Archívum
Debütáló lemez a Fekete Jenő – Horváth Misi Duótól
2018-11-28 | hír
Fekete Jenő a magyar blues történetének megkerülhetetlen alakja, aki az 1985-ben alapított Palermo Boogie Ganggel túlzás nélkül a legtöbbet tette Magyarországon a boogie woogie és a chicago blues megismertetéséért. Horváth Misi már nyolc-kilenc évesen megismerkedett a szájharmonikával, hosszú szünet után húsz éves korában kezdett el ismét harmonikázni. A két zenész tizenhat éve játszik együtt. A Fekete Jenő – Horváth Misi Blues Duó novemberben végre megjelentette bemutatkozó lemezét. A formáció nevét viselő album a Boogieman Sound Studio-ban készült Giret Gábor hangmérnök, zenész, a stúdió alapítójának segítségével. A felvételeken törekedtek az élő hangzásra, amit a közönség megszokhatott a koncertjeiken is. A repertoár tradicionális blues dalok feldolgozásaiból, továbbá egy nagy kedvencük, George Harrison While My Guitar Gently Weeps című szerzeményéből áll. A kiadvány megrendelése Horváth Misi (www.horvathmisi.hu) elérhetőségein lehetséges.hoati
Little G Weevil: A jövőt az európai piacban látom
2018-11-26 | beszélgetések
Hazánk nemzetközi szinten legelismertebb blues előadója, Szűcs Gábor, vagyis Little G Weevil hamarosan Back In Alabama címmel stúdió és koncert felvételeket felvonultató albummal örvendeztet meg bennünket, melyről sok más mellett most az olvasóinknak mesél.
A napokban Back In Alabama címmel élő stúdió és koncert felvételekből álló lemezed jelenik meg. Mit kell tudni erről a kiadványról?
A Back In Alabama hivatalosan december 4-én jelenik meg. Igazi bluesos anyag, tradicionális, egyszerű, déli hangzással. A tőlem megszokott apró kis csavarok persze ott vannak a szerzeményekben. Kilenc új dalt és két feldolgozást tartalmaz a lemez. A szóló számok mellett több nótában két vokalista hölgy, Carla és Rachel, azaz az AfroUnicorn duó vendégszerepel, illetve Tamara Nicolai nagybőgőn és Maurice Nazzaro szájharmonikán közreműködik. Még szeptemberben rögzítettünk mindent egy alabamai koncert alkalmával, illetve az élő stúdió felvételek is abban a kisvárosban, Columbianában készültek. Vidám műsor, énekelhető, dúdolható nóták, jó kis szövegek és groove-ok jellemzik. Olyan house rent party feeling. A weboldalamon megrendelhető tőlem személyesen. Nagyon szívesen alá is írok minden példányt. Természetesen le is tölthető, csak az kevésbé személyes.
Várható, hogy hazánkban is bemutatod majd?
Január végén indulok európai turnéra. Spanyolországban kezdek, majd Hollandia, Belgium, Németország. Február közepe-vége fele tervezzük a magyarországi lemezbemutatókat.
A Something Poppin’ egy új korszak nyitánya volt a pályafutásodban. Egy év telt el a megjelenése óta. Összességében milyen visszajelzéseket kaptál?
Én nem éreztem annyira új korszaknak, bár úgy hozta le a sajtó mindenhol. Nekem az is ugyanaz a feeling, csak éppen ugrottam előre két évtizedet hangzásban, amikor a blues már a soul és funk ritmusokkal keveredett a korai ’70-es években. Az új akusztikus anyag dalai sem kizárólag a megszokott tradko blues recept szerint készültek. Jól jön a refrén néha például. Haha. Nem szabok már határt a kreativitásnak és nem foglalkozom azzal, hogy ez most tradicionális blues vagy nem. Az évek alatt kialakult egyfajta Little G-s blues. Akár elektromos, akár akusztikus, ez mind a North Mississippi-Memphis-Alabama fajta bluesokból ered, ezt szeretném a magam módján valahogy picit modernizálni. A Something Poppin’ fogadtatása jó volt, de azt éreztem, hogy a tradicionális blues rajongóim kevésbé voltak elragadtatva. Ezért hoztam ki ezt az új lemezt. Szerintem jó ötlet egyik évben elektromos, a másik évben akusztikus albumot csinálni. Így mindenki boldog remélhetőleg, és én sem érzem, hogy skatulyába vagyok szorítva zeneszerzésileg.
