Archívum

Koncertek februárban

2010-01-31 | koncertajánló

Benkő Zsolt & Garda Zsuzsa duó
2010. február 25. - Budapest, Szimpla Kávézó

Blues Bell
2010. február 03. - Szeged, Millenniumi Kávézó

Colombre Band
2010. február 06. – Győr, Pozsonyi Vendéglő – Gézengúz alapítvány jótékonysági est
2010. február 19. – Mosonmagyaróvár, Klub Gépház
2010. február 23. – Veszprém, Pannon Egyetem

Deák Bill Blues Band
2010. február 17. – Budapest, Szeparé Bisztró

Dr. Valter Blues Társasága
2010. február 18. – Debrecen, Havanna Kávézó és Bár

HaraKyru Band
2010. február 13. - Budapest, Fat Mo’s Music Club

Hobo
2010. február 04. – Budapest, Budapesti Kamaraszínház - Csavargók tízparancsolata
2010. február 05. – Szolnok, Ifjúsági Ház - Circus Hungaricus
2010. február 06. - Budapest, Budapesti Kamaraszínház - Circus Hungaricus
2010. február 12. – Szombathely, Savaria Ifjúsági Centrum - Circus Hungaricus
2010. február 13. – Győr, Petőfi Sándor Ifjúsági Ház - Circus Hungaricus
2010. február 16. - Budapest, Budapesti Kamaraszínház - Circus Hungaricus
2010. február 17. – Debrecen, Csokonai Színház - Csavargók tízparancsolata
2010. február 19. – Gödöllő, Trafó Klub - Circus Hungaricus
2010. február 22. - Budapest, Budapesti Kamaraszínház - Tudod, hogy nincs bocsánat
2010. február 23. - Debrecen, Csokonai Színház - Circus Hungaricus
2010. február 24. - Debrecen, Csokonai Színház - Circus Hungaricus
2010. február 27. – Zenta - Circus Hungaricus

Jack Cannon Blues Band
2010. február 01. – Budapest, Szimpla Kert
2010. február 25. – Budapest, Picasso Point Blues & Jazz Klub

Jambalaya
2010. február 04. – Budapest, Szilvuplé
2010. február 20. – Pécs, Ifjúsági Ház
2010. február 23. – Budapest, Gödör Klub

KBB Trió
2010. február 04. - Budapest, Picasso Point Blues & Jazz Klub

Living Blues Projekt
2010. február 17. - Budapest, Kolibri Pince Kávézó

Nemes Zoli & Horváth Misi
2010. február 03. – Budapest, Silenus Étterem & Pub
2010. február 08. – Budapest, Fat Mo’s Music Club
2010. február 19. - Budapest, Szilvuplé
2010. február 22. – Budapest, Fat Mo’s Music Club
2010. február 24. – Budapest, Szimpla Kávézó

Ölveti Blues Band
2010. február 06. – Ónod - I. Ónodi Böllér Találkozó
2010. február 06. - Miskolc, Grizzly Music Pub

Pribojszki Mátyás & Kovács Erik
2010. február 03. - Budapest, Fat Mo’s Music Club

Pribojszki Mátyás Band
2010. február 11. – Békéscsaba, Elefánt Söröző
2010. február 17. - Budapest, Fat Mo’s Music Club
2010. február 23. – Budapest, Jam Pub

Pribojszki Mátyás Band & Kellie Rucker
2010. február 25. – Pécs, Pécsi Est Cafe
2010. február 27. – Budapest, Petőfi Csarnok – VI. Budapest Blues Festival

Ripoff Raskolnikov & Tim Lothar
2010. február 25. – Pécs, Pécsi Est Cafe
2010. február 26. – Szentendre, Új Művész Kávéház

Sonny & Big Fat Chubby
2010. február 25. - Budapest, Lámpás Klub

Sonny & Horváth Misi
2010. február 10. – Budapest, Szimpla Kávézó

Stoni Blues Band
2010. február 05. – Pécs, Makári Blues Kocsma
2010. február 26. – Pécs, Sörház

T. Rogers
2010. február 05. – Budapest, Fregatt Music Pub
2010. február 12. - Budapest, Fregatt Music Pub
2010. február 19. - Budapest, Fregatt Music Pub
2010. február 26. - Budapest, Fregatt Music Pub

Takáts Tamás Blues Band
2010. február 06. – Budapest, Big Biker
2010. február 11. - Budapest, Old Man’s Music Pub
2010. február 20. – Győr, Radó Club
2010. február 27. – Tata, Est Mozi

