Archívum

Koncertek novemberben

2008-10-30 | koncertajánló

Benkő Zsolt & Garda Zsuzsa
2008. november 08. – Budapest, Nothin’ But The Blues Pub
2008. november 29. – Budapest, Nothin’ But The Blues Pub

Blues B.R.Others Show
2008. november 21. – Budapest, Old Man’s Music Pub
2008. november 29. – Budapest, Jam Pub

Blues Bell
2008. november 22. – Szeged, Milleniumi Kávézó

The BLUESBERRY Band
2008. november 21. – Veszprém, Várkert
2008. november 28. – Székesfehérvár, Petőfi Mozi Music Pub

Boll Weevil Folk Blues Gang
2008. november 04. – Budapest, Bonyai Étterem
2008. november 20. – Budapest, Zöld Macska

Boogie Woogie Show
2008. november 25. – Budapest, Cafe Martinelli
4 zongora, 1 dob
Zongoristák: Kovács Erik, Nemes Zoltán, Nagy Szabolcs, Bacsa Gyula
Dob: Mezőfi István

Borsodi Blue
2008. november 08. – Zenta, Mojo Blues Fest

Bőrgyári Capriccio
2008. november 7. – Budapest, Josefina Blues Bell
2008. november 8. – Budapest, Fészek Klub
2008. november 28. – Budapest, Gödör Klub - XI. Blues Patika Jamboree

Ferenczi György és a Rackajam
2008. november 05. – Budapest, Új Színház - Ferenczi György 40 éves születésnapi koncertje

Hobo
2008. november 04. - Csavargók Tízparancsolata - Sepsiszentgyörgy
2008. november 05. - Csavargók Tízparancsolata - Marosvásárhelyi Filmfesztivál
2008. november 06. - Csavargók Tízparancsolata - Sepsiszentgyörgy
2008. november 07. - Csavargók Tízparancsolata - Sepsiszentgyörgy
2008. november 21. - Csavargók Tízparancsolata – Pécs, Művészetek Háza
2008. november 28. - Tudod, hogy nincs bocsánat - Káposztásmegyer, Babits Gimnázium

Jambalaya
2008. november 02. – Budapest, Gödör Klub + Marosi Zoltán
2008. november 22. – Budapest, Rekettyés Túristaház
2008. november 27. - Budapest, Cafe Martinelli + Pély Barnabás

Little G. Weevil
2008. november 14. - Budapest, New Brooklyn Pub
2008. november 25. – Budapest, Szimpla Kert

Little G. Weevil & Horváth Misi
2008. november 06. – Budapest, Szimpla Kávézó
2008. november 08. – Budapest, Jelen Pub
2008. november 11. – Budapest, RS9 Pince Club
2008. november 22. – Lábatlan, Toborzó Kávézó

Little G. Weevil & Pribojszki Mátyás
2008. november 07. – Szeged, Híd Bisztró

Little G. Weevil Trio
2008. november 21. – Szekszárd, Húsvasaló Pub

Musical Trips
2008. november 02. – Budapest, Szimpla Kert
2008. november 29. – Budapest, Szilvuplé

Musical Trips & Little G. Weevil
2008. november 28. – Tarján, Öreg Favágó Kocsma

Nemes Zoltán & Horváth Misi
2008. november 15. – Budapest, New Brooklyn Pub

Ölveti Blues Band
2008. november 08. – Miskolc, Grizzly Music Pub

Özséb
2008. november 14. - Budapest, Zöld Macska Diákpince + Bornemissza Ádám és Vas Zoli

Rambling Blues Trió
2008. november 07. – Villány, Gere Hotel
2008. november 08. – Villány, Gere Hotel
2008. november 13. – Szeged, Milleniumi Kávézó
2008. november 15. – Villány, Gere Hotel
2008. november 18. – Szeged, Jazz Kocsma

S-modell
2008. november 08. – Budapest, Téglagyári Megálló
2008. november 25. – Veszprém, Veszprém Pannon Egyetem – Kultúrpince
2008. november 29. – Budapest, Fészek Klub

