Archívum
Úgy hiányzik a rock & roll, akár egy falat kenyér - interjú Vörivel
2014-02-27 | beszélgetések
Nagy Zoltán, vagy ahogy többen ismerik, Vöri a The Roots tagjaként került bele a hazai blues szcéna vérkeringésébe. A hajdúszoboszlói származású muzsikus mostani együttesét, a Vöri & The Rockets-szet 2001 végén hozta létre. Bemutatkozó lemezük Változnék címmel tavaly decemberben került kiadásra. Ennek apropóján készítettem interjút postai levélváltás útján a jelenleg börtönbüntetését töltő zenésszel.Az első ismert együttes, melyben játszottál a ’90-es évek elején működő King Bee volt. Mi vezetett a nagyvárosi bluest interpretáló formáció feloszlásához?
A King Bee egy tiszavirág életű banda volt, de a zenei fejlődés szempontjából fontos szerepet játszott az életemben. A zenekar 1991 végén jött létre, Sándor Béla szájharmonikás-énekes vezetésével. Közvetlenül az együttes megalapítása előtt ismerkedtem meg Bélával.
Ebben az időszakban ő már rendelkezett zenészi, zenekari tapasztalatokkal, valamint komoly hanglemez gyűjteménnyel, blueszal kapcsolatos irodalommal. Természetesen Béla is, mint oly sokan, Nemes Nagy Péter rádióműsoraiból ismerte meg a műfajt, és ezek hatására szerzett be zenei anyagokat, kereste fel a könyvtárakat. Mindezek mellett helyben, Hajdúszoboszlón is élt egy-két kiöregedett hippi forma, akiknél akadt pár blues felvétel.
Tizenhárom éves koromban ragadtam először gitárt, előtte a helyi zeneiskola trombita szakos növendéke voltam. A rendszerváltás évében, 1989-ben kezdtem el intenzíven gitározni, és gitárleckéket vettem egy helyi vendéglátós zenésztől. Nyaranta lelkesen téptem a húrokat a strand mellett elterülő hatalmas parkban. Itt ismerkedtem meg Bélával, akivel megbeszéltük, mivel érdekel a blues, felkeresem a Szoboszlói Alkotó Fiatalok Társasága elnevezésű ifjúsági házban. A SZAFT házban, ahol próbáltak az akkoriban működő helyi együttesek, barátságot kötöttem több zenésszel, megismertem a The Doors, a Led Zeppelin, a Ten Years After, stb. zenekarok muzsikáját, és ezen a helyen láttam először a Woodstock című filmet. A leglényegesebb viszont az, hogy itt adott nekem Béla három magnókazettányi blues felvételt. Boldogan vittem haza a zsákmányt, és attól fogva éjjel-nappal forogtak a szalagok. Próbáltam lekagylózni a blues nóták gitárkíséreteit. A legnagyobb hatással Brownie McGhee volt rám, talán azért, mert a country blues előadók között feltűnően tiszta, csillogó volt a játéka.
Teltek-múltak a hónapok, és valamikor ’91 szeptemberében újra felkerestem Bélát, hogy hallgassa meg a tudományomat. Kissé kétkedve fogadta, milyen tudományra tettem szert három hónap alatt. Azt nem mondom, hogy fel kellett locsolni az ájulatból, de mindenképpen meglepetést okoztam számára, már csak amiatt is, hogy három újjal pengettem a harmóniákat, külön hüvelykujjas basszus szólamokkal. Ettől kezdve egyre többet találkoztunk, és instrukciókat kaptam tőle, ami nyilvánvalóan rám is fért.
Aztán 1991 végén felléptünk valami városi rendezvényen, ahol öt-hat számot jórészt Sonny Terry - Brownie McGhee repertoárjából adtunk elő. Ha jól emlékszem, töltelék műsor voltunk, talán még nevünk sem volt. Ezalatt Béla már szervezte a King Bee zenekart, amiben a kísérőgitáros szerepét osztotta rám. A szólógitáros Jobbágy István lett, a helyi zeneiskola gitártanára, a basszusgitáros szerepét pedig Hevesi Norbert kapta meg. Norci ebben az időszakban a SZAFT házban napi rendszerességgel járt, és Bélát már régebben ismerte.
