Archívum
Új videóklippel jelentkezett Hushegyi János
2019-11-27 | hír
A somorjai székhelyű The Butchers 2011 decemberében alakult. Kezdetben feldolgozásokat játszottak, majd hozzáfogtak saját dalok írásához. Bemutatkozó lemezük, a blues rock nótákat felvonultató Train To Freedom 2013-ban jelent meg. A rá kétévnyire kiadott második, cím nélküli albumuk stílusát tekintve színes anyag, két akusztikus szám is található rajta. Ezek közül a She`s Leaving Now a Szlovák Rádió magyar adásában viszonylag gyakran felcsendül. A zenekar alapítója és egyben „agya”, Hushegyi János tavaly szeptemberben elkezdte szólókarrierjét építeni. A gitáros-énekes a közelmúltban It`s Time címmel új videóklippel jelentkezett, mely felvételei a Szenci Városi Múzeum termeiben készültek. „Az It`s Time az egyik legrégebbi dalom, ezért is örülök annak, hogy rögzítettük, és videó is készült hozzá. A számot kb. nyolc évvel ezelőtt írtam, akkor még nem nagyon tudtam angolul, így a szöveg megírásában egy kedves ismerősöm segített. Bár a dal alapja klasszikus tizenkettes blues, mégsem egy tipikus blues számot hallhatunk.” – árulta el János. A nótát 2018 novemberében játszotta fel, másik két számmal egyetemben. Az első Van aki más címmel még augusztusban vált publikussá, a harmadik dal is hamarosan elérhető lesz a legismertebb videómegosztó oldalon. Hushegyi János 2020. január 18-án a somorjai Mozi kávézóban egy nagyobb szabású szólókoncert ad, miközben a The Butchers zenekarral stúdióba vonultak, hogy rögzítsék első kislemezüket a tervezett kettőből.
hoati
Balogh Gyula: egyedi kiállású és megszólalásmódú zenekar vagyunk
2019-11-18 | beszélgetések
A Huckleberry Guys a fellépésein a delta blues, a hill country blues és a juke joint klubok hangulatát idézi meg. A Közép-Európa-szerte koncertező szegedi együttest az elmúlt években nagy siker fogadta többek közt Little G Weevil, a Ferenczi György és a Rackajam, a Ripoff Raskolnikov Band, a Pribojszki Mátyás Band és a Borsodi Blues Collective előzenekaraként. A napokban jelent meg első lemezük, a Nice Trunk!, mely először november 21-én a Gee Wee Blues & Roots klubban adandó koncertjükön lesz elérhető. További részleteket a zenekarról, a lemezről Balogh Gyula énekes-gitárostól tudtunk meg.
Prekop Győző szájharmonikással alapítottad az együttest. Ezt megelőzően zenéltetek valahol?
Számtalan formációban megfordultunk a Huckleberry Guys előtt és közben is. A legfontosabb a szentesi Sweet 16 zenekar volt. Ott kezdtünk komolyabban megismerkedni a Chicago blues szabályaival, ez az időszak nagyon hasznos tapasztalat volt számunkra. Győző sokáig játszott a Goodman Sly, a Minimal Bogart tagjaként, utóbbinak számos albuma készült. Én egy időben one man band-eztem, ebből az időszakból maradt meg a bőrönd-lábdob ötlete.
Győző és jómagam utcazenéltünk is. Rengeteg nótát az utcán gyúrtunk a mai formájához hasonlóvá. Ugyancsak abban az időben kezdtük használni a bőrönd-dob mellett a harmonika hangosítására használt fémtölcsért. Illetve ekkortájt, a kapolcsi és veszprémi utcazene fesztes fellépéseinkkor már ott volt velünk az „iskolai” Tesla hangfalakból épített gitárkombó is. Ez a három attribútum jelenik meg a napokban megjelent lemezünk különböző oldalain. Egyébként azóta én vagyok a Szegedi Utcazene Fesztivál művészeti vezetője. Ez egy érdekes, külön fejezet a történetben.
Balogh Ede Farkas 2015 nyarán csatlakozott hozzátok. Miért bővültetek trióvá?
