Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

Hendrix Project
vendégek:
Tóth János Rudolf,
Szász Ferenc,
Kardos Dániel,
Keszei Krisztián
2017.11.24.


XIII. Jazz-Blues Jamboree
2017.11.25.


10. Boogiefeszt

2017.12.09.


Ian Siegal Band
2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Archívum

Koncertek májusban
2010-04-30 | koncertajánló


Blues B.R.Others Show
2010. május 22. – Szeged, Móra park

The BLUESBERRY Band
2010. május 08. – Veszprém, Gizella Napok

Blúz tér 10
2010. május 11. – Budapest, Gödör Klub
2010. május 15. – Szeged, Szeged Napja Ünnepségsorozat
2010. május 23. – Bábolna, Nemzetközi Kamionos Fesztivál

Colombre Band
2010. május 01. – Szombathely, Mediawave Fesztivál
2010. május 05. - Győr, Bridge - Jótékonysági est
2010. május 19. – Budapest, ELTE Könyvtár Klub Terasz

Deák Bill Blues Band
2010. május 01. – Budapest, Tabán Fesztivál
2010. május 02. – Komárom, Vár

Ferenczi György és a Rackajam
2010. május 01. – Budapest, Kobuci Kert
2010. május 03. – Budapest, Szimpla Kert

HaraKyru Band
2010. május 13. - Budapest, Fat Mo's Music Club

Hobo
2010. május 02. – Békéscsaba, Békés Megyei Jókai Színház - Circus Hungaricus a Porondon
2010. május 03. – Békéscsaba, Békés Megyei Jókai Színház - Circus Hungaricus a Porondon
2010. május 04. – Békéscsaba, Békés Megyei Jókai Színház - Circus Hungaricus a Porondon
2010. május 05. – Békéscsaba, Békés Megyei Jókai Színház - Circus Hungaricus a Porondon
2010. május 07. – Békéscsaba, Békés Megyei Jókai Színház - Circus Hungaricus a Porondon
2010. május 10. – Szeged, JATE Klub - Circus Hungaricus
2010. május 11. - Debrecen, Csokonai Színház – Vadászat
2010. május 13. – Budapest, Budapesti Kamaraszínház - Tudod, hogy nincs bocsánat
2010. május 16. - Budapest, Budapesti Kamaraszínház - Circus Hungaricus
2010. május 20. – Mátészalka, Városi Művelődési Központ – Ballada a senki fiáról
2010. május 21. - Budapest, Budapesti Kamaraszínház - Csavargók tízparancsolata
2010. május 23. - Várpalota, Pannónia Fesztivál - Circus Hungaricus
2010. május 25. - Budapest, Budapesti Kamaraszínház - Circus Hungaricus
2010. május 26. - Debrecen, Csokonai Színház – Csavargók tízparancsolata

Ice Cream Blues Band
2010. május 02. – Budapest, Csillaghegyi utcabál

Jack Cannon Blues Band
2010. május 05. – Szeged, Milleneumi Kávéház
2010. május 06. – Budapest, Szimpla Kávézó
2010. május 22. – Budapest, Pikler Söröző
2010. május 26. - Budapest, Picasso Point Blues & Jazz Klub
2010. május 29. – Budapest, Almássy téri Szabadidőközpont

Jambalaya
2010. május 11. - Budapest, Gödör Klub
2010. május 28. - Budapest, Szilvuplé

Pribojszki Mátyás Band & Ripoff Raskolnikov
2010. május 01. – Szombathely, Mediawave Fesztivál

Living Blues Project
2010. május 04. - Budapest, Old Man's Music Pub
2010. május 06. – Budapest, Lovagregény Bar & Restaurant



Rambling Blues Trió
2010. május 01. – Villány, Gere Hotel
2010. május 18. – Szeged, Széchenyi tér

Sonny & Big Fat Chubby
2010. május 27. – Budapest, Lámpás

Sonny & Horváth Misi
2010. május 31. – Budapest, Szimpla Kert

Sonny & The Wild Cows
2010. május 01. – Szombathely, Mediawave Fesztivál

T. Rogers
2010. május 07. - Budapest, Fregatt Music Pub
2010. május 11. - Budapest, Fat Mo’s Music Club
2010. május 21. - Budapest, Fregatt Music Pub
2010. május 25. - Budapest, Fat Mo’s Music Club
2010. május 28. - Budapest, Fregatt Music Pub

Tenderfoot Blues Unit
2010. május 02. – Szentendre, Szentendrei Majális
2010. május 21. – Budapest, Menta Terasz
2010. május 28. – Szentendre, Új Művész Étterem

