Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

Hendrix Project
vendégek:
Tóth János Rudolf,
Szász Ferenc,
Kardos Dániel,
Keszei Krisztián
2017.11.24.


XIII. Jazz-Blues Jamboree
2017.11.25.


10. Boogiefeszt

2017.12.09.


Ian Siegal Band
2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Archívum

Koncertek májusban
2011-04-30 | koncertajánló


Benkő Zsolt & Garda Zsuzsa duó
2011. május 12. – Budapest, Rock Randevú

Blues B.R.Others Show
2011. május 20. - Budapest, Old Man's Music Pub
2011. május 22. – Szeged, Árpád tér

Blues Bell
2011. május 19. – Szeged, Borfesztivál

Blues Floor
2011. május 07. - Sopron, Experience Rock Klub & Söröző
2011. május 28. - Budapest, Old Man's Music Pub

The BLUESBERRY Band
2011. május 06. – Budapest, Budapesti Pálinkafesztivál – vendég: Muck Ferenc, Pribojszki Mátyás, Ferenczi György
2011. május 07. – Veszprém, Óváros tér

Blúz tér 10
2011. május 03. – Budapest, Gödör Klub
2011. május 12. - Budapest, Könyvtár Klub

Boll Weevil Folk Blues Gang
2011. május 31. – Budapest, Bonyai Étterem

Bőrgyári Capriccio
2011. május 01. – Budapest, Orczy kert

Colombre Band
2011. május 01. - Budapest, Orczy kert
2011. május 21. – Budapest, Nemzeti Múzeum
2011. május 21. – Pápa, Teddy Bear Café Rock & Roll Club

Deák Bill Blues Band
2011. május 01. – Budapest, Kőbányai Barátság Park
2011. május 04. – Szombathely, Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ
2011. május 06. - Budapest, Old Man's Music Pub
2011. május 09. - Budapest, Zöld Pardon
2011. május 13. - Budapest, Josefina Blues Bell
2011. május 17. - Budapest, Old Man's Music Pub
2011. május 20. - Gyál
2011. május 21. – Kecskemét, Drink 44
2011. május 27. - Kiskunhalas
2011. május 28. – Ráckeve

Fat Cat Band
2011. május 10. - Budapest, Gödör Klub - Blues Junior Breakdown Vol. 6 – vendég: Patrick McMullan
2011. május 19. - Budapest, Pecsa Cafe Étterem és Kávézó

Hobo
2011. május 10. – Budapest, Polo-Pub Söröző Korcsma

Jambalaya
2011. május 27. – Székesfehérvár, Petőfi Mozi Music Club

Living Blues Project
2011. május 07. – Budapest, Rézmál Kávézó

The Mayer's (John Mayer Cover Band)
2011. május 10. - Budapest, Gödör Klub
2011. május 12. - Budapest, Silenus Pub

Palermo Boogie Gang
2011. május 08. - Budapest, Old Man's Music Pub

Pribojszki Trió
2011. május 27. – Budapest, Cafe Cinema

Rambling Blues Trió
2011. május 13. - Budapest, Cafe Cinema
2011. május 21. – Szeged, Borfesztivál

Rézangyal
2011. május 07. – Budapest, Rézmál Kávézó

S-Modell
2011. május 06. - Pecsa Cafe Étterem és Kávézó

T. Rogers
2011. május 06. - Budapest, Fregatt Music Pub
2011. május 13. - Budapest, Fregatt Music Pub
2011. május 14. - Budapest, Fat Mo’s Music Club
2011. május 20. - Budapest, Fregatt Music Pub
2011. május 27. - Budapest, Fregatt Music Pub

Takáts Tamás Blues Band
2011. május 01. - Berettyóújfalu
2011. május 01. – Nyíregyháza, Inter Café
2011. május 09. – Budapest, Mikroszkóp Színpad
2011. május 10. – Budapest, Mikroszkóp Színpad
2011. május 13. - Kazincbarcika
2011. május 14. - Tiszavasvári
2011. május 14. – Budapest, Nagy Levin Étterem
2011. május 14. - Süttő
2011. május 26. - Budapest, Old Man's Music Pub
2011. május 27. – Hajdúböszörmény

Tenderfoot Blues Unit
2011. május 02. - Budapest, Instant
2011. május 20. – Budapest, Hegedűs Klub Kávézó

Tengs-Lengs
2011. május 06. – Érd, Blues Tanya
2011. május 14. - Budapest, Fészek Művészklub
2011. május 27. - Budapest, Pecsa Cafe Étterem és Kávézó
2011. május 28. – Békéscsaba, Open Doors Bar
2011. május 29. – Ráckeve – VI. Ráckevei Motoros Találkozó

