Archívum
Doug MacLeod: The Train of Change
2020-09-26 | hír
Doug MacLeod a pályafutását a ’70-es évek elején kezdte. Hírnevet olyan nagyságok oldalán szerzett, mint George ‘Harmonica’ Smith, Big Joe Turner, Pee Wee Crayton, Lowell Fulson és Big Mama Thornton. Bemutatkozó lemeze, a No Road Back Home 1984-ben jelent meg. Javarészt saját dalokat játszik, melyek az életéről és a tapasztalatairól szólnak. Szerzeményeit számos művész, többek között Albert King, Albert Collins, Joe Louis Walker és Eva Cassidy is feldolgozta. A Brand New Eyes című albuma 2011-ben látott napvilágot. Az albumon található The Train of Change (A változás vonata) című dalhoz még augusztusban klip készült. „Ez a szám 2007-ben született meg Costa da Caparicán, Portugáliában, még mielőtt Obama elnököt megválasztották. Ezen európai utazás során majdnem mindenhol, amerre jártam, reményt, szeretetet, örömöt és a béke vízióját láttam” – nyilatkozta a nótáról Doug MacLeod. „Obama elnök két ciklust töltött be, és ez a dal lassacskán kiment a fejemből. Aztán George Floyd megölése után láttam fellázadni Amerikát, azt a jelmondatot hangoztatva, hogy ’Ami sok az sok’. Néztem, amint megannyi fiatal, idős, meleg, heteró, fekete, fehér és barna ember menetel együtt az igazságért, méltányosságért, tisztességességért, és sürgetik a változás eljövetelét. Felelevenedtek a fiatalkori emlékeim a polgárjogi mozgalomról, ami oly sok amerikait érintett meg a ’60-as években. A változás vonata robogott Dr. Kinggel. A változás vonata robogott Obama elnökkel. A változás vonata robog most is, és remélem, hogy most meg is érkezik az állomásra” – zárta szavait a kiváló zenész.
hoati
hoati
Benkő Zsolt: Bepillantás a blues világába
2020-09-20 | hír
A kiváló gitáros, Benkő Zsolt folyamatosan zenél, tanít, hangszerbemutatót és blues történeti előadást tart. A napokban Bepillantás a blues világába című kisfilmjével jelentkezett, főleg azokat célozva meg, akik még nem találkoztak a blueszenével, de azoknak is szól, akik már ismerik és szeretik ezt a több mint százéves műfajt. A film kapcsán a következőket nyilatkozta az oldalunk részére: „Nagyon megtisztelő, hogy a bluesvan.hu oldalon is megtekinthető az a kisfilmem, melyet elsősorban ismeretterjesztő céllal, azok számára készítettem, akik még nem ismerik a blueszenét. Természetesen a bluest már kedvelőkre is gondoltam, de az NKA pályázati kiírása az oktatásban is felhasználható, kiegészítő anyagokat kért. Külön öröm volt számomra, hogy a téma, mellyel negyven éve eljegyeztem magam, mások számára is érdekesnek, ismeretterjesztésre méltónak bizonyult. A kisfilm az időbeni behatároltsága miatt inkább figyelemfelkeltő, van benne egy kis műfajtörténet, gitárbemutató, eszközismertető és konklúzió. Ezek a teljes, másfél-kétórás előadásaimba is szűken férnek bele, annyiféle szempont, sztori, érdekesség gyűlt össze az évek alatt, hogy ezt harminckét percbe sűríteni elsőre lehetetlennek is tűnt számomra. Boldog vagyok, hogy a Bepillantás a blues világába című filmmel, illetve minden színpadi szereplésemmel hozzájárulhattam a blues műfajának az ismertebbé tételéhez. Természetesen a kisfilm szubjektív nézőpontot képvisel, ezért egyáltalán nem biztos, hogy mindenkinél célba talál, de remélhetőleg a szándék tisztasága kompenzálja a nézetek különbségét! Szeretettel ajánlom figyelmetekbe!”
hoati
hoati
A Blues Blast Music Awards díjazottjai
2020-09-17 | hír
Szeptember 15-én nyilvánosságra hozták a Blues Blast Music Awards győzteseinek nevét. A jelöltek névsorát a Blues Blast Magazine munkatársai, zenei szakírók, rádiós műsorvezetők, fesztiválok támogatói, szórakozóhelyek tulajdonosai és egyéb zeneipari szakemberek állították össze. A szavazásra mindazok jogosultak voltak, akik feliratkoztak a több mint 90 országból több mint 38000 feliratkozóval rendelkező online bluesmagazin hírlevelére.