Jól működött a dolog úgy is, hogy én a lábammal pumpáltam az alapot, trance-punk-blues-nak hívtuk a műfajt, de ki szerettük volna próbálni változatosabb dobritmusokkal is a műsort. Meg persze a rendezvényszervezők és a hallgatóság is máshogy viszonyul egy trióhoz, több fellépési lehetőséget biztosít, és jobban vonzza a közönséget. Mivel tényleg sikeresnek bizonyult a változtatás, most már a koncertek nagy többségét hárman adjuk, Balogh Ede Farkas dobosunkkal, aki egyébként a testvérem. Vele sokszor zenéltünk már együtt korábban, és bár jelenleg Monoron lakik, egyértelmű volt, hogy őt hívjuk.
Kik inspiráltak, inspirálnak titeket zeneileg?
Nehéz lenne listát összeállítani. Általában egy óriási koncertélmény hatására szokta az ember eldönteni, hogy elkezd gyakorolni. Győzőnek egy Tom White koncert, nekem egy Ian Siegal koncert volt ez a „nagy bumm”. Ede metállal kezdte. De ezek a dolgok nem előzmény nélküliek. Kiváló a magyarországi szakma, ha az ember nyitott a blues-ra, valósággal dőlnek a hatások. Persze fontos a régió, a szegedi rezidens Blues Bell és Rambling koncerteken például mindig ott voltunk.
De sokszor nem is a zene, hanem az a döntő, hogy a saját koncertjük közben és után mit mondanak, hogyan viselkednek a mesterek. A magyar blues-szakmát egy hálózatos rendszerként érdemes szemlélni, emiatt nehéz neveket említeni.
De hogy ne beszéljek teljesen mellé, a repertoárunkat és hangzásvilágunkat meghatározó néhány előadó: Hound Dog Taylor, Lightnin’ Hopkins, John Lee Hooker, Robert Lee Burnside és Robert Johnson.
Csakis feldolgozásokat játszotok, vagy vannak saját szerzeményeitek is?
Kezdetben foglalkoztunk magyar nyelvű, saját dalokkal, azok azóta is talonban vannak, de a jelenlegi műsorunk és a lemez – egy kivétellel – mind feldolgozás. Az egy szem saját szerzeményünk a Drum’n’harp című dal, amely egyben műfajmegjelölés is. Ebben Ede bőrönd groove-jának és Győző füstös, effektes herflijátékának kettőse hallható. Ennek különböző változatai vannak, egy felkerült a lemezünkre is. Én ebben nem játszom, eredetileg azért találtuk ki, hogy míg gitárt cserélek, addig is legyen műsor. Viszont annyira tetszett a közönségnek, hogy azóta minden koncerten előadjuk ezt a saját számunkat.
2017-ben játszottatok a szegedi Kisszínházban színpadra állított Csehov-darabban, a Ványa bácsiban. Hogyan jött ez a lehetőség?
Hát az egy hihetetlen történet. Egy átlagosnak mondható szegedi szabadtéri fesztiválon zenéltünk egyik este a Széchenyi téren, amikor észrevettem, hogy kezében rollert tartva, a távolból figyel minket Bodolay Géza rendező. Korábban egyébként nem ismertük őt személyesen. Amint végeztünk, odalépett hozzám, hogy lenne-e kedvünk játszani a Ványa bácsiban, ő lesz ugyanis a rendezője a Szegedi Nemzeti Színházban. Így kezdődött.
Ti milyen szerepet kaptatok?
Ez egy jó kérdés, tulajdonképpen meghatározhatatlant. Cilinderes, katonaruhás zenészek voltunk a darabban, akik hol élőben játsszák a bluest, hol pedig népzenére tátikáznak. Olykor kiálltunk, átvonultunk a színpadon. Az előadásokat mi nyitottuk egy Hound Dog Taylor dallal, a Let’s get funky-val, ez a lemezen is rajta van. A végén viszont szépen meg is haltunk. Alapvetően egyébként igen improvizatív feladatkört kaptunk.
Ilyen figurák természetesen nincsenek a Csehov-darabban, de megvolt ennek a mellékszerepnek a funkciója, a kötődése a darab szereplőihez és végső soron az alkotóbrigádhoz, de ez innentől már színháztörténet.
