Archívum

2020 legjobb albumai

2020-12-29 | hír

Mint minden év végén, most is áttekintettük a magunk mögött hagyott esztendő lemeztermését, és összeállítottuk kedvenc albumaink tizenötös listáját. Ezek nem megkérdőjelezhetetlen etalonok, de talán reális képet adnak arról, milyen zenéket hallgattunk a leggyakrabban 2020-ban.

hoati
1. Shemekia Copeland: Uncivil War (Alligator Records)
2. John Németh: Stronger Than Strong (Nola Blue Records)
3. Elvin Bishop & Charlie Musselwhite: 100 Years of the Blues (Alligator Records)
4. Frank Bey: All My Dues Are Paid (Nola Blue Records)
5. Linsey Alexander: Live at Rosa’s (Delmark Records)
6. John Primer & Bob Corritore: The Gypsy Woman Told Me (VizzTone Label Group)
7. Kai Strauss: In My Prime (Continental Blue Heaven)
8. JW-Jones: Sonic Departures (Solid Blues Records)
9. Whitney Shay: Stand Up! (Ruf Records)
10. Johnny Burgin: No Border Blues (Delmark Records)
11. Ben Levin: Carryout Or Delivery (VizzTone Label Group)
12. Bai Kamara Jr. & The Voodoo Sniffers: Salone (Moosicus/MIG Music)
13. Gerald McClendon: Can't Nobody Stop Me Now (Delta Roots Records)
14. Tomislav Goluban: Memphis Light (Spona Records)
15. Micke & Lefty feat Chef: Let The Fire Lead (Hokahey Records)

hcs
1. Jose Ramirez: Here I Come (Szerzői kiadás)
2. Kirk Fletcher: My Blues Pathway (Cleopatra Records)
3. Joe Bonamassa: Royal Tea (J&R Adventures)
4. Frank Bey: All My Dues Are Paid (Nola Blue Records)
5. Jay Willie & James Montgomery: Cadillac Walk (Zoho Roots)
6. Kai Strauss: In My Prime (Continental Blue Heaven)
7. Dione Taylor: Spirits In The Water (Matay Records)
8. Mick Hayes: My Claim To Fame (Move The Needle Music)
9. Martin Lang: Bad Man (Random Chance Records)
10. Eric Hughes Band: Postcard From Beale Street (Endless Blues Records)
11. Erin Harpe: Meet Me In The Middle (VizzTone Label Group)
12. Tinsley Ellis: Ice Cream In Hell (Alligator Records)
13. Bobby Rush: Rawer Than Raw (Deep Rush Records)
14. Gospel Moments: I Belong To The Band (Tom-Tom Records)
15. Avey Grouws Band: The Devil May Care (Szerzői kiadás)

Kétdalos kislemezzel jelentkezett a The Pontiac

2020-12-26 | hír

Az ősz elején egy magyar nyelvű dalt jelentetett meg a The Pontiac zenekar, melyet most két újabb követ. A korábban megszokott, autentikus amerikai életérzéssel átitatott blues-rock tételek egyre inkább az idehaza zsigerből jövő édesbús köntöst öltik magukra. Az állandó változás közepette az együttes talán még sosem volt ennyire önmaga.

