Archívum
Saját nyelvezetét játszó gitáros vagyok – interjú AG Weinbergerrel
2018-06-25 | beszélgetések
AG Weinberger Nagyváradon született. Zenei munkássága mellett rádiós és televíziós szakember, lemezkiadó producer, akit a kritika a romániai Mr. Blues névvel illetett. B.B. King „kiváló, dinamikus gitárosnak” nevezte. A közelmúltban új lemezt készített a Kozma Orsi Quartet zenészeivel, melynek a megjelenése augusztusban várható.
Már tíz évesen tudtad, hogy a zenei pályát választod. Fel sem merült benned más alternatíva?
Igen, már tíz évesen - egy agyhártyagyulladás okozta négy napos kómából felébredve mondtam anyámnak, hogy én rock’n’roll gitáros akarok lenni. Azóta nap mint nap erre készülök.
A nagyváradi Metropolban játszottál a ’80-as évek közepén. Miért váltak el útjaitok?
Tudni kell, hogy ifjú koromban én rajongtam a Metropol zenekarért, amelynek fénykora a 70’-es években volt, nem hagytam ki egyetlen nagyváradi fellépésüket sem. 1985 elején kerültem az együttesbe. A húszas éveim elején jártam, örültem a lehetőségnek, de az már a banda utolsó periódusa volt. Zeneileg nem tanultam tőlük semmi újat, nagy volt a korkülönbség is közöttünk - ők már negyven felett jártak, a motivációjuk leginkább a pénzkeresés lett, nem volt sok közös beszédtémánk, nekem teljesen más volt a zenei ízlésem, így belülről úgy éltem meg, hogy ez már csak halvány árnyéka az egykori nagy csapatnak. Csalódás volt szembesülni mindezzel, nem meglepő, hogy végig kívülállónak éreztem magam. Ezzel együtt nekem ők jelentették a legjobb zene business iskolát. Itt tanultam meg a koncert szervezés titkait, a színpad dinamikáját, a technikusok fontosságát, a dörzsöltség magasiskoláját. A kiválásom oka egy konkrét esetre vezethető vissza: 1987-ben, egy rock fesztiválon, amikor színpadra léptünk, a közönség elkezdte kórusban kiabálni az én nevemet, ezzel aztán betelt az a pohár, ami már kb. egy évvel ez incidens előtt kezdett telni, amikor nem voltam hajlandó leszedni hangról hangra valamilyen Judas Priest szám gitárszólóját - én abban az időszakban Pat Metheny, Miles Davis, Wes Montgomery, Larry Carlton és Tommy Bollin zenéjében lubickoltam, szánalmasnak éreztem magát a kérést is. Nem sokkal ezután közölték velem, hogy ‘AG koma, októbertől egy másik gitáros jön majd.‘ Hát elmentem. Aztán a zenekar 1988-ban fel is bomlott, mert két tagja kivándorolt...
Úttörő szerepet vállaltál fel a blues terén Romániában, a Te nevedhez köthető az első román blues lemez, a Good Morning, Mr. Blues is. Hogyan látod most ennek a műfajnak a helyzetét az országban?
Örömmel tapasztalom, hogy a műfaj éldegél, de eléggé gyerekcipőben jár még. A közönség érdeklődő, jól informált és igényes. Egyre nehezebb meggyőzni őket, ami egy jó jel. Emiatt sokkal hangulatosabb és forróbb koncertélményben van része a hiteles és jól megszólaló zenekaroknak. Az utóbbi években egy növekvő tendenciát lehet észrevenni a blues fesztiválok számát illetően is. A jazz már régen megtalálta méltó helyét, de most úgy néz ki, hogy a blues ideje jött el. Egyre több amerikai és kitűnő európai zenész látogat Romániába. Sokan utaznak, körülnéznek a világban, friss és kreatív tapasztalatokkal térnek haza. A zenészek szempontjából még egy kicsit le van maradva a román piac, de ez is megoldódik majd idővel, szerintem hamarosan felzárkóznak az európai szinthez.
A ’90-es évek elején akasztotta rád a román sajtó a „blues zenész” címkét, ami ellen mindig tiltakozol. Mégis akkor hogyan jellemeznéd a zenédet?