Mire vagytok a leginkább büszkék?
Nehéz lenne egyetlen dolgot kiemelni, sok mindenre büszkék vagyunk: neves rendezvényszervezők, intézmények, neves zenészek elismeréseire, felkéréseire, külföldi meghívásokra, a korai évek zenei versenyein elért sikerekre. Összességében arra, hogy sikerült felépítenünk egy olyan zenekart, amelynek egyedi kiállása és olyan megszólalásmódja van, amelyet mind a szakma, mind az aktuális közönség elégedettséggel nyugtáz.
A napokban jelent meg a Nice Trunk! című lemezetek. Ezt megelőzően készült már felvételetek?
Létezik pár felvétel a duó idejéből, de sosem fektettünk nagy hangsúlyt a stúdiózásokra, inkább az élő előadásokat részesítettük előnyben, abból viszont minél többet. A korai négy dal nem is került fel a lemezre.
Persze ez csupán féligazság, de a blues autentikus funkcióját tekintve is inkább úgy működik, mint a népzene. Összejövünk, a zenészek húzzák, aztán hazamegyünk. Mi nem foglalkoztunk rögzítéssel, se képi, se hanganyaggal, csak zenéltünk. Ezért is lehet, hogy alig vagyunk észrevehetőek a neten.
Mire utal az album címe?
A lemezcím a lábdobot jelöli, amely a borítón is szerepel, és amely tulajdonképpen a zenekar legfőbb attribútuma. Maga a bőrönd pedig nyilván azokat az elmúlt tíz év alatt összegyűjtött, magunkkal hordott gönceinket rejti, amelyek jól állnak nekünk. A cím egy szleng-kifejezésből ered (Csinos koffer!), amelynek persze ezer formája akad, mégis a „trunk” tűnt ezek közül a legkevésbé elkoptatottnak.
Honnan jött az ötlet, hogy a lemez masterelésére az Egyesült Államokban kerüljön sor?
Big Jon Atkinson nemcsak zenészként ismeretes, hanem arról is, hogy kizárólag vintage cuccokkal készíti a felvételeit. A stúdiójában minden a Chicago blues hőskorából származik. Ez már régen felkeltette az érdeklődésünket, aztán ahogy elkészült a mix, összeültünk, hogy mi lenne, ha? Elküldtük neki az anyagot, ő pedig belehallgatott, és elvállalta. Ami azt hiszem, elég nagy megtiszteltetés számunkra.
hoati
Prekop Győző szájharmonikással alapítottad az együttest. Ezt megelőzően zenéltetek valahol?
Számtalan formációban megfordultunk a Huckleberry Guys előtt és közben is. A legfontosabb a szentesi Sweet 16 zenekar volt. Ott kezdtünk komolyabban megismerkedni a Chicago blues szabályaival, ez az időszak nagyon hasznos tapasztalat volt számunkra. Győző sokáig játszott a Goodman Sly, a Minimal Bogart tagjaként, utóbbinak számos albuma készült. Én egy időben one man band-eztem, ebből az időszakból maradt meg a bőrönd-lábdob ötlete.
Győző és jómagam utcazenéltünk is. Rengeteg nótát az utcán gyúrtunk a mai formájához hasonlóvá. Ugyancsak abban az időben kezdtük használni a bőrönd-dob mellett a harmonika hangosítására használt fémtölcsért. Illetve ekkortájt, a kapolcsi és veszprémi utcazene fesztes fellépéseinkkor már ott volt velünk az „iskolai” Tesla hangfalakból épített gitárkombó is. Ez a három attribútum jelenik meg a napokban megjelent lemezünk különböző oldalain. Egyébként azóta én vagyok a Szegedi Utcazene Fesztivál művészeti vezetője. Ez egy érdekes, külön fejezet a történetben.
Balogh Ede Farkas 2015 nyarán csatlakozott hozzátok. Miért bővültetek trióvá?
