Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

Hendrix Project
vendégek:
Tóth János Rudolf,
Szász Ferenc,
Kardos Dániel,
Keszei Krisztián
2017.11.24.


XIII. Jazz-Blues Jamboree
2017.11.25.


10. Boogiefeszt

2017.12.09.


Ian Siegal Band
2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Archívum

Blues zenészek és dj-k? Ez a Mississippi Big Beat!
2013-10-31 | beszélgetések


Rendhagyó módon, elektronikus alapokkal és effektekkel fűszerezi a blues dalokat a Mississippi Big Beat. A két profi blues zenészből és két dj-producerből álló zenekar Magyarországon elsőként valósítja meg azt az őrültnek tűnő fúziót, ami november 6-án a budapesti Gödör Klubban élőben is hallható lesz. Interjú Oláh Andor szájharmonikással.

Hogyan és kikből alakult meg a Mississippi Big Beat?
A csapat gitáros-énekese, Gál Csaba Boogie és jómagam tizenhárom évig zenéltünk együtt a Dr. Valter and the Lawbreakers zenekarban.
Régi motorosnak számítunk ebben a műfajban, a zenélés mellett mindketten fanatikus gyűjtők vagyunk, megszállottan keressük a ritkaságokat, és gyakorlatilag végigkoncerteztük egész Európát.
A kilencvenes években a tradicionális blues zenének komoly kultúrája volt itthon is, de az évek alatt természetszerűleg új muzsikák jöttek, változott a média, a közönség ízlése, érdeklődése, és megváltoztak a fogyasztási szokások. Idővel azon kezdtem töprengeni, vajon hogyan lehetne ezt a műfajt egy kicsit felfrissíteni, modernizálni, és eljutottam odáig, hogy valamilyen módon ötvözni kellene az élő, hangszeres zenét az elektronikával.
Azt már tudtam, hogy ennek is kezd kialakulni valamiféle tradíciója a világban, de ezzel az első hallásra őrültnek tűnő fúzióval mégis csak páran, például R.L. Burnside, Little Axe, Moby, Mix&Dorp, Kid Koala, Mick Electric kísérleteznek élőben vagy dj-ként. Úgy döntöttünk, hogy Magyarországon megpróbáljuk meghonosítani a nu blues ezen műfaját, és ehhez két kiváló dj-producert találtunk. Egyikük Máté Szabi, akinek a nevét a Secta Chameleon és a colorStar kapcsán ismeri a közönség, de ő írta Judie Jay tavaly megjelent első szólóalbumának zenei anyagát is. A csapat másik elektronikus szakrális embere, Dure Gyur (Turbo), aki főleg a zenekar élő hangzásának létrehozásában jeleskedik loopokkal, samplingekkel. Rajtuk kívül három különböző karakterű groove dobossal dolgozunk együtt, akik alkalomszerűen csatlakoznak hozzánk a koncertjeinken, ami még változatosabbá teszi a zenénket.



A zenekar első albuma, a Delta Disco tavaly jelent meg digitálisan a hollandiai Black & Tan Records gondozásában. Milyenek a visszajelzések?
Remek kritikákat kaptunk a nemzetközi és a magyar sajtóban is. Rengeteg szakíró jellemezte úgy a zenénket világszerte, hogy a Mississippi Big Beat stílusteremtő tudott lenni ebben a nagyon sűrű zenei világban.
A zenekarunk három éve alakult meg, amiből az első év a hangzás és a lemez megteremtésére ment el. Több mint 450 órán keresztül folyt az alkímia, és a lemez koncertanyagával azóta folyamatosan járjuk Európát. Visszatérő vendégnek számítunk a nagy blues fesztiválokon Németországban, Franciaországban, Lengyelországban, Csehországban, Olaszországban és Szlovákiában is, itthon pedig nagy örömünkre egyebek mellett a Sziget, az Ozora és a Víz-Zene-Virág Fesztiválon is nagy sikerrel tudtunk bemutatkozni.
Tapasztalataink szerint megérte kísérletezni az electro blues műfajával, mert megtalálja a közönségét ez a különleges fúzió. Az persze sokat segít, hogy fesztiválszervezőként átlátom a hazai és a nemzetközi piacot és az ebben rejlő lehetőségeket is. Csak úgy céltalanul nem kezdek bele projektekbe, mert minden rengeteg időt, energiát, munkát követel meg. Ennek eredményeként viszont elég szépen telik a jövő évi naptárunk is.
Már az angol piacon is ismerik a zenénket, így most válogathatunk a felkérések között. Most jártam a Womexen is, és rengeteg szervező, többek között a Glastonbury Fesztivál gurui is tervezik a meghívásunkat! Egy produkció befuttatása öt évet vesz igénybe, nekünk még kettőre van szükségünk, amihez rengeteg munkát kell még a zenekarba invesztálni, de szerencsére a zenénket szerető szakmabeliek is segítik a sikerhez vezető ösvény kiépítését.

