King King: Live
2017-03-17 | kritika
A King King zenekar a nevét a tagok egyik közös kedvence, a Los Angeles-i The Red Devils egyetlen koncertalbuma után kapta. Megalakulásuk óta rendszeresen fellépnek Európában, lehetőséget kaptak, hogy John Mayall és a Thunder előzenekaraként is megmutassák magukat. Az elmúlt években taroltak a British Blues Awards gálákon, ahol számos kategóriában a legjobbként végeztek. Dalaik leginkább dallamos blues-rockként kategorizálhatóak, melyekben Alan Nimmo karakteres énekhangja és kiváló gitárjátéka dominál, amit vokálok és a holland Bob Fridzema briliáns Hammond-orgona játéka támogat meg. Régóta dédelgetett álmuk egy koncertlemez, tavaly látták elérkezettnek az időt a kiadásához. Az eddigi pályafutásuk összegzéseként is tekinthető Live címre keresztelt dupla album rögzítésére a zenekarvezető Nimmo szülővárosában, Glasgow-ban, az ikonikus O2 ABC-ben került sor. A koncerten elhangzó nótákat eddigi három lemezükről válogatták össze. Legnagyobb rádiós slágereik közül felcsendült a Rush Hour és a Crazy, a Hurricane sajnos valamiért kimaradt a műsorból. Glasgow egyik leghíresebb szülöttje, Frankie Miller előtt a melankolikus Jealousy előadásával tisztelegtek. Nem ez az egyetlen feldolgozás, amit hallhatunk, hiszen a The Fabulous Thunderbirds-től a Wait On Time is felcsendült. A You Stopped The Rain megírásában Alant bátyja, Stevie Nimmo betegsége inspirálta, aki gitártechnikusként vett részt az esten. Stevie a koncert végén megjegyezte, hogy még nem hallotta az együttestől ennyire fantasztikusan előadni a dalt. A digipack formátumú kiadványhoz egy live DVD-t mellékeltek, amit az angliai Holmfirth-ben, a The Picturedrome-ban vettek fel. A több mint száz éves, korábban színházként és moziként is működő koncertterem könnyű választás volt: korábban több nagysikerű fellépést adtak itt a fiúk, a terem akusztikája kiváló és filmezésre is nagyszerűen alkalmas. A két est műsora csaknem azonos, különbség csupán annyi, hogy a CD-ken nem található meg Eric Clapton 1980-ban született Old Love című számának feldolgozása, míg a DVD-ről a Wait On Time átdolgozása hiányzik. A koncertek íve jól felépített, az ízig-vérig profi quartettnek az első perctől az utolsóig sikerült fenntartania a lelkesedést, a figyelmet és a jó hangulatot, joggal sorolják őket az Egyesült Királyság legnépszerűbb és legsikeresebb blues formációi közé.Manhaton Records, 2016
hoati
AG Weinberger: Kiírom magamból az elégedetlenségeimet
2017-03-10 | beszélgetések
A nagyváradi születésű AG Weinberger kivételes képességű gitáros, énekes, szájharmonikás, rádiós és televíziós szakember, lemezkiadó producer, „az első bluesmisszionárius” zenész, akit a kritika a romániai Mr. Blues megnevezéssel illetett. Tizenegy albumot jelentetett meg, tizennyolc színházi előadáshoz írt zenét, számos rádió és tévé műsor ötletgazdája, alkotója, producere. 2011-ben Románia Elnöki Hivatala a Kulturális Érdemrend lovagi fokozatát adományozta neki különleges zenei karrierjének elismeréseként és az új tehetségek felfedezésére és támogatására tett folyamatos erőfeszítéseiért. Jelenleg új műsorával járja Romániát, a 2017. február 24-ei dévai fellépése előtt készített interjút vele Szűcs László. A beszélgetés eredetije az Erport.ro online közéleti és kulturális lap oldalán jelent meg.
Új műsoroddal járod az országot, hol léptél fel, merre készülsz?
A Gringo Tronic szólóestem turnéján vagyunk, méghozzá a kellős közepén. Januárban kezdtem Brassóban, utána Marosvásárhelyen, a Nemzeti Színházban léptem fel, aztán februárban Drobeta Turnu Severinben, majd Ludason játszottam. Ma este Déván játszom, holnap este pedig a Szebeni Filharmónia termében. Utána vissza Bukarestbe, aztán március végén, 28-án következik Gyulafehérvár, 29-én Nagyvárad, 30-án Nagykároly. Váradon a Filharmóniában lépek fel, a színházba nekem lehetetlen bejutnom. Ez egy ilyen város lett. Április elején megint Brassó, onnan pedig következik az ország északkeleti része, Suceava, Botosani, Iasi.
Mit kínál ez a Gringo Tronic?
Volt nekem a Gringo című műsorom, ami három évig futott. Sajnos ezzel el sem tudtam jutni Váradra, mert nem érdekelt senkit a szervezők körében, pedig az egész országban telt házakkal ment. Ez az eredetihez képest annyiban más, hogy elektronikus zenei elemekkel van megspékelve. Úgy is mondhatnám, ez egy igazi improvizatív helyzet, minden este egészen más. Nagyon izgalmas nekem is ez, teljesen új zenei nyelvezeten próbálok beszélni. Telt házak fogadnak, s meglepem az embereket, mert nem tudják, mi ez. Többen elárulták, hogy egészen másra számítottak.
Egy klasszikus blues estre?
Igen, dalokra, bluesra, jazzre, egy szál gitárral, mesélő, regélő énekessel. Ez pedig inkább egy szinkretikus tapasztalatot kínál. Van egy óriási kivetítő vásznam, azon egy érdekes kollázs jelenik meg három szinten. Arról szól, hogyan nőtt fel az én lelkiismeretem. Én egy modernkorbeli ember vagyok, most pedig egy posztmodern korban élek, másfajta nyelvezettel, technológiákkal és másfajta félelmekkel. Megmutatom az embereknek azt, amiből én vagyok. Fotó és film fut a vásznon, s van rajtam egy kamera, amely átveszi a mozgásomat. Mindenféle képek váltakoznak, az egyiken Mark Twain sörözik Teslával, utána megjelenik Marilyn Monroe fél melle, aztán Trockij, majd Gershwin, jönnek a hatvanas évek, Miles Davis, időbeli zűrzavar.
Ezeket a fotókat ki rakta össze?
Hát én. (Nevet) A fotók mögött pedig fut egy film, amit Chicagóban vettem fel. A sziluettem pedig arra szolgál, hogy a fotókon belül egy ablakot nyit a filmre. Ahogy a sziluettem élőben mozog a képernyőm, ott jelenik meg a film.
Te pedig közben zenélsz.
A színpad logisztikai elrendezése arról szól, hogy körül vagyok véve mindenféle hangszerrel, kütyükkel, laptopokkal. Koncert előtt megnézem a közönséget, kilesem a hangulatot. S aztán leülök a székre, s hozzáérek valamelyik kütyürühöz, véletlenszerűen. Az beindít valamit bennem, arra kezdek építeni. Ez egy megismételhetetlen pillanat. És akkor mesélek is a közönségnek. Hogy miről szól ez a pillanat. Néha összeáll ebből egy ismertebb szám is, de nem feltétlenül. Attól függ, mihez ér hozzá a térdem vagy a könyököm. Elindul egy ritmus. Később felveszek egy gitárt, s játszom valamit, ami ott születik a fejemben. Megvan az improvizáció legtisztább dialektikája. Előre nem látható és megismételhetetlen. Egy hosszan tartó kulturális onanizáció. Aminek persze megvan a tudományos, intellektuális és filozófiai magyarázata. Mert minden hangot és minden szót alá tudok támasztani. Mert belőlem van. A mi iskolánkból van, a Schneider Tóni tanár úr irodájából, ahol megnézhettük a Hairt. Emlékszel? Meg a Kompromisszum 83 irodalmi csoportból, meg a Sall Laci féle Plánéta című előadásból, amiben szegény Szabó Barna játszott, s én írtam zenét hozzá. Meg a Kortárs Színpadból, meg az Ady-körből. Én ezekből a dolgokból vagyok, én Habsburgiából jöttem.
Szoktad rögzíteni ezeket a koncerteket?
Nem kell én rögzítsem. Rögzíti a közönség s teszik fel a Facebookra.
Egy ilyen sorozat komoly szervezői munkát igényel. Ezt ki csinálja?
A feleségem. Azzal kezdjük, hogy leülünk a térkép elé, kiválasztjuk a helyszíneket, hogy a költségek is optimálisak legyenek, utána ő elkezd telefonálni. Minden városban tárt karokkal várnak, kivéve a szülővárosomat. Egyedül Várad az, ahol „nu se poate”. Ez nekem nagyon fáj, de egyféle dacot is kivált belőlem. Ha esik, ha szakad, én március 29-én elmegyek Váradra, hogy azt a koncertet megcsináljam.