Tenderfoot Blues Unit
2010. február 02. – Budapest, Gödör Klub - Blues Junior BreakDown

Tengs-Lengs
2010. február 06. - Dunabogdány, Forgó Söröző

Tom White és Barátai
2010. február 12. - Budapest, Big Biker
2010. február 13. – Budapest, Amigó Bár
2010. február 20. – Budapest, After Music Club
2010. február 27. – Kiskunfélegyháza

Török Ádám és a Misi
2010. február 04. – Budapest, Lámpás Kávézó

VasZoli Nemulass Bistro – vendég: Özséb és Viszló Éva
2010. február 06. – Budapest, Zöld Macska Diákpince

Összeállította: Turista

Tail Dragger: Live At Rooster's Lounge

2010-01-28 | kritika

2005-ben jelent meg Tail Dragger: My Head Is Bald: Live At Vern's Friendly Lounge című CD/DVD-je, amit a Living Blues Magazine az év legjobb blues DVD-jének választott. A kedvező fogadtatás után a Delmark Records 2009-ben egy újabb, szintén élő anyagát adta ki a művésznek, ami még a blues zenészek között sem egy bevett szokás.
2009. március 21-én Chicago West-Side városrészének egyik utolsó igazi gettó blues klubjában rögzítették a Live At Rooster's Lounge című anyagot.
A helyszín, a közeg ismerős volt, hiszen az énekes a hetvenes évek elején, hét napból hat éjszakát a környék blues klubjaiban játszott. Ezek a helyek kicsik voltak, a feketék látogatták általában, és sok pénzt nem hoztak. Arra azonban jó volt ez az időszak, hogy a tengerentúli blues közönség körében meghozta az elismertséget. Egy évtizeddel később Európa is megismerhette, ekkor a bécsi Mojo Blues Banddel zenélt együtt a kontinensünkön.
A környezet, a légkör most is a korai éveket idézi, egy kis létszámú érdeklődőt vonzó klubban repíti vissza a hallgatót az ’50-es, ’60-as évek Chicago blues világába. Nyilvánvaló, hogy Dragger nagyon érzi a bluest, karizmája betölti a teret, elemében van, a személyesség tapintható. Pedig nem csinál semmi úttörőt, és a számok között is sok a jól ismert standard: Louise, Baby Please Don’t Go, I’m In The Mood, Everything Gonna Be Alright, Blues With A Feeling. Előadásmódja leginkább Howlin’ Wolfot idézi, de kisebb részben Willie Dixon és Muddy Waters világa is megidéződik.
Zenésztársai közül kiemelkedik Rockin’ Johnny gitárjátéka, akivel már több mint tíz éves a kapcsolata - ő a mai modern chicagói blues gitárosok egyik legjobbja. Vendégként Jimmy Dawkins szerepel a Be Careful című dalban.
Egy napon ez a fiú fogja átvenni a helyemet - mondta Howlin' Wolf, s milyen igaza lett.

Delmark Records, 2009

Turista

Hilden – Arndt – Gross: The Vineyard Session

2010-01-26 | kritika

Adott három zenész: Gregor Hilden, Richie Arndt és Timo Gross, akik a német blues gitárosok élvonalához tartoznak, s tiszteletreméltó zenei karriert mondhatnak magukénak.
Gregor Hilden saját zenekara mellett számos projektben zenélt, pályafutása során eddig 14 lemezen szerepelt. Harriet Lewis-zal közös CD-jét év elején adták ki. Zenéje a blues, a soul és a jazz keveréke.
Richie Arndt 15 éve vezetője a Richie Arndt & The Bluenatics blues-rock triónak, de gyakran zenél együtt a kirobbanó energiájú amerikai énekes-szájharmonikás, Kellie Ruckerrel is. A tavalyi év során jelent meg a Train Stories című, „Train Song”-okat tartalmazó dupla CD-je.
Timo Gross eddigi talán legismertebb lemeze, a Travellin' 2007-ben jelent meg. Timo zenésztársai, Frowin Ickler (basszusgitár) és Michael Siegwart (dob) társaságában Franciaország, Svájc és Skócia mellett fellépett kelet-európai országokban, valamint Richie Arndthoz hasonlóan szerepeltek a German Blues Challenge tavalyi döntőjében is.
E három, különböző irányból érkező zenész eddigi pályafutása során színtiszta akusztikus lemezen nem szerepelt, így a The Vineyard Sessionön új oldalukról mutatkoznak be, hisz a 2009-ben megjelent CD unplugged album. A mindössze három nap alatt rögzített lemezre egyenlő arányban kerültek szerzeményeik, melyek közt kimondottan erre a projektre írt dalok is találhatóak (Love Ain’t Given Up On Me, 500 Miles, Rock-Zabern).
Hilden, Arndt és Gross által előadott zenei spektrum a blues-t, a jazzt és a country-t fogja át, mely erőteljes, izgalmas és virtuóz, érzelmileg magával ragadó szórakozást nyújtva a hallgató számára.
Elterjedt nézet hazánkban, hogy ritka a jó blues zenész Németországban – ez a CD alkalmas e sztereotípia csökkentésére.