Itthon mikor és hol hallhatja a közönség legközelebb a Mississippi Big Beat zenéjét élőben?
A budapesti Gödör Klubban, a Király utcában lépünk fel november 6-án, szerdán 21 órától régi barátaink, a Mystery Gang társaságában. A koncert antologikusan lesz felépítve, a húszas évek hangulatában saját szerzeménnyel indítunk, aztán az előző albumunk anyagából Delta Disco-t játszunk egy erősebb blokkban, végül az új albumra szánt anyagból is bemutatunk jó pár saját szerzeményt. Mindenkit szeretettel várunk, aki fogékony az újdonságokra, táncolni szeretne, és jól akarja magát érezni!

Tölgyi Kriszta


Világsztárokkal lép fel Dániel Balázs
2013-10-24 | koncertajánló


A tavalyi nagy siker után idén ismét megrendezi győri fesztiválját Dániel Balázs boogie woogie zongorista. A tehetséges fiatal zenész decemberi koncertjeire azonban már most elkelt minden jegy, de kis szerencsével még lehet belépőt szerezni a fergeteges show-ra.

Dániel Balázst egyre kevesebb embernek kell bemutatni, a győri fiatal és az általa képviselt stílus egyre szélesebb körben vonzza a rajongókat. A tehetséges zongorista mindössze 23 éves, de már évekkel ezelőtt kiérdemelte a boogie woogie hazai nagykövete címet, szülővárosát pedig a boogie legújabb fellegvárává emelte. Balázs életét tíz éve az imádott stílus határozza meg, a tehetség és a szorgalom pedig meghozta gyümölcsét: rangos nemzetközi fesztiválokon fordul meg, világszerte elismert nevekkel zenél egy színpadon. Idén többek között Ausztriában, Angliában, Svájcban és Németországban játszott, például Hamburgban, ahol az az Axel Zwingenberger és Vince Weber tartanak fesztivált 1988 óta, akik a kontinensen meghonosították a boogie woogie-t. „Ide a műfaj leghíresebb képviselőit hívják, megtiszteltetés, hogy ott játszhattam” - árulta el Balázs, akinek meghívására több mint egy tucat országból érkeztek már fellépők Győrbe. Korábbi boogie woogie- és bluesestjei akkora sikert arattak, hogy tavaly háromnapos fesztivállá bővítette az eseményt.

