Archívum

Gene Caberra Band: Attic Tape

2019-05-27 | kritika

A német Gene Caberra öt évesen kezdett el gitározni, édesapja blues és rock lemezgyűjteményét hallgatva. Az első nóta, amit megtanult játszani, a Stand By Me volt Ben E. Kingtől. Tizenkét éves korában alakította meg első zenekarát, majd a The Black Pony tagjaként tini bálvánnyá vált. A banda számos dala és lemeze felkerült a német slágerlistákra és több TV fellépést is adtak. Caberra a siker ellenére úgy érezte, hogy ez a projekt megakadályozza abban, hogy zenészként fejezze ki magát. 2013-ban progresszív rock együttest hozott létre, miközben a The Voice of Germany műsorban session gitárosként dolgozott. Három éve indította el YouTube-csatornáját, a gitároktató videókat tartalmazó CaberraTV már tízezer előfizetővel rendelkezik. Jelenlegi zenekara, a Gene Caberra Band bemutatkozó EP-je, az Attic Tape csakis digitálisan jelent meg. Az öt szerzeményt tartalmazó kiadvány alapjai még 2017-ben kerültek rögzítésre, a nóták végleges formájukat René Flachsenhaar basszusgitáros és Mathias Uredat dobos közreműködésével nyerték el. A dalok a blues, R&B, soul, rock’n’roll és a pop elegyét képezik, első hallásra megfogják a hallgatót, tökéletes előfutárai a leendő nagylemeznek. A So Far és a Mosquito című számokhoz videoklip készült, ezek a legismertebb videomegosztó portálon tekinthetők meg.

Blackbird Music, 2019

hoati

A Jerry Ricks Blues Festivalon lép fel a PMD

2019-05-23 | hír

Jerry Ricks Blues Festival néven fuzionál korábbi két sikeres rendezvény, a Kastav Blues Festival és az Opatija Riviéra Blues Festival. A szervezők szeretnék, ha a nyáron megrendezésre kerülő fesztivál Horvátország, egyben a térség legnagyobb ilyen jellegű fesztiváljává válna. Az eseményre meghívást kapott az EB Davis & PMD Blues Band is.

A horvát Kastav Blues Festival és az Opatija Riviéra Blues Festival szervezői 2018-ban úgy döntöttek, hogy idéntől a két fesztivál egyesítve, Jerry Ricks Blues Festival néven kerül megrendezésre. Riccardo Staraj és Damir Halalic Hal művészeti igazgatók sajtótájékoztatón jelentették be a fúziót. A fesztivált 2019. július 25. és augusztus 4. között az Opatija Riviéra és a festői szépségű hegyi városka, Kastav mentén különböző helyszíneken tartják meg. A tizenegy napos rendezvényre az Egyesült Államokból, Olaszországból, Ausztriából, Szerbiából, Japánból és az Egyesült Királyságból hívtak fellépőket, míg Magyarországot az EB Davis & PMD Blues Band képviseli. Erre az alkalomra az idén 30. születésnapját ünneplő PMD kiegészül a Brass Show fúvós trióval. A fesztivál részeként mutatják be a rövid ideig Kastavban élt, az itt végső nyugalomra helyezett country blues legenda, Philadelphia Jerry Ricks életéről szóló Crni Kastavac című dokumentumfilmet, melyet Igor Modric rendezett. Az ingyenes koncertek mellett előadások, műhelyek és kiállítások is lesznek.

hoati

The Night Before Hangover II. a Muzikumban

2019-05-19 | koncertajánló

Tavaly decemberben The Night Before Hangover címmel formabontó és műfajmegújító blues estet tartottak az ELLÁTÓházban. A házigazda zenekar a több mint egy évtizede a műfajban tevékenykedő Jack Cannon Band volt. Május 24-én a fővárosi Muzikum Klubban újra összeálltak a blues fenegyerekei, kiváló, rutinos vendégművészekkel, remasterelt koncert koncepcióval és vadiúj, eddig nem játszott dalokkal. Aki az előző koncerten részt vett, tudja, mire számíthat, aki nem, az meg bátran menjen. Kora nyáresti két részes „unplugged & plugged” ízig–vérig bluesparádéval készül a Jack Cannon Blues Band és a vendégcsapat!

