Archívum
2017 legjobb albumai
2017-12-29 | hír
Mint minden év végén most is áttekintettük a magunk mögött hagyott esztendő lemeztermését és összeállítottuk kedvenc albumaink tizenötös listáját. Ezek nem megkérdőjelezhetetlen etalonok, de talán reális képet adnak arról, milyen zenéket hallgattunk a leggyakrabban idén.
hoati
1. The Cash Box Kings: Royal Mint (Alligator Records)
2. Johnny Rawls: Waiting For The Train (Catfood Records)
3. John Primer & Bob Corritore: Ain’t Nothing You Can Do! (Delta Groove Music)
4. Altered Five Blues Band: Charmed & Dangerous (Blind Pig Records)
5. Thorbjorn Risager & Black Tornado: Change My Game (Ruf Records)
6. Monster Mike Welch And Mike Ledbetter: Right Place, Right Time (Delta Groove Music)
7. John Németh: Feelin’ Freaky (Memphis Grease)
8. Little G Weevil: Something Poppin' (XLNT Records/VizzTone Label Group)
9. Guy Davis & Fabrizio Poggi: Sonny & Brownie’s Last Train (M.C. Records)
10. Doug MacLeod: Break The Chain (Reference Recordings)
11. Nick Schnebelen: Live In Kansas City (VizzTone Label Group)
12. Rick Estrin & The Nightcats: Groovin' In Greaseland (Alligator Records)
13. Hurricane Ruth: Ain’t Ready For The Grave (Szerzői kiadás)
14. Erin Harpe And The Delta Swingers: Big Road (Juicy Juju Records/VizzTone Label Group)
15. Danny Bryant: BIG Live In Europe (Jazzhaus Records)
hcs
1. Altered Five Blues Band: Charmed & Dangerous (Blind Pig Records)
2. Karen Lovely: Fish Outta Water (Szerzői kiadás)
3. Kai Strauss: Getting Personal (Continental Blue Heaven)
4. James Armstrong: Blues Been Good To Me (Catfood Records)
5. Samantha Fish: Chills & Fever (Ruf Records)
6. Coco Montoya: Hard Truth (Alligator Records)
7. Guy Davis & Fabrizio Poggi: Sonny & Brownie’s Last Train (M.C. Records)
8. The Cash Box Kings: Royal Mint (Alligator Records)
9. Billy Flynn: Lonesome Highway (Delmark Records)
10. Gregg Allman: Southern Blood (Rounder Records)
11. Paul Lamb & The King Snakes: Live At The Royal Albert Hall (The Big Shed Music Company)
12. Little G Weevil: Something Poppin' (XLNT Records/VizzTone Label Group)
13. Andy T Band: Double Strike (American Showplace Music)
14. Watermelon Slim: Golden Boy (Dixiefrog Records)
15. Tim Lothar & Mojo WorKings: Travelling Blues Nights (Szerzői kiadás)
hoati
1. The Cash Box Kings: Royal Mint (Alligator Records)
2. Johnny Rawls: Waiting For The Train (Catfood Records)
3. John Primer & Bob Corritore: Ain’t Nothing You Can Do! (Delta Groove Music)
4. Altered Five Blues Band: Charmed & Dangerous (Blind Pig Records)
5. Thorbjorn Risager & Black Tornado: Change My Game (Ruf Records)
6. Monster Mike Welch And Mike Ledbetter: Right Place, Right Time (Delta Groove Music)
7. John Németh: Feelin’ Freaky (Memphis Grease)
8. Little G Weevil: Something Poppin' (XLNT Records/VizzTone Label Group)
9. Guy Davis & Fabrizio Poggi: Sonny & Brownie’s Last Train (M.C. Records)
10. Doug MacLeod: Break The Chain (Reference Recordings)
11. Nick Schnebelen: Live In Kansas City (VizzTone Label Group)
12. Rick Estrin & The Nightcats: Groovin' In Greaseland (Alligator Records)
13. Hurricane Ruth: Ain’t Ready For The Grave (Szerzői kiadás)
14. Erin Harpe And The Delta Swingers: Big Road (Juicy Juju Records/VizzTone Label Group)
15. Danny Bryant: BIG Live In Europe (Jazzhaus Records)
 |  |  |  |
hcs