Egyébként is olyan országban élünk, ahol a művészeknek nincs megfelelő szociális státuszuk. A szabadúszók óriási hátrányt szenvednek azokhoz képest, akik minden hónapban szépen megkapják a fizetésüket, függetlenül attól, mennyire jó az, amit csinálnak. S nem kell nyugdíjas éveikre sem aggodalommal gondoljanak. Engem nem ismer el az állam. Diszkriminálva érzem magam ebben az országban, sok más szabadúszó kollégámmal együtt. Ki is írom magamból az elégedetlenségeimet, március végén jelenik meg román nyelvű kötetem Singular címmel. Ebben vannak versek, esszék, de zenetudományi írások is, például a klezmer és a jazz kapcsolatáról.
Utóbbi nyilván összefügg azzal is, hogy zeneszerzés szakon egyetemi tanulmányokat végzel, s legutóbbi beszélgetésünk idején éppen csellóműveket komponáltál.
Igen, az idén már el is végzem zeneszerzés szakon a mesteri képzést. A munkák is gyűlnek szépen, s ami a legjobb: a tanulás egy csomó mindent helyretett a fejemben. Jobban odafigyelek, jobban fel tudom építeni logikailag a dolgaimat. Még az improvizatív szituációkat is. Csodálatos tanáraim vannak, rengeteget tanultam tőlük. Ha végzek, utána a doktorátust is igyekszem megszerezni, a spekulatív objektivizmus a zenében téma foglalkoztat. Például milyen hatást gyakorolhat, mondjuk egy tíz perces mű az emberre, hogyan képes őt manipulálni.
Új műsoroddal járod az országot, hol léptél fel, merre készülsz?
A Gringo Tronic szólóestem turnéján vagyunk, méghozzá a kellős közepén. Januárban kezdtem Brassóban, utána Marosvásárhelyen, a Nemzeti Színházban léptem fel, aztán februárban Drobeta Turnu Severinben, majd Ludason játszottam. Ma este Déván játszom, holnap este pedig a Szebeni Filharmónia termében. Utána vissza Bukarestbe, aztán március végén, 28-án következik Gyulafehérvár, 29-én Nagyvárad, 30-án Nagykároly. Váradon a Filharmóniában lépek fel, a színházba nekem lehetetlen bejutnom. Ez egy ilyen város lett. Április elején megint Brassó, onnan pedig következik az ország északkeleti része, Suceava, Botosani, Iasi.
Mit kínál ez a Gringo Tronic?
Volt nekem a Gringo című műsorom, ami három évig futott. Sajnos ezzel el sem tudtam jutni Váradra, mert nem érdekelt senkit a szervezők körében, pedig az egész országban telt házakkal ment. Ez az eredetihez képest annyiban más, hogy elektronikus zenei elemekkel van megspékelve. Úgy is mondhatnám, ez egy igazi improvizatív helyzet, minden este egészen más. Nagyon izgalmas nekem is ez, teljesen új zenei nyelvezeten próbálok beszélni. Telt házak fogadnak, s meglepem az embereket, mert nem tudják, mi ez. Többen elárulták, hogy egészen másra számítottak.
Egy klasszikus blues estre?
Igen, dalokra, bluesra, jazzre, egy szál gitárral, mesélő, regélő énekessel. Ez pedig inkább egy szinkretikus tapasztalatot kínál. Van egy óriási kivetítő vásznam, azon egy érdekes kollázs jelenik meg három szinten. Arról szól, hogyan nőtt fel az én lelkiismeretem. Én egy modernkorbeli ember vagyok, most pedig egy posztmodern korban élek, másfajta nyelvezettel, technológiákkal és másfajta félelmekkel. Megmutatom az embereknek azt, amiből én vagyok. Fotó és film fut a vásznon, s van rajtam egy kamera, amely átveszi a mozgásomat. Mindenféle képek váltakoznak, az egyiken Mark Twain sörözik Teslával, utána megjelenik Marilyn Monroe fél melle, aztán Trockij, majd Gershwin, jönnek a hatvanas évek, Miles Davis, időbeli zűrzavar.
Ezeket a fotókat ki rakta össze?
Hát én. (Nevet) A fotók mögött pedig fut egy film, amit Chicagóban vettem fel. A sziluettem pedig arra szolgál, hogy a fotókon belül egy ablakot nyit a filmre. Ahogy a sziluettem élőben mozog a képernyőm, ott jelenik meg a film.
Te pedig közben zenélsz.
A színpad logisztikai elrendezése arról szól, hogy körül vagyok véve mindenféle hangszerrel, kütyükkel, laptopokkal. Koncert előtt megnézem a közönséget, kilesem a hangulatot. S aztán leülök a székre, s hozzáérek valamelyik kütyürühöz, véletlenszerűen. Az beindít valamit bennem, arra kezdek építeni. Ez egy megismételhetetlen pillanat. És akkor mesélek is a közönségnek. Hogy miről szól ez a pillanat. Néha összeáll ebből egy ismertebb szám is, de nem feltétlenül. Attól függ, mihez ér hozzá a térdem vagy a könyököm. Elindul egy ritmus. Később felveszek egy gitárt, s játszom valamit, ami ott születik a fejemben. Megvan az improvizáció legtisztább dialektikája. Előre nem látható és megismételhetetlen. Egy hosszan tartó kulturális onanizáció. Aminek persze megvan a tudományos, intellektuális és filozófiai magyarázata. Mert minden hangot és minden szót alá tudok támasztani. Mert belőlem van. A mi iskolánkból van, a Schneider Tóni tanár úr irodájából, ahol megnézhettük a Hairt. Emlékszel? Meg a Kompromisszum 83 irodalmi csoportból, meg a Sall Laci féle Plánéta című előadásból, amiben szegény Szabó Barna játszott, s én írtam zenét hozzá. Meg a Kortárs Színpadból, meg az Ady-körből. Én ezekből a dolgokból vagyok, én Habsburgiából jöttem.
Szoktad rögzíteni ezeket a koncerteket?
Nem kell én rögzítsem. Rögzíti a közönség s teszik fel a Facebookra.
Egy ilyen sorozat komoly szervezői munkát igényel. Ezt ki csinálja?
A feleségem. Azzal kezdjük, hogy leülünk a térkép elé, kiválasztjuk a helyszíneket, hogy a költségek is optimálisak legyenek, utána ő elkezd telefonálni. Minden városban tárt karokkal várnak, kivéve a szülővárosomat. Egyedül Várad az, ahol „nu se poate”. Ez nekem nagyon fáj, de egyféle dacot is kivált belőlem. Ha esik, ha szakad, én március 29-én elmegyek Váradra, hogy azt a koncertet megcsináljam.
Egyébként is olyan országban élünk, ahol a művészeknek nincs megfelelő szociális státuszuk. A szabadúszók óriási hátrányt szenvednek azokhoz képest, akik minden hónapban szépen megkapják a fizetésüket, függetlenül attól, mennyire jó az, amit csinálnak. S nem kell nyugdíjas éveikre sem aggodalommal gondoljanak. Engem nem ismer el az állam. Diszkriminálva érzem magam ebben az országban, sok más szabadúszó kollégámmal együtt. Ki is írom magamból az elégedetlenségeimet, március végén jelenik meg román nyelvű kötetem Singular címmel. Ebben vannak versek, esszék, de zenetudományi írások is, például a klezmer és a jazz kapcsolatáról.
Utóbbi nyilván összefügg azzal is, hogy zeneszerzés szakon egyetemi tanulmányokat végzel, s legutóbbi beszélgetésünk idején éppen csellóműveket komponáltál.
Igen, az idén már el is végzem zeneszerzés szakon a mesteri képzést. A munkák is gyűlnek szépen, s ami a legjobb: a tanulás egy csomó mindent helyretett a fejemben. Jobban odafigyelek, jobban fel tudom építeni logikailag a dolgaimat. Még az improvizatív szituációkat is. Csodálatos tanáraim vannak, rengeteget tanultam tőlük. Ha végzek, utána a doktorátust is igyekszem megszerezni, a spekulatív objektivizmus a zenében téma foglalkoztat. Például milyen hatást gyakorolhat, mondjuk egy tíz perces mű az emberre, hogyan képes őt manipulálni.