A díjazottak:
Contemporary Blues Album
Christone ’Kingfish’ Ingram - Kingfish
Traditional Blues Album
The Nick Moss Band Featuring Dennis Gruenling - Lucky Guy
Soul Blues Album
Bobby Rush - Sitting On Top Of The Blues
Rock Blues Album
Coco Montoya - Coming In Hot
Acoustic Blues Album
Bob Margolin - This Guitar & Tonight
Live Blues Album
Albert Castiglia - Wild And Free
Historical Or Vintage Recording
Johnny Shines - The Blues Came Falling Down - Live 1973
New Artist Debut Album
Sister Lucile - Alive
Blues Band
B.B. King Blues Band
Male Blues Artist
Christone ’Kingfish’ Ingram
Female Blues Artist
Beth Hart
Sean Costello Rising Star Award
The Mary Jo Curry Band
hoati
A díjazottak:
Contemporary Blues Album
Christone ’Kingfish’ Ingram - Kingfish
Traditional Blues Album
The Nick Moss Band Featuring Dennis Gruenling - Lucky Guy
Soul Blues Album
Bobby Rush - Sitting On Top Of The Blues
Rock Blues Album
Coco Montoya - Coming In Hot
Acoustic Blues Album
Bob Margolin - This Guitar & Tonight
Live Blues Album
Albert Castiglia - Wild And Free
Historical Or Vintage Recording
Johnny Shines - The Blues Came Falling Down - Live 1973
New Artist Debut Album
Sister Lucile - Alive
Blues Band
B.B. King Blues Band
Male Blues Artist
Christone ’Kingfish’ Ingram
Female Blues Artist
Beth Hart
Sean Costello Rising Star Award
The Mary Jo Curry Band
hoati
Egyszemélyes bluesbanda? Itt a #BluesTube!
2020-09-13 | beszélgetések
Van az úgy, hogy az ember kicsit beleun a zenekarozásba, de a zenélésbe nem. Mit lehet tenni ilyenkor? Nyomni egyedül! A miértekről, a hogyanokról, a bluesról és még sok mindenről beszélgetett Ric$Cast Fekete Csabával és korábbi zenésztársával, barátjával és segítőjével, Kiss Ákossal.
Hobo: Rejtő dekameron
2020-09-10 | hír
Hamarosan megjelenik Hobo új albuma Rejtő dekameron címmel, hangoskönyv formájában. A lemezről néhány dal élőben is hallható lesz szeptember 13-án a Barba Negra Track színpadán.
Az alapötlet Giovanni Boccaccio Dekameronjából származik. Az itáliai költő művében pestisjárvány miatt egy kastélyban rekedt tíz ember, és unalmukban mindegyikük előadott egy-egy történetet, vagyis tíz novellából áll a mű. Ebből kiindulva Hobo nagy Rejtő Jenő rajongóként felidézi a leghíresebb regényalakokat a mai, koronavírusos Magyarországon megjelenítve. Így Budapestre érkezik Gorcsev Iván, Csülök, Piszkos Fred, Troppauer Hümér, Senki Alfonz, Fülig Jimmy, Vanek B. Eduárd, valamint Leila, az arab démon, Zwillinger Lola és Laura de Pirelli operaénekesnő. Ám karanténba zárják őket a margitszigeti Grand Hotelben, ahol bemutatkoznak, majd – többek között – árnyékkormányt alakítanak. Mindegyik dalhoz külön illusztrációk készültek, a néhai Korcsmáros Pál által kitalált és megrajzolt Rejtő-képregények eredeti figurái jelennek meg a képeken. A vadonatúj albumból néhány dal élőben is hallható lesz szeptember 13-án, a Barba Negra Track színpadán. A szervezők felhívják a figyelmet, hogy a járványügyi helyzetre való tekintettel a rendezvényen limitált létszámban vehetnek részt a rajongók, így érdemes elővételben megváltani a belépőt.
