Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

Hendrix Project
vendégek:
Tóth János Rudolf,
Szász Ferenc,
Kardos Dániel,
Keszei Krisztián
2017.11.24.


XIII. Jazz-Blues Jamboree
2017.11.25.


10. Boogiefeszt

2017.12.09.


Ian Siegal Band
2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Archívum

Koncertek januárban
2009-12-31 | koncertajánló


Bedlák és Trabl (Bad Luck and Trouble)
2010. január 06. - Budapest, Zöld Macska Diákpince

Blues B.R.Others Show
2010. január 08. - Budapest, Old Man's Music Pub

Blues Bell
2010. január 16. - Szeged, Millenniumi Kávézó

Blúz tér 10
2010. január 26. – Budapest, Gödör Klub

Bőrgyári Capriccio
2010. január 22. – Budapest, Petőfi Csarnok - Nemzetközi Retrock & Blues Találkozó

Colombre Band
2010. január 22. – Győr, Rómer Ház

Dr. Valter Blues Társasága
2010. január 14. - Debrecen, Havanna Kávézó

Ferenczi György és a Rackajam
2010. január 26. – Budapest, Művészetek Palotája - Petőfi Vándorszínház: A költő utazása

Hobo
2010. január 03. - Debrecen, Csokonai Színház - Vadászat
2010. január 04. - Budapest, Tivoli Színház - Circus Hungaricus
2010. január 05. - Debrecen, Csokonai Színház - Vadászat
2010. január 12. - Debrecen, Csokonai Színház – Circus Hungaricus
2010. január 13. - Debrecen, Csokonai Színház – Circus Hungaricus
2010. január 15. – Budapest, Budapesti Kamaraszínház – Tudod, hogy nincs bocsánat
2010. január 16. – Pécs, Ifjúsági Ház - Circus Hungaricus
2010. január 17. - Budapest, Budapesti Kamaraszínház – Csavargók tízparancsolata
2010. január 26. – Budapest, Tivoli Színház - Circus Hungaricus
2010. január 30. – Székesfehérvár, Fezen Klub - Circus Hungaricus
2010. január 31. - Debrecen, Csokonai Színház - Csavargók tízparancsolata

Jack Cannon Blues Band
2010. január 28. - Budapest, Picasso Pub

Living Blues Project
2010. január 14. – Budapest, Rock Randevú Klub Söröző

Özséb
2010. január 22. – Budapest, Zöld Macska Diákpince

Rockin' Chair Duo
2010. január 22. - Budapest, Petőfi Csarnok - Nemzetközi Retrock & Blues Találkozó

S-Modell
2010. január 22. – Budapest, Fészek Klub – Rory Gallagher Nemzetközi Emlékfesztivál
2010. január 23. – Budapest, Kalóztanya Állóhajó - Rory Gallagher Nemzetközi Emlékfesztivál

Sonny & Big Fat Chubby
2010. január 28. – Budapest, Lámpás Klub

Sonny & The Wild Cows
2010. január 15. - Budapest, Amigo Bár

Stoni Blues Band
2010. január 15. - Pécs, Makári Blues Kocsma

Takáts Tamás Blues Band
2010. január 14. - Budapest, Old Man’s Music Pub
2010. január 16. – Nyergesújfalu, Művelődési Ház
2010. január 23. – Székesfehérvár, Dodge City Music Pub
2010. január 29. - Nagykanizsa, Medgyaszay Ház

Tenderfoot Blues Unit
2010. január 14. - Budapest, Szilvuplé

Tengs-Lengs
2010. január 23. - Gyál, Arany János Közösségi Ház
2010. január 30. - Érd, Blues Tanya

Tom White és Barátai
2010. január 09. – Napkor, Böllérfesztivál
2010. január 16. – Budapest, Szabad az "A"
2010. január 30. – Budapest, Szent Margit Gimnázium

Török Ádám és a Mini
2010. január 22. - Budapest, Petőfi Csarnok - Nemzetközi Retrock & Blues Találkozó

Összeállította: Turista


2009 legjobb albumai
2009-12-30 | hír


Így év végén a zenei szerkesztőségek sorra veszik az eltelt év lemezmegjelenéseit, s mindenki elkészíti saját toplistáját. Mi sem tettük ezt másként, íme közreadjuk az általunk legjobbnak ítélt 2009-es blues albumok rangsorát.