Dobosunk még nem volt, de gőzerővel elkezdtünk próbálni. Műsorunk gerincét Willie Dixon, Muddy Waters, Little Walter, Sonny Boy Williamson nótái adták. Végül dobost is találtunk, és hozzáláttunk a koncertezéshez. Először csak helyi szinten, majd egyre többet hívtak minket megyei rendezvényekre, klubokba. Pontosan nem emlékszem, hogyan, de 1993 májusában, a III. Pécsi Blues Fesztiválra is eljutottunk. Kifejezetten pozitívan fogadták a produkciónkat, de azt hiszem, ez volt a King Bee utolsó koncertje.
A fő problémát az okozta, hogy a blues elkötelezett hívei csak ketten Sándor Bélával voltunk az együttesben. Örökös szakmai vitákat vívtunk a zenekar többi tagjával, mert ők inkább rockos oldalról közelítették meg a műfajt. Mi inkább a tradicionális nagyvárosi blues hangzást preferáltuk. Ebben az időszakban Hevesi Norbert több csapatban is játszott, de a legtöbb probléma mindig a dobosokkal volt. Ezért határoztunk úgy, hogy ilyesformán nem érdemes energiát fektetni tovább a King Bee zenekarba.
A Sándor Bélával alakított duóval, a The Roots-szal már country bluest játszottatok. Milyen emlékeid vannak erről az időszakról?
A King Bee feloszlását követően könnyedén át tudtunk állni a hagyományos country blues stílusra, mint azt már említettem, szájharmonika-ének, akusztikus gitár formában. Gyakorlatilag a King Bee mellett mindig is játszottunk country bluest, csak úgy a magunk kedvtelésére. Főleg Sonny Terry - Brownie McGhee szerzeményeit interpretáltuk, de ezeken kívül Huddie Ledbetter, vagyis Leadbelly, Mississippi John Hurt és Big Joe Williams darabok is előkerültek. Ebben a felállásban „csak” lekísértem Sándor Béla műsorát. Béla kiválóan megidézte Sonny Terry szájharmonika stílusát, ami, mint tudjuk, erőteljes, virtuóz és autentikusan nyers. Ezt jól kiegészítette Brownie McGhee nyugodt, kifinomult gitárjátéka, amit megpróbáltam elsajátítani. Tehát ebben a formációban Sándor Béla volt a frontember, és én voltam - ahogy Nemes Nagy Péter megfogalmazta - a beltag.
Az 1994-es év elején készítettünk egy demóanyagot, ami öt dalt tartalmazott. Ennek köszönhetően egyre több nívós fesztiválra eljutottunk, és bejártuk az ország legjobb klubjait. Persze nagy segítségünkre volt többek között Nemes Nagy Péter és Podlovics Péter, akik pozitív véleménnyel voltak zenei munkásságunkról. Rengeteg felkérést kaptunk a hajdúszoboszlói Kovács Máté Városi Művelődési Központ és Könyvtár rendezvényeire, illetve saját klubot indítottunk Roots Music Club néven. Heti rendszerességgel szerveztünk koncerteket és hívtunk meg más együtteseket is. Az Egri Tanárképző Főiskola klubjában pedig Hajdú Zoli jóvoltából minden kedden játszhattunk a ’94-es és ’95-ös évben.
A The Roots egyetlen hivatalos kiadványát 1995 nyarán Sporting Life Blues címmel rögzítettük.
 The Roots: Sporting Life Blues„A
zsűri nehéz helyzetben van” - hallhattuk az egykori Ki Mit Tud?-ok
nagytudású és közkedvelt szakembereitől nem egyszer. Jelen esetben nem a
tűznyelő produkcióját kell összevetni a népitáncoséval, hanem a
hajdúszoboszlói gitáros-harmonikás kettőst nyíltan felvállalt
mestereikkel, a Brownie McGhee & Sonny Terry duóval. Persze így
direktben nem szabad összemérni a teljesítményeket, mert az eredmény
kétségtelen lenne. Sándor Béla énekes-harmonikás és Nagy Zoltán gitáros-vokalista szépen betanulták a számokat és a stúdióban többnyire jól eljátszották. Ezzel elégedett is lehetnék, örülhetnék, mert tudtommal rajtuk kívül ezt a stílust más nem játssza. De nem vagyok elégedett, mert - élőben sokkal vitálisabban hallottam őket játszani, -
a legegyszerűbb fogásokat szedték le, biztonsági játékot mutatnak be.