Én egy stilisztikai szintézisnek tartom magam, némi esztétikai kalandozással fűszerezve. Földrajzi és társadalmi eredetem, egy jól meghatározható kulturális korszakhoz való tartozásom egyszerűen felszabadít az ilyenfajta besorolások terhe alól. Azonban tiszta szívvel és etikai felelősségem teljes tudatában felvállalom a „blues-al rokon” mivoltomat, egyszerűen saját „nyelvezetét” játszó gitáros vagyok.
Igazi világpolgár vagy, hiszen megszámlálhatatlanul sok országban éltél. Hol érezted magadat a legjobban?
Az Államokban, ott nincs semmiféle akadály, kizárólag magadtól függ minden.
Létrehoztál egy alapítványt a román zenész szakma érdekeinek védelmére. Miért láttad szükségét ennek?
Az alapítványom neve „Bluesylvania Foundation” - 1998-ban hoztam létre. Inkább a blues-al és a hozzá kapcsolódó dolgokkal foglalkozik. Romániában még a mai napig sincs egy olyan szervezet, ami a zenészek érdekeit és munkakörülményeit védené és megszervezné. Erre még várni kell.
A lemezipar szinte összeomlott, a lemezboltok nagy része bezárt, a rajongók elvétve vásárolnak fizikai hanghordozót. Mi várható a zeneiparban öt év múlva? Mi jelentheti a túlélést?
Ha én ezt tudnám, akkor már nagyon gazdag lennék, lol… A jelek arra mutatnak, hogy a világhálón fog majd minden történni. Még arra is gondolok, hogy koncerteket lehet majd holografikus változatban az ebédlőasztalra rendelni és a család körbe táncolhatja a szobát, kedvenceit hallgatva, nézve. A zeneipar egyre inkább függetleníti magát és felszabadul a régies gondolkodású és merev lemezkiadók oligarchiája alól.
A közeljövőben jelenik meg az új lemezed, mely egy teljesen új formációval került rögzítésre. Mit kell tudni erről az anyagról?
Már csak a grafikai kivitelezésre várunk. Nagyszerű élmény volt ezzel a kitűnő és vérbeli profi jazz trióval (a Kozma Orsi Quartet zenészei – a szerk.) dolgozni. Egy bukaresti koncerten hallottam őket játszani, és ott, a közöttük létrejött alkémia annyira magával ragadott, hogy a vacsoránál meg is kérdeztem tőlük, hogy lenne-e kedvük egy lemezt csinálni velem. Két hónap múlva már bent ültünk egy budapesti stúdióban. Nekem pontosan a jazz zenészek sajátos ritmikai és harmónia világára volt szükségem ehhez az anyaghoz. Így a blues-os és rockosabb helyzetek egy sajátos, roppantul élvezhető és maximálisan rádióbarát végkifejletté nőtték ki magukat. Hárs Viktor, Cseke Gábor és Pusztai Csaba könnyedén és üdén illeszkedtek be egy szándékosan klisémentes anyagba. Terveink szerint ez év augusztusa végén fog majd megjelenni a REBORN című album.
Mi az, ami ihletet ad a zenéléshez? Kész nótákkal érkeztél a stúdióba, vagy ott is születtek dalok?
Ez változó. Nézd, az ihlet egy olyan dolog, amit egy tapasztalt zenész, szerző már könnyedén kezel. A sok-sok év alatt felgyűlik egy olyan irdatlan mennyiségű „zenei szótár” és kifejezési eszköztár, aminek jól hangzó kezeléséhez csak a megfelelő szituáció szükséges, és máris le lehet teríteni azt a térképet, amin a zenészek keresztül-kasul és „szabadon” mozoghatnak.
Ezen a lemezen van két feldolgozás - Willie Dixon klasszikusa, a Wang Dang Doodle, és egy kevésbé ismert gitáros, - akivel személyesen ismertük egymást - Johnnie Bassett mélyen groove-os Cadillac Blues című nótája. Vannak vadonatúj dolgok is, ezek közül van olyan, ami ott helyben született, van egy pár újabb verziója régebbi dalaimnak, de a felkészülés időszakában küldtem egy-két vázlatot a fiúknak, amikből aztán remek számok születtek.
hoati
Már tíz évesen tudtad, hogy a zenei pályát választod. Fel sem merült benned más alternatíva?
