódott az újonc, főleg Hobó számokat játszó nagykéri Csukamájolaj és a nyergesújfalusi vendégzenekar, a Hats Off.

III. Felvidéki Blues Project Fesztivál

2009. október 9-én Tornóczi Tibor csapata, az ekecsi Last Blues Band indítja a fesztivált. A volt "KGB"-s banda megmaradt a sajátos bluesos-jazzes stílusnál, a herfli kihagyhatatlan kellék a zenéjükből. Az est vendégzenekara a budapesti Tengs Lengs, mely az idén 25. jubileumát ünnepli.
A Big Man Band, túl van mindenen, amin csak lehet. Még a hírhedt kommunista időszak sem tudta megtörni az akkori csapatot, sőt, egyre elszántabbak és céltudatosabbak lettek a banda mostani tagjai. Ezt bizonyítja a zenekar három kiváló albuma.
2009. október 10-én 18:30-kor kezd a Csukamájolaj. A banda egy nyitrai stúdióban elkészítette demólemezét. Aki hozzájut vigyázzon rá, mert értéket őriz. Őket követi Sajtos Feri bandája, a Canned Heat r.b. Ki ne ismerné Ferit eme kis világ blues berkeiben? Megszállott bluesman és fesztiválszervező. A zenekar a műsorával visszavisz mindenkit a 60-70-es évek blueskorszakába, vagy akár azt hihetnénk, hogy a híres woodstocki fesztiválon vagyunk.
A História zenekar a Felvidék egyik legnépszerűbb blues-rock bandája. Igazi csemege a saját stílusában, és amikor szól a Kína című dal, énekel kicsi és nagy. Az együttes három év alatt két albumot jelentetett meg és ott van minden jelesebb fesztiválon, de a banda tagjai azt vallják, hogy szívesebben zenélgetnek emberközelben, klubokban vagy kocsmákban. A Ser On Stone a fesztivál idei újonca, de olyan nevek jelentik a garanciát a zenekarban, mint László „Pici” Péter és Zsolesz, a híres Trapézból.
A fesztivál további vendégei, S. Fekete Zoltán (bluesman), Horváth Marianna és Szabó Annamari (előadók).


Dave Riley and Bob Corritore: Lucky To Be Living
2009-09-17 | kritika


Dave Riley és Bob Corritore első közös lemezét, a Travelin’ The Dirt Road-ot a kritikusok és a közönség egyöntetűen pozitív szavakkal illette, melynek ékes bizonyítéka az album Acoustic Album Of The Year (Blues Music Award) és a Best Traditional Blues Recording (Blues Blast Music Award) címekre történő jelölése. A megkezdett sikersorozat folytatásaként második közös lemezük a napokban jelent meg.
A Lucky To Be Living az elődjéhez hasonló színvonalú anyag, olyan, a műfaj krémjéhez tartozó vendégzenészek közreműködésével, mint Henry Gray – zongora, Chris James – gitár és Patrick Rynn – basszusgitár, de öt felvételen Dave Riley fia, Dave „Yahni” Riley jr. (basszusgitár) is szerepel.
Dave Riley gitárjátéka sallangmentes, míg az erőteljes és rekedt, élettől megfáradt hangja jelzi, nem akármilyen évek vannak a háta mögött – bluest először a chicagói Maxwell Streeten hallott, majd a középiskola befejezését követően Vietnámban szolgált.  Börtönőrként közel 25 évig dolgozott, és a súlyos drog és alkoholfüggőségét is sikerült legyőznie.
Bob Corritore-t tisztelettudó, mégis határozott, rendkívül technikás szájharmonika játék jellemzi a tőle megszokott színvonalon.
A CD-n található tíz down home blues stílusú dal a legendás Jelly Roll Kings tagjainak, Frank Frostnak, John Westonnak és Fred Jamesnek a szerzeményei, kiegészítve négy Dave Riley kompozícióval.
A zenében a „leg”-ek általában szubjektív kategóriák, mégis azt kell mondanom (vagyis inkább írnom), hogy kedvenc szájharmonikásom, Bob Corritore Dave Riley-vel közös lemeze az egyik legjobb anyag, amit az idei újdonságok közül hallottam.

Blue Witch Records, 2009

hoati


A külföldi siker előkapujában
2009-09-14 | beszélgetések


A ’90-es évek jól ismert west coast blues formációja, a Paid Holiday stílusváltás és tagcseréket követően szeptember 24-én a budapesti Gödör Klubban tartja a The Midnight Spy című lemez előmegjelenésének bemutatóját. (Az est folyamán a Blúz tér 10 is fellép.) A zenekar és a megjelenő lemez iránt komoly érdeklődés mutatkozik külföldön. További részletekről a zenekar gitáros-énekese Arsenic Alex mesél.

hoati: Gyermekkorodban az egykori Jugoszláviában éltél. Ott mennyire volt ismert e műfaj?
Arsenic Alex:
Minden zenei műfaj, amely az úgynevezett nyugaton jelen volt képviseltette magát abban az időben, a new wave-től a bluesig. Nagyon színes volt a zenei élet és nagyon sok zenekar működött. A chicago blues és a blues gyökereihez közelebb álló műfajok kevésbé voltak ismertek, és nem is voltak jelentős képviselőik. Azt hiszem most is ez a jellemző.