Sem a herflis, sem a gitáros nem adta bele azokat a trükköket,
amelyekkel a két fekete mester színesebbé tette előadását. A trükkök elhagyása, a virtuozitásra való törekvés szinte teljes hiánya erőtlenné, vértelenné tette a produkciót. „The Sun’s Gonna Shine In My Backdoor Some Day” - bizonyára lesz ez még jobb is! A példaképek is vagy negyven évig nyomták egymás mellett. Sándor Béláék egyes számokra írtak magyar szövegeket is. Ezekből egy sem került a kazettára. Ha csupán szerzői jogvédelmi okai vannak - tudomásul veszem. Ha nem - hiányolom. „Ritka
növényt kár egyelni” - tartja a mondás, ezért feltétlenül megjegyzem,
hogy véleményemet építő szándékkal teszem közre. Meg kellene fontolni,
hogy szabad-e ennyire ragaszkodni Brownie és Sonny vonalához? Úgy vélem,
a műsor színesítése céljából érdemes lenne másokat is követni. Szerény
javaslatom: John Cephas & Harmonica Phil Wiggins vagy Buddy Guy
& Junior Wells akusztikus dolgai. Remélem, senkit nem tántorítottam el a kazetta meghallgatásától! Magánkiadás, 1995 Nemes Nagy Péter A kritika eredetije a Rockinform Magazin korabeli számában jelent meg. |
A ’90-es évek második felében jött létre a Hoodoo Men, melyet a már több mint egy évtizede működő Vöri & The Rockets követett. Hogyan alakultak ezek az évek?
A The Roots az 1997-es év elején oszlott fel. Ennek fő oka szerintem az volt, hogy ez idő tájt éltem az ún. újító, kísérletező korszakomat. Egész egyszerűen az addig szinte hangról hangra lejátszott Sonny Terry - Brownie McGhee darabokat átharmonizáltam, saját szájízem szerint tálaltam. Tudni kell hozzá, hogy ekkor már évek óta, kb. ’94-től foglalkoztatott a jazzgitározás is, melynek fortélyait Tornóczky Ferenc növendékeként próbáltam elsajátítani a régi OSZK stúdióban. Django Reinhardt, Charlie Christian, Joe Pass, Wes Montgomery…
1999-ben a Magyar Szájharmonikás Szövetség kiadott egy lemezt, amin Bélával én is játszottam egy nótát. Ezt a felvételt úgy készítettük el, ahogy régen felvették a vándorzenészek produkcióját: egy szobában két mikrofon, egy régi két sávos szalagos magnó, semmi cicoma, meg stúdiótechnika. A Trouble In Mind került rögzítésre, de nem a Sonny Terry - Brownie McGhee féle verzió. Itt már Béla a saját verzióját játszotta, ahogy én is, a harmóniákat kicsit megváltoztatva az eredetihez képest. Ez a tény talán az én elképzeléseimet igazolta… Gyakorlatilag a felvétel időpontjában a The Roots már nem is létezett, hiszen 1997-ben Hoodoo Men néven új zenekart alapítottam.
A Hoodoo Men együttes egy Hajdúszoboszlón megrendezett fesztiválra jött létre alkalmi formációként. Tagjai: Besenyei Csaba - szájharmonika, ének, Bacsa Gyula - zongora, Balogh Szabolcs - dob, Hevesi Norbert - bőgő, Nagy Zoltán - gitár, ének. Az ominózus koncert után megbeszéltük, hogy néha-néha összejövünk még muzsikálni, így az alkalmi formáció hobbi zenekarrá vált. A szájharmonikásunk rövid idő után búcsút intett a bandának, és Pawn Shop néven country blues duót alapított, ezért négyen folytattuk a zenélést. A műsorunk gerincét standard bluesok alkották, persze sajátos értelmezésben. Néha azért próbáltunk is, de megtanultuk, hogy a kevesebb sokkal többet jelenthet a zenében. Mivel semmi nem volt megbeszélve, lefikszálva, egy adott dalból minden egyes alkalommal valami új született. Figyeltük egymás rezdüléseit, és alázatosan, megfontoltan játszottunk el minden hangot. A rendszer működött, és rendszerint visszafogott, de élettel teli produkciókat eredményezett. Az ezredforduló után a zenekar életében is fordulópont következett be, dobosunk munkahelyi elfoglaltság miatt felhagyott a muzsikálással. A Hoodoo Men története ekkor véget is ért.
