Archívum
Éles Gábor Trió & Tóth Vera: Let Yourself In Groove
2015-04-27 | kritika
A névadó gitáros által 2009-ben életre hívott Éles Gábor Trió a bemutatkozó lemeze után három évvel Tóth Vera közreműködésével jelentette meg a Let Yourself In Groove című hanganyagát. A tizenhárom számos, jól felépített lemezre két örökzöldtől eltekintve csakis Éles Gábor saját, fantáziadús szerzeményei kerültek. A dalokban az alapítóra hatást gyakorolt zenei nyelvek léptek párbeszédbe: a jellegzetes hangzásvilág alapvetően a bluesból, a jazzből és soulból táplálkozik, de a groove jelenléte is tetten érhető. Kakukktojásként tekinthetünk a Leánykatánc című számra, ugyanis ez az egyetlen instrumentális felvétel a CD-n – Éles ezt a szerzeményt kislányának írta, aki balett-táncos. A jó torkú és hangtónusú, egyedi gitárstílussal bíró zenekarvezető a lemezen meglehetősen kevés gitárszólóval rukkolt elő. Játékában felismerhetők a példaképek, így Jimi Hendrix, Eric Clapton és George Benson hatása. Zenésztársai, Szkladányi András basszusgitáros és Móré Attila dobos kiválóan teljesítettek, míg az első Megasztárban feltűnt Tóth Vera a szóló darabjaiban és a duettekben is lenyűgözően énekel. Külföldi barátaim, ismerőseim körében büszkén reklámozom a lemezt, bizonyítandó, hogy Magyarországon micsoda tudású, kvalitású muzsikusok élnek, dolgoznak.L.V. Records, 2014
hoati
’Sir’ Oliver Mally & Frank Schwinn: Devils, Monkeys, Aliens
2015-04-21 | kritika
Ha nyugati szomszédunk, Ausztria blues zenei életét áttekintjük, akkor ’Sir’ Oliver Mally nevét feltétlenül meg kell említeni. A Stájerországban fekvő Wagna városában született zenész első gitárját tizenöt évesen kapta. Autodidakta módon tanult meg gitározni, stílusára a kezdetekben Albert King, Buddy Guy, John Lee Hooker, B.B. King és Albert Collins voltak hatással. Zenekarát, a ’Sir’ Oliver Mally’s Blues Distillery-t 1990-ben hozta létre. A ’90-es évek vége óta szóló előadóként is szerepel. A mono felvételeket tartalmazó lemeze, a Strong Believer 2012-ben került kiadásra. A két nap leforgása alatt rögzített albumon négy szám erejéig közreműködött az Ausztriában 1992-ben letelepedett német származású gitáros, Frank Schwinn. Az együttműködés olyan jól sikerült, hogy a rákövetkező évben elkészítették a Devils, Monkeys, Aliens című, szintén mono felvételeket tartalmazó duó lemezt. A két muzsikus a maximális odafigyelést igénylő, döntően saját számokat nagy szívvel, belső hittel, dögösen adja elő. Az egyetlen idegen tollból származó szerzemény a Grammy-díjas folk zenész, Guy Clark dala, a The Cape. A tizenegyszámos Devils, Monkeys, Aliens rögzítése élőben történt, a dalok mindenféle különösebb utómunka nélkül kerültek a lemezre.Sir-Oliver-Records, 2013
hoati
Robben Ford – Irány a nap!
2015-04-16 | beszélgetések
Március 30-án jelent meg a blues legenda Robben Ford legújabb stúdióalbuma, Into The Sun címmel. A ’70-es évek legeleje óta aktív muzsikus ezúttal sem tagadta meg önmagát, híveinek legnagyobb örömére eme friss munkát éppúgy körvonalazzák a jól ismert Robben Ford-stílusjegyek, mint a gitármester korábbi alkotásait, még akkor is, ha ezúttal egy modernebb hangvételű, kortárs blues rock anyag került ki a műhelyéből. Mr. Ford kaliforniai otthonából adott rövid helyzetjelentést magazinunknak.
Milyen irányelveket határoztál meg magadnak az új lemez koncepciójának kialakításakor?