Az alapötlet Giovanni Boccaccio Dekameronjából származik. Az itáliai költő művében pestisjárvány miatt egy kastélyban rekedt tíz ember, és unalmukban mindegyikük előadott egy-egy történetet, vagyis tíz novellából áll a mű. Ebből kiindulva Hobo nagy Rejtő Jenő rajongóként felidézi a leghíresebb regényalakokat a mai, koronavírusos Magyarországon megjelenítve. Így Budapestre érkezik Gorcsev Iván, Csülök, Piszkos Fred, Troppauer Hümér, Senki Alfonz, Fülig Jimmy, Vanek B. Eduárd, valamint Leila, az arab démon, Zwillinger Lola és Laura de Pirelli operaénekesnő. Ám karanténba zárják őket a margitszigeti Grand Hotelben, ahol bemutatkoznak, majd – többek között – árnyékkormányt alakítanak. Mindegyik dalhoz külön illusztrációk készültek, a néhai Korcsmáros Pál által kitalált és megrajzolt Rejtő-képregények eredeti figurái jelennek meg a képeken. A vadonatúj albumból néhány dal élőben is hallható lesz szeptember 13-án, a Barba Negra Track színpadán. A szervezők felhívják a figyelmet, hogy a járványügyi helyzetre való tekintettel a rendezvényen limitált létszámban vehetnek részt a rajongók, így érdemes elővételben megváltani a belépőt.
Kivételes könyv egy kivételes gitárosról
2020-09-08 | kritika
Bálint Csaba Radics Béla a beatkorszakban című könyvéről
Bálint Csaba rockzenei szakíró első kötete 2012-ben látott napvilágot, amely Radics Béla korai, a beatkorszak alatti pályafutását kutatta, elemezte. A könyv már akkoriban is hiánypótló és igazán különleges volt, ugyanis a magyar gitárkirály neve leginkább a Taurus EX-T 25-75-82 nevű, rendkívül rövid életű szupergroup kapcsán vésődött bele az emlékezetekbe.
Kétségtelen, hogy Radicsot szélesebb körben a Taurus tette naggyá, azonban ez az alig egyéves időszak a zseniális gitáros – sajnos meglehetősen rövid – életútjának csak egy kis szeletkéje volt.
Bálint Csaba az eredeti mű kiadása után néhány évvel úgy döntött, hogy újraírja – tulajdonképpen újraálmodja – első kötetét. Megszállott rajongóként és a Rockmúzeum vezetőjeként az évek alatt felbecsülhetetlen értékű képi és szóbeli dokumentumot kutatott fel, szerzett meg, valamint számos interjút készített Radics Béla korabeli zenésztársaival. Ennek köszönhetően születhetett meg a Radics Béla a beatkorszakban című könyv második, bővített „deluxe” kiadása.
A mű rögtön egy olyan momentummal kezdődik, amely eddig inkább legendának számított: azzal a nappal, amikor Radics Béla megszerezte első, a Szegedi Ládagyárból származó dobozgitárját. A szerző felkutatta Gúnárt, a havert, aki a régi idők precíz rekonstruálása mellett néhány tekercs negatívval is megajándékozta őt. Így kerülhet első ízben az olvasók és a rockrajongók szeme elé az a néhány hihetetlen fénykép, amelyek a fiatal Radicsot örökítik meg első hangszerével.
Már ez elég lenne ahhoz, hogy a könyv „mindent vigyen”, ám Bálint Csaba tulajdonképpen végigkutat, végigelemez mindent, ami Radics Béla hatvanas évekbeli pályafutásával kapcsolatos.
