Archívum
PerHecc Trupp: Szívek, szarvak, farkak
2026-07-28 | hír
Berta Zsolt dalai többnyire emberekről, néha egy kutyáról szólnak. Utóbbiról mindig pozitívan, előbbiekről így is, úgy is. Komolyan is, fanyar iróniával is, de a legkomorabb pillanatokban is reménnyel, bár erről néha semmi sem tanúskodik, még a sorok között sem. Olyankor az provokáció, nyugodtan üljetek fel neki.
A trendek a zene és a szöveg tekintetében sem érdeklik őket, nem is foglalkoznak azokkal. Nem és nem. Ha már műfajozni kell… Berta Zsolt hol alternatív-, hol nemzeti bluesként aposztrofálja zenéjüket, de szerintem nem gondolja komolyan. De ott a lemez, hallgassatok bele, döntsétek el ti. A lényeg, hogy nem riadnak vissza semmilyen műfajtól, ha egy-egy szöveg azt kívánja. Van, hogy rapelnek vagy népdaloznak.
Szívek, szarvak, farkak című, új, dupla albumukra tizenhét szerzemény került, ebből mutatunk be itt négyet, melyekhez már klip is készült. (A többi dalhoz is terveznek képanyagot, vagyis egész estés mozi lesz belőle.)
Egy zenei kritikus így írt róluk: „A dob és a basszus (Németh Tamás és Huszák Zsolt) feszes, határozott, erőteljes alapján stabilan áll a ritmusgitár (Berta Zsolt) egyszerű, nyers, az éneket kiszolgáló és a szöveget visszaigazoló kísérete, a szólógitár (Halper László) pedig legfelül szárnyalva, egészen különleges, egyedi dallamvilágával díszítgeti, kiegészíti a szöveget, szinte társalog az énekkel, a szólókban pedig mintha a maga nyelvén újra elmesélné azt, amiről a nóta szól. Komplex, kerek, veretes az egész.”
Berta Zsolt így nyilatkozott a lemezről: „Az album első dalában a csávó legszívesebben kinyírna egy csomó embert, és fogadkozik, hogy ő aztán se rab, se koldus nem lesz. Elég dühös. Aztán a következő számokban tovább elégedetlenkedik, morog, háborog, hőbörög a környezetszennyezés, a politika, meg úgy általában olyasmik miatt, amik ellen úgysem tehet semmit, tudja is, ki is mondja, hogy az ember már csak ilyen (vele együtt), de egyre többet viccel, a lemez végére meg már csak legyint, az utolsó dalban egészen lenyugszik és már nem akar mást, csak hogy békén hagyják, és nyugodtan ücsöröghessen egy dombtetőn, a háza közelében. Hát így. Hogy a következő anyag hogy alakul, azt még nem tudjuk. De szerintem úgy lesz, mint a nagy sikerű filmek folytatásában, hogy a békéjét megtalált, az erőszakot feladó főhősnek újra felcseszik az agyát.”
Ezzel az albummal a PerHecc Trupp – mely korábban már Amondó, vagy Berta Zsolt saját nevén letett néhány dolgot az asztalra – bebizonyította, hogy különleges színfoltja a magyar zenei életnek, a blues műfaján belül pedig különösen, ha a Hobo Blues Banddel elkezdett és vele meg is szakadt stílusra gondolunk, melynek alapvonása a magyarul énekelt szövegek tartalmassága és formai minősége, valamint a bluesnak általában nem hagyományos szerkezeti értelmezése és stílusjegyeinek nem feltétlen tisztelete. Nagyon hiányzik egy ilyen zenekar a tribute- és a tradicionálisan játszó bandákban bővelkedő bluesfesztiválokról, sőt, úgy általában a zenei fesztiválokról. A PerHecc Trupp olyan üdítő átmenet a régi és az új között, ami megtartotta a csak rá jellemző egyediségét is, s még mondandója, eredeti, gyakran elgondolkodtató üzenete is van.
Az alábbiakban nézzünk néhány dalt a lemezről, a szerző hozzáfűzéseivel.