Tengs-Lengs
2010. május 01. – Gyömrő, Majális
2010. május 14. – Budapest, Rocktogon
2010. május 15. – Diósd, Rockka

Tom White és Barátai
2010. május 01. – Cegléd, Aqua Park
2010. május 14. – Keszthely, Pannon Egyetem Vízitelep
2010. május 15. – Budapest, After Music Pub
2010. május 21. – Piliscsaba, Potyagól Music Pub
2010. május 22. – Vép, Mad Mex Mexikói Étterem

Török Ádám és a Mini
2010. május 01. - Budapest, Tabán Fesztivál
2010. május 02. - Budapest, Csillaghegyi utcabál
2010. május 04. - Budapest, Kobuci Kert
2010. május 06. - Miskolc, Miskolci Egyetemi Napok
2010. május 14. - Budapest, Városligeti Sörsátor
2010. május 15. - Tarján, Öreg Favágó Pub
2010. május 21. - Várpalota, Pannónia Fesztivál

Tűzkerék xT
2010. május 01. - Párkány
2010. május 08. – Érsekcsanád
2010. május 21. – Budapest, Gitárpont Café - Club '68
2010. május 23. – Dorog, Thanks Jimi Fesztivál

VasZoli és Özséb
2010. május 21. - Budapest, Zöld Macska Diákpince

Village Lizards
2010. május 07. – Szeged, Híd Étterem
2010. május 19. – Budapest, Take Five

White Coffee Blues Band
2010. május 07. – Budapest, Bonyai Étterem
2010. május 14. – Budapest, Szomjas Csuka
2010. május 29. – Budapest, Fregatt Music Pub

Összeállította: Turista


Blues zenészek a „Párhuzamos Kultúráért” díjazottjai között
2010-04-29 | hír


A 90-es évek közepén, alternatívnak aposztrofált magyar kulturális szervezetek hozták létre a „Ravazdi Kerekasztalt”-t (Ravazd község volt az első találkozók helyszíne), amely éveken keresztül ezen szervezetek érdekérvényesítő szervezeteként működött.

2001-ben a MEDIAWAVE Alapítvány kezdeményezte, hogy a „Ravazdi Kerekasztal” szellemiségének folytatásaként díjazásban részesüljenek az olyan magyar és az országban fellépő, egyedi művészeti életpályával rendelkező személyiségek, kiknek civil és/vagy szuverén szellemisége sosem illeszkedett az épp aktuális vagy divatos kulturális irányzatokhoz, hanem saját, belső művészeti iránytűjük által kijelölt útjukat járják. Sokszor nehéz természetű, robbanékony, „nagy lelkű” vagy éppen a végtelenségig szelíd, alázatos, visszahúzódó, szinte észrevétlen személyiségekről van szó. Abban azért hasonlítanak egymásra, hogy kevéssé tudta befolyásolni/megtörni őket a környezet vagy a politika szándékos vagy szándéktalan átlaghoz szorító ereje.
Az elismerés neve a „Párhuzamos Kultúráért” díj lett, amelyet épp 10 éve adnak át az arra érdemeseknek a MEDIAWAVE Fesztivál megnyitóján.

Az idei „Párhuzamos Kultúráért 2010” díjjal az alábbi alkotók munkásságát kívánták elismerni:

Magyar díjazottak:
Durst György – filmproducer
Ferenczi György – blues (ének, szájharmonika, hegedű, gitár)
Gulyás Gyula és János – filmrendezők
Kerényi Róbert – népzenész

Külföldi díjazottak:
Iva Bittova (CZE) – ének, hegedű
Aiming Kubasi (CHI) - kultúrdiplomata, tolmács
Ripoff Raskolnikov (AUT) - blues (ének, gitár)
Urbán András (SRB) - színházi rendező

A díjak átadására a MEDIAWAVE ’2010 Fesztivál 20 éves jubileumi ünnepségén belül kerül sor május 1-jén 15 órától, a szombathelyi Pannónia házban.