A Jack Cannon tagjai:
Zoltai ’Zozó’ György – szájharmonika, ének
Biró Ádám – gitár
Gyergyádesz Péter – basszus, nagybőgő
Lakatos ’Lakat’ Attila – dob

Az est vendégei:
Török Jázmin – ének
Nagy Ádám (Roy és Ádám) – gitár
Mátyás Attila (Sex Action, Mátyás Attila Band, F.O. System) – gitár
Tumbász Viktor ’Tumbi’ – gitár
Horváth Zsolt (Bill Deák Blues Band, Tűzmadár) – zongora, billentyűk

Belépő: 1300 HUF (elővételben) | 1800 HUF (teljes ár)

Jegyek kaphatók a helyszínen (hétköznapokon 15–21 óráig, szombaton 17–21 óráig, fizetés kizárólag készpénzzel) és a TIXA rendszerében.

hoati

Megjelent a Kiero Grande második albuma

2019-05-15 | hír

Felvidéki magyar zenészek alkotják a Kiero Grande zenekart. A trió felállásban működő csapat 2017-ben megnyerte a Slovakian Blues Challenge-t, míg tavaly az European Blues Challenge-en mérette meg magát. Második lemezük tavasszal került kiadásra.

A nagykéri Kiero Grande 2013-ban alakult a Csukamájolaj nevű együttes utódjaként. Az elődzenekar repertoárja javarészt Hobo Blues Band dalokból állt, fennállásuk nyolc éve alatt felléptek a Sziget Fesztiválon is. A Csukamájolaj névvel azonban Szlovákiában nehezen lehetett érvényesülni, ezért a nevüket Kiero Grande-ra változtatták. A felvidéki magyar zenészekből álló formációt jelenleg Kelemen ’Ady’ Adrian (gitár, ének), Gajdosík Robert (basszusgitár) és Száraz Béla (dob) alkotja. A tagok régóta ismerik egymást, Kelemen és Gajdosík az elődzenekarban is együtt játszott, míg Száraz korábban a Hajlok Blues Bandben zenélt. Repertoárjuk az idő előrehaladtával bővült, a HBB nóták mellett egyre több Eric Clapton, Jimi Hendrix és Johnny Winter dalt tartalmazott, majd megjelentek a saját szerzemények. Ez utóbbiak hallhatók a 2016-ban kiadásra került bemutatkozó lemezükön, az Unorthodox-on. Az album címe a blueshoz történő hozzáállásukat jellemzi, persze nem feledkeztek meg közben a gyökereikről. „A célunk az, hogy mindig tudjunk valami meglepő dallamot vagy riffet nyújtani, mindeközben valahogy megtartjuk a zenében a blues feelingjét.” – nyilatkozta oldalunknak Kelemen ’Ady’ Adrian. Az együttes 2017-ben megnyerte a Slovakian Blues Challenge-et, majd rá egy évre a sumperki Blues Aperetiv-on is a legjobbnak bizonyult. Tavaly ők képviselték Szlovákiát a Norvégiában megrendezett European Blues Challenge-en. „Szuper volt látni, hogy mennyire különböző fajta blues zenét produkáltak a fellépő zenekarok. Mind más volt valamilyen szinten, mégis mindnek megvolt a helye. Persze nyertes csak egy lehetett, ami a holland Ragtime Rumours lett, de nem is az elsőség volt a lényeg. Számunkra az, hogy három falusi haver, aki azt csinál, amit szeret, eljut repülővel a sarkvidék határára, találkozik Európa legjobbjaival és zenél egy jót.” – mesélte Adrian a vicces pillanatokkal teli útról. Második anyaguk, a Heavy Hands tavasszal jelent meg. A tizennégy dalt felvonultató lemez turnéja május 18-án kezdődik, a fiúk szlovákiai klubokban lépnek majd fel, de szívesen játszanának magyar közönségnek is.

hoati

Átadták a Blues Music Awards díjakat

2019-05-11 | hír

Csütörtökön átadták a 40. Blues Music Awards díjakat. A memphis-i Cook Convention Centerben ünnepélyes gála keretein belül huszonöt kategóriában jutalmazzák a legjobbak teljesítményét. Az év elején elhunyt Mike Ledbetter három díjban részesült, melyeket felesége, Kathy Calhoon vett át. Shemekia Copeland és Danielle Nicole két szobrot vihetett haza, de díjat kapott a júliusban a Gastroblues Fesztiválra látogató gitáros, Eric Gales is.