hoati
1. Louisiana Red & Little Victor's Juke Joint: Back To The Black Bayou (Ruf Records)
2. Candye Kane: Superhero (Delta Groove Productions)
3. Dave Riley & Bob Corritore: Lucky To Be Living (Blue Witch Records)
4. Hobo: Circus Hungaricus (EMI)
5. Johnny Rawls: Ace Of Spades (Catfood Records)
6. Eddie C. Campbell: Tear This World Up (Delmark Records)
7. Duke Robillard's Jumpin' Blues Revue: Stomp! The Blues Tonight (Stony Plain Records)
8. Joanne Shaw Taylor: White Sugar (Ruf Records)
9. Richie Arndt: Train Stories (Fuego)
10. Tinsley Ellis: Speak No Evil (Alligator Records)
11. Ripoff Raskolnikov & Pribojszki Mátyás: Room For Two (Magánkiadás)
12. Trendtelen: Boldog-szomorú blues (Tom-Tom Records)
13. Mike Zito: Pearl River (Delta Groove Productions)
14. Matt Schofield: Heads, Tails & Aces (Nugene Records)
15. The Electrophonics: Little A Lot (Retro Swing Records)

    

Turista

1. Nick Moss & The Flip Tops: Live At Chan's: Combo Platter No. 2 (Blue Bella Records)
2. Mike Zito: Pearl River (Delta Groove Prodictions)
3. Zac Harmon: From The Root (NothernBlues Music)
4. The Paid Holiday: Gettings From Holiday (Magánkiadás)
5. Louisiana Red & Little Victor's Juke Joint: Back To The Black Bayou (Ruf Records)
6. Darrell Nulisch: Just For You (Severn Records)
7. Shirley Johnson: Blues Attack (Delmark Records)
8. Duke Robillard's Jumpin' Blues Revue: Stomp! The Blues Tonight (Stony Plain Records)
9. The Insomniacs: At Least I'm Not With You (Delta Groove Productions)
10. Harrison Kennedy: One Dog Barkin' (Electro-Fi Records)
11. Big Pete Pearson: Finger In Your Eye (VizzTone Label Group)
12. Dave Riley & Bob Corritore: Lucky To Be Living (Blue Witch Records)
13. Fiona Boyes: Blues Woman (Yellow Dog Records)
14. Ripoff Raskolnikov & Pribojszki Mátyás: Room For Two (Magánkiadás)
15. Johnnie Bassett: The Gentleman Is Back (Sly Dog Records)


Billy Lavender: Memphis Livin
2009-12-27 | kritika


A Tennessee államban található Memphis a nevét az ókori, két királyságot egyesítő Egyiptom fővárosáról, Memphiszről kapta. A város, a Memphis-i régió a déliek hagyományait ápolva sok híres zenészt adott a világnak, hogy csak a legnagyobbak, Robert Johnson, Muddy Waters, Howlin’ Wolf vagy Elvis Presley nevét említsem.
De a ma élő és alkotó generációknak sincs okuk szégyenkezni. Közülük az egyik legkeresettebb zenész, a gitáros-énekes Billy Lavender, barátja Steve Bryson, az I55 Productions LLC vezetőjének segítségével rögzítette a Memphis Livin albumot.
A 14 dalt tartalmazó CD a legkiválóbb Memphis-i zenészek közreműködésével készült, olyan régi barátok örömzenéléseként, akik az általuk szeretett zenét játsszák. Brad Webb, Dan Cochran, Russell Wheeler, Reba Russell, Vince Johnson, Blind Mississippi Morris és a többiek, mind a legendás Beale Streeten szereztek hírnevet maguknak, és aki itt helytál, az a világ valamennyi színpadán sikerre számíthat – de kvalitásukat bizonyítja közös lemezük is.
A Memphis Livin különleges tisztelgés Bluff City zenéje előtt, számtalan kellemes percet tartogatva a hallgató számára.