Jól működött a dolog úgy is, hogy én a lábammal pumpáltam az alapot, trance-punk-blues-nak hívtuk a műfajt, de ki szerettük volna próbálni változatosabb dobritmusokkal is a műsort. Meg persze a rendezvényszervezők és a hallgatóság is máshogy viszonyul egy trióhoz, több fellépési lehetőséget biztosít, és jobban vonzza a közönséget. Mivel tényleg sikeresnek bizonyult a változtatás, most már a koncertek nagy többségét hárman adjuk, Balogh Ede Farkas dobosunkkal, aki egyébként a testvérem. Vele sokszor zenéltünk már együtt korábban, és bár jelenleg Monoron lakik, egyértelmű volt, hogy őt hívjuk.
Kik inspiráltak, inspirálnak titeket zeneileg?
Nehéz lenne listát összeállítani. Általában egy óriási koncertélmény hatására szokta az ember eldönteni, hogy elkezd gyakorolni. Győzőnek egy Tom White koncert, nekem egy Ian Siegal koncert volt ez a „nagy bumm”. Ede metállal kezdte. De ezek a dolgok nem előzmény nélküliek. Kiváló a magyarországi szakma, ha az ember nyitott a blues-ra, valósággal dőlnek a hatások. Persze fontos a régió, a szegedi rezidens Blues Bell és Rambling koncerteken például mindig ott voltunk.
De sokszor nem is a zene, hanem az a döntő, hogy a saját koncertjük közben és után mit mondanak, hogyan viselkednek a mesterek. A magyar blues-szakmát egy hálózatos rendszerként érdemes szemlélni, emiatt nehéz neveket említeni.
De hogy ne beszéljek teljesen mellé, a repertoárunkat és hangzásvilágunkat meghatározó néhány előadó: Hound Dog Taylor, Lightnin’ Hopkins, John Lee Hooker, Robert Lee Burnside és Robert Johnson.
Csakis feldolgozásokat játszotok, vagy vannak saját szerzeményeitek is?
Kezdetben foglalkoztunk magyar nyelvű, saját dalokkal, azok azóta is talonban vannak, de a jelenlegi műsorunk és a lemez – egy kivétellel – mind feldolgozás. Az egy szem saját szerzeményünk a Drum’n’harp című dal, amely egyben műfajmegjelölés is. Ebben Ede bőrönd groove-jának és Győző füstös, effektes herflijátékának kettőse hallható. Ennek különböző változatai vannak, egy felkerült a lemezünkre is. Én ebben nem játszom, eredetileg azért találtuk ki, hogy míg gitárt cserélek, addig is legyen műsor. Viszont annyira tetszett a közönségnek, hogy azóta minden koncerten előadjuk ezt a saját számunkat.
2017-ben játszottatok a szegedi Kisszínházban színpadra állított Csehov-darabban, a Ványa bácsiban. Hogyan jött ez a lehetőség?
Hát az egy hihetetlen történet. Egy átlagosnak mondható szegedi szabadtéri fesztiválon zenéltünk egyik este a Széchenyi téren, amikor észrevettem, hogy kezében rollert tartva, a távolból figyel minket Bodolay Géza rendező. Korábban egyébként nem ismertük őt személyesen. Amint végeztünk, odalépett hozzám, hogy lenne-e kedvünk játszani a Ványa bácsiban, ő lesz ugyanis a rendezője a Szegedi Nemzeti Színházban. Így kezdődött.
Ti milyen szerepet kaptatok?
Ez egy jó kérdés, tulajdonképpen meghatározhatatlant. Cilinderes, katonaruhás zenészek voltunk a darabban, akik hol élőben játsszák a bluest, hol pedig népzenére tátikáznak. Olykor kiálltunk, átvonultunk a színpadon. Az előadásokat mi nyitottuk egy Hound Dog Taylor dallal, a Let’s get funky-val, ez a lemezen is rajta van. A végén viszont szépen meg is haltunk. Alapvetően egyébként igen improvizatív feladatkört kaptunk.
Ilyen figurák természetesen nincsenek a Csehov-darabban, de megvolt ennek a mellékszerepnek a funkciója, a kötődése a darab szereplőihez és végső soron az alkotóbrigádhoz, de ez innentől már színháztörténet.