A díjazottak:

Acoustic Album
Joe Louis Walker, Bruce Katz & Giles Robson: Journeys To The Heart Of The Blues

Acoustic Artist
Rory Block

Album Of The Year
Shemekia Copeland: America’s Child

B.B. King Entertainer
Michael Ledbetter

Band Of The Year
Welch-Ledbetter Connection

Best Emerging Artist Album
Amanda Fish: Free

Blues Rock Album
Billy F Gibbons: The Big Bad Blues

Blues Rock Artist
Eric Gales

Contemporary Blues Album
Shemekia Copeland: America’s Child

Contemporary Blues Female Artist
Danielle Nicole

Contemporary Blues Male Artist
Kenny Neal

Instrumentalist – Bass
Danielle Nicole

Instrumentalist – Drums
Cedric Burnside

Instrumentalist – Guitar
Monster Mike Welch

Instrumentalist – Harmonica
Dennis Gruenling

Instrumentalist – Horn
Vanessa Collier

Instrumentalist – Pinetop Perkins Piano Player
Marcia Ball

Instrumentalist – Vocals
Michael Ledbetter

Song Of The Year
Ben Harper: No Mercy In This Land (Ben Harper And Charlie Musselwhite: No Mercy In This Land)

Soul Blues Album
Johnny Rawls: I’m Still Around

Soul Blues Female Artist
Annika Chambers

Soul Blues Male Artist
Sugaray Rayford

Traditional Blues Album
Buddy Guy: The Blues Is Alive And Well

Koko Taylor Award (Traditional Blues Female Artist)
Ruthie Foster

Traditional Blues Male Artist
Nick Moss

hoati

The Pontiac lemezpremier a Robotban

2019-05-09 | koncertajánló

The Pontiac 2017 márciusában alakult, stílusukra a blues, a rock és a pop fúziója jellemző. Dalaik témai a mindennapi életből merítkeznek, hétfőkről, nőkről, emlékekről szólnak.

A zenekar 2017 őszén jelentette meg első lemezét, a Morning Rain című EP-t, majd 2018-ban bekerültek a Hangfoglaló Program húsz kiválasztott induló előadója közé. A Program támogatásával 2019. év elején rögzítették első nagylemezüket a törökbálinti SuperSize Recording stúdiójában, Dexter hangmérnöki felügyelete mellett. „A stúdióban együtt játszva vettük fel a dalok magvát, ami nagyjából másfél nap alatt sikerült is. Az egész olyan jó hangulatban telt, mintha a saját próbatermünkben ülnénk, nem volt semmiféle stressz bennünk, hogy felvétel készül.” – árulja el a frontember, Nagy Barnabás. A dalok az elmúlt egy évben mondhatni folyamatosan formálódtak: van, ami közel egy éves, de akadnak olyanok is, amik a stúdiózás előtti hetekben születtek. Ezért is van az, hogy bár meglehetősen összetartó zenei egységet alkot az album anyaga, mégis találhatók bizonyos szélsőségek. A lemezről már megjelent a Who című klip, amit Bikali Sándor készített a SuperSize stúdiójában. Az album Are You Ready Now? címmel a nemrégiben alakult GrapefruitMoon Records gondozásában jelenik meg. A kiadvány a május 3-i online debütálást követően, május 27-től lesz elérhető CD formátumban a Wave lemezboltban. A lemezbemutatóra május 31-én kerül sor Budapesten, a Robotban. A négy tagú zenekarral nyáron több fesztiválon is találkozhat a közönség: fellépnek többek között a Művészetek Völgyén, a Vénégy Fesztiválon és Színházi Találkozón, a Woodstock az Ugaron és a F.A.L.U fesztiválon.