Röviddel ezután felbukkant egy tehetséges ifjú hajdúszoboszlói dobos, Domán László, aki ekkor alig volt tizennyolc éves. Fiatal kora ellenére érdeklődött a műfaj iránt, és zenei előképzettséggel rendelkezett. Zeneművészeti szakközépiskolában érettségizett ütős szakon, így a technikai tudása megfelelő volt ahhoz, hogy a blues műfaj stílusjegyeit elsajátítsa. Nekem nem volt más dolgom, mint ellátni őt blues felvételekkel, különböző instrukciókkal és némi bluestörténeti tananyaggal. Mivel Laci érdeklődése töretlen volt, csakhamar elkezdtünk próbálni, és első nekifutásra látszott, hogy bevált. Nagyjából ezzel egy időben csatlakozott hozzánk Kovács Lajos szájharmonikás Debrecenből, aki korábban Boros Gyuri együtteseiben zenélt. Mindezek mellett Hevesi Norci élete is úgy alakult, hogy visszaköltözött Budapestről Hajdúszoboszlóra, így az új formáció színe-java egy kupacban volt. Ilyesformán már csak Bacsa Gyuszi volt „idegenlégiós” a bandában, bár ha jobban meggondolom, ő már igazi hajdúszoboszlói. Tehát 2001 végétől Vöri & The Rockets néven üzemelünk. Két éve dobos poszton változott a helyzet, azóta barátunk, Adamecz Józsi erősít minket. A lemezen már az ő játéka hallható.
Tudnád egy-egy szóval jellemezni a fiúkat?
Embereket egy szóval jellemezni elég nehéz, de megpróbálom:
Adamecz Józsi - a fundamentum
Bacsa Gyuszi - az örök optimista
Hevesi Norci - a józan (zen)ész
Kovács Lajos - a családapa
2013 elején döntöttetek úgy, hogy elkészítitek debütáló, Változnék című lemezeteket. A közelmúltban megjelent album döntően saját szerzeményeiteket tartalmazza. Mennyire ujjak ezek a dalok?
A 2013-as év elején eldöntöttük, hogy felveszünk néhány dalt, és azokat lemez formájában kiadjuk. Furcsának tűnik, hogy egy hosszú esztendők óta működő együttes akkor ad ki lemezt, mikor annak létjogosultságát leginkább megkérdőjelezhetjük. Ennek jó oka van, gyakorlatilag az albumeladásból próbálnak a zenésztársaim segíteni nekem, ugyanis aki megvásárol egy Vöri & The Rockets lemezt, tevékenyen segíti sorsom jobbra fordulását.
Az album anyagának összeállításánál a fő szempont az volt, hogy a fennállásunk minden korszakából legyen egy-egy szerzemény, így a ragtime bluestól a boogie woogie-n át, az acid jazz határait súroló darabokig sokféle stílusú dal megtalálható a lemezen. Ebből következik, hogy a dalok nem minden esetben vadonatújak. A hét saját szerzeményből háromról mondható el, hogy igazán friss: az Idegen vagyok, a Nem tűnhetsz el és a Változnék.
Hogyan történik nálatok a dalszerzés, először a szöveg van meg, vagy a zene?
Nálunk a dalszerzés minden esetben a szövegből indul ki, ami legtöbb esetben az én élethelyzeteimet tükrözi. Ezután kerülnek helyükre a dallamok és a harmóniák. A zenekar tagjai ehhez teszik hozzá a saját szólamukat, ritmikájukat.
