Ripoff Raskolnikov Band
2017.10.19.


Premecz Mátyás Organ Trio
feat. Farkas Izsák
2017.10.21.


Message To Hendrix
2017.10.27.


Henrik Freischlader Band

2017.10.29.


Josh Smith
2017.11.09.


10. Boogiefeszt

2017.12.09.

Ajánlott albumok

Rambling Blues Trio
Rambling Blues Trio
Tissassippi
Nonszensz
Nonszensz
Dráma van
Johnny Winter
Johnny Winter
Johnny Winter
Elam McKnight Band
Elam McKnight Band
Radio
Little Freddie King
Little Freddie King
You Make My Night
Oscar Wilson
Oscar Wilson
One Room Blues
Kilborn Alley Blues Band
Kilborn Alley Blues Band
The Tolono Tapes
Barrelhouse Chuck
Barrelhouse Chuck
Remembering The Masters




Coco Montoya: Hard Truth
2017-05-30 | kritika


Coco Montoya Santa Monicában született munkásosztálybéli családban. Szüleinek nagy lemezgyűjteményük volt, így zenei érdeklődése korán kialakult. A ’70-es években helyi rock bandákban dobolt, ebben az időszakban vált tagjává Albert Collins zenekarának. Mivel gitározni is szeretett, a „Telecaster mestere” folyamatosan tanította. Ez a kapcsolatukat erősítette, idővel szinte édesapjaként tekintett rá. A discókorszak kezdetén elmaradoztak a fellépések, ezért Montoya öt évnyi együttzenélés után elhagyta Collins bandáját. Csaposként kezdett dolgozni, de a gitározást nem adta fel. Egy este a ’80-as évek elején egy Los Angeles-i bárban játszott, amikor John Mayall besétált. Tiszteletadásként előadta az All Your Love-ot, ami a brit blues atyjának elnyerte a tetszését. Később Mayallnak gitárosra volt szüksége az újjáalakuló Bluesbreakersbe, Montoyát hívta meg. Munkakapcsolatuk tíz évig tartott. A búcsút követően saját bandát hozott létre és elkezdtek rendszeresen koncertezni. Bemutatkozó albumát 1995-ben készítette el, a Gotta Mind To Travel azonnal kedvenccé vált a bluesrajongók körében. Kilencedik, pályafutása talán legjobb lemezét az Alligator Records adta ki. Korábban is dolgozott már a chicagói lemezkiadóval, hiszen a 2000 és 2007 közötti kiadványait ők dobták piacra. A Hard Truth javarészt feldolgozásokat tartalmaz, melyeket átformáltak Montoya gitár és ének stílusához, úgy, hogy azok megtartsák az eredetik minden ízét. Coco nem feledkezett meg mentoráról, Albert Collinsról, a The Moon Is Full került rögzítésre tőle. A dal eredetileg Albert Collins, Robert Cray és Johnny Copeland közös Showdown! című albumán volt hallható. A saját számok közül kiemelkedik a Truth Be Told, a záró dal az egyik legjobban sikerült szerzemény a lemezen. A Lost In The Bootle-ban Lee Roy Parnell slide gitáros vendégeskedik, az ének részeket női vokalisták, Teresa James és Deb Ryder segítették. A kísérőzenészek között megtaláljuk Mike Finnigan, Johnny Lee Schell és Tony Brauanagel névét, ők mindnyájan a Phantom Blues Band tagjai. A csapat a Grammy-díjas Taj Mahal 1993-as stúdióalbumának rögzítése céljából alakult, azóta számos más előadó lemezének létrejöttében közreműködtek, de saját anyagokat is készítettek.

Alligator Records, 2017

hoati


Élmények, gondolatok az European Blues Challenge-ről
2017-05-23 | hír


European Blues Challenge 2017
Dánia, Horsens
2017. április 6-8.


Először 2015-ben szerkesztettem egy olyan rádióműsort, ahol az European Blues Challenge aktuális jelöltjeit hallgattuk meg országonként, majd a következő évben hasonlóan cselekedve volt néhány pillanat, amikor azt éreztem: talán nekünk is lenne keresnivalónk itt. Elindult hát a hosszas szervezés, tervezgetés, és hála a Csabai Csípős Blues Club kitartó munkájának, idén a Borsodi Blue Collective lett hazánk blues nagykövete.
A verseny lebonyolítását az abszolút profizmus jellemezte, elvétve tudnék kellemetlenségről beszámolni. Minden fellépő pontosan húsz percet játszhatott, amit pontosan öt perc színpadi pakolászás, erősítő beállítás stb. előzhetett meg, ezeket nagyon szigorúan veszik. Itt azért muszáj megemlítenem, hogy a mi öt percünket - minden előzetes megbeszélés nélkül - az egyébként szimpatikus konferansz végiggitározta és énekelte. Elképzelésünk nem volt, ez már az öt percünk, vagy majd a dala végétől következik a beállás. Hamar rájöttünk, hogy az előbbi, hiszen a nóta végén a felkonferálás következett, és azonnal kezdenünk kellett.



Összességében elmondható, hogy a díjak kiosztásánál a fő szempont a szórakoztatás volt. Az, hogy kit mi szórakoztat, az viszont szubjektív, így szinte teljesen lehetetlen huszonegy versenyző esetében objektív eredményről beszélni. Sietve hozzáteszem, hogy tulajdonképpen egyetértek a gondolattal, miszerint a blueson belül is meg kell találni azt, ami a legszélesebb rétegeket szólítja meg. Minden fesztiválszervező - teljesen érthetően - azt szeretné, ha a fesztiválján nem csak kétszáz vájt fülű szórakozna, hanem mondjuk inkább kétezer, sörözve, táncolva, énekelve. A második helyezett The BluesBones jó példa erre: eszembe sem jutna a zenéjüket a kocsimban hallgatni, de ha egy nagy fesztiválon több ezer embert kéne szórakoztatnom, lehet, én is őket választanám a teljesen egyedi és különleges horvátokkal szemben, akik pedig a szívem csücskei.
Így talán nem is az a legnagyobb baj, hogy a szórakoztatás oltárán feláldozzák a minőséget, hanem az, hogy más szempontok alapján semmilyen értékelés nincs. Azt gondolom, nagyon sok értékes dolgot láttam, hallottam, de ezek a végelszámolásnál nem kerülhettek felszínre. A második napon a Blues Marketet megelőzően volt a Blues Unionnak egy közgyűlése, amin Csepelyi Zsolt kísérőnk, managerünk vett részt, a csabai klubot és hazánkat képviselve. Ott elhangzott az előbbiekben felvetett probléma, de egész egyszerűen elintézték azzal, hogy jelenleg nincsenek kategóriák, illetve visszakérdeztek: „egyébként kidolgozod?”
Nem pontosan értem, mit kell kidolgozni, elég megnézni, a Blues Music Awardson hány kategóriára bontják ezt a műfajt. Semmilyen fantázia, vagy munka nem szükséges ahhoz, hogy díjazzák, mondjuk, a legjobb akusztikus együttest, a legjobb kortárs zenekart, a legügyesebb gitárost, dobost vagy zongoristát. Ehhez mondjuk, nem lenne elég a verseny végén a tíz perces egyeztetés, ami után eredményt hirdetnek.
Maga a blues mára olyan színes lett, annyi rokon műfajt egyesít, hogy a megújulása elkerülhetetlen. Ha pl. csak tiszta bluest játszó zenekarokat díjaztak volna, akkor valahol érteném a dolgot, de erről szó sincs, a győztes angolok heavy metal-szerű előadása szerintem kimondottan műfajidegen volt, de ha igazán őszinte akarnék lenni, akkor azt mondanám: ízléstelen. Sietve hozzáteszem, biztos vagyok benne, hogy tudnak bluest is játszani, jól is.