Végigköveti az Atlantis együttes történetét, amellyel – tulajdonképpen 1967-ig – összeforrt Radics neve. A zenekarból hol kilépett (faképnél hagyva Neményi Bélát), hol visszament, ami talán Radics maximalizmusa miatt történt, ám emiatt sok, a zenekar által készített felvétel kapcsán nem lehetünk biztosak benne, hogy játszik-e rajtuk Béla. Bálint Csaba végletes megszállottsággal kutat, igazol, vagy épp cáfol meg visszaemlékezéseket, de a kötet (egyik) legnagyobb erénye, hogy a végleges „döntést” gyakran az olvasóra bízza.
Az Atlantis után Radics Béla pályafutásában a Pannónia együttes, majd a rövid életű Sankó Group következett. A könyv messzemenő részletességgel és pontosságra való törekvéssel tárgyalja ezeket a hónapokat is, hogy aztán megérkezzen az első, igazán jelentős állomáshoz, a Sakk-Matt együtteshez.
A Sakk-Mattra – lemezfelvételek híján – manapság csak a „nagy generáció” még élő tagjai emlékezhetnek, de ez a könyv feltétlenül segít abban, hogy azok is érezhessék kicsit a „brit szellemet” (ahogyan RB Kapitány emlegette) akik nem voltak akkoriban jelen.
Radics Béla a hatvanas évek elejétől, a Shadows-tisztelettől időközben eljutott pályájának csúcsára, a Hendrix-Cream őrületig. Hogy ez mit jelentett, milyen súlya volt akkor, talán jól szemlélteti, hogy Béla példaképül választott előadójától, Jimi Hendrixtől a magyar kereskedelemben csak 1976-ban (Hendrix halála után hat évvel) lehetett először hanglemezt kapni (egy indiai nyomású válogatásalbumot). A „brit szellem” csak agyonjátszott magnószalagokon, recsegő, az államhatalom által nagy odaadással zavart rádióadásokon keresztül, és legelsősorban Radics Béla és a Sakk-Matt (majd később Tűzkerék) együttes tolmácsolásában jutott el a budapesti fiatalokhoz, és ez valóságos revelációként hatott rájuk!
Bálint Csaba könyve leginkább (és szerencsére) csak azt bizonyítja, hogy Radics Béla mítosza és legendája nem kitalált, nem mulandó és betonbiztos alapokon nyugszik!
Azért lehetett Radics a legnagyobb, mert valami olyasmit hozott el Magyarországra (a maga korában!), amit mások nem mertek. Ennek aztán meg is lett az „eredménye”, folyamatos megfigyelések, kisebb-nagyobb retorziók, majd végül teljes ellehetetlenítés formájában.
Ennek következtében a gitárzseni a korai években (ekkor még csak a társadalmi „visszásságokat” érzékelve) házi könyvtárába vonult vissza, majd pár évvel később (amikor ráébredt, hogy ezek a visszásságok véresen komolyak) az alkohol „védőszárnyai” alá tántorgott. Ismerve életének és pályafutásának körülményeit, talán vitatható őt elítélni ezért.
Egy szó, mint száz: Bálint Csaba könyve több mint méltó összegzése Radics Béla korai pályafutásának. Pontosságával, megszállottságával, aprólékosságával és rajongásával messze túltesz minden eddig megjelent hazai beatkönyvön.
Úgy, ahogyan Radics Béla is túl tudott tenni kevésbé merész, ám hasonlóan tehetséges kortársain.
A könyvben a visszaemlékezések és zenei elemzések mellett óriási képanyag kapott helyet, ám a mű talán legnagyobb kincse Radics Béla korabeli levelezésének dokumentációja egy rajongóval, amiben a magyar gitárkirály tűpontosan megragadja a lényeget: „A mi új nevünk Sakk-Matt. Ezt arra értjük, hogy a zene, mármint a blues adja a mattot a többinek, vagyis a legjobb!”
Majnik László
A könyv kapható a Rockmúzeumban és a Rockdiszkontban, vagy rendelhető a rockmuzeum@gmail.com e-mail címen.
A kötet Facebook oldala ide kattintva tekinthető meg.