Fuego, 2009

hoati

Woodstock legendás bandája ismét Budapesten!

2010-01-24 | koncertajánló

Ten Years After
Budapest, A38 Hajó
2010. február 10.

Előzenekar: S-Modell

2010. február 10-én, a több mint negyven éve alakult Ten Years After látogat hazánkba. A blues-rock muzsikát játszó zenekart 1967-ben Alvin Lee és Chick Churcill hozta létre, s az hamarosan, az 1968-ban megjelenő második, Undead című korongjával már a világsztár státuszt is megszerezte.
Az USA-ban Janis Joplinnal és Jimi Hendrix-szel játszottak együtt, és az a megtiszteltetés érte őket, hogy 1969-ben meghívást kaptak a mára már legendássá vált fesztiválra, Woodstockba, ahol az I’m Going Home című slágerükkel aratták a legnagyobb sikert.
A hetvenes évek elején a zenekar továbbra is jobbnál jobb albumokkal jelentkezett, de a közönség már kevésbé volt kíváncsi a tartalmas, sok mondanivalóval rendelkező muzsikára. 1974-ben Alvin Lee feloszlatta a zenekart, a tagok pedig szólópályára léptek.
A Ten Years After 1988-ban néhány koncert és egy album erejéig újra összeállt, de a kohézió nem működött, ezért a csapat ismét beszüntette tevékenységét. 2002-ben a banda ismét elkezdett koncertezni, ezúttal Alvin Lee nélkül. Az eredeti csapatból ismert Leo Lyons basszusgitáros, Ric Lee dobos és Chick Cruchill billentyűs mellé, egy ifjú titán, Joe Gooch gitáros-énekes csatlakozott, aki Alvin Lee méltó utódjának bizonyult.
2010. február 10-én érkeznek újra az A38 Hajóra, ahol a blues-rock, hard rock kedvelői ismét találkozhatnak egy legendás csapat legendás dalaival. A remek szórakozás ezúttal is garantált.

Segélykoncert Haitiért

2010-01-20 | hír

Kortárs könnyűzenei formációk, az EKF programokból eddig kimaradt zenekarok önkéntes, két napos, pécsi fesztiváljellegű jótékonysági és segélygyűjtő koncertje a Pécsi Püspökség, a Caritas és a Máltai Szeretetszolgálat, valamint Pécs városa támogatásával, a haiti nép tragédiájának enyhítése céljából.

A rendezvény célja:
Adományok – elsősorban pénz, élelmiszer, gyógyszer – gyűjtése a földrengés sújtotta Haiti lakosság megsegítésére. Segítségünk talán csak egy csepp lehet, de hisszük, hogy a rendkívül tragikus és súlyos helyzetbe került Haitin pár csepp is emberéleteket menthet!
Az adományok biztos célba juttatását a pécsi püspökség gondnokságával a Caritas és a Máltai Szeretetszolgálat vállalja és garantálja, nyomon követését pedig a fellépők és a média számára biztosítja.

Helyszíne:
Felkérjük Mayer Mihály pécsi megyéspüspök urat, a Pécsi Egyházmegyét, a Püspöki Hivatalt, hogy a Székesegyház előtt, a Szent István téren a szokásos koncerthelyszínt díjmentesen biztosítsa rendezvényünk számára. Továbbá felkérjük a megyéspüspök urat a koncert megnyitására és egy közös ima levezetésére.

Felkérjük továbbá:
- Dr. Páva Zsoltot, Pécs város polgármesterét, hogy beszédet mondjon és vendégzenészként (szájharmonika) egy szám erejéig közreműködjön a segélykoncerten
- a Pécs TV-t és a pécsi írott sajtót, hogy megfelelő módon és minőségben közvetítse a koncertet
- Pécs és a régió lakosságát, hogy részvételükkel, adományaikkal segítsék a jótékonysági koncert céljának elérését
- a kortárs magyar és határon túli – blues-jazz és társműfajai, rock, világzene, stb. – zenekarokat, előadóművészeket, hogy részvételükkel színesítsék a programot
- a Pécs Holding vezetését, hogy ingyenes területfoglalási engedéllyel, Pécs város vezetését, a Baranya Megyei Kulturális Központot és/vagy a PKK-t, hogy megfelelő hang és fénytechnikával támogassa a rendezvényt, valamint a vidékről, esetleg külföldről a felhíváshoz csatlakozó zenekarok önköltségét (útiköltség) biztosítsa.