Egész egyszerűen udvariatlanságnak tartom szó nélkül elmenni olyan produkciók mellett, akik több ezer km-t leutazva nagy dolgokat alkottak. Nagyon szeretném kihangsúlyozni, hogy nem magunknak hiányolok bármit is. Abszolút nem. De említenék néhány résztvevőt: a gyönyörűen éneklő Fernando Messias lehengerlő volt, jobban énekelt bárkinél, a dán Cornfeds és a holland Detonics is nagyon fantáziadús blues programot tolt, és kiemelkedő szólistákkal bírnak, az olaszok egyszerűen lenyűgözően játszottak, a már említett horvát Rolin Humesnél egyénibb előadót nem hallottam az utóbbi időben, de a norvég Daniel Eriksen vagy a spanyol Los Mambo Jambo is zseniálisan zenélt. Mind megérdemeltek volna egy kicsike oklevelet, egy kis különdíjat, vagy bármit, amivel jeleznék: jó vagy, jó úton jársz.
A versenyen némileg úgy éreztem, hogy Magyarország a képzeletbeli európai blues-térképen jelenleg egy kicsike pont. Egyszerűen a fesztiválszervezőknek sokkal elegánsabb, ha egy zenekar neve után az áll, hogy GB, vagy FR. Pedig kiváló együtteseink vannak, akik mögött komoly nemzetközi tapasztalat van, és világszínvonalúak. Kíváncsi lennék, a Pribojszki Mátyás Bandhez, a Jambalajához, a Kéknyúlhoz, Sonny-hoz vagy Katona Tamáshoz mit szólnának. Ők (és a felsorolást még hosszasan folytathatnám) rengeteget tettek a magyar blues élet öregbítéséért, és akkor még nem beszéltünk Little G Weevilről, mégis úgy érzem, nem Magyarország a favorit, ha elkezdenek bandák után nézelődni a szervezők.
Mi lenne a megoldás, hogyan változtathatnánk? Talán nekünk is egy „nagyágyút” kellene delegálni legközelebb, a német Chris Cramer és a szlovák Lubos Bena sem ma kezdték a szakmát, de az angol hölgy is igazi sztárnak számít hazájában, tehát nem mindenki bízta a nevezését „fiatal tehetségekre”, hanem sokat próbált profiknak szavaztak bizalmat.
És hogy én hogyan értékelném a saját produkciónkat? Nyilván volt izgalom, nem állunk színpadon minden héten. A banda viszont prímán játszott, a műsor tisztességesen el lett muzsikálva. A verseny előtt egy pár nappal jelent meg az új CD-nk, tehát úgy döntöttünk, nem próbálunk „kapaszkodni”, hanem bedobjuk az új nótákat a mély vízbe. Játszhattunk volna négy 1-4-5-1-es bluest is, de inkább a sajátokat választottuk, úgy döntöttünk, van saját zenénk, ezt preferáltuk. Részemről a magas hangoknál becsúszott néhány hamis énekhang, de ez még mindig jobb, mintha a gitár lett volna végig hamis, mert olyat is hallottam.



Az EBC-nek létezik egy expo része is, ahol minden résztvevő bemutathatja, hogy mivel foglalkozik. Aki követte a Facebook oldalunkat, láthatta a képeken, hogy nem tétlenkedtünk. A standunk igazán magyaros lett, Békéscsabát és a blues klubot bemutató angol nyelvű szórólapok mellett CD-ink, finom csabai kolbász és pálinka is volt. Ezzel senki nem élt vissza, nem jöttek jóllakni vagy beitalozni, sokkal inkább úgy éreztem, hogy őszintén érdeklődnek. Sokan kérdezték pl., hogy Békéscsaba hány km Budapesttől, mert hamarosan érkeznek, mint turista, és leutaznának. Jellemző továbbá, hogy lemezt senki nem vesz, mi viszont jó szívvel adtuk, főleg a fesztiválszervezőknek, akik igen szép számmal érdeklődtek. Megható volt, ahogy a finnek, a Puisto Blues Fesztivál szervezői megismerték Mezőfi István Fifit, és jól megölelgették. Számomra sokat jelentett külföldi zenészekkel ismerkedni, CD-ket cserélgetni. Lehet, másnak ez nem nagy dolog, mert sok éve ezt csinálja, én mégis euforikusan éltem meg, hiszen ez volt a második nyugat-európai élményem.
Összességében azt gondolom, minden zenekar életében óriási dolog, ha a hazáját képviselheti egy nemzetközi versenyen, idén ez nekünk adatott meg, és hálásan köszönjük azoknak, akik segítettek és biztattak bennünket. Jövőre Norvégia, majd az Azori-szigetek következnek, reméljük Magyarország is előbb-utóbb meghatározó tényező lesz a versenyen.

Borsodi László gitáros, énekes, a Borsodi Blues Collective névadó alapítója

Fotó: Aigars Lapsa


The Doors: The Doors - 50th Anniversary Deluxe Edition
2017-05-16 | kritika


A Doors együttes 1965-ben jött létre, a klasszikusnak tekinthető felállása még ugyanebben az évben kialakult. Eleinte a Los Angeles-i London Fogban koncerteztek, majd a Whiskey-A-Go-Go biztosított számukra heti százharmincöt dollárért rendszeres bemutatkozási lehetőséget. Itt figyelt fel rájuk Paul A. Rothchild producer, aki lemezszerződést ajánlott a fiúknak. Pont jókor tette ezt, hiszen a rákövetkező héten Phil Tanzini, a Whiskey-A-Go-Go tulajdonosa kirúgta őket, miután első ízben előadták teljes hosszában a The Endet. Bemutatkozó albumuk 1967. január 4-én jelent meg, mely kiadásának ötvenedik évfordulójára deluxe verzió megjelentetésével emlékezett a kiadó. A limitált példányszámban elérhető díszdobozos kiadvány három CD-t és egy LP-t tartalmaz: az első CD-n az eredeti album stereo remaszterelt változata, a második CD-n és az LP-n pedig az eredeti lemez mono remaszterelt verziója hallható. A zenekar nevét viselő album ’67-es megjelenése szenzációt keltett zenei körökben, megalapozva a banda elismertségét a kor többi nagy együttese között. A felvételek alig két hét alatt készültek el, saját dalaik mellett két feldolgozás, az Alabama Song és a Back Door Man is helyet kapott a lemezen. Az előbbi szerzemény egy Kurt Weill – Bertolt Brecht átdolgozás, ami élvhajhász szövege miatt a Doors koncertek egyik kedvencévé vált, míg az utóbbi dal Willie Dixon nevéhez köthető. Az album három örökérvényű klasszikust (Break On Through (To The Other Side), Light My Fire, The End) vonultat fel, ezek egyben a korong három tartópillérét is jelentik. Az ünnepi kiadvány harmadik lemeze az 1967. március 7-ei San Francisco-i The Matrix-beli koncert elveszettnek hitt eredeti felvételeit tárja elénk. Az egyik legrégebbről fennmaradt Doors élő hangzóanyag már megjelent kalózfelvételeken, de most előkerült a keverőpultos szalag, amiből a hangrestaurátorok egy igazán jó minőségű felvételt készítettek. A koncert repertoárja javarészt a debütáló lemezre épült, a produkció egy pályája elején járó, formálódó, saját hangját kereső, bátran kísérletező zenekart mutat. A Doors második korongja, a Strange Days még 1967-ben megjelent, az együttes iránti megnőtt várakozást jól jelzi, hogy közel ötszázezer előrendelést adtak le rá. Jim Morrison pillanatok alatt a korszak egyik legnagyobb szexbálványává vált, későbbi viharok előszelét csupán az énekes növekvő alkoholizmusa és Pamela Susan Courson, Neil Young szavaival a „Cinnamon Girl” felbukkanása jelezte.

Elektra Records, 2017

hoati


Átadták a Blues Music Awards díjait
2017-05-13 | hír


Csütörtökön átadták a 38. Blues Music Awards díjait. A memphis-i Cook Convention Centerben ünnepélyes gála keretein belül huszonnégy kategóriában jutalmazzák a legjobbak teljesítményét. Curtis Salgado lett a legnagyobb nyertes, három díjat kapott, míg Bobby Rush, a Tedeschi Trucks Band, Joe Bonamassa és Kenny Neal két-két szobrot vihetett haza.