Jambalaya: Whatever Happens

2019-05-06 | hír

A Jambalaya sorban hatodik lemeze, a Whatever Happens április végén került kiadásra. Az alábbiakban a sokadszor megújult zenekar frontembere, Nemes Zoltán mutatja be az albumot.

A Whatever Happens lemez igen fontos mérföldkő számunkra. Sok évvel ezelőtt, a zenekar alakulásakor pontosan ezt, a mostani a zenénket szerettük volna játszani. Megőrizni New Orleans zenei megközelítését úgy, hogy közben rátalálunk a Jambalaya saját hangzására. Hosszú utat kellett ehhez bejárnunk, de a korábbi részeredményekből éreztük, hogy érdemes folytatnunk, hát most végre úgy gondoljuk, sikerült. A kizárólag saját szerzeményekből álló album valamennyi dalához személy szerint nagyon kötődöm. Így van ez, amikor rengeteg élmény és különleges sztorik kapcsolódnak az egész alkotói folyamathoz a komponálástól, a közös zenekari munkán át a hangfelvételekig és utómunkálatokig. A lemezanyag sok szempontból merített ihletet a négy évvel ezelőtti egyesült államokbeli koncert turné élményeiből, melyet Little G Weevil barátomnak köszönhetek. A turné után ráadásul visszamentem turistáskodni is New Orleansba, ahol életre szóló barátságok és kalandok tették maradandóvá az ottlétemet és az utazásaimat. A felvételeken igyekeztünk minél inkább a vintage hangszereknél és azok eredeti hangzásánál maradni, ezért Hammond Leslie-t, Fender Rhodes zongorát, pianínót és sok-sok féle analóg kütyüt használtunk az anyag készítésénél, de még az utómunkálatoknál is. Műfaját tekintve az albumra talán a funk és soul lehet a legjellemzőbb általános besorolás, bár vannak itt-ott feltűnő second line ritmusok, Leonard Cohen, vagy Tom Waits világát idéző hatás is, nem beszélve egy csipet világzenei érzetről, ami egy szédületes latin-karibi mixtúrából született fantáziánk eredménye.

I’m Operable - Nem titkolt szándékunk volt ajtóstul berontani a hallgatóhoz ezzel a számmal rögtön nyitásként. Különleges és húzós, bár nem különösebben gyors tempójú groove és - még New Orleansban is talán szokatlan - gitár centrikusság jellemzi a nótát úgy, hogy közben nagyon is New Orleans-i marad az összhatás. Itt utalnék vissza a fent említett „Jambalaya hangzásra” és arra, hogy igenis érdemes bátran újítani és akár elegyíteni a zenei eszköztár adta lehetőségeket. A dal egyébként arról szól, hogy még működőképes vagyok, ne tessenek engem leírni. Egyfajta bluesos „Nem csak a húszéveseké a világ”…

Partisan Second Line - Húzós indítás után, húzós folytatás kívánkozott ki belőlünk ezzel a hamisítatlan, talán kicsit retrospektív funky muzsikával. Csodálatos hangú vokál énekesnők csatlakoztak a felvételhez Kabelács Rita, Monori Gabi és Pintér Mónika személyében. Repetativ jellegű, de mégis összetett szerkezetű a nóta úgy, hogy közben ez az összetettség könnyen gurul, magától értetődőnek hat. Szerettünk volna nagy és halhatatlan New Orleans-i előadóknak adózni ezzel a dallal, feltétel nélkül szolgálni a műfaj elkötelezettjeit, miközben mi itt, Budapesten partizánkodunk a zenénk által.

Lovely Jeaolus Heart - Ha már second line ritmusról énekeltünk az előzőekben, elérkezettnek láttuk az időt, hogy be is mutassuk ezt a sajátos dob groove-ot a valóságban is. Erre a ritmusra épül tehát a nóta, amit egy 102 éves pianinón volt szerencsém feljátszani, amelyhez vokálosaink mellett Szabó Tamás barátom is csatlakozott, szőrös szájharmonika soundjával. Zenei eszközökkel próbáltam az örök körforgást éreztetni, miszerint kistercenként egy irányba haladva folyton ugyanoda érkezünk vissza. Ennek szellemében a dal is egy örökzöld antihősről, a nagy zöld szemű szörnyetegről szól.

