Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

Hendrix Project
vendégek:
Tóth János Rudolf,
Szász Ferenc,
Kardos Dániel,
Keszei Krisztián
2017.11.24.


XIII. Jazz-Blues Jamboree
2017.11.25.


10. Boogiefeszt

2017.12.09.


Ian Siegal Band
2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Archívum

The Bopcats: 25 Years Of Rock 'n' Roll
2013-01-29 | kritika


A ’70-es évek végén alakított, a rockabilly, a blues és a rock ’n’ roll stílusjegyeit magán viselő The Bopcats egyetlen albumát 1984-ben rögzítette, azóta csak promóciós céllal készített demó szalagokat. Ezeket a felvételeket az EllerSoul Records összegyűjtötte, újrakeverte, majd 25 Years Of Rock 'n' Roll címmel piacra dobta. A tavaly megjelent lemezen a zenekar szerzeményei mellett hat feldolgozás (Who Drank My Beer, Red Cadillac, Ventilator Blues, Marie Marie, Get Rhytm, The Race Is On) nóta is fellelhető. A saját dalok közül az I Don’t Want To Be Alone, a Dark Train, a Wheels Of Mine és a Crazy Li’l Baby emelendő ki, melyek ha létrejöttük idejében széles nyilvánosságot kapnak, a The Bopcats komolyabb sikerekre tehetett volna szert, így csak bárokban és klubbokban adtak koncerteket. A richmondi székhelyű csapatot jelenleg Lindy Fralin (gitár, ének), Steve Hudgins (basszusgitár) és Paul Hammond (dob) alkotja, de az együttesben az évek során számos muzsikus megfordult, amit jól tükröz a dalokban közreműködők névsora.

EllerSoul Records, 2012

hoati


Dupla jubileumot ünnepelt Török Ádám
2013-01-25 | kritika


Török Ádám fuvolista, énekes és dalszövegíró, a legendás Mini együttes frontembere január 12-én és 13-án koncerttel ünnepelte 65. születésnapját, valamint pályafutása 45. évfordulóját. Az ötévente megtartandó jubileumi koncertek 1988 óta kerülnek megrendezésre, amiknek korábban az egykori Budapest Sportcsarnok és a Petőfi Csarnok, idén szponzor hiányában a Budavári Művelődési Ház adott otthont. A Bem rakparton fekvő kultikus hely 1966 őszén nyílt meg, azóta Török Ádám zenekaraival mintegy kilencszáz alkalommal lépett fel itt. Ez évben a belépőjegyek már elővételben elkeltek, jómagam a szombati napra jutottam el.
A három felvonásos bulit a legfrissebb Mini formáció, a Mini Corporation nyitotta, mely új hangszereléssel, modern megszólalással, mégis a régi szép időkhöz méltó módon adaptálva mutatta be a Mini dalokat, természetesen az ünnepelt vezényletével. A négy generációt átfogó együttest a Török Ádám által két esztendeje ismét életre keltett, ős-Miniként aposztrofált, 1971 és ’73 között működő, Nagy Istvánnal, Németh ’Nemecsek’ Tamással és Papp Gyulával felálló alakulat követte. Sokan ezt a formációt minden idők egyik legjobb magyar zenekaraként tartják számon. A harmadik felvonásban a Török Ádám, Závodi János, Németh Alajos, Köves ’Pinyó’ Miklós és Németh Károly alkotta csapat lépett a nagyérdemű elé.
Számtalanszor, számtalan helyen előadott szerzemények, politikai üzenettel bíró, ma is aktuális dalok (Kolduskirály, Csak szavak, szavak, Nem tudom, hogy merre), a honi könnyűzene klasszikus értékű remekművei (Halványkék gondolat, Kereszteslovag, Asztalhoz leültem, Kell a barátság) csendültek fel a tisztán három órás koncert során. Számomra a csúcspontokat a Gőzhajó, az Este a székelyeknél keretébe foglalt majd húszperces darab és a Vissza a városba előadása jelentette. A közönség többször vastapssal, hangos ovációval köszönte meg a zenészek káprázatos muzsikálását. Az estet egy rövid jam-session zárta.
Török Ádám és társai ezen a napon olyan feelinggel játszottak, mint abban az időben, amikor megalapozták a Mini nagyságát. Kívánom Nekik, hogy sok ilyen pillanatot éljenek még meg a színpadon. Tavasszal újabb nagyszabású koncert várható, és ha minden a tervek szerint alakul, a Mini Corporation idén lemezt is letesz az asztalra, amire eddig CD-n nem hallható Mini dalok (Nem tudom, hogy merre, Zöld szörny) is kerülnének. De ez már egy másik történet...