Többszörös British Blues Awards nyertes az A38 Hajón
2017-03-06 | koncertajánló
Végre Magyarországon is bemutatkozik az utóbbi évek egyik legjobb brit blues-rock zenekara, a King King. Három stúdiólemezzel és egy élő albummal a tarsolyában, március 22-én lép fel a gitáros-énekes Alan Nimmo vezette együttes a budapesti A38 Hajón.A King King 2008-ban alakult meg, bemutatkozó anyaguk három évvel rá Take My Hand címmel került piacra. A lemez a szakma és a közönség körében nagy sikert aratott, a banda a 2012-es British Blues Awards gálán a legjobb albumért és a legjobb zenekarért járó díjat is megkapta. A következő két lemezükkel tartani tudták a helyes irányt, szinte minden évben trófeákat nyertek a rangos brit díjátadón. Tavaly koncertalbummal jelentkeztek, a ’best of’ lemeznek is beillő anyag a szülővárosukban, Glasgow-ban rögzített fellépésüket tartalmazza. Az együttes rendszeresen koncertezik az Egyesült Királyságban, de meghívást kapott számos európai országba is. Aktuális turnéjuk keretén belül március 22-én Budapesten lépnek fel, így végre a hazai közönség is élvezheti élőben a '70-es évek rockzenéjéből (is) táplálkozó dallamos blues-rock dalokat, Alan Nimmo remek hangjával és kiváló gitárjátékával megfűszerezve. A fővárosi koncertet a Zeals nyitja, melynek frontembere ismerős lehet sokaknak, hiszen Harrisen Larner-Main az utóbbi öt évben szinte hazajár az A38 Hajóra, hogy részt vegyen a már hagyományos Nemzetközi Gary Moore Emlékesteken.
King King:
Alan Nimmo – gitár/ének
Bob Fridzema – billentyűs hangszerek/vokál
Lindsay Coulson – basszusgitár
Wayne Proctor – dob/vokál
Diszkográfia:
- Take My Hand (2011)
- Standing In The Shadows (2013)
- Reaching For The Light (2015)
- Live (2016)
Az este menetrendje:
19:00 – Kapunyitás
20:00 – Zeals (UK)
21:00 – King King (UK)
Belépő: elővételben 3900 Ft, a koncert napján 4500 Ft
Jegyek kaphatók személyesen az A38 Hajón, a Musicland lemezboltban, valamint online a www.a38.hu weboldalon.
hoati
Tomislav Goluban: Kaj Blues Etno
2017-03-02 | kritika
Tomislav Goluban a horvát blues zenei élet meghatározó alakja. Szájharmonikázni 1997-ben kezdett, többek között Sonny Terry-t, Slim Harpót és Paul Butterfieldet tartja példaképének. Részt vett a 2005-ös trossingeni World Harmonica Festivalon, ahol negyedik helyezést ért el. Két alkalommal képviselte hazáját az International Blues Challenge-n. Az első memphisi útja során a Sun Studióban mindössze két óra leforgása alatt rögzítette a $200 SUN Memphis Album című lemezt. Tavaly jelent meg pályafutása nyolcadik stúdióalbuma, a Kaj Blues Etno. Ahogy a cím is sugallja, a lemezen több zenei stílus, Goluban szülőföldje, Zagorje tradicionális muzsikája, a blues és az ethno képviselteti magát. A figyelemre méltó, huszonegy dalt felvonultató korongon nem kevesebb, mint negyven zenész közreműködött. Közülük a legismertebb Mike Sponza és Nebojsa Buhin neve. Mindkét gitáros szerepelt már Goluban korábbi lemezein, mi több, a Bjelovarban született zenésszel közös albumot (For A Friend & Brother) is készített. A kiváló hangszerelési ötletekkel teli, változatos felépítésű számok többsége a szájharmonikás nevéhez köthető, de néhány tradicionális darab is hallható a lemezen. Az utóbbi csoportba tartozik a nyitó Na Zagorskom Brijegu, melynek érdekessége, hogy a vallásos témájú Down By The Riverside zenéjéhez Goluban írt horvát nyelvű szöveget. A vonat örök inspirációs forrásként szolgál számára, az új anyagon a Vlak Vozi című szerzemény foglalkozik ezzel a témával. A dalhoz egy szórakoztató videoklip készült, amiben fa játékvonat szimbolizálja az igazi vonatot, mint központi motívum.Spona, 2016
hoati
Folytatódik a Blues Session koncertsorozat
2017-02-26 | koncertajánló
Tavasszal ismét kiváló koncerteket tekinthetnek meg az érdeklődők a Blues Session koncertsorozat keretén belül a Budapest VIII. kerületben fekvő Muzikum Klubban.
Tervezett koncertek
március 03. - Claptones: Eric Clapton „72” feat. Tátrai Tibor, Tóth János Rudolf, Kőmíves 'Stone' András
március 09. - Két jó barát egy színpadon: ’Sir’ Oliver Mally & Ripoff Raskolnikov
március 17. - Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák feat. Török Ádám, Németh Károly
március 23. - Blues On Hammond: Organism & Volumen
március 30. - Jack Cannon Blues Band
március 31. - A BLUESVAN.HU bemutatja: Magyar Atom „23” és Tátrai Tibor „65” születésnapi koncert
április 13. - Jambalaya feat. Szabó Tamás
április 14. - Pribojszki Mátyás Band feat. Dániel Balázs
április 15. - Muddy Shoes
április 20. - Ripoff Raskolnikov Band
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, http://www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Tervezett koncertek
március 03. - Claptones: Eric Clapton „72” feat. Tátrai Tibor, Tóth János Rudolf, Kőmíves 'Stone' András
március 09. - Két jó barát egy színpadon: ’Sir’ Oliver Mally & Ripoff Raskolnikov
március 17. - Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák feat. Török Ádám, Németh Károly
március 23. - Blues On Hammond: Organism & Volumen
március 30. - Jack Cannon Blues Band
március 31. - A BLUESVAN.HU bemutatja: Magyar Atom „23” és Tátrai Tibor „65” születésnapi koncert
április 13. - Jambalaya feat. Szabó Tamás
április 14. - Pribojszki Mátyás Band feat. Dániel Balázs
április 15. - Muddy Shoes
április 20. - Ripoff Raskolnikov Band
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, http://www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Búcsú egy férjtől, apától, baráttól és zenésztől
2017-02-20 | koncertajánló
Idén januárban vettünk kényszerű búcsút a Capriccio és az új-Mini nagyszerű gitárosától, aki korai halálával két kiskorú gyermeket, valamint igen nehéz anyagi körülményeket hagyott hátra. Gazdag Viktor családjának megsegítésére összefogott a zenész társadalom: barátai és egykori zenésztársai február 25-én nagyszabású koncerttel emlékeznek rá a Gödör Klubban.Viszonylag későn, tizenkilenc évesen kezdett gitározni, tehetségét a 2000 óta működő, előbb Bőrgyári Capriccio, majd a jogutód Capriccio együttesben kamatoztatta. Egy Török Ádámmal lezajlott közös turné után 2014-ben a Mini zenekarvezető-alapító meghívta ujjá alakuló csapatába, amelynek egészen a haláláig tagja maradt. Viktort tehetsége, hangszeres tudása, de pozitív emberi tulajdonságai is, egy csapásra közkedveltté tették úgy a zenészek, mint a közönség körében. 2017. február 25-én a Gödör Klubban (1061 Budapest VI., Király utca 8-10) nagyszabású koncerttel emlékeznek a fiatalon és tragikus körülmények között elhunyt gitárosra. A belépőjegyekből származó bevételt a szervezők és a közreműködő muzsikusok családjának, elsősorban két kiskorú gyermekének ajánlják fel. Jótékonykodjunk tehát, és búcsúzzunk együtt a férjtől, a családapától, a jó baráttól és a kiváló muzsikustól!