What I Won’t Do - A lemez egyetlen remake nótája jellemzi talán legszemléletesebben a fent említett „Jambalaya hangzás” megtalálását és annak rögös útját. Ez a szám, a zenekar első 2005-ös albumán szerepel hatnyolcados ritmusban, más szerkezetben, merőben más hangszereléssel. Mindig is szerettem ezt a nótát, és éreztem benne a potenciált, ugyanakkor azt is éreztem, hogy a régi formával nagyon nem stimmel valami. A kulcsot a helyes groove megtalálása hozta. A dal műfaja is új értelmet nyert. Az ezáltal jóval modernebb felfogású soul nótánk szövegét Todd Williams barátomnak köszönhetjük, a dal a honvágyról szól.

Vampires Dance - Vámpírok márpedig léteznek, és ez nem csak mese. New Orleans pedig jellemző helyszín vámpír ügyben, gondoljunk akár csak az Interjú egy vámpírral című film helyszínére. Instrumentális szerzeménnyel rukkoltunk elő ebben a témában, amit a gitár sound egyedi, sivatagi hangzásával, virtuóz moog billentyű szólóval (utóbbi ismereteim szerint kevésbé bevett szokás a New Orleans-i zenében) és egy jellemzően filmzenére emlékeztető, kicsit talán Tarantino-s érzettel is igyekeztünk aláhúzni. A dalban bariton szaxofon hozza a groove-ot, a téma két különböző trombitán lett felfújva unisonoban, és egy váratlan dobszóló is borzolja a kedélyeket.

What Could Be The Code - Az album fontos ékköve ez a szám. Amellett, hogy az egyetlen lassú nóta, a vendégek névsora és hangszereik különlegessége is igen figyelemre méltó. Vokálosaink mellett Szabó Tamás ezúttal - egy idehaza egyedülállónak számító különleges hangszeren - harmonettán működött közre. Mindezek mellett vendégként csatlakozott még hozzánk hangmérnök-producerünk Vastag Gábor ’Vasti’ steel gitáron. A dalt kisfiamnak írtam, aki autizmussal él, és nagyon különleges kis kölyök. Nem is tudnám pontosan megmondani, hogy neki-e inkább, vagy róla… Mindenesetre az ő szemszögéből igyekeztem láttatni a világot.

Southern Music Ecstasy - Büszkén hallgatom ezt a nótát és közben eszembe jut, hogy milyen hatékonyan alakultak egymásból a zenei ötletek, míg elérkeztünk a végeredményhez. Ez - mint oly sokszor, most is - közös munka eredménye, hiszen a Jambalaya egy remekül működő alkotó műhely. Megint létrejött egy újabb egyedi szerkezet, ami magától értetődően és könnyen gurul. A zenei ötletek konstruktív módon történő alakulása egyébként a stúdióban is folytatódott a feljátszások alkalmával. Vendégeink voltak a már jól bevált garnitúrából Szabó Tamás és a lányok. A dal egy az egyben az amerikai turnéról és annak is a déli részén tett utazásainkról szól.

Whatever Happens - „Avagy a tökéletes címadó”. Az eddigi visszajelzések alapján is a lemez egyik nagy sláger várományosa. Egy szám, ami képes alattomosan befészkelődni a fülekbe. Ennél a felvételnél ismét segítségünkre voltak a lányok. Velük együtt idéztünk fel egy retrós funky világot, ami reméljük, megfertőz majd sokakat. A jövőre nézve és általánosan is merjünk nagyot álmodni, hiszen bármi megtörténhet. Olyan is, amiről még csak álmodni sem mertünk korábban. A dalcím egyébként egy véletlen felismerésből passzolt ennyire kézenfekvően lemezcímnek is. Csajozós témájú nóta, amikor belép a nő, ledönt a lábadról a puszta lényével, persze ebből még bármi is kisülhet…

