Kiemelt koncertek


Blues for Blue 6.
2024.04.14.


Teddy Harpo
vendég:
Benkő Zsolt

2024.04.02.


Dan Patlansky

2024.04.20.


The Mojo
2024.04.26.


Fekete Jenő 60

2024.04.27.


Shemekia Copeland
Little G Weevil
and his band

2024.07.17.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Idegen tollak
Mojo Workings
Mojo Workings
Long Step
Alastair Greene
Alastair Greene
Alive In The New World
Mick Pini
Mick Pini
Backtrack
The Özdemirs
The Özdemirs
Introducing The Özdemirs
Layla Zoe
Layla Zoe
Nowhere Left To Go
The Holmes Brothers
The Holmes Brothers
State Of Grace
Buddy Guy
Buddy Guy
Blues Singer




Archívum

2014 legjobb albumai
2014-12-29 | hír


Ahogy az már lenni szokott, a Blues van szerkesztősége idén év végén is áttekintette a magunk mögött hagyott esztendő lemeztermését, és összeállította a 2014-es év legjobbnak tartott albumainak a listáját.

hoati
1. Elvin Bishop: Can’t Even Do Wrong Right (Alligator Records)
2. The Mannish Boys: Wrapped Up And Ready (Delta Groove Music)
3. Otis Clay & Johnny Rawls: Soul Brothers (Catfood Records)
4. Rory Block: Hard Luck Child: A Tribute To Skip James (Stony Plain Records)
5. Thorbjorn Risager & The Black Tornado: Too Many Roads (Ruf Records)
6. Janiva Magness: Original (Fathead Records)
7. Mississippi Heat: Warning Shot (Delmark Records)
8. Andy T - Nick Nixon Band: Livin’ It Up (Delta Groove Music)
9. B.B. & The Blues Shacks: Businessmen (CrossCut Records)
10. Eden Brent: Jigsaw Heart (Yellow Dog Records)
11. Ian Siegal: Man & Guitar (Nugene Records)
12. Bob Corritore: Taboo (Delta Groove Music)
13. Annika Chambers & The Houston All-Stars: Making My Mark (Montrose Records)
14. Mikey Junior: Traveling South (VizzTone Label Group)
15. Ben Poole: Live At The Royal Albert Hall (Manhaton Records)

    

hcs
1. The Robert Cray Band: In My Soul (Mascot Label Group)
2. Billy Branch And Sons Of Blues: Blues Shock (Blind Pig Records)
3. The Mannish Boys: Wrapped Up And Ready (Delta Groove Music)
4. Ian Siegal: The Picnic Sessions (Nugene Records)
5. Fathead: Fatter Than Ever (Electro-Fi Records)
6. Andy T - Nick Nixon Band: Livin' It Up (Delta Groove Music)
7. Rory Block: Hard Luck Child: A Tribute To Skip James (Stony Plain Records)
8. Rick Estrin & The Nightcats: You Asked For It… Live (Alligator Records)
9. Mississippi Heat: Warning Shot (Delmark Records)
10. Raoul And The Big Time: Hollywood Blvd (Big Time Records)
11. Joe Bonamassa: Different Shades Of Blue (J&R Adventures)
12. Morgan Davis: I Got My Own (Electro-Fi Records)
13. The Chris O’Leary Band: Live At Blues Now (VizzTone Label Group)
14. Frozen Steak: The Circus Bear And The Dead Snake's Head (Szerzői kiadás)
15. Dave ’Hurricane’ Hoerl: Un-Twisted (Full Swing Records)


Lassan mi következünk…
2014-12-27 | hír


Alig fél év alatt ment el a hófehér Johnny, akinek fekete volt a lelke, a vörös Jack, aki a zenében nem ismert lehetetlent, és most a smirglihangú Joe bácsi, aki többször támadt már fel poraiból, de ezúttal tüdejével nem tudta túlordítani a rákot.