The Hamburg Blues Band: Mad Dog Blues
2010-04-28 | kritika


Hanza város legismertebb zenekarát, a The Hamburg Blues Banddet 1982-ben az énekes-gitáros Gert Lange és a gitáros Alex Conti alakította. A zenekar munkájában a kezdetektől 2004-ben bekövetkezett haláláig részt vett Dick Heckstall-Smith szaxofonos, a Colosseum tagja, de többször dolgoztak együtt Mike Harrisonnal, az egykori Spooky Tooth énekesével is – egyik közös CD-jük, a 2001-ben megjelent Touch produceri teendőit Jim Gaines végezte el.
Alex Conti 2008-ban kilépett a zenekarból, utódja Clem Clempson lett, de ekkor csatlakozott a csapathoz a billentyűs Adrian Askew is, akivel a hangzás némileg megváltozott.
A tavaly év elején megjelent Mad Dog Blues stúdió és koncert felvételeket tartalmaz. Vendégzenészként a skót énekesnő, Maggie Bell egy dalban szerepel (Wishing Well), míg Chris Farlowe csodálatos hangját négy felvételen élvezhetjük. Az igazi meglepetést azonban egy ballada, az Into The Neight okozta, melynek gyönyörű gitárszólóját nem egykönnyen lehet elfeledni.
A feldolgozás nóták mellett ugyanolyan arányban saját szerzeményeket is hallhatunk, melyek szövegét a legendás Cream együttes és Jack Bruce szövegírója, a zenekar „háziszerzője”, Pete Brown jegyzi.
Mind hangzásában, mind zenei minőségében nagyszerű, energiával teli albumot sikerült létrehozni, igazolva a németekre jellemző maximalizmust.

Handmade Music, 2009

hoati


Janiva Magness: The Devil Is An Angel Too
2010-04-26 | kritika


Azt hiszem, hogy bátran kijelenthetem, sokat köszönhet Janiva Magness a bluesnak - hogy miért is e kijelentés, kiderül, ha megismerjük az énekesnő életútját.
Janiva Magness Detroitban született, fiatalkorában apja lemezgyűjteményéből blues és country előadókat hallgatott, illetve szülővárosának Motown soundja nyűgözte le. Tinédzser volt, amikor elkezdődött a vesszőfutása, mivel 16 éves korára elvesztette mindkét szülőjét. Ezek után az utcákon élt, majd 17 évesen gyerekanya lett.
Reménytelenül kezdődött az élete, s talán rosszul is végződött volna, ha nincs a blues. Történt ugyanis, hogy egy téli éjjelen a kiskorú Magness beszökött egy klubba, ahol Otis Rush lépett fel. Az ott látottak teljesen lenyűgözték. Ezt követően tudatosan kezdett el blues koncertekre járni, s olyan előadók felvételeit kezdte el hallgatni, mint James Brown, Aretha Franklin, Etta James és más R&B előadók. Azonban nemcsak hallgatta, figyelte ezeket az előadókat, hanem életirányt, életcélt is adott neki a zene.
A következő lényeges momentum évekkel később történt meg. Egy lemezstúdióban gyakornokként dolgozott, amikor a főnöke megkérte, hogy vokálozzon. Innentől kezdve lassan megtalálta saját hangját, hamarosan elkezdett háttérénekesként dolgozni. 1985-ben mentorával, Bob Tate-tel alakította meg a Janiva Magness And The Mojomaticsot, ami rövidesen Phoenix legjobb blues bandája lett. 1997-ben Jeff Turmes-szel készítette el második albumát (az első egy kazetta volt), ami az It Takes One To Know One címet viselte. 2004-ben került a Northern Blues Records-hoz (itt két albumot rögzített, ezek a lemezek nagy médiafigyelmet, illetve jó kritikákat, sőt díjakat kaptak), majd 2008-ban a neves chicagói Alligator Records művésze lett.
Idén tavasszal jelent meg a The Devil Is An Angel Too CD-je. Nick Lowe és Julie Miller szerzeményével indul a korong, mely dal az emberi természet démoni és angyali oldalát is megvizsgálja. Ez a szám amolyan tematizáló nóta, hiszen a lemez egészén végigvonul a sötét és a fény, a jó és a rossz, az ördög és az angyal kettőssége. A dalválasztás meglehetősen eklektikusra sikeredett. A lemezen megtalálhatjuk Graham Parker (I'm Gonna Tear Your Playhouse Down), Percy Sledge (Walkin' In The Sun) és Marvin Gaye (End Of Our Road) egy-egy számát, Leslie Bricusse és Anthony Newley közös dalának (I'm Fellin' Good) új felfogású előadását, valamint férjének és alkotótársának, Jeff Turmes-nek két szerzeményét (Weeds Like Us, Turn Your Heart In My Direction).
Janiva Magness hangja kifejező, gazdagon árnyalt, mély érzelmekről tanúskodik. Előadását parázsló intenzitás, fájdalom és humor jellemi. Olyan előadó, aki sokféle érzelmen keresztül képes vezetni a közönségét, szenvedélyes éneklésével felvillantja, megmutatja a dalok mélységét.