Ezúttal azt tűztem ki fő célul, hogy az anyagon érződjön a mai kor lenyomata. El akartam vonatkoztatni az ’50-es, ’60-as évek formuláitól, persze a tradíciók bizonyos mértékű megtartásával. Az utóbbi pár lemezemen inkább a gyökereim újbóli feltárásán munkálkodtam, most azonban mindenképpen el szerettem volna szakadni ettől. Úgy álltam hozzá a dalszerzéshez, hogy nincsenek korlátok, és a legkülönlegesebb elképzelések számára is teremtek platformot. Ez a hozzáállás persze keményen megdolgoztatott, de beleadtam minden tudásomat, és ennek meg is lett az eredménye. A legcsodálatosabb ötletek törvényszerűen akkor születnek, amikor az ember nyitott különböző perspektívák befogadására. Rendkívül pozitív kicsengésű, lendületes albumot sikerült ezúttal készíteni, tele változatos ritmusokkal, színekkel, finom árnyalatokkal. Mindenképpen úgy tekintek az Into The Sun korongra, mint karrierem egyik csúcspontjára.
Manapság is ugyanúgy írod a dalokat, mint évekkel, évtizedekkel ezelőtt?
Egyáltalán nem. Egyrészt, sokkal jobb dalszerző vagyok ma, mint amilyen annak idején voltam, másrészt a prioritásaim is megváltoztak. Jóval letisztultabb szerzeményeket írok, mint régen, sokat egyszerűsödtek a dalaim az idők folyamán. Már nem elsőrendű szempont, hogy komplex akkordfűzéseket találjak ki, de a művészet már csak ilyen, az ember ösztönösen érzi, hogy mire van szüksége a továbblépéshez.
Ha már itt tartunk, mi a nehezebb, bonyolult témákat vagy direktebb megközelítésű dalokat írni?
Legyen valami akár összetett, vagy éppenséggel egyszerű, nagyjából ugyanazt az erőfeszítést kívánja mindkét megközelítés.
Számtalan nagynevű vendég teszi tiszteletét az albumon, elég csak Warren Haynes, Robert Randolph és Sonny Landreth neveit megemlíteni…
Új menedzsmenttel dolgozom, és ők találták ki, hogy hívjunk pár vendéget. Nagyon jól sült el az ötlet, különböző stílusok összeolvasztásából az esetek túlnyomó többségében érdekes dolgok kerekednek. Robert Randolph például elképesztő pedal steel játékos, hihetetlenül különleges művész.
A gitárszólóidat hogyan írod?
Mindig improvizálok, a stúdióban is. Életemben nem fordult még olyan elő, hogy kidolgoztam volna egy szólót. Tudod, én még a régi blues és jazz iskolákat képviselem…
Az Into The Sun album felvételeihez milyen felszerelést használtál?
A fő erősítő az a Dumble Overdrive Special volt, amit már több mint harminc éve hajtok. Emellett használtam egy ősöreg Fender Tweed Pro-t, amit Larry Carlton barátom adott kölcsön. Ami a gitárokat illeti, a hűséges 1960-as Fender Telecaster természetesen szerepet kapott, a két, 1963-as és 1964-es évjáratú Gibson SG-re viszont még inkább támaszkodtam. Ezek mellett különböző vintage akusztikus gitárokon, például egy Gibson B-25 modellen is feljátszottam ezt-azt.
A láncba pedálokat nem is iktattál?
Egyáltalán nem, mert szeretem, ha a gitár jele egyenesen az erősítőbe fut bele. Az effekteket csak később tettük rá a gitárszólamokra. Nem vagyok egy nagy pedál-őrült, de nyilván, amikor élőben játszom, magam sem tekinthetek el a használatuktól, hiszen a stúdió effekteket nem tudom magammal cipelni a koncertekre.
Hogy fest az aktuális pedál board-od?
Az overdrive egy Hermida Audio Zendrive, aztán van benne egy TC Electronic Hall Of Fame reverb, egy Strymon TimeLine delay, a legfontosabb pedál azonban a Vertex Boost, amit viszont nem boosterként használok, nem a hangerőt növelem meg a segítségével, hanem kiegyenesítem vele a pedálok által befolyásolt tónust. E pedállal tudok a lehető legközelebb kerülni a Dumble erényeit és valóságosságát kihasználó stúdiós gitárhangzáshoz. A szólók kiemeléséhez egyébként a Dumble boost-funkciója a legmegfelelőbb, amit lábkapcsolóval tudok vezérelni.
Mennyire követed figyelemmel a mai blues színteret? Kik azok a fiatal tehetségek, akik a leginkább figyelemre méltóak ebben a műfajban szerinted?
Őszinte leszek, az albumon is játszó Tyler Bryant az egyetlen fiatal, akit ismerek, ő viszont elképesztő tehetség, tanítani való, ahogy a bluest ötvözi a rockkal.
Végül, de nem utolsó sorban, mit jelent számodra a blues?