Idén új lemezen kezdtek el dolgozni a fiúk, ami 2021-ben, éppen három évvel az Are You Ready Now? után érkezett volna. Be is vonultak a Sounday Stúdióba, és rögzítettek négy dalt, melyek közül egy, a Csak egyetlen lámpa ég meg is jelent. A tervezett album további részének felvételeit megakadályozta a pandémia, a fiúk viszont nem szerették volna a fiókban hagyni a már elkészült tételeket, így született meg a Szél/Lebegés megjelenésének ötlete. „Egészen pontosan ezt sem így terveztük, van még egy nóta, amit klippel szerettünk volna kihozni, de a forgatások megkezdése előtt jött be az esti kijárási tilalom, így ismét újra kellett gondolnunk, hogy mi legyen” – meséli Nagy Barnabás, az együttes énekese.
„Egy évvel ezelőtt kezdtem el olyan önálló számokat írni, amelyek nem feltétlenül férnek, fértek bele a zenekari repertoárba. A Lebegés eredetileg Running In Circles néven angol szöveggel született meg, és került fel a Soundcloudra. Egy próbán teljesen spontán megmutattam a srácoknak, akiknek annyira bejött, hogy elkezdtünk kicsit dolgozni vele, majd magyar nyelvű szöveget is kapott. A Szélt a tavaszi karantén alatt írtam otthon, Cegléden. A konyhában ücsörögtem, és egy videóhíváson keresztül iszogattunk a barátokkal. Emlékszem, nagyon szép tavaszi nap volt, és könnyűnek éreztem magam – és ahogy véget ért az online összejövetelt, egyszerűen megszületett a dal is” – avat be a nóták történetébe Barnabás.
Az év elején szétszéledt a csapat, most viszont igyekeznek fókuszáltak maradni, rengeteget próbálnak, és dalokat írnak, ez tartja bennük a lelket. Ahogy Nagy fogalmaz, ugyan voltak live streamjeik, amelyeket nagyon élveztek, de ez kicsit azért távol áll tőlük. „Mi alapvetően koncertzenekar vagyunk, szóval az online térben nem mozgunk annyira otthonosan. Én személy szerint még tanulom ezt a fajta megközelítést, nem igazán érzem magaménak, hiányzik a közönség rettenetesen. A rezdülések, energiák egy koncerten mámorítóak: ezek nélkül nagyon nehéz létezni, de igyekszünk helytállni.”
Az óvatos jövőtervezés jegyében egyelőre annyi biztos, hogy egy klipen és egy lemezen dolgozik a The Pontiac, hogy pontosan mikor érkeznek az új anyagok, még kiderül.

Henrik Freischlader: Visszatérés a hagyományokhoz

2020-12-22 | beszélgetések

A német Henrik Freischlader eredetileg dobos akart lenni, tizennégy éves korában Gary Moore hatására választotta végül a gitárt. Valójában nem okoz gondot számára egyik hangszer kezelése sem, ezt a 2009-ben készített albumán bizonyította is, hiszen egymaga játszotta fel az összes hangszert. Az autodidakta zenész a Recorded by Martin Meinschäfer című lemez kapcsán vált szélesebb körben ismerté, illetve az európai blues fesztiválok állandó, megbecsült fellépőjévé. Pályafutása során kilenc stúdióalbumot és hat koncertlemezt készített. Aktuális lemeze, a Missing Pieces a hónap elején került a boltok polcaira. A tizenhárom dalt felvonultató album a tavalyi Hands On The Puzzle folytatásának is tekinthető. A lemezmegjelenés kapcsán tettem fel néhány kérdést a hazánkban is népszerű zenésznek.

Hogyan éled meg a koronavírus-járvány szigorú járványügyi rendelkezéseit? Mivel töltöd az idődet?
A természet újra visszatér az életünkbe, ami nagyon jó, és bár nehéz koncertek nélkül létezni, nagyon élvezem a plusz szabadidőt, ami lehetőséget ad arra, hogy lelassuljak, és más nézőpontból nézzek az egészre. Sokat gitározom, és gondolkodom arról, mit fogok csinálni, min fogok változtatni a jövőben.

Mennyire hat a kreativitásodra ez az időszak?
Hát, az megduplázódott – minél több időd van, annál több időt tudsz arra fordítani, hogy kreatív legyél. A legjobbat kell adnunk, és mindig pozitívnak kell maradnunk – sok mindenen lehet változtatni, még azokon a dolgokon is, sőt különösen azokon, amelyekről úgy gondoltuk, nem szorulnak változtatásra. Ez sok esetben visszatérést jelent a hagyományokhoz. Itt az ideje, hogy mindenki megértse, a digitális világ nem tudja pótolni a valódi kapcsolatokat. Hiányoznak a rajongók, a koncertek és az emberi kapcsolatok.