Alligator Records, 2010

Turista


Romantikával telve
2010-04-23 | beszélgetések


Igaz, hogy 2009-ben jelent meg a St. JOHNNY & The Sinners Picture Of My Life lemeze, de mindenképpen fontosnak éreztük, hogy bővebben is foglalkozzunk a csehországi csapattal. Az együttes tradicionális amerikai zenét játszik és számos helyen felléptek már, az esküvőtől a fesztiválokig.
A beszélgetés második felében St. JOHNNY új CD-jük dalairól mesél.


Turista: Ha be kellene mutatnod egy olyan embernek a St. JOHNNY & The Sinners-t, aki nem ismeri a csapatot, mit mondanál neki, hogyan jellemeznéd a zenekart?
St. JOHNNY:
A zenekar négytagú: St. JOHNNY (Jan Stehlík) – gitár, ének, Charlie Slavík – szájharmonika, ének, Milan Schmidt – basszusgitár és Petr Eichler Jr. – dob. Az ’50-es évek Amerikájának zenéje kötött le minket, mint pl.: a chicago blues, a jump blues, a rock ’n’ roll, a country és a rockabilly.

T.: Mikor választottál hangszert és mikor műfajt?
St. J.:
16 éves korom óta gitározom, de soha sem játszottam csak bluest. Nagyon szeretem a country-t, a rock ’n’ rollt, de hallgatok flamencót, román- vagy kubai népzenét, stb..

T.: Olyan zenészekhez vonzódtok, mint Mississippi John Hurt, Big Bill Broonzy, Lightnin’ Hopkins, Muddy Waters, Little Walter és Jimmy Rogers. Mit jelentenek ezek a - bátran mondhatom, hogy legendás - nevek a ma emberének?
St. J.:
Hogy valamilyen felvétel, illetve előadó érdekeljen, muszáj, hogy bennem érzelmeket és emóciókat keltsen. Számomra a blues tele van romantikával, egyszerű emberi történetekkel. A fent említett előadók egyszerű dallamokkal és ritmusokkal, nyers gitárhangzással és énekkel adták elő dalaikat, semmi műhangzás és virtuozitás. Ezért fogott meg a zenéjük.

T.: A St. JOHNNY and Southern Two-t a St. JOHNNY and Charlie Slavík duó, majd a St. JOHNNY & The Sinners követte. Miben voltak mások ezek a felállások?
St. J.:
A zenekar több nevet viselt, mivel változtak a zenekar tagjai is - ami persze befolyásolta a zenekar hangzását, stílusát és arcát.
Az első felállás a St. JOHNNY and Southern Two (St. JOHNNY - gitár, ének, Milan Schmidt - basszusgitár, Dan Hubacek - dob) nevű trió volt, ami 2004 és 2006 között működött. Prágában ismerkedtem meg Csehország legjobb szájharmonikásával, Charlie Slavíkkal, vele alapítottuk meg a St. JOHNNY and Charlie Slavík duót, aminek 2008-ban jelent meg a These Times Are Gone című lemeze. Természetesen ez a zenekar fellép ritmusszekcióval is.
Charlie Slavík 2008-ban a zenekar állandó tagja lett, így megalakult a St. JOHNNY & The Sinners, amely 2009-ben kiadta a Picture Of My Life című lemezt. Jelenleg ebben a felállásban koncertezünk.

T.: Melyik az a dal, amelyik a legjobban jellemzi az életedet?
St. J.:
Az összes. De a jelenlegi életemet az utolsó lemez, tehát a Picture Of My Life jellemzi.

T.: Meg lehet ma Csehországban a zenéből élni, illetve van a zenészeknek „rendes” munkahelyük?
St. J.:
Szerintem ahhoz, hogy bárhol meg lehessen a zenéből élni, a zenészeknek nem szabad egy zenei irányzathoz és egy zenekarhoz ragaszkodni. Mi úgy döntöttünk, hogy mégse a zene lesz a mindennapi kenyerünk, ezért a dobos kivételével mindannyiunknak van munkahelye. Én például biológusként dolgozom egy intézetben, Charlie egy minőségi borüzemben dolgozik, Milan pedig bemondó a prágai Country rádióban.

T.: Hogyan fogadta a hazai közönség a lemezt?
St. J.:
Jól, sőt sikerült néhányat eladni, ami manapság siker.

T.: A Picture Of My Life CD-n szinte csak saját szerzeményeitek vannak. Bemutatnád pár szóban a dalokat?
St. J.:
Talkin' About My Baby
Ez a dal a gyönyörű feleségemről szól, nem kimondottan romantikusan, inkább rockosan.