A legalapvetőbb emberi érzésekre épülő zenei formát, ami főleg nekünk, amerikaiaknak mond sokat. A műfaj történetmesélős jellegéből adódóan ez a zene tele van olyan bölcsességekkel, ami nélkül szegényebbek lennénk. A blues ajándék az emberiségnek.
Szöveg: Danev György, fotók: Piper Ferguson
A beszélgetés eredetije a Music Media Magazin oldalán jelent meg.
Milyen irányelveket határoztál meg magadnak az új lemez koncepciójának kialakításakor?
Ezúttal azt tűztem ki fő célul, hogy az anyagon érződjön a mai kor lenyomata. El akartam vonatkoztatni az ’50-es, ’60-as évek formuláitól, persze a tradíciók bizonyos mértékű megtartásával. Az utóbbi pár lemezemen inkább a gyökereim újbóli feltárásán munkálkodtam, most azonban mindenképpen el szerettem volna szakadni ettől. Úgy álltam hozzá a dalszerzéshez, hogy nincsenek korlátok, és a legkülönlegesebb elképzelések számára is teremtek platformot. Ez a hozzáállás persze keményen megdolgoztatott, de beleadtam minden tudásomat, és ennek meg is lett az eredménye. A legcsodálatosabb ötletek törvényszerűen akkor születnek, amikor az ember nyitott különböző perspektívák befogadására. Rendkívül pozitív kicsengésű, lendületes albumot sikerült ezúttal készíteni, tele változatos ritmusokkal, színekkel, finom árnyalatokkal. Mindenképpen úgy tekintek az Into The Sun korongra, mint karrierem egyik csúcspontjára.
Manapság is ugyanúgy írod a dalokat, mint évekkel, évtizedekkel ezelőtt?
Egyáltalán nem. Egyrészt, sokkal jobb dalszerző vagyok ma, mint amilyen annak idején voltam, másrészt a prioritásaim is megváltoztak. Jóval letisztultabb szerzeményeket írok, mint régen, sokat egyszerűsödtek a dalaim az idők folyamán. Már nem elsőrendű szempont, hogy komplex akkordfűzéseket találjak ki, de a művészet már csak ilyen, az ember ösztönösen érzi, hogy mire van szüksége a továbblépéshez.
Ha már itt tartunk, mi a nehezebb, bonyolult témákat vagy direktebb megközelítésű dalokat írni?
Legyen valami akár összetett, vagy éppenséggel egyszerű, nagyjából ugyanazt az erőfeszítést kívánja mindkét megközelítés.
Számtalan nagynevű vendég teszi tiszteletét az albumon, elég csak Warren Haynes, Robert Randolph és Sonny Landreth neveit megemlíteni…
Új menedzsmenttel dolgozom, és ők találták ki, hogy hívjunk pár vendéget. Nagyon jól sült el az ötlet, különböző stílusok összeolvasztásából az esetek túlnyomó többségében érdekes dolgok kerekednek. Robert Randolph például elképesztő pedal steel játékos, hihetetlenül különleges művész.
A gitárszólóidat hogyan írod?
Mindig improvizálok, a stúdióban is. Életemben nem fordult még olyan elő, hogy kidolgoztam volna egy szólót. Tudod, én még a régi blues és jazz iskolákat képviselem…
Az Into The Sun album felvételeihez milyen felszerelést használtál?
A fő erősítő az a Dumble Overdrive Special volt, amit már több mint harminc éve hajtok. Emellett használtam egy ősöreg Fender Tweed Pro-t, amit Larry Carlton barátom adott kölcsön. Ami a gitárokat illeti, a hűséges 1960-as Fender Telecaster természetesen szerepet kapott, a két, 1963-as és 1964-es évjáratú Gibson SG-re viszont még inkább támaszkodtam. Ezek mellett különböző vintage akusztikus gitárokon, például egy Gibson B-25 modellen is feljátszottam ezt-azt.
A láncba pedálokat nem is iktattál?
Egyáltalán nem, mert szeretem, ha a gitár jele egyenesen az erősítőbe fut bele. Az effekteket csak később tettük rá a gitárszólamokra. Nem vagyok egy nagy pedál-őrült, de nyilván, amikor élőben játszom, magam sem tekinthetek el a használatuktól, hiszen a stúdió effekteket nem tudom magammal cipelni a koncertekre.
Hogy fest az aktuális pedál board-od?