h.: Hogyan kerültél kapcsolatba a blues-zal?  Milyen formációkban kezdtél zenélni?
A.A.:
Az első koncert, amit élőben láttam egy helyi blues zenekar koncertje volt, amely a brit és az amerikai „gitár blues” vonalat követte: Eric Clapton, Johnny Winter, Stevie Ray Vaughan… Később saját zenekart alakítottam dobos-énekesként, már az elején a Deep Purple, Jimi Hendrix és Eric Clapton zenéjét próbáltuk leszedni, amely persze nem sikerült, így alakultak ki a „saját” számaink.

h.: Mi volt az, ami miatt úgy döntöttél, hogy áttelepülsz Magyarországra?
A.A.:
Felvételt nyertem a Liszt Ferenc Zeneakadémia hangszerészképző iskolájába, így hallgatóként értesültem a kinti eseményekről és fordulatokról, amikkel nem tudtam azonosulni. Édesanyám magyar állampolgár, és gyermekkorom felét Pécsett töltöttem, így természetes volt egy idő után, hogy a család révén és ennek köszönhetően a kulturális és egyéb hatások eredményeképpen magyar állampolgár legyek.

h.: Mikor alakítottad meg a Paid Holiday-t? Kik voltak a zenésztársaid, hogy találtál rájuk?
A.A.:
1994-ben alakult a Paid Holiday és a véletlenek sorozatának eredményeképpen köszönhetem azt, hogy a zenekar az akkori formációban létrejött. Szalay Huba – szájharmonika, Dobos András - basszusgitár, Gyenge Balázs – dob, Baráth Tamás – gitár, és jómagam Arsenic Alex - ének. Később Baráth Tamás nélkül folytattuk, így adódott, hogy gitáros-énekes lettem.

h.: Számtalan klubban, fesztiválon megfordultatok, Second Hand Blues címmel kazettát/CD-t adtatok ki. Milyen emlékeid vannak erről az időszakról?
A.A.:
Nagyon szép emlékeim vannak, hiszen megvalósult az egyik nagy álmom, hogy egy menő zenekar tagja lehessek, utazzak, új embereket ismerjek meg a zene által.
Akkoriban szinte mindenhol ott voltunk, és ez a Takáts Tamás Dirty Blues Band tagjainak, Takáts Tamásnak és Vasvári Bélának is köszönhető, akik felfedeztek és mindenhol ajánlottak minket, mi pedig nem okoztunk csalódást.

h.: Ebben az időben szervezted meg az I. Blues Tehetségkutató Versenyfesztivált. Feltűnt olyan tehetséges előadó/zenekar, mely országos ismertségre tett szert?
A.A.:
A következő nyertesek voltak a tehetségkutatón: Roy és Ádám - stúdióidő a Tramps formációval, ifj. Katona Tamás gitárt nyert 11 évesen, és feltűnt a Rambling Blues Anettával.

h.: Napjainkban vállalkoznál hasonló rendezvény megszervezésére?
A.A.:
Csak akkor, hogyha megfelelő csapatot lehetne kialakítani, mert nagyon nagy munkáról van szó.

h.: A zenekar Woody Allen, „A világ második legjobb gitárosa” filmjének hatására a Louis Jordan féle swing - boogie-woogie felé vette az irányt. Mi volt az, ami ennyire megfogott ebben a filmben?
A.A.:
Egymásután négyszer láttam a filmet, amikor a Puskin moziban először vetítették. A főhős, akivel azonosultam és közös vonásokat találtam, továbbá a hihetetlen humor és a csodálatos zene olyan mély benyomást tett rám, hogy másnap eladtam az elektromos gitáromat, és azóta is egy 1961-es Framus Capri Cutaway akusztikus jazz gitáron játszom. Louis Jordan lemezét Hont Péter barátomtól kaptam meg nem sokkal azután, hogy meséltem neki a filmről. Ő egyébként a régi Paid Holiday west coats blues stílusának is meghatározó alakja volt, mivel hihetetlen méretű lemezgyűjteménnyel rendelkezett, és valahogy mindig megérezte, hogy mire gondolok, és mi az, amit meg kell hallgatni, el kell játszani.
A régi ős-Paid Holiday 1994-től 1998-ig tartott és arra törekedtünk, hogy Európában ismeretlen amerikai előadók nagyszerű dalait játsszuk, akkor, amikor mindenki a klasszikus blues standardokat játszotta. Azt hiszem ez volt a siker leglényegesebb eleme.

h.: Az új arculatú Paid Holiday-ben kik a zenésztársaid?
A.A.:
Koloncsák Zsolt - zongora (ex-Pege Quartet), Vasvári Béla - basszusgitár (ex-Takáts Tamás Dirty Blues Band, Hobo Blues  Band), Mezőfi István – dob (ex-Palermo Boogie Gang), Haaz Imre – szaxofon.