Picture Of My Life
Ezt a dalt 30 éves koromban írtam, amikor a feleségemmel az első gyermekünket vártuk és muszáj volt elkezdenem dolgozni, ami nem volt kedvemre való.

Sunny Sunday
Ez egy instrumentális dal, Charlie egyik dala ezen a lemezen, amelynek a megírását egy álmos vasárnap délutáni nap inspirálta, amikor munkából Prágába jött vissza.

Sweet Little Girl
Egy shuffle, amely az egyik első dalaim közé tartozik.

Gone For Night And Day
Nagyon szeretem a tex-mex stílust, mint például a Calexico ci Los Fabulosos zenekart, azért van ez a dal így szerkesztve.

Let Me Sing That Old Blues Song
Ebben a dalban szerelmet vallottam a feleségemnek. A dalt „boom-chicka-boom” stílusban, Johnny Cash hangzásában írtam, akit nagyon kedvelek.

When The Sun Went Down
2000-ben az amerikai New Hampshire North Woodstock városában halottam egy remek énekes-gitárost Manchesterből. Tim Pike volt a neve és gyorsabb bluest játszott, amely nagyon tetszett, de sajnos csak a szöveg egy részét jegyeztem meg. Így a többi részét saját magam írtam meg.

Midnight Walk
Charlie második dala, amelynek a dalszövegét Juwana Jenkins barátnőnk fordította le angolra.

My Baby's Gone
Egyszerű dal, egyszerű szöveggel arról, hogy az asszony elhagyott.

I Don't Believe You Love Me
Ismét egy dal, amelyet a 2001-es év körül írtam és a rock ’n’ roll zenekarok hangzása inspirált (AC/DC, The Rolling Stones), valamint a volt barátnőm.

Down By The River
Melodikus dal egy fiatal fiúról, aki megpróbál elcsábítani egy fiatal leányt.

Hey Baby Where Do You Go?
Saját megközelítésünk a swinghez.

Summer Came To Town
A dalszöveg második részét éveken keresztül nem tudtam megírni, de a stúdióban, reggel amikor felkeltem végre sikerült.

Mean Woman
Ez egy 2000-es dal, amelynek a megírását Neil Young Ragged Glory című dala inspirálta.

Köszönöm a beszélgetést és reméljük, hogy hamarosan ismét sikerül Magyarországon fellépnünk!

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg. Külön köszönöm a segítséget Tomáš „Bobek” Bobrovniczký-nak a fordításért!

Turista


Ismét hazánkban a The Hamburg Blues Band
2010-04-19 | koncertajánló


The Hamburg Blues Band feat. Chris Farlowe & Clem Clempson
Budapest, A38 hajó
2010. május 02.


A hatvanas évek zenéje hosszú éveken át virágzott, s tulajdonképpen azóta járja az öt jó barát – akik az európai blues szcéna legjobb muzsikusai közé taroznak – a zsúfolt klubokat.
A The Hamburg Blues Band az intenzív, okosan szerkesztett és elsöprő erejű, a gyökerekből táplálkozó blues szinonimája – különösen, ha élőben hallgatjuk. A puristák hajlamosak eszüket veszteni, mihelyst meghallják az áradó hangokat. Abból adódik ez, hogy a csapat – amit a Joe Cockerhez gyakorta hasonlított Gert Lange vezet – aktív boldogsággal és agilitással vegyíti a kemény, ütős, gitáralapú blues-rockot a soul, a klasszikus rhythm & blues, a boogie, sőt a jazz elemeivel.
Az aktuális felállás olyan, mintha az európai zenei élet ki-kicsodájából válogatták volna össze. Kezdjük mindjárt a szezon két különleges vendégével. A londoni Flamingo Club legendás zenésze, Chris Farlowe (Chris Farlowe & The Thunderbirds, Atomic Rooster, Colosseum), korának valóságos blues-rock legendája; világszerte ismert slágere az Out Of Time nagyjából négy évtizede uralja a listákat. R&B énekesként az operát és a New Orleans-i halandzsázást kombinálta, s így egészen egyedülálló, lenyűgöző stílust alakított ki. Ő „a Hang”!
Farlowe barátja és zenésztársa Clem Clempson, aki inaséveit a híres Bakerloo triónál töltötte, hogy aztán két világhírű csapatban: a Humble Pie-ban, s a mai napig erőteljes Colosseumban villantsa meg tehetségét! Az igen kapós Clempson olyan rock legendákkal is dolgozott együtt, mint Bob Dylan, B.B. King, Van Morrison és a New Orleans-i Neville Brothers.
A Hammond B3 mestere Adrian Askew olyan zenészek mellett szerzett érdemeket, mint Joe Cocker, vagy a Lake & Atlantis, míg Hans Wallbaum, a dobos éveken át a nyugat-német iparvidék legendája, a “Ruhr Rocker” Stoppok mellett villogtatta a dobverőket, de játszott Chuck Berry, az Interzone és Westernhagen társaságában is. Az énekes Gert Lange dolgozott a The Rainer Bauman Banddel, Stoppokkal, Inga Rumpffal, Jack Bruce-szal és Zoot Money-val. A mozirajongók bizonyára fel tudják idézni hangját a Németországban díjazott Burning Life című filmből, s emlékezhetnek néhány TV reklámra is (pl. Karlsberg sör). A basszeros Michael ´Bexi´ Becker többek között a Spooky Tooth-szal és Lake-kel dolgozott.
A „hatodik HBB tag” a színfalak mögött dolgozik inkább: Pete Brown, a HBB háziszerzője nevéhez fűződik egyebek mellett az olyan Cream számok híressé vált szövege, mint a Sunshine Of Your Love vagy a White Room. A 2009-ben megjelent Mad Dog Blues című stúdióalbum szintén az ő dalszövegeire épül.