Fellépők:
Bőrgyári Capriccio - Preszmayer Kata, Zarubay Bence, Kecskés András, Barabás Attila, Tóth Dénes, Markos László, vendég: Szentiványi Gábor
Mini - Török Ádám, Németh Károly, Zsoldos Tamás, Tóth Dénes, vendégek: Tátrai Tibor, Fehér Ádám
Muffin - Káposztás Hanna, Kecskés András, Dobos András, Tóth Attila, vendég: Szabó Leslie
Póka Egon Experience - Póka Egon, ifj. Tornóczky Ferenc, Szakadáti Mátyás
Capriccio - Radovics László ’Kyru’, Kecskés András, Zsoldos Tamás, Tóth Dénes, vendég: Váray László
Jeff Healey: Holding On: A Heal My Soul Companion
2017-02-15 | kritika
A Torontóban született Jeff Healey-vel rendkívül mostohán bánt a sors, hiszen majdhogynem születésétől kezdve küzdött a rák ellen. Mindössze negyvenegy éves volt, mikor 2008. március 2-án elhunyt. Sikerekben gazdag karriert tudhatott magának: kanadai, amerikai és európai turnék, számtalan lemez, díjak és jelölések sokasága köthető nevéhez. Két rádióműsort is vezetett, ezekben kedvenc blues és jazz felvételeit mutatta be. Tragikus halála után két hónappal jelent meg a Mess Of Blues című album, melyet további posztumusz kiadványok követtek. A Heal My Soul 2016. március 25-én ötvenedik születésnapja alkalmából került piacra. A kiadatlan stúdiófelvételeket felvonultató lemez számait remaszterelték, a modern technika segítségével följavították, így azok dögösen szólnak, teljesen frissnek tűnnek. Az abszolút pozitív fogadtatásban részesült album folytatásának tekinthetjük a Holding On: A Heal My Soul Companiont. A decemberben megjelent lemez két részre oszlik, az első felében szintén korábban ki nem adott nótákat találunk, míg a második fele a Jeff Healey Band 1999. július 6-án adott koncertjét tartalmazza. A stúdiódalok közül kiemelkedik a Love Takes Time és az All That I Believe, nehezen érthető, hogy miért hullottak ki annak idején a válogatáskor. A blokkot egy rövid instrumentális szám, a CNIBlues zárja. Az Oszlóban rögzített élő felvételen csúcsformában vannak a fiúk, nyilvánvalóan jól érezték magukat, többször hallható, hogy tréfálkoznak, nevetnek a dalok között. Slágereik közül több felcsendül, de a repertoárból nem hiányozhattak olyan átdolgozások sem, mint a Dust My Broom, a How Blue Can You Get és a Yer Blues.Provogue Records, 2016
hoati
Ben Granfelt, a finn gitáros hazánkban koncertezik
2017-02-03 | koncertajánló
Rocking The Boat! szól az új album egyik dala, és annyi bizonyos, hogy a finnek egyik legjobbja, a Helsinkiből származó rutinos gitáros, Ben Granfelt mindent meg is fog tenni, hogy tűzbe hozza a műfaj és a hangszer hazai rajongóit februári lemezbemutató koncertjén.Ben Granfelt pályafutása során több zenekarban megfordult, jelentős sikereket a Leningrad Cowboys és a Wishbone Ash tagjaként ért el. Míg a finn paródia bandában megtanulta, hogy komolyan kell vennie, amit csinál, addig a brit rock együttesben töltött évek alatt igazán jó zenésszé vált. Az utóbbi időben szólókarrierjére koncentrál, színes, műfajilag igen változatos lemezeket készített. Az elmúlt években kétszer is járt Magyarországon, mindkét alkalommal a Gary Moore Emlékesten lépett fel. 2017. február 6-án ismét hazánkba látogat, ezúttal az Another Day című új szólóalbuma dalait mutatja be a nagyközönség részére, korábbi kedvencek és néhány meglepetés feldolgozás nóta társaságában. Az immár tizenharmadik lemeze trió felállásban került rögzítésre, valamennyi szerzemény saját nevéhez köthető, ami újdonság, hiszen albumai rendszeresen tartalmaztak feldolgozás nótákat. „Sosem élveztem még ennyire azt, hogy a saját dalaimat játszhatom, és úgy érzem, sokat fejlődtem, mint előadó az elmúlt években.” - nyilatkozta friss anyaga kapcsán. Muzsikájának ars poeticája „Classic rock with a touch of blues”, ezúttal kicsit nagyobb adagokban van jelen a blues, mint korábbi lemezein. A budapesti A38 Hajón tartandó estet a legendás ír hard rock zenekar, a Thin Lizzy örökzöldjei nyitják, hála a hazai Lazy Twins formációnak.
Ben Granfelt Band:
Ben Granfelt – gitár/ének
John ’Groovemeister’ Viherva – basszusgitár/vokál
Miri Miettinen – dob/vokál
Az este menetrendje:
19.00 - Kapunyitás
20.00 - Lazy Twins - Thin Lizzy Tribute (HUN)
21.00 - Ben Granfelt Band (FIN)
Belépő: elővételben 2900 Ft, a koncert napján 3900 Ft
Jegyek kaphatók személyesen az A38 Hajón, a Musicland lemezboltban, valamint online a www.a38.hu weboldalon.
hoati
Soulbreakers évadnyitó koncert a Muzikumban
2017-01-28 | koncertajánló
Soulbreakers2017. február 04.
Budapest, Muzikum Klub
A Soulbreakers együttest Ratkóczi Huba alapította, aki eredetileg gitáros, ebben a formációban azonban basszusgitáron játszik. A Napokon zenekarból csatlakozott hozzá Mózes Zoltán. Az alapítók között volt még Péter Gábor és Radovics László ’Kyru’ is. Őket a ’90-es évek legendás rhythm & blues együtteséből, a Kyru Gotta Humble-ből ismerhetjük. Egy tagcserét követően 2013 óta a zenekar énekesnője Pleszkán Écska. A fiatal tehetség sikerrel szerepelt 2012-ben a The Voice műsorában Somló Tamás csapatának versenyzőjeként. Écska az elmúlt években elválaszthatatlan részévé, teljes körű tagjává vált a Soulbreakers megzabolázhatatlan és energiával teli formációjának, valamint tökéletes kiegészítője a banda férfi énekesének, Kyrunak. A zenekar 2015-ben jelentette meg Beat Up! című albumát, melyen alapvetően a soul, a blues és a rock világából építkeztek. A kizárólag saját számokból álló angol nyelvű lemez anyaga Űrbőpusztán, egy régi magtárépület harmadik emeletén kiépített stúdióban került rögzítésre. Megalakulásuk óta felléptek a tatai Víz, Zene, Virág Fesztiválon, Pakson a Gastroblues Fesztiválon és rendszeresen szerepeltek a fővárosi Sziget Fesztiválon. 2016-ban jelentkeztek az X-Faktorba, mert szerették volna az általuk képviselt muzsikát a nagyközönséghez eljuttatni. Bekerültek a tizenkét döntős produkció közé és ott a második legjobb együttesként végeztek, így ezen elképzelésüket nagyrészt sikerült megvalósítaniuk. „A műsor mindenképpen izgalmas élmény volt számunkra. Érdekes tapasztalat a kereskedelmi televíziózást testközelből figyelni, abban részt venni. De ahogy eddig is, ezután is saját utunkat fogjuk járni.” – nyilatkozta oldalunknak a tehetségkutatóban tett kalandjukról Ratkóczi Huba. Első lépésként a 2017-es évre egy új Soulbreakers albumot terveznek, valamint már dolgoznak a zenekar első videoklipjén. Természetesen koncertekkel is készülnek: legközelebb kedvenc budapesti klubjukban, a Muzikumban lépnek majd színpadra, ezzel a koncerttel nyitván az idei szezont.
Belépő: 1300 HUF (elővételben) | 1800 HUF (a koncert napján)
Jegyek kaphatók a helyszínen (hétköznapokon 15–21 óráig, szombaton 17–21 óráig, fizetés kizárólag készpénzzel) és a TIXA rendszerében.
hoati
Közös lemezzel jelentkezik Tim Lothar és a Mojo Workings
2017-01-19 | koncertajánló
Tim Lothar és a Mojo Workings Traveling Blues Nights lemezbemutató2017. február 02.
Budapest, Muzikum Klub
A napokban jelenik meg Tim Lothar és a Mojo Workings új koncertlemeze. A Traveling Blues Nights című albumon hallható felvételek a 2016-os közös turnéjukon kerültek rögzítésre. A koncertkörút megszervezése nagy feladatot jelentett, mivel mind a technikai, mind pedig a logisztikai része komoly figyelmet igényelt. „Tim zenéje eltér a miénktől, ezért igyekeztünk a fellépéseinket blokkokra bontani, így Ő is és mi is játszottunk külön-külön, valamint a koncert végén közösen együtt. A felvételeket visszahallgatva sikerült jól kitalálni a koncertek ívét, amit a most megjelenő lemezen hasonlóan alkalmaztunk a számok összeállításánál. Reméljük, aki nem látta anno a koncerteket, annak is átjön majd a bulik hangulata.” – nyilatkozta az albumról Szabó Tamás. Tim Lothar először 2010-ben zenélt hazánkban a Budapest Blues Fesztivál keretében, majd a szolnoki Tiszavirág Fesztiválon találkozhatott vele a közönség. A számtalan díjat magáénak tudható muzsikus a 2012-es Tiszavirág Fesztiválon ismerkedett meg Szabó Tamással, ahol többször is felléptek duó felállásban. Tim a szervezők jóvoltából 2015-ben ismét Szolnokon játszott, ekkor ismerte meg egy session alkalmával a Mojo Workings többi tagját. A jól sikerült koncert után jött az ötlet a tavaly áprilisi közös turné megszervezéséhez. A koncertkörúton a 2011-ben alakult formáció bőgőse, Pengő Csaba nem tudott részt venni, helyette Mazura János tubás hozta a basszust. A lemez keverését közösen végezték a fiúk, a lebonyolításában Horváth János vállalt oroszlánrészt. A borító kivitelezése Szabó Tamás munkája. A Traveling Blues Nights Tim Lothar jóvoltából Dániában kerül kiadásra, de itthon is kapható lesz a Mojo Workings koncertjein. A lemezbemutatóra 2017. február 2-án a budapesti Muzikumban kerül sor, de az album dalai február 3-án Szegeden és február 4-én Zentán is elhangzanak majd.