1. Rádióbarát dal
Alapos, lelkiismeretes összefoglalása annak, hogy miképpen is kell kinéznie egy úgynevezett rádióbarát dalnak, mert – mint megtudtuk – ilyen bizony létezik. Ahogy a rádiótól idegen dal is létezik, ezt már a saját praxisunkban tapasztaltuk meg. Elsősorban fiatal, e téren még tapasztalatlan, tudatlan, slágertulajdonlásra vágyó dalszerző és előadó kollégáknak ajánljuk. Korunkból adódóan mi rádióról beszélünk, de a javallat túlnyomó része ugyanígy érvényes az internetes zenés felületekre is. A nótából nem csak az derül ki, hogy miképpen kell rádióbaráttá válnia, de az is, milyen a rádiókban és az interneten kontraindikált dal. (Utóbbi mondatot csak azért írtam le, hogy egyszer az életben használhassam végre a kontraindikált kifejezést, amit még a seregben egy orvostól tanultam, aki valami randa, az étkezdében beszerzett szájfertőzés miatt azt írta a tisztek felé szánt igazolásomra: borotválkozása egyelőre kontraindikált.) Egyébként az album bookletjében minden számhoz idéztem pár sort, ami másoktól jutott eszembe a dalról. Ehhez ezt írtam:
„…mint egy nemzeti”, folytatódik a nóta, amelynek alapja régebben született, s akkor még csak ilyen-olyan lányokat hasonlított össze – nyáriakat téliekkel, vidékieket városiakkal, feketéket vörösekkel, keletieket nyugatiakkal, mesebelieket valódiakkal, ésatöbbi – valamint beismerte, hogy mindannyiukról szívesen lelazítaná a textilt. Aztán a magyar társadalom totális szétcsúszásával és polgárháborúsodásával automatikusan merült fel az igény a libsi, illetve nemzeti lányok összehasonlítására is, s mivel refrén amúgy sem volt eredetileg a dalban… Hát így. „Egy libsi lány az egész más, mint egy nemzeti, de hidd el nekem, lányként bármelyik megteszi.” Erről meg egy Szabó Lőrinc vers, a Szerelem pár sora jutott eszembe:
Éppen Győrbe tartottam valami főhősködésre, amikor is a rádióban felcsendült az a népdal, ami úgy kezdődik, hogy Édesanyám, nem tudok elaludni, házunk előtt legényt hallok beszélni. Első hallásra nem sokat jegyeztem meg belőle, csak azt, hogy a lány nagyon kimenne a legényhez, az anyja meg nagyon nem akarja, hogy kimenjen. Eszembe ötlött, hogy ez bizony igazi rock and roll téma – persze minden az – és dünnyögtem ott magamnak egy saját verziót a témában. És mire Győrbe értem, meg is lett az egész szám, az énekdallammal együtt, amihez aztán otthon kapirgáltam pár akkordot meg a riffet. Két-három sort majdnem úgy hagytam, mint az eredetiben, hogy tagadhatatlan legyen a lopás. Oké, nevezzük inspirációnak. Mi mást is írhattam volna a dal elé a bookletben, mint az eredetit:
Na, ebben meg vettem a bátorságot, hogy megpróbáljam megfogalmazni a saját Trianonnal kapcsolatos álláspontomat, érzéseimet. Illetve úgy általában a haza fogalmával, mibenlétével kapcsolatos gondolataimat. A Trianon szót ki se mondom benne, de hát tagadhatatlan, hogy sokszor utalok rá, és az a dal fő fogódzója, annak kapcsán beszélek egyebekről is. Van benne némi emelkedettség és dac, de az iróniára fogékonyabbak is örömüket lelik benne, ígérem.
Ehhez két vendégszöveget is idéztem, Márai Sándortól és Babits Mihálytól:
A Hunnia Records gondozásában megjelent lemez megtalálható a szokásos zenei platformokon, de cédé formájában is hozzáférhető.

A trendek a zene és a szöveg tekintetében sem érdeklik őket, nem is foglalkoznak azokkal. Nem és nem. Ha már műfajozni kell… Berta Zsolt hol alternatív-, hol nemzeti bluesként aposztrofálja zenéjüket, de szerintem nem gondolja komolyan. De ott a lemez, hallgassatok bele, döntsétek el ti. A lényeg, hogy nem riadnak vissza semmilyen műfajtól, ha egy-egy szöveg azt kívánja. Van, hogy rapelnek vagy népdaloznak.
Szívek, szarvak, farkak című, új, dupla albumukra tizenhét szerzemény került, ebből mutatunk be itt négyet, melyekhez már klip is készült. (A többi dalhoz is terveznek képanyagot, vagyis egész estés mozi lesz belőle.)
Egy zenei kritikus így írt róluk: „A dob és a basszus (Németh Tamás és Huszák Zsolt) feszes, határozott, erőteljes alapján stabilan áll a ritmusgitár (Berta Zsolt) egyszerű, nyers, az éneket kiszolgáló és a szöveget visszaigazoló kísérete, a szólógitár (Halper László) pedig legfelül szárnyalva, egészen különleges, egyedi dallamvilágával díszítgeti, kiegészíti a szöveget, szinte társalog az énekkel, a szólókban pedig mintha a maga nyelvén újra elmesélné azt, amiről a nóta szól. Komplex, kerek, veretes az egész.”
Berta Zsolt így nyilatkozott a lemezről: „Az album első dalában a csávó legszívesebben kinyírna egy csomó embert, és fogadkozik, hogy ő aztán se rab, se koldus nem lesz. Elég dühös. Aztán a következő számokban tovább elégedetlenkedik, morog, háborog, hőbörög a környezetszennyezés, a politika, meg úgy általában olyasmik miatt, amik ellen úgysem tehet semmit, tudja is, ki is mondja, hogy az ember már csak ilyen (vele együtt), de egyre többet viccel, a lemez végére meg már csak legyint, az utolsó dalban egészen lenyugszik és már nem akar mást, csak hogy békén hagyják, és nyugodtan ücsöröghessen egy dombtetőn, a háza közelében. Hát így. Hogy a következő anyag hogy alakul, azt még nem tudjuk. De szerintem úgy lesz, mint a nagy sikerű filmek folytatásában, hogy a békéjét megtalált, az erőszakot feladó főhősnek újra felcseszik az agyát.”