Sonny & Horváth Misi
2008. november 18. – Budapest, Szimpla Kert
2008. november 20. – Budapest, Nothin' But The Blues Pub

Török Ádám
2008. november 21. – Szentendre, Rodin Cafe

Török Ádám és a Mini
2008. november 07. – Budapest, Josefina Blues Bell
2008. november 08. – Szeged, Blues- és Rocklegendák Fesztivál
2008. november 14. – Budapest, Orczy Kert
2008. november 15. – Budapest, Bemrockpart
2008. november 22. – Budapest, Old Man's Music Pub
2008. november 28. – Miskolc, Grizzly Music Pub

Vaszoli & Halper
2008. november 03. – Budapest, Picasso Point

Turista

Szól még a Johnny Guitar..... de szól ám!

2008-10-29 | kritika

Szeretem.
Újra és újra bizonyított a tétel számomra, miszerint az élő zene, a zene maga.
Ül előttem egy öregember, hosszú (amúgy is) fehér haja a vállára omlik, szeme általában csukva van, vagy csak résnyire nyitva. Alig néz fel. Testén 64 évének teljes történetét hurcolja. Görnyedt háta zárójelbe fogja a híres gitárt. Ki hinné, hogy ezt az embert kölyökkorában esetleg White Tornado-nak hívták?

Ahogy kibotorkált a színpadra, annyi mindent gondol az ember. Talán szánalom (hogy eljárt az idő), düh (mit tettek ezzel az emberrel?), végtelen tisztelet (negyven évig a színpadon), félelem (Jézus, mi lesz ebből?). Bevillannak képek a saját - szintén nem rövid - sztorimból. Megüt - mint oly' sokszor már. Mindez három másodperc összesen.

Aztán elhangzik a "a one, a two, a three, a four", megreccsen az Erlewine Laser, lesújt a dobverő és elszállt minden más, csak a pokoli erő vág agyon. Hihetetlen kontraszt, a szememben a visszavertek és dobhártyámat felpróbáló hang. Ugyanabban a pillanatban el is tűnik az ellentmondás, minden a helyére kerül.

A színpadon Johnny Winter, kezében gitárjával és teljesen függetlenül a látottaktól egyértelmű, hogy a világ egyik legnagyobb muzsikusa ül előttem.

Iszonyú erővel szól az autentikus rákkenróóól. Nem hangos, nem agresszív. Egyszerűen nagyon erős, ellentmondást nem tűrő, elsöprő, vitathatatlan. Olyan, mint amikor 202 cm magas apám öt éves koromban megszorította a kezemet, hogy megvédjen valamitől.

Nos, ez a hang is megvéd.

Amit látunk, és amit hallunk tökéletes ellentmondásban áll egymással, azonban ez csak agyunk hülye, racionális és egyben teljesen alkalmatlan működéséből adódó (neuron)zaj.

Amúgy persze minden a helyén van. Autentikus texas blues szól, egy kiváló bandával.
Ahogy odaállok fényképezni a "fiatalember" elé, homlokon vág a backline erősítőből áradó földöntúli erő. Ezt nem lehet a hangfalakból hallani, ezt két méterről kell érezni. Nemcsak erős hang ez, hanem sok minden más is. A Music Man erősítőből kiömlik az Ő 40 évének története, az austini Six Street hangulata, a rockzene múltja, jelene és jövője, annak teljes szépségében, a jelen pillanat varázsa és még ki tudja, mi minden. Megfoghatatlan, lehengerlő érzés, olyan, amelyet minden nap akar az ember, újra és újra.

Páncélomat rám adták, amely megvéd a világ gyarlóságaitól, amely csak a valódi dolgokat engedi át, az igaztalan, hamis, műanyag dolgok hangtalan puffanással hullanak le rólam. Két méterről süt a pasi aurája. Innentől jó nekem.

Kb. ez történt a Johnny Winter koncert első tizenöt másodpercében, 2008.10.27-én, Budapesten, a Petőfi Csarnokban, a Mafioso Concerts jóvoltából.

Itt abba is lehetne hagyni az írást, mert a többi (ami jön) már nem mond el túl sokat az elkövetkezőkről.

Johnny Winterről korábban írtam itt, de itt is olvasható egy kiváló cikk.