Milyen körülmények között készült az új lemezed?
2019 decemberében egy hét alatt, élőben vettük fel a dalokat, és 2020 nyarán fejeztük be a munkát a vokálokkal. Nagyon egyszerű módon, szinte stresszmentesen.

Várható-e lemezbemutató koncert? Több előadó/zenekar online lemezbemutatót tartott.
Elég szerencsések voltunk, mert legalább volt néhány kisebb koncertünk, ahol élőben eljátszhattuk néhány új dalunkat. Ez valamiféle korai bemutató – a közelálló emberek hallották elsőként, akik még mindig járnak koncertekre, minden helyzetben. De csináltunk egy rövid videót is dalrészletekkel, mindenki számára.

Üzensz-e valamit a magyar rajongóknak?
Nagyon hiányoztok! Ebben az évben ismét Budapesten tartottuk volna a Gary Moore Emlékkoncertet és az én születésnapomat, szóval így még nehezebb, hogy kimarad ez az ünneplés. De remélem, hogy hamarosan újra ott lehetünk! Addig is meg kell próbálnunk a legtöbbet kihozni ebből a helyzetből, és segíteni egymást, amikor csak lehetséges!

hoati

Bemutatkozik a Gospel Moments nevű duó

2020-12-18 | beszélgetések

Horváth Misi és Gál Csaba Boogie az elmúlt évben sokat koncertezett országszerte, mint tradicionális, de a popzenével is kacérkodó blues duó. A Gospel Moments nevű formációjuk új arcukat mutatja meg, hiszen repertoárjuk az 1920-as, ’30-as évek spirituáléira, gospel dalaira épül. Az alábbiakban többek között a duóról, az I Belong To The Band című bemutatkozó lemezükről kérdeztem a két zenészt.

Mikor alapítottátok meg a Gospel Moments nevű duót? Korábban már zenéltetek közösen?
Boogie: Nagyon régóta ismerjük egymást, de fura módon csak az utóbbi három évben kezdtünk együtt muzsikálni. Tradicionális blues duóként működtünk, koncerteztünk, videókat is csináltunk. 2018 végén jött az ötlet, hogy a blues műsorunkat sem elhagyva a blues egyik társműfaját, tradicionális gospeleket is játsszunk, sőt, ezt tegyük fő profilunkká.

Hogy jellemeznétek a zenéteket?
Boogie: A gospelt legtöbben az Apáca show című sikerfilm alapján ismerik. Mi ennek a zenének egy korábbi változatához nyúltunk vissza, amelynek a hangvétele sokkal egyszerűbb, nincs benne nagy kórus, teljes zenekar. Ez sokkal inkább egy vagy legfeljebb két-három személy intim vallomása a hitről, a helyesnek gondolt életről és a reményről.

A napokban jelent meg a formáció bemutatkozó lemeze. Mennyire szerencsés a megjelenés ideje, hiszen ez az időszak nem az élőzenét játszó formációknak kedvez.
Boogie: Erre többféle választ lehet adni. Egyrészt igaz az élőzene részleges térvesztése, de nekünk nem az általános trendeknek kell megfelelnünk. Ez eleve rétegzene, nem általános pop. Mi ezt a tényt elfogadtuk, amikor blues zenészek lettünk, és a gospel-profil is szorosan kapcsolódik a blueshoz. A mi esetünkben különösen igaz ez. A decemberi zenei kínálat azonban kicsit speciális, nem kis részben a karácsonyhoz kötődik, amikor jobban érvényesülnek a hagyományosabb zenei formák is. De ismétlem: nekünk nem kell zenei trendeknek megfelelnünk, fura is lenne tőlünk az ilyen szemforgatás, és senki sem fogadna el tőlünk igazán divatos zenét. Talán egy dologban vagyunk korszerűek: igyekeztünk a döntően akusztikus megszólalásunkat a mai minőségi követelmények szem előtt tartásával rögzíteni.