Tom White és Barátai
2011. május 11. - Budapest, Pecsa Cafe Étterem és Kávézó
2011. május 13. - Balatonalmádi
2011. május 21. – Szekszárd, Rock & Roll Bistro

Török Ádám & Horváth Misi & Závodi János
2011. május 05. – Budapest, Városligeti Sörsátor
2011. május 19. - Biatorbágy, Cafe Chaplin (Faluház)

Török Ádám és a Mini
2011. május 01. - Budapest, Tabán

Török Ádám és a Misi
2011. május 01. - Budapest, Orczy kert
2011. május 06. – Győr, ETO Park - Mandelka Cafe

Tűzkerék xT
2011. május 01. – Esztergom, Mária Valéria híd

Vadvirágok Blues Band
2011. május 05. – Budapest, Gödör Klub - Blues Junior Breakdown Vol. 6 – vendég: Fehér Géza

VasZoli & Moldován Gyula
2011. május 26. - Budapest, Zöld Macska

VasZoli & Özséb
2011. május 14. - Budapest, Zöld Macska

White Coffee Blues Band
2011. május 20. - Budapest, Fat Mo’s Music Club
2011. május 26. - Budapest, Silenus Pub & Rézangyal Bisztró

Összeállította: hcs


Film készül Tóth János Rudolfról
2011-04-28 | hír


Tóth János Rudolf a hazai könnyűzenei élet egyik meghatározó, ugyanakkor szerényen a háttérbe húzódó alakja számos lemezen szerepelt már előadóként és szerzőként egyaránt. Saját hanganyagot hosszú ideig nem tudhatott magáénak, mígnem 2009-ben Hetesi Péter Pál ötletének, s kitartó biztatásának köszönhetően megjelent a Boldog-szomorú blues címet viselő albuma.

„Végtelen utakon, végtelen nyugalom"

Lassan közeleg jelenlegi zenekarával, az Ütött-kopott angyallal készített második CD-jének a kiadása, mely kapcsán megörökítik a muzsikálás mellett a Kőbányai Zenei Stúdióban tanító gitáros-énekes életének egy szeletét. De erről inkább olvassuk az elképzelés mozgatórugójának, Hetesi Péter Pálnak sorait: „A tegnapi napon Bán István (Unlimited Pictures) és Hetesi Péter Pál/G3 (DiSfish Records) megállapodást kötött Trendetlen címmel dokumentumfilm megalkotásáról. Ez az ízig-vérig blues mozi Tóth János Rudolf triójának, az Ütött-kopott angyalnak a sorsát követi majd nyomon az Ösvény az éjszakában című lemez megjelenésétől kezdve. Filmünket ajánljuk mindazoknak, akik már szeretik a bluest, és azoknak, akik még nem ismerik, vagy nem tudnak róla eleget, de nem a csatornapatkányok és pókzabáló celebek dáridójára kíváncsiak, hanem a valóságra. Vállalkozásunk első számú internetes baráti hadereje, a Blues van. Elsőként mindig innen értesülhetnek a blues barátok, mi merre hány méter...”

hoati


Rézangyal, Living Blues Project és Pribojszki Mátyás a Rézmálban
2011-04-24 | koncertajánló


Rézangyal, Living Blues Project
Vendég: Pribojszki Mátyás
Budapest, Rézmál Kávézó
2011. május 07.


Május 7-én a blues kap főszerepet Budapest egyik közkedvelt klubjában, a Rézmál Kávézóban.  Az esten közös koncertet ad a Bornemissza Ádám – Benkő Zsolt vezette Rézangyal zenekar és a Living Blues Project, élén Radovics László Kyruval. Hogy tovább fokozzák a zenei élményt, erre az alkalomra meghívták a kontinens egyik legismertebb és legelismertebb magyar szájharmonikását, Pribojszki Mátyást.





miX&dorp: Blues + Beat
2011-04-20 | kritika


Számosan akadtak olyanok, akik az új korok kihívásainak megfelelően kísérelték megújítani a több mint száz éves múltra visszatekintő blues zenét. A próbálkozások közül mindenképpen érdemes megemlíteni R.L. Burnside, Chris Thomas King, Skip "Little Axe" McDonald munkáit, vagy éppen a Fat Possum New Beats From The Delta című válogatás albumát.
Hasonló kaliberű kezdeményezés Jan Mittendorp miX&dorp művésznéven kiadott, remix-eket tartalmazó CD-je. A holland Black & Tan Records főnöke a közelmúltban megjelent hanganyaghoz dalokat a lemezkiadója égisze alatt megjelent felvételekből válogatott. A korongra így Boo Boo Davis, Big George Jackson, Billy Jones, Harrison Kennedy és Roscoe Chenier szerzeményei kerültek. A régi és az új ördögi kombinációját tartalmazó darabokban a blues elektronikával keveredik, dubos effektek és samplerezett loopok jellemzik a Mittendorp által létrehozott zenei világot. A nóták többsége alaposan átalakult, a tételekre jellemző arányok eltolódtak, sokszor rá sem lehet ismerni a kiinduló, „update-elt” dalokra.
Érdemes esélyt adni e nyers, kreatív energiától duzzadó albumnak, mert különben olyan élményekről maradhatunk le, amelyek képesek ízlésünket formálni, látókörünket növelni.