Ahogy elnézem ezt az embert, persze csukott szemmel, pont az ellenkezőjét érzékelem a látottaknak. A görnyedt hát helyébe a karikába hajlott lendület hallható.
Micsoda dolog lett volna ezt az alakot látni mondjuk 1969-70-ben! Nem tehettem és ez örökre hiányozni fog már.

De most itt van és sorban tolja a blues-okat és a rákkenróóóólt. Sodró, erős, beleáll a bugi az ember lábába.

A közönség ül, amit nem is igazán értek. Ha valaki odamenne a színpadhoz bugizni, az ork-ok azonnal leültetik. Ezt tényleg nem értem. Biztosan van ennek is valamilyen sztorija, csak hát nehéz ezt nekem megmagyarázni.

A banda jól nyomja, bizony.

Dobon Tony Beard, a basszer Scott Spray, a másodgitáros szerepét egy-két dal erejéig Paul Nelson tölti be. Jó kis banda.

Sajnos rövid koncert ez. Felcsendül (vazze, itt nem cseng semmi…) a Johnny Guitar, az It’s All Over Now és már vége is. Ez baj.

Nagy-nagy respect ennek az embernek.
Így gondolja ezt az a két tizenéves is, aki kifelé menet a Pecsa melletti trafóház oldaláról menti meg e koncert plakátját. Jó ezt látni. Így tettem anno én is. …és így fog tenni az unokám is.
Nincs is kedvem máshoz már, mint hazamenni és megírni ezt a cikket. Közben megnézek száz videót, meghallgatok számokat és sosem felejtem el a mai estét.
Köszönöm.

Bessenyei László
A szerző a Rákkenróóóól, EOX The Selector blogja oldal szerkesztője. „Főleg zenéről, főleg élőben, főleg saját képekkel. Blues, bluesrock, rock és heavy.”

Tom White és Barátai: Trnava 2008

2008-10-25 | kritika

Tom White és csapata az utolsó, két éve megjelent Get It Right! című lemezük óta stílusváltáson esett át. Műsoruk teljesen átalakult, jelenleg a fiúk rockabilly-t játszanak. Nem mellékesen a banda neve Tom White Harp User-ről Tom White és Barátaira változott.
A zenekart az énekes-szájharmónikás Fehér Tamás 2000-ben alapította. Kezdetben műsorukat country blues, chicago blues és west coast szerzemények feldolgozásai alkották. Első hanganyaguk 2004-ben Big Tits címmel jelent meg, a dalok Szolnokon, néhány óra alatt kerültek rögzítésre. Második lemezük, a Get It Right! megjelenését már komolyabb előmunkálatok előzték meg. Az eredmény egy húzós, tempós számokat tartalmazó korong.
Közben koncert programjukban megjelentek a rockabilly nóták, a tavalyi évben rögzített Tom White And His Rockabilly Friends című demójukat már teljes egészében a „lázadó” zenének szentelték.
Koncertjeiken showszerűen mutatják be az egyik legsikeresebb neo rockabilly banda, a Stray Cats munkásságát, kiegészítve Brian Setzer, Gene Vincent, Carl Perkins és Jerry Lee Lewis nótákkal. Állandó vendégeik a kisebb kluboknak, nagyobb fesztiváloknak, majd valamennyi motoros találkozónak, felléptek a ceglédi Laska Fesztiválon, a Hungaroringen, a Szigeten, a kapolcsi Művészetek Völgye Fesztiválon és a Blues Patika Jamboree-n is. Külföldre, Ausztriába és Szlovákiába is eljutottak, a tavalyi évben a világhírű Trnava-i Dobro Fest-re egyedüli magyar fellépőként kaptak meghívást.
Új anyaguk, a Trnava 2008 című DVD 2008. július 25-én a Trnava Fest-en adott koncertjüket tartalmazza. A DVD-n kilenc nóta található, melyet a helyi TV stáb rögzített. A kép hibátlan, több kamerával került felvételre. Sajnos a hangfelvétel nem sikerült ennyire jól, de ennek ellenére is átjön a zenekarban rejlő erő, dinamizmus és érzés.
Tom külsőségekben is magán hordja a rockabilly szubkultúra stílusjegyeit: pompadour frizura, színes ingek és övcsatok. Mindemellett technikás szájharmonikás és nagyszerű frontember. A gitáros Motyovszki „Motyó” László játéka izgalmas, a ritmusszekció tagjai, a nagybőgős Sárközi-Béni „Zsoccer” Zsolt és a dobos Kiss „Little Tom” Tamás tökéletesen ellátják feladatukat.
A DVD-n extraként megtalálható a Please Don’t Touch videóklipje, valamint fotóalbum is. A fiúk jövő év tavaszára saját szerzeményekből álló album megjelentetését tervezik.