A díjazottak:

Acoustic Album
Eric Bibb: The Happiest Man In The World

Acoustic Artist
Doug MacLeod

Album
Bobby Rush: Porcupine Meat

Band
Tedeschi Trucks Band

B.B. King Entertainer
Joe Bonamassa

Best Emerging Artist Album
Jonn Del Toro Richardson: Tengo Blues

Contemporary Blues Album
Kenny Neal: Bloodline

Contemporary Blues Female Artist
Susan Tedeschi

Contemporary Blues Male Artist

Kenny Neal

Historical Album
Bobby Rush: Chicken Heads: A 50-Year History Of Bobby Rush (Omnivore Recordings)

Instrumentalist – Bass
Biscuit Miller

Instrumentalist – Drums
Cedric Burnside

Instrumentalist – Guitar
Joe Bonamassa

Instrumentalist – Harmonica
Kim Wilson

Instrumentalist – Horn
Terry Hanck

Koko Taylor Award
Diunna Greenleaf

Pinetop Perkins Piano Player
Victor Wainwright

Rock Blues Album
Tedeschi Trucks Band: Let Me Get By

Song
David Duncan, Curtis Salgado & Mike Finigan: Walk A Mile In My Blues (Curtis Salgado: The Beautiful Lowdown)

Soul Blues Album
Curtis Salgado: The Beautiful Lowdown

Soul Blues Female Artist
Mavis Staples

Soul Blues Male Artist
Curtis Salgado

Traditional Blues Album
Lurrie Bell: Can’t Shake This Feeling

Traditional Blues Male Artist
Bob Margolin

hoati


Koncert Oláh Andor emlékére
2017-05-04 | koncertajánló


A magyar blues élet meghatározó alakját tisztelhettük Oláh Andor személyében. A négy éve elhunyt muzsikus, szervező emlékére kiemelkedő hazai szájharmonikások, Ferenczi György, Pribojszki Mátyás és Szabó Tamás adnak közösen koncertet 2017. május 18-án.

Oláh Andor 1966. április 16-án született. Az általános iskolában zongorázni tanult, próbálkozott furulyával és tangóharmonikával, végül a szájharmonikánál kötött ki. Nemes Nagy Péter műsoraiban hallott először bluest, Phil Wiggins játéka ragadta meg, akivel később egy drezdai blues fesztiválon személyesen is találkozott. A ’80-as évek végén csatlakozott az Ölveti Blues Bandhez, velük Berlinben és Európa más városaiban utcazenélt, majd idehaza klubokban, fesztiválokon léptek fel. 1990-ben lett a Takáts Tamás Dirty Blues Band tagja, az ország egyik legnépszerűbb blues együttesében élte át a műfaj magyarországi fénykorát. A hazánkban hiánypótlónak számító Dr. Valter & Lawbreakers nevű zenekart 1992-ben hozta létre. A banda repertoárján a blues műfaj minden árnyalatát meg lehetett találni: az archaikus és a városi bluest éppúgy, mint a tájjellegű válfajokat. Az egyik különlegességük volt, hogy bőgő helyett tuba adta meg a basszus szólamot. 2002-es feloszlásukig négy hanganyaguk jelent meg és közel ezer koncertet adtak. Andor az elmúlt évtizedben a Mississippi Grave Diggers tagjaként Big Daddy Wilsonnal, majd Jeanne és Karen Carroll-lal zenélt közösen, a legutóbbi időkben pedig a Gál Csaba Boogie-val alakított nu blues játszó Mississippi Big Beat együttessel koncertezett. Pályafutása során nem csak zenészként tette le névjegyét: ő működtette a Blues Patika Közhasznú Alapítványt és Jamboree Guru Produkciós Irodát, a nevéhez köthető a Blues Patika Jamboree, a Sziget Fesztivál blues színpada, a bajai Idill Jazz & Blues Napok szervezése, a Blues Patika Életműdíj létrehozása is. Oláh Andor 2013-ban, negyvenhét évesen hunyt el. Kecskeszakálla, mindig színes öltözéke, keménykalapja, feledhetetlen fazonja örök színfoltja marad a magyar blues palettának. 2017. május 18-án kiemelkedő hazai szájharmonikások, Ferenczi György, Pribojszki Mátyás és Szabó Tamás adnak közösen koncertet emlékére a budapesti Muzikum Klubban. Ebben a formában ez az első fellépés, hogy a három zenész egy időben, egy színpadon játszik. A koncerten színpadra lép még: Csonka Valter, Gál Csaba Boogie, Bényei Tibor, Long Tall Sonny, Szász Ferenc, Pintér Zsolt és Jankó Miklós. Az estről hangfelvétel készül, ami CD-n is megjelenik.

Belépő: 1300 HUF (elővételben) | 1800 HUF (a koncert napján)
Jegyek kaphatók a helyszínen (hétköznapokon 15–21 óráig, szombaton 17–21 óráig, fizetés kizárólag készpénzzel) és a TIXA rendszerében.

hoati


Májusban zárul a Blues Session koncertsorozat évadja
2017-04-23 | koncertajánló


Májusban öt esttel zárul a Blues Session koncertsorozat negyedik évadja a Muzikumban. A legérdekesebbnek Oláh Andor emlékére a magyar blues élet kiemelkedő szájharmonikásai, Ferenczi György, Pribojszki Mátyás és Szabó Tamás által adandó koncert tűnik, amely egyben lemezfelvétel is.



Tervezett koncertek
május 2. - Ian Siegal Band
május 5. - All In Five
május 9. - Little G Weevil
május 12. - EC70 – Eric Clapton Tribute Band
május 18. - A BLUESVAN.HU bemutatja: Blues for Andor feat. Ferenczi György, Pribojszki Mátyás and Szabó Tamás

A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, http://www.facebook.com/MuzikumKlub

hoati


Vaneese Thomas: The Long Journey Home
2017-04-16 | kritika


Vaneese Thomas Memphisben született Rufus Thomas legkisebb gyermekeként. Édesapjához és két testvéréhez, Calrához és Marvellhez hasonlóan a zenei pályát választotta. Már gyermekkorában szeretett zenét hallgatni, kezdettben Elvis Presley és a Beatles zenéjéért rajongott, az évek múlásával kedvencévé vált Aretha Franklin, Chaka Khan, Elton John és Bobby Bland. Énekhangját először nővére 1964-ben rögzített single-jein hallhattuk. Bemutatkozó lemeze Vaneese címmel 1987-ben jelent meg, az albumról a Let’s Talk It Over Top 10 sláger lett. Lemezeket meglehetősen ritkán készített, tehetségét azonban számos projektben bizonyította: háttérénekesként olyan előadókkal dolgozott együtt, mint Luciano Pavarotti, Stevie Wonder, Michael Jackson, Celine Dion, Eric Clapton és Dr. John, de komoly feladatokat kapott filmekben és a televízióban is. Az elmúlt években elérkezettnek látta az időt a zenei gyökerekhez való visszatérésnek. Ennek első lépése volt a 2014-ben megjelent Blues For My Father, a kiadvány Soul Blues Album kategóriában Blues Music Awards jelölést kapott. Hetedik lemeze a megkezdett utat folytatja: a The Long Journey Home lényegében szülővárosának szóló szerelmeslevél. Mindegyik számból melegség és szeretet áramlik, méltón a városhoz, amely magát a rock ’n’ roll és a soul szülővárosának, a blues otthonának vallja. Memphis gazdag zenei örökségét felvonultató dalok közül tizenegyet maga Thomas írt, vagy társszerzőként jegyzik. Az egyik leginkább magával ragadó, szívbe markoló nóta a The More Things Change, amellyel Vaneese az Egyesült Államokban végbement polgári jogi mozgalmakat dicsőíti, jóllehet azt is megjegyzi, hogy még ma is folytatódik a küzdelem. A záró szám az akusztikusan előadott The Chain, a szerzemény eredetije a Fleetwood Mac rekordeladásokat produkáló albumán, a Rumours-on volt először hallható. A dal jól ismert riffjét a The Long Journey Home-on Katie Jacoby hegedűn interpretálta.