Az éjféli kém – koncert és színház
2010-04-16 | koncertajánló


The Paid Holiday: Az éjféli kém – koncert és színház
Budapest, Fővárosi Művelődési Ház
2010. április 29.


Az éjféli kém zenés előadásában különlegesen jelennek meg a színházi és a zenei performance elemei. Az előadás történéseit áthatja a szürrealista álom, amely az előadást is ihlette, emiatt hangulata részben szimbolikus, részben szürreális.
Ebben az éjféli álomban a zenészek barátságos, de mégis különc figurák. Szmokingban és fekete-fehér cipőkben játsszák dalaikat színes rajzfilmeket idéző díszletek között, így a nézők számára szinte úgy tűnhet, a szereplők lassan saját maguk hasonmásaivá válnak a színpadon.
Az egyórás előadás visszarepíti a nézőket a jazz, a blues és a latin zene elbűvölő miliőjébe.

A zenekar tagjai:
Arsenic Alex: Goran Bregovic, a No Smoking és Emir Kusturica által teremtett boszniai művészi-zenei környezetben nevelkedett. A blues és a swing műfajában elért hazai sikerek után a modern lounge & jazz felé vette az irányt.
Haáz Imre: Eredeti stílusú szaxofonos. Dolgozott D. Nagy Lajos, Somló Tamás kísérőzenekaraiban és a nemzetközi sikerű Tóth Viktor jazz szaxofonossal.
Koloncsák Zsolt: Kivételes tehetségű zongorista, aki a klasszis nagybőgővirtuóz, Pege Aladár jazz zenekarának tagja volt.
Mezőfi István: A blues és a jazz műfaj egyik legjelentősebb magyar dobosa. Híres formációk legendás alakja, így a magyar blues-boogie műfaj élenjáró zenekarának számító Palermo Boogie Gang tagja.

A zenekar tagjai vendégként olyan kiemelkedő külföldi előadók társaságában léptek fel, mint B.B. King, Junior Wells, Larry Garner, Big Jay McNeely, Robben Ford és a Ten Years After.


„Sir” Oliver Mally: Ol’ Dogs Nu Yard
2010-04-14 | kritika


A 2010-es év kettős jubileumot hozott „Sir” Oliver Mally részére, hisz immár 25 éve áll a színpadon és 20 éve alakította meg zenekarát, a Blues Distillery-t.
Az eltelt évtizedek zenei termékenységét mutatja, hogy a gitáros-énekesnek az évi kb. 150 koncert mellett közel húsz lemeze jelent meg, volt úgy, hogy egy éven belül két albumot is készített. Ez utóbbi igaz az idei évre is, mivel az Ol’ Dogs Nu Yard című szólólemeze mellett szeptemberre várható a Blues Distillery új CD-jének megjelenése.
Az új albumon található tíz dal többsége Mally óriási repertoárjából került kiválasztásra, így ezeket már hallhattuk korábbi lemezein. Az egyetlen feldolgozás nóta Lou Reed Perfect Day című dala, míg a Bluebird és a Same Old Story / Same Old Song Martin Moróval közös szerzemény - Moro komplex munkát végzett, hisz a dalszerzés mellett vendégzenészként és producer minőségben is fáradozott az album megszületésén.
A CD többnyire lassú tempójú szerzeményeket tartalmaz, hangulatát valamiféle melankolikus hangvétel hatja át. Az osztrák muzsikus technikás, de virtuozitásra nem törekvő gitárjátéka, nagyszerű éneke és mély érzelmi hátteret sugalló előadásmódja különleges élményt nyújt a zenehallgató számára.
 „Sir” Oliver Mally egy nagyon színvonalas jubileumi albummal ajándékozott meg bennünket - nyugodt szívvel mondhatjuk reá, olyan mint a jó bor, az idő múlásával egyre jobb.