1. Altered Five Blues Band: Charmed & Dangerous (Blind Pig Records)
2. Karen Lovely: Fish Outta Water (Szerzői kiadás)
3. Kai Strauss: Getting Personal (Continental Blue Heaven)
4. James Armstrong: Blues Been Good To Me (Catfood Records)
5. Samantha Fish: Chills & Fever (Ruf Records)
6. Coco Montoya: Hard Truth (Alligator Records)
7. Guy Davis & Fabrizio Poggi: Sonny & Brownie’s Last Train (M.C. Records)
8. The Cash Box Kings: Royal Mint (Alligator Records)
9. Billy Flynn: Lonesome Highway (Delmark Records)
10. Gregg Allman: Southern Blood (Rounder Records)
11. Paul Lamb & The King Snakes: Live At The Royal Albert Hall (The Big Shed Music Company)
12. Little G Weevil: Something Poppin' (XLNT Records/VizzTone Label Group)
13. Andy T Band: Double Strike (American Showplace Music)
14. Watermelon Slim: Golden Boy (Dixiefrog Records)
15. Tim Lothar & Mojo WorKings: Travelling Blues Nights (Szerzői kiadás)
Johnny Rawls: Waiting For The Train
2017-12-21 | kritika
Johnny Rawls zenei karrierjét tinédzserként Z.Z. Hill, Little Johnny Taylor és Joe Tex együtteseiben kezdte. A huszas évei elején csatlakozott példaképe, O.V. Wright zenekarához. Miután a legendás soul énekes 1980-ban elhunyt, együtt tartotta a csapatot és Little Johnny Taylor, Latimore és B.B. Coleman kísérőzenekaraként turnéztak. A ’90-es évek közepén két lemezt (Can’t Sleep At Night, Down To Earth) készített L.C. Luckett társaságában, az első saját neve alatt jegyzett szólóalbumát 1996-ban Here We Go címmel rögzítette. A lemezt a JSP Records jelentette meg, ahol producerként, stúdiózenészként és A&R menedzserként is dolgozott. Mára már a soul blues egyik legkiemelkedőbb alakjaként tekinthetünk rá, akinek albumai rendre rangos elismerésekben részesülnek. Sorban tizenhatodik lemeze, a Waiting For The Train állandó kísérőegyüttesével, a The Rays-szel került rögzítésre. A zenekar eredetileg a soul díva, Kay Kay kísérésére jött létre, az alapító tagok közül Bob Trenchard, Richy Puga, Dan Ferguson és Andy Roman még mindig tagja a csapatnak. A dalok egy része komoly üzenettel bír, az életről és a haláltól való félelemről szólnak, de hallhatunk szerelmes számokat is. A repertoár felét a Bob Trenchard - Johnny Rawls szerzőpáros szerzeményei teszik ki, egy dal Trenchard és James Armstrong közös koprodukciója, míg a fennmaradóak feldolgozások. Az utóbbiak között meglepetésként hatott Bob Dylan I Shall Be Released című száma, mely a The Band bemutatkozó albumán volt először hallható. A produceri feladatokat ismét Jim Gaines látta el, aki szép munkát végzett a Blues Music Awards esélyes lemezen.Catfood Records, 2017
hoati
Exkluzív interjú Kovács Józseffel a közelmúltban megjelent könyve kapcsán
2017-12-10 | beszélgetések
Kovács József régóta zenerajongónak vallotta magát, ám egészen 2008-ig ez a kedvtelése megmaradt a rajongás szintjén. Akkor azonban a New York-i Greenwich Village-ben hallott blues koncert olyan elemi hatással volt rá, hogy úgy döntött, a blueszal fog foglalkozni. Megalakította a Blues Night Long elnevezésű formációt, amelyben azóta is basszusgitározik, majd öt éve az internetes Poptarisznya rádióban műsorszerkesztésre adta a fejét. Mindezekkel párhuzamosan beleásta magát a műfaj történetébe, aminek eredménye a közelmúltban megjelent A blues története a kezdetektől a napjainkig című meglehetősen vaskos könyv.