Segue Records, 2016

hoati


Volt egyszer egy Ifipark… - a négy évtizeddel korábbi keddek idézete a Várkert Bazárban
2017-04-09 | koncertajánló


Keddenként öt-hatezres tömeg tombolt a P. Mobil és a Mini muzsikájára a fővárosi fiatalság szórakozóhelyén, a Budai Ifjúsági Parkban. Azóta eltelt ugyan negyven év, de a két népszerű formáció ma is rendszeresen koncertezik. Schuster Lóránt és Török Ádám csapata újra együtt lép színpadra, a helyszín ezúttal a Budai Ifjúsági Park helyén épült Várkert Bazár.

A P. Mobil még Gesarolként jegyezte el magát a rock műfajával. A csaknem fél évszázada folyamatosan színpadon lévő együttes generációk életének fontos részévé vált. Több ezer koncerttel és számos albummal a háta mögött vívta sokszor kilátástalannak tűnő szélmalomharcát a korabeli kultúrhatalommal, ebben a csatározásban a rendszerváltozás sem hozott átütő eredményt. Mindezek ellenére a maguk által kijelölt úton „mentek tovább” - lemezek és különböző mozgóképanyagok mellett három könyv, valamint a nyitragerencséri Rockmúzeum is dokumentálja a zenekar sokszor nem éppen aszfaltsimaságú életútját.
A P. Mobil a hetvenes évek elejétől az akkor már rendkívül népszerű, pályafutása csúcsán lévő Bergendy együttes vendégeként többször koncertezett a korszak fiatalságának legkedveltebb szórakozóhelyén, a Budai Ifjúsági Parkban. A fellépések egyre rendszeresebbé és sikeresebbé váltak, köszönhetően a zenekarvezető Schuster Lóránt sokszor meghökkentő ötleteinek, különleges showműsorának. 1976 és 1978 között keddenként, az úgynevezett „rock-keddeken” a Török Ádám nevével fémjelzett Mini zenekarral, valamint Radics Béla Tűzkerék formációjával nem egyszer öt-hatezres közönség előtt aratták zajos sikereiket.
Török Ádám fuvolista-énekes, eMeRTon-díjas zenész, aki 1976-ban az Év hangszerese, 2015-ben pedig a Budavárért Emlékérem díjazottja lett. A gimnáziumi évei alatt 1965-ben kezdett el zenélni. Három évvel később a Dogs énekese lett, majd még ugyanebben az esztendőben Závodi Jánossal létrehozta a legendás Mini együttest. 1972-73-ban kislemezeken jelentek meg dalaik, első nagylemezükre 1978-ig kellett várni, melyet még számtalan kiadvány követett. A Budai Ifjúsági Parkban a ’70-es években közel száz alkalommal adtak koncertet, emellett a Tabán és a Bemrockpart főszereplőiként örökre beírták nevüket a magyar rock történetébe.
A két ma is népszerű formáció 2017. augusztus 12-én egykori sikereinek újjáépített helyszínén, a Várkert Bazár Öntőház udvarában (1013 Budapest, Ybl Miklós tér 2-6.) lép fel közösen. A P. Mobil zenekar a koncert napján megjelenő új stúdióalbumát mutatja be, míg a Török Ádám vezette, hamarosan az ötvenedik jubileumát ünneplő Mini együttes első nagylemezének anyagát, valamint a zenekar emblematikus sikerdalait adja elő.

hoati


Gary Moore Emlékest lemezbemutatóval
2017-03-31 | koncertajánló


Gary Moore 65. születésnapjának előestéjén, a nemzetközi rajongói klub immár hatodik alkalommal rendezi meg a gitáróriás munkássága előtt tisztelgő Emlékestet, melyen külföldi és hazai tisztelői, Gary családtagjai és volt zenésztársai elevenítik fel legismertebb dalait és ritkábban feldolgozott alapvetéseit, valamint az ír gitáros által ihletett saját szerzeményeket.

Ahogy 2012 tavasza óta minden évben, idén április 3-án is Budapesten, az A38 Hajón találkoznak Gary Moore tisztelői és rajongói, hogy egy vérbeli rock, blues-rock koncerttel adózzanak az ír gitáros emléke és zenei hagyatéka előtt. Európa számos országából és a tengerentúlról érkeznek a résztvevők, vendégek. Ezúttal is itt lesz velünk Gary testvére, a szintén zenész Cliff Moore, aki mellett ez évben is felbukkan Gary Moore kislánya, a tavalyi koncerten már két dalban bemutatkozó Lily Rendle-Moore. A nemrégiben önálló koncerttel Budapestre látogató finn gitáros, Ben Granfelt ismét velünk tart, valamint a szinte a szemünk előtt felnőtté váló Harrisen Larner-Main is szerephez jut az este folyamán. Új vendégként üdvözölhetjük az Írországból érkező The Pat McManus Band legénységét, akik kelta hatású blues-rock muzsikájukkal minden bizonnyal új színt hoznak az Emlékest műsorába. Hazánkat az egyik legtehetségesebb fiatal gitáros, Somogyi Remig, illetve a minden évben fellépő Vámos Zsolt képviseli, de további vendégek megjelenésére is számíthatunk. Megint eljön Henrik Freischlader, napjaink egyik legkiemelkedőbb blues-rock gitárosa, egyúttal a hazai blues közönség és gitáros szakma nagy kedvence, aki már számtalan alkalommal bizonyított az A38 Hajó színpadán. Ezúttal a hazai VoluMen zenekar kíséri, de csatlakozik hozzá az új vendégnek számító angol gitáros, Ben Poole. Freischlader különleges meglepetéssel készül az Emlékest kapcsán, hiszen az április 4-én megjelenő új albumát is ezen az estén mutatja be, itt lesz először megvásárolható. A Budapesten debütáló lemez címe Blues For Gary. Az albumon szereplő dalok közül műsorra kerül néhány csemege, melyekben olyan zenészekkel játszik Henrik Freischlader, mint a Gary Moore együtteséből ismert Vic Martin billentyűs és Pete Rees basszusgitáros. Az A38 Hajón értékesítésre kerülő lemezekből befolyó összeget Henrik felajánlotta a The Lord Of The Strings rajongói klub további emlékmegőrző tevékenységének támogatására, a mára már a hivatalos státuszt betöltő Gary Moore Emlékest életben tartására.

Az este menetrendje:
19:00 - Kapunyitás
20:00 - Műsorkezdés (a program várhatóan 23.30-ig tart, rövid szünetekkel)

Belépő: elővételben 4500 Ft, a koncert napján 5500 Ft
Jegyek kaphatók személyesen az A38 Hajón, a Musicland lemezboltban, valamint online a www.a38.hu weboldalon.

hoati


Borsodi László: Közvetlennek és folyékonynak kell lenni
2017-03-27 | beszélgetések


Borsodi László 2014-ben Borsodi Blues Collective néven új formációt hozott létre, a zenekarvezetőhöz Mezőfi István „Fifi” dobos és Binder Norbert billentyűs csatlakozott. A trió jól működött, de egy koncertükön beszállt hozzájuk jammelni Pfeff Márton basszusgitáros, és annyira megdörrent a banda a Mezőfi - Pfeff ritmusszekciótól, hogy a folytatás adta magát. A Borsodi Blue és a Borsodi Blues Collective így gyakorlatilag összeolvadt, a srácoknak azonban tetszett az új név, ezért azt tartották meg. Fontos fejlemény az együttes életében, hogy a napokban lemezzel jelentkeznek, de ami ennél is fontosabb, idén ők képviselik Magyarországot a Dániában megrendezésre kerülő European Blues Challenge-en.

Milyen volt a Borsodi Blues Collective fogadtatása az eddigi koncertjeiteken?
Eddig is tetszett a közönségnek, amit csináltunk, de most érezhetően nagyobb a lelkesedés. Elsősorban nekünk kell jól érezni magunkat zenélés közben, megtalálni azt az oldott állapotot, amikor egyszer csak elkezd áramolni az energia a közönség felé, onnan meg vissza. Amíg ez a kölcsönös gerjesztés nem indul be, aligha beszélhetünk hatásról. Nehéz ezt elérni pl. Budapesten, ahol évente egyszer játszunk negyvenöt percet. Ott maximum a fantáziánk indul be, nem az energiák… Ennek ellenére jól fogadtak minket a fővárosi Muzikumban.