Szerzői kiadás, 2008

Pampalini

20 év blues

2008-10-21 | koncertajánló

Jubileumi Faktor Blues Band koncert
Hódmezővásárhely, Tiszti Klub
2008. október 25. 21 óra

2008. október 25-én tartja a 20. születésnapi koncertjét a Faktor Blues Band. Ez alkalommal számos régi tag is zenélni fog, de a fiúk játszani fognak a most elkészült Menekültek Klubja című CD-jükről is.
1988 őszén találkozott egymással Hódmezővásárhelyen Horváth Attila (Atya) és Béni István (Egér), de akkor még nem lehetett előre látni, hogy ez a páros ilyen sokáig fog együtt dolgozni. Öt dobos, három gitáros, és két szájharmonikás kellett ahhoz, hogy hat évvel ezelőtt kialakuljon a jelenlegi formáció.
Atya és Egér a kezdetektől fogva töretlen lelkesedéssel dolgoznak együtt, mint szerzőpáros, és elhivatottan írták saját dalaikat, ihletet merítve a jelenleg is aktív blues zenészek lelkesedéséből, de a hagyományokat szem előtt tartva. A szövegek sajátos, de mégis ismerős életérzéseket tükröznek, komolyabb vagy könnyedebb köntösben.
1993-ban érett meg az első hanganyag First Faktor címmel. Ekkoriban bejárták az országot, és rengeteg fellépéssel népszerűsítették a saját dalaikat. A legnevesebb fesztiváloktól kezdve, a legeldugottabb blueskocsmákig szinte mindenhol felléptek, legtöbbször zajos sikert aratva. 1996-ban elkészült az Öregedő Blues című album, ez már egy újabb hangzásvilágot tükrözött. A rockos megszólalás kiegészült visszafogottabb blues hangulattal. A 90-es évek vége felé visszaesett az élő blueszene iránti kereslet, így ez a kevesebb fellépés más jellegű formációk felé adott nyitási lehetőséget. A zenekar minden tagja próbálkozott újabb és újabb zenei formációkkal, de eközben a Faktor ugyanúgy megmaradt.
2002-ben új album készült, Blues minden kilométerkőnél címmel. Ekkor állt össze a zenekar jelenlegi formációja:

Béni István - gitár, ének (1988)
Horváth Attila – basszusgitár (1988)
Radics Ferenc – szájharmonika (1996)
Simon Krisztán - dob (2002)

Az új anyaggal párhuzamosan a zenekar uplugged műsorral is készült, sok helyen - főleg kis kocsmákban - így léptek fel. A zenekar egyre érettebb, összeszokottabb lett, és mind zeneileg, mind a koncertrutint illetően sokat fejlődött. Nagyon lendületes, profin megszólaló koncerteket adnak, a saját dalokból álló műsoruk igazi csemege a rock-blues kedvelőinek. A most 20 éves zenekar a Jubileumi koncertre időzítette a Menekültek klubja című album bemutatóját. Sajnos erre a lemezre is 6 évet kellett várni (mint az előzőre), de ez meg fog változni, mivel már készülőben van egy akusztikus hangzású lemezanyag, melynek érdekessége, hogy bendzsó, mandolin és más autentikus hangszerek is szerepet kapnak az albumon. Ebből a mostani lemezen is hallható némi ízelítő.
A Faktor Blues Band bebizonyította, hogy a blues olyan műfaj, ami bárhol megtalálja magának az őt szerető embereket, és igazi értékeket teremt a sok csiricsáré popcsillag között.