A koncertezés terén is váltottál, kiiktatva a kis klubok nagy részét, a minőségi helyek irányába fordulva. Mennyire járható ez az út? Magyarországon van menedzsered, de Amerikában is van olyan személy, aki segít?
Folyamatos marketing és tőkével rendelkező célirányos management kell ahhoz, hogy ezt folyamatosan vinni lehessen koncerttermekben. Ez mindenhol így van a világon. Az mára egyértelmű, hogy a Little G Weevil szóló vagy az elektromos zenekar muzsikája és fellépései vannak olyan színvonalon, hogy sikeres legyen bárhol. Erre bizonyíték a rengeteg pozitív sajtó kritika a világ minden részéből, az amerikai blues slágerlistás lemezek, vagy éppen a szakmai díjak itthon és az Egyesült Államokban. Tavasszal volt egy telt házas MÜPA nagyterem koncert. Ezerkétszáz ember Magyarországon egy angolul éneklő blues produkción. Ettől nem szabad elszállni, de szerénykedni sem kell. A zene a lényeg, és ha az jó, az emberek eljönnek Kambodzsában, Atlantában vagy magyar honban. Magyarországon az utóbbi években Podlovics Péter segített koncerteket szervezni, illetve félig meddig management munkát is csinált, próbálta tolni a bandát amennyire tudta. Az exkluzivitás mára megszűnt, Petinek ezer dolga van, én meg közben egy nemzetközi „blues brandben” gondolkodom. Ennek felépítése nem egyszerű, valamilyen szinten költséges. Támogatók, cégek kellenek a háttérbe, akiknek nemzetközi vagy Uniós érdekeltségük van. Az Egyesült Államokban a blues zenekarok 80%-a haldoklik, csak a három-négy kiadó vagy music group által futtatott, nem éppen blues zenekarok vannak talpon. Az, hogy vannak blues fesztiválok, az egy dolog. Szóval ott nem igazán érdemes próbálkozni. Európa nyitottabb, pozitívabb és kísérletezőbb blues szinten, én a jövőt az európai piacban látom.
Jó pár éve, hogy az Egyesült Államokban élsz. Hogy érzed, mennyire változtál meg?
A jó pár éven már talán túl vagyok, hiszen lassan tizenöt éve mentem el Magyarországról. Oké, volt három év Anglia. Fogalmazzunk úgy, hogy közben felnőttem emberileg és zeneileg. Nem egyszerű élet ez, de mindenkinek van dolga a Földön. Nekem ezt osztotta Isti bácsi. Nem bánom egy percig sem.
2013-ban megnyerted a legrangosabb bluesversenyt, az International Blues Challenge-et. Azóta mennyire követed figyelemmel ezt a versenyt? Esetleg van olyan zenész vagy együttes, akit a közelmúltba hallva felkaptad a fejed?
Ha tudok, elmegyek egy-két napra Memphisbe szórakozni a verseny alatt, megnézek zenekarokat, jammelgetek, stb... Jó buli és jó néha összejönni hasonló felfogású arcokkal. Jövő márciusban, San Franciscóban a tavalyi szóló kategória győztessel közösen lépek majd fel.
Többször említetted már, hogy a folyamatos fejlődés híve vagy. Mi lesz a következő lépcsőfok, amit meg akarsz ugrani?