Mire vagytok a leginkább büszkék?
Nehéz lenne egyetlen dolgot kiemelni, sok mindenre büszkék vagyunk: neves rendezvényszervezők, intézmények, neves zenészek elismeréseire, felkéréseire, külföldi meghívásokra, a korai évek zenei versenyein elért sikerekre. Összességében arra, hogy sikerült felépítenünk egy olyan zenekart, amelynek egyedi kiállása és olyan megszólalásmódja van, amelyet mind a szakma, mind az aktuális közönség elégedettséggel nyugtáz.
A napokban jelent meg a Nice Trunk! című lemezetek. Ezt megelőzően készült már felvételetek?
Létezik pár felvétel a duó idejéből, de sosem fektettünk nagy hangsúlyt a stúdiózásokra, inkább az élő előadásokat részesítettük előnyben, abból viszont minél többet. A korai négy dal nem is került fel a lemezre.
Persze ez csupán féligazság, de a blues autentikus funkcióját tekintve is inkább úgy működik, mint a népzene. Összejövünk, a zenészek húzzák, aztán hazamegyünk. Mi nem foglalkoztunk rögzítéssel, se képi, se hanganyaggal, csak zenéltünk. Ezért is lehet, hogy alig vagyunk észrevehetőek a neten.
Mire utal az album címe?
A lemezcím a lábdobot jelöli, amely a borítón is szerepel, és amely tulajdonképpen a zenekar legfőbb attribútuma. Maga a bőrönd pedig nyilván azokat az elmúlt tíz év alatt összegyűjtött, magunkkal hordott gönceinket rejti, amelyek jól állnak nekünk. A cím egy szleng-kifejezésből ered (Csinos koffer!), amelynek persze ezer formája akad, mégis a „trunk” tűnt ezek közül a legkevésbé elkoptatottnak.
Honnan jött az ötlet, hogy a lemez masterelésére az Egyesült Államokban kerüljön sor?
Big Jon Atkinson nemcsak zenészként ismeretes, hanem arról is, hogy kizárólag vintage cuccokkal készíti a felvételeit. A stúdiójában minden a Chicago blues hőskorából származik. Ez már régen felkeltette az érdeklődésünket, aztán ahogy elkészült a mix, összeültünk, hogy mi lenne, ha? Elküldtük neki az anyagot, ő pedig belehallgatott, és elvállalta. Ami azt hiszem, elég nagy megtiszteltetés számunkra.
hoati
Kislemezzel jelentkezett Tomislav Goluban
2019-11-14 | hír
Tomislav Goluban húsz éve van a zenei pályán. Az énekes-szájharmonikás az elmúlt két évtizedben tíz albumot készített, két kontinens húsz országában lépett fel. 2005-ben részt vett a trossingeni World Harmonica Festivalon, ő volt az első horvát zenész, aki hazáját képviselte az International Blues Challenge-n. Tizenegyedik lemeze Memphis Light címen 2020 januárjában jelenik meg. Az album első kislemeze a Hayloft Blues. A Memphisben rögzített dalt a régi szép idők ihlették, amikor még a szorgos vidéki emberek kézzel aratták és gyűjtötték össze a szénát a jószágaiknak. A modern felszerelések segítsége nélkül minden rendben működött, mert ezek olyan idők voltak, amikor a család és a szomszédok boldogan összegyűltek, hogy önzetlenül segítsenek egymásnak. A szénát lovak, marhák vagy ökrök hajtotta kocsikra rakták fel, a nehéz munka terhein mindig enyhített az éneklés. A single-hez videóklip is készült, mely Tin Borovcak és a CloudMedia munkáját dicséri.