Ők valamennyien megérték 70. életévüket. Miként az egy éve elhunyt Ray, a rendíthetetlen nyugalmú Ajtó, vagy a Hammond első Lordja, aki két éve távozott. Másfél év hiányzott a villámkezű Alvinnak és három a bolond hippi Glennek. Tehát egyikük sem halt meg „tragikusan fiatalon”, kis túlzással tisztes kor jutott nekik.
Éppen ez a legszomorúbb.
Egymás után mennek el kamaszkorunk nagy rock-ideáljai, akikhez hasonlítani szerettünk volna, és amikor megérintettek minket, legfeljebb 10-15 évvel voltak nálunk idősebbek. Ez pedig azt jelenti, hogy lassan mi következünk. Lassan mi indulunk el annak az éjszakának hívó szavára, ahol mit sem számít a láncait vesztett szív, és a barátok kis segítsége.
De azért még odaátról is meglessük a lányokat, akik csak egy kalapot hagynak magukon.

GNL


Mississippi Heat: Warning Shot
2014-12-23 | kritika


Piere Lacocque 1969 nyarán költözött családjával Belgiumból Chicagóba. A szigorú vallásos nevelésben részesült tinédzser a blues zenét, a szájharmonikát Big Walter Horton játékát hallva szerette meg. Máig is működő együttesét, a Mississippi Heatet 1991-ben hozta létre. Lacocque mindig arra törekedett, hogy a legjobb zenészeket gyűjtse maga köré, így az elmúlt évtizedekben olyan muzsikusok fordultak meg a chicagói székhelyű bandában, mint Billy Flynn, James Wheeler, Bob Stroger, Deitra Farr, Zora Young és Barrelhouse Chuck. Sorban tizenegyedik lemezük, az előző öt albumhoz hasonlóan, a legendás Delmark Records égisze alatt látott napvilágot. A Warning Shot a zenekar tagjainak a dalaira épül, de a repertoárban két feldolgozást is találunk: Ruth Brown 1959-es slágerét, az I Don’t Know-t, és Hank Williams Your Cheatin’ Heart című, instrumentálisan előadott szerzeményét. A korai évek óta mindig szerepelt a csapatban egy energikus énekesnő, jelenleg Inetta Visor birtokolja ezt a pozíciót.  A hatvanas éveiben járó, hangjával a hatszoros Grammy-díjas Etta Jamest idéző Visor mellett néhány dalban Michael Dotson gitáros és Kenny Smith dobos is mikrofont ragadt. Az együttes érezhetően törekedett a minél gazdagabb hangzás megteremtésére, amit a vendégzenészek sokasága mutat a legjobban. A szeles város hagyományaihoz méltó albumon hallhatjuk így többek között Carl Weathersby, Sax Gordon és Ruben Alvarez játékát is.

Delmark Records, 2014

hoati


A zene, ami tűzbe hozta Győrt
2014-12-18 | kritika


Az esős, barátságtalan idő sem volt képes megakadályozni, hogy december 4-e és 6-a között három teljes estén át lángoljanak a zongorák a 7. Boogiefeszten Győrben.

Ismét világsztárokkal töltötte meg a „találkozások városát”, az ifjú, ám annál elismertebb boogie woogie zongorista, Dániel Balázs. Az elmúlt években egyre növekvő érdeklődésnek hála idén még több alkalommal merülhettünk alá a boogie vérpezsdítő dallamainak világába.
Már a csütörtöki Árkádban adott nyitókoncerten is pillanatok alatt szikrázni kezdett a levegő. A két vendégzongorista, a gitáron és szájharmonikán ugyancsak kitűnően játszó Edwin Kimmler és a virtuóz Chase Garrett is megcsillogtatta tehetségét Dániel Balázzsal és zenekarával együtt. A hangulat, már az első ütemek felhangzását követően is fergeteges volt, ami az idő múlásával csak fokozódott, ahogy egyre többen csatlakoztak a nézősereghez.
A közönség összetétele csakúgy, mint az első napon, a nagykoncerteken is igen csak változatos volt, mutatva, hogy a boogie zene minden korosztályt képes megmozgatni. A rendezvény népszerűségét mi sem tükrözi jobban, hogy az idén a szokásos egy helyett, két, különböző programú, teltházas előadást adtak a Richter Teremben, ahova még plusz székeket is be kellett helyezni, hogy a lehető legtöbb érdeklődőnek jusson hely.
Nem csupán egyetlen műfajjal ismerkedhettünk meg a tüzes előadások alatt. A blues, a swing és a dixieland világába is elkalauzolták a hallgatóságot. Nem számított, hogy veterán rajongóról, vagy első ízben a boogie világába csöppenő nézőről volt szó, mindenki találhatott magának legalább egy olyan dalt, amit igazán magáénak érezhetett.
A méltán népszerű előadók nem pusztán zenei képességeikkel varázsolták el hallgatóságukat, hanem humorukat is megcsillogtatták, valamint közös énekléssel, tapsolással, és az ahhoz szükséges bemelegítő ujjgyakorlatokkal emelték az est hangulatát.
S hogy ne csak a fület, de a szemet is elkápráztassák, felléptek Svédországból és Lengyelországból érkező, a világ élvonalába tartozó táncospárok, akik színpadi produkciójuk mellett, még a kezdő és kevésbé kezdő boogie woogie táncosoknak is segítettek csiszolni a tudásukat az El Pasóban rendezett Boogie Workshopokon. És akinek még a nagykoncertek után is benne volt a boogie a lábában, azok, szintén az El Paso Tánc és Rendezvény Centrumban találkozhattak az összes fellépővel, két Boogie Afterpartyn.
Reméljük, hogy ez a tűz, ami ebben a pár napban Győrbe költözött sosem fog kihunyni, és még hosszú éveken át mozgatja meg a helybelieket és az idelátogatókat egyaránt.