Black & Tan Records, 2011

hoati


Blues van, babám - Hard Rock Cafe Budapest
2011-04-18 | névjegy


Hol park állott, ma romhalom… De nekünk akkor a Budai Ifjúsági Park maga volt a Hard Rock Cafe Budapest. Mire én odaértem, már farmerban is be lehetett szambázni, és a rendezők se pofozkodtak nyakra-főre, mint a hatvanas években, amikor „egy Rajnák nevű klubvezető” (idézet by Cs. T.) személyesen osztotta a maflásokat, ha úgy diktálta a demokratikus centralizmus. Húsz kemény forint volt a zsuga, ezért általában két-három zenekart lehetett megkagylózni egy este. A Loksit és az Omegát leszámítva mindenki tette tiszteletét. Baltakezű basszerek, krampácskirályok, toroktornászok, gitárgavallérok és billentyűbajnokok minden mennyiségben.
A pórnép a nézőtérről biluxolt, csápolt, anyázott, netán a játékteremben adott a flippergépeknek (2 forint öt golyó). Olcsó és híg volt a Kőbányai Világos, játszott még a jaffa - málna előretolt ékpár, zsíros deszka is akadt a helyi érdekeltségű ittasellátóban. Persze az igazi spílerek maguk csempészték be a költséghatékony Kocsis Irmát és az esedékes háztáji kerítésszaggatót: napközben pakolták a női WC tartályaiba a nedűt, onnan izzították elő estére…
Hernyó, kox, fű, haska akkor még nem játszott, vagy csak alig. Öreg zenészlegenda, hogy az első nagyobb adag joe az Osibisa együttes közbejöttével látogatta meg a Magyar Népköztársaságot.
Az arisztokráciának meg ott volt a terasz, ahová magamfajta csak akkor avázkodhatott be, ha muzsikus volt, újságíró, netán zenekari csajtagozat. Nem volt kétséges, ott a helyem. Hallgatni akartam, miről vaker Szűcs Totya Vikidállal, Som Révésszel, Tátrai Frenreisz Karesszal és Papp Tyotyóval. Mint hírlett, igen pöpec azon a tájon a resztelt máj…
Benne akartam lenni a brigádban. Hátramenni bál után az öltözőbe. Tudni a frankóságot. Pengének lenni és nem halnak.
Nagyon nagy pályának tűnt innen lentről az ott fent. Félistenekre néz így a dór pásztorkölök az Olümposz tövében…
A Mennyekbe vezető lépcső aljában ütöttem rajta eccer Czippán Györgyön, az Ifjúsági Magazin főszerkesztő-helyettesén. Szekrényem faláról hiányzott az IM HBB posztere, olyan gyorsan elkapkodták azt a számot a körtéri Gombánál a standról.
Gyere be a szerkbe - bólintott -, van még. Dohánynegyven…
A szerkesztőségben épp Schuster Lóránt szobázott nála. Kérés nélkül dedikálta az esedékes P. Mobil posztert. A Vanilla Fudge-ot emlegette, meg az Iron Butterfly-t és Grand Funk Railroadot… Na ja, persze, ez nem Dschinghis Khan, ezeket sose fogja nyomni a Vasárnapi koktél… Szerette hosszan és indulatosan osztani az észt. Elfogadható szónok volt, gyorsan kapcsolta az ötödik sebességet, hatékonyan keverte a szlenget a saját gyártású szlogenekkel. Volt érzéke a szójátékokhoz. Kis híján csuklási roham jött rám, hogy ismerhetem személyesen.
(Akkor remek műsornak tűnt. A bölcsesség kútfőjének. Később kétes frissességű áskálódásnak. Végül antiszemita szájhőscincérségnek. Nem fontos. Vagy éppen hogy csak… Mint ahogy maga Lóri sem túl lényeges. Köze nem volt a blueshoz. Túl azon, hogy ő noszogatta Földest, csináljon saját bandát, amelyiknek majd el lehet sózni a földkerekség legtrágyább hangcuccát… A rock örök és elpusztíthatatlan!)
Miután Schuster félmagasan balra elhúzott a zsinagóga irányába, kiderítettük Czippánnal, hogy igen, ANNAK a Hetesinek vagyok a fia, aki a Pest Megyei Hírlapnál volt mutációs szerkesztő…
Mertmiért?
Indul egy újságíró tanfolyam. Ha érdekel… Kicsit még szarozik vele a kiszbizottság, de sebaj. Itt a jelentkezési lap…
Nem érdekelt. De kitöltöttem.
A legszebb kérdés így szólt: volt-e tagja fasiszta, irredenta, hungarista szervezetnek a felszabadulás előtt?
Megnézzük a mi merre hány métert. Ha nem fajin, tipli…
Első alkalommal kiderült, per momentán adminisztratív létszámstop van érvényben központilag, tehát nem csak hogy bérszámfejtőt tilos fölvenni, de skríblert is. Ettől persze - toldotta meg Czippán -, aki nagyon akar, az úgyis firkász lesz…
Hát akkor rajta, ha már úgyis tilos.
Elvégre szerkesztőségben nőttem föl és nyomdában. Fogalmazni meg már akkor sem volt egy komoly vasziszdasz.
Betettem a lábam a küszöb és az ajtó közé, amely a színfalak mögé vezetett. Ez volt az első lépés, hogy soha, de soha ne lehessen belőlem rendes ember…
Hát nem is lett…
Sors bona, nihil aliud.
Navigare necesse est.
Sic itur ad astra…