Igen, már tíz évesen - egy agyhártyagyulladás okozta négy napos kómából felébredve mondtam anyámnak, hogy én rock’n’roll gitáros akarok lenni. Azóta nap mint nap erre készülök.
A nagyváradi Metropolban játszottál a ’80-as évek közepén. Miért váltak el útjaitok?
Tudni kell, hogy ifjú koromban én rajongtam a Metropol zenekarért, amelynek fénykora a 70’-es években volt, nem hagytam ki egyetlen nagyváradi fellépésüket sem. 1985 elején kerültem az együttesbe. A húszas éveim elején jártam, örültem a lehetőségnek, de az már a banda utolsó periódusa volt. Zeneileg nem tanultam tőlük semmi újat, nagy volt a korkülönbség is közöttünk - ők már negyven felett jártak, a motivációjuk leginkább a pénzkeresés lett, nem volt sok közös beszédtémánk, nekem teljesen más volt a zenei ízlésem, így belülről úgy éltem meg, hogy ez már csak halvány árnyéka az egykori nagy csapatnak. Csalódás volt szembesülni mindezzel, nem meglepő, hogy végig kívülállónak éreztem magam. Ezzel együtt nekem ők jelentették a legjobb zene business iskolát. Itt tanultam meg a koncert szervezés titkait, a színpad dinamikáját, a technikusok fontosságát, a dörzsöltség magasiskoláját. A kiválásom oka egy konkrét esetre vezethető vissza: 1987-ben, egy rock fesztiválon, amikor színpadra léptünk, a közönség elkezdte kórusban kiabálni az én nevemet, ezzel aztán betelt az a pohár, ami már kb. egy évvel ez incidens előtt kezdett telni, amikor nem voltam hajlandó leszedni hangról hangra valamilyen Judas Priest szám gitárszólóját - én abban az időszakban Pat Metheny, Miles Davis, Wes Montgomery, Larry Carlton és Tommy Bollin zenéjében lubickoltam, szánalmasnak éreztem magát a kérést is. Nem sokkal ezután közölték velem, hogy ‘AG koma, októbertől egy másik gitáros jön majd.‘ Hát elmentem. Aztán a zenekar 1988-ban fel is bomlott, mert két tagja kivándorolt...
Úttörő szerepet vállaltál fel a blues terén Romániában, a Te nevedhez köthető az első román blues lemez, a Good Morning, Mr. Blues is. Hogyan látod most ennek a műfajnak a helyzetét az országban?
Örömmel tapasztalom, hogy a műfaj éldegél, de eléggé gyerekcipőben jár még. A közönség érdeklődő, jól informált és igényes. Egyre nehezebb meggyőzni őket, ami egy jó jel. Emiatt sokkal hangulatosabb és forróbb koncertélményben van része a hiteles és jól megszólaló zenekaroknak. Az utóbbi években egy növekvő tendenciát lehet észrevenni a blues fesztiválok számát illetően is. A jazz már régen megtalálta méltó helyét, de most úgy néz ki, hogy a blues ideje jött el. Egyre több amerikai és kitűnő európai zenész látogat Romániába. Sokan utaznak, körülnéznek a világban, friss és kreatív tapasztalatokkal térnek haza. A zenészek szempontjából még egy kicsit le van maradva a román piac, de ez is megoldódik majd idővel, szerintem hamarosan felzárkóznak az európai szinthez.
A ’90-es évek elején akasztotta rád a román sajtó a „blues zenész” címkét, ami ellen mindig tiltakozol. Mégis akkor hogyan jellemeznéd a zenédet?
Én egy stilisztikai szintézisnek tartom magam, némi esztétikai kalandozással fűszerezve. Földrajzi és társadalmi eredetem, egy jól meghatározható kulturális korszakhoz való tartozásom egyszerűen felszabadít az ilyenfajta besorolások terhe alól. Azonban tiszta szívvel és etikai felelősségem teljes tudatában felvállalom a „blues-al rokon” mivoltomat, egyszerűen saját „nyelvezetét” játszó gitáros vagyok.