Szöveg: Dániel Viktória, fotó: NoKo Fotó


Folytatni kell, kitartóan, alázattal és szeretettel – interjú Pribojszki Mátyással
2014-12-15 | beszélgetések


Pribojszki Mátyás, a nemzetközileg is magasan jegyzett szájharmonikás-énekes körül felgyorsultak az események: ősszel az Egyesült Államokban Little G Weevillel és Nemes Zoltánnal turnézott, együttesével a Love Is Fake című dalukhoz új videót készítettek, és új hanganyagok megalkotásán is fáradozik. Részletek az alábbi beszélgetésből tudhatók meg.

Zenekaraiddal az elmúlt évtizedekben mintegy harminc országban léptél fel. Mennyivel volt más ez a turné? Volt-e valamiféle előzetes elvárásod az úttal kapcsolatban?
Ez a turné számomra egy nagyon régi álom megvalósulását jelentette, ráadásul úgy, ahogy szerettem volna: zenész barátaimmal, Little G Weevillel és Nemes Zoltánnal, felejthetetlen közös koncertekkel, utazással, kalandokkal. Természetesen az embernek van egyfajta képe az egészről, – főleg úgy, hogy a blues zenei műfajt több mint húsz éve képviseli – de elvárásom egyáltalán nem volt. Tudtam, hogy nagyon jó turné lesz így hármasban, és az is lett: óriási inspiráció, fantasztikus közönség, igazi blues klubok, fesztiválok, az illatok, a levegő, az emberek, az ételek, a blues zenei kultúra alapkövei, gyökerei, örök élmény.

Milyen dalokból építettétek fel a turné repertoárját?
Többnyire Little G Weevil számait játszottuk, de természetesen voltak saját, illetve szóló dalaink is, sőt néhány klasszikust is bevetettünk, nagy sikerrel. A közös repertoár abszolút nem volt probléma, hiszen hosszú éveken keresztül muzsikáltunk együtt, lemezt is készítettünk (Southern Experience), szóval nagyon jól ismerjük egymást.

A koncertek közt hatezer kilométert utaztatok. Milyen blues történeti helyeket látogattatok meg?
Minden olyan helyszínre eljutottunk, ami számunkra fontos, így végigutaztunk Mississippi államon, ahol felkerestük Robert Johnson, majd Sonny Boy Williamson emlékhelyét, de megnéztük Tutwilert, azt a pici települést, amelynek az állomásán W.C. Handy először hallotta azt a bizonyos „feka” („negro”) balladát, amit elnevezett bluesnak, és ahonnan az egész blues zene elindult 1895-ben. Voltunk a Riverside Hotelben, ahol a legnagyobb blues előadók szálltak meg anno, és ami a későbbiekben kórház lett a feketék számára, és időztünk abban a szobában, ahol Bessie Smith elhunyt. Ellátogattunk Clarksdale-be, itt rengeteg blues ikon született és nevelkedett (pl. Charlie Musselwhite), megnéztük a híres Hopson Farmot, ahol éppen szájharmonika tábor volt, Jon Gindick tartott kurzust. Persze ebben a felfokozott érzelmi hangulatban mindenhol fújtam pár hangot a herflimbe, így is tisztelegve az ősök előtt. Kihagyhatatlan volt Memphisben a híres Sun Studio, a legendás Beale Street, New Orleansban a Frenchmen Street, a Bourbon Street, a House Of Blues. Rengeteg személyes tapasztalattal, élménnyel lettünk gazdagabbak, amelyeket ezeken a számunkra fontos helyeken kaptunk. Leírhatatlan élmények ezek egy magam fajta blues muzsikus számára.

