Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

Hendrix Project
vendégek:
Tóth János Rudolf,
Szász Ferenc,
Kardos Dániel,
Keszei Krisztián
2017.11.24.


XIII. Jazz-Blues Jamboree
2017.11.25.


10. Boogiefeszt

2017.12.09.


Ian Siegal Band
2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Archívum

Egy hosszú lépés, avagy megjelent a Mojo Workings második lemeze
2015-02-26 | hír


A Mojo Workings 2011-ben jött létre, nagyjából egy évvel azután, hogy Honfi Imre Olivér, Horváth János és Szabó Tamás elkezdett időnként összejárni örömzenélni. Debütáló lemezük 2012 decemberében jelent meg, amely sikerét mind a hazai, mind a külföldi koncertmeghívások bizonyítják. Második albumok, a Long Step című anyag a héten jön ki. Ennek okán foglalta össze gondolatait az elmúlt esztendőkről, a CD-ről Szabó Tamás.

„A 2012-ben megjelent Back In The Day lemezünk óta sok minden történt velünk. Sok koncert és még több próba van a hátunk mögött. A tavalyi év igazán kegyes volt hozzánk, hiszen a sok munka mellett sikerült elkészíteni az új albumunk felvételeit is. Az idén megjelenő korongon főleg saját szerzeményeink hallhatóak, de egy-két feldolgozást is rátettünk. Olyan szerzőktől idéztünk, akiket zenei példaképeinknek tekintünk.  Ez a lemez ellentétben az előzővel, főleg „nagyzenekari” felállásban készült, azaz kiegészült a csapat Pengő Csaba nagybőgős és Mezőfi István dobos személyével. Alapjában véve megmaradtunk trió zenekarnak, hiszen a nagyzenekaros felállást nem könnyű kiállítani a pénzben szűkölködő fesztiválokon és a klubokban sem, de törekszünk minél többször megjelenni teljes létszámban. Ha megkérdeznék tőlem, hogy a blues melyik ágát játssza a Mojo, akkor elég nagy bajban lennék. Az biztos, hogy a fehér vonulatot képviseljük, hiszen mind az énekhangok, mind a hangszerelések a „fehér” bluesra jellemzőek, de közben sok olyan szám van, aminek stilisztikai elemei inkább a tradicionális fekete bluesra, vagy a merőben más irányzatot idéző country-ra, vagy a jug zenére jellemző. Ez az eklektikusság főleg abból ered, hogy mindegyikünk más zenei világból érkezett. Olivér főleg a hatvanas évek beat zenéjét hallgatta, János inkább az akusztikus zenéket, míg én a tradicionális bluest hoztam magammal. (Hozzátenném, tőlem nem áll messze az elektronikus popzene, vagy más, a bluestól távol álló zenei irányzatok sem.) Szerintem ettől izgalmas ez az anyag. Persze megmaradtunk az akusztikus hangzásnál, mindenkiből csak egy csipetnyit tettünk a számokba. Egyébként a zenei sokszínűség nem egyedülálló a világban. John Fogerty, Ry Cooder, Taj Mahal albumaira szintén jellemző.
Aki ismer minket és rendszeresen jár a koncertjeinkre, az tudja, hogy gyakran használunk olyan hangszereket, amikkel nem minden nap találkozik a nagyérdemű. Ezt a jó szokásunkat most is megtartottuk, így a már megszokottnak mondható harmonettán, diddley bown kívül újabb instrumentumok kerültek a felszínre, úgymint a cigarbox gitár, az ukulele és a tölcséres harmonika.



Ha már szóba kerültek ezek a hangszerek, fontos kiemelnem, hogy a lemezre csupán egy vendéget hívtunk. Nagy megtiszteltetés, hogy Little G Weevil barátunk elvállalta felkérésünket. Kimondottan neki írtunk egy számot, aminek a szövegét Gábor írta. Ugyan a szövegre mi is készítettünk egy verziót, de Ő sokkal stílusosabb szöveget alkotott, hiszen Gábor ott él, abban a miliőben, ahol ennek a műfajnak szigorú szabályai vannak. Személy szerint nagyon büszke vagyok Gábor sikereire, és arra, hogy valamikor talán én is tudtam mutatni neki egy-két dolgot a szakmán belül. Most Ő mutat nekem, nekünk. A közös munka igazi kihívás volt, és a visszajelzések alapján sikeres!