A könyvet szeptember 13-án 17 órától a Rockmúzeumban mutatják be, ahol a kötetben szereplő visszaemlékezőkkel tartanak beszélgetést, majd 19 órától Radics Béla-emlékkoncert kezdődik a Come On Rock Band előadásában, amelyen vendégként Kosik Kristóf a legendás bíbor Gibsont is bemutatja.
Bálint Csaba rockzenei szakíró első kötete 2012-ben látott napvilágot, amely Radics Béla korai, a beatkorszak alatti pályafutását kutatta, elemezte. A könyv már akkoriban is hiánypótló és igazán különleges volt, ugyanis a magyar gitárkirály neve leginkább a Taurus EX-T 25-75-82 nevű, rendkívül rövid életű szupergroup kapcsán vésődött bele az emlékezetekbe.
Kétségtelen, hogy Radicsot szélesebb körben a Taurus tette naggyá, azonban ez az alig egyéves időszak a zseniális gitáros – sajnos meglehetősen rövid – életútjának csak egy kis szeletkéje volt.
Bálint Csaba az eredeti mű kiadása után néhány évvel úgy döntött, hogy újraírja – tulajdonképpen újraálmodja – első kötetét. Megszállott rajongóként és a Rockmúzeum vezetőjeként az évek alatt felbecsülhetetlen értékű képi és szóbeli dokumentumot kutatott fel, szerzett meg, valamint számos interjút készített Radics Béla korabeli zenésztársaival. Ennek köszönhetően születhetett meg a Radics Béla a beatkorszakban című könyv második, bővített „deluxe” kiadása.
A mű rögtön egy olyan momentummal kezdődik, amely eddig inkább legendának számított: azzal a nappal, amikor Radics Béla megszerezte első, a Szegedi Ládagyárból származó dobozgitárját. A szerző felkutatta Gúnárt, a havert, aki a régi idők precíz rekonstruálása mellett néhány tekercs negatívval is megajándékozta őt. Így kerülhet első ízben az olvasók és a rockrajongók szeme elé az a néhány hihetetlen fénykép, amelyek a fiatal Radicsot örökítik meg első hangszerével.
Már ez elég lenne ahhoz, hogy a könyv „mindent vigyen”, ám Bálint Csaba tulajdonképpen végigkutat, végigelemez mindent, ami Radics Béla hatvanas évekbeli pályafutásával kapcsolatos.
Végigköveti az Atlantis együttes történetét, amellyel – tulajdonképpen 1967-ig – összeforrt Radics neve. A zenekarból hol kilépett (faképnél hagyva Neményi Bélát), hol visszament, ami talán Radics maximalizmusa miatt történt, ám emiatt sok, a zenekar által készített felvétel kapcsán nem lehetünk biztosak benne, hogy játszik-e rajtuk Béla. Bálint Csaba végletes megszállottsággal kutat, igazol, vagy épp cáfol meg visszaemlékezéseket, de a kötet (egyik) legnagyobb erénye, hogy a végleges „döntést” gyakran az olvasóra bízza.
Az Atlantis után Radics Béla pályafutásában a Pannónia együttes, majd a rövid életű Sankó Group következett. A könyv messzemenő részletességgel és pontosságra való törekvéssel tárgyalja ezeket a hónapokat is, hogy aztán megérkezzen az első, igazán jelentős állomáshoz, a Sakk-Matt együtteshez.
A Sakk-Mattra – lemezfelvételek híján – manapság csak a „nagy generáció” még élő tagjai emlékezhetnek, de ez a könyv feltétlenül segít abban, hogy azok is érezhessék kicsit a „brit szellemet” (ahogyan RB Kapitány emlegette) akik nem voltak akkoriban jelen.
Radics Béla a hatvanas évek elejétől, a Shadows-tisztelettől időközben eljutott pályájának csúcsára, a Hendrix-Cream őrületig. Hogy ez mit jelentett, milyen súlya volt akkor, talán jól szemlélteti, hogy Béla példaképül választott előadójától, Jimi Hendrixtől a magyar kereskedelemben csak 1976-ban (Hendrix halála után hat évvel) lehetett először hanglemezt kapni (egy indiai nyomású válogatásalbumot). A „brit szellem” csak agyonjátszott magnószalagokon, recsegő, az államhatalom által nagy odaadással zavart rádióadásokon keresztül, és legelsősorban Radics Béla és a Sakk-Matt (majd később Tűzkerék) együttes tolmácsolásában jutott el a budapesti fiatalokhoz, és ez valóságos revelációként hatott rájuk!