Mikor, milyen körülmények között ismerkedtél meg a blues műfajjal?
Először a 60-as években találkoztam a blueszal, John Mayall, az Animals és a Rolling Stones lemezeit hallgatva. Az évtized második felében azután jött a Cream és Jimi Hendrix, no meg Radics Béla, aki koncertjein kitűnően adta elő az akkoriban kialakult blues rock műfaj legjobb darabjait. Rendszeres látogatója voltam a Sakk Matt, Tűzkerék és Taurus koncerteknek. Akkoriban még azt hittem, hogy a blues a fehérek zenéje, mert afroamerikai előadók blues lemezeihez nem fértem hozzá, a hazai médiában a bluesról nem esett szó. A 70-es években a SZER rádióban Cseke Lászlót és a Radio Luxembourg adásait hallgatva egyre több előadót ismertem meg, sokan közülük azóta is a kedvenceim közé tartoznak. A 70-es évek második felétől külföldi útjaim során egyre több fekete korongot hoztam haza, közöttük már több blues lemez is volt.
Mi adta az indíttatást a könyv elkészítéséhez?
Amikor a blues zenekarunk repertoárját kialakítottuk, kíváncsi voltam kiknek a számait játsszuk, ezért elkezdtem utánajárni a dalok eredetének. A műfajjal kapcsolatban magyar nyelvű irodalmat csak nagyon keveset találtam, de angol nyelven bőséges információ állt rendelkezésemre. Amikor a kutató munkámat elkezdtem, eleinte a jegyzeteket csak saját magamnak készítettem és nem igazán gondoltam arra, hogy ezek valaha is könyv formában megjelennek. Időben egyre szélesebb területét ismertem meg a bluesnak, és amikor a fejemben kezdett összeállni a kép a műfaj történetéről, fejlődéséről, akkor jöttem rá, hogy a megírt, rendszerezett anyagot könyv formában közkinccsé lehetne tenni. Mivel az elképzeléseimhez hasonló, a műfaj átfogó történetét ismertető könyv magyarul még nem készült, adott volt a lehetőség, hogy ezzel előrukkoljak. A munkám során mindig is kreatív, alkotó ember voltam, úgy éreztem, hogy ezt a könyvet meg tudom írni. Szerencsére az eltelt hat-hét év alatt volt annyi erőm és kitartásom, hogy a könyvet befejezzem. Ehhez persze kellett még a barátok biztatása és otthon a család segítsége, támogatása.
Hogy sikerült kiadót találnod?
Baráti körben könyvkiadói ismeretségek után puhatolóztam, majd egyszer csak kaptam egy telefonszámot a Kossuth Kiadóhoz, amely korábban zenei tárgyban több, igen színvonalas albumot is megjelentetett. Ekkor a tervezett könyvem kb. háromnegyed-kész állapotban volt. Annak érdekében, hogy a könyvet, ill. elképzeléseimet be tudjam mutatni, az első 250 egynéhány oldalt megszerkesztettem, beköttettem és ezzel a demo-könyvvel a hónom alatt felkerestem a kiadó kereskedelmi igazgatóját. A kéziratomat átolvasva a Kossuth Kiadó vezetősége elfogadta a Blues története c. könyv témáját, amelyet pár héttel később egy szerződés aláírásával is megerősítettünk. Ettől kezdve felgyorsultak az események, már határidőre dolgoztam, és a szerződésben foglalt egyéb lényeges feltételeket is teljesítenem kellett.
Volt segítséged az alkotásban? Hogyan épül fel a kötet?