Zenével a háborúk ellen

2008-10-20 | hír

A hónap elején a német Ruf Records gondozásában Rich Man’s War: New Blues & Roots Songs Of Peace And Protest címmel tizenkét előadó egy-egy dalát tartalmazó CD jelent meg. A lemezzel a készítői a zene által békésen tiltakoznak a háborúk ellen, egyben válasz azokra a kritikákra is, melyekben azt fogalmazták meg, hogy napjaink blues zenéje semmi komoly tartalommal nem rendelkezik.
A CD-t a Blues Revue szerkesztője, Kenneth Bays állította össze, híres és kevésbé ismert blues zenészek dalaiból.

Számcímek:
1. Bob Brozman - Follow The Money
2. Guitar Shorty - We The People
3. Norman & Nancy Blake - Don't Be Afraid Of The Neo-Cons
4. Matthew Skoller Band - Handful Of People
5. David Evans - Bring The Boys Back Home
6. Candye Kane - Jesus And Mohammed
7. Charlie Wood & The New Memphis Underground - You Don't Really Wanna Know
8. Pat Boyack Band - Mr. Wesola's Lucky Number Dream Book Part II
9. Roy Zimmerman - Chickenhawk
10. Michael Hill - Fear Itself
11. Eddy "The Chief" Clearwater - A Time For Peace
12. Doug MacLeod - Dubb's Talkin Politician Blues

Pampalini

Hobo pécsi előadói estjei

2008-10-17 | koncertajánló

Kulturális sorozatot rendeznek Hobo előadói estjeiből Pécsen, a Művészetek és Irodalom Házában.

Az előadások:
2008. október 25.: Jim Morrison - Amerikai ima
2008. november 21.: Csavargók Tízparancsolata
2008. december 20.: Tom Waits - Rómeó Vérzik
2009. január 24.: Rolling Stones - Adj menedéket!
2009. február 14.: Ifjúsági Ház - Hobo Blues Band (64 éves Hobo)

Regény Berta Zsolttól

2008-10-14 | hír

A Jimi Hendrix Memorial basszusgitárosának, Berta Zsoltnak Jancsiszög című regényét a tervek szerint a Magyar Napló Kiadó fogja megjelentetni. A szerző nyomdai költségek előteremtése érdekében a közelmúltban koncertet adott „A Brigád” néven barátaival, Bornemissza Ádámmal és Szagán Györggyel. Lehetőség van a könyv előjegyzésére, mellyel „egyrészt megóvod magad a csalódástól, hogy elkapkodták előled, másrészt pénzeddel nagymértékben segíted a könyv őszi megjelenését”.
A könyvbe a szerző honlapján beleolvashattok, illetve az előjegyzéssel kapcsolatos információkat is megtaláljátok.
Zsolt tervezi továbbá egy honlap, a Magyar Önéletrajzi Lexikon létrehozását, ahova mindenki feltölthetné önéletrajzát, azt ott szerkeszthetné, továbbírhatná akár élete végéig.