Szöveg: hoati, fotó: Mönich László


Jake Lear: Diamonds And Stones
2013-01-17 | kritika


A Vermont államban született Jake Lear immár harmadik albuma tavaly december elején került a zeneáruházak polcaira. A hanganyag repertoárjában saját szerzemények, valamint feldolgozások hallhatók, bár ez utóbbiak jóval kisebb arányt képviselnek. A két vendégdal a Jack O’ Diamonds (John Lee Hokker) és a Work, Work, Work (Junior Wells), melyek új köntösben részesültek. A tíz számos lemezt egy zenekari darab (Boogie Time) zárja. Korábbi albumaihoz (Love And Charm, Lost Time Blues) képest jobbak lettek a dalok, változatosabb, izgalmasabb a zene, úgy tűnik az időközben eltelt évek, a rendszeres koncertek megtették a hatásukat, egyre jobban kezdi megtalálni saját egyéniségét. Együttesét Carlos Arias (basszusgitár) és Roy Cunningham (dob) alkotja, akik nem kaptak látványos lehetőséget tudásuk csillogtatására, de közös produkciójuk hiba nélküli.

Szerzői kiadás, 2012

hoati


Tim Lothar: Stories
2013-01-02 | kritika


Dánia komoly blues központtá fejlődött az utóbbi években, s elképesztően jó blues muzsikusokkal örvendeztette meg a műfaj szerelmeseit – elég, ha csak Mike Andersen, Thorbjorn Risager, Peter Nande vagy a most bemutatásra kerülő Tim Lothar dolgaira gondolunk.
Tim Lothar 25 dobolással eltöltött év után döntött úgy, hogy akusztikus gitárra vált, elkezd énekelni, s beleássa magát a klasszikus delta blues világába. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy tehetséges, s a 2006-ban megjelent első Cut To The Bone lemeze után az érdeklődés, a pozitív kritika és a siker sem maradt el. A következő 2008-ban kiadott In It For The Ride korongjának köszönhetően az európai fesztiválok kedvelt, keresett fellépője lett, majd munkája elismeréseként megkapta a Danish Blues Artist Of The Year és a Best Danish Blues Album díjakat.
Az idén kiadott Stories címet viselő lemezét a dániai Aarhus városában található Indeed stúdióban rögzítette. A korongon csak saját kompozíciók találhatóak, a történetek személyesek, a mindennapi életből vett mesék. Látványos kiteljesedésnek lehetünk a tanúi, hiszen a zene egy magabiztos, érett dalszerzőt mutat, aki számtalan órát töltött azzal, hogy fejlessze gitárjátékát. Stílusbeli hiányosságnak nyoma sincs, lenyűgöző közvetlenséggel mutatja be, értő tolmácsolásban adja elő a 21. század emberének egy régebbi kor zenéjét úgy, hogy ez nyomot hagy benne. Egyszerre nyers és érzéki, a hallgató szívéhez szóló.
Ez az az album, amit nem tudok megunni, lenyűgöz, ellenállhatatlanul a bűvkörébe von. Érdemes lesz tehát a dániai zenész további útját figyelemmel kísérnünk!

Szerzői kiadás, 2012

hcs