A könyvet közel hat év alatt, egyedül írtam meg, ez idő alatt a szabadidőm jelentős részét a blues kutatásnak szenteltem. Olyannyira mélyen beleástam magam a munkába, olyan komolyan foglalkoztam a dologgal, mintha egy szakmai disszertációt készítettem volna. Az elkészült kéziratot feleségem és egyik barátom „olvasói” szemmel és grammatika szempontjából átnézte, az így korrigált teljes kéziratot pedig Nemes Nagy Péternek adtam át véleményezésre, aki az anyagot átolvasta, és szakmai szempontból ellátta észrevételeivel, pontosításaival, és ahol kellett javaslatokat is megfogalmazott.
A blues kialakulását és fejlődését kronológiai sorrendben tárom az olvasó elé. A műfaj létrejöttének megértéséhez visszaviszem az olvasót a rabszolgaság intézményének évszázadaiba, majd a XX. századhoz érkezve a blues fejlődésének korszakait az előadókon és azok lemezfelvételein mutatom be. A könyv több, történelmileg egymásra épülő nagy fejezetet tartalmaz. A 20-as és 30-as évek a klasszikus, az un. vaudeville blues, valamint a country blues kialakulásának és fejlődésének évtizedei voltak. A 40-es és 50-es években a jump blues, a rhythm and blues és a Chicago blues műfajok képviselőivel és zenéjével, a 60-as 70-es években a brit invázió korszakával, a fehér blues kialakulásával, előadóival ismerkedhetünk meg. További fejezetrész a 80-as évek utáni és a kortárs blues képviselőinek bemutatása, majd a könyv végén az olvasó kap egy körképet a hazai blues kialakulásáról, előadóiról és a jövőre vonatkozó kilátásairól.
A könyv közel hatszáz oldalt teszt ki. Honnét szerezted az információkat? Időben meddig jutottál?
A műfaj fejlődésének, előadóinak és lemezeiknek ismertetésével a 2016-os évet bezárólag jutottam el. A könyv valóban terjedelmes mű, képekkel gazdagon illusztrált, és emellett lemezajánlásokat is tartalmaz, amelyek meghallgatása segíti a szóban forgó zene megismerését. A könyv megírásához rengeteg angol nyelven megjelent könyv, szakfolyóirat, disszertáció elolvasására és internetes szakmai portál anyagainak felhasználására volt szükség. Mivel angolul jól beszélek, az idegen nyelv nem jelentett gondot számomra. Ezen kívül sok neves fotóssal sikerült kapcsolatot kialakítani, akik támogatásuk jeléül a blues koncerteken készített fényképeiket a rendelkezésemre bocsátották. A könyv terjedelmének korlátja miatt sok kiváló kortárs külföldi blues zenész nem kerülhetett be a könyvbe, de hát végül is nem egy lexikont készítettem, amelyben minden előadónak szerepelnie kellene. Évről évre újabb fiatal tehetségek bukkannak fel, és talán ha a könyv második kiadására a közeljövőben majd sor kerül, abban némi kibővítéssel újabb előadók, ill. témák is bekerülhetnek.
A blues műfaj több mint száz évre tekint vissza. Személy szerint téged melyik időszaka fogott meg leginkább?
Az egyik ilyen időszak talán a 40-es évek vége, 50-es évek eleje, amikor teljesen újszerű, rendkívül szórakoztató, vidám hangulatú és napjainkban is modernnek tűnő zenék születtek. A másik kedvenc korszakom pedig a 60-as évek második fele és a 70-es évek eleje, amikor Nagy-Britanniában megszületett a blues rock, majd belőle a progresszív rock. Hiszen én ezen a zenén nőttem fel, számomra a blues mellett ez a műfaj a meghatározó.
Fel tudnád sorolni az öt legkedvesebb lemezedet?
Sok kedvenc lemezem van, különböző műfajokból, nemcsak a blues területéről. Az egyik mindenképpen John Mayall dupla vinyl lemeze az 1971-es Back To The Roots, amely igazi bluest tartalmaz. A második a King Crimson első nagylemeze, az 1969-es In The Court Of The Crimson King, a harmadik a blues-rock műfajának egyik legjobb darabja, a Led Zeppelin 1969-es debütáló albuma, a negyedik szintén egy kitűnő blues-rock album, de már Amerikából: Edgar Winter White Trash nevű formációjának egy 1972-es koncertjéről készült felvétele, amely a Roadwork című dupla albumon jelent meg, az ötödik kedvenc lemezem pedig a blues-rockot játszó brit Savoy Brown együttestől az 1971-es Street Corner Talking. Érdekes módon ezek a lemezek mind ugyanazt a zenei korszakot képviselik.