Az overdrive egy Hermida Audio Zendrive, aztán van benne egy TC Electronic Hall Of Fame reverb, egy Strymon TimeLine delay, a legfontosabb pedál azonban a Vertex Boost, amit viszont nem boosterként használok, nem a hangerőt növelem meg a segítségével, hanem kiegyenesítem vele a pedálok által befolyásolt tónust. E pedállal tudok a lehető legközelebb kerülni a Dumble erényeit és valóságosságát kihasználó stúdiós gitárhangzáshoz. A szólók kiemeléséhez egyébként a Dumble boost-funkciója a legmegfelelőbb, amit lábkapcsolóval tudok vezérelni.
Mennyire követed figyelemmel a mai blues színteret? Kik azok a fiatal tehetségek, akik a leginkább figyelemre méltóak ebben a műfajban szerinted?
Őszinte leszek, az albumon is játszó Tyler Bryant az egyetlen fiatal, akit ismerek, ő viszont elképesztő tehetség, tanítani való, ahogy a bluest ötvözi a rockkal.
Végül, de nem utolsó sorban, mit jelent számodra a blues?
A legalapvetőbb emberi érzésekre épülő zenei formát, ami főleg nekünk, amerikaiaknak mond sokat. A műfaj történetmesélős jellegéből adódóan ez a zene tele van olyan bölcsességekkel, ami nélkül szegényebbek lennénk. A blues ajándék az emberiségnek.
Szöveg: Danev György, fotók: Piper Ferguson
A beszélgetés eredetije a Music Media Magazin oldalán jelent meg.
A Budapest Parkban ünnepel Hobo
2015-04-11 | koncertajánló
Május 2-án a Budapest Parkban monstre koncerttel ünnepli 70. születésnapját Földes László Hobo. Az énekes a várhatóan két és fél órás produkcióról szerdai budapesti sajtótájékoztatóján beszélt, ahol elmondta, a műsorban legalább 25 szám kap majd helyet, régiek, újak vegyesen. Önironikus, vidám születésnapi buli lesz – fogalmazott Hobo.
„A 70. születésnapom, ez a szörnyűséges jubileum februárra esett, akkor az időjárás miatt nem lehetett szabadtéri fellépést létrehozni, ezért arra időzítve egy színházi estet csináltunk a Nemzetiben. Most egy rock ’n’ roll buli előtt állunk, amely jelentősen fog különbözni attól” – árulta el az énekes.
Ahogy az utóbbi években megszokhattuk, az előadó a Hobo és Bandája nevű formációval lép majd színpadra, amelyben társai Póka Egon (basszusgitár), Fekete-Kovács Kornél (trombita, gitár, billentyűs hangszerek), ifj. Tornóczky Ferenc (gitár) és Szakadáti Mátyás (dob). Hobo hangsúlyozta, ez az együttes a Hobo Blues Band szerves folytatása, majd hozzátette, korábban nem tervezte, hogy ennyire stabil lesz a banda, de manapság minden zenei elképzelése e csapat körül forog.
A születésnapi koncert felvezetéseként a Hobo és Bandája több vidéki nagyvárosban is fellép: Debrecenben, Pécsett és Keszthelyen is játszanak majd. És a május 2-i fellépést követően sem állnak le. Nyáron több nagy fesztiválon is jelen lesznek: fellépnek a soproni VOLT-on és természetesen idén is lesz Kapolcson, a Művészetek Völgyében Hobo Klub.
A Kossuth-díjas előadóművész, szövegíró elárulta, hogy Debrecen városától felkérést kapott egy zenés Csokonai-est elkészítésére, emellett készül egy könyv, amely írásait gyűjti össze, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatásával pedig oktatási segédanyagot (könyvet és egy pendrive-ot) juttatnak el közép- és zeneiskolákba legfontosabb albumaival, estjeivel, koncertjeivel. Ősszel Hobo új monodrámáját mutatja be a Nemzeti Színház Vidnyánszky Attila rendezésében.
„A 70. születésnapom, ez a szörnyűséges jubileum februárra esett, akkor az időjárás miatt nem lehetett szabadtéri fellépést létrehozni, ezért arra időzítve egy színházi estet csináltunk a Nemzetiben. Most egy rock ’n’ roll buli előtt állunk, amely jelentősen fog különbözni attól” – árulta el az énekes.
Ahogy az utóbbi években megszokhattuk, az előadó a Hobo és Bandája nevű formációval lép majd színpadra, amelyben társai Póka Egon (basszusgitár), Fekete-Kovács Kornél (trombita, gitár, billentyűs hangszerek), ifj. Tornóczky Ferenc (gitár) és Szakadáti Mátyás (dob). Hobo hangsúlyozta, ez az együttes a Hobo Blues Band szerves folytatása, majd hozzátette, korábban nem tervezte, hogy ennyire stabil lesz a banda, de manapság minden zenei elképzelése e csapat körül forog.