office-4music, 2010

hoati


Village Lizards, egy egyéni hangú trió
2010-04-12 | hír


2009 decemberében Besenyei Csaba (Big Fat Chubby And The Swamp Busters), Nagy Szabolcs (Muddy Shoes, ex-Hobo Blues Band) és Pengő Csaba (Muddy Shoes, ex-Pribojszki Band) gondolt egy merészet és létrehozta a Village Lizards nevű zenekart.
Ők hárman jól ismerik egymást, mivel évekig zenéltek együtt különböző formációkban, végigjátszva Európa legtöbb országának jelentős fesztiváljait. A trió repertoárja igen széles skálán mozog, jó néhány világslágert és saját kompozíciót játszanak igényes, egyéni hangzásban - ilyen hangszer összeállítású zenekar hazánkban eddig még nem létezett. A szájharmonika, zongora, nagybőgő és az ének adta hangszerelési lehetőségeket igyekszenek maximálisan kihasználni és szórakoztató koncertekkel kiszolgálni a közönséget.
A zenekar április 23-án Békéscsabán, majd május során Szegeden és Budapesten lép fel.

hoati


Nick Moss: Privileged
2010-04-09 | kritika


Van az úgy, hogy egy zenész, egy zenekar úgy érzi, hogy az adott műfajban, az adott körülmények között szinte mindent elért, s váltania kell. Sok lehetőség kínálkozik ilyenkor, ami sok csapdát is rejt. Kevesen vannak ugyanis, akik a zenei önazonosságuk megőrzése mellett az új produkciójukkal is eredetit, egyedit alkotnak.
A hírek szerint egy rövid (?) kitérőre vállalkozott Nick Moss is, akinek hét Chicago blues album, két Blues Blast Music Award díj és tizenhat Blues Music Award nevezés után zenei pályája új irányt vett. Azonban szeretném nyomban leszögezni, megijednünk nagyon nem kell.
Nick Moss-t mielőtt találkozott volna Jimmy Rogers-szel, Jimmy Dawkins-szal és Lurrie Bell-lel, olyan előadók zenei munkássága nyűgözte le, akik azonos gyökerektől indultak el, s zenéjüket az adott kor szellemének megfelelően keményebben, rockosabban játszották. A közös alap a Mississippi Delta blues, az előadók a Led Zeppelin, a The Allman Brothers Band, a Free, Jimi Hendrix, a ZZ Top és a Cream voltak.
Mindezekből következik, hogy az ez év márciusában megjelent Privileged lemezzel Nick egy rockosabb, blues-rockosabb irányba mozdult el. Az okot sejthetjük, rajongói táborát szeretné ezáltal bővíteni, és nevét még ismertebbé tenni.
A tracklistát végigböngészve rögtön találunk pár ismerős számot, ilyen a Louise (Howlin’ Wolf dala), a Politician (ezt a Cream zenekar szerezte és játszotta, nem is akárhogy) és a For What It’s Worth (Stephen Stills szerzeménye).
Az énekes-gitáros gyökeresen új megoldásokat nem keresett, a ’60-as, ’70-es évek zenéjét éli, teljesíti ki, menti át szellemi és megnyilvánulásbeli eszközeit birtokba véve. Ott folytatja, azt a részét ragadja meg, ami a legéletrevalóbb, a legmeggyőzőbb volt. A lemez végig egységes, a CD-n gyakrabban, hangsúlyosabban sejlik fel a Cream zenei világa.
Zárásként elmondható, igaz hogy nem sikerült a legjobb anyagát megalkotnia Nick Moss-nak, azonban sikerült egy személyes világot létrehoznia az új lemezén.