Nem csak írással foglalkozol, hanem rádiózol is, az interneten fogható Poptarisznya rádióban hallható Bluesmegálló című műsorod. Hogyan épülnek fel műsoraid?
Ötödik éve, minden héten, csütörtökön este élő adásban megy a Blues megálló című zenei műsorom. Igyekszem a legváltozatosabb blues zenéket játszani, mert szeretném, ha a műsorban mindenki megtalálná a neki leginkább tetsző dalokat. A háromórás műsor több órai zenei előkészítést, felkészülést igényel. A műsor több részből áll, az elején a keményebb blues-rock lemezek forognak, ekkor a nagyvilág zenei terméséből, az újonnan megjelent CD-kről, lemezújdonságokból adok egy kis ízelítőt. Felhívom a hallgatók figyelmét a heti aktualitásokra, közelgő hazai koncert eseményekre, évfordulókra, majd hazai előadóktól játszok felvételeket. Rendszeresen forgatok le a 40-es, 50-es és 60-as években készült blues lemezeket, az akusztikus blues kedvelőinek egy kb. negyedórás zenei blokkot válogatok egybe, majd egy viszonylag lassúbb tempójú, nyugodtabb hangulatú, igényes blues zenei összeállítással folytatom az adást. A hallgatókkal a műsor Facebook oldalán tartom adás közben az interaktív kapcsolatot. A műsornak mára már stabil hallgatói törzsközönsége van. Egyébként a Blues megálló adása és a könyvem kéziratának elkészítése éveken keresztül kölcsönösen támogatták egymást.
Könyvet írsz, rádióműsort vezetsz, mindemellett zenélsz is. Mióta basszusgitározol? Mit kell tudni zenekarodról, a Blues Night Longról?
Ifjabb koromban gitároztam, de hosszabb ideig szüneteltettem a zenélést. Nyolc éve kezdtem el ismét játszani, ekkor a basszusgitárt választottam és jelenleg is a szintén nyolc éve együtt zenélő Blues Night Long zenekar tagja vagyok. Mindannyian amatőr zenészek vagyunk, örömzenét játszunk, csakis bluest, akár akusztikus, akár elektromos hangszerekkel. A zenekar alkalmanként lép közönség elé, hiszen a fiatalabb generációt képviselő tagjainak munkahelyi elfoglaltsága miatt nem könnyű a szabad időpontokat összeegyeztetni. Két éve egy hangstúdióban elkészítettünk egy EP lemezt, szeretnénk a jövő év első félévében egy újabb lemezzel megjelenni.
Szöveg: hoati, fotó: Császár Márta (Kifra)
Mikor, milyen körülmények között ismerkedtél meg a blues műfajjal?
Először a 60-as években találkoztam a blueszal, John Mayall, az Animals és a Rolling Stones lemezeit hallgatva. Az évtized második felében azután jött a Cream és Jimi Hendrix, no meg Radics Béla, aki koncertjein kitűnően adta elő az akkoriban kialakult blues rock műfaj legjobb darabjait. Rendszeres látogatója voltam a Sakk Matt, Tűzkerék és Taurus koncerteknek. Akkoriban még azt hittem, hogy a blues a fehérek zenéje, mert afroamerikai előadók blues lemezeihez nem fértem hozzá, a hazai médiában a bluesról nem esett szó. A 70-es években a SZER rádióban Cseke Lászlót és a Radio Luxembourg adásait hallgatva egyre több előadót ismertem meg, sokan közülük azóta is a kedvenceim közé tartoznak. A 70-es évek második felétől külföldi útjaim során egyre több fekete korongot hoztam haza, közöttük már több blues lemez is volt.
Mi adta az indíttatást a könyv elkészítéséhez?