Győr az ország boogie woogie fellegvára

Az idei, 6. Boogiefeszt - Győri Nemzetközi Boogie Woogie Fesztiválon is több világsztárt sorakoztat fel. A folyók városába érkezik Nicolle Rochelle amerikai énekesnő, aki a sanzonoktól kezdve a jazzen és swingen át a bluesig számos műfajban otthonosan mozog. Három külföldi zenészt is vendégül lát Balázs: Siggi Fassl Ausztriából érkezik, aki a világhírű Mojo Blues Band gitárosaként a nemzetközi bluesélet meghatározó alakja. Richie Loidl szintén Ausztriából jön hozzánk, aki egyedi játékával és énekével biztosan felrázza a közönséget, ő földön, vízen és akár levegőben is zongorázik. A fiatal generációt a német Andi Heinrich képviseli majd. A koncerteket ismét táncosok színesítik, ezúttal egy norvég pár ropja, a műfaj legjobbjai, többszörös világbajnokok. Természetesen Balázs triója is fellép, azaz a zongora kiegészül dobbal Koch Barnabás, illetve bőgővel Zink Ferenc révén, valamint idén is érkeznek meglepetésvendégek.
A program egy ingyenes koncerttel indul december 12-én, Balázs az Árkádban Boogie Christmas néven koncertezik az adventi forgatagban. Másnap a Hotel Konferenciában folytatódik a fesztivál egy kötetlen bulival, ahová a régi idők Amerikájának hangulatát varázsolja a Hungaria Tribute zenekar, melynek a győri zongorista is tagja. A hangulatot a fesztivál többi fellépője is fokozza majd. Szombaton oktatást tartanak a világbajnok táncosok az érdeklődőknek, este pedig a Richter Teremben veszi kezdetét a fergeteges Boogie Show, a fesztivál nagykoncertje. A kétrészes műsorban a vérbeli blues-számoktól kezdve a virtuóz négy-, hat- vagy nyolckezes boogie-őrületig minden megtalálható. A show késő estétől az El Pasóban folytatódik, ahol hajnalig tartó afterpartyn találkozhat a közönség az összes fellépővel.
A decemberi fesztiválra akkora az érdeklődés, hogy már most elfogytak a jegyek, de a várólistára még fel lehet iratkozni. Dániel Balázzsal azonban addig is találkozhat a közönség, október 26-án fellép triójával a győri Aréna étteremben és csatlakozik hozzájuk Szabó Tamás szájharmonikás is, akit már ismerhet a nyugat-dunántúli város közönsége a nyári, Széchenyi téri koncertről. „Nagyon sajnálom, hogy nem jöhet el mindenki a fesztivál eseményeire, aki szeretne, de a 26-i est vendégei közül két szerencsés az ottani sorsoláson nyerhet jegyet a Richter termi show-ra” - mondta el a zongorista. Hogy a jövőben első kézből értesülhessenek az érdeklődők a fesztiválról, hangsúlyozta, hogy a Boogiefeszt első számú tájékoztatási felülete a www.boogiefeszt.hu honlap. Itt fel lehet iratkozni hírlevélre is, mellyel folyamatosan tájékoztatja a közönséget a koncertekről és eseményekről. „Már szervezem a jövő évi fesztivált is. A hatalmas igény „kezelésére” megoldásként nem a jelentős jegyáremelést szeretném választani, mert továbbra is távlati célom a műfaj egyre szélesebb körben való megismertetése és megszerettetése minden kedves érdeklődővel. Ezért azon dolgozom, hogy az összes feltétel teljesülése esetén 2014-ben bővíteni tudjuk a fesztivált még egy Richter termi előadással. A kezdetektől fogva a műfajt a külföldön tapasztalt magas színvonalon hozom Győrbe, örülök, hogy a város vezetése is maximálisan támogat ebben, és külön köszönöm, hogy minden évben dr. Somogyi Tivadar alpolgármester úr vállalja a fesztivál fővédnökségét” - fejtette ki.


„Meghalt a gitáros, felszállt ezer lepke...”
2013-10-17 | hír


Közúti balesetben vesztette életét Pribil György dalszerző, előadóművész, a blues és rock műfajok kivételesen invenciózus gitárosa. 46 éves volt.

Ezt is le kell írnia valakinek, de pont nekem? Bár a halál sem válogat, hát még a média; a szakmai orgánumok kivételével ugyan lesz-e felület, hol egy kismarosi frontális karambol vonatkozásában, túl a száraz adatokon, a nem mindennapi tehetség kerül említésre?
Pedig tények akadnak a tálentum kapcsán is. Például, hogy nem tudja a jobb kéz, mit akar a bal. Valamit nagyon, mert balkezesként gitárért nyúlni eleve komoly hendikep: sem az instrument, sem a tanár, sem a világ nem akarja, csak az adottság boldog, boldogtalan tulajdonosa. De ő igazán! Jobb híján autodidakta módon sajátítja el az alapokat, mígnem a kiválasztott tárgy egyszerre lesz test és lélek része, ötödik végtag, harmadik szem. Készséggé fejlődik a képesség, no meg az öntudat, a szuverenitás mindent felülíró vágya.
Mert „mit tehet egy szegény srác, azonkívül, hogy egy rock and roll bandában énekel?" Gitározik – válaszol Mick Jagger felvetésére Keith Richards a Rolling Stones dalszerzője, vagy negyven éve szaggatva a Street Fighting Man fenyegető alaptémáját. Egyszerre minden a helyére kerül! Talán több teret is foglalva a lehetségesnél...
Hiszen, az ismeretlenül is ismerős mentor egy másik dimenzió szabadságát élvezi, értékrendje alkalmazhatatlan a kelet-európai kocsmaszínpadok valóságában, így hiába a díjak, elismerések, a tucatnyi sorlemez, a struktúra összeomlik, maga alá temetve az ideát. Módosulnak a pályák és az érdekek, ritkulnak a telefonok, és a kémia elillan. Immáron végleg.
Nem tudom, lesz-e kollektív memória megőrizni azt, aminek lényege dokumentálhatatlan? A megszállottság energiáit, a hajnali ködben felváltva rohanást a mikrobusz előtt, nehogy az árokban kössön ki a zenekar, a szűnni nem akaró kreativitást, ahogy a dallamok angol halandzsával, de életre kelnek kazetták százain, a tökélyre fejlesztett hangzást, mikor húsz órán keresztül egyetlen akkordért folyik a küzdelem, a karmesteri titulust, mert a sörös rekeszekből tákolt alkalmi színpad is a világ közepe, és egyáltalán; a naiv, életképtelen, kompromisszumot nem ismerő, de mégis tiszteletet parancsoló heroizmust! Lesz-e?
Nem tudom. De boldog vagyok, hogy megpróbálhattam feje tetejére állítani a rendszert, és ez a szerzőtársam nélkül nem ment volna. Megtiszteltetés, hogy együtt dolgozhattam vele. Nyugodjék békében.