Februárban stúdióba vonultatok, hogy elkészítsétek új lemezeteket. Mikorra várható ez?

Március végén kézben lesz a lemez, a tervek szerint. Tizenegy dal van a rajta, túlnyomórészt a Moonshine And Wine című CD stílusát viszi tovább, de akad három-négy hagyományosabb dal is, ami a műfaj előtt tiszteleg – ilyen a lemez záró Ghost Town, amit Little G Weevillel közösen rögzítettünk. Gábor énekli és gitározik is a felvételen. A dalszövegekbe ezúttal besegített Ripoff Raskolnikov barátunk is, igazán jól sikerült az együttműködés.

Abban a megtiszteltetésben részesültetek, hogy az idén ti képviselitek hazánkat az European Blues Challenge-en. Honnan jött a lehetőség?
Tavaly a Csabai Csípős Blues Club felvételt nyert a brüsszeli székhelyű European Blues Union tagságába, így hivatalosan is jogosult delegálni zenekart a versenyre. Ez idáig Paksnak köszönhetően kiváló zenekarok képviselték Magyarországot, idén a csabai klub kitartó munkájának eredményeként mi kerültünk sorra. Ez nagy öröm és nagy felelősség is egyben. Jó motivációs erőt is jelent a verseny, a CD felvétel biztosan nem kezdődött volna el, ha nincs az European Blues Challenge.

Két nap alatt huszonegy nemzet nevezői mutatkoznak be. Feltérképezteted már a konkurenciát? Ti hogyan fogjátok felépíteni a rendelkezésetekre álló műsoridőt?
Nem csak az idei, hanem az előző évek résztvevőit is meghallgattam, továbbá több alkalommal is beszélgettem a korábbi résztvevő magyar zenekarok tagjaival, mindkettő nagyon tanulságos volt. Idén igen magas a színvonal, nagyon jó bandák vannak. A horvát, a dán, a holland, a svéd résztvevő nagyon erős. Van néhány produkció, ami nekem nem tetszik különösebben, de az látszik, hogy rendkívül komoly csapattal dolgoznak. Profi klipek, kiadó, managerek, turnék vannak a hátuk mögött. Ilyesmi nekünk nincs, csak arra a húsz percre támaszkodhatunk, amit ott muzsikálunk. Az új lemezünket azért majd terjesszük, két dal biztosan arról csendül fel, valamint egy régebbi szerzemény. Semmi másban nem bízhatunk, csak abban, hogy erősek a dalaink, különböznek attól, amit más játszik, és felüdülésképp fog hatni a „másságunk”. Emellett profin kell előadni és hatással kell lenni az emberekre. Közvetlennek és folyékonynak kell lenni, nem valami befordult szofisztikált művésznek.

A versenynek létezik egy expo része is. Hogyan készültök bemutatni a hazai blues életet?
Az expón elsősorban magunkat, illetve a nevező klubot reprezentáljuk. Hazánkat akkor képviseljük, amikor zenélünk, ettől függetlenül én fontosnak tartom, hogy legyenek az asztalunkon más zenekaroktól is CD-k, fesztiválokkal, rádiókkal, honlapokkal kapcsolatos szórólapok, vagy bármi, ami a blueshoz köthető, tehát bármilyen megkeresést szívesen veszünk.

European Blues Challenge
Az European Blues Uniont 2010-ben fesztivál- és koncertszervezők, klubok, blues magazinok, újságírók, fotósok, független lemezkiadók, rádióműsor-vezetők és zenészek egy csoportja hozta létre abból a célból, hogy a blues zene Európában reflektorfénybe kerüljön. A közös cél érdekében évente megrendezik az European Blues Challenge-et, mely eddig Németországban, Franciaországban, Litvániában, Belgiumban és Olaszországban került megtartásra, míg idén Dánia ad otthont neki. A koncertek mellett szakmai konferenciákat és vásárt is tartanak, ahol minden résztvevő bemutathatja, hogy mivel foglalkozik.

A 7. European Blues Challenge 2017. április 6-8-án Horsens városában tartandó programja
április 7.: Detonics (NL), Chris Kramer & Beatbox‘n’Blues (DE), Gaelle Buswel Band (FR), The Cornfeds (DK), Slovak Blues Project (SK), Hot Tamales Trio (PL), Messias And The Hot Tones (PT), Southernman Robbie (RO), The Blues Infusion (AT), Borsodi Blues Collective (HU), Bayou Moonshiners (IT)
április 8.: Pascal Geiser Band (CH), Kid Colling (LU), Rolin Humes (HR), Headline Blues Band (SE), Kaz Hawkins Band (GB), Daniel Eriksen (NO), Honey B. Family (FI), Rene Paul Blues Band (EE), Los Mambo Jambo (ES), The BluesBones (BE)

hoati


Koncerttel ünnepel a Magyar Atom és Tátrai Tibor
2017-03-23 | koncertajánló


A BLUESVAN.HU bemutatja:
Magyar Atom „23” és Tátrai Tibor „65”
2017. március 31.
Budapest, Muzikum Klub


Tátrai Tibor és a Hobo Blues Band három tagja, Deák Bill Gyula, Póka Egon és Döme Dezső hozta létre a Radics Béla Emlékzenekart, pár évvel a legendás gitáros halála után. A csapat, bár nem létezett sokáig, azért bejárta az egész országot azokkal a dalokkal, amelyeket egykori zenésztársuk is mindig műsoron tartott. Ez az együttes nevezhető a Magyar Atom elődjének, amit a HBB egy másik felállásának zenészei hoztak létre: Tátrai ezúttal Tóth János Rudolf gitáros-énekessel, Zsoldos Tamás basszusgitárossal és Solti János dobossal szövetkezett arra, hogy blues és rhythm and blues örökzöldeket adjon elő a színpadokon. „Már a megalakuláskor megbeszéltük, hogy nem adunk arcot a bandának. Ami annyit jelent, hogy nem játszunk saját zenét. Nem, mert a Magyar Atom egészen másról szól. Méghozzá leginkább a felelősség nélküli zenélésről.” – nyilatkozta korábban a 2016-ban Magyarország Érdemes Művésze díjjal kitüntetett gitáros. Idén tavasszal lesz huszonhárom esztendeje annak, hogy a Magyar Atom megalakult, továbbá április 5-én tölti be 65. születésnapját Tátrai Tibor. A fiúk koncerttel ünnepelnek, hiszen 2017. március 31-én a Muzikumban lépnek fel. Rendhagyó alkalom és koncert, a stílus rajongóknak kötelezően ajánlott program.

Belépő: 1300 HUF (elővételben) | 1800 HUF (a koncert napján)
Jegyek kaphatók a helyszínen (hétköznapokon 15–21 óráig, szombaton 17–21 óráig, fizetés kizárólag készpénzzel) és a TIXA rendszerében.