Amikor a blues zenekarunk repertoárját kialakítottuk, kíváncsi voltam kiknek a számait játsszuk, ezért elkezdtem utánajárni a dalok eredetének. A műfajjal kapcsolatban magyar nyelvű irodalmat csak nagyon keveset találtam, de angol nyelven bőséges információ állt rendelkezésemre. Amikor a kutató munkámat elkezdtem, eleinte a jegyzeteket csak saját magamnak készítettem és nem igazán gondoltam arra, hogy ezek valaha is könyv formában megjelennek. Időben egyre szélesebb területét ismertem meg a bluesnak, és amikor a fejemben kezdett összeállni a kép a műfaj történetéről, fejlődéséről, akkor jöttem rá, hogy a megírt, rendszerezett anyagot könyv formában közkinccsé lehetne tenni. Mivel az elképzeléseimhez hasonló, a műfaj átfogó történetét ismertető könyv magyarul még nem készült, adott volt a lehetőség, hogy ezzel előrukkoljak. A munkám során mindig is kreatív, alkotó ember voltam, úgy éreztem, hogy ezt a könyvet meg tudom írni. Szerencsére az eltelt hat-hét év alatt volt annyi erőm és kitartásom, hogy a könyvet befejezzem. Ehhez persze kellett még a barátok biztatása és otthon a család segítsége, támogatása.
Hogy sikerült kiadót találnod?
Baráti körben könyvkiadói ismeretségek után puhatolóztam, majd egyszer csak kaptam egy telefonszámot a Kossuth Kiadóhoz, amely korábban zenei tárgyban több, igen színvonalas albumot is megjelentetett. Ekkor a tervezett könyvem kb. háromnegyed-kész állapotban volt. Annak érdekében, hogy a könyvet, ill. elképzeléseimet be tudjam mutatni, az első 250 egynéhány oldalt megszerkesztettem, beköttettem és ezzel a demo-könyvvel a hónom alatt felkerestem a kiadó kereskedelmi igazgatóját. A kéziratomat átolvasva a Kossuth Kiadó vezetősége elfogadta a Blues története c. könyv témáját, amelyet pár héttel később egy szerződés aláírásával is megerősítettünk. Ettől kezdve felgyorsultak az események, már határidőre dolgoztam, és a szerződésben foglalt egyéb lényeges feltételeket is teljesítenem kellett.
Volt segítséged az alkotásban? Hogyan épül fel a kötet?
A könyvet közel hat év alatt, egyedül írtam meg, ez idő alatt a szabadidőm jelentős részét a blues kutatásnak szenteltem. Olyannyira mélyen beleástam magam a munkába, olyan komolyan foglalkoztam a dologgal, mintha egy szakmai disszertációt készítettem volna. Az elkészült kéziratot feleségem és egyik barátom „olvasói” szemmel és grammatika szempontjából átnézte, az így korrigált teljes kéziratot pedig Nemes Nagy Péternek adtam át véleményezésre, aki az anyagot átolvasta, és szakmai szempontból ellátta észrevételeivel, pontosításaival, és ahol kellett javaslatokat is megfogalmazott.
A blues kialakulását és fejlődését kronológiai sorrendben tárom az olvasó elé. A műfaj létrejöttének megértéséhez visszaviszem az olvasót a rabszolgaság intézményének évszázadaiba, majd a XX. századhoz érkezve a blues fejlődésének korszakait az előadókon és azok lemezfelvételein mutatom be. A könyv több, történelmileg egymásra épülő nagy fejezetet tartalmaz. A 20-as és 30-as évek a klasszikus, az un. vaudeville blues, valamint a country blues kialakulásának és fejlődésének évtizedei voltak. A 40-es és 50-es években a jump blues, a rhythm and blues és a Chicago blues műfajok képviselőivel és zenéjével, a 60-as 70-es években a brit invázió korszakával, a fehér blues kialakulásával, előadóival ismerkedhetünk meg. További fejezetrész a 80-as évek utáni és a kortárs blues képviselőinek bemutatása, majd a könyv végén az olvasó kap egy körképet a hazai blues kialakulásáról, előadóiról és a jövőre vonatkozó kilátásairól.