Közreműködők:
Tim Lothar: ének, akusztikus gitár, stompbox
Honfi Imre Olivér: ének, elektromos gitár, hawaii gitár
Horváth János: ének, akusztikus gitár
Szabó Tamás: ének, szájharmonika, harmonetta
Mezőfi István: dobok
Special guest:
Mazura János: tuba
Belépő: 1300 HUF (elővételben) | 1800 HUF (a koncert napján)
Jegyek kaphatók a helyszínen (hétköznapokon 15–21 óráig, szombaton 17–21 óráig, fizetés kizárólag készpénzzel) és a TIXA rendszerében.
hoati
Bejelentették a 38. Blues Music Awards jelöltjeit
2017-01-13 | hír
Nyilvánosságra hozták a 38. Blues Music Awards jelöltjeinek névsorát. Huszonnégy kategóriában jutalmazzák a legjobbak teljesítményét, akikre a szavazatokat a több évtizedes múltra visszatekintő The Blues Foundation tagjai jogosultak leadni. A díjátadóra ünnepélyes gála keretein belül 2017. május 11-én a memphisi Cook Convention Centerben került sor.
A jelöltek:
Acoustic Album
Eric Bibb: The Happiest Man In The World
Fiona Boyes: Professin’ The Blues
Jimmy ’Duck’ Holmes: Live At Briggs Farm
John Long: Stand Your Ground
Luther Dickinson: Blues And Ballads (A Folksinger’s Songbook) Vol I and II
Acoustic Artist
Doug MacLeod
Eric Bibb
Fiona Boyes
Jimmy ’Duck’ Holmes
Luther Dickinson
Album
Bobby Rush: Porcupine Meat
Kenny Neal: Bloodline
Nick Moss Band: From The Root To The Fruit
Sugar Ray & The Bluetones: Seeing Is Believing
Toronzo Cannon: The Chicago Way
William Bell: This Is Where I Live
Band
Golden State Lone Star Blues Revue
Lil’ Ed & The Blues Imperials
Nick Moss Band
Sugar Ray And The Bluetones
Tedeschi Trucks Band
B.B. King Entertainer
Joe Bonamassa
John Nemeth
Lil’ Ed Williams
Sugar Ray Norcia
Sugaray Rayford
Best Emerging Artist Album
Corey Dennison Band: Corey Dennison Band
Guy King: Truth
Jonn Del Toro Richardson: Tengo Blues
Terrie Odabi: My Blue Soul
Thornetta Davis: Honest Woman
Contemporary Blues Album
Al Basile: Mid Century Modern
Kenny Neal: Bloodline
Nick Moss Band: From The Root To The Fruit
The Record Company: Give It Back To You
Toronzo Cannon: The Chicago Way
Contemporary Blues Female Artist
Alexis P Suter
Ana Popovic
Janiva Magness
Shemekia Copeland
Susan Tedeschi
Contemporary Blues Male Artist
Albert Castiglia
Kenny Neal
Mike Zito
Sugaray Rayford
Toronzo Cannon
Historical Album
Arthur ’Big Boy’ Crudup: A Music Man Like Nobody Ever Saw (Bear Family Records)
B.B. King: Here’s One You Haven’t Heard (Ace Records)
Bobby Rush: Chicken Heads: A 50-Year History Of Bobby Rush (Omnivore Recordings)
Doug MacLeod: Live In Europe (Under The Radar)
Michael Burks: I’m A Bluesman (Iron Man Records)
Pinetop Perkins & Jimmy Rogers: Genuine Blues Legends (Elrob Records)
Instrumentalist - Bass
Biscuit Miller
Bob Stroger
Michael ’Mudcat’ Ward
Patrick Rynn
RW Grigsby
Instrumentalist - Drums
Cedric Burnside
Jimi Bott
June Core
Tom Hambridge
Tony Braunagel
Instrumentalist - Guitar
Bob Margolin
Joe Bonamassa
Kid Andersen
Monster Mike Welch
Ronnie Earl
Instrumentalist - Harmonica
Dennis Gruenling
Jason Ricci
Kim Wilson
Mark Hummel
Sugar Ray Norcia
Instrumentalist - Horn
Al Basile
Nancy Wright
Sax Gordon Beadle
Terry Hanck
Vanessa Collier
Koko Taylor Award (Traditional Blues Female Artist)
Annika Chambers
Diunna Greenleaf
Inetta Visor
Shaun Murphy
Trudy Lynn
Pinetop Perkins Piano Player
Anthony Geraci
Barrelhouse Chuck
Henry Gray
Jim Pugh
Victor Wainwright
Rock Blues Album
Albert Castiglia: Big Dog
Mike Zito: Keep Coming Back
Moreland & Arbuckle: Promised Land Or Bust
Tedeschi Trucks Band: Let Me Get By
Walter Trout: Alive In Amsterdam
Song
Matthew Skoller & Vincent Bucher: Blues Immigrant (Matthew Skoller: Blues Immigrant)
Thornetta Davis: I Gotta Sang The Blues (Thornetta Davis: Honest Woman)
Ray Norcia: Seeing Is Believing (Sugar Ray & The Bluetones: Seeing Is Believing)
David Duncan, Curtis Salgado & Mike Finigan: Walk A Mile In My Blues (Curtis Salgado: The Beautiful Lowdown)
Toronzo Cannon: Walk It Off (Toronzo Cannon: The Chicago Way)
Soul Blues Album
Bobby Rush: Porcupine Meat
Curtis Salgado: The Beautiful Lowdown
Johnny Rawls: Tiger In A Cage
Wee Willie Walker: Live! Notodden Blues Festival
William Bell: This Is Where I Live
Soul Blues Female Artist
Bettye Lavette
Lara Price
Mavis Staples
Terrie Odabi
Vaneese Thomas
Soul Blues Male Artist
Curtis Salgado
Johnny Rawls
Wee Willie Walker
William Bell
Traditional Blues Album
Big Jon Atkinson & Bob Corritore: House Party At Big Jon’s
Bob Margolin: My Road
Golden State Lone Star Blues Revue: Golden State Lone Star Blues Revue
Lurrie Bell: Can’t Shake This Feeling
Sugar Ray & The Bluetones: Seeing Is Believing
Traditional Blues Male Artist
Bob Margolin
John Primer
Lil’ Ed Williams
Lurrie Bell
Sugar Ray Norcia
hoati
A jelöltek:
Acoustic Album
Eric Bibb: The Happiest Man In The World
Fiona Boyes: Professin’ The Blues
Jimmy ’Duck’ Holmes: Live At Briggs Farm
John Long: Stand Your Ground
Luther Dickinson: Blues And Ballads (A Folksinger’s Songbook) Vol I and II
Acoustic Artist
Doug MacLeod
Eric Bibb
Fiona Boyes
Jimmy ’Duck’ Holmes
Luther Dickinson
Album
Bobby Rush: Porcupine Meat
Kenny Neal: Bloodline
Nick Moss Band: From The Root To The Fruit
Sugar Ray & The Bluetones: Seeing Is Believing
Toronzo Cannon: The Chicago Way
William Bell: This Is Where I Live
Band
Golden State Lone Star Blues Revue
Lil’ Ed & The Blues Imperials
Nick Moss Band
Sugar Ray And The Bluetones
Tedeschi Trucks Band
B.B. King Entertainer
Joe Bonamassa
John Nemeth
Lil’ Ed Williams
Sugar Ray Norcia
Sugaray Rayford
Best Emerging Artist Album
Corey Dennison Band: Corey Dennison Band
Guy King: Truth
Jonn Del Toro Richardson: Tengo Blues
Terrie Odabi: My Blue Soul
Thornetta Davis: Honest Woman
Contemporary Blues Album
Al Basile: Mid Century Modern
Kenny Neal: Bloodline
Nick Moss Band: From The Root To The Fruit
The Record Company: Give It Back To You
Toronzo Cannon: The Chicago Way
Contemporary Blues Female Artist
Alexis P Suter
Ana Popovic
Janiva Magness
Shemekia Copeland
Susan Tedeschi
Contemporary Blues Male Artist
Albert Castiglia
Kenny Neal
Mike Zito
Sugaray Rayford
Toronzo Cannon
Historical Album
Arthur ’Big Boy’ Crudup: A Music Man Like Nobody Ever Saw (Bear Family Records)
B.B. King: Here’s One You Haven’t Heard (Ace Records)
Bobby Rush: Chicken Heads: A 50-Year History Of Bobby Rush (Omnivore Recordings)
Doug MacLeod: Live In Europe (Under The Radar)
Michael Burks: I’m A Bluesman (Iron Man Records)
Pinetop Perkins & Jimmy Rogers: Genuine Blues Legends (Elrob Records)
Instrumentalist - Bass
Biscuit Miller
Bob Stroger
Michael ’Mudcat’ Ward
Patrick Rynn
RW Grigsby
Instrumentalist - Drums
Cedric Burnside
Jimi Bott
June Core
Tom Hambridge
Tony Braunagel
Instrumentalist - Guitar
Bob Margolin
Joe Bonamassa
Kid Andersen
Monster Mike Welch
Ronnie Earl
Instrumentalist - Harmonica
Dennis Gruenling
Jason Ricci
Kim Wilson
Mark Hummel
Sugar Ray Norcia
Instrumentalist - Horn
Al Basile
Nancy Wright
Sax Gordon Beadle
Terry Hanck
Vanessa Collier
Koko Taylor Award (Traditional Blues Female Artist)
Annika Chambers
Diunna Greenleaf
Inetta Visor
Shaun Murphy
Trudy Lynn
Pinetop Perkins Piano Player
Anthony Geraci
Barrelhouse Chuck
Henry Gray
Jim Pugh
Victor Wainwright
Rock Blues Album
Albert Castiglia: Big Dog
Mike Zito: Keep Coming Back
Moreland & Arbuckle: Promised Land Or Bust
Tedeschi Trucks Band: Let Me Get By
Walter Trout: Alive In Amsterdam
Song
Matthew Skoller & Vincent Bucher: Blues Immigrant (Matthew Skoller: Blues Immigrant)
Thornetta Davis: I Gotta Sang The Blues (Thornetta Davis: Honest Woman)
Ray Norcia: Seeing Is Believing (Sugar Ray & The Bluetones: Seeing Is Believing)
David Duncan, Curtis Salgado & Mike Finigan: Walk A Mile In My Blues (Curtis Salgado: The Beautiful Lowdown)
Toronzo Cannon: Walk It Off (Toronzo Cannon: The Chicago Way)
Soul Blues Album
Bobby Rush: Porcupine Meat
Curtis Salgado: The Beautiful Lowdown
Johnny Rawls: Tiger In A Cage
Wee Willie Walker: Live! Notodden Blues Festival
William Bell: This Is Where I Live
Soul Blues Female Artist
Bettye Lavette
Lara Price
Mavis Staples
Terrie Odabi
Vaneese Thomas
Soul Blues Male Artist
Curtis Salgado
Johnny Rawls
Wee Willie Walker
William Bell
Traditional Blues Album
Big Jon Atkinson & Bob Corritore: House Party At Big Jon’s
Bob Margolin: My Road
Golden State Lone Star Blues Revue: Golden State Lone Star Blues Revue
Lurrie Bell: Can’t Shake This Feeling
Sugar Ray & The Bluetones: Seeing Is Believing
Traditional Blues Male Artist
Bob Margolin
John Primer
Lil’ Ed Williams
Lurrie Bell
Sugar Ray Norcia
hoati
Idén is folytatódik a Blues Session koncertsorozat
2017-01-09 | koncertajánló
Az új évben is folytatódik a 2013 őszén indított Blues Session koncertsorozat a Muzikumban.