hoati


King King: Live
2017-03-17 | kritika


A King King zenekar a nevét a tagok egyik közös kedvence, a Los Angeles-i The Red Devils egyetlen koncertalbuma után kapta. Megalakulásuk óta rendszeresen fellépnek Európában, lehetőséget kaptak, hogy John Mayall és a Thunder előzenekaraként is megmutassák magukat. Az elmúlt években taroltak a British Blues Awards gálákon, ahol számos kategóriában a legjobbként végeztek. Dalaik leginkább dallamos blues-rockként kategorizálhatóak, melyekben Alan Nimmo karakteres énekhangja és kiváló gitárjátéka dominál, amit vokálok és a holland Bob Fridzema briliáns Hammond-orgona játéka támogat meg. Régóta dédelgetett álmuk egy koncertlemez, tavaly látták elérkezettnek az időt a kiadásához. Az eddigi pályafutásuk összegzéseként is tekinthető Live címre keresztelt dupla album rögzítésére a zenekarvezető Nimmo szülővárosában, Glasgow-ban, az ikonikus O2 ABC-ben került sor. A koncerten elhangzó nótákat eddigi három lemezükről válogatták össze. Legnagyobb rádiós slágereik közül felcsendült a Rush Hour és a Crazy, a Hurricane sajnos valamiért kimaradt a műsorból. Glasgow egyik leghíresebb szülöttje, Frankie Miller előtt a melankolikus Jealousy előadásával tisztelegtek. Nem ez az egyetlen feldolgozás, amit hallhatunk, hiszen a The Fabulous Thunderbirds-től a Wait On Time is felcsendült. A You Stopped The Rain megírásában Alant bátyja, Stevie Nimmo betegsége inspirálta, aki gitártechnikusként vett részt az esten. Stevie a koncert végén megjegyezte, hogy még nem hallotta az együttestől ennyire fantasztikusan előadni a dalt. A digipack formátumú kiadványhoz egy live DVD-t mellékeltek, amit az angliai Holmfirth-ben, a The Picturedrome-ban vettek fel. A több mint száz éves, korábban színházként és moziként is működő koncertterem könnyű választás volt: korábban több nagysikerű fellépést adtak itt a fiúk, a terem akusztikája kiváló és filmezésre is nagyszerűen alkalmas. A két est műsora csaknem azonos, különbség csupán annyi, hogy a CD-ken nem található meg Eric Clapton 1980-ban született Old Love című számának feldolgozása, míg a DVD-ről a Wait On Time átdolgozása hiányzik. A koncertek íve jól felépített, az ízig-vérig profi quartettnek az első perctől az utolsóig sikerült fenntartania a lelkesedést, a figyelmet és a jó hangulatot, joggal sorolják őket az Egyesült Királyság legnépszerűbb és legsikeresebb blues formációi közé.

Manhaton Records, 2016

hoati


AG Weinberger: Kiírom magamból az elégedetlenségeimet
2017-03-10 | beszélgetések


A nagyváradi születésű AG Weinberger kivételes képességű gitáros, énekes, szájharmonikás, rádiós és televíziós szakember, lemezkiadó producer, „az első bluesmisszionárius” zenész, akit a kritika a romániai Mr. Blues megnevezéssel illetett. Tizenegy albumot jelentetett meg, tizennyolc színházi előadáshoz írt zenét, számos rádió és tévé műsor ötletgazdája, alkotója, producere. 2011-ben Románia Elnöki Hivatala a Kulturális Érdemrend lovagi fokozatát adományozta neki különleges zenei karrierjének elismeréseként és az új tehetségek felfedezésére és támogatására tett folyamatos erőfeszítéseiért. Jelenleg új műsorával járja Romániát, a 2017. február 24-ei dévai fellépése előtt készített interjút vele Szűcs László. A beszélgetés eredetije az Erport.ro online közéleti és kulturális lap oldalán jelent meg.

Új műsoroddal járod az országot, hol léptél fel, merre készülsz?

A Gringo Tronic szólóestem turnéján vagyunk, méghozzá a kellős közepén. Januárban kezdtem Brassóban, utána Marosvásárhelyen, a Nemzeti Színházban léptem fel, aztán februárban Drobeta Turnu Severinben, majd Ludason játszottam. Ma este Déván játszom, holnap este pedig a Szebeni Filharmónia termében. Utána vissza Bukarestbe, aztán március végén, 28-án következik Gyulafehérvár, 29-én Nagyvárad, 30-án Nagykároly. Váradon a Filharmóniában lépek fel, a színházba nekem lehetetlen bejutnom. Ez egy ilyen város lett. Április elején megint Brassó, onnan pedig következik az ország északkeleti része, Suceava, Botosani, Iasi.

Mit kínál ez a Gringo Tronic?
Volt nekem a Gringo című műsorom, ami három évig futott. Sajnos ezzel el sem tudtam jutni Váradra, mert nem érdekelt senkit a szervezők körében, pedig az egész országban telt házakkal ment. Ez az eredetihez képest annyiban más, hogy elektronikus zenei elemekkel van megspékelve. Úgy is mondhatnám, ez egy igazi improvizatív helyzet, minden este egészen más. Nagyon izgalmas nekem is ez, teljesen új zenei nyelvezeten próbálok beszélni. Telt házak fogadnak, s meglepem az embereket, mert nem tudják, mi ez. Többen elárulták, hogy egészen másra számítottak.



Egy klasszikus blues estre?
Igen, dalokra, bluesra, jazzre, egy szál gitárral, mesélő, regélő énekessel. Ez pedig inkább egy szinkretikus tapasztalatot kínál. Van egy óriási kivetítő vásznam, azon egy érdekes kollázs jelenik meg három szinten. Arról szól, hogyan nőtt fel az én lelkiismeretem. Én egy modernkorbeli ember vagyok, most pedig egy posztmodern korban élek, másfajta nyelvezettel, technológiákkal és másfajta félelmekkel. Megmutatom az embereknek azt, amiből én vagyok. Fotó és film fut a vásznon, s van rajtam egy kamera, amely átveszi a mozgásomat. Mindenféle képek váltakoznak, az egyiken Mark Twain sörözik Teslával, utána megjelenik Marilyn Monroe fél melle, aztán Trockij, majd Gershwin, jönnek a hatvanas évek, Miles Davis, időbeli zűrzavar.

Ezeket a fotókat ki rakta össze?
Hát én. (Nevet) A fotók mögött pedig fut egy film, amit Chicagóban vettem fel. A sziluettem pedig arra szolgál, hogy a fotókon belül egy ablakot nyit a filmre. Ahogy a sziluettem élőben mozog a képernyőm, ott jelenik meg a film.

Te pedig közben zenélsz.

A színpad logisztikai elrendezése arról szól, hogy körül vagyok véve mindenféle hangszerrel, kütyükkel, laptopokkal. Koncert előtt megnézem a közönséget, kilesem a hangulatot. S aztán leülök a székre, s hozzáérek valamelyik kütyürühöz, véletlenszerűen. Az beindít valamit bennem, arra kezdek építeni. Ez egy megismételhetetlen pillanat. És akkor mesélek is a közönségnek. Hogy miről szól ez a pillanat. Néha összeáll ebből egy ismertebb szám is, de nem feltétlenül. Attól függ, mihez ér hozzá a térdem vagy a könyököm. Elindul egy ritmus. Később felveszek egy gitárt, s játszom valamit, ami ott születik a fejemben. Megvan az improvizáció legtisztább dialektikája. Előre nem látható és megismételhetetlen. Egy hosszan tartó kulturális onanizáció. Aminek persze megvan a tudományos, intellektuális és filozófiai magyarázata. Mert minden hangot és minden szót alá tudok támasztani. Mert belőlem van. A mi iskolánkból van, a Schneider Tóni tanár úr irodájából, ahol megnézhettük a Hairt. Emlékszel? Meg a Kompromisszum 83 irodalmi csoportból, meg a Sall Laci féle Plánéta című előadásból, amiben szegény Szabó Barna játszott, s én írtam zenét hozzá. Meg a Kortárs Színpadból, meg az Ady-körből. Én ezekből a dolgokból vagyok, én Habsburgiából jöttem.

Szoktad rögzíteni ezeket a koncerteket?
Nem kell én rögzítsem. Rögzíti a közönség s teszik fel a Facebookra.

Egy ilyen sorozat komoly szervezői munkát igényel. Ezt ki csinálja?

A feleségem. Azzal kezdjük, hogy leülünk a térkép elé, kiválasztjuk a helyszíneket, hogy a költségek is optimálisak legyenek, utána ő elkezd telefonálni. Minden városban tárt karokkal várnak, kivéve a szülővárosomat. Egyedül Várad az, ahol „nu se poate”. Ez nekem nagyon fáj, de egyféle dacot is kivált belőlem. Ha esik, ha szakad, én március 29-én elmegyek Váradra, hogy azt a koncertet megcsináljam.
Egyébként is olyan országban élünk, ahol a művészeknek nincs megfelelő szociális státuszuk. A szabadúszók óriási hátrányt szenvednek azokhoz képest, akik minden hónapban szépen megkapják a fizetésüket, függetlenül attól, mennyire jó az, amit csinálnak. S nem kell nyugdíjas éveikre sem aggodalommal gondoljanak. Engem nem ismer el az állam. Diszkriminálva érzem magam ebben az országban, sok más szabadúszó kollégámmal együtt. Ki is írom magamból az elégedetlenségeimet, március végén jelenik meg román nyelvű kötetem Singular címmel. Ebben vannak versek, esszék, de zenetudományi írások is, például a klezmer és a jazz kapcsolatáról.