A könyv közel hatszáz oldalt teszt ki. Honnét szerezted az információkat? Időben meddig jutottál?
A műfaj fejlődésének, előadóinak és lemezeiknek ismertetésével a 2016-os évet bezárólag jutottam el. A könyv valóban terjedelmes mű, képekkel gazdagon illusztrált, és emellett lemezajánlásokat is tartalmaz, amelyek meghallgatása segíti a szóban forgó zene megismerését. A könyv megírásához rengeteg angol nyelven megjelent könyv, szakfolyóirat, disszertáció elolvasására és internetes szakmai portál anyagainak felhasználására volt szükség. Mivel angolul jól beszélek, az idegen nyelv nem jelentett gondot számomra. Ezen kívül sok neves fotóssal sikerült kapcsolatot kialakítani, akik támogatásuk jeléül a blues koncerteken készített fényképeiket a rendelkezésemre bocsátották. A könyv terjedelmének korlátja miatt sok kiváló kortárs külföldi blues zenész nem kerülhetett be a könyvbe, de hát végül is nem egy lexikont készítettem, amelyben minden előadónak szerepelnie kellene. Évről évre újabb fiatal tehetségek bukkannak fel, és talán ha a könyv második kiadására a közeljövőben majd sor kerül, abban némi kibővítéssel újabb előadók, ill. témák is bekerülhetnek.
A blues műfaj több mint száz évre tekint vissza. Személy szerint téged melyik időszaka fogott meg leginkább?
Az egyik ilyen időszak talán a 40-es évek vége, 50-es évek eleje, amikor teljesen újszerű, rendkívül szórakoztató, vidám hangulatú és napjainkban is modernnek tűnő zenék születtek. A másik kedvenc korszakom pedig a 60-as évek második fele és a 70-es évek eleje, amikor Nagy-Britanniában megszületett a blues rock, majd belőle a progresszív rock. Hiszen én ezen a zenén nőttem fel, számomra a blues mellett ez a műfaj a meghatározó.
Fel tudnád sorolni az öt legkedvesebb lemezedet?
Sok kedvenc lemezem van, különböző műfajokból, nemcsak a blues területéről. Az egyik mindenképpen John Mayall dupla vinyl lemeze az 1971-es Back To The Roots, amely igazi bluest tartalmaz. A második a King Crimson első nagylemeze, az 1969-es In The Court Of The Crimson King, a harmadik a blues-rock műfajának egyik legjobb darabja, a Led Zeppelin 1969-es debütáló albuma, a negyedik szintén egy kitűnő blues-rock album, de már Amerikából: Edgar Winter White Trash nevű formációjának egy 1972-es koncertjéről készült felvétele, amely a Roadwork című dupla albumon jelent meg, az ötödik kedvenc lemezem pedig a blues-rockot játszó brit Savoy Brown együttestől az 1971-es Street Corner Talking. Érdekes módon ezek a lemezek mind ugyanazt a zenei korszakot képviselik.
Nem csak írással foglalkozol, hanem rádiózol is, az interneten fogható Poptarisznya rádióban hallható Bluesmegálló című műsorod. Hogyan épülnek fel műsoraid?
Ötödik éve, minden héten, csütörtökön este élő adásban megy a Blues megálló című zenei műsorom. Igyekszem a legváltozatosabb blues zenéket játszani, mert szeretném, ha a műsorban mindenki megtalálná a neki leginkább tetsző dalokat. A háromórás műsor több órai zenei előkészítést, felkészülést igényel. A műsor több részből áll, az elején a keményebb blues-rock lemezek forognak, ekkor a nagyvilág zenei terméséből, az újonnan megjelent CD-kről, lemezújdonságokból adok egy kis ízelítőt. Felhívom a hallgatók figyelmét a heti aktualitásokra, közelgő hazai koncert eseményekre, évfordulókra, majd hazai előadóktól játszok felvételeket. Rendszeresen forgatok le a 40-es, 50-es és 60-as években készült blues lemezeket, az akusztikus blues kedvelőinek egy kb. negyedórás zenei blokkot válogatok egybe, majd egy viszonylag lassúbb tempójú, nyugodtabb hangulatú, igényes blues zenei összeállítással folytatom az adást. A hallgatókkal a műsor Facebook oldalán tartom adás közben az interaktív kapcsolatot. A műsornak mára már stabil hallgatói törzsközönsége van. Egyébként a Blues megálló adása és a könyvem kéziratának elkészítése éveken keresztül kölcsönösen támogatták egymást.