Tervezett koncertek
január 13. - Message To Hendrix
január 20. - Pribojszki Mátyás Band - Blues, kolbász, lemezbemutató ráadás
január 28. - Magyar Atom
február 2. - Tim Lothar and Mojo Workings lemezbemutató
február 4. - Soulbreakers
február 18. - Éles Gábor Trió feat. Tóth Vera
február 24. - Blues B.R.Others Show
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Tervezett koncertek
január 13. - Message To Hendrix
január 20. - Pribojszki Mátyás Band - Blues, kolbász, lemezbemutató ráadás
január 28. - Magyar Atom
február 2. - Tim Lothar and Mojo Workings lemezbemutató
február 4. - Soulbreakers
február 18. - Éles Gábor Trió feat. Tóth Vera
február 24. - Blues B.R.Others Show
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Jethro Tull: Stand Up: The Elevated Edition
2017-01-06 | kritika
1969. augusztus 1-jén jelent meg a Jethro Tull második nagylemeze, a Stand Up, mely hamar toplistás lett és rohamosan nőtt a zenekar népszerűsége szerte a világban. Ősszel a Parlophone Records jóvoltából kiadták a méltán népszerű album deluxe verzióját Stand Up: The Elevated Edition címmel egy 2 CD-ből és 1 DVD-ből álló pakkban. A kiadvány első lemezén az eredeti album Steven Wilson által újrakevert sztereó változata található. A Stand Up kezdete volt a bluestól való eltávolodásuknak: ekkor jelentek meg először Ian Anderson folk-rock zenei hatásai az együttes addig inkább blues alapokra építkező zenéjében. „Ez volt az első saját lemezem, amely igazán eredeti zenét tartalmazott, különleges helye van a szívemben.” - nyilatkozta a közelmúltban Anderson. Az album olyan felvételei, mint a Johann Sebastian Bach feldolgozás Bourée, a Nothing Is Easy vagy az A New Day Yesterday ma is stabil szereplői a koncertjeiknek. Itt mutatkozott be a Jethro Tull új gitárosa, Martin Barre, aki 43 évig volt a csapat tagja. A birminghami származású muzsikus gitárjátéka meghatározó összetevő volt a zenekar sikerében. Bónuszként helyet kaptak a lemezen ritka dalok, a Top Gear című rádióműsorban rögzített session felvételek, valamint a Driving Song és a Living In The Past sztereó változatai. Ez utóbbi szám sokak szerint Anderson pályafutásának egyik legjobb darabja, az együttes a dal révén bekerült a Top Of The Pops című tv-műsorba. Az 1969 áprilisában kiadott kislemez nóták monó verziói a második korongon hallhatók, csakúgy, mint a Jethro Tull 1969. január 9-én rögzített svédországi koncertje. A banda a Jimi Hendrix Experience előtt lépett fel, a repertoár javarészt a This Was és az alig fél év múlva megjelenő Stand Up szerzeményeire épült. A koncert különböző bootleg verziókon korábban már forgalomba került. A DVD-n az eredeti nagylemez újramixelt DD/DTS 5.1 és PCM stereo változatai mellett a To Be Sad Is A Mad Way To Be és a Back To The Family eddig kiadatlan stockholmi képfelvétele kapott helyet. A kiadványhoz egy 112 oldalból álló könyvecske tartozik, mely ritka és eddig publikálatlan fotókat vonultat fel, bemutatja az album részletes történetét és tartalmazza Ian Anderson megjegyzéseit az egyes tételekhez.Parlophone Records / Magneoton, 2016
hoati
2016 legjobb albumai
2016-12-30 | hír
Mint minden év végén most is áttekintettük a magunk mögött hagyott esztendő lemeztermését és összeállítottuk kedvenc albumaink tizenötös listáját. Ezek nem megkérdőjelezhetetlen etalonok, de talán reális képet adnak arról, milyen zenéket hallgattunk a leggyakrabban idén.