Utóbbi nyilván összefügg azzal is, hogy zeneszerzés szakon egyetemi tanulmányokat végzel, s legutóbbi beszélgetésünk idején éppen csellóműveket komponáltál.
Igen, az idén már el is végzem zeneszerzés szakon a mesteri képzést. A munkák is gyűlnek szépen, s ami a legjobb: a tanulás egy csomó mindent helyretett a fejemben. Jobban odafigyelek, jobban fel tudom építeni logikailag a dolgaimat. Még az improvizatív szituációkat is. Csodálatos tanáraim vannak, rengeteget tanultam tőlük. Ha végzek, utána a doktorátust is igyekszem megszerezni, a spekulatív objektivizmus a zenében téma foglalkoztat. Például milyen hatást gyakorolhat, mondjuk egy tíz perces mű az emberre, hogyan képes őt manipulálni.


Többszörös British Blues Awards nyertes az A38 Hajón
2017-03-06 | koncertajánló


Végre Magyarországon is bemutatkozik az utóbbi évek egyik legjobb brit blues-rock zenekara, a King King. Három stúdiólemezzel és egy élő albummal a tarsolyában, március 22-én lép fel a gitáros-énekes Alan Nimmo vezette együttes a budapesti A38 Hajón.

A King King 2008-ban alakult meg, bemutatkozó anyaguk három évvel rá Take My Hand címmel került piacra. A lemez a szakma és a közönség körében nagy sikert aratott, a banda a 2012-es British Blues Awards gálán a legjobb albumért és a legjobb zenekarért járó díjat is megkapta. A következő két lemezükkel tartani tudták a helyes irányt, szinte minden évben trófeákat nyertek a rangos brit díjátadón. Tavaly koncertalbummal jelentkeztek, a ’best of’ lemeznek is beillő anyag a szülővárosukban, Glasgow-ban rögzített fellépésüket tartalmazza. Az együttes rendszeresen koncertezik az Egyesült Királyságban, de meghívást kapott számos európai országba is. Aktuális turnéjuk keretén belül március 22-én Budapesten lépnek fel, így végre a hazai közönség is élvezheti élőben a '70-es évek rockzenéjéből (is) táplálkozó dallamos blues-rock dalokat, Alan Nimmo remek hangjával és kiváló gitárjátékával megfűszerezve. A fővárosi koncertet a Zeals nyitja, melynek frontembere ismerős lehet sokaknak, hiszen Harrisen Larner-Main az utóbbi öt évben szinte hazajár az A38 Hajóra, hogy részt vegyen a már hagyományos Nemzetközi Gary Moore Emlékesteken.


King King:

Alan Nimmo – gitár/ének
Bob Fridzema – billentyűs hangszerek/vokál
Lindsay Coulson – basszusgitár
Wayne Proctor – dob/vokál

Diszkográfia:

- Take My Hand (2011)
- Standing In The Shadows (2013)
- Reaching For The Light (2015)
- Live (2016)

Az este menetrendje:
19:00 – Kapunyitás
20:00 – Zeals (UK)
21:00 – King King (UK)

Belépő: elővételben 3900 Ft, a koncert napján 4500 Ft
Jegyek kaphatók személyesen az A38 Hajón, a Musicland lemezboltban, valamint online a www.a38.hu weboldalon.

hoati


Tomislav Goluban: Kaj Blues Etno
2017-03-02 | kritika


Tomislav Goluban a horvát blues zenei élet meghatározó alakja. Szájharmonikázni 1997-ben kezdett, többek között Sonny Terry-t, Slim Harpót és Paul Butterfieldet tartja példaképének. Részt vett a 2005-ös trossingeni World Harmonica Festivalon, ahol negyedik helyezést ért el. Két alkalommal képviselte hazáját az International Blues Challenge-n. Az első memphisi útja során a Sun Studióban mindössze két óra leforgása alatt rögzítette a $200 SUN Memphis Album című lemezt. Tavaly jelent meg pályafutása nyolcadik stúdióalbuma, a Kaj Blues Etno. Ahogy a cím is sugallja, a lemezen több zenei stílus, Goluban szülőföldje, Zagorje tradicionális muzsikája, a blues és az ethno képviselteti magát. A figyelemre méltó, huszonegy dalt felvonultató korongon nem kevesebb, mint negyven zenész közreműködött. Közülük a legismertebb Mike Sponza és Nebojsa Buhin neve. Mindkét gitáros szerepelt már Goluban korábbi lemezein, mi több, a Bjelovarban született zenésszel közös albumot (For A Friend & Brother) is készített. A kiváló hangszerelési ötletekkel teli, változatos felépítésű számok többsége a szájharmonikás nevéhez köthető, de néhány tradicionális darab is hallható a lemezen. Az utóbbi csoportba tartozik a nyitó Na Zagorskom Brijegu, melynek érdekessége, hogy a vallásos témájú Down By The Riverside zenéjéhez Goluban írt horvát nyelvű szöveget. A vonat örök inspirációs forrásként szolgál számára, az új anyagon a Vlak Vozi című szerzemény foglalkozik ezzel a témával. A dalhoz egy szórakoztató videoklip készült, amiben fa játékvonat szimbolizálja az igazi vonatot, mint központi motívum.

Spona, 2016

hoati


Folytatódik a Blues Session koncertsorozat
2017-02-26 | koncertajánló


Tavasszal ismét kiváló koncerteket tekinthetnek meg az érdeklődők a Blues Session koncertsorozat keretén belül a Budapest VIII. kerületben fekvő Muzikum Klubban.



Tervezett koncertek

március 03. -
Claptones: Eric Clapton „72” feat. Tátrai Tibor, Tóth János Rudolf, Kőmíves 'Stone' András
március 09. - Két jó barát egy színpadon: ’Sir’ Oliver Mally & Ripoff Raskolnikov
március 17. - Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák feat. Török Ádám, Németh Károly
március 23. - Blues On Hammond: Organism & Volumen
március 30. - Jack Cannon Blues Band
március 31. - A BLUESVAN.HU bemutatja: Magyar Atom „23” és Tátrai Tibor „65” születésnapi koncert
április 13. - Jambalaya feat. Szabó Tamás
április 14. - Pribojszki Mátyás Band feat. Dániel Balázs
április 15. - Muddy Shoes
április 20. - Ripoff Raskolnikov Band

A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web:
http://muzikum.hu, http://www.facebook.com/MuzikumKlub

hoati


Búcsú egy férjtől, apától, baráttól és zenésztől
2017-02-20 | koncertajánló


Idén januárban vettünk kényszerű búcsút a Capriccio és az új-Mini nagyszerű gitárosától, aki korai halálával két kiskorú gyermeket, valamint igen nehéz anyagi körülményeket hagyott hátra. Gazdag Viktor családjának megsegítésére összefogott a zenész társadalom: barátai és egykori zenésztársai február 25-én nagyszabású koncerttel emlékeznek rá a Gödör Klubban.

Viszonylag későn, tizenkilenc évesen kezdett gitározni, tehetségét a 2000 óta működő, előbb Bőrgyári Capriccio, majd a jogutód Capriccio együttesben kamatoztatta. Egy Török Ádámmal lezajlott közös turné után 2014-ben a Mini zenekarvezető-alapító meghívta ujjá alakuló csapatába, amelynek egészen a haláláig tagja maradt. Viktort tehetsége, hangszeres tudása, de pozitív emberi tulajdonságai is, egy csapásra közkedveltté tették úgy a zenészek, mint a közönség körében. 2017. február 25-én a Gödör Klubban (1061 Budapest VI., Király utca 8-10) nagyszabású koncerttel emlékeznek a fiatalon és tragikus körülmények között elhunyt gitárosra. A belépőjegyekből származó bevételt a szervezők és a közreműködő muzsikusok családjának, elsősorban két kiskorú gyermekének ajánlják fel. Jótékonykodjunk tehát, és búcsúzzunk együtt a férjtől, a családapától, a jó baráttól és a kiváló muzsikustól!