Hetesi Péter Pál/G3


Ha bluesban úszol…
2011-04-16 | beszélgetések


Bluesban úszol címmel jelent meg az immár 16 éves Blues Bell zenekar első CD-je. Az élő zenei klubokban sikeresnek mondható formáció egyik alapítóját, Török Pétert kérdeztem a zenéről, a lemezükön szereplő számokról és egyéb terveikről.

hcs: Mi volt az a momentum az életedben, ami alapján úgy döntöttél, hogy a blues-zal szeretnél foglalkozni? Honnan az elköteleződésed?
Török Péter: Konkrét, sorsdöntő pillanatra nem emlékszem, valószínűleg momentumok sorozatáról beszélhetünk az elkötelezettség kapcsán. Az már kisgyerek koromban magától értetődő volt, hogy valamilyen formában muzsikával fogok foglalkozni, hiszen a zene családtag volt nálunk, lévén szüleim klasszikus zenészek. A blues iránti szeretet talán akkortól kezdett erősödni, amikor 11-12 éves koromban a gitárt választottam fő hangszeremnek, így az akkori gitártanárom segítségével már „belülről” tapasztalhattam meg a műfajban lévő nyers erőt, a lüktetést, és a látszólag monoton formán belül lévő végtelen változatosság lehetőségét.

hcs: Tagja vagy a Blues B.R.Others Show-nak és a Blues Bell zenekarnak is. Mely felállás áll a közelebb hozzád?
T.P.: Nagyon nehéz a saját „gyermekek” között ilyen összehasonlítást tenni. A két zenekar alapvetően eltérő jellegű, az előbbi egy nagyobb létszámú, a színpadi látványra, megjelenésre, koreográfiára is hangsúlyt fektető, így egy kicsit talán populárisabb, jobban eladható produkció, míg az utóbbi egy intimebb hangulatú, kevésbé kötött műsor, ami elsősorban kisebb helyeken, klubokban működik jól, és ahol a zene, illetve az improvizáció valamivel nagyobb teret kap. Ha mindenképpen választanom kellene, a Blues Bellre voksolnék, mivel a kettő közül ez a régebbi formáció, saját dalok is helyet kapnak a programban, és a Blues B.R.Others Show gerincét is ez a zenekar alkotja.

hcs: Ez évben jelent meg a Bluesban úszol című Blues Bell CD. Mesélnél erről?
T.P.: Régi adósságunk volt már ez a CD a rajongók és saját magunk felé is. A Blues Bell 1994 óta folyamatosan működik, de eddig inkább az élő fellépésekre helyeztük a hangsúlyt. Ez nyilván a műfaj sajátosságai miatt alakult így, hiszen az improvizációt is magában hordozó zenei stílusok elsősorban élő közegben működnek jól. A rajongók kitartó unszolása, a saját magunkban feltámadt ilyen irányú igény, és nem utolsó sorban támogatóink segítsége azonban arra ösztönzött bennünket, hogy kilépjünk a koncertzenekar státuszból, és a Blues Bell elmúlt 16 évét egy saját CD elkészítésével összegezzük. A CD-n közreműködő zenészek: Hrabovszky Tamás – ének, szájharmonika, doromb, Török Péter – gitárok, Wilhelm Gábor – basszusgitár, Szabó Csaba – dob, Gulyás Levente – billentyűs hangszerek. A felvételek Budapesten, Kecskeméten és Szegeden készültek, úgyhogy elég mozgalmas időszakon vagyunk túl. Elég rendesen kihasználtuk az internet adta lehetőségeket is, előfordult, hogy egyszerre két különböző városban is folyt a felvétel, majd a sávokat elektronikus úton küldtük át a stúdióba.
A lemezen saját szerzemények és feldolgozások is szerepelnek, amelyek közül a korábbi megszólalásukhoz képest jó párat leporoltunk, áthangszereltük és a mostani zenei elképzelésünkhöz igazítottuk őket. Jó néhány zenei elképzelés, ötlet megvalósítására nem maradt időnk, pedig pont ezekkel a nüansznyi apróságokkal, „okosságokkal” szerettük volna még egyedibbé tenni a hangzást. Mindezzel együtt a lemez jól szól, élvezhető, a kimaradt ötleteket pedig majd a legközelebbi felvételeknél megvalósítjuk.