hoati
1. Kenny Neal: Bloodline (Cleopatra Records)
2. Mitch Kashmar: West Coast Toast (Delta Groove Music)
3. Rolling Stones: Blue And Lonesome (Polydor Records)
4. Janiva Magness: Love Wins Again (Blue Élan Records)
5. Toronzo Cannon: The Chicago Way (Alligator Records)
6. Johnny Rawls: Tiger In A Cage (Catfood Records)
7. Ronnie Earl & The Broadcasters: Maxwell Street (Stony Plain Records)
8. Mátyás Pribojszki Band: My Stories (Szerzői kiadás)
9. Fiona Boyes: Professin’ The Blues (Reference Recordings)
10.Fabrizio Poggi: The Amazing Texas Blues Voices (Appaloosa Records)
11. Vaneese Thomas: The Long Journey Home (Segue Records)
12. Little G Weevil: Three Chords Too Many (Xlnt Records)
13. The Bluesbones: Double Live (Eigen Beheer)
14. Bob Margolin: On My Road (Steady Rollin’ Records / VizzTone Label Group)
15. Ripoff Raskolnikov: Odds And Ends (Xlnt Records)
hcs
1. Rolling Stones: Blue And Lonesome (Polydor Records)
2. Kenny Neal: Bloodline (Cleopatra Records)
3. JW-Jones: High Temperature (Solid Blues Records)
4. Lurrie Bell: Can’t Shake This Feeling (Delmark Records)
5. Mátyás Pribojszki Band: My Stories (Szerzői kiadás)
6. Liz Mandeville: The Stars Motel (Blue Kitty Music)
7. John Long: Stand Your Ground (Delta Groove Music)
8. Ripoff Raskolnikov: Odds And Ends (Xlnt Records)
9. Janiva Magness: Love Wins Again (Blue Élan Records)
10. Sugar Ray And The Bluetones: Seeing Is Believing (Severn Records)
11. Bonnie Raitt: Dig In Deep (Redwing Records)
12. Toronzo Cannon: The Chicago Way (Alligator Records)
13. Tedeschi Trucks Band: Let Me Get By (Fantasy Records)
14. Rory Block: Keepin’ Outta Trouble: A Tribute To Bukka White (Stony Plain Records)
15. John Primer & The Real Deal Blues Band: That Will Never Do (Wolf Records)
hoati
1. Kenny Neal: Bloodline (Cleopatra Records)
2. Mitch Kashmar: West Coast Toast (Delta Groove Music)
3. Rolling Stones: Blue And Lonesome (Polydor Records)
4. Janiva Magness: Love Wins Again (Blue Élan Records)
5. Toronzo Cannon: The Chicago Way (Alligator Records)
6. Johnny Rawls: Tiger In A Cage (Catfood Records)
7. Ronnie Earl & The Broadcasters: Maxwell Street (Stony Plain Records)
8. Mátyás Pribojszki Band: My Stories (Szerzői kiadás)
9. Fiona Boyes: Professin’ The Blues (Reference Recordings)
10.Fabrizio Poggi: The Amazing Texas Blues Voices (Appaloosa Records)
11. Vaneese Thomas: The Long Journey Home (Segue Records)
12. Little G Weevil: Three Chords Too Many (Xlnt Records)
13. The Bluesbones: Double Live (Eigen Beheer)
14. Bob Margolin: On My Road (Steady Rollin’ Records / VizzTone Label Group)
15. Ripoff Raskolnikov: Odds And Ends (Xlnt Records)
 |  |  |  |
hcs
1. Rolling Stones: Blue And Lonesome (Polydor Records)
2. Kenny Neal: Bloodline (Cleopatra Records)
3. JW-Jones: High Temperature (Solid Blues Records)
4. Lurrie Bell: Can’t Shake This Feeling (Delmark Records)
5. Mátyás Pribojszki Band: My Stories (Szerzői kiadás)
6. Liz Mandeville: The Stars Motel (Blue Kitty Music)
7. John Long: Stand Your Ground (Delta Groove Music)
8. Ripoff Raskolnikov: Odds And Ends (Xlnt Records)
9. Janiva Magness: Love Wins Again (Blue Élan Records)
10. Sugar Ray And The Bluetones: Seeing Is Believing (Severn Records)
11. Bonnie Raitt: Dig In Deep (Redwing Records)
12. Toronzo Cannon: The Chicago Way (Alligator Records)
13. Tedeschi Trucks Band: Let Me Get By (Fantasy Records)
14. Rory Block: Keepin’ Outta Trouble: A Tribute To Bukka White (Stony Plain Records)
15. John Primer & The Real Deal Blues Band: That Will Never Do (Wolf Records)
Elmore James & His Broomdusters: Slide Order Of The Blues - The Singles As & Bs 1952-1962
2016-12-27 | kritika
Elmore James 1918. január 27-én született törvénytelen gyermekként a Mississippi állambeli Richlandban. Kiskorában édesanyjával egyik farmról a másikra vándorolt a jobb megélhetés reményében. Saját készítésű gitáron kezdett tanulni, tizennégy éves korától táncmulatságokon és barrelhouse-okban zenélt. Nagy hatással volt rá Robert Johnson és Kokomo Arnold játéka, Johnsonnal gyakran fellépett, elleste technikáját és megtanulta dalait. A ’30-as évek végén alakította első saját együttesét, de ez idő tájt sokszor játszott Sonny Boy (Rice Miller) Williamsonnal is. A II. világháborúban a haditengerészetnél szolgált Guam szigetén, leszerelése után unokatestvérével, Homesick Jamesszel és Eddie Taylorral koncertezett. Első kislemezét 1951-ben készítette el, a Trumpet Records részére rögzített Dust My Broom felkerült a Billboard Top 10-es listájára. Pályafutása során készített még kislemezeket a Meteor, Flair, Checker, Fire, Modern, Chief, Vee Jay és Chess lemezkiadók részére. Ezeket a felvételeket gyűjtötték csokorba a Slide Order Of The Blues - The Singles As & Bs 1952-1962 című kiadványon. A hiánypótlónak számító dupla albumon a műfaj olyan alapdarabjai hallhatók, mint a Dust My Broom, az I Believe, az It Hurts Me Too, a The Sky Is Crying, az I Can’t Hold On (Talk To Me Baby), a Look On Yonder Wall és a Shake Your Money Maker. Az említett nóták megszámlálhatatlanul sok feldolgozást megéltek, azonban nemcsak dalaival, hanem stílusával is hatott a következő nemzedékekre Elmore James, aki személyében az üvegnyaktechnika úttörőjét tisztelhetjük. A Blues Hall Of Fame-be 1980-ban beválasztott muzsikus negyvenöt éves korában, szívroham következtében hunyt el.Jasmine Records, 2016
hoati
Jubileumi lemezzel jelentkezett a Shabby Blues Band
2016-12-18 | hír
A zalaegerszegi székhelyű Shabby Blues Band 1991-ben alakult, azóta közel ezer koncertet adott. Az egykori alapítók közül ma Kránitz Tónin kívül Angyal Tibor és Gedeon Attila vannak a zenekarban, ám volt olyan időszak is, mikor utóbbiak nélkül folyt a munka. Az eltelt negyedszázadban pontosan harmincan fordultak meg hivatalos tagként vagy vendégként az együttesben, közülük hárman sajnos már nem élnek. A kerek évforduló alkalmából kiadták immár hetedik lemezüket: a Negyedszázad Shabby Blues című album a nevével ellentétben sokkal inkább rockos lett, kicsit populárisabb, ezenkívül némi country és boogie woogie is fellelhető benne. Ez annak köszönhető, hogy a banda gitárosa és zeneszerzője, Gedeon ’Gida’ Attila végigjárta az Egyesült Államokban a 66-os utat, s gyakorlatilag ez az élmény inspirálta az új lemezt. A Shabby Blues Band szerzői kiadásban megjelent jubileumi albumán tizenkét szerzemény hallható, ebből tizenegy saját szám, egy pedig feldolgozás.hoati
Kerek jubileumot ünnepel a Muddy Shoes
2016-12-09 | koncertajánló
A BLUESVAN.HU bemutatja:Muddy Shoes „20”
2016. december 23.
Budapest, Muzikum Klub
Fekete Jenő 1983-ban szobrászként végzett, majd 1988-ban csatlakozott a Palermo Boogie Ganghez. A nagy népszerűségnek örvendő formáció frontembereként az egyik legkiválóbb blues muzsikusává nőtte ki magát hazánkban. Nagy Szabolcs a konzervatórium elvégzése után a szegedi főiskolán tanított zeneszerzést és kamarazenét. Baráti körében ismert volt a blues műfaj iránti mániákus szeretetéről. A két muzsikus útja keresztezte egymást és a közöttük kialakult zenei összhang arra indította őket, hogy 1996-ban Muddy Shoes néven közös zenekart alapítsanak. A duóhoz csatlakozott a legkiválóbb hazai blues dobos, Mezőfi István ’Fifi’ és a basszusgitáron játszó Pengő Csaba. A csapat a blues műfajában igen tág keretek között mozog, a XX. század elejének akusztikus világától a nagyvárosi blueson át egészen a modernebb hangvételű saját szerzeményekig. Megalakulásuk óta két lemezzel jelentkeztek. A bemutatkozó albumuk 1997-ben The Real Shuffling Hungarians címmel jelent meg. Az album nagy sikert aratott, több szakmai kritikus is nagyra méltatta a zenekart. Második lemezük, a Cool hosszú előkészítő munka eredményeként került kiadásra. „A rengeteg fellépés során már tökéletesen kiforrt anyag, tartalmaz feldolgozásokat és a közönség által slágerként kedvelt saját számokat is.” – nyilatkozta egykor Fekete Jenő a 2004-es keltezésű albumról. A híres blues és jazz előadók műveit, valamint Nagy Szabolcs és Fekete Jenő szerzeményeit tartalmazó korong Úton címmel magyar nyelvű dalt is tartalmaz, melyhez videoklip is készült. Az együttes állandó vendégei a fontosabb magyar és külföldi blues fesztiváloknak, számos tv- és rádiófellépésük volt idehaza és külföldön. Olyan blues nagyságokat is kísértek, mint Louisiana Red vagy Sugar Blue. Idén télen érkeztek el a huszadik születésnapjukhoz, amit 2016. december 23-án a Muzikum Klubban ünnepelnek.
Belépő: 1500 HUF (elővételben) | 2000 HUF (a koncert napján)
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
hoati
Búval és bánattal örvendezzünk!
2016-12-04 | kritika
Vannak dolgok, amelyekért érdemes élni, vannak dolgok, amiért jó, ha van fülünk a hallásra, vannak dolgok, amelyekkel a bennünket körülvevő, egyre kevésbé emberbarát világot is könnyebb elviselni. Ilyen dolog a zene. Ebben az esetben a blues. Tudjátok az, amely akkor is itt van bennünk, ha minden kötél szakad, amikor minden elmúlik, minden elhagy.Rohadt egy év volt a rock zenében. David Bowie-t és Paul Kantnert a rák vitte el, Keith Emerson főbe lőtte magát, Prince-szel a fájdalomcsillapítók végeztek, elment a fehér blues nagyapó Leon Russell, Scotty Moore, Elvis gitárosa, Mose Allison. És akkor még nem szóltunk a külön műfajnak tekinthető Leonard Cohenről, és a mi veszteségeinkről, Somló Tamásról, Laux Józsiról, Danyi Attiláról, vagy legutóbb Dévényi Ádámról. A klasszikus kor nagy figurái, különleges egyéniségek távoztak. Még jó, hogy itt van a Rolling Stones, amely újabb tanújelét adta elpusztíthatatlanságának.