Szöveg: Novák Péter, fotó: Császár Márta (Kifra)
Forrás: Kultúrpart


Blueskocsma archív sajtóanyagok
2013-10-15 | hír


A harminc éve megnyílt Blueskocsmáról eddig Nemes Nagy Péter, Kováts Katalin és Szabó Tamás visszaemlékezését tettük közzé. Most két archív sajtóanyag, az első estéről az időközben megszűnt ifjúsági hetilapban, a Magyar Ifjúságban, és 1987 júniusában, a KISZ KB ifjúságpolitikai lapjában, a Stafétában megjelent írás olvasható el oldalunkon. Ez utóbbi, mint később kiderült, lehetett volna akár a Blueskocsma nekrológja is.

Egy este a Blues-kocsmában

Az ember megannyi megélt próbálkozás után már teli van előítélettel (intellektuális csömörrel), midőn egy új - úgynevezett - kulturális eseményről hall, mert ugye itt újra a „szabad idő kulturált eltöltéséről” van szó. Így: eleve gúnyosan, cinikusan áll hozzá a dolgokhoz.
A puding próbája… Megettük. Amikor a Blues-kocsma (szeptember 17-én a Kassák Klubban) késő este bezárt, a partvisok nemcsak a cigerettahamut, hanem az előítéletek roncsait is eltakarították a parkettáról. Mert a Blues-kocsma hat óra alatt Eseménnyé nőtte ki magát. Eseménnyé tette Bodonyi Attila (zenész) örökös házigazda és barátainak remek, örömteli zenélése, valamint Rózsa Péter (riporter) szenvedélyes vitája Csörsz István íróval a mai magyar fiatalságról. Vélhetnénk: a közönség csak ült, hüppögött, magában mondott véleményt, s nem vállalt föl egy görcs nélküli, nyílt és aktív vitatkozó szerepet, és így megint - idősebbek - beszéltek róla, mondták el, hogy neki miféle gondjai és bajai is vannak. Csakhogy… Az ócska kocsmáktól különbözve: az asztaltársaságok egymás felé fordultak, és ritkán látott, halott és megélt vita alakult ki. S ettől lett az esemény - Esemény. A közönség miatt nem mondható el, hogy a blues és a beszélgetés kényszerházassága volt ez az este. Mert itt a különböző „műfajú” önkifejezési formák találkoztak (nemritkán azonos közérzeteket „énekelve meg”): segítették és kiegészítették egymást. E kettős „médium” adott és ad progressziót és jövőt a kéthetenként a Kassák Klubban kinyitó Blues-kocsmának.

(gulyás)

Matematikus blues

Bodonyi Attila 1954. július 23-án született Tiszavasváriban. 1979-ben végzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem matematika szakán. 1980 decemberében állandó vendége volt a Hobo Blues Bandnek, 1982 elejétől a zenekar tagja lett. 1983 szeptemberében ezzel párhuzamosan önálló műsorral jelentkezett, megszervezte a Kassák Klubban a blueskocsmát. 1984 őszén kivált a HBB-ből.