hcs: A számok között kevésbé bluesos feldolgozásnóták is helyet kaptak, amik a külső szemlélőnek akár idegenként is hathatnak. Miért pont ezek?
T.P.: Lehet, hogy meglepően hangzik, de én nem egy echte blues lemezt szerettem volna készíteni. Az elmúlt 16 év alatt a blueson kívül sok más stílus is hatással volt a zenénkre, ez a repertoárunk változásán és a saját számok hangzásán is jól érezhető. Valóban, a CD-n vannak olyan dalok, amelyek első hallásra nem tuszkolhatóak bele az autentikus blues dobozába, de ha kicsit távolabbról nézzük a műfajt, ha kicsit tágabban értelmezzük a „bluesságot”, ezek a dalok hangulatukkal, esetleg mondanivalójukkal jól beilleszkednek a programba. Pontosan azért válogattuk be a repertoárba és „bluesbellesítettük” őket, mert úgy éreztük, alkalmasak arra, hogy a műsorunkat színesítsék, változatosabbá tegyék anélkül, hogy valami nagyon más, tőlünk esetleg idegen irányba menne el a zenekar. Nem utolsó sorban pedig szeretjük is ezeket a számokat, és úgy tűnik, a közönség sem bánja, ha egy kicsit más zenei területeken is kalandozunk.

hcs: Mit jelent számodra a lemezkészítés? Összegzés, kifejezésmód?
T.P.: A CD készítésének egyik célja az volt, hogy a zenekar működésének elmúlt másfél évtizedéről egy lenyomatot készítsünk. Ezt tulajdonképpen tekinthetjük egy összegzésnek is. A lemezkészítés folyamatát, főleg a stúdiómunkát nagyon izgalmas dolognak tartom. Az ember megfelelő körülmények és elegendő idő esetén rendesen meg tudja tornáztatni a kreatív energiáit, ami nálunk többek között azt is jelentette, hogy a koncerteken régóta játszott számok egy részénél a megszokott hangszereléstől eltértünk, a hangzást kicsit dúsítottuk, így ezek a dalok eddig még nem hallott új formában jelentek meg. A végső megvalósításhoz persze a zenekartagok nagyfokú együttműködésére és kompromisszum-készségére van szükség, hiszen sokszor eltérő elképzeléseket kell egy mederbe terelni. Ilyen szempontból a lemezkészítés csapatépítő tréningnek sem utolsó.

hcs: A lemezkiadás összeomlóban van. Mennyire érint ez most titeket?
T.P.: A Bluesban úszol teljes egészében szerzői kiadás, elsősorban promóciós célokra készült, így hivatalosan kereskedelmi forgalomba sem került. Emiatt jelenleg ez a probléma nem igazán érint bennünket, de a következő lemezanyagnál nekünk is el kell gondolkodnunk a kiadás és terjesztés különböző formáiról. Szerencsére a CD kiadás mellett ma már vannak alternatív módszerek, amikkel el lehet jutni a hallgatósághoz, ez ügyben érdemes a külföldi példákat tanulmányozni, ott elég jó hatékonysággal alkalmazzák ezeket. Ami sokkal inkább érint bennünket, az a koncertlehetőségek érezhető csökkenése. Sajnos egyre kevesebb hely engedheti meg magának, hogy élő fellépéseket szervezzen, pedig tapasztalataink szerint a szervezők, klubtulajdonosok és a persze a közönség részéről is változatlan az igény ezekre a programokra.