Az nem titok, hogy huszonhét új dal ötlet van a tarsolyban egy esetleges elektromos lemezre 2020-ban. De ezt csak akkor érdemes elkészíteni, ha profi managementet és támogatókat tudok szerezni a projectre. Más, zenével, rádióval, tévével, oktatással kapcsolatos dolgok is foglalkoztatnak, de most itt a hatodik album, a Back In Alabama, erre koncentrálok és szeretném bemutatni minél több helyen ezt az izgalmas, vidám akusztikus blues estet két vokalistával, nagybőgővel, harmonikával. Zene és turnédátumok a www.gweevil.com oldalon. Gyertek ezren!
Szöveg: hoati, fotó: Nagy János
A napokban Back In Alabama címmel élő stúdió és koncert felvételekből álló lemezed jelenik meg. Mit kell tudni erről a kiadványról?
A Back In Alabama hivatalosan december 4-én jelenik meg. Igazi bluesos anyag, tradicionális, egyszerű, déli hangzással. A tőlem megszokott apró kis csavarok persze ott vannak a szerzeményekben. Kilenc új dalt és két feldolgozást tartalmaz a lemez. A szóló számok mellett több nótában két vokalista hölgy, Carla és Rachel, azaz az AfroUnicorn duó vendégszerepel, illetve Tamara Nicolai nagybőgőn és Maurice Nazzaro szájharmonikán közreműködik. Még szeptemberben rögzítettünk mindent egy alabamai koncert alkalmával, illetve az élő stúdió felvételek is abban a kisvárosban, Columbianában készültek. Vidám műsor, énekelhető, dúdolható nóták, jó kis szövegek és groove-ok jellemzik. Olyan house rent party feeling. A weboldalamon megrendelhető tőlem személyesen. Nagyon szívesen alá is írok minden példányt. Természetesen le is tölthető, csak az kevésbé személyes.
Várható, hogy hazánkban is bemutatod majd?
Január végén indulok európai turnéra. Spanyolországban kezdek, majd Hollandia, Belgium, Németország. Február közepe-vége fele tervezzük a magyarországi lemezbemutatókat.
A Something Poppin’ egy új korszak nyitánya volt a pályafutásodban. Egy év telt el a megjelenése óta. Összességében milyen visszajelzéseket kaptál?
Én nem éreztem annyira új korszaknak, bár úgy hozta le a sajtó mindenhol. Nekem az is ugyanaz a feeling, csak éppen ugrottam előre két évtizedet hangzásban, amikor a blues már a soul és funk ritmusokkal keveredett a korai ’70-es években. Az új akusztikus anyag dalai sem kizárólag a megszokott tradko blues recept szerint készültek. Jól jön a refrén néha például. Haha. Nem szabok már határt a kreativitásnak és nem foglalkozom azzal, hogy ez most tradicionális blues vagy nem. Az évek alatt kialakult egyfajta Little G-s blues. Akár elektromos, akár akusztikus, ez mind a North Mississippi-Memphis-Alabama fajta bluesokból ered, ezt szeretném a magam módján valahogy picit modernizálni. A Something Poppin’ fogadtatása jó volt, de azt éreztem, hogy a tradicionális blues rajongóim kevésbé voltak elragadtatva. Ezért hoztam ki ezt az új lemezt. Szerintem jó ötlet egyik évben elektromos, a másik évben akusztikus albumot csinálni. Így mindenki boldog remélhetőleg, és én sem érzem, hogy skatulyába vagyok szorítva zeneszerzésileg.
A koncertezés terén is váltottál, kiiktatva a kis klubok nagy részét, a minőségi helyek irányába fordulva. Mennyire járható ez az út? Magyarországon van menedzsered, de Amerikában is van olyan személy, aki segít?