h.: Új lemezetek, a The Midnight Spy stúdiómunkái jelenleg is folynak, melyet ha jól tudom külföldi lemezkiadó jelentet meg. Honnét ez a lehetőség?
A.A.:
Külföldön a kiadóknál óriási sikert aratott az új anyag, mert az elküldött dalok és különösképpen a zene atmoszférája, hangulata megtetszett az embereknek. Az eredeti elképzelésünk is az volt, hogy mivel az anyag angol nyelvű, a fogadtatása külföldön valószínű jobb lesz. Az utóbbi időben az európai üzleti világban szerzett tapasztalataimat és kapcsolatokat felhasználva érjük el a megfelelő embereket. A management és az összeszedettség, arculat legalább annyira fontos, mint a zene.

h.: Mit kell még tudni erről az albumról? A közönség számára mikor lesz elérhető az anyag?
A.A.:
Az album dalai két világot ötvöznek magukba, a latinos – swinges - bluesos hangulatot, amely a The Midnight Spy kamaraszínházi előadás zenéjét tartalmazza és hasonlít az elmúlt évek swing zenéjére, amit játszottunk. A másik a lounge – blues - jazz és más műfajok behatásait ötvöző zene, amellyel eljutottunk a külföldi siker első lépcsőfokaihoz.
A lemez speciális külföldi megjelenés előtti korlátozott példányban megjelent darabjai a koncerteken és a honlapon keresztül lesznek kaphatóak. A külföldi megjelenésről, kiadásról szerintem jövő év februárjában lehet szó, mivel az csak a lounge – blues - jazz féle zenéket fogja tartalmazni, és nagyon valószínű kérni fognak még néhány dalt tőlünk a producerek.
Úgy látom, hogy a kamaraszínházi előadás zenéje és az új műfaj azt hozhatja, hogy két különböző anyag jelenik meg jövőre.

h.: A lemez magyarországi előmegjelenésének bemutatóját szeptember 24-én a budapesti Gödör Klubban tartjátok. Mire számíthat a koncertre ellátogató közönség?
A.A.:
Olyan dalok is elhangzanak, amelyek a magyar lemez verzión ebben a pillanatban nem lesznek hallhatóak. Úgy terveztük, hogy a kamaraszínházi elemeket is bevisszük a lemezbemutatóra, de ez különféle okokból nem sikerült, így az előadás különleges felépítése komolyzene és jazz átvezetőket, fény és különleges hangulatokat fog tartalmazni.

h.: Mennyire van lehetőségetek, hogy külföldön is fellépjetek?
A.A.:
Legutóbb Németországban a Framus Museumban illusztris közönség előtt exkluzív koncertet adtunk, részben azért, mert olyan gitárral, mint az enyém a múzeum nem rendelkezik, részben azért, mert a demó anyag és később a koncert nagyon nagy sikert aratott.
A további külföldi fellépések szervezése lassan kikerül a kezem alól, ahogy a kiadó managementje átveszi a munkát, de úgy tűnik havonta lesz külföldi fellépés.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

hoati


Régóta blues van - dalszövegek Vas Zolitól
2009-09-12 | névjegy


Utoljára május közepén mutattunk be dalszöveget, de most, a tikkasztó nyári hőség elmúltával, szívesen csillapítjuk olvasóink immár nem hűsítő iránti, hanem intellektuális szomját. Kivel mással is folytathatnánk a megkezdett sorozatunkat, mint Vas Zolival, akinek a névválasztásunkat is köszönhetjük. De olvassuk inkább őt:
 
A hetvenes évek eleje óta írok és játszom bluesokat – magyarul. Akkoriban ez a műfaj nem volt divat, úgyhogy nyugodtan mondhatom magam úttörőnek (e téren). Később – nagy örömömre – divat lett, nagy fesztiválokon szólt, ritkábban magyarul, gyakrabban angolul. Pár zenészkolléga (és kocsmáros) a szememre is vetette, hogy miért nem angolul (amerikaiul) éneklek, a bluesnak „az a nyelve”.
Hát, valóban az a nyelve, nekem viszont a magyar a nyelvem, és én nem bluesokat, ragtime-okat írtam-írok, hanem a magam dalait - amelyek többnyire bluesok, ragtime-ok. (Van az a régi vicc, hogy szabad-e Talmud-olvasás közben dohányozni. Nem szabad. Na és ha úgy kérdezem, hogy szabad-e dohányzás közben Talmudot olvasni?)
Itt van elsőnek mindjárt a portál “névadója”, a BLUES VAN.

Blues van

Ejnye, nohát, már ennyi az idő?
Indulni kéne, vár a temető.
Régóta blues van, négy óra húsz van.
Itt ülök én már nyakig a bluesban.

Szebbik öltönyöm felöltöm én,
Kis kerti ásón megcsillan a fény.
Régóta blues van, öt óra húsz van.
Indulni kell már talpig bluesban.

Jaj, de a temető olyan messze van,
Csak itt a parkban elásom magam.
Régóta blues van, hat óra húsz van.
Itt ások én már térdig bluesban.

Szép lett a gödör, beledöglöm én,
Betakar a friss föld, nem zavar a fény.
Régóta blues van, hét óra húsz van.
De rajtam ez már annyira túl van.