Mi döntötte el, hogy mely dalok kerülnek a I Belong To The Band című lemezre?
Boogie: Az alapötlet az enyém volt, és így a számokat is én hoztam.

Kik közreműködtek vendégként az albumon?
Boogie: Kevés résztvevő van rajtunk kívül. Pribojszki Matyival egy dalt vettünk fel nagyon vidám körülmények között: Misivel harmonika-duetteznek, én csak énekelek, ebben a számban nincs is más hangszer. Gingl Zoltán, a Mo’ Gigs nevű „szurtos-soul” együttesem dobosa négy számban muzsikál: hol enyhén hiphopos ízt csempész be, hol vonatszerűen zakatol, míg az egyik nótában a New Orleans-i parádék hangulatát idézi meg. Giret Gábor – aki az igényes utómunkát végezte el a stúdióban – basszusgitáron és ütőhangszereken játszott egyik-másik felvételen.

Tekinthető a lemez valamilyen szempontból a Come On Over To My House folytatásának?
Boogie: Ez egy fél-akusztikus album, amelyen én vagyok az egyik főszereplő. Ha ez elég ok, hogy folytatásnak nevezzük, akkor igen. Nyilván nem egyetlen hanganyag erejéig játszottam akusztikus bluest, tehát időről időre, lehetőségeimhez mérten fel-felbukkanok valamilyen hanganyagon, ahol a blues ezen műfaját játszom. Ennyi a köze hozzá, mert tematikailag kevésbé köthető össze a két lemez. Meg hát huszonhat év is elválasztja őket.

Ősszel egy kisfilm jelent meg a rezonátoros gitárról. Mesélnél erről?
Boogie: Ezt egy NKA-s pályázati kiírás alapozta meg, ahol oktatóanyagot kellett kreálni. Misi ötlete volt, hogy vágjunk bele. Igyekeztem röviden összefoglalni, amit fontosnak tartottam, figyelve arra, hogy azért valamennyire szórakoztató is legyen a végeredmény. Ne csak a szűk értelemben vett szakmának szóljon, hanem érthető legyen egy érdeklődő kívülállónak is. Annyit azért megjegyeznék az elkészítéssel kapcsolatban, idézve egy régi rádióműsor címét: „Beszélni nehéz!”

A Gospel Moments mellett mindkettőtök más formációkban is zenél. Milyen aktualitásokat tudtok mesélni ezekről?
Boogie: A korábban említett Mo’ Gigs egy új dalt jelentetett meg a fekete péntek „megünneplésére”, kicsit más oldalról megvilágítva ezt a kereskedelmi eseményt. Van egy popzenés formációm is Harangozó Sebestyén részvételével. Az idén jött létre, és elkészültek az első nótáink, amelyek részben sajátok, de van két feldolgozásunk is. A rádiós és a tévés világban is megmerítkeztünk már egy kicsit, így reméljük, szép lassan megismernek minket.
Misi: Ami nálam aktuális a Gospel Moments mellett, az a Kontor Horváth Acoustic, a Luis Eduardo Castagno Trió, és Fekete Jenővel duózok. Mindhárom formáció szívügyem, ráadásul szájharmonikásként a Kontor Horváth Acoustic és a Luis Eduardo Castagno Trió hatalmas kihívás zeneileg. Kontor Tomival az elmúlt években találtunk egymásra, és azóta töretlenül dolgozunk. Tavaly jött ki az első közös albumunk az NKA támogatásával, a Tom-Tom Records gondozásában. A lemezen saját szerzeményeink hallhatóak. A napokban jelenik meg második hanganyagunk a támogatóknak köszönhetően. A mostani lemez címe All Covered, és Tamás két saját szerzeménye mellett tizennégy feldolgozás kapott helyet rajta, csodálatos vendégzenészekkel. A Luis Eduardo Castagno Trió egy latin projekt, Luis gitározik és énekel, Ursu Gábor gitározik, és én szájharmonikázom. Ez a produkció egy csodálatos utazás Latin-Amerikába. A trió műsorában felcsendülnek olyan dél-amerikai országok zenéi, mint Mexikó, Argentína, Kuba, Peru, valamint spanyol slágerek, de ismert sztenderdek is elhangzanak. Koncertjeinken mindig fergeteges a hangulat. Jencivel kb. húsz éve játszom, tavaly megjelent egy közös albumunk. Azt hiszem, őt nem kell bemutatnom a blues közönségének, hiszen itthon ő az egyik legautentikusabb képviselője a műfajnak. Az utóbbi időben nagy kedvenceim hívtak a lemezeikre játszani, ami hatalmas megtiszteltetés. Így közreműködtem Szabó Leslie, Fekete Jenő, Charlie és Bajnok & Zefi legutóbbi kiadványain.