Bálint Csaba könyve leginkább (és szerencsére) csak azt bizonyítja, hogy Radics Béla mítosza és legendája nem kitalált, nem mulandó és betonbiztos alapokon nyugszik!
Azért lehetett Radics a legnagyobb, mert valami olyasmit hozott el Magyarországra (a maga korában!), amit mások nem mertek. Ennek aztán meg is lett az „eredménye”, folyamatos megfigyelések, kisebb-nagyobb retorziók, majd végül teljes ellehetetlenítés formájában.
Ennek következtében a gitárzseni a korai években (ekkor még csak a társadalmi „visszásságokat” érzékelve) házi könyvtárába vonult vissza, majd pár évvel később (amikor ráébredt, hogy ezek a visszásságok véresen komolyak) az alkohol „védőszárnyai” alá tántorgott. Ismerve életének és pályafutásának körülményeit, talán vitatható őt elítélni ezért.
Egy szó, mint száz: Bálint Csaba könyve több mint méltó összegzése Radics Béla korai pályafutásának. Pontosságával, megszállottságával, aprólékosságával és rajongásával messze túltesz minden eddig megjelent hazai beatkönyvön.
Úgy, ahogyan Radics Béla is túl tudott tenni kevésbé merész, ám hasonlóan tehetséges kortársain.
A könyvben a visszaemlékezések és zenei elemzések mellett óriási képanyag kapott helyet, ám a mű talán legnagyobb kincse Radics Béla korabeli levelezésének dokumentációja egy rajongóval, amiben a magyar gitárkirály tűpontosan megragadja a lényeget: „A mi új nevünk Sakk-Matt. Ezt arra értjük, hogy a zene, mármint a blues adja a mattot a többinek, vagyis a legjobb!”
Majnik László
A könyv kapható a Rockmúzeumban és a Rockdiszkontban, vagy rendelhető a rockmuzeum@gmail.com e-mail címen.
A kötet Facebook oldala ide kattintva tekinthető meg.
A könyvet szeptember 13-án 17 órától a Rockmúzeumban mutatják be, ahol a kötetben szereplő visszaemlékezőkkel tartanak beszélgetést, majd 19 órától Radics Béla-emlékkoncert kezdődik a Come On Rock Band előadásában, amelyen vendégként Kosik Kristóf a legendás bíbor Gibsont is bemutatja.
Jimi Hendrix munkássága előtt tisztelegnek
2020-09-02 | beszélgetések
Jimi Hendrix halálának ötvenedik évfordulójára szervezik meg a Kobuci Kertben az első HendrixFesztet szeptember 8-án. A fesztiválról az egyik ötletgazda-szervezőt, a basszusgitáros Tomor Barnabást kérdeztem, aki többek között a pályafutásáról is mesélt.
Mikor és minek a hatására kezdtél el zenélni?
Elsőként megkerülhetetlen volt a zenehallgatás, ami a faterom lemezeivel kezdődött. A ’80-as évek második felében, kb. ötödikes-hatodikos koromban vált napi elfoglaltsággá. Nagyon figyeltem az idősebb generációt a suliban, akik közül igen sokan hallgattak blues- és rockzenét, és néha-néha tudtam kunyizni egy-egy kazettát vagy hanglemezt. Az újpesti lakótelep „aranybánya” volt ilyen szempontból. Ez idő tájt már éreztem, hogy valami közöm van a dologhoz. Hetedik osztályos koromban már basszusgitáros szerettem volna lenni, de csak a ’90-es évek elején kerültem olyan srácok közelébe, akikkel már csináltunk is valamit.
Milyen stílusok, mely csapatok, lemezek hatottak a zenei világodra, formálták ízlésedet?