Fellépők:
Bőrgyári Capriccio - Preszmayer Kata, Zarubay Bence, Kecskés András, Barabás Attila, Tóth Dénes, Markos László, vendég: Szentiványi Gábor
Mini - Török Ádám, Németh Károly, Zsoldos Tamás, Tóth Dénes, vendégek: Tátrai Tibor, Fehér Ádám
Muffin - Káposztás Hanna, Kecskés András, Dobos András, Tóth Attila, vendég: Szabó Leslie
Póka Egon Experience - Póka Egon, ifj. Tornóczky Ferenc, Szakadáti Mátyás
Capriccio - Radovics László ’Kyru’, Kecskés András, Zsoldos Tamás, Tóth Dénes, vendég: Váray László


Jeff Healey: Holding On: A Heal My Soul Companion
2017-02-15 | kritika


A Torontóban született Jeff Healey-vel rendkívül mostohán bánt a sors, hiszen majdhogynem születésétől kezdve küzdött a rák ellen. Mindössze negyvenegy éves volt, mikor 2008. március 2-án elhunyt. Sikerekben gazdag karriert tudhatott magának: kanadai, amerikai és európai turnék, számtalan lemez, díjak és jelölések sokasága köthető nevéhez. Két rádióműsort is vezetett, ezekben kedvenc blues és jazz felvételeit mutatta be. Tragikus halála után két hónappal jelent meg a Mess Of Blues című album, melyet további posztumusz kiadványok követtek. A Heal My Soul 2016. március 25-én ötvenedik születésnapja alkalmából került piacra. A kiadatlan stúdiófelvételeket felvonultató lemez számait remaszterelték, a modern technika segítségével följavították, így azok dögösen szólnak, teljesen frissnek tűnnek. Az abszolút pozitív fogadtatásban részesült album folytatásának tekinthetjük a Holding On: A Heal My Soul Companiont. A decemberben megjelent lemez két részre oszlik, az első felében szintén korábban ki nem adott nótákat találunk, míg a második fele a Jeff Healey Band 1999. július 6-án adott koncertjét tartalmazza. A stúdiódalok közül kiemelkedik a Love Takes Time és az All That I Believe, nehezen érthető, hogy miért hullottak ki annak idején a válogatáskor. A blokkot egy rövid instrumentális szám, a CNIBlues zárja. Az Oszlóban rögzített élő felvételen csúcsformában vannak a fiúk, nyilvánvalóan jól érezték magukat, többször hallható, hogy tréfálkoznak, nevetnek a dalok között. Slágereik közül több felcsendül, de a repertoárból nem hiányozhattak olyan átdolgozások sem, mint a Dust My Broom, a How Blue Can You Get és a Yer Blues.

Provogue Records, 2016

hoati


Ben Granfelt, a finn gitáros hazánkban koncertezik
2017-02-03 | koncertajánló


Rocking The Boat! szól az új album egyik dala, és annyi bizonyos, hogy a finnek egyik legjobbja, a Helsinkiből származó rutinos gitáros, Ben Granfelt mindent meg is fog tenni, hogy tűzbe hozza a műfaj és a hangszer hazai rajongóit februári lemezbemutató koncertjén.

Ben Granfelt pályafutása során több zenekarban megfordult, jelentős sikereket a Leningrad Cowboys és a Wishbone Ash tagjaként ért el. Míg a finn paródia bandában megtanulta, hogy komolyan kell vennie, amit csinál, addig a brit rock együttesben töltött évek alatt igazán jó zenésszé vált. Az utóbbi időben szólókarrierjére koncentrál, színes, műfajilag igen változatos lemezeket készített. Az elmúlt években kétszer is járt Magyarországon, mindkét alkalommal a Gary Moore Emlékesten lépett fel. 2017. február 6-án ismét hazánkba látogat, ezúttal az Another Day című új szólóalbuma dalait mutatja be a nagyközönség részére, korábbi kedvencek és néhány meglepetés feldolgozás nóta társaságában. Az immár tizenharmadik lemeze trió felállásban került rögzítésre, valamennyi szerzemény saját nevéhez köthető, ami újdonság, hiszen albumai rendszeresen tartalmaztak feldolgozás nótákat. „Sosem élveztem még ennyire azt, hogy a saját dalaimat játszhatom, és úgy érzem, sokat fejlődtem, mint előadó az elmúlt években.” - nyilatkozta friss anyaga kapcsán. Muzsikájának ars poeticája „Classic rock with a touch of blues”, ezúttal kicsit nagyobb adagokban van jelen a blues, mint korábbi lemezein. A budapesti A38 Hajón tartandó estet a legendás ír hard rock zenekar, a Thin Lizzy örökzöldjei nyitják, hála a hazai Lazy Twins formációnak.

Ben Granfelt Band:
Ben Granfelt – gitár/ének
John ’Groovemeister’ Viherva – basszusgitár/vokál
Miri Miettinen – dob/vokál

Az este menetrendje:
19.00 - Kapunyitás
20.00 - Lazy Twins - Thin Lizzy Tribute (HUN)
21.00 - Ben Granfelt Band (FIN)

Belépő: elővételben 2900 Ft, a koncert napján 3900 Ft
Jegyek kaphatók személyesen az A38 Hajón, a Musicland lemezboltban, valamint online a www.a38.hu weboldalon.

hoati


Soulbreakers évadnyitó koncert a Muzikumban
2017-01-28 | koncertajánló


Soulbreakers
2017. február 04.
Budapest, Muzikum Klub


A Soulbreakers együttest Ratkóczi Huba alapította, aki eredetileg gitáros, ebben a formációban azonban basszusgitáron játszik. A Napokon zenekarból csatlakozott hozzá Mózes Zoltán. Az alapítók között volt még Péter Gábor és Radovics László ’Kyru’ is. Őket a ’90-es évek legendás rhythm & blues együtteséből, a Kyru Gotta Humble-ből ismerhetjük. Egy tagcserét követően 2013 óta a zenekar énekesnője Pleszkán Écska. A fiatal tehetség sikerrel szerepelt 2012-ben a The Voice műsorában Somló Tamás csapatának versenyzőjeként. Écska az elmúlt években elválaszthatatlan részévé, teljes körű tagjává vált a Soulbreakers megzabolázhatatlan és energiával teli formációjának, valamint tökéletes kiegészítője a banda férfi énekesének, Kyrunak. A zenekar 2015-ben jelentette meg Beat Up! című albumát, melyen alapvetően a soul, a blues és a rock világából építkeztek. A kizárólag saját számokból álló angol nyelvű lemez anyaga Űrbőpusztán, egy régi magtárépület harmadik emeletén kiépített stúdióban került rögzítésre. Megalakulásuk óta felléptek a tatai Víz, Zene, Virág Fesztiválon, Pakson a Gastroblues Fesztiválon és rendszeresen szerepeltek a fővárosi Sziget Fesztiválon. 2016-ban jelentkeztek az X-Faktorba, mert szerették volna az általuk képviselt muzsikát a nagyközönséghez eljuttatni. Bekerültek a tizenkét döntős produkció közé és ott a második legjobb együttesként végeztek, így ezen elképzelésüket nagyrészt sikerült megvalósítaniuk. „A műsor mindenképpen izgalmas élmény volt számunkra. Érdekes tapasztalat a kereskedelmi televíziózást testközelből figyelni, abban részt venni. De ahogy eddig is, ezután is saját utunkat fogjuk járni.” – nyilatkozta oldalunknak a tehetségkutatóban tett kalandjukról Ratkóczi Huba. Első lépésként a 2017-es évre egy új Soulbreakers albumot terveznek, valamint már dolgoznak a zenekar első videoklipjén. Természetesen koncertekkel is készülnek: legközelebb kedvenc budapesti klubjukban, a Muzikumban lépnek majd színpadra, ezzel a koncerttel nyitván az idei szezont.

Belépő: 1300 HUF (elővételben) | 1800 HUF (a koncert napján)
Jegyek kaphatók a helyszínen (hétköznapokon 15–21 óráig, szombaton 17–21 óráig, fizetés kizárólag készpénzzel) és a TIXA rendszerében.

hoati