Hogyan élitek meg a pandémiás helyzetet?
Boogie: Annyi előnye van neki, hogy az ember kényszerből is kreatívkodik, előre menekül. A Gospel Moments lemezre emiatt is volt bőven időnk. Reméljük, hogy egyszer véget ér ez az időszak, és akkor színpadra is tudjuk vinni ezt és a többi formációinkat is. Viszont nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy semmi bajunk. Mert nagyon is van: nem dolgozhatunk, tehát nincs bevételünk.
Misi: Én is folyamatosan alkotok, fotózok, tanulom a videóklip-készítést, vágást stb. Amire nagyon büszke vagyok, az Little G Weevil legújabb videóklipje, amit teljes egészében Urbán Laci barátommal készítettem. Emellett írom a saját dalaimat, és jövőre megjelenik a második szólóalbumom, ami zeneileg sokoldalú lesz, és elképesztően jó zenészekkel fogom rögzíteni. Egyébként nagyon hiányoznak a barátaim, a zenészkollégák, a koncertek és a közönségünk. Nincs könnyű helyzetünk, de én elég optimista vagyok ahhoz, hogy ne adjam fel az álmaimat. Tehát kitartás, és hamarosan láthatjuk egymást a koncerteken.

Szöveg: hoati, fotó: Urbán László

Robert Plant: Digging Deep: Subterranea

2020-12-15 | kritika

A rockzene történetének egyik legnagyobb hatású együttese a Led Zeppelin, és a műfaj egyik legkiemelkedőbb énekese a banda egykori frontembere, Robert Plant. A Brit Birodalmi Érdemrenddel is elismert ikon szerencsére nem szállt ki a könnyűzenei bizniszből anyazenekarának 1980-as felbomlása után, hanem szólókarrierbe kezdett. „Amikor a Led Zeppelin többé nem létezett, eltökélten és energiától telve újra lábra akartam állni, és folytatni az állandó változással járó alkotómunkát, ami a Zeppre is oly jellemző volt” – mondta egy interjúban. Első szólóalbumát 1982-ben jelentette meg, a legutóbbit 2017-ben. A lemezmegjelenéseket hatalmas turnék követték, Magyarországra négy alkalommal is eljutott: 1993-ban, 2006-ban és 2007-ben saját együttesével lépet fel, míg 1998-ban egykori zenésztársával, Jimmy Page-dzsel adott koncertet a Budapest Sportcsarnokban. Aktuális albuma, a Digging Deep: Subterranea az elmúlt negyven évet harminc dalban foglalja össze, az azonos címmel tavaly indított podcast-sorozaton alapulva. A duplalemezes válogatásra a Jimmy Page-dzsel és az amerikai country-énekesnővel, Allison Krauss-szal készített albumokról semmi sem került, csakis Robert Plant szólólemezeiről hallhatunk nótákat. Percy, ahogyan barátai és rajongói nevezik, szívesen tett kirándulásokat tőle idegennek ható zenei világokba is, gyakran együtt játszott olyan muzsikusokkal, akiknek semmi közük sem volt a rockzenéhez. A lemez repertoárja ennek megfelelően igencsak sokszínű, a rock, a blues, a country, a popzene és a világzene képviselteti magát rajta. Az albumra három eddig kiadatlan dal, a Nothing Takes The Place Of You, a Charlie Patton Highway és a Too Much Alike is felkerült. Az utóbbi nótában Plant duettet énekel Patty Griffin énekesnővel.