Könyvet írsz, rádióműsort vezetsz, mindemellett zenélsz is. Mióta basszusgitározol? Mit kell tudni zenekarodról, a Blues Night Longról?
Ifjabb koromban gitároztam, de hosszabb ideig szüneteltettem a zenélést. Nyolc éve kezdtem el ismét játszani, ekkor a basszusgitárt választottam és jelenleg is a szintén nyolc éve együtt zenélő Blues Night Long zenekar tagja vagyok. Mindannyian amatőr zenészek vagyunk, örömzenét játszunk, csakis bluest, akár akusztikus, akár elektromos hangszerekkel. A zenekar alkalmanként lép közönség elé, hiszen a fiatalabb generációt képviselő tagjainak munkahelyi elfoglaltsága miatt nem könnyű a szabad időpontokat összeegyeztetni. Két éve egy hangstúdióban elkészítettünk egy EP lemezt, szeretnénk a jövő év első félévében egy újabb lemezzel megjelenni.
Szöveg: hoati, fotó: Császár Márta (Kifra)
Chris Kramer & Beatbox ’n’ Blues: On The Way To Memphis
2017-12-03 | kritika
Chris Kramer Németország legrégebbi, egykor pezsgő ipari régiójából, a Ruhr vidékről származik. A blues zenét tizenhárom éves korában fedezte fel, a szájharmonikázás alapjait az édesapjától tanulta. Iskolai tanulmányai befejeztével, 1994-ben zenei karrierbe kezdett: eleinte csak szájharmonikán játszott, később már énekelt és gitározott. Első komoly sikereit a Bluebyrds nevű duóval érte el. A ’Slidin’ Johnnal alkotott formáció sokáig Németország legkeresettebb blues duójának számított, útjaik tíz év közös munka után váltak ketté. Ezt követően leginkább saját neve alatt muzsikált, de több alkalommal szerepelt az egyik legsikeresebb német rockzenész, Peter Maffay lemezein. Dolgozott zenei szakértőként a WDR televízióban, négy szájharmonika és egy didgeridoo könyvet írt. Eddig három alkalommal ítélték oda részére a German Blues Awards-ot. Aktuális együttese, a Chris Kramer & Beatbox 'n' Blues (Chris Kramer - ének, szájharmonika, gitár, Kevin O Neal – beatbox, Sean Athens - gitár, vokál) a tradicionális zenét a modernnel ötvözi, hidat teremtve a blues és a hip hop között. A zenekar 2016-ban megnyerte a German Blues Challenge-et, aminek köszönhetően részt vettek az idei International Blues Challenge-en, ahol az elődöntőig jutottak. Az egyesült államokbeli útjukat követően került rögzítésre az On The Way To Memphis című albumuk. Nevükből adódóan a beatbox komoly szerepet kapott a dalokon belül, tökéletesen illeszkedve a kitűnően megmunkált és felépített, a hagyományos hangzást kedvelők számára is befogadható zenei világhoz. A lemezen található szerzemények valamennyike Kramer nevéhez köthető. A repertoárból kiemelkedik a kilenc éve elhunyt Bo Diddley emlékére írt BO, melyhez animált videoklipet készítettek. Egy szám (Ich gab dir meine Liebe) német nyelven szólal meg, de ez nem nyújthat meglepetést Chris Kramer munkásságát ismerőknek, hiszen korábban is írt már anyanyelvén dalszövegeket.Blow ’Till Midnight Records, 2017
hoati