Öles betűk hirdetik a Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Házának falán, hogy (minden pénteken) újra működik a blueskocsma, melynek házigazdája Bodonyi Attila.
- Attila, van olyan művelődési ház, ahonnan nem rúgtak még ki kocsmástul, bluesostul?
- Persze. Ahol nem voltam.
- Nem értem, mi a gond. Üzletnek nem rossz, a rendezők szolidabb melót ki sem foghattak volna maguknak.
- Ezt a népművelőnek kéne kifejtened.
- Azt sem mondhatod, hogy a műfajjal lenne a bajuk, a Kassák klubban azóta is rendszeresen föllép a rhythm and bluest játszó Tengs-Lengs.
- A Kassákból az előző klubvezető távozása után nekem is el kellett jönnöm. A Lágymányosi Közösségi Házban az elemi föltételeket sem biztosították: baj volt erősítéssel, rendezéssel egyaránt.
- Miért fogtál bele ebbe a vállalkozásba?
- Olyan helyet kerestem, ahol saját bluesaimat játszhatom, s emellett ehhez az életérzéshez közel álló produkcióknak is teret adhatunk; Cseh Tamás, Vallai Péter is szerepelt itt, meg mások mellett ír népzenészek s a nyugatnémet Hans Blues and Boogie. Lehetőséget kaptak és kapnak „névtelenek” is; közönség előtt derüljön ki, tehetségesek-e vagy sem. Ma már ez az egész jóval több, mint aminek indult.
- Tudsz róla, hogy másutt is működik már blueskocsma?
- Igen.
- Tehetik, hiszen a név nincs „levédve”.
- A blueskocsmának kialakult egy imágója. Folytatnom kell, hogy ne kerüljön avatatlan kezekbe a dolog. Számomra a saját műsorom a fontos, de még magamat sem tudom menedzselni. Nekem a blueskocsma nem üzlet.
A színem megjelenik az Udvari Bolondok nevet viselő együttes, Attila elsiet. Hol a színfalak mögül bukkan elő, hol a technikusok kalitkájából. A tradicionális bluesokat és a hatvanas évek blues-rockját bemutató zenekar programja után Nemes Nagy Péter „bluesológus” kiselőadását hallgathatják az érdeklődők. Füstölnek a cigik, folynak a sörök. A falról Ecsődi Ákos Gyöngysoros hölgye néz le ránk megbocsátón. Festett nyugalmát nem zavarhatják meg Bodonyi Attila opuszai sem. A lassú, elbeszélő nyitószám után (Kéne már egy blues) Robert Johnson klasszikus balladája, az Én és a Sátán következik.
Mintha Kerouac Útonjának figurái ülnének a nézőtéren; a csavargások, stopozások élménye egyszerre közös és egyedien magyar. Az Újévi blues története sem kötődik helyhez. A megfogalmazott hangulat egy hamburgi lakásban éppúgy átélhető, mint egy pestlőrinci családi házban. A blues a kiábrándultság és fájdalom eszperantója. Lehet személyes indulatokat közvetítő kesergés, mint Attila Matematikus bluesa, de szólhat a munkásszállók kéthetente-havonta „ingázóiról” is, mint a Mátészalka blues. Tömör dalok ezek, nincs bennük helye fölösleges locsogásnak. Célratörő és nyílt beszéd Robert Johnson Kicsi, vörös és forró című éneke is. Félreérthetetlenül kétértelmű a téma, akárcsak a következő darab (32 - 20) szójátékai, utalásai. Végül gitárját letéve, csak szájharmonikával kísérve önmagát, Attila elénekli a beatirodalom egyik legfontosabb versét, a Leples Bitangot.
Az Udvari Bolondok tagjai érkeznek, beszállnak néhány dal erejéig az örömzenébe. Bodonyi Attila ezúttal basszusgitárt akaszt a nyakába, már nyomják is a Stormy Monday-t. Tény, hogy az itt előadott számok nem kerülnének föl a legprecízebben hangszerelt dalok listájára, de nem is ez a lényeg. A gitárral feleselgető szájharmonika mögött pontosan zakatol a dob, szokatlanul dallamosan brummog a basszus. Egy körre beugrik Vas Zoltán is, tanúbizonyságát adva nem mindennapi képességeinek. Nincs csápolás, műextázis, verekedés, üvegdobálás. Csak blues.
Tizenegy óra előtt öt perccel a házigazda a jövő heti viszontlátás reményében köszön el a publikumtól.