Ezzel az albummal a PerHecc Trupp – mely korábban már Amondó, vagy Berta Zsolt saját nevén letett néhány dolgot az asztalra – bebizonyította, hogy különleges színfoltja a magyar zenei életnek, a blues műfaján belül pedig különösen, ha a Hobo Blues Banddel elkezdett és vele meg is szakadt stílusra gondolunk, melynek alapvonása a magyarul énekelt szövegek tartalmassága és formai minősége, valamint a bluesnak általában nem hagyományos szerkezeti értelmezése és stílusjegyeinek nem feltétlen tisztelete. Nagyon hiányzik egy ilyen zenekar a tribute- és a tradicionálisan játszó bandákban bővelkedő bluesfesztiválokról, sőt, úgy általában a zenei fesztiválokról. A PerHecc Trupp olyan üdítő átmenet a régi és az új között, ami megtartotta a csak rá jellemző egyediségét is, s még mondandója, eredeti, gyakran elgondolkodtató üzenete is van.
Az alábbiakban nézzünk néhány dalt a lemezről, a szerző hozzáfűzéseivel.
1. Rádióbarát dal
Alapos, lelkiismeretes összefoglalása annak, hogy miképpen is kell kinéznie egy úgynevezett rádióbarát dalnak, mert – mint megtudtuk – ilyen bizony létezik. Ahogy a rádiótól idegen dal is létezik, ezt már a saját praxisunkban tapasztaltuk meg. Elsősorban fiatal, e téren még tapasztalatlan, tudatlan, slágertulajdonlásra vágyó dalszerző és előadó kollégáknak ajánljuk. Korunkból adódóan mi rádióról beszélünk, de a javallat túlnyomó része ugyanígy érvényes az internetes zenés felületekre is. A nótából nem csak az derül ki, hogy miképpen kell rádióbaráttá válnia, de az is, milyen a rádiókban és az interneten kontraindikált dal. (Utóbbi mondatot csak azért írtam le, hogy egyszer az életben használhassam végre a kontraindikált kifejezést, amit még a seregben egy orvostól tanultam, aki valami randa, az étkezdében beszerzett szájfertőzés miatt azt írta a tisztek felé szánt igazolásomra: borotválkozása egyelőre kontraindikált.) Egyébként az album bookletjében minden számhoz idéztem pár sort, ami másoktól jutott eszembe a dalról. Ehhez ezt írtam:
Sikerre nem kacsint, mert tudja, egyremegy
E hölgy kegyeltje az lesz, ki jókor érkezett; …
(Radnóti Miklós: Mint észrevétlenül)
E hölgy kegyeltje az lesz, ki jókor érkezett; …
(Radnóti Miklós: Mint észrevétlenül)
2. Egy libsi lány az egész más
„…mint egy nemzeti”, folytatódik a nóta, amelynek alapja régebben született, s akkor még csak ilyen-olyan lányokat hasonlított össze – nyáriakat téliekkel, vidékieket városiakkal, feketéket vörösekkel, keletieket nyugatiakkal, mesebelieket valódiakkal, ésatöbbi – valamint beismerte, hogy mindannyiukról szívesen lelazítaná a textilt. Aztán a magyar társadalom totális szétcsúszásával és polgárháborúsodásával automatikusan merült fel az igény a libsi, illetve nemzeti lányok összehasonlítására is, s mivel refrén amúgy sem volt eredetileg a dalban… Hát így. „Egy libsi lány az egész más, mint egy nemzeti, de hidd el nekem, lányként bármelyik megteszi.” Erről meg egy Szabó Lőrinc vers, a Szerelem pár sora jutott eszembe:
Már oly édes, oly vonzó, zsongató
volt egy-egy lány, oly szívszorongató,
s bár vágyam repült a legszebbekig,
úgy kellett a csók – adná bármelyik!
volt egy-egy lány, oly szívszorongató,
s bár vágyam repült a legszebbekig,
úgy kellett a csók – adná bármelyik!
3. Házunk előtt legény
Éppen Győrbe tartottam valami főhősködésre, amikor is a rádióban felcsendült az a népdal, ami úgy kezdődik, hogy Édesanyám, nem tudok elaludni, házunk előtt legényt hallok beszélni. Első hallásra nem sokat jegyeztem meg belőle, csak azt, hogy a lány nagyon kimenne a legényhez, az anyja meg nagyon nem akarja, hogy kimenjen. Eszembe ötlött, hogy ez bizony igazi rock and roll téma – persze minden az – és dünnyögtem ott magamnak egy saját verziót a témában. És mire Győrbe értem, meg is lett az egész szám, az énekdallammal együtt, amihez aztán otthon kapirgáltam pár akkordot meg a riffet. Két-három sort majdnem úgy hagytam, mint az eredetiben, hogy tagadhatatlan legyen a lopás. Oké, nevezzük inspirációnak. Mi mást is írhattam volna a dal elé a bookletben, mint az eredetit:
Édesanyám, nem tudok elaludni,
Házunk előtt legényt hallok beszélni
Édesanyám, eresszen ki hozzája,
Fáj a szívem, majd meghalok utána
Házunk előtt legényt hallok beszélni
Édesanyám, eresszen ki hozzája,
Fáj a szívem, majd meghalok utána
4. A haza nem lesz nagyobb
Na, ebben meg vettem a bátorságot, hogy megpróbáljam megfogalmazni a saját Trianonnal kapcsolatos álláspontomat, érzéseimet. Illetve úgy általában a haza fogalmával, mibenlétével kapcsolatos gondolataimat. A Trianon szót ki se mondom benne, de hát tagadhatatlan, hogy sokszor utalok rá, és az a dal fő fogódzója, annak kapcsán beszélek egyebekről is. Van benne némi emelkedettség és dac, de az iróniára fogékonyabbak is örömüket lelik benne, ígérem.