Igazi világpolgár vagy, hiszen megszámlálhatatlanul sok országban éltél. Hol érezted magadat a legjobban?
Az Államokban, ott nincs semmiféle akadály, kizárólag magadtól függ minden.
Létrehoztál egy alapítványt a román zenész szakma érdekeinek védelmére. Miért láttad szükségét ennek?
Az alapítványom neve „Bluesylvania Foundation” - 1998-ban hoztam létre. Inkább a blues-al és a hozzá kapcsolódó dolgokkal foglalkozik. Romániában még a mai napig sincs egy olyan szervezet, ami a zenészek érdekeit és munkakörülményeit védené és megszervezné. Erre még várni kell.
A lemezipar szinte összeomlott, a lemezboltok nagy része bezárt, a rajongók elvétve vásárolnak fizikai hanghordozót. Mi várható a zeneiparban öt év múlva? Mi jelentheti a túlélést?
Ha én ezt tudnám, akkor már nagyon gazdag lennék, lol… A jelek arra mutatnak, hogy a világhálón fog majd minden történni. Még arra is gondolok, hogy koncerteket lehet majd holografikus változatban az ebédlőasztalra rendelni és a család körbe táncolhatja a szobát, kedvenceit hallgatva, nézve. A zeneipar egyre inkább függetleníti magát és felszabadul a régies gondolkodású és merev lemezkiadók oligarchiája alól.
A közeljövőben jelenik meg az új lemezed, mely egy teljesen új formációval került rögzítésre. Mit kell tudni erről az anyagról?
Már csak a grafikai kivitelezésre várunk. Nagyszerű élmény volt ezzel a kitűnő és vérbeli profi jazz trióval (a Kozma Orsi Quartet zenészei – a szerk.) dolgozni. Egy bukaresti koncerten hallottam őket játszani, és ott, a közöttük létrejött alkémia annyira magával ragadott, hogy a vacsoránál meg is kérdeztem tőlük, hogy lenne-e kedvük egy lemezt csinálni velem. Két hónap múlva már bent ültünk egy budapesti stúdióban. Nekem pontosan a jazz zenészek sajátos ritmikai és harmónia világára volt szükségem ehhez az anyaghoz. Így a blues-os és rockosabb helyzetek egy sajátos, roppantul élvezhető és maximálisan rádióbarát végkifejletté nőtték ki magukat. Hárs Viktor, Cseke Gábor és Pusztai Csaba könnyedén és üdén illeszkedtek be egy szándékosan klisémentes anyagba. Terveink szerint ez év augusztusa végén fog majd megjelenni a REBORN című album.
Mi az, ami ihletet ad a zenéléshez? Kész nótákkal érkeztél a stúdióba, vagy ott is születtek dalok?
Ez változó. Nézd, az ihlet egy olyan dolog, amit egy tapasztalt zenész, szerző már könnyedén kezel. A sok-sok év alatt felgyűlik egy olyan irdatlan mennyiségű „zenei szótár” és kifejezési eszköztár, aminek jól hangzó kezeléséhez csak a megfelelő szituáció szükséges, és máris le lehet teríteni azt a térképet, amin a zenészek keresztül-kasul és „szabadon” mozoghatnak.
Ezen a lemezen van két feldolgozás - Willie Dixon klasszikusa, a Wang Dang Doodle, és egy kevésbé ismert gitáros, - akivel személyesen ismertük egymást - Johnnie Bassett mélyen groove-os Cadillac Blues című nótája. Vannak vadonatúj dolgok is, ezek közül van olyan, ami ott helyben született, van egy pár újabb verziója régebbi dalaimnak, de a felkészülés időszakában küldtem egy-két vázlatot a fiúknak, amikből aztán remek számok születtek.