Folyamatos marketing és tőkével rendelkező célirányos management kell ahhoz, hogy ezt folyamatosan vinni lehessen koncerttermekben. Ez mindenhol így van a világon. Az mára egyértelmű, hogy a Little G Weevil szóló vagy az elektromos zenekar muzsikája és fellépései vannak olyan színvonalon, hogy sikeres legyen bárhol. Erre bizonyíték a rengeteg pozitív sajtó kritika a világ minden részéből, az amerikai blues slágerlistás lemezek, vagy éppen a szakmai díjak itthon és az Egyesült Államokban. Tavasszal volt egy telt házas MÜPA nagyterem koncert. Ezerkétszáz ember Magyarországon egy angolul éneklő blues produkción. Ettől nem szabad elszállni, de szerénykedni sem kell. A zene a lényeg, és ha az jó, az emberek eljönnek Kambodzsában, Atlantában vagy magyar honban. Magyarországon az utóbbi években Podlovics Péter segített koncerteket szervezni, illetve félig meddig management munkát is csinált, próbálta tolni a bandát amennyire tudta. Az exkluzivitás mára megszűnt, Petinek ezer dolga van, én meg közben egy nemzetközi „blues brandben” gondolkodom. Ennek felépítése nem egyszerű, valamilyen szinten költséges. Támogatók, cégek kellenek a háttérbe, akiknek nemzetközi vagy Uniós érdekeltségük van. Az Egyesült Államokban a blues zenekarok 80%-a haldoklik, csak a három-négy kiadó vagy music group által futtatott, nem éppen blues zenekarok vannak talpon. Az, hogy vannak blues fesztiválok, az egy dolog. Szóval ott nem igazán érdemes próbálkozni. Európa nyitottabb, pozitívabb és kísérletezőbb blues szinten, én a jövőt az európai piacban látom.
Jó pár éve, hogy az Egyesült Államokban élsz. Hogy érzed, mennyire változtál meg?
A jó pár éven már talán túl vagyok, hiszen lassan tizenöt éve mentem el Magyarországról. Oké, volt három év Anglia. Fogalmazzunk úgy, hogy közben felnőttem emberileg és zeneileg. Nem egyszerű élet ez, de mindenkinek van dolga a Földön. Nekem ezt osztotta Isti bácsi. Nem bánom egy percig sem.
2013-ban megnyerted a legrangosabb bluesversenyt, az International Blues Challenge-et. Azóta mennyire követed figyelemmel ezt a versenyt? Esetleg van olyan zenész vagy együttes, akit a közelmúltba hallva felkaptad a fejed?
Ha tudok, elmegyek egy-két napra Memphisbe szórakozni a verseny alatt, megnézek zenekarokat, jammelgetek, stb... Jó buli és jó néha összejönni hasonló felfogású arcokkal. Jövő márciusban, San Franciscóban a tavalyi szóló kategória győztessel közösen lépek majd fel.
Többször említetted már, hogy a folyamatos fejlődés híve vagy. Mi lesz a következő lépcsőfok, amit meg akarsz ugrani?
Az nem titok, hogy huszonhét új dal ötlet van a tarsolyban egy esetleges elektromos lemezre 2020-ban. De ezt csak akkor érdemes elkészíteni, ha profi managementet és támogatókat tudok szerezni a projectre. Más, zenével, rádióval, tévével, oktatással kapcsolatos dolgok is foglalkoztatnak, de most itt a hatodik album, a Back In Alabama, erre koncentrálok és szeretném bemutatni minél több helyen ezt az izgalmas, vidám akusztikus blues estet két vokalistával, nagybőgővel, harmonikával. Zene és turnédátumok a www.gweevil.com oldalon. Gyertek ezren!
Szöveg: hoati, fotó: Nagy János
The Night Before Hangover – blues est az ELLÁTÓházban
2018-11-23 | koncertajánló
The Night Before Hangover. A beszédes cím egy formabontó és műfajmegújító estet takar, amely remélhetőleg koncertsorozattá növi ki magát. Az est megrendezésének ötlete egy baráti ebéd során spontán fogant. Az ELLÁTÓházban december 13-án tartandó koncert célja egy laza, feelinges R & B este, énekes, gitáros, zongorista és más vendégekkel. Közös együttjátszás, jammelés. És mivel a hangulathoz társuló fogyasztás is lényeges, ezért is a címválasztás. A házigazda zenekar a több mint egy évtizede működő Jack Cannon Band.A Jack Cannon Band tagjai:
Zoltai ’Zozó’ György - szájharmonika, ének
Biró Ádám - gitár
Gyergyádesz Péter - basszus, nagybőgő
Lakatos ’Lakat’ Attila - dob
Az est vendégei:
Garda Zsuzsa - ének
Török Jázmin - ének
Oláh Szabolcs (FreshFabrik) - ének
Nagy Ádám (Roy és Ádám) - gitár
Pulius Tibor (Supernem) - gitár
Sturmann Pál (Kiss Forever Band) - gitár
Tumbász Viktor ’Tumbi’ - gitár
Horváth Zsolt (Deák Bill Blues Band, Tűzmadár) - zongora, billentyűk
A helyszín:
ELLÁTÓház, Budapest, Dob utca 19.