A teljesség igénye nélkül csak megemlítek néhányat. Rock, blues, new wave, reggae, funk, jazz, jazz-rock, fusion stb.; Hendrix, Beatles, Stones, Syrius, Tátrai Tibor, Mohai Tamás, Mini, Zappa, Davis, Pastorius, Scieranski, Sting (Police) stb. Felsorolhatatlan.
Milyen zenei tanulmányokat folytattál?
Állami zeneiskolákba jártam basszusgitár szakra, amelyek közül a pomázi Frey Gyurival töltött évek voltak a legmeghatározóbbak.
Melyik volt az első meghatározó együttesed? Mikor alapítottad meg az első saját zenekarodat?
Az első, ahol elkezdtem megismerkedni a zenéléssel, ’93-ban volt, csupa nyitott tizenévessel. Ja, egy huszonéves már volt benne, Ő volt a „tanár”, Dondem volt a neve. Az első saját formációmat, a Bass Loco-t 2008-ban hívtam életre. A mai napig működik sutyiban.
Jelenleg milyen formációkban játszol? Melyik áll a legközelebb a szívedhez?
Mindegyik fontos. Nyilván, ahol ötletgazda és szerző vagyok, az más érzés. Jelenleg: Tomor Barnabás Trió (Szumper Ákossal és Usztics Péterrel), Bass Loco, Kardos-Tomor-Molnár Trió, Hendrix Project, Harakyru és Fekete Jenő.
Jimi Hendrix tiszteletére fesztivált szervezel Kőmíves ’Stone’ Andrással. Honnan jött az ötlet?
Jimi Hendrix halálának ötvenedik évfordulója volt az apropó, és egyben hagyományt is szeretnénk teremteni az első HendrixFeszt megszervezésével. Andrissal évek óta tervezgettük, hogy Budapesten újra legyen Hendrix-ünnep. Reméljük, a közönség is jól fogadja, és ettől kezdve minden évben megismételhetjük, más-más, a hazai zenei érában fellelhető zenészekkel és formációkkal, Hendrix tiszteletére a nyári szezonban.
Kik fognak fellépni a fesztiválon?
Első körben az egymáshoz közeli generációhoz tartozó Message To Hendrix és a Hendrix Project fog fellépni a minifesztiválon, és ebben teljesen egyre gondoltunk Andrissal. Két ugyanazon ügyet fontosnak tartó és más látásmóddal megközelítő, egyáltalán nem rivalizáló, inkább barátinak mondható csapat tűnik a megfelelő választásnak. A Message tagjai: Petendi Tamás (gitár), Bűdi Szilárd (basszusgitár, ének), Kottler Ákos (dobok); a Project tagjai: Lamm Dávid (gitár, ének), Tomor Barnabás (basszusgitár), Molnár Dániel (dobok).
Mit kell tudni a Hendrix Project nevű formációról?
2011-ben játszottunk először együtt Lamm Dáviddal és Molnár Danival trióban, ahol már egy-két Hendrix dal is elhangzott, de 2013-ban kezdtünk el full Hendrix-műsort tolni, és közben Hendrix Projectté változtunk. Mindhárman nagy Hendrix-imádók vagyunk. A közös nevező hamar megvolt, zökkenőmentes az együttműködés, nagyon szeretjük csinálni, és jól érezzük magunkat.
Milyen terveid vannak a közeljövőt illetően?
A Tomor Barnabás Trióval új dalok és felvételek készítése, koncertezés. „Hendrix 78/50” műsor november 27-én a Muzikumban. A zenekaros feladatokat folytatni, mert ez szinten tart, és örömet okoz.
Szöveg: hoati, fotó: Nagy János
Mikor és minek a hatására kezdtél el zenélni?
Elsőként megkerülhetetlen volt a zenehallgatás, ami a faterom lemezeivel kezdődött. A ’80-as évek második felében, kb. ötödikes-hatodikos koromban vált napi elfoglaltsággá. Nagyon figyeltem az idősebb generációt a suliban, akik közül igen sokan hallgattak blues- és rockzenét, és néha-néha tudtam kunyizni egy-egy kazettát vagy hanglemezt. Az újpesti lakótelep „aranybánya” volt ilyen szempontból. Ez idő tájt már éreztem, hogy valami közöm van a dologhoz. Hetedik osztályos koromban már basszusgitáros szerettem volna lenni, de csak a ’90-es évek elején kerültem olyan srácok közelébe, akikkel már csináltunk is valamit.