Blues collapsus
2009-09-11 | kritika


Srácok, játsszatok még egy számot, amíg megeszem a kolbászomat, kérte Orosz Sanyi műsorvezető a Young Bluesers zenekar tagjait szombat délután, a Kórház utcai stadion árnyékában. Nem lehet, idő van, érkezett a válasz. Nos, akkor van három percetek lepakolni, dorgálta meg őket a szőrös szívű speaker. Mindez a 2. Blueskert flaszterjén történt.

Békéscsaba aranybánya a pesti blueszenészeknek, büszkült Ferencz Rezső, a Csabai Csípős Blues Club elnöke a szombati bluesfeszten. És bezony... jó néhány fővárosi zenész már hazajár a Viharsarokba. (Nem hiába, ütős a csabai kolbász.) Mi több, némelyikük már a club tiszteletbeli tagjai is.
Meglehet, a mediawawe.hu egyik írásában, a club anyaintézményét, az Elefánt Sörözőt például hazánk legjobb blueskocsmájának titulálják. Így, s főleg a szombati partyt elnézve, a szervezők nyugodtan hátradőlhetnek egy kicsit a hintaszékükben, mert a kőkemény három éves elefántos munka minden bizonnyal beért. A muri fullos volt. Jövőre már a stadion füvére mehetünk shakelni. (Többen voltak, mint egy foci meccsen.)
A (második) Csabai Blueskert vitorláját a Young Bluesers & The Looser bontotta ki. Az utóbbi jelzőt, a banda beugró szaxisa, az ezer arcú Berta Jimmy toldotta a buli idejéig az ifjonc blueserek neve mögé, magamagára gondolva. Óh, Jimmy, a helyzet egyáltalán nem ilyen vészes. Sőt, az ifjú titánok ismét kedvüket szegték, vagy épp meghozták a leendő hangszerforgatóknak. Mindenesetre hengereltek.
A következő fellépő csapat a Békés Banda volt. És hát, minden elismerés a clubosokké, mert egy nem éppen a tengerentúli hangsorokat muzsikáló együttest hívtak meg, hanem egy kis hazai folklórt csempésztek a repertoárba. Gratula a közönségnek, mert állta a sarat. Nem fütyültek ki minket, s ezt már Barbócz Sanyi, a banda prímása mondta a koncert után. Valamint egy kéznyújtás a Békés Banda zenészeinek, akik vállalták a kakukktojás szerepét. És János Hajnalka hangja vért pumpált a lábakba. Egyedül csak az öthetes Moo Berci, a feszt legfiatalabb bluesere nem ébredt fel a gyönyörű autentikus népzenére.
Majd a stafétabotot a Route 44 vette át. A csapat megkezdte a füleket a plakáton szereplő műfajra hangolni. A masszív ritmusszekció (Gyebrovszki - Köles tandem), a tökéletesen függetlenítő Kovács Tamás énekes gitáros, valamint Kovács gitár-párbajtársa, Dubravcsik Balázs megadták az est kezdő impulzusait. Azonban, amikor felhívták Benkő Zsoltit is a deszkákra, úgy döntöttem: örömömben retúrjegyet váltok a (teli) Holdra.
Farkasoknak való idő volt. És ezt a feelinget a Borsodi Blue csak spanolta. Mi lesz még? Ráadásul Borsodi Lacáék a műsorukat, a győri Tóth Balázs szaxofonossal spékelték meg. Mi több, csak feljött vendégzenélni egy kicsit Benkő Zsolesz, és Pribojszki Matyi is, a mi Matyink. Borsodiék feltették a lécet.
De a két ász mégis a Pribojszki Mátyás Band zsebében volt. Matyika hozta a kötelező charme-ját, és a zene ritmusára laza ringásba kezdtek a női csípők a parketten. Persze volt itt is sz***sig gitárkardozás Szász Feri és Benkő Zsolti között. (But I like it.) No... és miután már mindenki játszott mindenkivel, már csak egy ugrás, és a Blues Allstars Jam áll a világot jelentőn...
Csakhogy a jammelés előtt Orosz Sanyi átnyújtotta Opauszki Dávidnak a tombola főnyereményét, a fehér Fender Squier Stratocaster gitárt. Dávid azon nyomban megnyúzta egy kicsit az újdonsült barátját. (Mellesleg, a srác nemcsak névrokona Opauszki Tominak, a club egyik alapítójának, hanem a kisfia is, tehát a hangszer otthonmaradt.)
És az utolsó huját Bűdi Szilárd, alias Szili és az Allstars zúzta le. Szilit a TV2 nézők a Popdarálóból ismerhetik, már, aki egyáltalán néz tévét... És ez volt az a pillanat, amikor már azt a bizonyos kis, gombos fejű varróeszközt nem lehetett leejteni. De nem lent, hanem a kínpadon. Ugyanis az összes gitárhős (vagy egy fél tucat, vagy akár több is), aki a nap folyamán tekert egy ártatlan kört is, Szili mellett nyomhatta a fafa kis rádiózenét. Szalon(na)blues ájulásig. Kórház utca. Nagy gáz nem lett volna, hiszen közel volt a sürgősségi.

Such Tamás

Az írás a hír6.hu oldalán jelent meg, ahol a szerző az estről készített valamennyi képe megtekinthető.