Vöri a magyar nyelvű dalszövegekről Lehet-e
bluest magyarul hitelesen előadni, vagy nem? Ez a kérdés örökké kérdés
marad! Sokak szerint nem, de legalább ugyanennyien vallják az
ellenkezőjét. Szerintem igen. De jó magyar szöveget írni bluesra elég
nehéz. Jelen esetben nem a mondanivaló megfogalmazásra gondolok, mert
tartalmilag egyszerű, hiszen népzenei gyökerekből táplálkozik. A
szerelem-csalódás, születés-elmúlás, gazdagság-szegénység, stb. a magyar
népzenében is előforduló tartalom. Leginkább a szavak hangsúlyozásában
és szótagszámában rejlik a legfőbb nehézség. |
| Vöri legutolsó dalszövege, a Szilveszter blues |
| Az ötvenkettedik héten, az utolsó napon az évben, béke veled testvér, ezt is túléltem. A falak mögül néha, életjeleket adok, ez a mese igazi, túlélő-patkány vagyok. Telnek-múlnak az évek, nem fog az átok a méreg. Várom, hogy a fejekben kigyúljanak a fények. Mint bérgyilkosnak a fegyver, farkasoknak a vér, úgy hiányzik a rock & roll, akár egy falat kenyér. | Vigyázz, hogy hova lépsz! Figyelj oda mit beszélsz! Füle van a falnak. A 07 tettre kész. Futószalagon gyártott sztárok, gyilkos média hullámok, virtuális mérgekkel kábítják a világot. Rám nincs hatással a dózis, soha nem vernek át, a deltakilenc hipnózissal töltött rakéták. Vigyázz, hogy hova lépsz! Figyelj oda mit beszélsz! Füle van a falnak. A 07 tettre kész. |
Jelenleg börtönbüntetésedet töltöd. Optimális esetben, mikorra várható, hogy szabadulsz? Üzensz esetleg valamit a családtagoknak, barátoknak, zenésztársaknak?
Egyelőre nem szeretnék találgatásokba bocsátkozni a szabadulásommal kapcsolatban, de amennyiben a későbbiekben még érdekes a kérdés, akkor egy év múlva térjünk rá vissza!
A családommal és a barátaimmal rendszeres kapcsolatot tartok, ezért különösebb üzenetem nincs. Annyit azonban mindenképpen el szeretnék mondani, hogy nagyon köszönöm mindenkinek, aki a jelenlegi helyzetemben is elfogad és szeretettel gondol rám, segít nekem!
hoati
Blues Session Night a Muzikumban
2014-02-22 | koncertajánló
Március 28-ra nagyszabású esttel készül a budapesti Muzikum Klub & Bisztró. A tavaly ősszel indított Blues Session koncertsorozatnak - melyen az elmúlt félév során a műfaj hazai élvonala, valamint neves külföldi zenészek is felléptek már - ez lesz az első úgymond ünnepi jellegű, egész estés koncertprogramja. A Blues Session Nightot a frissen megalakult BlueStone formáció (Radovics ’Kyru’ László - ének, Kőmíves ’Stone’ András - gitár, Nagy Szabolcs - zongora, Tomor Barnabás - basszusgitár, Móré Attila - dobok) nyitja, melyhez néhány dal erejéig a hazai „soulkirálynő”, Tóth Vera csatlakozik. Ezután következik a nemzetközileg is elismert Pribojszki Mátyás Band produkciója, Mike Sponza gitáros, énekes és zeneszerző vendégszereplésével, aki egyedi játékstílusával és gazdag, egyéb műfajokból is építkező zenei készletével, a kilencvenes évek elejétől az európai blues élet egyik meghatározó alakja. A koncert végén természetesen nem maradhat majd el a közös örömzenélés. Jegyek kaphatók március 1-től a Muzikumban, valamint online a Zeneszöveg.hu-n. Belépő: 2000 Ft elővételben, 2500 Ft a koncert napján, a helyszínen.Új EP-vel jelentkezett a Capriccio zenekar
2014-02-18 | hír