I55 Productions, 2009

hoati


Karen Carroll With The Mississippi Grave Diggers: Evolution Revolution
2009-12-23 | kritika


„Járt utat a járatlanért el ne hagyj” - mondja a közmondás, ami bizonyos szempontból igaz is. Azonban sokan vannak olyanok, akik a másoknál jól bevált receptek helyett belevágnak valami újba, annak minden kockázatával együtt. Így tett a chicagói Karen Carroll is, aki belefáradva az ottani kötöttségekbe, a stílusi besorolásba, elhagyta szülőföldjét és 1998-óta a németországi Nürnbergben él.
A The Mississippi Grave Diggers vezetőjével, a szájharmonikás Oláh Andorral édesanyja, Jeanne Carroll által ismerkedett meg. A közös lemezükön hallható zenekari felállás tavaly nyárra alakult ki. A tagok különböző kulturális miliőből érkeztek, sokfajta zenei stílust képviselnek, mely a végeredményen is érezhető – a modern nagyvárosi blues dallamai keverednek bővérű gipsy swinggel és bepop-al, finom folk blues-zal, létrehozva jellegzetes hangzásukat, míg Karen Carroll elementáris erővel ható hangját meghallva az embernek a hátán futkos a hideg.
A koncertfelvételt tartalmazó CD az újraértelmezett blues standardok mellett Karen Carroll és Frankie Látó szerzeményeit tartalmazza, melyeket aprólékosan kidolgozott hangszeres játék jellemez.
 „Aki mer, az nyer” – szól egy másik közmondás, melyre remek bizonyíték a „fekete boszorka”, Karen Carroll és a The Mississippi Grave Diggers által készített lemez.

Gryllus, 2009

hoati


Archaikus hangon
2009-12-20 | beszélgetések


Aki egy picit is ismeri Little G. Weevil eddigi pályafutását, az tudja jól, hogy következetesen a zenei karrierjét építő muzsikusról van szó. Az ismét az Egyesült Államokban élő és alkotó zenész mesél mindennapi életéről, terveiről…

Turista: Nyáron ismét kiutaztál az Egyesült Államokba, mivel az utolsó amerikai turnédon egy produceri ajánlatot kaptál. Mesélnél erről?
Little G. Weevil:
Tulajdonképpen az elmúlt két hónapban már kevésbé működünk együtt, mivel a cég sok társával együtt nehézségekkel küzd, így közös elhatározás eredményeképp egyedül dolgozom tovább. Eleinte az általuk szervezett koncerteket feltétel nélkül meg kellett csinálnom, és ebben nem is volt hiba. Több és más lehetőséget is kínált ez a kapcsolat, de én biztosabbnak éreztem nem aláírni egy exkluzív szerződést. Így nem tartozom senkihez, nem függök senkitől és anyagi zűrbe sem kerülök.

T.: Folyamatosan figyelem a koncertnaptáradat, úgy tűnik ebben a válságban is rendszeresen jutsz fellépési lehetőséghez.
L.G.W.:
Hála Istennek, nincs panaszra okom. Mivel éreztem a cég labilis helyzetét, én már előre elkezdtem dolgozni, nehogy koncert nélkül maradjak. Rengeteg segítséget, felkérést kapok, főleg Alabamából. Valami oknál fogva nagyon szeretnek ott az emberek és a Magic City Blues Society is támogat. Én ezt megpróbálom minden erőmmel viszonozni. Atlanta környéke is tele van élő zenés helyekkel és a memphisi kapcsolataim is jól működnek. Lehetne persze több koncert - vagy kevesebb koncert több pénzért -, de én már így is boldog vagyok. Nem kell nekem hírnév, meg koszorú, csak hely ahol zenélhetek. Szeretek itt lenni. Itt még a legutolsó étteremben is Little Walter vagy hasonló szól.

T.: Ez érdekes, mesélj erről, kérlek! Ezek szerint nem fertőződött meg teljesen a zenei életük?
L.G.W.:
Nem tudom pontosan, mit értesz fertőzés alatt. Nyilván a blues már nem piacvezető zenei műfaj, mint a 30-40-50-es években. Akkor ez egy új hangzás volt, az emberek megőrültek érte. Aztán ebből született a rock ’n’ roll, később jöttek a technikai, digitális megoldások és a blues háttérbe szorult. Valószínűleg ez így is marad. A rock ’n’ roll, illetve Európában a beatzene azért lett nagy durranás, mert egy addig nem hallott hangzást képviseltek az előadók. A rap és a hip-hop sikerének is ez a titka, és még sorolhatnám. A blues mégis Amerika védjegye. Mikor Mississippi államba érsz, ez a tábla köszönt: "Welcome To Mississippi - The Birthplace Of American Music". Szóval a blues Amerikának az, mint nekünk a magyar népzene. A különbség csupán annyi, hogy a blues minden ma létező zenei műfajra hatással volt, illetve azok a bluesból nőttek ki.