A CD a Long Step címet kapta. Amikor az album címén gondolkodtunk, olyan fogalmakat, címeket kerestünk, amik tükrözik a mögöttünk álló munkával telt időszakot, mutatva mind az idő múlását, mind a befektetett munka eredményeit. Szerettünk volna a műfajhoz illő címet találni, miközben arra is figyeltünk, hogy legyen benne egy kis kétértelműség, játékosság. A Long Step kifejezés magyarra lefordítva nem csak szó szerint hosszú lépést jelent.
Az egész lemezanyagot szinte egyszerre muzsikáltuk fel, azaz kerültük az utólagos feljátszásokat. Próbáltuk úgy rögzíteni a számokat, mint ahogyan azt a koncerteken játsszuk. Egy stúdiómunkából mindig sokat tanul az ember, olyan dolgokat is észrevesz, amit a koncertek alatt talán nem. Itt főleg hangszerelési problémákra és hangképekre gondolok.
Az albumot saját kiadásban jelentettük meg. Hogy miért? Ennek számtalan oka van. A legszembeötlőbb talán az, hogy nagyon kicsi lett a lemezpiac. Mindenki mp3-ban gondolkodik, mindenféle butított letöltésben, szinte csak a megszállottak vesznek ma már CD-t. A kiadóknak sem igazán éri meg a kisebb példányszám. Sajnos a stúdióköltségek csak növekedtek, így nem egyszer többe kerül a „leves, mint a hús”. Ma nem divat a szponzoráció vagy a mecenatúra. A zenekarok szinte mindent önerőből oldanak meg.  Mi is, amit tudtunk saját magunk munkájával teremtettünk meg. A hangkeverés és hangkép János munkája, míg a borító kivitelezése az enyém. A lemezbemutató koncertünk szervezését Olivér vállalta magára, ami március 14-én lesz a budapesti Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtérben.
Azt gondolom, amikor egy zenész vagy zenekar lemezt készít, akkor az egy korszak lezárását, esetleg egy új korszak kezdetét jelenti. Szerintem mi inkább egy új korszak elé nézünk. Számtalan ötletünk, lehetőségünk van, hogy merrefelé vigyen a közös út. Tudjuk ehhez sok munka és kitartás szükséges, hogy nem egy kipárnázott sétányon lépkedünk. Erre az anyagra úgy tekintünk, mint egy ugródeszka a célok eléréséhez. Most, amikor fellendülni látszik a hazai és európai blues élet minden esélyünk meg van a kitűzött elképzelések megvalósítására. Ehhez természetesen nem csak szerencse kell, hanem lehetőségek és kapcsolatok is. Örvendetes, hogy végre vannak klubok, fesztiválok, amik támogatják a blues zenekarokat, mint például a budapesti Muzikum Klub & Bisztró. Olyan helyek, ahol a szervezők fontosnak tartják a minőségi zenét és nyitottak az újszerű produkciókra.”


A Physical Graffitival folytatódik a remaszterelt Led Zeppelin lemezek megjelentetése
2015-02-19 | hír


Újabb Led Zeppelin remaszterelt album jön: a Physical Graffiti Deluxe Edition pontosan negyven évvel az eredeti anyag megjelenése után 2015. február 24-én kerül a boltok polcaira.



Idén is folytatódik a Led Zeppelin albumok újrakiadása, ezúttal az egykor az USA-ban tizenhatszoros platina minősítést kapott, a valaha létezett egyik legjobb rock lemezként számon tartott Physical Graffiti duplaalbumát vehetjük majd kezünkbe a frissített változatban. A kiadvány napra pontosan a negyvenedik évfordulón érkezik, hiszen 1975. február 24-én jelent meg az együttes hatodik sorlemeze. Ahogy az összes többi korábbi megjelenést, így ezt is Jimmy Page újramaszterelte és keverte. Az eredeti kétlemezes verzió mellett háromlemezes verzió is megjelenik, a plusz albumon eddig kiadatlan szerzemények kaptak helyet. A kiadvány legizgalmasabb darabjának azonban a Super Deluxe Box Set számít, amely tartalmazza a két alaplemezt és a harmadik korongot CD-n, illetve 180 gr-os bakeliteken, ezen kívül egy letöltő kódot a teljes anyag digitális verziójához, egy kilencvenhat oldalas bookletet korábban nyilvánosságra nem került fotókkal és az eredeti borítókép nagy felbontású poszterét, amikből az első harmincezer példány egyedileg sorszámozott.

hoati


Az Öreg Medve és én
2015-02-13 | hír


1986 nyara. PeCsa előtér, délután. Ketten beszélgetnek az egyik asztalnál. Az egyik egy hatalmas termetű, hosszú hajú negyvenes, a másik egy idősebb, szemüveges, erősen kopaszodó, szakállas.