Pampalini

Johnny Winter először Magyarországon

2008-10-11 | koncertajánló

2008. október 27.
Budapest, Petőfi Csarnok

Előzenekar: Little G. Weevil

Johnny Winter személyében az egyik legnagyobb élő fehér blues gitárost köszönthetjük 2008. október 27-én a budapesti Petőfi Csarnok színpadán.
Az albínó muzsikus John Dawson Winter néven 1944. február 23-án látta meg a napvilágot a texasi Beamonth-ban. Édesapja nagy zenerajongó volt, gyakran énekelt a helyi barbershop kvartettben.
Johnny első hangszere egy bendzsó volt, majd zongorázni tanult, de már gyerekkorában is leginkább a gitár foglalkoztatta. A két évvel fiatalabb öccsével, Edgar-ral - aki zongorán és szaxofonon játszott - tizennégy évesen alapította meg az első zenekarát a Johnny And The Jammers-t. Huszonévesen ismert session muzsikussá vált, játszott B.B. King-gel, Walter „Shakey” Horton-nal, Pinetop Perkins-szel és James Cotton-nal. Első kislemeze Texas Guitar Slim néven jelent meg. 1967-ben létrehozta saját trióját Tommy Shannon basszusgitárossal és John Turner dobossal. Bemutatkozásukra a Fillmore East színpadán került sor. Winter-t ekkor már a rockzene legújabb szupersztárjaként reklámozták. Bemutatkozó albuma 1968-ban jelent meg Johnny Winter címmel. Az LP-t a fehér blues egyik alapművének tekinthetjük. Következő sikere a korai felvételeit tartalmazó The Progressive Blues Experiment volt, melyet a Liberty adott ki. Az 1970-ben megjelent Johnny Winter And című albummal rock-os irányt vettek, azonban a szélesebb közönség részére ez a korong tette ismerté Johnny nevét.
A New Musical Express 1974-ben minden idők 100 legjobb rock lemeze közé sorolta az alkotást, és Angliában bekerült a Top 30-ba.
A 70-es évek elején közel másfél évre teljesen eltűnt a rajongók elől, elvonó terápián vett részt, mivel a kábítószer rabjává vált.
1977-ben kezdődött közös munkája gyerekkori példaképével, Muddy Waters-szel. Első közös lemezük a Nothin’ But The Blues címet viselte. Az albumon Muddy Waters zenekarának tagjai szerepeltek, egy dal kivételével (Walkin’ Thru The Park) Johnny Winter darabokat adtak elő. Ezt követően Winter Muddy lemezeinek produceri feladatait látta el, valamint gitárosként nemcsak a lemezeken, hanem a koncerteken is besegített. Ekkor jelentek meg a Hard Again, I’m Ready, Muddy „Mississippi” Waters Live és King Bee című lemezek.
A sikeres időszak ellenére, a nyolcvanas évek elejére lemezszerződés nélkül maradt, mely időszakot 1984-ben az Alligator Records-szal kötött megállapodás szakította meg. A chicagó-i lemezkiadónál három lemezt jelentetett meg, melyek közül a Guitar Slinger és a Serious Business albumokat Grammy-díjra jelölték, de minőségben (a) The Third Degree című korong sem maradt el az előző két kiadványtól.
A kilencvenes években sorra jelennek meg albumai és közreműködik John Lee Hooker Mr. Lucky című lemezén is.
Az új évezred is tartogat sikereket a számára, a 2004-ben megjelent I’m A Bluesman című lemezét Grammy-díjra jelölték, a rákövetkező évben munkásságának elismeréseként – testvérével, Edgar-ral együtt - beválasztották Texas állam „Walk Of Fame” tagjainak sorába.
Nem feledkezhetünk meg a Breakin’ It Up, Breakin’ Down Up album idei Blues Music Awards Historical Album Of The Year címéről sem. A felvétel Muddy Waters Hard Again című albumának koncertkörútján 1977-ben került rögzítésre, Muddy-t vendégként Johnny Winter és a szájharmonikás James Cotton kísérte, de olyan zenészek is közreműködtek, mint Bob Margolin (gitár), Charles Calmese (basszusgitár), Willie ‘Big Eyes’ Smith (dob) és Pinetop Perkins (zongora).
Johnny Winter hazánkba az olaszországi koncertet követően érkezik, a hírek szerint sajnos 45 percnél többet már nem szokott játszani.
Az előzenekar szerepét Little G. Weevil tölti be, akinek az idén tavasszal magánkiadásban megjelent Southern Experience című lemezét jövő év elején az amerikai King Mojo Records is megjelenteti.

Ajánlott albumok:
Johnny Winter
The Progressive Blues Experiment
Nothin’ But The Blues
Guitar Slinger
Serious Business
I’m A Bluesman

Pampalini

Az amerikai zene gyökerei a Repeta Sarokban

2008-10-10 | koncertajánló

Shout & Holler – az amerikai zene gyökerei
2008. október 18.
Budapest, Repeta Sarok

Program:
Zoltan Gluck (flatpick blues és banjo)
Rockin' Chair (akusztikus chicago blues, soul)
Mookie Brando and The Second Cousins (rock 'n' roll, country)
The Last Drops (barn rock …)

Az estet a Rockin’ Chair zenekar tagjai szervezték, a fellépők az amerikai zene gyökereit képviselik. Flatpick blues és banjo műsor indítja az estét, majd blues, country és roadhouse rock'n'roll zenekarok követik egymást.