A szervező értékel - Sziget 2009 Blues színpad
2009-09-09 | kritika


A Sziget tele, áll rozsdás lábain, áll a Blues színpad is. Árnyékot vet fölé a fedés, mivel igazán másra nem is jó. Olyan, mint amibe az öreg Rumcájsz beleengedett egyet a mordályával. Egyszóval, szita. A világot jelentő deszkákat ócska munkalapok helyettesítik.
Kocsmák erdejébe szorítva, „a hamburger megeszi a vendéget és a zenét egyaránt” effektusa érvényesül. Ez egy gyengébb idegzetű ember számára sokkoló lehet, de mi bluest játszunk.
A backstage avíttas bútorai remegve figyelik és saccolják meg a feléjük közelgő fenekek súlyát. Mint a kiszolgált hajó tudják, hogy utolsó küldetésükre indulnak az élet tengerén. Nemigen lesz szerencséjük bevonulni a híres bútorok tárházába, és feszíteni egy Lajos korabeli aranyozott trónus mellett. „Legalább egy kis kárpitot, csavart!!!” De nem! Kegyetlen az élet! Noé bárkájából kidobott kacatok - mindent bele, hiszen érkeznek a zenészeink és pihenni vágynak!
Átlépve a fizikai lét bomló állapotán, a blueserek belépnek a színpad mögötti birodalomba. Röpül feléjük Ági, mint kiváló háziasszony és gondosan mosolyogva gyógyírt ad mindenkinek passzok, bonuszok és színpadkártyák kiosztásával.
Aztán végre elkezdődik a lazulás. A beszélgetés olyan, mintha csak pár napja találkoztunk volna, pedig évente csupán egyszer adatik meg egy zenésznek, hogy átélje ezt a feelinget.
Zajlik a társasági élet. A közösen átélt élmények, sztorik, kalandok és mérhetetlen mennyiségű vicc mesélése épp oly üdítőleg hat a lélekre, mint ahogy a mellé elfogyasztott whiskyk, sörök és borok a testre. Egy kis szakmázás, kontaktcserék, ismerkedés és füst.
A régi külföldi szervező barátaim minden évben benéznek hozzám, hogy megkóstolják fater pálinkáját és válogassanak a magyar bandák közül. Idén is, ahogy eddig mindig, végül nálunk töltik a hetet. Közöttünk a hazai „blues professzor”, Nemes Nagy Péter, akit a rá jellemző pózokba találunk meg: széken ülve, hátradőlt fejjel, tátott szájjal, lebegve, udvarolva a pincércsajnak... Egyszóval minden egyben van.
A zenész feltöltődve, a rozoga lépcsőn keresztül kilép a színpadra és tudja, itt egy újabb alkalom, hogy akár élete legjobb koncertjét adja. Felejthetetlen élményben részesül a lelkes közönséggel együtt, és örök képet teremt maga számára, amire mindig szívesen gondol, ami később is átsegíti a nehéz pillanatokon.

 
 
 