Az utóbbival már találkoztam személyesen évekkel korábban, amikor a Bölcsészkaron tartott előadást. Az óriással azonban most állok először szemtől szembe. Hamarosan mindketten a színpadon lesznek. Az idősebb úr dedikálja magyar nyelvű kötetét, majd interjút ad nekem. Az óriás csak figyel, kettőnk közös pillanatai azonban ekkor kezdődnek el.
Kitalálhatták, hogy ki a két úriember. Az idősebb úr Allen Ginsberg (legyen neki könnyű a föld), a hosszú hajú óriás pedig azóta is a beat-nemzedék hűséges szolgálója, Földes László, azaz Hobo.
Két évvel később. 1988. december, ismét PeCsa. Jim Morrison-est, hatalmas gyertyákkal. Az előadás után beszélgetünk. Hobo már évek óta ápolja Jim örökségét, a dalokat, a verseket. Megkérdezem tőle, hogy nem tervez-e írni egy Morrison könyvet. Ő nem, mert most nincs ideje, de írjam meg én, minden segítséget megkapok tőle hozzá. Így is lesz: életem egyik legzűrzavarosabb korszakában írom a könyvet, rendszeresen konzultálunk Hobo Gyorskocsi utcai lakásában, sokszor egész nap együtt vagyunk, egy alkalommal hatalmas hahotában tör ki, amikor leülünk a konyhájukban enni valamit, és kenyeret próbálok szelni. Örül ugyanis, hogy lát egy másik balkezest, aki ugyanolyan bénán szel, mint ő. A könyv egy héttel Jim eltűnésének 20. évfordulója előtt jelenik meg, azóta is végigkíséri az életemet. (De már nem kísérti, miként maga Morrison sem…)
Közben rendszeres vendég leszek a Lágymányosi Közösségi Házban, a Hobo klubban. Akkoriban válnak igazán részemmé az ő dalai, kicsit megkésve, de annál nagyobb erővel. A Hetediket azóta sem tudom másképpen elképzelni, a Viharban születtem befejező négy soráról egykor azt gondoltam, hogy ez lesz a sírfeliratom, de azóta már eldöntöttem, hogy nem lesz sírkövem. Sokszor szakadt meg a szívem azon, hogy „teérted hajtok, hogy mindened meglegyen”, és átéreztem, hogy mit jelent megáldva és leköpve lenni mindenütt, míg a Másik Magyarországot az utóbbi években érzem igazán aktuálisnak, akárcsak a Vidéki országot. No és most elmentek, vagy visszajöttek a vadászok, vagy el se mentek? Egy alkalommal Nagyfiam is elkísér a Klubba, Mikulás előtt, Hobo megkérdezi tőle, hogy mi a kedvenc dala, mire a kölyök szemrebbenés nélkül rávágja: A rock and roll doktor.
Jim Morrison József Attilába torkollik, és miközben én az utolsókat rúgom a Sárkánygyík-királyba, Laci beavat készülő műsorába, amit a Katona József Színházban mutatnak be Márta Pista zenéjével, Jordán Tamás rendezésében. Nemcsak a versválogatás titkait tudhatom meg, hanem ott lehetek a zenés próbákon, amikor Pista instruálja Hobót a Légy ostoba! halálos tangójára, és verkliszóra nevetik ki a lányok a fiúkat… Még a premier előtt lemegyünk Kapolcsra, az elő-ősbemutatóra, előtte majd két órát Jimezünk a rádióban. Tíz évvel később a Nemzeti Múzeum udvarán az Enyém, tied, kié? előadása során kiszól nekem a színpadról: „Tiéd, ugye, Lacikám, a Doors…”
És folytathatnám még sokáig. Egy sokadik interjú esetét, amikor Hobo belebonyolódik saját mondataiba, majd legyint: „Úgyis tudod, mit akarok mondani, majd te megfogalmazod…”.  Az önálló esteket, ahol minden fizikai átalakulás nélkül elhiszem neki, hogy ő József Attila vagy Vlagyimir Viszockij. („Tegnap szabadságot kaptam, mihez kezdek ma vele.”) Amikor egymás mellett állunk a Kossuth téren a Demokratikus Charta legnagyobb tüntetésén. Amikor Faludy Gyurka bácsi mesél hihetetlen öniróniával életéről a fiataloknak, a banda pedig belecsap: „Csak én, csak én fogjam be a pofámat?” Amikor a Kobuciban az új csapattal adják elő a Vadászatot, amelybe félelmetes könnyedséggel illeszkedik be Pilinszky, Ady, József Attila, no és legszívesebben együtt üvöltenénk:

Lábaink és állkapcsaink gyorsak,
Felelj falkavezér, mondd meg hát,
A puskacsövek elé hajtanak minket,
Miért nem törünk ki a tiloson át?