Fergetges, táncos bulira van kilátás!

Pampalini

Christian Dozzler: The Blues And A Half

2008-10-08 | kritika

Ha korábban Christian Dozzler neve szóba került, akkor a hazai Palermo Boogie Gang neve is beugrott, hiszen mindketten hasonló módon közelítettek a blues-hoz, a repertoárjuk pedig az archaikus country blues-tól, a modern nagyvárosi blues-on át, a louisianai zydeco-ig terjedt.
Azóta a Palermo feloszlott (az utóbbi időben újra együtt zenélnek), míg Christian 2000-ben az Egyesült Államokba költözött és „meghódította” a világot.
Az ausztriai zenész 1958. szeptember 22-én Bécsben született, zenész családban. 5 éves korától klasszikus zongoraleckéket vett, majd 13 éves korában - miután a rádióban boogie-woogie-t hallott - blues-ra és boogie-woogie-ra váltott. 1976-ban megalapította első bandáját, a Backyard Bluesband-et, majd 1981-től hivatásos zenész lett. Ekkor már gitározott és harmonikázott is.
„Két méter Blues” Úr (ezt a becenevet a magassága miatt kapta) 1984-től 1993-ig a Mojo Blues Band meghatározó személyisége volt. Ezekben az években számtalan stílust elsajátított, és sok amerikai blues előadóművésszel zenélt együtt, pl.: Champion Jack Dupree és Magic Slim.
1993 és 2000 között saját csapatával, a Blues Wave-vel dolgozott, stílusuk a Chicago-blues-tól, a boogie-woogie-ig, a rhythm & blues-tól a swamp blues-ig és a zydeco-ig terjedt. Az évek során azonban a zenéjükben egyre meghatározóbb lett a louisianai zene.
2000 májusában az Államokba költözött, majd két éven keresztül Larry Garner-rel, a louisianai blues zenésszel turnézott világszerte.
2003-ban megjelenik az All Alone And Blue CD-je, 2008-ban pedig (a) The Blues And Half korongja lát napvilágot, olyan zenészek közreműködésével, mint Anson Funderburgh, Mike Morgan, Jim Suhler és Hash Brown.
Az Excuse Me Guys című slide gitáros szerzeménnyel indít a korong, amiben Dozzler harmonikázik. De a „Két méter Blues” Úr a lemezen még énekel, zongorázik és Hammond B3-on is játszik.
A Just A Stranger New Orleans-i hatásokat mutat, a Closest Friend egy lassúbb blues Christian Dozzler barrelhouse zongora-, valamint Jim Suhler gitárjátékával.
A Keep On Playing The Blues-ban Hammond B3 (is) szerepel, csakúgy, mint a Three Shades Of Blue-ban.
A You’re My Medicine-ben Otis Spann idéződik meg, míg a C’Mon Joe-t Louis Jordan szelleme lengi körbe.
Már-már kezdeném hiányolni az elmaradhatatlan zydeco nótát, de a korong második felében megjön ez is (If I Could Dance). Az albumot a szívfacsaró Golden Sunday zárja.
Az évek során Christian Dozzler számos díjat kapott, Ausztriában a "Blues Artist Of The Year" és a "Best Blues CD Of The Year" címeket nyerte el, Franciaországban pedig a "Best European Blues Artist" és a "Best European Blues Singer" címekre jelölték.
Ma már leginkább szólistaként lép fel az Atlanti-óceán mindkét partján, és legjobban Hans W. Ewert (német zenei újságíró) szavai jellemzik: „Ez az a blues, amely nem csak mély érzelmeket, hanem hitelességet is tükröz.”