hoati
hoati
A Gee Wee Blues & Roots Club aktuális koncertjei
2019-11-11 | koncertajánló
Suba Attila & The SoulFool Band lemezbemutató a Muzikumban
2019-11-07 | koncertajánló
A Suba Attila & The SoulFool Bandet 2014 elején alapította Suba Attila és Hébenstreit Máté. A zenekar számára a New Orleans-i swing a kiindulópont, onnan haladnak a blues, a soul határain egyenesen a gospel és a New Orleans-i fesztiválhangulat felé. Olyan neves zenészek befolyásolják stílusukat, mint James Brown, Ray Charles és Otis Redding. A tavalyi esztendőben a SoulFool Band képviselte hazánkat a Norvégiában megrendezett European Blues Challenge-en. Igaz, hogy nem értek el helyezést, de fontos mérföldkő volt, hogy felléphettek Hell városában, mert nagyon pozitív visszajelzéseket kaptak. Az együttes november 21-én jelenteti meg bemutatkozó albumát I Believe In Music, I Believe In Love! címmel. A lemezbemutató koncertre ugyanezen a napon a budapesti Muzikum Klubban kerül sor. Az egyelőre csak digitális platformokon elérhetővé váló kiadvány tíz saját számot tartalmaz, ez később kiegészítik a lemezbemutató koncerten rögzítésre kerülő címadó dallal.A zenekar tagjai:
Suba Attila – ének
Miroslav Naydenov – gitár
Hébenstreit Máté - basszusgitár, billentyű
Mezőfi István – dobok
Raboczki Balázs – szaxofon
Szalóky Balázs – trombita
Szalóky Béla – pozan
Belépő: 1500 HUF (elővételben) | 2000 HUF (teljes ár)
Jegyek kaphatók a helyszínen (hétköznapokon 15–21 óráig, szombaton 17–21 óráig, fizetés kizárólag készpénzzel) és a TIXA rendszerében.
hoati
Dupla kislemezt jelentet meg a Red One House
2019-11-04 | beszélgetések
A zenei sokszínűségéről és szórakoztató, humoros színpadi show-jairól is ismert veresegyházi hokum blues-rock banda, a Red One House („veres-egy-ház”) 2017-ben alakult. A zenekart eddig fesztiválokon, utcazenész versenyeken, gasztro-eseményeken láthatta a nagyérdemű. A közelmúltban két kislemezt készítettek. Ennek apropóján beszélgettem Pál Zoltán Márkkal, az együttes vezetőjével.
Eltelt egy év, és egy újabb anyagot hoztatok ki. Ez mindig így lesz?
Igen, szeretnénk minden évben megjelentetni egy kislemezt, de idén ez dupla lesz.
Miért csináltatok dupla kislemezt, miért nem inkább egy nagylemezt?
Mert a két album tematikailag eltér egymástól, de mégis kapcsolódik. A Féktelen úton című albumunk a magányt, az egyedüllétet, a szabadságot képviseli, ami egyhangú, komor, vad, bulizós életmóddal párosul. Ennek ellentéte a Minden létben két kanál, ami a párkapcsolatot, a házas életet, a kötöttséget jeleníti meg, ez színesebb, viccesebb, változatosabb. A két kislemez nemcsak témájában, hanem zeneileg is eltér egymástól, az elsőre inkább a keményebb, rockos hangzás a jellemző, míg a másikra a könnyedebb blúzos.
A Féktelen úton dalai mintha megegyeznének a tavalyi Magányos farkas kislemezetekkel.
Igen, ennek elsődleges oka az, hogy frontembert váltottunk. Vida Kriszta személyében most már énekesnőnk van, így a dalokat újragondoltuk, áthangszereltük, sőt még vendégzenészeket is igénybe vettünk a felvételek rögzítésénél.
A dupla kislemez is csak digitálisan fog megjelenni, mint az előző?
Nem, ezt már fizikai adathordozón is lehet majd kapni, de csak limitált példányszámban. Az egyedi lemezek mellé jár egy képregény is, ami a később megjelenő videoklipünk alapja. Így a klipünket szinte kézbe is lehet venni.
Mikor és hol lesz a lemezbemutató?
November 15-én az Analog Music Caféban mutatjuk be az új lemezeket, és ekkor indul a kiadványok értékesítése is. Az estet a nyíregyházi Texas Tourist nyitja, vendégzenészként fellép velünk Nagy József szájharmonikás és a mosódeszkán játszó Kiss Márton Gellért.
Kieron
Eltelt egy év, és egy újabb anyagot hoztatok ki. Ez mindig így lesz?