A születésnapi koncert felvezetéseként a Hobo és Bandája több vidéki nagyvárosban is fellép: Debrecenben, Pécsett és Keszthelyen is játszanak majd. És a május 2-i fellépést követően sem állnak le. Nyáron több nagy fesztiválon is jelen lesznek: fellépnek a soproni VOLT-on és természetesen idén is lesz Kapolcson, a Művészetek Völgyében Hobo Klub.
A Kossuth-díjas előadóművész, szövegíró elárulta, hogy Debrecen városától felkérést kapott egy zenés Csokonai-est elkészítésére, emellett készül egy könyv, amely írásait gyűjti össze, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatásával pedig oktatási segédanyagot (könyvet és egy pendrive-ot) juttatnak el közép- és zeneiskolákba legfontosabb albumaival, estjeivel, koncertjeivel. Ősszel Hobo új monodrámáját mutatja be a Nemzeti Színház Vidnyánszky Attila rendezésében.
Súlyos tünetekkel kórházba került a blueskirály
2015-04-07 | hír
Kiszáradás miatt kórházba szállították B.B. Kinget. A tüneteket a 2-es típusú cukorbetegség okozta, de „most már sokkal jobban van” – mondta el a nyolcvankilenc éves, hazánkban is többször megfordult amerikai blues zenész lánya, Claudette a Los Angeles Times részére.
A zenészlegenda több mint két évtizede küzd cukorbetegséggel. 2014 októberében a turnéja utolsó nyolc koncertjét le kellett mondania a kiszáradás és a kimerültség miatt. Pályafutását a ’40-es években kezdte, rossz egészségi állapota ellenére még mindig sok élő fellépést ad, de koncertjeinek számát ebben az évtizedben háromszázról százra csökkentette.
Karrierje során megszámlálhatatlan lemezt adott ki. B.B. Kinget minden idők egyik legjobb gitárosaként tartják számon. A Rolling Stone magazin 2011-ben a hatodik helyre sorolta Jimi Hendrix, Eric Clapton, Jimmy Page, Keith Richards és Jeff Beck után. Múzeumot kapott szülővárosától, Indianolától nyolcvanadik születésnapjára. A többszörös Grammy-díjas zenészt 1987-ben választották be a Rock and Roll Hírességek Csarnokába.
hoati
A zenészlegenda több mint két évtizede küzd cukorbetegséggel. 2014 októberében a turnéja utolsó nyolc koncertjét le kellett mondania a kiszáradás és a kimerültség miatt. Pályafutását a ’40-es években kezdte, rossz egészségi állapota ellenére még mindig sok élő fellépést ad, de koncertjeinek számát ebben az évtizedben háromszázról százra csökkentette.
Karrierje során megszámlálhatatlan lemezt adott ki. B.B. Kinget minden idők egyik legjobb gitárosaként tartják számon. A Rolling Stone magazin 2011-ben a hatodik helyre sorolta Jimi Hendrix, Eric Clapton, Jimmy Page, Keith Richards és Jeff Beck után. Múzeumot kapott szülővárosától, Indianolától nyolcvanadik születésnapjára. A többszörös Grammy-díjas zenészt 1987-ben választották be a Rock and Roll Hírességek Csarnokába.
hoati
Gary Moore Emlékkiállítás a Rockmúzeumban
2015-04-05 | hír
Április 4-én, Gary Moore születésnapján nyílt meg a Rockmúzeumban az az időszakos kiállítás, amelynek keretében ritka lemezeket és egyéb kiadványokat, fotókat és a 2011. február 6-án elhunyt felejthetetlen ír gitároshoz kapcsolódó érdekes és ritka emléktárgyakat tekinthetnek meg az érdeklődők, Európa egyik legátfogóbb gyűjteményéből összeállítva.
A kiállítás egy hónapon át, május 3-ig minden szombaton és vasárnap megtekinthető.
A kiállítás helyszíne:
Rockmúzeum, Radnóti Miklós Művelődési Központ
1133 Budapest, Kárpát u. 23.
Látogatási idők:
Szombat: 10-18 óra
Vasárnap: 10-18 óra
Látogatói jegy:
1000 Ft - fényképezési engedéllyel
A kiállítás egy hónapon át, május 3-ig minden szombaton és vasárnap megtekinthető.
A kiállítás helyszíne:
Rockmúzeum, Radnóti Miklós Művelődési Központ
1133 Budapest, Kárpát u. 23.
Látogatási idők:
Szombat: 10-18 óra
Vasárnap: 10-18 óra
Látogatói jegy:
1000 Ft - fényképezési engedéllyel