Rhino Records / Magneoton, 2020

hoati

Raphael Wressnig & Igor Prado: Santa Likes to Boogaloo!

2020-12-12 | kritika

Raphael Wressnig 1979-ben Grazban született, jelenleg is ott él. Gyerekként először zongorázni kezdett, később beleszeretett a Hammond-orgonába. „Már az elején úgy éreztem, hogy a zongora nem elég átütő nekem és a zenémnek” – nyilatkozta korábban. Wressnig olyan muzsikusokat tart példaképének, mint Jimmy Smith, Jack McDuff, Jimmy McGriff és Richard ’Groove’ Holmes. Pályafutása kezdetén honfitársa, ’Sir’ Oliver Mally és a louisianai származású Larry Garner társaságában zenélt. Szólókarrierjét a 2000-es évek elején kezdte. Zenéjében tökéletes arányban keveri a blues, a funk, a soul és a jazz elemeit, mindezt hatalmas show-műsorral tálalva. A DownBeat Magazine kritikusai 2013, 2015, 2016, 2017 és 2018 legjobb orgonistájának jelölték. A Santa Likes to Boogaloo! című 7 inches vinyl lemezt a brazil Igor Prado társaságában készítette. A két zenész a megismerkedésüket a kiváló szaxofonosnak, Sax Gordonnak köszönheti. Mára már több európai és brazil turné van a hátuk mögött, és közös albumot is készítettek. A Santa Claus is Coming to Town és a Leise rieselt der Schnee című dalokat tartalmazó karácsonyi lemezen közreműködött Igor bátyja, Yuri Prado dobos is. A kislemez korlátozott példányszámban, stílszerűen piros színben jelent meg.

Pepper Cake Records / ZYX Music, 2020

hoati

Bai Kamara Jr. & The Voodoo Sniffers: Salone

2020-12-08 | kritika

Bai Kamara Jr. Nyugat-Afrikában, Sierra Leonéban született, az Egyesült Királyságban nőtt fel, az elmúlt huszonöt év nagy részét Brüsszelben töltötte, ahol édesapja nagykövet volt. Iskoláit Bath és Manchester városokban végezte, ekkor szerette meg John Lee Hooker, Big Bill Broonzy és más legendás blues-zenészek muzsikáját. Pályafutása során olyan előadók társaságában lépett fel, mint Habib Koité, Cassandra Wilson, Rokia Traoré, Vanessa Paradis és Dani Klein. Bemutatkozó lemeze, a Lay Your Body 1996-ban került a boltok polcaira. Az azóta kiadott albumai főként a korrupció, a hatalommal való visszaélés és a társadalmi igazságtalanság témáival foglalkoznak, ami nem meglepő, ha tudjuk, hogy Bai aktív kapcsolatban áll az Amnesty International és az Orvosok Határok Nélkül civil szervezetekkel. Hetedik albumát Salone címmel jelentette meg. Bár az albumon feltüntették új zenekarának, a The Voodoo Sniffersnek a nevét, az összes hangszert és énekszólamot maga játszotta fel. Kamara zenéje izgalmasan ötvözi a bluest és a nyugat-afrikai népzenét. Az érzelmeket és művészi őszinteséget árasztó dalokból a Can't Wait Here Too Long, a Morning School Run és a Homecoming emelendő ki. Ez utóbbi nóta akkor született, amikor Kamara először hazautazott Sierra Leonéba a polgárháború befejezése után. A lemezt Best Acoustic Blues Album-díjra jelölték az idei Blues Blast Music Awardson. Egyáltalán nem érdemtelenül.