Erősen korlátozott anyagi lehetőségeink miatt nem tudtunk meghívni a blues ikonjai közül olyan neveket, akik biztos teltházas, nagy koncerteket adnak évtizedek óta mindenütt az országban, így a Szigeten is. Ebben az évben tehát új koncepciót állítottam fel. Sok vidéki, a főváros számára ismeretlen, de tehetséges bandákat igyekeztem lehetőséghez juttatni: Hétfő Este Blues Band (Nyíregyháza), Ölveti Blues Band (Debrecen), Blues Floor (Sopron), Kuss Tücsök (Békéscsaba) és Blues B.R.Others (Szeged). A fővárosi amatőr és félprofi underground zenekarok tették ki a Blues színpad gerincét, és ahogy a mellékelt kép mutatja nagyon nagy sikerrel, általam ismert legjobb formájukat hozva.
Az előadók átélésének köszönhetően megjelentek közöttünk a blues doajenjei, Mississippi Fred McDowell, Willie Dixon, Muddy Waters, Janis Joplin, Jimi Hendrix, Mick Jagger, Jim Morrison és Frank Zappa. Valódi varázs ez, igazolódik a blues örök jogosultsága. A hangulat leírhatatlan. Igazi Woodstock, vagy éppen chicagói füstös kocsma hangulata uralta a színpad előtti teret. Mosolygó és elszállt zenészek, az önkívületben táncoló, éneklő közönség együttesének élményét kaptuk, csak itt a Szigeten.
A Sziget Blues színpadáról sok zenész úgy távozott, hogy életének legjobb koncertjét sikerült adnia. A blues legszélesebb skáláján mozgó stílusok szólaltak meg. A tömeg éppoly töretlen lelkesedéssel fogadta az ifjú Long Tall Sonny rockabilly show-ját, mint a Háború progresszív rockos hangzását, vagy a nagy öregek felidézésével megszólaló Jimi Hendrix Memorial, valamint a Doors Emlékzenekar koncertjét. Ismét köztünk volt Karen Carroll és a Mississippi Grave Diggers, saját műsorral és örök sikerre ítélt standardokkal, profi hangzással. Póka Egon képviselte a „nagy Öregeket”, tanítványaival példaértékű koncerttel ajándékozta meg a nagyérdeműt.
A nézősereg mámorban úszva várta minden este a jam session nyújtotta élményt. A színpadi kép folyton változott, köszönhetően a folyamatosan érkező profi és a közönség közül a színpadra felkéredzkedő, néha meglepően tehetséges önjelölt zenészeknek. Az Ördög táncos lányok képében öltött formát. Mosolyuk, kebleik ringatózása bódított és kéjesen csábított. A publikum nemzetközi: angolok, franciák, németek, maroknyi magyar és főleg hollandok, akik komoly tábort képeztek a Blues színpad előtt.
A session minden este őrületes hangulatot fűtött. Az ef. Zámbó Happy Dead Band és Fekete Jenő közreműködésével hallhattuk a hét legspontánabb örömzenéjét, az egyik legütősebb közönségtáncoltató sessiont pedig Zsola és a Vad Orchideák adták záróakkordként. Pély Barna beugrásával, csutka teltházzal hajnalig szólt a blues és a funky! A hét folyamán a session főhőse Gyo, egy tizenéves holland gitáros srác volt, aki nem tudott elszakadni az élménytől, és a zenekarok nagy meglepetésére komoly játékkal szállt be éjszakánként az örömzenébe. Öt nap alatt szinte sztárrá vált, külön rajongó tábora alakult ki honfitársai és a hölgyek között, valamint elnyerte a hazai szakma elismerését is.
Ezekért érdemes minden évben megszervezni a Blues Színpadot, mely a Sziget szinte minden szegletében megjelent eddig, lassan vándordíjat érdemelve, dacolva olyan helyszínekkel is, ahol más színpadok megbuktak. Mindenütt a fesztivál egyik legjobb színpadaként szórakoztatott, a lassan már 10 éve tartó szervezői munkám alatt.
Egyrészt köszönjük a lehetőséget, a Sziget iroda segítségét és munkáját, másrészt több megbecsülést és odafigyelést kérünk zenészeink és a csodálatos közönségünknek egyaránt!
Őrizzük meg az élőzene varázsát, értékeit, a zenészek hitét! Ez az egyik legfontosabb dolog az életben, amit a gyerekeinknek átadhatunk.

Oláh Andor

A Blues Színpadról készült további képek itt tekinthetőek meg.


Blues Café a Bem rakparton
2009-09-07 | hír


A blues- és rockrajongók bizonyára emlékeznek még a Blues Caféra, arra a Török Ádám műsorvezetésével zajló tévés talkshow-ra, amelyben e két műfaj kedvelőit igyekeztek hírekkel, zenékkel, kulisszatitkokkal ellátni. A műsor 10 évig volt látható a Budapest Televízióban. Ennek élő változatát láthatják ugyanott és ugyanakkor, mint amikor 1969 és 1983 között a Mini-klub volt a Bem rakparton (Budavári Művelődési Ház - Budapest, Bem rakpart 6.) azaz havonta egyszer vasárnap délutánonként - ekkor minden rockkedvelő korosztály ráér, és nincs veszélyben a másnapi koránkelés sem. A Blues Caféban Török Ádám új szerepben is bemutatkozik: nemcsak beszélget, zenél, hanem mint házigazda kávét főz, s egy-egy csésze feketével megkínálja a vendégeket, beleértve a közönséget is.

A Blues Café állandó közreműködői, Török Péter és Horváth Misi, míg őszi vendégei:
szeptember 20. - Mohai Tamás
október 11. - Németh Károly
november 8. - Muck Ferenc
december 13. - Tátrai Tibor


Howlin’ Bill: Live At Ancienne Belgique
2009-09-05 | kritika


A belgiumi székhelyű, 2004 óta blues lemezek megjelentetésével foglalkozó Naked Productions utolsó, idén májusban megjelent kiadványa Howlin’ Bill és zenekarának, a Blues Circus fennállásának tízéves évfordulója alkalmából a brüsszeli Ancienne Belgique-ben adott koncertjét tartalmazza.
Az antwerpeni quartet keveri a stílusokat: blues, blues-rock, rockabilly, rock & roll és boogie-woogie egyaránt megtalálható zenéjükben - mely nem meglepő, ha megnézzük példaképeiket (Stevie Ray Vaughan, The Fabulous Thunderbirds, Stray Cats és a Paladins).
A lemez egységes produkció, igazán kiugró pillanatok nincsenek rajta, de ez nem is baj, hisz épp ebben rejlik ereje. A koncert repertoárja két stúdiólemezük anyagára, valamint új dalaikra épül, kivételt képez a The Radio Kings (Next Time), Holland K. Smith (Devil And The Deep Blue Sea) és Omar Kent Dykes (Don't You Know) egy-egy szerzeménye.
Noha Howlin’ Bill nem tartozik a legkiemelkedőbb énekesek közé, mégis énekhangjával és szájharmonika játékával tökéletesen azonosíthatóvá teszi a zenekart - a banda többi tagja (Little Jimmy – gitár, Walkin’ Winne – basszusgitár, Magic Frank – dob) kellemes hangszeres szólókkal tette le névjegyét a közel 75 perces felvételen.
Kerek évfordulóhoz méltó kiadvány, mely késztetést ad a hallgatónak, hogy megismerkedjen Howlin’ Bill korábbi CD-jeivel is.