Ért olyan benyomás, ami karriered további menetét is meghatározhatja?
Természetesen igen. Ez az egész út, a turné, a koncertek, a barbecue partik, az élmények minden egyes pillanata az, ami abszolút meghatározza, ami nagy hatással van jelenleg és lesz is mindarra, amit képviselek hosszú évek óta. Mindaz, amit átéltem, átéltünk megerősített abban, hogy ugyan nagyon nehéz és hosszú, de jó úton vagyok, illetve vagyunk.

Mi az, amit megtapasztaltál az Egyesült Államokban, ami idehaza nincs?
Azt gondolom, hogy az Államokban az egész rendszer kicsit átgondoltabb, tisztább, egyszerűbb és korrektebb. Amikor egy klub meghív egy muzsikust, vagy zenekart, az megkapja az előre megbeszélt tiszteletdíjat, ami a kinti klubok esetében nem olyan magas, viszont minden helynek van saját ún. tip bucketje (borravalós vödör), amibe a közönség beledobja a további gázsidat, amennyiben tetszik nekik, amit csinálsz. A pultból is kapsz a forgalom után, így nem lehet nagy panasza annak a muzsikusnak, aki sok embert vonz a zenéjével a helyre. Viszont az jól látszik ebből, hogy komolyan meg kell dolgozni a pénzedért. Kint nem egy vagy két körös klub bulik vannak, sokszor három-négy órát is játszik egy előadó vagy formáció. A fesztiválok tematikusak, ami blues fesztivál, az blues fesztivál. Volt szerencsénk egy ilyen igazi nagy városi blues fesztiválon is fellépni, felejthetetlen volt. A buli végén autentikus „feka” családok vásárolták a lemezeinket és fotóztatták magukat velünk. Óriási élmény volt és beigazolódott az is, hogy nemcsak itthon és Európában, hanem a tengerentúlon is megálljuk a helyünket. Ilyenkor azt érzi az ember, hogy értelme volt minden eddigi fáradozásnak, és hogy folytatni kell, kitartóan, alázattal és szeretettel.

A legnagyobb videomegosztó portálon megtekinthető már a legújabb, Love Is Fake című videótok. Mit kell erről tudni?
Az elmúlt húsz esztendőben nem igazán foglalkoztam a videoklipekkel, a blues műfajban ez nem is igazán szokványos, vagy fontos, de az utóbbi években megérett bennem, hogy én mégis nagyon szeretnék, így a Real Good Man című számunkra készített videó sikerén felbuzdulva elkészítettük a legújabb klipünket, a Love Is Fake című saját dalunkra. A videoklip rendkívül vidám, egyszerű, mégis egyedi képi világot ad a nézőnek. A szám egy csalfa, hamis szerelemről szól, amit mi egyáltalán nem szomorkásan, hanem pozitívan, viccesen próbáltunk megfogalmazni és reméljük, sokaknak elnyeri a tetszését. A legutóbbi és a mostani videoklipünket is a nagyszerű és kreatív Airplan Studio csapatával forgattuk (www.airplanstudio.com), ezúton is köszönöm a közös munkát nekik.