Ehhez két vendégszöveget is idéztem, Márai Sándortól és Babits Mihálytól:
„…Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme?
„ Az nem lehet, hogy annyi szív ...” Maradj nyugodt. Lehet.
Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket…”
(Márai Sándor: Halotti beszéd)
Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme?
„ Az nem lehet, hogy annyi szív ...” Maradj nyugodt. Lehet.
Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket…”
(Márai Sándor: Halotti beszéd)
„Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik.
A haza, a haza egyenlő volt mindig
ezer év óta már, és mindig az marad,
mert nem darabokból összetákolt darab:
egytest a mi hazánk, eleven valami!
Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani.”
(Babits Mihály: Áldás a magyarra)
A haza, a haza egyenlő volt mindig
ezer év óta már, és mindig az marad,
mert nem darabokból összetákolt darab:
egytest a mi hazánk, eleven valami!
Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani.”
(Babits Mihály: Áldás a magyarra)
A Hunnia Records gondozásában megjelent lemez megtalálható a szokásos zenei platformokon, de cédé formájában is hozzáférhető.

Új single Jovin Webb közelgő második lemezéről
2026-07-25 | hír
A louisianai bluesmuzsikus, Jovin Webb Every Time I Roll The Dice címmel új single-lel jelentkezett. A nóta a texasi roots-rock legenda, Delbert McClinton szerzeményének feldolgozása, és egyben a harmadik kislemez Webb hamarosan – szeptember 18-án – érkező albumáról, a Son Of A Sinnerről. A Nashville-ben rögzített felvétel producere a többszörös Grammy-díjas Tom Hambridge volt, aki korábban McClinton mögött is dobolt. „Delbert felvétele az egyik kedvencem – az a hang megismételhetetlen” – mondta Webb. „Szerettem volna a saját energiámat hozzáadni a dalhoz, megőrizve mindazt, ami olyan különlegessé teszi. Az pedig, hogy Tommal készíthettem el, aki ténylegesen együtt dolgozott Delberttel, még különlegesebbé tette az egészet.” Jovin Webb régóta várt második lemeze – amely a két éve kiadott Driftert követi – a chicagói székhelyű Blind Pig Records gondozásában lát napvilágot.Eddie 9V – friss albumot készített az atlantai gitáros
2026-07-21 | hír
Az Atlantában született Eddie 9V évekig tartó turnék során csiszolta tehetségét. Hírnevét régimódi módon építette fel: színpadról színpadra járva. Miután hatévesen gitárt fogott a kezébe, megfordult a metal és az indie rock világában is, mielőtt felfedezte Howlin’ Wolf 1966-os, a Newport Folk Festivalon készült archív felvételeit – ez a pillanat örökre megváltoztatta a zenei irányvonalát. 2019-ben saját maga szerezte, hangszerelte és jelentette meg debütáló albumát, a Left My Soul In Memphist. Az ezt követő lemezek, a Little Black Flies, a Capricorn Studiosban felvett Capricorn, valamint a Saratoga világszerte növelték Eddie rajongótáborát. Legújabb albuma, a Down Here az Easy Eye Sound gondozásában lát napvilágot. A produceri feladatokat a The Black Keys tagja, a Grammy-díjas Dan Auerbach látta el, a felvételeket pedig a legendás nashville-i Easy Eye Sound stúdióban rögzítették. A lemez Auerbach által vezetett intenzív dalszerzői munkálatok eredményeként született, amiben Eddie-hez Marcus King, valamint veterán dalszerzők, Pat McLaughlin (Bonnie Raitt, John Prine, Tanya Tucker) és Daniel Tashian (Kacey Musgraves, Lee Ann Womack, Josh Turner) csatlakoztak „Folyamatosan írok dalokat, de ez volt az első alkalom, hogy Nashville-ben dalszerzői sessionön vettem részt” – mesélte Eddie 9V. „Olyan dalszerzőkkel dolgoztam együtt, akik a szakmájuk csúcsán vannak, és ez hihetetlen élmény volt számomra. Megtanultam kizárólag az írásra összpontosítani.” Dan feszes, mégis laza produceri hozzáállása tökéletesen illett Eddie ösztönös zenei tehetségéhez, lélekkel teli gitárjátékához és régimódi munkamoráljához. „Több időt töltöttünk a dalírással, mint a stúdiózással, ami azt jelentette, hogy arra koncentrálhattunk, hogy jó felvételt készítsünk” – mondta Dan Auerbach. „Minden arról szólt, hogy elkapjuk azt a bizonyos varázslatos pillanatot, a tüzet. Eddie egyszerűen fantasztikus volt, különösen amikor élőben játszotta fel a szólókat. Mindannyian az ő energiájából táplálkoztunk, mert nemcsak nagyszerű énekes, de a gitárjátéka is hihetetlen.” A november 15-én megjelenő album első single-je a Blowin’ Up, aminek a debütálása a SiriusXM The Spectrum című műsorában volt.hoati
A blues otthonra talált a Balaton partján – érkezik a 19. Révfülöp Blues Music Fest
2026-07-16 | koncertajánló
A Balaton északi partján kevés olyan zenei rendezvény akad, amely közel két évtized alatt ennyire markáns arculatot alakított volna ki. A Révfülöp Blues Music Fest július 30. és augusztus 1. között immár 19. alkalommal várja a blues szerelmeseit, bizonyítva, hogy a műfajnak Magyarországon is stabil és lelkes közönsége van. A háromnapos fesztivál nem csupán koncertsorozat, hanem találkozási pont zenészeknek, rajongóknak és mindazoknak, akik szeretnék átélni a blues különleges, közvetlen atmoszféráját.