Jelentkezés:
Fekete Kálmán
Telefon: 20 928 7000
E-mail: bluesboy.fekete@gmail.com

Tervezett időpont:
2010. március 14-15.

Eddig jelentkezett zenekarok:
Stoni Blues Band, Ági & PMD Blues Band, Coda, Bodor Blues Band, Blúz tér 10, UFF, Pass Joe Ensemble, Beat’s, Játékosok Klubja

Fekete Kálmán - író, zenész, szervező, zenekarvezető

Életem és a misszióm is

2010-01-15 | beszélgetések

Magyarországon a II. világháború után élték fénykorukat a szájharmonika zenekarok, majd a ’70-es években jelentősen visszaesett az érdeklődés e csodálatos hangszer iránt. A hazai szájharmonikázásnak újabb lendületet a ’80-as évek első felének „blueskocsma mozgalma”, majd a ’90-es években tomboló „blues boom” adott. Ezekben az években már kiemelkedett Szabó Tamás és Ferenczi György a trossingeni Szájharmonika Világbajnokságon kapott kiváló minősítése. Most azonban egy újabb ponthoz érkezett a történet, hiszen nem zenészeinket díjazták, hanem immár egyikük értékelt.
Pribojszki Mátyást kérdeztem trossingeni élményeiről, lemezfelvételről, a hazai utánpótlásról …

Turista: Első magyar zenészként meghívást kaptál a négyévente Trossingenben (Németország) megrendezésre kerülő Szájharmonika Világbajnokság nemzetközi zsűrijébe. Mesélnél a tagsággal járó feladatokról, munkáról?
Pribojszki Mátyás: Rendkívül nagy megtiszteltetés volt ez számomra, zenei életem egyik nagyon fontos állomása. Zsűritagként a „Nyitott kategóriában” kellett pontoznom két nagyszerű szájharmonika művész (Tom Stryker (USA), Olivier Ker Orio (FR)) társaságában. Ebben a kategóriában mintegy 25 versenyző indult, zenei műfaji korlátok nélkül. Világzene, amelyben klasszikus, jazz, blues elemek keveredtek, vagy éppen harmonika zenekarok, duók, triók, kortárs darabok …, amik egyéb, konkrét műfajokba nem fértek bele. Öt fő szempont alapján hoztuk meg a döntéseinket. Pontoznunk kellett a technikai felkészültséget, színpadi megjelenést, hangszerkezelést, előadásmódot és az érzelmi töltést, angolosan a „feeling-et”.
Szóval rendkívül összetett volt az összesített pontszám, és nehéz is volt a döntés, de a zsűri minden tagjával nagyon hasonlóan láttuk és éreztük a dolgokat, így nem volt vita.

T.: Kik azok, akik a legnagyobb hatást gyakorolták rád a versenyen?
P.M.: Elsősorban a kategóriában győztes Susan Sauter és Mano Nortmann (D) fantasztikus duója, de nagyon tetszett és rendkívüli hatással volt rám a svájci Tobias Volkamer előadása, valamint a kínai és japán előadók ill. csapatok felkészültsége.

T.: Felléptél a rendezvény gálaműsorában is.
P.M.: Igen, a Blues Est gálán. A német és angol zenészekből álló B-Sharp Rhythm Section kísért és mintegy 40 percet játszottunk. Óriási élmény volt olyan teltházas teremben fellépni, ahol a közönség is nagyon jó, ráadásul az összes lemezemet el is adták a koncert után. Azóta is többen írtak e-mailt, hogy nagyon tetszett a fellépésem, és az az igazság, hogy én is nagyon jól éreztem magam, így gondolom, hogy ezt is érezhette a közönség.

T.: A Hohner internetes oldalán találhatóak képek, melyeken azok a pillanatok láthatóak, amint az érdeklődők megismerkednek azzal, hogy hogyan készülnek a szájharmonikák. Voltál már te is a trossingeni gyárban?
P.M.: Természetesen igen. Ez egy nagyon érdekes folyamat és aki a szájharmonika rabja, mint én, az tuti nem hagyja ki Trossingenben a gyárlátogatás lehetőségét. Ez történelem. Nekem már két alkalommal is volt szerencsém megnézni és egyszerűen lenyűgöző.