Időpont:
2018. december 13. 19:30
Jegyek:
Early Bird: 999 HUF (online, korlátozott számban)
Elővételes: 1499 HUF (online, december 12-én éjfélig)
Helyszíni: 1999 HUF (a koncert napján 19 órától)
Online jegyvásárlás a TIXA.HU rendszerében.
Marco Marchi & The Mojo Workers: Stand Up
2018-11-17 | kritika
A svájci Marco Marchi & The Mojo Workers nevű akusztikus blues-kvartettet a blues, jazz, folk és pop terén több évtizedes tapasztalattal bíró zenészek alapították 2009 októberében. Bemutatkozó lemezük, a Listening To My Soul a rákövetkezendő évben jelent meg. A zenekar 2011 őszén megnyerte a Swiss Blues Challenge-et, melynek eredményeként részt vettek a berlini kontinentális seregszemlén, majd első svájci együttesként a memphis-i International Blues Challenge-en. Második albumukat 2012 végén My Old River címmel dobták piacra, olyan zenészek közreműködésével, mint Andy J. Forest, Sean Carney és Rich Del Grosso. A visszajelzések az első lemezhez hasonlóan rendkívül pozitívak voltak. A Here And Now három éve került kiadásra, rajta a már megszokott 1920-as és 1950-es évek közti időszak blues zenéje hallható. Közben folyamatosan koncerteztek, Magyarországon szinte hazajáró vendégként tekinthetünk rájuk, mivel rendszeresen megfordulnak a Bohém Ragtime & Jazz Fesztiválon. A Hírös városban mindegyik alkalommal fergeteges sikert arattak, így nem meglepő, hogy az egyik fellépésüket DVD-n is megjelentették. Aktuális hanganyagukat, a Stand Up-ot idény nyáron adták ki. Úgy látszik a fiúk nem babonásak, hiszen az album repertoárjában pontosan tizenhárom számot találunk. A kínálat döntően Marchi saját szerzeményeiből, továbbá más szerzők (Mick Jagger – Keith Richards, Fats Wallers, Country Joe McDonald, Robert Johnson) műveinek átdolgozásából áll. A műfajt innovatívan, egyedi látásmóddal megközelítő csapat végig nagy elánnal játszik. A tipikus gitár - dob - tuba - szájharmonika koncertfelállás a lemezen kicsit kibővült, ugyanis basszusgitárt, szaxofont, trombitát, harsonát és klarinétot is használtak a hangzás színezésére. Habár nem koncertalbumról van szó, a zenekar éppúgy képes tűzbe hozni a hallgatóságot, mint élőben.Szerzői kiadás, 2018
hoati
Jambalaya lemezelőzetes a Muzikum Klubban
2018-11-10 | koncertajánló
A Jambalaya hazánk első számú New Orleans-i zenét játszó zenekara. 2005-ös alakulásuk óta négy önálló lemezt jelenttettek meg, külföldi turnék keretein belül bejárták Európát, munkájukat Gundel Művészeti Díjjal jutalmazták. Műsoruk igazi amerikai ihletésű show, mely az energikus élő koncertek alkalmával nyeri meg hallgatóit. A Muzikum Klubban november 23-án adandó fellépésük alkalmával a 2017-ben megjelent a Live Session című albumuk változatos anyaga mellett jelenleg készülő nagylemezükről válogatnak.A zenekar tagjai: Nemes Zoltán – ének, billentyűs hangszerek | Bellák Miklós – gitár | Varga Laca – basszusgitár | Szabó Tamás – dobok | Albert Zoltán – szaxofonok | Sóvári Tamás – trombita
Vendégek: Monori Gabriella – vokál | Pintér Mónika – vokál
Belépő: 1200 HUF (Early Bird, kizárólag a TIXÁN) | 1500 HUF (elővételben) | 1800 HUF (teljes ár)
Jegyek október 5-től kaphatók a helyszínen (hétköznapokon 15–21 óráig, szombaton 17–21 óráig, fizetés kizárólag készpénzzel) és a TIXA.HU online rendszerében.