Naked Productions, 2009

hoati


Blues Kocsma a Sziget 2009 rendezvényen – II. rész
2009-09-02 | kritika


Harmadik nap (péntek, augusztus 14.)

Szégyenkezve kell bevallanom, hogy az első két produkciót lekéstem, pedig igazán kíváncsi lettem volna Big Fat Chubby & the Swamp Busters és a Tom Stormy Trio műsorára. Az előbbi formáció a herflis Besenyei Csaba vezetésével a country irányába terelte korábbi blues zenéjét. A csapatban az egykori békéscsabai Dobókocka együttes gitárosa, Horváth "Jack" László pengeti a húrokat. A másik csapat a Mystery Gangből ismert Fácán, valamint az első nap saját együttesével fellépett Long Tall Sonny és a nagybőgős Buddy Benkey alkotta trió, amely tovább erősíti, színesíti a hazai rockabilly vonalat.
Két olyan csapat következett, amely a hazai blueséletben mind jelentősebb, fajsúlyosabb szerepet vállal, továbbá külföld felé is "támadnak". A Pribojszki Mátyás Band és a Jambalaya ez a két formáció, tapasztalt, rutinos muzsikusokkal. Hozták megbízható formájukat. Matyi show elemeket is bevitt a produkcióba. A gitáros Szász Ferivel hangszert cseréltek és úgy játszottak. A Nemes Zoli zongorista-énekes vezette Jambalaya ismét elénk varázsolta New Orleans sokféle zenei világát, de ezúttal új, magyar nyelvű számaikat is előadták a közeljövőben megjelenő lemezükről. A zenekar ez alkalommal kiegészült Varga Líviusszal, a Quimby ütős-énekesével.
A Póka Egon Experience, ez már nevéből adódóan is elvárható, Jimi Hendrix zenéjét idézte meg. Még a választott egyetlen nem Jimi szám, a Cream "Sunshine Of Your Love"-ja a "borneói vadember" műsorában is helyet kapott. Bár Pókáék műsora alatt nem volt akkora tömeg a színpad előtt, de a közhelyet alkalmazva leírható, hogy sajnálhatja, aki nem volt ott! Az Igazgató Úr basszusa úgy megdörrent, hogy szóltak neki, 100 dB-lel tán még a Prodigy sem szól a nagyszínpadon. Hozzájuk is beszállt a holland-kínai Gyo és nem okozott csalódást a tapasztalt zenészek között.
A napot a soproni Blues Floor zárta. A zenekarban új dobos játszott Szolcsányi Szabolcs személyében. A megszokott módon néhány saját számuk mellett SRV és Hendrix feldolgozásokat játszottak, amiben nincs különös, de abban már igen, hogy Horváth Gabi személyében ezeket egy jó hangú, csinos hölgy adja elő. A műsor közben a közönség közül egy szájharmonikázó fiatalember került a színpadra és Sásdi Tamás gitárossal zenei párbajt vívtak, amit a színpad deszkáin fejeztek be - hanyatt fekve. Később, - és ez már nem is volt meglepetés! - érkezett gitárjával Gyo is. Írtam már az első nap, hogy lesz itt még nagy show!

Negyedik nap (szombat, augusztus 15.)

Ezúttal csak az első fellépőről (Chalaban) maradtam le. A műsorfüzet szerint a marokkói-magyar Said Tichi énekes együttese népszerű nyugat-afrikai és mali rockzenét játszik Ali Farka Touré stílusában.
A nem kevésbé furcsa nevű Magic Mosquitoz tagjainak megjelenése sem volt kevésbé fura. A Rabi Márton (alligátorhang, sárharmonika, mosódeszka) vezette csoport egyfajta mocsár-rockot játszott, nyersen, odaütősen.
Fekete Blues következett, Fekete Jenő legújabb csapatának első koncertje! Aki korábban már hallotta Jencit, az bizony most csukott szemmel föl nem ismerte volna zenéjét. Keményebb rockos hangzást kapott a közönség a négyestől, amelyben Jenő mellett a másik gitáros Jókay Árpád (Stoned, S-Modell) volt.
Az ef. Zámbó Happy Dead Band évek óta visszatérő vendége a Sziget színpadainak. A különböző együttesekből verbuválódott zenészek ugyancsak keverik a stílusokat, ahogy egy helyen olvastam, az "infantilis eklektika szellemének jegyében".
Az est főszereplőjének Karen Carroll & the Mississippi Grave Diggers számított. Az utóbbi időben rendszeresen hazánkban fellépő énekesnő és a zenekar egyre jobban "érzi" egymást, fellépéseik örömzeneként hatnak.
A nap vége sessionnel ért véget, melyben Fekete Jenő vitte a prímet.

Ötödik nap (vasárnap, augusztus 16.)