A Hármasoltár keleti szárnya – a nyugati szárnyon pedig ott a „break on through to the other side”. És a söntéspultnál megszólít egy fiatalember, akinek az életét változtatta meg a könyvem…
Hobo a Csavargók Tízparancsolata dedikációjában „útitársnak” nevez. Én is tartom e törvényeket. Most csak az utolsó kettőt idézném visszafelé: 10. Légy szerelmes az életbe. 9. Hagyj jeleket magad után az úton. Ez utóbbit már mindketten megtettük a magunk módján. De még vár az út tőlük további jeleket. Mert úton lenni boldogság, és messze a megérkezés…

GNL


Megjelentette második albumát a Blues Brigantik
2015-02-11 | hír


A Blues Brigantik 2007-ben jött létre, akkor még duóként. A Hontvári László (gitár, ének) és Flandera Norbert (szájharmonika, ének) alkotta akusztikus formáció kezdetben a tradicionális blues klasszikus darabjait játszotta. Aztán egyre-másra születtek a saját szerzemények, amelyek közül a legjobbakat 2012 decemberében a Balatonfalva című lemezen megjelentették. A billentyűs hangszereken játszó Pécsi Balázs 2013-ban csatlakozott a fiúkhoz. Második albumuk, az Értékmegőrző idén januárban látott napvilágot. A tizenkétszámos hanganyag a nagy példaképek, többek között Big Maceo Merriweather, Robert Johnson, Sonny Terry, Brownie McGhee és James ’Yank’ Rachell Hontvári László által magyarított szerzeményeit tartalmazza. A CD kereskedelmi forgalomba nem kapható, csakis a trió koncertjein vagy a Facebook oldalán keresztül szerezhető be. A lemezbemutató koncertre 2015. február 13-án, Biatorbágy főterén fekvő, az egykori vasútállomásból átalakított Biatorbágyi Faluházban található Café Chaplinben kerül sor.

hoati


Big Daddy Wilsonnal koncertezik Pribojszki Mátyás
2015-02-06 | koncertajánló


Világsztárt lát vendégül Pribojszki Mátyás február 13-án a Budavári Művelődési Házban, ugyanis az ismert szájharmonikás és csapata Big Daddy Wilson amerikai blues zenésszel lép színpadra. Az est folyamán saját dalaik kerülnek terítékre, egyedi hangszerelésben.



Big Daddy Wilson gospelen nevelkedett, de a muzsika mellett a küzdősport is jelen volt az életében: egykor nehézsúlyú bokszolóként komoly eredményeket ért el. Az észak-karolinai születésű énekes a tradicionális blues képviselője, ám otthonosan mozog a soul, a gospel és a dzsessz világában is. Jól ismert név már Magyarországon, mintegy tíz éve visszatérő vendége a hazai fesztiváloknak és kluboknak. Big Daddy Wilson és Pribojszki Mátyás a 2000-es évek közepén egy nemzetközi blues fesztiválon találkozott először, az est közös örömzenéléssel végződött. Ezt az alkalmat számos koncert követte, többek között 2009-ben a Művészetek Palotájában, ahol Wilson Ripoff Raskolnikov gitáros és Nagy Szabolcs zongorista társaságában lépett fel. Tavaly ősszel, Pribojszki Mátyás amerikai turnéját követően fogalmazódott meg egy közös koncertsorozat és lemezfelvétel gondolata, amely idén februárban meg is valósul. Magyarországon három koncertet adnak közösen: február 12-én Békéscsabán a Csabagyöngye Kulturális Központban, másnap a Budavári Művelődési Házban, február 14-én pedig Tállyán. A repertoárban a Pribojszki Mátyás Band és Big Daddy Wilson saját szerzeményei szerepelnek, egyedi hangszerelésben, Wilson különleges énekhangjával, stílusával fűszerezve. Felcsendülnek blues, soul, gospel és funky dallamok is.