Blue Bella Records, 2010

Turista


Vadvirágok, Eric Sardinas és más bluesolások
2010-04-05 | kritika


A Vadvirágok Blues Band hazatért első nagyszabású turnéjáról, ami bátran mondhatjuk, hogy eléggé nagy sikerrel zárult. Vázolom a tényleges adatokat: 4 ország, 10 koncert, 1 nemzetközi sztár, kb. 3000 km.
Nem volt zökkenőmentes az indulás, mivel a gitáros otthon felejtette az útlevelét. Ennek ellenére sikeresen megérkeztek a fiúk Pécsre, majd egy kellemes kis koncert után célba vették a szerb határt. Kisebb döccenők után következett Zenta és a méltán híres Mojo Club, a turné egyik felejthetetlen koncertje. Mindenki nagyon kedves volt a bandához, nagyon értették és élvezték a bluest. Hatalmas buli volt.
A csapat egy kemény utazás után érte el Szófiát és turnéjuk fő állomását, a Sofia Blues Meetinget Eric Sardinas-szal. A klub, amiben játszottak körülbelül 500 férőhelyes volt és aznap tele is lett. Az este kezdéseként egy pre-war blues duó mutatkozott be. Majd a Vadvirágok következtek, akik nem voltak teljesen ismeretlenek a bolgár közönségnek, mivel nem első ízben jártak Bulgáriában. Igazi Blues 'N’ Roll hangulatot varázsoltak régi klasszikusok egyedi interpretálásával, és a közönség nagy meglepetésére, saját magyar nyelvű számaikkal. A fiúk után következett Vasko The Patch nemzetközi hírű blues zenész egy fergeteges rhythm and blues repertoárral.
Ezek után eljött az est fénypontja, Eric Sardinas and Big Motor, egy iszonyú robbanékony, elvarázsoló és persze felpezsdítő műsorral, amitől mindenki dobott egy hátast. Nagyon nagy élmény volt egy ilyen világklasszist élőben látni. Már magában hatásos volt a dobro gitár Marshall erősítőre kötve és kihajtva.
Az este megkoronázásaképpen közös blues jam sessionnel búcsúztak a zenészek, ahol a Vadvirágok Blues Band összes tagja együtt zenélhetett Eric Sardinas-szal. Két dob, két basszusgitár és persze számtalan gitár. A koncert utáni vacsorán sikerült jó barátságba kerülni Eric Sardinas-szal, ami örök emlék mindenki számára.
Ezek után a csapat indult tovább Bulgáriába, majd Romániába, ahol meglátogatták a Bukaresti Magyar Kulturális Intézetet és a méltán híres Green Hours Jazz Clubbot. A turné záróakkordjaként Kolozsvárott léptek fel egy igazi egyetemi klubban, a Soul Clubban, ahová a banda nemsokára visszatér.
A fiúk fáradtan, de sok élménnyel tértek haza és várják az újabb utazást, amire nem is kell olyan sokat várniuk…

Suba Attila


Dave Arcari: Got Me Electric
2010-04-02 | kritika


Mivel Dave Arcari személyében egy olyan előadó lemezét mutatom be, aki hazánkban kevésbé ismert, ezért szeretnék némi információval szolgálni a gitáros-énekes pályafutása iránt érdeklődőknek.
A glasgow-i muzsikus első akusztikus gitárját 19 évesen vásárolta. Két évre rá megalakította első zenekarát, a Summerfield Blues-t, mellyel 1993-ban az Edinburgh Jazz & Blues Festivalon megnyerték a Scottish Blues Band Of The Year címet. A formáció Devil & The Freightman címmel egy CD-t készített, majd 1996-ban feloszlott.
Dave 1997-ben Radiotones névvel új bandát hozott létre. Négy lemezük jelent meg, melyeket az Egyesült Királyság mellett világszerte szívesen játsszák a rádióadók. A Radiotones a mai napig létezik, igaz évente csakis néhány alkalommal lépnek fel.
Dave Arcari jelenleg szóló előadóként évi több mint 150 koncertet ad, fellépett már többek között Finnországban, Észtországban, Franciaországban és Németországban is. Bemutatkozó EP-je Blue Country Steel címmel 2004-ben jelent meg, melyet két-két EP és CD követett.
Új lemeze, a Got Me Electric saját szerzemények mellett Frankie Miller (One More Heartbreak), Blind Willie Johnson (Soul Of A Man) és Robert Johnson (Walkin’ Blues) dalait tartalmazza, míg a Parcel Of Rogues Skócia nemzeti költőjének, Robert Burns-nek megzenésített verse.
Arcari hangját whisky-áztatta, slide gitárjátéka agresszív és dinamikus, a zene pedig a tőle megszokott punk és rockabilly stílusjegyeket is tartalmazó háború előtti Delta blues.
A skót zenész személyében egy remekül éneklő és kiválóan gitározó előadót ismerhetünk meg, akinek a produkciója a világ bármely táján képes gyorsan felvillanyozni a koncertlátogató közönséget.

Buzz Records, 2009

hoati