A Capriccio együttes 2000 tavaszán, az egykori újpesti bőrgyár falai között jött létre Bőrgyári Capriccio néven. Többszörös tagcsere után alakult ki a jelenlegi felállás: az énekesi posztot Magyarország egyik legkarakteresebb hangja, Radovics ’Kyru’ László tölti be, Gazdag Viktor és Kecskés András gitározik, a ritmusszekciót Zsoldos Tamás basszusgitáros és Tóth Dénes dobos alkotja. A kizárólag élőben koncertező zenekar, a „hőskorszak” hangulatát felidézve, a blues-rock műfaját tűzte zászlajára. 2003-ban jelentkeztek első ízben önálló lemezzel, melyet az óta három hanganyag követett. A Capriccio a legújabb kiadványát 2014. február 21-én a közelmúltban megnyílt óbudai Old Buda blues és rock klubban (Budapest, III. kerület, Bécsi út 38-42.) mutatja be. A háromszámos EP Hátha Ő az címmel látott napvilágot. Az opuszok zeneszerzője Gazdag Viktor, a szöveg Szabó Leslie munkája. Az album érdekessége, hogy a hangzást színesítendő, vendégzenészt is hívtak: két dalban Gyöngyösi Gábor játszik Hammond orgonán.hoati
Slovak Blues Top 2014
2014-02-14 | hír
Szlovákia legismertebb blues portálja, a Bluesmusic.sk minden évben kikéri olvasóinak a véleményét több kategória legjobbjaival kapcsolatban. A 2013-as esztendő nyerteseinek névsora a napokban került nyilvánosságra hozva. A jelöltekre Szlovákia mellett leginkább a Cseh Köztársaságból érkeztek szavazatok.
A díjazottak:
The best blues CD
René Lacko: Blind Man
The best blues band
René Lacko & Down Town
The best blues duo
Lubos Bena & Bonzo Radványi
The best blues female singer
Zuzana Suchánková
The best blues male singer
Peter ’Bonzo’ Radványi
The best blues instrumentalist
Erich ’Bobos’ Procházka
The best Slovak blues festival
Hudba v Meste, Skalica
The best Slovak blues club
Hlava 22, Bratislava
The best Slovak blues concert
Dorrey Lin Lyles - Jazz Blues Jamboree, Nové Zámky
International - The best blues act in the Czech Republic
Festival Blues Alive - Sumperk
hoati
A díjazottak:
The best blues CD
René Lacko: Blind Man
The best blues band
René Lacko & Down Town
The best blues duo
Lubos Bena & Bonzo Radványi
The best blues female singer
Zuzana Suchánková
The best blues male singer
Peter ’Bonzo’ Radványi
The best blues instrumentalist
Erich ’Bobos’ Procházka
The best Slovak blues festival
Hudba v Meste, Skalica
The best Slovak blues club
Hlava 22, Bratislava
The best Slovak blues concert
Dorrey Lin Lyles - Jazz Blues Jamboree, Nové Zámky
International - The best blues act in the Czech Republic
Festival Blues Alive - Sumperk
hoati
Henrik Freischlader: Night Train To Budapest
2014-02-08 | kritika
Henrik Freischlader a 2011-ben megjelent hanganyagával, a Still Frame Replay-jel került a látókörömbe. A hazánkban több alkalommal járt zenész a Joe Bonamassa vendégszereplésével készült CD óta két stúdióalbumot, egy koncertlemezt és egy DVD-t dobott piacra. Legutolsó stúdiólemezének a címe, valamint dalainak, dalötleteinek nagy része is a Magyarországon töltött napok hatására született meg. A Night Train To Budapest egészét ő maga készítette, a billentyűs hangszereket leszámítva, minden hangszert maga játszott fel. Nem teljesen idegen számára ez a munkamódszer, hiszen a 2009-es Recorded by Martin Meinschäfer szintén hasonló módon került rögzítésre. Ahogy az már a tavalyelőtti House In The Woods címet viselő albumon észlelhető volt, az energikus, munkamániás német muzsikus a rockosabb hangzás irányába mozdult el, de természetesen blues, soul és funky hatások is jellemzik a lemezen található, az eddigiekhez képest visszafogottabb, melodikusabb szerzeményeket. Freischlader saját kiadója által megjelentetett, példaértékűen igényes kivitelezésű kiadvány „köszönet rovatát” átböngészve számos honfitársunk nevére bukkanunk, ami egyértelműen jelzi, hogy Henrik a magyarországi látogatásai során nemcsak rajongók sokaságára, hanem önzetlen támogatókra, őszinte barátokra is szert tett.Cable Car Records, 2013
hoati