Milyen stílusok, mely csapatok, lemezek hatottak a zenei világodra, formálták ízlésedet?
A teljesség igénye nélkül csak megemlítek néhányat. Rock, blues, new wave, reggae, funk, jazz, jazz-rock, fusion stb.; Hendrix, Beatles, Stones, Syrius, Tátrai Tibor, Mohai Tamás, Mini, Zappa, Davis, Pastorius, Scieranski, Sting (Police) stb. Felsorolhatatlan.
Milyen zenei tanulmányokat folytattál?
Állami zeneiskolákba jártam basszusgitár szakra, amelyek közül a pomázi Frey Gyurival töltött évek voltak a legmeghatározóbbak.
Melyik volt az első meghatározó együttesed? Mikor alapítottad meg az első saját zenekarodat?
Az első, ahol elkezdtem megismerkedni a zenéléssel, ’93-ban volt, csupa nyitott tizenévessel. Ja, egy huszonéves már volt benne, Ő volt a „tanár”, Dondem volt a neve. Az első saját formációmat, a Bass Loco-t 2008-ban hívtam életre. A mai napig működik sutyiban.
Jelenleg milyen formációkban játszol? Melyik áll a legközelebb a szívedhez?
Mindegyik fontos. Nyilván, ahol ötletgazda és szerző vagyok, az más érzés. Jelenleg: Tomor Barnabás Trió (Szumper Ákossal és Usztics Péterrel), Bass Loco, Kardos-Tomor-Molnár Trió, Hendrix Project, Harakyru és Fekete Jenő.
Jimi Hendrix tiszteletére fesztivált szervezel Kőmíves ’Stone’ Andrással. Honnan jött az ötlet?
Jimi Hendrix halálának ötvenedik évfordulója volt az apropó, és egyben hagyományt is szeretnénk teremteni az első HendrixFeszt megszervezésével. Andrissal évek óta tervezgettük, hogy Budapesten újra legyen Hendrix-ünnep. Reméljük, a közönség is jól fogadja, és ettől kezdve minden évben megismételhetjük, más-más, a hazai zenei érában fellelhető zenészekkel és formációkkal, Hendrix tiszteletére a nyári szezonban.
Kik fognak fellépni a fesztiválon?
Első körben az egymáshoz közeli generációhoz tartozó Message To Hendrix és a Hendrix Project fog fellépni a minifesztiválon, és ebben teljesen egyre gondoltunk Andrissal. Két ugyanazon ügyet fontosnak tartó és más látásmóddal megközelítő, egyáltalán nem rivalizáló, inkább barátinak mondható csapat tűnik a megfelelő választásnak. A Message tagjai: Petendi Tamás (gitár), Bűdi Szilárd (basszusgitár, ének), Kottler Ákos (dobok); a Project tagjai: Lamm Dávid (gitár, ének), Tomor Barnabás (basszusgitár), Molnár Dániel (dobok).
Mit kell tudni a Hendrix Project nevű formációról?
2011-ben játszottunk először együtt Lamm Dáviddal és Molnár Danival trióban, ahol már egy-két Hendrix dal is elhangzott, de 2013-ban kezdtünk el full Hendrix-műsort tolni, és közben Hendrix Projectté változtunk. Mindhárman nagy Hendrix-imádók vagyunk. A közös nevező hamar megvolt, zökkenőmentes az együttműködés, nagyon szeretjük csinálni, és jól érezzük magunkat.
Milyen terveid vannak a közeljövőt illetően?
A Tomor Barnabás Trióval új dalok és felvételek készítése, koncertezés. „Hendrix 78/50” műsor november 27-én a Muzikumban. A zenekaros feladatokat folytatni, mert ez szinten tart, és örömet okoz.
Szöveg: hoati, fotó: Nagy János