A szervezők filozófiája kezdettől fogva változatlan: minőségi élő zenét vinni a Balaton-partra, közben lehetőséget biztosítani a hazai bluesélet meghatározó szereplőinek és a feltörekvő előadóknak egyaránt. Az elmúlt tizennyolc év során a fesztivál a Dunántúl egyik legismertebb bluesrendezvényévé nőtte ki magát, amelyet a zenekarok és a közönség is nagy szakmai elismeréssel emleget. A rendezvény különlegessége, hogy mindezt családias, közvetlen környezetben, a balatoni nyár hangulatával ötvözi.

A blues sokszínű világa
A 19. fesztivál programja idén is a műfaj gazdag palettáját mutatja be. A tradicionális chicagói blues, a blues-rock, a southern rock, a rhythm & blues és a modern blues elemei egyaránt megjelennek a színpadon. A szervezők évről évre arra törekednek, hogy a közönség ne csupán koncerteket hallgasson, hanem valódi zenei utazás részese legyen.
A fellépők között a hazai bluesélet legismertebb előadói szerepelnek, akik mellett fiatalabb zenekarok és új produkciók is bemutatkozási lehetőséget kapnak. Ez a tudatos programépítés biztosítja, hogy a fesztivál egyszerre őrizze a hagyományokat és támogassa a műfaj megújulását.
Több mint koncert
Egy sikeres bluesfesztivál mögött komoly szervezőmunka áll. A megfelelő hangtechnika, a professzionális színpadtechnika, a pontos időbeosztás és a vendégbarát infrastruktúra mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a fellépők és a közönség egyaránt maradandó élményekkel gazdagodjanak.
Révfülöp egyik legnagyobb előnye maga a helyszín. A Balaton-part közelsége különleges atmoszférát teremt, amelyhez a nyári esték, a tó látványa és a szabadtéri koncertek természetes módon kapcsolódnak. Nem véletlen, hogy sok látogató évről évre visszatérő vendége a fesztiválnak.
Hagyomány és közösség
A Révfülöp Blues Music Fest története jól példázza, hogy egy tematikus zenei fesztivál hosszú távon is sikeres lehet, ha következetesen képviseli saját értékeit. A rendezvény nem a legnagyobb tömegek kiszolgálására törekszik, hanem arra, hogy valódi közösséget építsen a blues köré.
Ez a közösség az évek során egyre erősebbé vált: zenészek, szervezők és látogatók együtt alakították ki azt a családias hangulatot, amely ma már a fesztivál egyik legfontosabb védjegye.
Miért érdemes ellátogatni?
Akár régóta rajong valaki a bluesért, akár most ismerkedik a műfajjal, a Révfülöp Blues Music Fest kiváló lehetőség arra, hogy első kézből tapasztalja meg az élő blues erejét. A magas színvonalú koncertek, a balatoni környezet, a közvetlen hangulat és a minőségi szervezés együtt olyan élményt kínálnak, amely messze túlmutat egy átlagos nyári koncerten.
A 19. Révfülöp Blues Music Fest ismét bebizonyítja: a blues nem csupán egy zenei stílus, hanem életérzés. Három nap, kiváló muzsikusok, balatoni naplementék és hamisítatlan élő zene várja mindazokat, akik szeretnének részesei lenni Magyarország egyik legkedveltebb bluesfesztiváljának. A rendezvény továbbra is ingyenesen látogatható, így bárki átélheti azt a különleges atmoszférát, amely közel húsz éve minden nyáron Révfülöpre vonzza a blues szerelmeseit.
A szervezők filozófiája kezdettől fogva változatlan: minőségi élő zenét vinni a Balaton-partra, közben lehetőséget biztosítani a hazai bluesélet meghatározó szereplőinek és a feltörekvő előadóknak egyaránt. Az elmúlt tizennyolc év során a fesztivál a Dunántúl egyik legismertebb bluesrendezvényévé nőtte ki magát, amelyet a zenekarok és a közönség is nagy szakmai elismeréssel emleget. A rendezvény különlegessége, hogy mindezt családias, közvetlen környezetben, a balatoni nyár hangulatával ötvözi.

A blues sokszínű világa
A 19. fesztivál programja idén is a műfaj gazdag palettáját mutatja be. A tradicionális chicagói blues, a blues-rock, a southern rock, a rhythm & blues és a modern blues elemei egyaránt megjelennek a színpadon. A szervezők évről évre arra törekednek, hogy a közönség ne csupán koncerteket hallgasson, hanem valódi zenei utazás részese legyen.
A fellépők között a hazai bluesélet legismertebb előadói szerepelnek, akik mellett fiatalabb zenekarok és új produkciók is bemutatkozási lehetőséget kapnak. Ez a tudatos programépítés biztosítja, hogy a fesztivál egyszerre őrizze a hagyományokat és támogassa a műfaj megújulását.
Több mint koncert
Egy sikeres bluesfesztivál mögött komoly szervezőmunka áll. A megfelelő hangtechnika, a professzionális színpadtechnika, a pontos időbeosztás és a vendégbarát infrastruktúra mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a fellépők és a közönség egyaránt maradandó élményekkel gazdagodjanak.