hoati
Újra Budapesten Dan Patlansky
2018-11-04 | koncertajánló
Napjaink egyik legegyedibb stílusú blues-rock gitárosa, Dan Patlansky Újbuda idén nyílt új rendezvényközpontjában, az Analog Music Hallban játszik november 9-én. A már húsz esztendeje zenélő dél-afrikai származású muzsikus pár éve Joe Satriani turnévendégeként is elismerést szerzett, most pedig a Perfection Kills című új lemezét mutatja be.Dan Patlansky legutóbbi, kilencedik nagylemeze a Perfection Kills címre hallgat. A 2018 februárjában megjelent album a két éve kiadott, hazánkban is bemutatott Introvertigót követi, ami az év elsőszámú blues-rock lemezének lett megválasztva az Egyesült Államokban a Blues Rock Review által. Az új dalokat Dan lakhelyéhez közel, a dél-afrikai Pretoriában vették fel, a Scherzo Productions stúdiójában. Mindegyik nótát Jaco Naudé hangmérnök rögzítette és Stefan Swart keverte, a végleges formába öntés pedig Pete Lyman feladata volt. A produceri teendőket Patlansky látta el, bár az első néhány dal megírásakor és előkészítésekor a korábbi két lemez producere, Theo Crous is segédkezett. A korábbiaktól kissé eltérő hangzású albummal kapcsolatos elképzeléseiről így mesélt a gitáros: „A Perfection Kills lényege, hogy megmutassa a víziómat arról, hogy hogyan is készül egy olyan lemez, amelynél a dalszerző folyamat a legfontosabb. A késztermék jóval valóságosabb és természetes hangzású eredményt produkál.” Az albumot valóban az őszintesége és az élő hangzása különbözteti meg az elődöktől. A tíz tétel olyan körülmények között került rögzítésre, amelyek az anyagot közelivé teszik egy élőzenés előadás élményéhez. A dalszerzés 2016-ban indult: „Amint megvoltak a kiinduló ötleteim, összeültem a zenekarral, és egy jó hétig közös próbahelyszínen töltöttük az időt. Ezután még néhány kisebb csiszolásra volt szükség, és készen álltunk a felvételre. A félig élő körülmények között lezajló munka két hetet vett igénybe.” A Perfection Kills témaválasztása koncepció köré épül, amiről a harminchat éves alkotó így mesélt: „A művészetekben nem létezik tökéletes forma, hiszen annak a mérésére nincsen eszköz. A tökéletesség hajszolása így sok esetben többet árt, mint használ. Ez járt a fejünkben a stúdióba tartva is. Miért is kéne tökéletességre törekedni?” Dan Patlansky budapesti koncertjére a nemrég nyílt Analog Music Hallban kerül sor. A XI. kerületi zenei központ hiánypótlónak számít, hiszen a több száz fő befogadására alkalmas koncertterem mellett egy kávézó-bár és egy negyven helyiségből álló próbaterem-komplexum is helyet kapott az épületben.
A LOTS Music bemutatja:
Dan Patlansky Perfection Kills Tour
2018. november 09.
Budapest, Analog Music Hall
Dan Patlansky - gitár, ének
Tom Gatza - billentyűs hangszerek, vokál
Tom Swann - basszusgitár
Jay Bone - dob
Belépő: 4500 Ft
Jegyek kaphatók a TIXA.HU online rendszerében és személyesen a helyszínen, az Analog Music Caféban.