T.: Milyen zenét játszanak most a fekete fiatalok?
L.G.W.:
Erre így nem tudok válaszolni, mert ez olyan, mintha azt kérdeznéd, milyen zenét játszanak a magyarok vagy a lengyelek. Az azért biztos, hogy a déli államok kisvárosaiban több fekete blues zenészt találsz, mint mondjuk egy nagyvárosban - Atlanta (Georgia) vagy Houston (Texas). A város mindig hozza magával a divatot. Mississippi, Louisiana, Alabama és Arkansas államok még mindig kb. 20 évvel le vannak maradva a többitől. Ez nekem, mint blues zenésznek egy kincs, mivel úgy, mint bármelyik másik országban, ezeken a helyeken jobban őrzik a hagyományokat. Számos iskola tart rendszeres blues zenei külön órákat, foglalkozásokat, rendezvényeket. Ezek egy részét a kormány is támogatja. A templomi kórusok, zenekarok is fantasztikusak, és mint tudjuk a templomi (gospel) zene tulajdonképpen blues - másképp. Én a közelben (Kennesaw, Georgia) levő "fekete" templomba járok, és meg kell, hogy mondjam, alig várom a vasárnapot. Órákat tudnék még mesélni. A lényeg az, hogy legyen fehér vagy fekete, nem elég ember hallgat bluest, viszont mindenki szereti a jó blues zenét és tisztelik, ha az ember szívből játszik.

T.: Magyarországon is jártál templomba? Zenélsz esetleg a templomi zenekarban is?
L.G.W.:
Rendszeresen nem jártam, és ennek több oka is van, amire nem akarok kitérni, mert sertő lehet pár ember számára. Az itteni mise tulajdonképpen egy ünnep minden vasárnap. Nagyon inspiráló és a beszédekből sokat lehet tanulni. A 10 órai mise kb. 2 órás, aminek az első 30-40 perce csak ének, zene, illetve közben és a végen is teljes zenei őrület. Ez kb. úgy néz ki mint amit a filmekben látsz, néha az emberek transzba esnek, mindenki énekel, táncol, csörgődobol, ilyesmi. A zene, mint motiváció működik közre. Az énekesek és a zenekar mindig olyan lelkesedéssel és szívből játszik, hogy az embert a sírás kerülgeti állandóan.
Nem, én nem játszom a templomi zenekarban. A templomi zenekar több alkalommal próbál egy héten, illetve szerdán és vasárnap szinte egész nap játszanak. Ez egy főállású foglalkozás, amit nem tudok bevállalni a saját koncertjeim miatt.

T.: November közepén szerepeltél az alabamai ABC TV-ben. Honnan jött a lehetőség?
L.G.W.:
Egy nap felhívott a csatorna alabamai PR managere, hogy szeretnék, ha fellépnék ebben a műsorban. Eredményes reklám volt, a következő 2 szóló és 2 duó (Billy Gibsonnal) koncertem teltházasra sikeredett.

T.: Ha már szóba került Billy Gibson, 2010 elején ismét együtt fogtok zenélni. Nem tervezitek esetleg egy közös lemez felvételét?
L.G.W.:
Beszélünk róla természetesen, de ez csak az anyagiak függvénye. Jó lenne kiadni az új számokat jövőre, de egyikünk sem akar lemezt készíteni megfelelő promóció nélkül. Megemlítettük egy esetleges DVD kiadását is, én erre szavaznék inkább. Egyenlőre csak élvezzük a közös játékot és tervezzük a jövő évi európai turnét. Billy Gibson egyébként csókoltat minden kedves magyar embert.