Révfülöp egyik legnagyobb előnye maga a helyszín. A Balaton-part közelsége különleges atmoszférát teremt, amelyhez a nyári esték, a tó látványa és a szabadtéri koncertek természetes módon kapcsolódnak. Nem véletlen, hogy sok látogató évről évre visszatérő vendége a fesztiválnak.
Hagyomány és közösség
A Révfülöp Blues Music Fest története jól példázza, hogy egy tematikus zenei fesztivál hosszú távon is sikeres lehet, ha következetesen képviseli saját értékeit. A rendezvény nem a legnagyobb tömegek kiszolgálására törekszik, hanem arra, hogy valódi közösséget építsen a blues köré.
Ez a közösség az évek során egyre erősebbé vált: zenészek, szervezők és látogatók együtt alakították ki azt a családias hangulatot, amely ma már a fesztivál egyik legfontosabb védjegye.
Miért érdemes ellátogatni?
Akár régóta rajong valaki a bluesért, akár most ismerkedik a műfajjal, a Révfülöp Blues Music Fest kiváló lehetőség arra, hogy első kézből tapasztalja meg az élő blues erejét. A magas színvonalú koncertek, a balatoni környezet, a közvetlen hangulat és a minőségi szervezés együtt olyan élményt kínálnak, amely messze túlmutat egy átlagos nyári koncerten.
A 19. Révfülöp Blues Music Fest ismét bebizonyítja: a blues nem csupán egy zenei stílus, hanem életérzés. Három nap, kiváló muzsikusok, balatoni naplementék és hamisítatlan élő zene várja mindazokat, akik szeretnének részesei lenni Magyarország egyik legkedveltebb bluesfesztiváljának. A rendezvény továbbra is ingyenesen látogatható, így bárki átélheti azt a különleges atmoszférát, amely közel húsz éve minden nyáron Révfülöpre vonzza a blues szerelmeseit.
Új lemez Junior Wells hajdani gitárosától
2026-07-11 | hír
A New Yorkban született, de Miamiban felnőtt Albert Castiglia eddigi legváltozatosabb és legszemélyesebb albumát készítette el Grits & Glory címmel. A legendás Abbey Road Studiosban rögzített anyag egyfajta beteljesülésnek tűnhet, amely újra összeköti Albertet azzal a tágra nyílt szemű gitáros miami sráccal, akinek a fekete-fehér világa színesre változott, midőn egy baseballmeccsre menet meghallgatta a Beatles Rubber Soul című magnókazettáját. Ez az élmény indította el Castigliát azon az úton, hogy olyan tengerentúli zenészeket ismerjen meg, mint Jeff Beck, John Mayall, Eric Clapton és Jimmy Page, kiknek a hatása azóta is visszaköszön játékában. „A Chicagóban és a keleti parton eltöltött zenészévek határozták meg a játékstílusomat és a blueshoz való hozzáállásomat. Ugyanakkor imádom az amerikai és a brit blues közti kölcsönhatást, mindkét színtér rányomta a bélyegét a művészetemre” – mesélte. Az ötlet, hogy Angliába utazzon felvételeket készíteni, a 2023-as európai turné során született meg. A dalszövegek szintjén a lemez egyszerre reflektál az eddig megtett útra és arra, ahol Albert jelenleg tart. „Nagy a zaj mostanában Amerikában” – nyilatkozta a Junior Wells együttesében is megfordult gitáros. „Szerettem volna kilépni ebből, és teret adni magamnak az elmélkedésre. Az, hogy Angliában vettük fel a lemezt, lehetővé tette ezt számomra.” Az album rögzítésében Castiglia turnézenekarának tagjai, Cliff Moore basszusgitáros és Ray Hangen dobos segédkeztek, a produceri feladatokat Dave Gross látta el. Az Abbey Road Studiosban történő munka további inspirációt jelentett a számára, melyről így vélekedik: „Egy igazán nagyszerű stúdió segíthet feszegetni a határaidat. Az, hogy az Abbey Roadon lehettünk, egyértelműen befolyásolta a kreativitásomat. A falak még mindig ugyanúgy néznek ki. Még mindig ott van Paul McCartney zongorája. Ez arra ösztönöz, hogy valami különlegeset alkoss.” A Grits & Gloryt 2026. július 31-én a texasi székhelyű Gulf Coast Records hozza forgalomba.hoati
Zsámbéki Blues Piknik tizedszer
2026-07-09 | koncertajánló
A Zsámbéki Blues Pikniket a Zsámbéki Művelődési Ház, Könyvtár és Muzeális Gyűjtemény eddig kilenc alkalommal rendezte meg a város, s talán az ország egyik legszebb szabadtéri helyszínén. Az esemény létrehozásának alapja az a szerencsés adottság volt, hogy több blueszenész is él a településen, illetve a környéken, és rajtuk keresztül számos együttesnek van zsámbéki kötődése. A cél pedig azóta is, hogy nyaranta egy alkalommal a helyi zenekarok és más meghívott előadók, valamint a bluesrajongók rendszeresen találkozhassanak egymással ezen a helyen. Az elmúlt években a rendezvény növekvő népszerűsége bizonyította, hogy a közönség és a zenészszakma is szívesen látogat el Zsámbékra, igény van az itt megszervezett találkozóra. Zsámbék lassan felzárkózik Paks és Lábatlan mellé a harmadik helyre a nyári bluesfesztiválok sorában. A kezdetben egynapos rendezvény idővel két és fél napra bővült, és az első évekkel ellentétben, amikor „csak” zenei programot kínáltak, ma már kiállítások, zenei workshopok, könyvbemutatók, filmvetítés, divatbemutató is színesítik a programot. Az idei fesztivál a Romtemplom melletti szabadtéri színpadon, a Művelődési Házban és a Notte Trattoria Étterem kerthelyiségében zajlik, így aki elmegy, szinte egész Zsámbékot megismerheti.Részletes program:
2026. július 24.