hoati
Jeff Beck: Live At The Hollywood Bowl
2018-06-18 | kritika
Jeff Beck a hatvanas évek nagy generációjának kiemelkedő gitárosa. Neve a Yardbirds tagjaként vált széles körben ismertté, majd több évtizedes szólópályája során tovább erősítette tekintélyét. Nyolcszoros Grammy-díjas, kétszer választották be a Rock And Roll Hall Of Fame-be: először 1992-ben a Yardbirds tagjaként, második alkalommal 2009-ben, mint szóló előadó. Ötvenéves zenei karrierjét 2016-ban ünnepelte egy nagyszabású koncerten a Beatles által híressé tett Hollywood Bowl színpadán. Az esten készült felvételek Live At The Hollywood Bowl címmel láttak napvilágot. A dupla koncertalbum bemutatja Beck zenei karrierjének majd valamennyi állomását. A nyitó szám, a The Revolution Will Be Televised eredetileg a két éve kiadott Loud Haileren található. Az abszolút modern, huszonegyedik századi zenét tartalmazó korongról még a Live In The Dark és a Scared For The Children került előadásra. Hallunk dalokat (Over Under Sideways Down, Heart Full Of Soul, For Your Love) a Yardbirdstől, attól a zenekartól melyben Beck Claptont váltotta, örökzöld szerzeményeket (Beck’s Bolero, Big Block, Morning Dew) a saját repertoárból, de több feldolgozás (Let Me Love You, I'd Rather Go Blind, A Day In The Life) is terítékre került. Jeff a hetvenes-nyolcvanas években remek jazz-rock lemezeket (Wired, There And Back) készített, ezt a korszakot egykori zenésztársával, Jan Hammerrel idézte meg. Nem csak a szép emlékű Mahavishnu Orchestra billentyűse kapott meghívást az életműkoncertre, hiszen a második félidőre pár nem kevésbé híres kollégáját, Billy F. Gibbonst, Buddy Guy-t, Beth Hartot és Steven Tylert is színpadra kérte az ünnepelt. Öt fős alapzenekarában Rhonda Smith, a keresett session zenész, valamint a Wet Willie énekese, Jimmy Hall a legnagyobb ászok. A nyitószámot megafonnal éneklő Rosie Bones és Carmen Vandenberg ritmusgitáros nevével már a Loud Hailer kapcsán találkoztunk, Beck a Bones két tagjával a Quenn dobos Roger Taylor 2015-ös születésnapi buliján ismerkedett meg. A brit gitárlegenda szerteágazó zenei pályáját remekül összefoglaló kiadvány Prince-re emlékezve a Purple Rainnel zárul.Rhino, 2018
hoati
Szavazz a Blues Blast Music Awards jelöltjeire
2018-06-12 | hír
Április elején a Blues Blast Magazine munkatársai, zenei szakírók, rádiós műsorvezetők, fesztiválok támogatói, szórakozóhelyek tulajdonosai és egyéb zeneipari szakemberek összeállították az idei Blues Blast Music Awards jelöltjeinek listáját. A szavazás július 1-jén indul és augusztus 31-ig tart, az ünnepélyes díjátadóra szeptember 29-én a rockfordi Tebala Event Center kerül sor. Szavazni mindazok jogosultak, akik feliratkoztak a több mint 90 országból több mint 36000 feliratkozóval rendelkező internetes blues magazin hírlevelére.