T.: A múlt év végén a Pribojszki Mátyás Band az A38 Hajón tartott koncertjét rögzítették. 2007-ben már megjelent egy élő DVD-tek, esetleg most is egy koncertfelvétel kiadásán gondolkodtok?
P.M.: Gondolkodunk koncertfelvétel kiadásán, de ezt most nem DVD, hanem audio CD formájában, hiszen decemberben csak audio felvétel történt a Hajón. Januárban kapom meg a nyersanyagot, amely meghallgatása után eldöntöm, eldöntjük a hanganyag sorsát. Szóval elképzelhető, hogy a Pribojszki Mátyás Band egy koncertanyaggal rukkol elő tavasszal, de erről úgyis informállak.

T.: 2003-ban jelent meg a „Herfli suli” könyv formátumban, majd 2009-ben a tartalma részben felkerült az internetre is. Milyen az utánpótlás ma?
P.M.: Nagyon nagy öröm számomra, hogy van érdeklődés a „Herfli Suli” című munkafüzetem iránt, mivel ez azt jelenti, hogy van érdeklődés a szájharmonikázás iránt, és ez a lényeg. Idén végre elkészül a folytatása is. Az utánpótlás igazán jó, sok ügyes szájharmonikás van az országban. Olyanok is bőven akadnak, akik már nagyon jó szinten kezelik a hangszert, de nincsen zenekaruk, stb..
Mindenesetre ami tőlem telik megteszem, megpróbálok minden érdeklődőnek segíteni, mert a szájharmonikázás az életem és egyben a misszióm is.

T.: Így új év kezdetén adódik a kérdés, hogyan értékeled zenei szempontból a 2009-es évet?
P.M.: Számomra egyrészt egy igazán jó év volt a 2009-es, hiszen számos koncertünk mellett megjelent osztrák barátommal, Ripoff Raskolnikovval közös akusztikus lemezünk, októberben ismét sikerült megrendeznem a Nemzetközi Szájharmonika Fesztivált Budapesten, majd pedig részt vehettem a Szájharmonika Világbajnokságon, Trossingenben, Németországban. Másrészt sajnos a magyarországi klubkoncertek, fesztiválmeghívások száma jóval kevesebb volt az elmúlt évekhez képest. De csinálom a saját dolgaimat, mert szeretem, és nem adom fel, mert a zene, a blues zene nagyon fontos számomra.

T.: Februárban közösen léptek fel Kellie Ruckerrel a Budapest Blues Fesztiválon. Milyen terveid vannak még?
P.M.: Rengeteg tervem van a jövőre nézve. Sok jó zenekari lemezt készíteni, de tervben van már évek óta, hogy rögzítünk egy duós lemezt a billentyűs barátommal, zenésztársammal, Kovács Erikkel. Természetesen szeretnék sokat koncertezni itthon és külföldön egyaránt, valamint együtt muzsikálni sok jó zenésszel, előadóval. Ilyen alkalom lesz februárban a Budapest Blues Fesztivál, ahol az amerikai Kellie Ruckerrel lépünk fel közösen. Nagyon várom, mert még személyesen nem találkoztunk, de biztos vagyok abban, hogy vidám, jó buli lesz!

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

Turista

Fotó: Domaniczky Tivadar

A gálaműsorból részlet itt tekinthető meg.