Művelődési ház
16:00 - Megnyitó 10 év fotói között
16:30 - Vetró B. Sebestyén András (Talaba Nimród) Szélcsendben című könyvének bemutatója
Romtemplom
18:30 - Bluesmegálló
20:00 - Sonia és az új Sápadtarcúak
21:20 - RB Kapitány
Művelődési ház
23:00 - Blues klub
• Filmvetítés: Extázis 7-től 10-ig
• Zenehallgatás és kötetlen beszélgetés
2026. július 25.
Művelődési ház
14:30 - Bluesdesign - Zene és életérzés, divatbemutató Horváth Ildikó textiltervező iparművész és tanítványai közreműködésével
Notte Trattoria
16:00 - Jug bandek a blues történetében, szakmai beszélgetés Penzel Péter és Tujmer Zoltán (Crazy Daisy Jug Band) közreműködésével, Benkő Zsolt vezetésével
Romtemplom
18:30 - BluesDosers
20:00 - Crazy Daisy Jug Band
21:30 - Little G Weevil Trió
Művelődési ház
23:00 - Tűzrőlpattant dalok – zsámbéki örömzene a tábortűz körül, Günther Attila (Juice zenekar), Berta Zsolt, Lovass Gábor és mások
2026. július 26.
Művelődési ház
10:00 - Gitárterápia Benkő Zsolttal és fesztiválzárás
Belépő: napijegy - 3500 Ft, fesztiváljegy - 6000 Ft
Jegyek kaphatók a Funcode.hu online rendszerében is.
hoati
Új színfolt vagy új színházi műfaj? – A Red One House zenekar blues-komédiája Dunaharasztin
2026-07-07 | kritika
A Blueseumok Éjszakáján különös találkozásnak lehettem tanúja Dunaharasztiban: a blues és a színház egymásra találtak, és együtt költöztek be egy estére a Laffert Kúria kertjébe.
Már a helyszín is különleges hangulatot ígért. A kertben felállított nézőtéren ülve az ember úgy érezhette, mintha a város zaját maga mögött hagyva egy másik korba érkezett volna. A fák közt megülő alkony és a lassan kigyúló fények olyan keretbe foglalták a játékteret, amilyet a legkörültekintőbb díszlettervező sem rajzolhatott volna meg.
A történet az 1930-as években, a Dohány utca egyik kocsmájában játszódik. Penge felügyelő egy sörgyári rablás után nyomoz, a szálak pedig hamar a törzshelyére vezetnek. De hamar kiderült, hogy a valódi történet nem kifejezetten a bűnügy megfejtéséről szól, hanem azokról az emberekről, akik esténként ugyanannál a pultnál keresnek menedéket a világ problémái elől. A megfáradt dzsentri, a balszerencsés fuvaros, a nagyképű könyvelő, a dörzsölt kocsmáros és a tapasztalatlan pincérlány mind magukkal hozzák saját örömeiket, csalódásaikat és titkaikat.

A darab egyik legnagyobb erénye számomra éppen az volt, hogy a humor mögött végig ott húzódott valami ismerős: az emberi dráma. A blues természeténél fogva az élet fájdalmas dolgairól szól, de soha nem önsajnálattal, hanem öniróniával. A ZÁRÓRA pontosan ezt a hangulatot találta meg. A groteszk helyzeteken és a szereplők gyengeségein nevetve sokszor saját esendőségünk visszfénye is megjelent előttünk.
Külön élményt jelentett, hogy a színpadon álló szereplők egyszerre voltak színészek és zenészek. A dalok nem megtörték a cselekményt, hanem természetesen nőttek ki belőle, mintha a szereplők gondolatai egy ponton már nem fértek volna el a kimondott szavak között, és zenévé alakultak volna. Érdekes és izgalmas színházi forma ez, amelyben a blues nem kíséri a történetet, hanem maga is szereplővé válik.
A korhű jelmezek, a díszlet és a számtalan apró utalás hitelesen idézte meg a harmincas évek világát, mégsem vált múzeumszerűvé az előadás. A múlt nem poros vitrinek mögül nézett vissza ránk, hanem leült közénk egy pohár sör mellé.
A közönség láthatóan vevő volt erre a különös utazásra. A poénok működtek, a csattanók után újra és újra felhangzott a nevetés, és jó volt látni, mennyire együtt lélegzik a nézőtér a színpaddal. Az előadás végén felcsattanó vastaps nem udvariassági gesztusnak tűnt, hanem őszinte köszönetnek azért a két óráért, amelyre sikerült kiszakítani bennünket a hétköznapokból.
A ZÁRÓRA számomra nem egyszerűen zenés komédia volt, hanem egy szórakoztató, keserédes emberközeli történet arról, hogy esendőségünk és hibáink ellenére mennyire hasonlítunk egymásra. Amikor az utolsó akkord is elhallgatott, úgy éreztem, a blues még ott maradt egy pillanatra a kert fái között, mintha nem akarna hazamenni.