A Stones már régen ott tart, hogy ha egyetlen új lemezük sem jelenne meg, ha egyetlen koncertet sem adnának, akkor is bőven ott vannak a 20-21. század zenei világörökségében, amelyhez a végítélet napja előtt néhány perccel is visszanyúlhatunk. (Persze, ha elhallgatnának, alighanem pillanatok alatt meg is halnának.) Erre 11 évvel utolsó stúdióban készült remekművük, az A Bigger Bang után kiráztak a kisujjukból egy elképesztő rhythm and blues lemezt, amelyben egykori tanítómestereik, Howlin’ Wolf, Willie Dixon, Little Walter, Memphis Slim előtt tisztelegnek. Az öreg bluesmanek adták meg nekik az első lökést annak idején, az ő dalaikkal tették le névjegyüket, mostanra már ők is öreg bluesmanek lettek, visszatértek azokhoz a forrásokhoz, amelyekből egykor jó volt meríteni, és amelyek a mai napig kristálytiszták.
Gyakran előfordul velem, hogy úgy érzem: a jó zenében nincs idő. A ’60-as, ’70-es évek legjobb lemezei abszolút mértékben a jelent képviselik számomra, és attól tartok, nem vagyok ebben egyedül. Talán éppen ez az időtlenség a titka annak, hogy a „nagy generáció” legjobbjai máig képesek maradandót alkotni. Ha egy idegen számára becsempésznénk a Blue And Lonesome című, 2016-os Rolling Stones lemezt a korai Stonesok közé, talán észre sem venné, legfeljebb arról, hogy Mick Jagger hangja mélyebb, érettebb lett.
Igazi örömzenét produkál nekünk a Jagger - Richards - Wood - Watts négyes, amelyet két számban az az Eric Clapton egészít ki, akinek szintén akadt már egy-két hiteles mondanivalója ebben a témában. (Esetleg poroljuk le az 1996-os From The Cradle című lemezét…) Jagger nemcsak önfeledten fújja a herflit, hanem egészen új oldaláról mutatkozik be hangja az I Can’t Quit You Baby-ben, amelyet sokan imádunk a Led Zeppelintől. Ez a záródal a lemez egyik csúcsa, de legalább ennyire magával ragadó a nyitó Just Your Fool, az igazi kesergő címadó felvétel, az ostinatós Hate You See You Go, vagy a Little Rain lusta lassúsága. A Ride ’em On Downhoz pedig mindjárt csináltak egy olyan klipet Francois Rousselet rendezésében, amelyet 16 éven aluliak csak szülői felügyelet mellett nézhetnek meg. Az egész lemez egészségesen nyers, fésületlen, romlatlanul dögös, olyan, amilyennek a Stonest mindig is szerettük.
Olcsó fordulat lenne azt írni, hogy ezzel a lemezzel a kör bezárul, hiszen a vén rock fosszíliák visszatértek a kiindulóponthoz. Ráadásul nem tartom valószínűnek, hogy az ő felfogásukkal, folyamatosan újratöltődésükkel valaha is „hattyúdalban” gondolkodnának. Úgy gondolom, hogy csak jól akarták magukat érezni, minden kényszer és kötöttség nélkül. Tegyük ezt mi is, a Blue And Lonesome-ot hallgatva.
Göbölyös N. László
Hat legendás beat- és rockzenekar dalai egy esten
2016-11-28 | koncertajánló
Hat egykor sikeres, mégis hányatott sorsú formáció ad közös koncertet december 3-án, a MOM Kulturális Központ színháztermében. A beatkorszak egykori hősei, akik közül többen rock történelmet írtak, még egyszer, talán utoljára idézik fel a nagy idők nagy dalait.
Hat zenekar, hat stílus, hat életút. Sorsuk azonban egy valamiben közös: a többnyire 1963 és 1975 között aktív formációk sikereik ellenére sem juthattak nagylemez felvételi lehetőséghez. Ezek a társulatok magukban hordozták a Kádár-korszak szocializmusának esküdt ellenségének számító szabadság eszményképét, amelyet éppen a „fellazítónak” titulált, nyugatról beszivárgó beatzene fegyverével vívtak. Ki tudatosan, ki ösztönösen, de mindenképp kiprovokálva a hatalom ellenszenvét. Az Elhallgatott zenekarok projekt, valamint a hozzákapcsolódó, 2016. december 3-án 19 órai kezdettel megrendezendő koncert célja – az egyik szervező, Kisfaludy András szavaival élve – a rehabilitálás. A budapesti MOM Kulturális Központ színháztermében fellépő hat együttes, a Liversing, a Bajtala trió, az Atlas, a Syrius, a Kex Remake és a Taurus az eredeti, vagy a később ott játszó tagokkal, tehetséges fiatal és kevésbé fiatal zenészekkel felidézi, egy estére visszacsempészi a beatkorszak hangulatát. A koncerten felcsendülnek az elhallgatott, legtöbbször félreállított zenekarok emblematikus számai, amelyekkel talán sikerül némi adósságot törleszteni, úgy az elhallgatott muzsikusok, mint egykori és mai közönségük felé. A december 3-ai koncertről film- és hangfelvétel készül, valamint egy dokumentumfilm is Kisfaludy András rendezésében. A tervek szerint kétrészes mozi a közmédián lesz látható tavasszal.
Hat zenekar, hat stílus, hat életút. Sorsuk azonban egy valamiben közös: a többnyire 1963 és 1975 között aktív formációk sikereik ellenére sem juthattak nagylemez felvételi lehetőséghez. Ezek a társulatok magukban hordozták a Kádár-korszak szocializmusának esküdt ellenségének számító szabadság eszményképét, amelyet éppen a „fellazítónak” titulált, nyugatról beszivárgó beatzene fegyverével vívtak. Ki tudatosan, ki ösztönösen, de mindenképp kiprovokálva a hatalom ellenszenvét. Az Elhallgatott zenekarok projekt, valamint a hozzákapcsolódó, 2016. december 3-án 19 órai kezdettel megrendezendő koncert célja – az egyik szervező, Kisfaludy András szavaival élve – a rehabilitálás. A budapesti MOM Kulturális Központ színháztermében fellépő hat együttes, a Liversing, a Bajtala trió, az Atlas, a Syrius, a Kex Remake és a Taurus az eredeti, vagy a később ott játszó tagokkal, tehetséges fiatal és kevésbé fiatal zenészekkel felidézi, egy estére visszacsempészi a beatkorszak hangulatát. A koncerten felcsendülnek az elhallgatott, legtöbbször félreállított zenekarok emblematikus számai, amelyekkel talán sikerül némi adósságot törleszteni, úgy az elhallgatott muzsikusok, mint egykori és mai közönségük felé. A december 3-ai koncertről film- és hangfelvétel készül, valamint egy dokumentumfilm is Kisfaludy András rendezésében. A tervek szerint kétrészes mozi a közmédián lesz látható tavasszal.
Vadonatúj VoluMen korong az éterben
2016-11-22 | hír
A VoluMen együttes tavaly ősszel jelentette meg első kislemezét Analóg analógiák címmel, majd a róla kimásolt dalok klipjeivel és live session felvételekkel jelentkezett a nagyközönség előtt. Most ismét egy albumon volt a sor, de ezúttal már nagyobb volumenben.A nemes egyszerűséggel VoluMen 1. névre keresztelt, már teljes egészében angol nyelvű korongra nyolc saját szerzemény – köztük az EP három száma – és Peter Gabriel Sledgehammer című slágerének sajátos feldolgozása került fel. A nagylemez teljes anyagából a közönség már korábban is hallhatott dalokat, hiszen az A38 Hajón fellépő Dan Patlansky előzenekaraként a VoluMen már játszotta legújabb szerzeményeit. Ezekkel később megnyerte a 21. Peron Music Tehetségkutató Fesztivált, majd az „Öröm a Zene!” országos tehetségkutató versenyben második helyezést ért el. Az együttes tavasszal felvett, Way Too Loud című 360 fokos körvideójának címadó dala szintén megtalálható az albumon. „Analóg zenekar vagyunk a digitális korban, ezért ízig-vérig analóg hangzásra törekszünk a stúdióban is” – mondta Pénzes Máté, a banda billentyűse, aki nem mellesleg hasonló posztot tölt be a Blahalouisiana formációban is. „Most sem apróztuk el, hiszen nem használtunk „kütyüket”, csak igazi hangszereket: a lemezen éppúgy hallani Hammond-orgonát és Wurlitzert, mint az ikonikus Stratocastert és Telecastert.” Máté hozzátette: az új korongot a közeljövőben nemcsak CD-n és online szeretnék elérhetővé tenni, hanem bakelit hanglemez formájában is. Az album teljes anyaga ingyen, letöltés nélkül elérhető a SoundCloudon.