Shirley Johnson: Blues Attack

2010-01-11 | kritika

14 dal és számtalan zenész hallható a chicagói soul-blues énekesnő, Shirley Johnson 2009-es Blues Attack lemezén, s még mi is?
Mint oly sok afro-amerikai előadó, Shirley Johnson is templomban, egyházi kórusban kezdett el énekelni és csak később tért át a világiasabb zenékre. A felnövő lány Etta James-t, Bobby Blue Blandet és Ruth Brownt hallgatott - ezek a hatások a mai napig nyilvánvalóak zenéjében.
Bár élete során sok időt töltött Chicago városában, mégsem ez a szülővárosa, hisz Franklinben, Virginiában született 1949. júniusában. A szelek városába a ’80-as évek elején költözött, ekkor először egy felvételre utazott ide, de itt ragadt, s elkezdett olyan zenészekkel együtt dolgozni, mint: Little Johnny Christian, Artie "Blues Boy" White és Eddie Lusk.
Az utóbbi 17 évben rendszeres, szinte hetenkénti fellépője a város Blue Chicago klubjának, a North Side-on. Mindez a tény nem kevés rutint, tapasztalatot sejtet.
A korongon szereplő szerzemények, ritmusok jelentősen összetettebbek és változatosabbak, mint ami a tipikus blues albumokon hallható. A CD-n játszó népes szereplőgárda tagjai közül érdemes pár nevet kiemelni: Roosevelt Purifoy (zongora, orgona) játéka árnyalt és mély, Luky Pytel (gitár) hangzása telt, játéka kidolgozott, Lawrence Fields (tenor szaxofon) végig ízlésesen játszik, szólói figyelemreméltóak.
Johnson hangja hol erős - hol lágy, hol tüzes - hol parázsló, néha mogorva, nagyon-nagyon szerethető.
A dalok közül kiemelkedik a 634-5789, a fájdalmas You Shouldn’t Have Been There, a Felt So Good és a funkys Take Your Foot Off My Back. S hogy szükség volt-e még egy feldolgozásra a klasszikus Unchain My Heart-ból? Nem vitás, egy vibráló újraértelmezés született!
Számtalan remek blues énekesnő hallható manapság is, mégis gyakrabban kerülnek előtérbe a hangosabb, gitárcentrikusabb férfi előadók. Azonban mint ez a lemez is bizonyítja, érdemes odafigyelnünk a gyengébb nemre, mert bizony „izmos” dolgokkal rukkolnak elő.

Delmark Records, 2009

Turista

Rory Gallagher Nemzetközi Emlékfesztivál

2010-01-09 | koncertajánló

Rory Gallagher (1948 – 1995) Írország egyik nemzeti büszkesége, egyaránt otthon volt a bluesban és a rockban. Taste nevű triójával nemcsak az ír zenei élethez adott új ízt. A magyar füleknek bizonyára a Same Old Story cseng legismerősebben ebből a korszakból. Bár az ír gitáros, aki nem törődött külsőségekkel, pénzzel, a Taste felbomlása után sosem játszotta a korszakalkotó számokat, mégis maradandót alkotott. Példaképei - Muddy Waterstől Jerry Lee Lewisig a Dubliners folk zenészein át – szívesen játszottak vele. Számtalan tradicionális nótát, pl. Messin’ With The Kid, As The Crow Flies sok ismert zenész az ő felfogásában játszik, miközben a szerzők homályban maradnak. Koncertjein akár egy szál gitárral, akár a legvadabb R&R–lal lenyűgözte a közönséget, sőt neki sikerült elérni, amit a politikusoknak nem: a terrorcselekményektől véráztatta Belfastban, mikor ott járt sosem volt balhé. Írországban szülőhelye, Ballyshannon és Cork, ahol családja élt és legtöbb idejét töltötte, mikor nem volt éppen úton, szinte verseng a Rory városa címért. A Rory Gallagher rajongók naptárában havonta ott feszít egy-egy megemlékezés Olaszországtól Norvégiáig, Skóciától Franciaországon át Hollandiáig, ahol ma is rendkívül népszerű az ír gitáros zenéje és szellemisége. Ehhez a körhöz csatlakozik most Budapest a maga kicsi, szerény, de izgalmasnak ígérkező megemlékezésével, melynek apropóját Rory Gallagher egyetlen magyarországi turnéjának 25 éves évfordulója adja.

Időpont: 2010. január 22-23.

Fellépők:
GMB
Varga „Cserga” Péter blues-rock zenekara Cserga és Barátai néven 1986-tól nyomja a bluest elsősorban az ország nyugati felén. Cserga 9 éves kora óta Rory Gallagher rajongója. Rajongása 2006 óta egyfajta misszióvá érett. A GMB (Grateful Memorial Band) nem csupán Rory Gallagher tribute zenekarként funkcionál. Lassan 3 órásra bővült repertoárjuk átfogja Rory teljes munkásságát, a Taste-től a Fresh Evidence-ig. Ha lehetőség van rá, a koncertek előtt Cserga vetített képes előadásából az érdeklődők megismerhetik a nagyszerű ír gitáros életútját. A GMB 2008-ban sikeresen szerepelt Wijk aan Zee-ben, Hollandiában a 10. Rory Gallagher Emlékfesztiválon.