Talán azért, mert azon az estén Dunaharasztiban valóban otthonra talált.
Aki szereti az élő zenét, a két világháború közötti Budapest hangulatát és az olyan humort, amely mögött mindig ott lapul egy kis emberi igazság, annak érdemes megnéznie a ZÁRÓRÁT.
A következő előadás 2026. október 16-án lesz a veresegyházi Váci Mihály Művelődési Központban.
lezgit
Már a helyszín is különleges hangulatot ígért. A kertben felállított nézőtéren ülve az ember úgy érezhette, mintha a város zaját maga mögött hagyva egy másik korba érkezett volna. A fák közt megülő alkony és a lassan kigyúló fények olyan keretbe foglalták a játékteret, amilyet a legkörültekintőbb díszlettervező sem rajzolhatott volna meg.
A történet az 1930-as években, a Dohány utca egyik kocsmájában játszódik. Penge felügyelő egy sörgyári rablás után nyomoz, a szálak pedig hamar a törzshelyére vezetnek. De hamar kiderült, hogy a valódi történet nem kifejezetten a bűnügy megfejtéséről szól, hanem azokról az emberekről, akik esténként ugyanannál a pultnál keresnek menedéket a világ problémái elől. A megfáradt dzsentri, a balszerencsés fuvaros, a nagyképű könyvelő, a dörzsölt kocsmáros és a tapasztalatlan pincérlány mind magukkal hozzák saját örömeiket, csalódásaikat és titkaikat.

A darab egyik legnagyobb erénye számomra éppen az volt, hogy a humor mögött végig ott húzódott valami ismerős: az emberi dráma. A blues természeténél fogva az élet fájdalmas dolgairól szól, de soha nem önsajnálattal, hanem öniróniával. A ZÁRÓRA pontosan ezt a hangulatot találta meg. A groteszk helyzeteken és a szereplők gyengeségein nevetve sokszor saját esendőségünk visszfénye is megjelent előttünk.
Külön élményt jelentett, hogy a színpadon álló szereplők egyszerre voltak színészek és zenészek. A dalok nem megtörték a cselekményt, hanem természetesen nőttek ki belőle, mintha a szereplők gondolatai egy ponton már nem fértek volna el a kimondott szavak között, és zenévé alakultak volna. Érdekes és izgalmas színházi forma ez, amelyben a blues nem kíséri a történetet, hanem maga is szereplővé válik.
A korhű jelmezek, a díszlet és a számtalan apró utalás hitelesen idézte meg a harmincas évek világát, mégsem vált múzeumszerűvé az előadás. A múlt nem poros vitrinek mögül nézett vissza ránk, hanem leült közénk egy pohár sör mellé.
A közönség láthatóan vevő volt erre a különös utazásra. A poénok működtek, a csattanók után újra és újra felhangzott a nevetés, és jó volt látni, mennyire együtt lélegzik a nézőtér a színpaddal. Az előadás végén felcsattanó vastaps nem udvariassági gesztusnak tűnt, hanem őszinte köszönetnek azért a két óráért, amelyre sikerült kiszakítani bennünket a hétköznapokból.
A ZÁRÓRA számomra nem egyszerűen zenés komédia volt, hanem egy szórakoztató, keserédes emberközeli történet arról, hogy esendőségünk és hibáink ellenére mennyire hasonlítunk egymásra. Amikor az utolsó akkord is elhallgatott, úgy éreztem, a blues még ott maradt egy pillanatra a kert fái között, mintha nem akarna hazamenni.
Talán azért, mert azon az estén Dunaharasztiban valóban otthonra talált.
Aki szereti az élő zenét, a két világháború közötti Budapest hangulatát és az olyan humort, amely mögött mindig ott lapul egy kis emberi igazság, annak érdemes megnéznie a ZÁRÓRÁT.
A következő előadás 2026. október 16-án lesz a veresegyházi Váci Mihály Művelődési Központban.
lezgit
Odin S – single az ifjú bluesmuzsikustól
2026-07-04 | hír
A horvát gitáros-énekes Odin S, azaz Odin Sokac kiadta új kislemezét, a Bottom of The Circle-t. A dal producere Fabrizio ’Fab’ Grossi volt, aki korábban olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint Slash, Steve Vai, Eric Gales, Alice Cooper és Matteo Mancuso. A megjelenést egy Luka Rocco által rendezett, vizuálisan lenyűgöző videóklip kíséri, amely a moziszerű történetmesélést innovatív, mesterséges intelligencia által generált effektusokkal ötvözi. A klipben Odin idősebb változatát a legendás színész, Rade Serbedzija alakítja. Az európai és hollywoodi produkciókból egyaránt jól ismert Serbedzija lelkesen csatlakozott a projekthez, miután értesült a középiskolás Sokac blueszene iránti szenvedélyéről. „A Bottom of The Circle egy elvont elmélkedés az életutunkról” – magyarázta Odin S. „Egy körnek nincs igazi alja, mégis az életünk során mindannyian átélünk olyan pillanatokat, amikor úgy érezzük, elértük a legmélyebb pontot, mielőtt újra továbblépnénk.” A kislemezt a Volcano Records terjeszti világszerte.
hoati



