Igen, szeretnénk minden évben megjelentetni egy kislemezt, de idén ez dupla lesz.
Miért csináltatok dupla kislemezt, miért nem inkább egy nagylemezt?
Mert a két album tematikailag eltér egymástól, de mégis kapcsolódik. A Féktelen úton című albumunk a magányt, az egyedüllétet, a szabadságot képviseli, ami egyhangú, komor, vad, bulizós életmóddal párosul. Ennek ellentéte a Minden létben két kanál, ami a párkapcsolatot, a házas életet, a kötöttséget jeleníti meg, ez színesebb, viccesebb, változatosabb. A két kislemez nemcsak témájában, hanem zeneileg is eltér egymástól, az elsőre inkább a keményebb, rockos hangzás a jellemző, míg a másikra a könnyedebb blúzos.
A Féktelen úton dalai mintha megegyeznének a tavalyi Magányos farkas kislemezetekkel.
Igen, ennek elsődleges oka az, hogy frontembert váltottunk. Vida Kriszta személyében most már énekesnőnk van, így a dalokat újragondoltuk, áthangszereltük, sőt még vendégzenészeket is igénybe vettünk a felvételek rögzítésénél.
A dupla kislemez is csak digitálisan fog megjelenni, mint az előző?
Nem, ezt már fizikai adathordozón is lehet majd kapni, de csak limitált példányszámban. Az egyedi lemezek mellé jár egy képregény is, ami a később megjelenő videoklipünk alapja. Így a klipünket szinte kézbe is lehet venni.
Mikor és hol lesz a lemezbemutató?
November 15-én az Analog Music Caféban mutatjuk be az új lemezeket, és ekkor indul a kiadványok értékesítése is. Az estet a nyíregyházi Texas Tourist nyitja, vendégzenészként fellép velünk Nagy József szájharmonikás és a mosódeszkán játszó Kiss Márton Gellért.
Kieron
Dalszövegkönyvel jelentkezett Guy Verlinde
2019-11-02 | hír
Guy Verlinde a belga blues szcéna kiemelkedő alakja. Zenekarral és szólóban is zenél, ő vezeti az öreg kontinens egyetlen Hound Dog Taylor tribute együttesét. Az elmúlt tíz évben tizenegy lemezt készített, melyek dalaiból válogatva dalszövegkönyvet adott ki a közelmúltban.Guy Verlinde 1975-ben született egy Bruges közeli kis faluban. A blues zenét tizenhat éves korában fedezte fel, nem sokkal később megalakította első zenekarát, a Smokin' Chillums-szot. Hatéves fennállásuk alatt Belgiumban és Hollandiában is rendszeresen színpadra léptek. A Mo 'Rice nevű formációt a kétezres évek elején Marino Noppe-pal közösen hozta létre. Verlinde ebben a bandában a gitározás mellett már a szájharmonikázásra is nagy hangsúlyt fektetett. A zenekar megszűnését követően 2008 februárjában alakította meg a Lightnin 'Guy & The Mighty Gators-t. A csapat 2011-ben megnyerte a Belgian Blues Challenge-et, így a rákövetkező évben ők képviselték hazájukat a European Blues Challenge-en. Albumaikat olyan neves lemezcégek dobták piacra, mint a Parcifal és a Dixiefrog Records. A belga muzsikus az elmúlt években már nem használja a Lightnin 'Guy nevet, a saját neve alatt lép fel. 2009 és 2019 között tizenegy lemezt rögzített zenekarral vagy szólóban, így elérkezettnek látta az időt, hogy dalszövegkönyvet készítsen. Az In Words című kiadvány ötven dalszövegét tartalmazza, javarészt olyanokat, melyek zene nélkül is megállják a helyüket. A dalszövegeket Sainabou Van Raemdonck gyönyörű képei illusztrálják. Guy Verlinde Európa-szerte turnézik, nemzetközi rajongóbázissal rendelkezik, ezért a kötet előszava holland, angol, francia és német nyelven is olvasható. A könyvben található dalok a megjelenésük sorrendjében meghallgathatóak a Guy Verlinde In Words Spotify lejátszási listában.
hoati