T.: Mivel töltöd a fellépések közötti időszakot? Menyi idő jut a gyakorlásra?
L.G.W.:
Gyakorolni mindig kell. Annyi mindent kell még tanulnom, hogy vicces lenne nem foglalkozni a gitárral. Sokszor csak leülök, pengetek valamit. Ha tetszik felveszem, ha nagyon tetszik 10 perc múlva még kész is lehet a szám. Úgy érzem egyre tradicionálisabb vagyok, nem bonyolítom túl a dolgokat. Hihihi. Inkább a sztorira koncentrálok, és azt próbálom kiszolgálni a zenével. Ezen kívül csak csinálom, amit bárki más. Iszom, drogozom... - csak hülyéskedek! Nemrégen megházasodtam, és a párommal már várjuk is a babát. Még nagyon az elején vagyunk, de mindketten örülünk a helyzetnek. Ha minden jól megy, július környékén már hárman leszünk.

T.: Jórészt szólóban játszol. Nem hiányoznak a zenekaros fellépések?
L.G.W.:
Inkább úgy fogalmaznék, hogy egy zenekar állandó zenészekkel az, ami néha hiányzik. Tudod, mikor egy csapat rendesen össze van szokva. Ugyanakkor nagyon élvezek egyedül, illetve duóban játszani. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer szóló zenész leszek. Emlékszem, még 2000 környékén Ripoffal borozgattunk édesanyámék hazában és Ő büszkén mesélte, hogy mennyire jó az, amikor az ember egyedül leül a teraszon, és csak gitározgat, énekel. Nekem ez akkor dög unalmasnak hangzott. 10 év eltelt és most inkább egyedül játszom. Ha szükség van zenekarra és kifizetik, természetesen összerakok egy bandát. Ezt általában csak egy fesztivál tudja megengedni magának, illetve ha klub turnén vagyok, akkor a " helyi erő" bevonásával - mintegy jam formájában levezényelem az estet. Viszont másnap megint egyedül indulsz tovább, nem kell öt ember reggeli tortúráját kivárni. Hehehe.

T.: Az év zárásaként Elnora Spencerrel zenélsz? Hogyan találtatok egymásra?
L.G.W.:
2004-ben láttam Elnorát először Birminghamben. Nekem Ő Alabama hangja. Szerintem jelenleg nem találsz még egy ilyen hangot a blues zenei palettán.

T.: Biztosan érdekli a magyarországi blues rajongókat, hogy mikor láthatnak itthon ismét?
L.G.W.:
Az említett helyzet miatt lemondtam a tavaszi európai turnét és csak szeptember-október környékén tervezem a hazamenetelt. Persze jó lenne hamarabb, de nem akarom a feleségemet egyedül hagyni a terhesség alatt.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

Turista


Christian Dozzler & Robin Bank$: Livin’ Life
2009-12-16 | kritika


A bécsi születésű multi-instrumentalista, Christian Dozzler és a kanadai énekesnő, Robin Bank$ egy véletlen folytán 2002-ben, Dallasban ismerkedett meg – életre szóló barátságot kötöttek, mely egymás munkásságának kölcsönös tiszteletén, valamint a blues zene szeretetén alapul.
Számtalan jam-session, valamint Dozzler Bank$-nek a 2002-ben megjelent Live After Dark lemezén történt vendégszereplését követően idén nyáron ismét találkoztak, majd rögzítették a Livin’ Life című albumot.
A CD-re egyelő arányba kerültek szerzeményeik, mely meglepő módon csak egy duettet tartalmaz (No More). Ebben a dalban a nem mindennapi termete miatt a „Két méter blues” becenevet viselő ausztriai muzsikus a „mellporszívót”, vagyis a tangóharmonikát is megszólaltatja.
A zongora-ének duó zenei világa bensőséges, harmóniában gazdag és sokszínű – elegyítve a blues, a boogie woogie és a jazz stílusokat.
Nagyszerű adottságokkal megáldott zenészek érett, professzionális produkciója hallható a változatosságában egységes lemezen.