A GMB tagjai:
Varga „Cserga” Péter – gitár, ének
Farkas „Tenor” Tibor – basszusgitár
Simon Tamás – dobok
Kendik Gergő – billentyűk
A zenekar állandó vendége Horváth Tibor (Blues Jam) – szájharmonika, mandolin

Dave McHugh Band
Dave McHugh - dublini gitáros - akár szólóban, akár társaival, kedvelt vendég nemcsak Ballyshannontól Corkig, de az európai (Németország, Hollandia, Skócia) tribute fesztiválokon is. Részt vett az első 1995-ös belfasti megemlékezésen, azóta is intenzíven ápolja Rory Gallagher emlékét. Előadásmódja mentes a maníroktól, effektektől: a zene szívből és fejből jön, éppen olyan közvetlenséggel, mint Rory tette annak idején. Repertoárjában sok dal szerepel a korai Taste korszakból. A Sugar Mama tradicionális blues vagy az On The Boards akusztikus és zenekari változata egyaránt hátborzongató. Dave McHugh, aki civilben az RTÉ rádió munkatársa, kitűnő társakra talált Peter Butler basszusgitáros és Alan Devitt dobos személyében. A trió hangzását gyakran a holland szájharmonikás, Frank van Pardo (Ruben Hoeke Band) teszi még izgalmasabbá.

S-Modell
Az 1986 tájékán alakult, néhány évig szünetelő, illetve Equus néven újraéledő, jelenleg ismét S-Modell néven futó zenekar talán a legizgalmasabb formáció. Izgalmas egyéniségek gyűjtőhelye, izgalmas pillanatokkal. Ezernyi buli után is elmondható: soha nincs két egyforma koncertjük, mindig történik valami újdonság. Az S-Modell repertoárjában bluesok, rock & rollok, saját számok és számtalan Rolling Stones feldolgozás váltogatja egymást. Annak ellenére, hogy az S-Modell nem játszik betéve egyetlen Rory Gallagher számot sem, a koncertek hangulata tökéletesen illeszkedik az ír gitáros stílusához. Pribil György 69-es Fender Stratoján vagy az ütött-kopott Telecasteren sokszor becsempész néhány hangot, mely azonnal felismerhető és oly kedves a Rory Gallagher rajongók számára. A régi S-Modell koncertekről talán páran emlékeznek a lendületes Chuck Berry nótára, a Nadine-ra, melyet a videók tanúsága szerint, Rory is szívesen játszott például Budapesten. Az első budapesti Rory Gallagher Emlékfesztivál alkalmából az S-Modell zenekar várhatóan előad néhány Rory Gallagher számot. Hogy miket? – maradjon meglepetés! Az S-Modell koncertjein rendszeresen fordulnak meg vendégzenészek, így nem kizárt egy fergeteges jam session sem.

Az S-Modell zenekar jelenlegi felállása:
Pribil György – gitár, ének
Kőszegi Zsolt – ének
Gilián Gábor – dobok
Madácsy Tamás – basszusgitár
Nagy „Liszt” Zsolt – billentyűk
Jókay Árpád – gitár, ének

Program és helyszínek
Időpont: 2010.01.22-én: 20 órától 22 óráig
Budapest, Nothin’ But The Blues Pub
Dave McHugh (Írország) akusztikus koncert. Vendégek: Frank van Pardo (Hollandia), Horváth Tibor (Szombathely)
Belépő: ingyenes

Időpont: 2010.01.22-én: 23 órától
Budapest, Fészek Klub
Dave McHugh Band, S-Modell, jam session
Belépő: 1985 Ft

Időpont: 2010.01.23-án 20 órától
Budapest, Kalóztanya Állóhajó
GMB, Dave McHugh Band, S-Modell, jam session
Belépő: 1985 Ft, mely tartalmaz egy ír üdvözlő italt

Bővebb információ és kapcsolat itt található.

Thomas Ford & The Dirty Harmonys: Separation Street

2010-01-07 | kritika

Az énekes, slide gitáros és szájharmonikás Thomas Ford (Simon Thomas Langsford) 2008 eleje óta egyszemélyes, one-man blues bandként járta az Egyesült Királyság koncerttermeit, mígnem tavaly augusztusban a The Dirty Harmonys zenekart létrehozva hozzáláttak bemutatkozó lemezük rögzítéséhez.
A Plymouth-i együttest Thomas testvérei, Becca Langsford és Timmy Langsford, a nemzetközileg is elismert blues és roots zenekar, a The Wildcars két tagja, Vince Lee és Al Wallis, valamint Patrick Pearson alkotják.
A lemez címadó, önéletrajzi ihletésű dala, a Separation Street egy létező Melbourne-i utcára utal, ahol Thomas Ford hosszú ideig a barátnőjével élt, míg a CD-n található, a delta blues tradíciókra épülő, sötét, lírai humort tartalmazó szerzeményeket hallgatva Robert Johnson, Ian Siegal és Tom Waits neve ugrik be.
Úgy néz ki, a szigetországban sem fenékig tejfel a zenészek élete, itt is előfordulnak low-budget költségvetésű produkciók, hisz az album felvételére és keverésére Timmy Langsford Plymouth-i házának hálószobájában került sor - de a hangzásra így sincs okunk panaszkodni, a borító pedig Vince Lee grafikai tehetségére bizonyíték.
Thomas Ford & The Dirty Harmonys egy újabb név, melyet érdemes jól megjegyeznünk, akikről biztos vagyok, hogy sokat hallunk még a jövőben, és remélhetőleg következő albumuk egy komoly kiadó által a világ majd valamennyi blues rajongójához eljut.