hcs: Az elmúlt hetekben volt a lemezbemutató koncertetek. Hogy sikerült?
T.P.: Kösz szépen, nagyon jól sikerült. Egy olyan helyen tartottuk ezt a lemezbemutatót, ahol még soha nem játszottunk, úgyhogy nem tudtuk pontosan, mire számítsunk. Hál’ istennek jó sokan eljöttek, pótszékes-pótasztalos buli lett a dologból, és sok olyan rég nem látott arc is megjelent, akivel hosszú évek óta nem találkoztunk. A zenekart ezen az estén Gulyás Levente barátunk is erősítette, aki billentyűsként a CD-n is közreműködött, és nagyfokú profizmusával segítette a megszólalásunkat.

hcs: Az elkövetkező időszakra milyen terveitek vannak?
T.P.: Elsősorban továbbra is minél több koncertmeghívásnak szeretnénk eleget tenni, ehhez ez a CD nagy segítség, hiszen célzottan tudunk a szervezőkhöz eljutni. Lassan elindul a fesztiválszezon, remélhetőleg sok helyen megfordulunk majd. A hazai bulik mellett külföldi koncertek is szerepelnek a terveink között, többek között egy osztrák-német utat szeretnénk nyélbe ütni. A fellépések mellett természetesen gyűjtögetjük az ötleteket egy újabb CD anyaghoz, nagyon reméljük, hogy a következő lemez kiadására nem újabb 16 év múlva kerül sor.

hcs


Todd Sharpville: Porchlight
2011-04-14 | kritika


Ki ez az ember? – tettem fel magamnak a kérdést Todd Sharpville zenéjét először meghallva. Neve csengése alapján származhatna a Mississippi deltájából, zenéje a három királyok – Albert King, B.B. King, Freddie King – muzsikáját idézi, szövegei Bob Dylan és Buddy Guy dalszövegeire emlékeztetnek, s emellett csupa-csupa lélek. Nos, személyében egy angol nemesi családból származó muzsikust tisztelhetünk, aki ugyanúgy bírja Joe Cocker szimpátiáját, mint B.B. King elismerését, de a legtöbbet mégis Hubert Sumlin szavai mondanak róla: „Todd a legjobb brit gitáros, akit Peter Green óta hallottam.”
Az utóbbi években meglehetősen viharosan alakult a zenész magánélete: keresztülment egy váláson, alaposan megviselte őt a gyermekeitől való elszakadás hosszúra nyúlt procedúrája, majd egy rövid időre idegösszeomlással kórházba is került. Már-már kezdtek a dolgok jóra fordulni, amikor az apja a Porchlight album felvételének a felénél váratlanul meghalt. Szomorú történet ez… Mindezek hatására a 2010-ben megjelent lemeze egy élettapasztalattal, szenvedéssel teli, ihletett munka, amit édesapja emlékének ajánl. Az első CD-n szereplő hét számban a házasságról, a szétmálló családról, a saját démonaival való küzdelemről mesél. A második CD egy változatosabb munka, itt a blues műfaj sokszínűségét mutatja meg. A két korongon hallható zenét finom, árnyalt megszólalás jellemzi. A szerzemények intenzívek, szépen kivitelezettek, tisztán tagoltak, a zene a maga természetességében folyik tova. Todd énekhangja lírai, visszafogott, a szövegekkel harmonizáló. Mindezek tükrében nem meglepő, hogy az énekes-gitáros az egyik legkeresettebb dalszerző.
Összegzésként elmondható, a Porchlight egy revelatív hatású lemez, amit mindenkinek hallani kell!

M.I.G. Music, 2010

hcs


John-Alex Mason: Jook Joint Thunderclap
2011-04-12 | kritika


A harmincas évei közepén járó John-Alex Mason az egyesült államokbeli Colorado államban nőt fel. Tinédzserkorának meghatározó zenei élményeit a Led Zeppelin és Robert Johnson munkássága jelentették számára. Katonai szolgálati idejét Európában töltötte, ahol számtalan alkalommal utcazenészként muzsikált. A hadseregből leszerelve nem a tanult hivatásában, biológusként helyezkedett el, hanem az előadói karriert választotta.
Döntése helyesnek bizonyult, hisz 2001-ben megjelent a sokak által méltatott bemutatkozó lemeze, a Walking Tracks, és ugyanebben az évben megnyerte a Telluride Acoustic Blues versenyt is. Korábbi albumaihoz hasonlóan a legújabb, Jook Joint Thunderclap című korongján a tőle megszokott zenei stílus, gospel elemekkel átitatott Mississippi- és Hill Country blues található. A gitáros-énekes nem fél kockáztatni, új dolgokat kipróbálni, ezért a bevált one man band produkción felül közismert muzsikusokkal (Gerry Hundt, Lightnin' Malcolm, Cedric Burnside, Cody Burnside, Lionel Young, …) feljátszott nótákat is hallhatunk. A vendégzenészek különböző irányból érkeztek, így az elhangzó tételek csipetnyi modern ízt, multikulturális (rap, afrikai ritmus) hatást sem nélkülöznek. A saját szerzemények mellett Oscar Brown, Fred McDowell és Robert Johnson egy-egy dala is rögzítésre került.
John-Alex Mason-nek sikerült demonstrálnia, hogy az új évtizedben változatlanul eleven, izgalmas és karakteres előadó. Aktuális lemeze a blues nagyságok legjobb hanganyagaira emlékeztet, klasszikus album, amit – nem lehet kérdés - évtizedek múlva is hallgatni fogunk.