BluesWave Records, 2009

hoati


Zac Harmon: From The Root
2009-12-10 | kritika


Zac Harmon Los Angeles-i stúdiózenészként évekig számtalan előadó és zenekar lemezfelvételein segédkezett. Az áttörést a 2004-es év hozta meg a számára, ekkor a Southern California Blues Society támogatásával részvett az International Blues Challenge-en, amit zenekarával, a Midsouth Blues Revue-vel megnyert. Világhírnévre a két évvel később megjelent The Blues According To Zacariah című albuma révén tett szert, melyet a Blues Music Awards Best New Artist címmel illette.
Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy új lemezét a jól ismert kanadai lemezkiadónál, a NorthernBlues Music-nál készíthette el.
A CD-n található szerzemények egy része hagyományos blues - ide sorolhatóak a Hattie Mae, a Keep The Blues Alive és a Scratch című dalok, míg a többi felvétel modernebb hangvételű.
Igazi csemegének számít a The Price Of Lovin You, Zac Sueann Carwell-el előadott fülledt hangulatú duettje, vagy a rockos Honey Bee, melyben a Crossroads gitár-riffje hallható. Kimondottan jól sikerült még a záró tétel, a Man Is Not Meant To Be Alone is, mely Neo Blues közreműködésével előadott akusztikus blues.
Zac Harmon zenéje friss, de mégis mélyen a blues tradíciókban gyökerezik, visszatükrözve Mississippi-i neveltetését. Kuriózum a blues világában, ahogy tökéletes gitárjátékával és fantasztikus énekével előadva ötvözni tudja a blues, a soul, a gospel és a reggae zenét – szélesítve ezáltal a blues határait.

NorthernBlues Music, 2009

hoati


„Én a gyorsabb, virtuózabb boogie-kat szeretem…”
2009-12-06 | beszélgetések


A Második Magyarországi Boogie Woogie és Blues Est december 11-én Győrben, a Richter Teremben kerül megrendezésre. A garantáltan vidám és színvonalas szórakozást ígérő show-n a házigazda Dániel Balázs mellett fellép a boogie woogie műfaj egyik legnagyobb alakja, a svájci Silvan Zingg, valamint profi boogie woogie táncosok és több meglepetés vendég is. Az estről és az elmúlt egy év történéseiről a 19 éves boogie zongoristát kérdeztem.

hoati: Tavaly, az Első Magyarországi Boogie Woogie és Blues Est vitathatatlan sikert aratott a közönség soraiban, mely hosszú vastapssal köszönte meg a látottakat, hallottakat. Ugyanekkor jelent meg az első lemezed is. Ez milyen kritikákat kapott?
Dániel Balázs:
Az első CD-m a PANKKK program támogatásával jelent meg. Az Első Magyarországi Boogie Woogie és Blues Est volt a lemezbemutató koncertem. A CD-m 12 számot tartalmaz, melynek fele saját szerzemény. A lemezen a boogie woogie mellett blues számok is hallhatók. Legjobb tudomásom szerint ez az első olyan lemez Magyarországon, ami csak zongorás boogie woogie-t tartalmaz, ebben Nemes Nagy Péter is megerősített. Írt róla egy kritikát a Rockinformban, melyben legnagyobb örömömre pozitívan nyilatkozott a CD-ről. „Az album kiváló belépő egy sokra hivatott tehetségtől!”
Lemezemet főként a koncertjeim után terjesztem. A nézőktől is, és szakemberektől is elismerő kritikákat kaptam. Külön örülök annak, hogy a külföldi neves boogie woogie zongoristák is dicsérik lemezemet. Fabrice Eurly francia boogie zongorista mondta - akivel nemrég volt közös koncertem -, hogy mindenképpen küldjem el neki Párizsba a CD-met, mert szeretné megmutatni az ismerőseinek is.

h.: Az eltelt egy évben jelentős hazai és külföldi fesztiválokon léptél fel. Kezdjük a magyarországi koncertekkel. Merre jártál, kikkel zenéltél?
D.B.:
Magyarországon számos városban léptem fel. Például: Keszthely, Miskolc, Pécs, Mosonmagyaróvár és Kapuvár. Kiemelném két fellépésemet, mely közül az egyik Kecskeméten a XVIII. Nemzetközi Bohém Ragtime & Jazz Fesztiválon volt idén márciusban. A fesztivál mindhárom napján volt alkalmam játszani. Az első napon vendégváró zenészként, a második napon a „zongorashow” program keretében, az utolsó napon pedig együtt játszhattam olyan nagy nevekkel, mint Herbert Christ, Jeff Hamilton, Matthias Seuffert, Ad van Beerendonk és Korb Attila. A fesztivál szervezője, Ittzés Tamás már meghívott a jövő évi kecskeméti fesztiválra. A másik koncertem a közelmúltban volt Budapesten, a Take Five Jazz Clubban. Ide két zongoristát hívtam el: Michael Pewny-t Ausztriából és Fabrice Eurly-t Franciaországból. Fabrice most játszott először Magyarországon. A koncert fergeteges volt, a közönség többször visszatapsolt minket. A koncert után Michael meghívott a 2010-es általa szervezett Nemzetközi Boogie Woogie Fesztiválra, melyen a boogie és blues élet olyan nagy nevei lépnek majd fel, mint Axel Zwingenberger, Lila Ammons, Christoph Steinbach és a Mojo Blues Band.