A jelöltek listája
Contemporary Blues Album
Victor Wainwright & The Train - Victor Wainwright & The Train
Selwyn Birchwood - Pick Your Poison
Chis Cain - Chis Cain
Danielle Nicole - Cry No More
Bernard Allison - Let It Go
Jason Ricci & The Bad Kind - Approved By Snakes
Traditional Blues Album
The Nick Moss Band featuring Dennis Gruenling - The High Cost Of Low Living
Kim Wilson - Blues and Boogie Vol. 1
Rick Estrin & The Nightcats - Groovin' In Greaseland
Oscar Wilson - One Room Blues
The Cash Box Kings - Royal Mint
Mud Morganfield - They Call Me Mud
Soul Blues Album
Wee Willie Walker & The Anthony Paule Soul Orchestra - After A While
Johnny Rawls - Waiting For The Train
Bettye LaVette - Things Have Changed
Benny Turner - My Brother’s Blues
Markey Blues & Ric Latina Project - Raised In Muddy Water
Ivy Ford - Time To Shine
Rock Blues Album
Walter Trout - We're All In This Together
Albert Castiglia - Up All Night
Tinsley Ellis - Winning Hand
Tommy Castro & The Painkillers - Stompin' Ground
Ghost Town Blues Band - Backstage Pass
Savoy Brown - Witchy Feelin'
Acoustic Blues Album
Curtis Salgado and Alan Hager - Rough Cut
Doug MacLeod - Break The Chain
Mitch Woods - Friends Along The Way
Daniel Eriksen - Narrative Boogie
Sonny Landreth - Recorded Live In Lafayette
Sunny Lowdown - Down Loaded
Live Blues Recording
Sonny Landreth - Recorded Live In Lafayette
John Mayall - Three For The Road
Ghost Town Blues Band - Backstage Pass
Muddy Waters - Live At Rockpalast
Nick Schnebelen - Live In Kansas City
Casey Hensley - Live featuring Laura Chavez
Historical Or Vintage Recording
Muddy Waters - Live At Rockpalast
Luther Allison Box Set
Johnny Nicholas - Too Many Bad Habits
Paul Delay – Live At Notodden '97
Reverend Raven & The Chain Smokin' Altar Boys - My Life
New Artist Debut Album
Patrick Recob - Perpetual Luau
Ben Levin - Ben's Blues
Heather Newman - Burn Me Alive
Casey Hensley - Live featuring Laura Chavez
Orphan Jon - Abandoned No More
Ilya Portnov - Strong Brew
Blues Band
The Nick Moss Band featuring Dennis Gruenling
Rick Estrin & The Nightcats
The Cash Box Kings
Ghost Town Blues Band
Welch Ledbetter Connection
Reverend Raven & The Chain Smokin' Altar Boys featuring Westside Andy
Male Blues Artist
Victor Wainwright
Chis Cain
Walter Trout
Oscar Wilson
Kid Ramos
Benny Turner
Female Blues Artist
Danielle Nicole
Shaun Murphy
Samantha Fish
Bettye LaVette
Beth Hart
Karen Lovely
Sean Costello Rising Star Award
Ben Levin
Joyann Parker
Orphan Jon
Ivy Ford
Heather Newman
hoati
A jelöltek listája
Contemporary Blues Album
Victor Wainwright & The Train - Victor Wainwright & The Train
Selwyn Birchwood - Pick Your Poison
Chis Cain - Chis Cain
Danielle Nicole - Cry No More
Bernard Allison - Let It Go
Jason Ricci & The Bad Kind - Approved By Snakes
Traditional Blues Album
The Nick Moss Band featuring Dennis Gruenling - The High Cost Of Low Living
Kim Wilson - Blues and Boogie Vol. 1
Rick Estrin & The Nightcats - Groovin' In Greaseland
Oscar Wilson - One Room Blues
The Cash Box Kings - Royal Mint
Mud Morganfield - They Call Me Mud
Soul Blues Album
Wee Willie Walker & The Anthony Paule Soul Orchestra - After A While
Johnny Rawls - Waiting For The Train
Bettye LaVette - Things Have Changed
Benny Turner - My Brother’s Blues
Markey Blues & Ric Latina Project - Raised In Muddy Water
Ivy Ford - Time To Shine
Rock Blues Album
Walter Trout - We're All In This Together
Albert Castiglia - Up All Night
Tinsley Ellis - Winning Hand
Tommy Castro & The Painkillers - Stompin' Ground
Ghost Town Blues Band - Backstage Pass
Savoy Brown - Witchy Feelin'
Acoustic Blues Album
Curtis Salgado and Alan Hager - Rough Cut