Milyen tervekkel indulsz neki a jövő évnek? Idén töltötted be negyvenedik életévedet. Utólag várható valami nagyobb mérvű megmozdulás a kerek évforduló alkalmából?
Igen, egy új lemezen dolgozom, ami egy óriási project számomra, és amelyre sok – számomra nagyon fontos – nemzetközileg is elismert zenész barátomat szeretném meghívni egy-egy számra vendégnek. A lista nem teljes, így csak néhány név: a saját csapatom mellett Ripoff Raskolnikov, Little G Weevil, Ian Siegal, Big Daddy Wilson, Raphael Wressnig, Enrico Crivellaro, Mike Sponza, Bill Barrett, Ryan Donohue és még sok más fantasztikus zenész, akiknek a neve maradjon titok. Emellett a régi-új kisebb - többnyire duó - formációmmal is szeretnék jövő év elején egy lemezfelvételt készíteni, új, Grunting Pigs néven, ami már nem titok, hiszen januártól ezen a néven lépünk fel Szász Ferenc gitárossal, barátommal. Szóval teljesen felpörögve, inspirálódva és tervekkel teli a 2015-ös év, persze ember tervez, Isten végez, de ahogy G barátommal mondani szoktuk: „blues fesztivál”!

A Pribojszki Mátyás Band Love Is Fake című videója ide kattintva tekinthető meg.

Szöveg: hoati, fotó: Császár Márta (Kifra)


Nyilvánosságra hozták a Blues Music Award jelöltjeinek névsorát
2014-12-12 | hír


Nyilvánosságra hozták a 36. Blues Music Award jelöltjeinek névsorát. Huszonnégy kategóriában jutalmazzák a legjobbak teljesítményét, akikre a szavazatokat a The Blues Foundation tagjai jogosultak leadni. A díjátadóra 2015. május 7-én a Tennessee állambeli Memphisben, a Cook Convention Centerben kerül sor. A legtöbb jelölést, szám szerint hatot-hatot, Elvin Bishop, Sugar Ray Norcia és a magyar származású John Németh kapta.



Acoustic Album
Rory Block: Hard Luck Child: A Tribute To Skip James
Eric Bibb: Jericho Road
Eden Brent: Jigsaw Heart
John Mooney: Son & Moon: A Tribute To Son House
John Hammond: Timeless

Acoustic Artist
Doug MacLeod
Eric Bibb
John Hammond
John Mooney
Rory Block

Album
Elvin Bishop: Can’t Even Do Wrong Right
Sugar Ray & The Bluetones: Living Tear To Tear
John Németh: Memphis Grease
Jarekus Singleton: Refuse To Lose
The Mannish Boys: Wrapped Up And Ready

B.B. King Entertainer
Bobby Rush
Elvin Bishop
John Németh
Rick Estrin
Sugaray Rayford

Band
Elvin Bishop Band
John Németh & The Bo-Keys
Rick Estrin & The Nightcats
Sugar Ray & The Bluetones
The Mannish Boys

Best New Artist Album
Big Harp George: Chromaticism
Selwyn Birchwood: Don’t Call No Ambulance
Fo’ Reel: Heavy Water
Annika Chambers & The Houston All-Stars: Making My Mark
Austin Walkin’ Cane: One Heart Walkin‘

Contemporary Blues Album
Elvin Bishop: Can’t Even Do Wrong Right
Janiva Magness: Original
Jarekus Singleton: Refuse To Lose
Joe Louis Walker: Hornet’s Nest
Keb’ Mo’: BluesAmericana

Contemporary Blues Female Artist
Beth Hart
Bettye LaVette
Janiva Magness
Marcia Ball
Shemekia Copeland

Contemporary Blues Male Artist
Elvin Bishop
Gary Clark Jr.
Jarekus Singleton
Joe Bonamassa
Joe Louis Walker

Historical
Michael Bloomfield: From His Head To His Heart To His Hands (Columbia / Legacy)
Magic Sam: Live At The Avant Garde (Delmark Records)
The ’5’ Royales: Soul & Swagger: The Complete ’5’ Royales 1951-1967 (RockBeat Records)
Pee Wee Crayton: The Modern Music Sessions 1948-1951 (Ace Records)
Various Artists: The Roots Of It All-Acoustic Blues (Bear Family Records)

Instrumentalist - Bass
Bob Stroger
Lisa Mann
Michael ’Mudcat’ Ward
Patrick Rynn
Willie J. Campbell

Instrumentalist - Drums
Jimi Bott
June Core
Kenny Smith
Tom Hambridge
Tony Braunagel

Instrumentalist - Guitar
Anson Funderburgh
Joe Bonamassa
Johnny Winter
Kid Andersen
Ronnie Earl

Instrumentalist - Harmonica
Charlie Musselwhite
Kim Wilson
Mark Hummel
Rick Estrin
Sugar Ray Norcia