h.: Mi a helyzet külföldön? Ha jól tudom számos hírességgel is sikerült fellépned?
D.B.:
A nyár közepén volt egy kisebb körutam külföldön. Az Első Magyarországi Boogie Woogie és Blues Estet követően a meghívott vendégművész, Christoph Steinbach elhívott az ő boogie fesztiváljára, melyet Kitzbühelben (Ausztria) rendez meg minden évben. Itt a boogie woogie zongoristák krémje volt jelen. Olyan neves zenészekkel is együtt játszhattam, mint a Mungo Jerry zenészei, vagy Tony Sheridan (ex-Beatles tag). A három napos fesztivált követően rögtön Oestrich/Winkelbe vezetett az út, ahol egy jazzhétvége keretében zenéltem. A Frankfurt melletti kisvárosba Herbert Christ hívott el, akivel a Bohém Ragtime & Jazz Fesztiválon találkoztam itthon Kecskeméten. A koncertet követően hazafele Münchenben álltam meg, ahol a Vogler Jazzbarban Christian Christl német boogie woogie zongoristával játszottam együtt.
Hatalmas élmények voltak számomra ezek a koncertek és örülök neki, hogy már több külföldi fesztiválra is van meghívásom. Köztük, a 2010-es Steinbach Boogie Woogie fesztiválra és Michael Pewny fesztiváljára is.

h.: December 11-én ismét nagy dobásra készülsz. Megkérhetlek, mesélnél erről bővebben?
D.B.:
December 11-én este fél nyolckor kerül megrendezésre a Második Magyarországi Boogie Woogie és Blues Est. A tavalyi koncert nagy sikerét követően szüleimmel idén is megszervezzük ezt a Magyarországon egyedülálló produkciót. Szeretnék hazánkban hagyományt teremteni a boogie woogie műfajának. Az idei koncertre a világhírű Silvan Zingget hívtam meg. Már fellépett Európa szinte összes országában, de bejárta Szaúd-Arábiát, Amerikát, Kínát és Indiát is. Magyarországon azonban most Győrben lép fel először. Az esten triómmal fogok zenélni, Koch Barnabás dobossal és Zink Ferenc bőgőssel. A koncerten profi boogie woogie táncosok és meglepetés vendégek fokozzák majd a hangulatot. A külföldi nagykoncertekhez hasonlóan egy afterparty zárja a rendezvényt, mely a közeli Golden Ball Clubban lesz. Itt alkalom nyílik a zenészek közelebbi megismerésére, együtt zenélésre és táncolásra is.

h.: Megosztanád velünk, mely boogie woogie lemezeket hallgatod a legszívesebben, hogy mi az, ami igazán megfogott bennük?
D.B.:
Példaképem Christoph Steinbach osztrák boogie woogie zongorista. Az összes lemeze megvan, és már rongyosra hallgattam őket. A játékomra még nagy hatással van Silvan Zingg is, hiszen az ő fesztiválja adta számomra az első „lökést” 2006-ban. Luganóban hallottam először élőben zongorás boogie woogie-t, és akkor döntöttem el, hogy én is ezt szeretném csinálni. Nagy kedvencem még Vince Weber, az ő játéka is hatással van a stílusomra, sőt az első CD-men hallható egy szám, amit neki írtam, egy általa játszott szám alapján. Ezt a számot egyébként eljátszottam neki egy boogie woogie fesztiválon, mely elnyerte tetszését. Hatással van még játékomra Martin Schmitt, Jo Bohnsack és Axel Zwingenberger is. Én a gyorsabb, virtuózabb boogie-kat szeretem a legjobban.
Tehát összefoglalva, a ma élő zongoristák közül inkább a német nyelvterületen élőket kedvelem, de a boogie woogie klasszikusoktól is sok számot szoktam játszani, nagy kedvenceim Pete Johnson szerzeményei. Azonban más stílusokat is zongorázom, például ragtime-ot és stride-ot is, valamint a New Orleans-i zongorázás is nagyon megfogott. Név szerint: Fats Wallertől és James Bookertől tanulok számokat.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