Doug MacLeod - Break The Chain
Mitch Woods - Friends Along The Way
Daniel Eriksen - Narrative Boogie
Sonny Landreth - Recorded Live In Lafayette
Sunny Lowdown - Down Loaded
Live Blues Recording
Sonny Landreth - Recorded Live In Lafayette
John Mayall - Three For The Road
Ghost Town Blues Band - Backstage Pass
Muddy Waters - Live At Rockpalast
Nick Schnebelen - Live In Kansas City
Casey Hensley - Live featuring Laura Chavez
Historical Or Vintage Recording
Muddy Waters - Live At Rockpalast
Luther Allison Box Set
Johnny Nicholas - Too Many Bad Habits
Paul Delay – Live At Notodden '97
Reverend Raven & The Chain Smokin' Altar Boys - My Life
New Artist Debut Album
Patrick Recob - Perpetual Luau
Ben Levin - Ben's Blues
Heather Newman - Burn Me Alive
Casey Hensley - Live featuring Laura Chavez
Orphan Jon - Abandoned No More
Ilya Portnov - Strong Brew
Blues Band
The Nick Moss Band featuring Dennis Gruenling
Rick Estrin & The Nightcats
The Cash Box Kings
Ghost Town Blues Band
Welch Ledbetter Connection
Reverend Raven & The Chain Smokin' Altar Boys featuring Westside Andy
Male Blues Artist
Victor Wainwright
Chis Cain
Walter Trout
Oscar Wilson
Kid Ramos
Benny Turner
Female Blues Artist
Danielle Nicole
Shaun Murphy
Samantha Fish
Bettye LaVette
Beth Hart
Karen Lovely
Sean Costello Rising Star Award
Ben Levin
Joyann Parker
Orphan Jon
Ivy Ford
Heather Newman
hoati
Ten Years After jubileumi koncert az A38 Hajón
2018-06-05 | koncertajánló
Megalakulásának 50. évfordulójára időzítve adott ki új stúdiólemezt a Ten Years After. A woodstocki generáció emblematikus zenekara július 1-jén az A38 Hajón mutatja be az A Sting In The Tail dalait és a régi klasszikusokat.A Ten Years After zenekart négy fiatal 1967-ben alakította az angliai Nottinghamshire-ben. Alvin Lee, Leo Lyons, Ric Lee és Chick Churchill formációja az évtizedek alatt a rocktörténelem egyik meghatározó együttesévé nőtte ki magát. Ismertté válásukban mérföldkőnek bizonyult az 1969-es Woodstocki Zenei és Művészeti Vásáron, vagyis a Woodstocki Fesztiválon történt fellépésük. Az I’m Going Home című daluk rögzítésre is került, és az egyik központi jelenetét adta a fesztiválról szóló, később Oscar-díjat nyerő dokumentumfilmnek. Ezen a fellépésükön is megmutatták sajátos zenei felfogásukat, amely ötvözte a blues, a jazz és a rockzene legfontosabb elemeit. A megalakulást követő, az 1974-es első feloszlásig tartó években a csapat lemezei rendre felkerültek az amerikai és angol toplistákra. Az 1983-as Reading Fesztiválon tűntek fel újra, majd 1989-ben egy új albumot is kiadtak, de a tagok nem maradtak együtt tartósan. Az együttesben ma két alapító tag, Ric Lee dobos és Chick Churchill billentyűs zenél - a 2000-es évek elején kivált Alvin Lee 2013-ban hunyt el, Leo Lyons pedig 2014-ben lépett ki a bandából. Az aktuális felállásnak egy brit basszusgitáros ikon, Colin Hodgkinson (Back Door, Alexis Corner, Spencer Davis, Jon Lord, Chris Rea,) és a többszörös British Blues Awards győztes gitáros-énekes, Marcus Bonfanti (Ginger Baker, Earl Thomas, Eric Burdon, Buddy Whittington) a tagja. Az elmúlt 5 évben a megújult zenekar több mint 150 kiváló hangulatú koncertet adott, életben tartva ezáltal az immár 50 éves Ten Years After munkásságát. A fél évszázados évfordulóra időzítve A Sting In The Tale címmel adtak ki új lemezt tavaly ősszel, mely 12 friss dalt tartalmaz. A jubileumi turné július 1-én ér Budapestre, ahol az A38 Hajón láthatjuk a legendás formációt.
Belépő: elővételben 6500 Ft, a koncert napján 6900 Ft
Jegyek kaphatók az A38 Hajó recepcióján és a CD Pincében, a http://tixa.hu, a http://a38.hu és a http://www.eventim.hu weboldalakon, valamint a Ticketportal hálózatában.