Hetesi Péter Pál

Köszönjük Nemes Nagy Péternek, hogy a sajtóanyagokat rendelkezésünkre bocsátotta az archívumából.


Studebaker John’s Maxwell Street Kings: Kingsville Jukin’
2013-10-09 | kritika


A Chicagóban született Studebaker John Grimaldi hét évesen kezdett el szájharmonikán játszani, majd fiatal felnőttként egy koncerten annyira lenyűgözte az 1975-ben rákbetegségben elhunyt Hound Dog Taylor slide-gitár játéka, hogy maga is gitárt ragadott. Minden alkalmat kihasznált a zenélésre, és hamarosan a szeles város legkeresettebb kísérő- és sessionzenészeként tartották számon. Közben Hawks néven blues bandát alakított és mások számai helyett elkezdte saját szerzeményeit játszani. „Ha dalokat írok, akkor jobban érzem magam, és azt remélem, hogy akik hallgatják ezeket a számokat, azok is jól fogják érezni magukat.” - nyilatkozta. Lemezeket 1978 óta készít, melyeket olyan kiadók jelentettek meg, mint a Blind Pig Records, az Evidence Music és a Delmark Records. Új albuma immár a harmadik, amit az idén a hatvanadik születésnapját ünneplő Delmark adott ki. A lemezen zenésztársai, a régi barátai: a Muddy Waters utolsó együttesében szereplő ritmusgitáros, Rick Kreher, a The Mellow Fellow és a Chicago Rhythm And Blues Kings nevű formációkban is megfordult basszusgitáros, Bob Halaj, és a dobon játszó, de rádiós műsorvezetőként is tevékenykedő Steve Cushing voltak. A tizenhat darabban tetten érhető mindazok, így Muddy Waters, Howlin’ Wolf, Mississippi Fred McDowell, Little Walter, de legfőképpen Hound Dog Taylor szelleme, akik valamelyest hatást gyakoroltak Studebaker Johnra. Az élettől dagadó dalok hallatán, a nyers slide-gitár- és szájharmonika játékot, a csontig lecsupaszított zenét kedvelők nem fognak csalódni, de a többieknek is érdemes egy próbát tenni a lemezzel.

Delmark Records, 2013

hoati


Visszaemlékezések a Blueskocsmáról
2013-10-01 | hír


A zuglói Kassák Klubból kezdte el szárnyalását egykoron Sebő Ferencék táncházmozgalma éppúgy, mint a Szabados György vezette MAKUZ nevű improvizatív társulás, vagy az alternatív zenét játszó, mára már kultikussá vált URH, a Kontroll Csoport és a Vágtázó Halottkémek együttes. 1983 őszén, ebben a közegben döntött úgy Kováts Katalin, a Kassák Klub vezetője, hogy felkarolja a Hobo Blues Bandben szájharmonikázó bohókás matematikus, Bodonyi Attila kezdeményezését, és létrehozza a Blueskocsmát. Kováts Katalin 1986-ig vett részt a Blueskocsma és a Kassák Klub életében. Az alábbiakban az Ő, és az ezen a helyen feltűnt, mára már nemzetközi szinten is jegyzett szájharmonikás, Szabó Tamás Blueskocsmáról szóló visszaemlékezését adjuk közzé.

„Hogy jöhetne össze a kultúra és az italozós dajdajozás.”