Naked Jaybird Music, 2011

hoati


Big Shanty: Collection
2011-04-10 | kritika


Az amerikai Big Shanty sajátos színfoltot képvisel a nemzetközi blues életben. A gitáros-énekes muzsikáját meglehetősen nehéz kategorizálni, hisz a kőkemény blues-rockot Delta blues-zal, funky-val és némi technóval keveri. Zenéjében leginkább Jimi Hendrix, Lonnie Brooks, Neil Young, Root Boy Slim és a White Stripes hatása érhető tetten.
Debütáló albuma 2004-ben World Of Trouble címmel jelent meg. A korong pozitív fogadtatásban részesült, azonban az átütő sikert a három év múlva piacra dobott Ride With The Wind hozta meg számára. A neves vendégmuzsikusok (Liz Melendez, Jack Hall, Col. Bruce Hampton, …) közreműködésével rögzített hanganyagot a Real Blues Magazine a ”#1 Blues Album Of 2007” díjjal jutalmazta. A CD húzódala, a háborúellenes Killing Fields öt hétig vezette a Blues Critic rádió slágerlistáját és ”Best Blues Song” címre is jelölték. A zenekedvelők több mint egymillió alkalommal töltötték le ingyenesen a lemezt a King Mojo Records oldaláról. Soron következő albuma, a Sold Out… meg sem közelítette elődje sikereit, de mégis elmondhatjuk róla, hogy fogós és jól összerakott, szerethető nóták gyűjteménye.
Idén Collection címmel az eddigi korongjain található szerzeményekből válogatva, valamint a House Of Jam-ben adott egyik koncertjének a részletét tartalmazó dupla lemez jelent meg. A death metal blues és a heavy metal funk jelzővel is illetett dalok közül személyes kedvenceim a Whisky Woman, a Killing Fields és a Born Up In Trouble. Lehet, hogy ezek a CD-k nem okoznak váratlan meglepetéseket Big Shanty pályafutását ismerőknek, de abban biztosak lehetünk, hogy a gitáros-énekes munkásságának gyöngyszemeit tárják elénk.

King Mojo Records, 2011

hoati


Radics Béla posztumusz kiadás
2011-04-08 | hír


Április 10-én a Moiras Records gondozásában jelenik meg Radics Béla posztumusz vinyl LP-je, 330 példányban korlátozva. Az album címe Dat-Ol'-Boogie-Man-from-Angel-Land. Radics Béla a 60-as évek végétől az első igazi gitárhős volt Magyarországon. 1968-ban a Sakk-Matt zenekarban találta meg saját hangját, később a Tűzkerék, a Taurus, az Alligátor, majd ismét a Tűzkerék együttesben játszott. Ez utóbbi formációt 1970-től 1982-ig, egészen haláláig vezette. Legnagyobb példaképei Jimi Hendrix és a Cream zenekar voltak, akiktől átvett feldolgozásait az évek során tökéletesre csiszolta. Saját dalai közül az először a Taurus együttessel előadott Zöld csillag vált emblematikussá. Nemcsak gitárosként és szerzőként, hanem énekesként és színpadi egyéniségként is emlékezetes marad rajongói számára. A most megjelenő LP a Tűzkerék és az Alligátor zenekarok demo felvételei mellett egy koncertritkaságot is tartalmaz, Radics vendégjátékát az Illés együttes klubjában.