Woodoo Funk Groove & Caribbean - Korábban annyira hanyagoltuk az instrumentális műfajt, hogy erre az albumra még egy kikívánkozott belőlünk. Igaz bár, hogy a dal címének szövegét csorda vokálban nyomtuk soronként, de kezdetben lényegében instrumentális volt ez a szerzeményünk. Aztán jött egy remek ötlet Vastitól, miszerint hívjuk meg a lemezre MC Guachot, alias Tabeira Iván freestyle művészt. Iván Uruguayban született és rendkívül izgalmasan tolja spanyol nyelven. New Orleans nemcsak francia, de spanyol gyarmat is volt, eleve fontos zenei és kulturális olvasztótégely, így azt mondtuk az ötletre, hogy vágjunk bele. Rendkívül izgalmas világzenei, latinos funk muzsika kerekedett belőle.

Yellow Zebra - Drága barátomat, Little G Weevilt sikerült felkérnem erre a nótára, melyet duettben éneklünk és igen szokatlan módon rögzítettünk. Történt ugyanis, hogy Gabesz még tavaly ősszel amerikai állampolgárként látogatott haza, de mi csak rá egy hónapra kezdtük el felvenni az albumot. A technikának és a leleményességnek hála, egy jól sikerült demó felvétel alapjára rögzítettük Little G énekét és gitár játékát, miközben a lemezfelvételek csak bő egy hónap múlva kezdődtek el. Kicsit olyan volt, mintha a házat a tetőnél kezdtük volna felépíteni. Mint oly sokszor a lemezen, most is velünk voltak a lányok. A dalt egy közös nagy kedvenc budapesti szórakozóhelyünkről írtuk.

Music Factory - „Végre Hammond-orgonálhatok.” Illetve ha Hammondot nem is, de lelkét, a Hammond Leslie-t használhattam ennél a dalnál. (Igazság szerint több számban is használtam az albumon, de itt dominált a legjobban.) Ismét segítségünkre voltak a lányok ebben a dalban. A felvételt megelőző időszakban egyébként már körvonalazódott számunkra, hogy igen erős koncert számunk lesz ez a nóta. New Orleans francia negyedében található a Music Factory. Egy hanglemezbolt, ami azonban ott egyáltalán nem számít őskövületnek, vagy kihalóban lévő állatfajnak, sokkal inkább fontos találkahely zenészek számára. Nemes Nagy Peti barátommal még élő zenekart is láttunk ebben a hanglemezboltban. Talán nem kell tovább részleteznem, muszáj volt írnunk erről is egy dalt.

A Muzikumban lép fel az Ask The Dust

2019-05-03 | koncertajánló

Az Ask The Dust zenekar hat esztendővel ezelőtt alakult meg Vecsei András és Vecsei Márton vezetésével. Az évek alatt több tagcsere is történt, 2017 eleje óta azonban a banda a Vecsei Márton ének, szólógitár, Vecsei András szájharmonika, ének, akusztikus gitár, Berta Csaba ritmusgitár, Mátrai Márton basszusgitár és Koós Marcell dobok felállásban játszik. Megannyi próba és dalírás, illetve számos nagyszerű koncert után tavaly novemberben jelentették meg első lemezünket Shall Return címmel, melyből az első széria már el is fogyott. Bár a tagok zenei ízlése rendkívül széles skálán mozog, a kifejezetten jó baráti hangulat és összeszokottság egységesíti a különféle zenei világokat, megteremtve így az Ask The Dust sajátos stílusát. Eddigi fellépéseik során eljutottak a Glob Royalba, a Kuplungba, a Trafikba, többször szerepeltek a Zeg-Zugban, de zenei pályafutásunk legnagyobb előrelépését mégis a tavalyi paksi Gastroblues Fesztiválra való meghívásuk jelentette. Az együttes a következő önálló koncertjét május 9-én a budapesti Muzikum Klub & Bisztróban adja.

Belépő: 1000 Ft (elővételben) | 1500 Ft (teljes ár)

Jegyek április 1-jétől kaphatók a helyszínen (hétköznapokon 15–21 óráig, szombaton 17–21 óráig, fizetés kizárólag készpénzzel) és a TIXA rendszerében.

hoati

Kiemelt koncertek

Ajánlott albumok

Archívum

Újdonságok

Kereső

Archívum

Társoldalak

Cikkek a bluesról