Magánkiadás, 2009

hoati

Nemzetközi Retrock & Blues Találkozó

2010-01-05 | koncertajánló

Budapest, Petőfi Csarnok
2010. január 22.

Folytatódik Török Ádám hagyományos januári koncertsorozata a Petőfi Csarnokban. Január 22-én az újból divatos retro rock és blues bűvöletében rendezi meg a monstre zenei találkozót.
A generációk különleges találkozója is ez, ahol a varázslatos rock és blues jegyében a fiatal, a már ismert és a műfaj legendáinak számító muzsikusok szinte egymás kezébe adják – mintegy zenei stafétabotot – a hangszereket és a hangokat.
Itt mutatkozik be az Icecream Blues Band, amely a gitárvirtuóz Felkai Miklós, a fuvolalovag Török Ádám és más ismert zenészek szabadidő-zenekara. Ebben a formációban Miki és Ádám kiéli a 60-as évek retro-, rock- és blues iránti rajongását. Csodás Cream és Gary Moore feldolgozásokat is játszanak. Ezen a koncerten vendég még Muck Feri.
A Zöld a Bíbor Band az év meglepetéscsapata. Fischer Laci, Kékesi Bajnok és Donászy Tibi ugyancsak a régi rockzene gyöngyszemeit játssza és elhangzanak az új CD sikerdalai is!
A külföldi vendég Paul Camilleri, az ismert brit gitáros, aki új CD bemutatóját tartja itt. A lemez érdekessége, hogy a szövegeket Pete Brown, a legendás Cream szövegírója írta! Pete olyan dalok szerzője, mint a Sunshine Of Your Love és a White Room. Az együttes dobosa a hazánkban is népszerű Tom Beck.
Ádám és a Mini a koncert befejező akkordjaként fergeteges jam sessiont tart. A megújult együttes a többi fellépővel közösen régi Mini örökzöldeket játszik.

Fellépők:
Rockin’ Chair Duo
Bőrgyári Capriccio
Icecream Blues Band
A Zöld a Bíbor Band
Paul Camilleri Band
Török Ádám & Mini

Richie Arndt: Train Stories

2010-01-03 | kritika

A tematikailag összekapcsolódó dalokból álló, legtöbb esetben egy komplett sztorit kibontakoztató lemezt konceptalbumnak nevezzük – mely, még ha meglehetősen ritkán, de a blues műfajon belül is készül.
Példa erre Richie Arndt & The Bluenatics Rorymania CD-je, mely az ír blues-rock legenda, Rory Gallagher stílusában íródott dalokat tartalmaz, vagy ugyancsak a német gitáros-énekes által készített Train Stories című lemez.
Richie Arndt az album producere, Felix Janosa segítségével több év kutatómunkát követően, több száz folk-, blues-, rock- és pop stílusú „Train Song”-ból válogatta ki a dupla CD-re kerülő szerzeményeket. John Lennon - Paul McCartey, Graham Nash, Leadbelly, Tom Waits, T-Bone Walker, John Lee Hooker és a többiek dalai utasokról, híres-hírhedt vasútvonalakról, úti rablókról, hobókról és hétköznapi dolgokról szóló történetek.
Az első lemezen (Songs) Richie Arndtot zenekara, a The Bluenatics tagjai kísérik vendégzenészekkel kiegészülve, míg a második CD-n (Stories) Arndt szóló előadóként mutatkozik be, a dalok történetét pedig sok-sok érdekes információval kiegészítve, mint egy mesemondó ismerteti a hallgatóval.
A Train Stories jóval az átlag feletti, minden szempontból szórakoztató hanganyag.

Fuego, 2009

hoati

Kiemelt koncertek

Ajánlott albumok

Archívum

Újdonságok

Kereső

Archívum

Társoldalak

Cikkek a bluesról