Shemekia Copeland: Deluxe Edition
2011-04-05 | kritika


Shemekia Copeland a legendás texasi gitáros Johnny Copeland lánya 1979. április 10-én született New York Harlem negyedében. 11 évesen már részt vett édesapja a városban tartott koncertjein (először a The Cotton Clubban lépett fel, és a Too Stingy With The Love For Me című dalt énekelte), 15 évesen vele együtt turnézott. Az első albuma 1998-ban jelent meg, ezt azóta még négy követte.
Az Alligator Records-nál rögzített lemezei közül válogat az év elején megjelent Deluxe Edition. Mint minden ilyen összeállítás, ez is a korábban megjelent anyagok legjobb pillanatait, csúcspontjait gyűjti össze, de a művésznő további karrierjét ismerve elmondható akár az is, hogy a vadabb, „hangosabb” évek lettek dokumentálva. Az énekesnő zenéjében tükröződik apja texasi blues stílusa, de otthonosan mozog az akusztikus bluesban, a R&B-ban, és zenéje magán viseli Stax-soul nyomát is. Életkorához képest (ne feledjük, még csak 19 éves volt, amikor az első album készült) hangjában megkapó életbölcsesség esszencia hallható. Shemekia tiszta szívből, őszinte odaadással énekel, hangja magabiztos, érett, erőteljes. Bruce Iglauer nem bízott semmit a véletlenre, tévedhetetlen ízléssel választotta ki a lemezeken szereplő zenésztársakat. A megszólaló muzsikusok sokasága ellenére azonban nyoma sincs minőségbeli ingadozásnak. A dalok közül kiemelkedik a lélegzetelállító Ghetto Child, a funkys Better Not Touch, az akusztikus Beat Up Guitar, a balladisztikus Don’t Whisper és Salt In My Wounds, valamint a rockos hangvételű It’s 2 A.M., Wild, Wild Women és a Your Mama’s Talking. A CD-n egy karácsonyi szám is szerepel - a Stay A Little Longer, Santa a kiadó Alligator's Genuine Houserockin’ Christmas albumáról lett átemelve.
Shemekia Copeland egy igazi egyéniség, erről győz meg e gyűjtemény, de ezt már korábban is tudtuk.

Alligator Records, 2011

hcs


Blues van, babám - Ácskapocs és bőrkabát
2011-04-04 | névjegy


HBB koncertre eljutni nem volt egyszerű. Ahonnan lehetett kirúgták őket. Amilyen gyorsan csak lehet. Hobo sosem volt az a kimondottan bülbül szavú rózsa, hamar és pontosan küldte el a gyökkettőbe mindazokat, akik erre méltónak bizonyultak. Torok, tüdő, szókincs rendben. Kivált az újdondászokat nem állhatta, igaz a Kádár-kor újságírástudói sem bántak vele kesztyűs kézzel. Vagy az volt a baj, hogy rendszerellenes, netán fasiszta, hol meg az, hogy ja, neki könnyű, káder-fattyú, a faterja belügyminiszter-helyettes volt…
A Metró Klubba, ahová a MOM-ból emigráltak, az Istennek sem lehetett bejutni. Olyan vaskos tömeg gyűlt össze, mint jobb március tizenötödikei fennforgásokon. Nem kellett hozzá sok, hogy a bejárati üvegajtó megadja magát. Fél lépéssel mellettem hullott szilánkokra, de az Istenek vigyáztak rám, karcolás se ért. Egyszemélyes kamikáze kommandó voltam, eszembe se jutott, hogy lemaradhatok a buliról. Sokadmagammal az udvaron át támadtunk. Kétségbeesetten ordítoztunk az öltöző rácsos ablakán át a bandának, a mi bandánknak, ők meg integettek, hogy nincs egy talpalatnyi hely se… A legelszántabbak a kupolán át igyekeztek célt érni. Ki tudja, honnan került ácskapocs, de annyi biztos, szépen, akkurátusan föltépték vele a tűzoltó ajtót. Balhészag kezdett lenni. Olyan masszív agresszió sűrűsödött össze azon a néhány négyzetméteren, hogy jobbnak láttam télakra venni a figurát. Már a kapualjban jártam, amikor a fakabátok első hulláma bezúdult a Dohány utca felől. Szűk volt a keresztmetszet, semmi oszlatóék, csak özönlöttek befelé, mint a janicsárok Eger ostromakor a katakombákon át.
Olyan hirtelen kerültek elő, hogy még összeszarni is elfelejtettem magam. Bekapcsolt a robotpilóta, mozdulataim hatékonyak voltak, és egyszerűek. Jóravaló amerikai focistaként cikáztam át a jardok sűrűjén. Az utóvéd egyik pribékje sózott rám mindössze egyet gumibotjával. Meg se kottyant. Ötvenes évekből származó bőrkabát volt páncélom. Farkas Mihály egyik testőrétől örököltem, tizenhat kilót nyomott… Touch down.
Hogy a hormon-hibridek mit műveltek a hátam mögött, nem láttam. De azért volt róla fogalmam. Az ártatlanság korának ott a Síp utca sarkán egyszer és mindenkorra vége lett. Már nem emlékszem, hogyan jutottam haza. Szokásomtól eltérően anyámnak nem mondtam el semmit.
Annyit biztosan tudtam: erről a tiltott gyümölcsről engem nem lehet csak úgy lepofozni. Ha rock & roll, hát legyen rock & roll. Fej vagy írást játszom a Sorssal…
Na, ez tetszett.
És tetszik azóta is…

Hetesi Péter Pál/G3