Instrumentalist - Horn
Al Basile
Deanna Bogart
Jimmy Carpenter
Sax Gordon
Terry Hanck

Koko Taylor Award
Alexis P Suter
Diunna Greenleaf
EG Kight
Ruthie Foster
Trudy Lynn

Pinetop Perkins Piano Player
Barrelhouse Chuck
Bruce Katz
David Maxwell
Eden Brent
Marcia Ball

Rock Blues Album
Johnny Winter: Step Back
Kenny Wayne Shepherd Band: Goin’ Home
Nick Moss Band: Time Ain’t Free
Royal Southern Brotherhood: Heartsoulblood
Walter Trout: The Blues Came Callin’

Song
Carl Gustafson & Donald Markowitz: Another Murder In New Orleans (Bobby Rush With Blinddog Smokin’: Decisions)
John Németh: Bad Luck Is My Name (John Németh: Memphis Grease)
Elvin Bishop: Can’t Even Do Wrong Right (Elvin Bishop: Can’t Even Do Wrong Right)
Janiva Magness & Dave Darling: Let Me Breathe (Janiva Magness: Original)
Ray Norcia: Things Could Be Worse (Sugar Ray & The Bluetones: Living Tear To Tear)

Soul Blues Album
Vaneese Thomas: Blues For My Father
Bobby Rush With Blinddog Smokin’: Decisions
The Robert Cray Band: In My Soul
John Németh: Memphis Grease
Otis Clay & Johnny Rawls: Soul Brothers

Soul Blues Female Artist
Candi Staton
Missy Andersen
Sharon Jones
Sista Monica
Vaneese Thomas

Soul Blues Male Artist
Bobby Rush
Curtis Salgado
John Németh
Johnny Rawls
Otis Clay

Traditional Blues Album
Dave Alvin And Phil Alvin: Common Ground: Dave Alvin And Phil Alvin Play And Sing The Songs Of Big Bill Broonzy
Mud Morganfield & Kim Wilson: For Pops (A Tribute To Muddy Waters)
Andy T - Nick Nixon Band: Livin’ It Up
Sugar Ray & The Bluetones: Living Tear To Tear
Mark Hummel: The Hustle Is Really On
The Mannish Boys: Wrapped Up And Ready

Traditional Blues Male Artist
Billy Boy Arnold
John Primer
Lurrie Bell
Sugar Ray Norcia
Sugaray Rayford

hoati


Gary Clark Jr.: Live
2014-12-08 | kritika


A '84-es születésű Gary Clark Jr. a Texas állambeli Austinban nőtt fel. Családjában mindenki bolondult a zenéért, így nem meglepő, hogy hamar a gitár bűvkörébe került. Tinédzserként kis szórakozóhelyeken lépett fel, majd eljutott a város híres Antone’s klubjába, ahonnan oly sok texasi gitáros fenomén indult el a világhír felé. A Rolling Stone magazin 2011-ben a „legjobb ifjú tehetségnek” nevezte, aki időközben a legnagyobbakkal játszhatott együtt: a Fehér Házban a Red, White And Blues rendezvényen B.B. Kinggel és Buddy Guy-jal, Jaggerékkel a Rolling Stones ötvenedik évfordulós turnéján, de többször fellépett már a Crossroads Guitar Fesztiválon is. Első két albuma, a 2004-es 110 és a 2008-as Worry No More egy kis kiadónál jött ki, a 2012-es Blak And Blu azonban már egy nagy lemezcégnél, a Warner Bros.-nál jelent meg. Olyan albumot akartam felvenni, amin többféle hanggal is kísérletezek, hiszen semmiképpen sem akartam, hogy egyetlen műfajra hagyatkozzak, akkor is, ha az a blues.” – nyilatkozta a Billboardnak a bluest, blues-rockot, hard rockot, soult és funkot elegyítő hanganyagról. Az ősszel megjelent Live című dupla koncertalbum az utolsó, tizennyolc hónapig tartó turnéja során került rögzítésre. A pazar kivitelű, egyéni ízű lemez gerincét a művészi borítójú Blak And Blu dalai adják. Az elhangzó nóták egyenletesen magas színvonalúak, Gary Clark Jr. és zenésztársai csípőből, tízpontosan hozták a tőlük elvártakat.

Warner Bros. Records / Magneoton, 2014

hoati