BluesWave-Records, 2008

Turista

Klubnapot tart a Radics Béla Emléktársaság

2008-10-07 | koncertajánló

CLUB ’68 – IM RADICS BÉLA
2008. október 24.
Budapest, József Attila Művelődési Központ

Program:
18 órától: a Radics Béla Emléktársaság ülése

20 órától: folytatódik a népszerű rock-történeti sorozat: II. rész – a magyar blues-rock történetének felejthetetlen pillanatai, „rock-ikonok Pannon földön”

21:30 órától:
Élőzene - Műkedvelők, Tűzkerék xT (A „Királyi madár”-tól a „Szólíts meg vándor!”-ig)

A Radics Béla Emléktársaság legutóbbi taggyűlésén Tárász József lemondott elnöki tisztéről. A jelenlévő tagság szavazatai alapján az új vezetőség a következő személyekből állt fel:
elnök - László András, helyettes – Dr. Molnár György, titkár - Sárkány Ferenc.

Pampalini

Mississippi Delta Blues Fesztivál először hazánkban

2008-10-04 | koncertajánló

I. Mississippi Delta Blues Fesztivál
2008. október 16. 19:00 - Dunaújváros, Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza
2008. október 17. 20:00 - Pécs, Ifjúsági Központ, Ifjúsági Ház

A Blues Patika szervezésében megvalósuló fesztiválok, több mint tíz éve, mindig új koncepcióval terjesztik a blues igéjét, országon innen és azon is túl.

Ebben az évben visszanyúlnak a gyökerekhez, Magyarországon elsőként, kelet-európában is egyedülálló kezdeményezésként indítják útjára a Mississippi Delta Blues Fesztivált. Kiengedik a palackból az ősi blues szellemét, egy egész estén át tartó, vidám és féktelen blues partival.

Delta Blues

A Mississippi Delta vidéke a déli blues őshazája, melynek stílusát olyan nevek fémjelzik, mint az atya Robert Johnson, aki a legenda szerint eladta a lelkét az ördögnek a blues titkaiért cserében a 66-os út (Crossroads 66) kereszteződésében. Ő volt aztán az első, akinek saját szerzeményeit a kor csúcstechnikájának számító fonográf tekercseire rögzítették.

A delta blues alapjai a munkadal, a gospel és a spirituálé. A zene elhagyva a felszentelt falak idealizált környezetét, az utca kövén élő sajátos szlenggel, ritmussal keveredve új, hangszerekkel kiegészült formát öltött. Hangszerei: gitár, banjo, harmonika, jug, mandolin, hegedű, doromb, washboard, fazekak, konzerves dobozok, pléh vödörbe szúrt bot felhúrozva váltotta ki a bőgőt.
A megváltozott muzsika a hétköznapi élet mondanivalóját rikkancsként hirdette. Világgá kiáltotta a szerelmet, a bánatot, a napi politikát kifigurázva a való világ gyarlóságait.

Kezdetekben szórakoztató műfajként terjedt a blues, családi partikon, barbeque korcsmákban, börtönben, borbélyműhelyekben, temetéseken.
A féktelen szórakoztatás fickós előadói gyakran vetélkedtek hangszereiken, heccelő versek segítségével (ez utóbbi Dirty Dozenként ismeretes, és a mai rap alapját képezi).

Program

A rendezvény egész estés igazi blues feelinget ígér a 20-as évek zenéinek és divatjának bemutatásával. A fellépők a hazai delta bluesélet specialistái, a legjobb zenekarok frontemberei közül kerültek ki.

2008. október 16. - Dunaújváros
Besenyei Csaba - harmonika
Crow – ritmus
Csonka Walter – ének
Fekete Jenő – gitár, ének
Frankie Látó - hegedű
Long Tall Sonny – ének, gitár
Oláh Andor- harmonika
Pásztor Jani – gitár
Szabó Tamás – harmonika

2008. október 17. - Pécs
Besenyei Csaba - harmonika
Crow – ritmus
Csonka Walter – ének
Frankie Látó - hegedű
Long Tall Sonny – ének, gitár
Nemes Zoltán – ének, zongora
Oláh Andor - harmonika
Pásztor Jani – gitár
Szabó Tamás – harmonika

Kiemelt koncertek

Ajánlott albumok

Archívum

Újdonságok

Kereső

Archívum

Társoldalak

Cikkek a bluesról