hoati


Régóta blues van - dalszövegek Vas Zolitól
2009-12-05 | névjegy


Határozók között

Vannak elveink is elvileg
Mihez foghatunk ennélfogva
Vehetünk levegőt ha úgy vesszük
Mehetünk tovább hovatovább

Mehetünk tovább hovatovább
Eloldalazva mindamellett
Amin átmehetnénk mindazonáltal
Előttünk áll még mielőtt

Előttünk áll még mielőtt
Túlesünk rajt' mindenesetre
A végére eljutunk elvégre
Végünk lesz majd végülis

Végünk lesz majd végülis
A nyomunk is eltűnik nyomban
Nemigen leszünk majd képben eképpen
Nem leszünk lények lényegében

Vas Zoli


Slawek Wierzcholski: Blues w filharmonii
2009-12-03 | kritika


A blues és a klasszikus zene összeházasításának kísérlete nem új keletű dolog. Corky Siegel ilyen irányú próbálkozásai a legismertebbek, aki a Chamber Blues nevű zenekarával három lemezt is készített.
Lengyelországban is történtek hasonló kezdeményezések. Ireneusz Dudek (Shakin' Dudi) a ’90-es évek közepén, Hollandiából hazaköltözve játszott szomorúzenészekkel. Műsorukat Nyugat-Európában is bemutatták, sőt egyik fellépésüket a berlini WDR televízió rögzítette.
Idén Slawek Wierzcholski adott ki szimfonikus zenekarral készített lemezt. A szájharmonikás-énekes szerzeményeinek zenei rendezője Bogdan Ciesielski volt, aki a Nocna Zmiana Bluesa zenészei mellett kiaknázta a Bydgoszcz-i Szimfonikus Zenekar kvalitását. Az összhatás a lengyel rádió ’50-es évekbeli zenekarainak hangzására emlékeztet, annál is inkább, mivel a lemez meg van tűzdelve konvencionális latinos, swinges, jazzes, rockabilly-s, és természetesen blues-os hangzású művekkel. A nosztalgikus jelleget erősíti két énekesnő, Anna Heron és Hanna Wozniak szereplése.
Slawek eddigi legeklektikusabb albumán hallható még Steve Baker és Zygmunt Zgraja szájharmonikán, a Wroclaw-i Zeneakadémián tanuló fingerpicking gitáros, Jacek Spruch, és klasszikus gitáron Jan Gregrowicz.
Corky Siegel így jellemezte a Chamber Blues zenéjét: „Se nem klasszikus, se nem blues - hanem csak zene.” E megállapítás Slawek Wierzcholski CD-jére is igaz.

4ever Music, 2009

hoati


Életműdíjat kapott Török Ádám
2009-12-01 | hír


A múlt hét pénteken megrendezésre került XII. Blues Patika Jamboree-n Török Ádám vehette át a Blues Patika Életműdíját, mely odaítéléséről öttagú független szakmai zsűri döntött. Az ef. Zámbó István által készített szobrot Oláh Andor és Bakáts Tibor adta át.
Óriási megtiszteltetés és öröm számomra, hogy én kaptam meg idén ezt az elismerést. Már túl vagyok a hatodik ikszen, és ebben a korban természetes, ha elkezd összegezni az ember. Nyolcszázhetven alkalommal léptem fel a Bemrockparton, kilencvenhét bulit adtam az Ifiparkban, és az én ötletem alapján kezdődtek el a tabáni koncertek, ott hatvanszor léptem fel. Jó érzéssel tölt el, hogy figyelnek rám a szakmában, és hogy remekül működik a Mini, amelyet még gyermekkoromban álmodtam meg – magyarázta az énekes-fuvolista, aki januárban hatórás retro bulival kezdi az évet a Petőfi Csarnokban.

Az Alapítvány posztumusz díját a közelmúltban elhunyt Koko Taylor kapta.