1983-ban lettem a budapesti Kassák Klub vezetője. A megörökölt és már korábban híressé vált Sebő - Halmos táncházak, rendszeres alternatív zenei koncertek, kísérleti színházak előadásainak szervezése mellett néhány barátommal olyan programokról álmodoztunk, ahol új műfajok, új együttléti formák is teret kapnak.
Bodonyi Attilával diákkorunktól barátok voltunk, ő ugyan matematikusként végzett, de akkoriban a zene, leginkább a blues sokkal jobban érdekelte, mint tanult mestersége. Gitározott, szájharmonikázott, énekelt, dalt - zenét szerzett, és vele együtt sokan éreztük úgy, hogy ez a közösségteremtő műfaj - méltatlanul - alig volt ismert akkor Magyarországon. Néhányan ugyan közel kerültek hozzá, de amatőrként nem kaptak teret bemutatkozásukra sehol. E hiány pótlására jött egy bluesra koncentráló programsorozat ötlete. Vendéglátóhely akkoriban erre nem jöhetett szóba, pedig hát az lett volna az igazi, a művelődési házak nagy terei pedig túl ridegek voltak ehhez a közvetlen műfajhoz. Köztes megoldás lett a művházi „kocsma”, amit persze nem volt könnyű engedélyeztetni, hiszen hogy jöhetne össze a kultúra és az italozós dajdajozás… A kocsma név természetesen nem a közkeletű ivó helyeket takarta, hanem némi üdítő-, sör-, bor és zsíros kenyér melletti szervezett beszélgetést zenéről, zenészekről, kultúráról, társadalomról, fiatalokat izgató kérdésekről, mindig más meghívott vendéggel, sok zenével és spontán kapcsolódásokkal.
Reméltük, hogy lesz érdeklődés, de pár alkalom után már minden reményünket túlszárnyalta, amit tapasztaltunk, rendkívül népszerű lett a program, mindig megtelt a terem, hirdetések nélkül is hírünk ment, és ami még izgalmasabbá tette rendezvényeinket, az az volt, hogy nem lett rétegrendezvény, több korosztály és mindenféle státuszú dolgozó felnőtt is szívesen töltötte ott estéit. S nem csak a közönség gyarapodott, jöttek új zenészek, szakértők, szakmai érdeklődők, sőt új programsorozatok is nőttek ki a Blueskocsmából, ilyen volt a Chuck-buli rock and roll parti, és a más területet, a keleti kultúrát közelítő Sana Klub, ahol szintén zene - társadalom - gasztronómia, előadások, beszélgetések hozták hozzánk a Távol-Kelet iránt érdeklődőket.
Boldog vagyok, ha ezekre az időkre és a velem tevékenykedő lelkes csapatra, a blues mai népszerűségében játszott szerepünkre gondolok vissza, és fáj a szívem, ha belegondolok, hogy nincs már Kassák Klub, de más hasonló hely is alig.

Kováts Katalin



„Akkoriban nem voltak ilyen jellegű kocsmák.”

Számomra egy meghatározó klub volt, nem csak azért, mert akkoriban nem voltak ilyen jellegű kocsmák, hiszen nem volt jellemző a kocsmazenélés a különböző vendéglátós helyeken, hanem mert a hangszerem iránti szeretetem is itt kapott igazán erőre. A hely hangulata is, a maga vöröstéglás belső kiképzésével, a nagy fa asztalokkal egy sajátságos életérzést sugárzott. Az emberek ismeretlenül is leültek egymás mellé, beszélgettek, zenéket csereberéltek, így sok új haverság, barátság alakulhatott ki. Sok olyan zenészt ismertem meg, akik akkoriban láthatatlanok voltak számomra, és akik a későbbiekben segítették pályámat. (Vas Zoltán, Bocskai István, Vladár Károly, Nyeső Mari, Bacsek István, Hagyó Béla…)
Hagyó Béla elmesélése alapján, a Palermo Boogie Gang is a nevét a helynek köszönhette. A büfében, a kávégép oldalára voltak ragasztva mindenféle matricák, és mikor a Béla előzetesen lement, hogy lekössön egy koncertet az akkor még duóban játszó csapatának, akkor Attila kérdezte, hogy mi legyen a plakátra kiírva. Mi a zenekar neve? A Béla a matricákra nézett, ahol egy felirat díszelgett: Milano Jazz Gang. Mivel olyan már volt, gondolta legyen Palermo Boogie Gang, és lám, ez a név rajta maradt a csapaton.
Nagyon nehéz leírni pár mondattal azt, hogy mit jelentett azoknak az embereknek ez a hely, akik többnyire mindig megjelentek a klubestéken. Barátságokat, egy műfajhoz való kötődést, emberi kapcsolatokat, örömzenélést, egy mozgásteret. Szerintem Bodonyi Attila igazi hagyatéka az volt, hogy elindított egy olyan kulturális mozgalmat, amit sokan követtek a rákövetkező években. Sok hasonló hely nyílt, de talán ellentétben a többivel, az első blues kocsma szellemiségében sokkal érettebb volt, hiszen azon emberek munkálkodtak a megteremtésén, azok szervezték, akiknek hite volt a blues műfaj, akiknek a hétköznapjai után az a hely adott erőt, kedvet, amit úgy hívtak: Kassák BLUESKOCSMA.

Szabó Tamás