Egy új csapat, Sonia and the Soulbreakers kezdett. A perui Sonia Zambrano jó másfél évtizede él hazánkban. Hosszú kihagyás után új zenekarral tért vissza a színpadra. Mellette a férfi énekhang Kyru volt, aki ezúttal nem rúgott ki a hámból. A gitárt Péter Gábor a "Kyru Gotta Humble" kultikus rythm & blues bandából pengette, siratta. Mózes Zoltán az "Azokon a Napokon" zenekarból dobolt, aki zene mellett színészként, táncosként is sikeres művész. A basszusgitárt Ratkóczi Huba ugyancsak az "Azokon a Napokon", valamint. az "Esclin Syndo" és a "Doors Memorial Band" együttesek tagja pengette. Akik régen ismerték Soniát, azoknak talán furcsa volt az a kemény hangzás, amivel megszólalt a zenekar. Sonia azonban láthatóan jól érezte magát ebben a közegben és felcsendültek a tőle megszokott Janis Joplin számok is.
Békéscsabáról érkezett a Kuss Tücsök névre hallgató, 11-16 éves ifjakból álló zenekar. Rock alapú zenét játszottak saját számokkal. A jövő előttük áll és csak rajtuk múlik, hogy megállják-e a helyüket ezen a rögös pályán.
A G-Beer együttes ugyancsak keveri a stílusukat. A tapasztalt zenészek különböző irányból érkeztek. Fekete István (trombita, szárnykürt) a jazz, Szuna Péter (basszusgitár) a rock felől. A billentyűket Gyöngyösi Gábor bűvölte. Az énekes Géber János hangján pedig egyértelműen érződött, hogy kedvence Eric Burdon. Az "All Along The Watchtower" hosszúra exponált előadásában Fekete Jani beat-box szólója nagy sikert aratott.
Boogie and the Someday Baby már a felállásával meglepi a velük először találkozókat. Fémtestű gitár, tuba, dob - nem mindennapos összeállítás. Gál Csaba "Boogie" játékán, színpadi kiállásán látszik, hogy jótékonyan hatott rá a Megasztár verseny. Az egykori tehetséges, de félszeg amatőrből tudatos, profi előadó vált. Zenéje azonban továbbra is a múlt század 20-30-as éveiből merítkezik. Igaz a "vasgitár" hangját időnként átküldi egy effektsoron, hápogtató pedálon és ezzel máris modernizálja a hangzást. Mazura János pedig nem átall a tuba helyett egy másfél literes pet palackba "dudálni".
A Doors Emlékzenekarra ugyancsak nagy tömeg verődött össze. (Lásd második nap: Jimi Hendrix Memorial!) A népek együtt énekelték a Doors számokat, de a DUEDE címkével előadott saját daloknál néztek, mint Rozi a moziban. A zenekar azonban ügyesen keverte a dalokat és Morrison szellemét helyezte előtérbe.
A véget már nem vártam be, tettem még egy kört a Szigeten, és ahogy egy másnap reggel munkába induló egyedhez illik, elhagytam a rendezvényt.
Összegzésül megállapítottam magamban, hogy a válság a zenei színvonalat és a stílusok sokszínűségét nem befolyásolta. Színvonalas, jó produkciókat láthatott-hallhatott aki ebben az évben a Blues Kocsma színpada elé tévedt vagy éppen tudatosan választotta a helyszínt.

Nemes Nagy Péter


Lábatlani Blues Fesztivál hetedszer
2009-09-12 | koncertajánló


Július 25-én immár hetedik alkalommal rendezik meg az ingyenes Lábatlani Blues Fesztivált. E rendezvény létrejötte köszönhető a lábatlani önkormányzatnak, a Holcimnek és a szervezőknek, akik a kevesebb támogatás ellenére sem adják fel elkötelezettségüket azért, hogy egy évben egyszer a blues zene minden korosztályt, és a legkülönbözőbb érdeklődésű embereket összehozza egy estére.

A fellépők:
19:00 – Borsodi Blue
20:30 – Török Ádám és a Mini
21:45 – Ferenczi György és a Rackajam
23:00 – Palermo Boogie Gang

Idén egy tehetséges fotós, Szabó Tamás kiállítása is megtekinthető lesz.

A helyszín, mint minden évben a Gerenday-arborétum. A gyönyörű parkot 1890-ben a Gerenday család létesítette. Az idők viharai megtépázták ugyan a parkot, de a nehézszagú borókától az óriási fehértölgyön át a "szomorú" ezüstfenyőig számos szép fa látható itt ma is az alapítók szépérzékét és gyűjtőszenvedélyét dicsérve.

A fesztivál méltó a környezethez, és a szlogenje is innen ered: Élővilág élőzenével!

A szervezők: Szabó Ildikó, Horváth Misi és Török Ádám idén is felajánlották önzetlen segítségüket Gombai Dórikának, aki őssejt kezelésre vár.
A lábatlani kislány megsegítése érdekében tombolán értékes ajándékok kerülnek kisorsolásra, valamint egy akusztikus gitár szintén gazdára vár, amit legendás zenészek írtak alá. Néhány név az aláírók közül: Charlie, Somló Tamás, Tátrai Tibor, Szűcs Antal Gábor, Török Ádám, Takáts Tamás, Zeffer András, Mező Misi, a Hooligans zenekar… A gitár eladásából származó összeget ugyancsak Dórikának ajánlották fel!