Moosicus / MIG Music, 2020

hoati

Megtekinthető a Szomjas Szűz lemezbemutató koncert

2020-12-05 | hír

Berta Zsolt ismertségét zenészként a Jimi Hendrix Memorial basszusgitárosaként és az Amondó együttes frontembereként alapozta meg. Az utóbbi évtizedben mint írót is megismerhettük őt. Mára már három regény és két novelláskötet köthető a nevéhez, mindemellett rendszeresen publikál irodalmi folyóiratokban, és irodalmi esteket is tart. Írói munkásságát Márai Sándor-díjjal és Bertha Bulcsu-emlékdíjjal jutalmazták. Legutóbb megjelent könyve a Szomjas Szűz. A novelláskötetben huszonhat meghökkentő, egymást is átszövő történet található, melyek egy kocsmában hangzanak el. A mesék között a jelenlévő zenészek dalokkal szórakoztatják a nagyérdeműt. Egy ilyen estén elhangzó nótákat tartalmaz a könyvhöz mellékelt, azonos című zenei album. A dalok stílusát a dalszövegek határozzák meg: többségük folkos beütésű, de található köztük countrysabb, bluesosabb és rockosabb is. A lemez rögzítésében a szerző mellett Ferenczi György, Vető Péter és Varga Gábor vett részt. A Hé, ördög! című nóta felkerült a Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák Rackák a zűrben című albumára is, természetesen „rackásított” verzióban. A Szomjas Szűz lemezbemutató koncert felvételét a napokban megtekinthetővé tették a legismertebb videómegosztó portálon.

hoati

Grateful Dead: Workingman’s Dead

2020-12-01 | kritika

A ’60-as évek egyik kultikus együttese a Grateful Dead. A névadó az alapító tagok egyike, Jerry Garcia volt, aki a zenekar nevét a nagy Oxford szótárból véletlenszerűen választotta. A tagok kommunát alkottak, és kialakították maguk körül a rock legkülönlegesebb rajongótáborát: a Deadheadek, azaz Halálfejek saját törvényeik szerint éltek – többnyire szintén kommunákban, vagy foglalt házakban –, és egy-egy turnéra tízezren is követték az együttest. Muzsikájukat, amelyhez rendszerint kábítószeres élmények társultak, gyakran pszichedelikusnak nevezték, négy-öt órás koncertjeiken Garcia csodálatos gitárszólói, zenéjük „lebegése” lenyűgözte a közönséget. Nem véletlen, hogy a legjobbak a koncertlemezeik voltak, mint például a Live/Dead és a Europe '72. Stúdióalbumaik közül az 1970-ben megjelent Workingman’s Dead fordulópontot jelentett a „Hálás Halottak” történetében: negyedik lemezük hangzásvilága igencsak megváltozott, a blues és a rock and roll alaposan háttérbe szorult, és még inkább teret nyert a countryzene. Ebben szerepet játszott a Crosby, Stills & Nash bemutatkozó LP-je is, amely igen nagy hatást gyakorolt rájuk. Az album tíz nap alatt készült el, a rajta található Cumberland Blues, Black Peter és Casey Jones című számok a banda legjobb dalai közé tartoznak. A Workingman’s Dead megjelenésének ötvenedik évfordulója alkalmából újra a boltok polcaira került. A háromlemezes újrakiadás az eredeti album re-maszterelt verzióját és egy eddig kiadatlan koncertfelvételt tartalmaz. Ez utóbbit 1971. február 21-én Port Chesterben rögzítették. A koncerten főleg a Workingman’s Dead és a szintén 1970-ben kiadott American Beauty nótái hangzanak el, de előadtak három feldolgozást (Me and Bobby McGee, Johnny B. Goode, I’m a King Bee) is.

Warner Bros. Records / Magneoton, 2020

hoati

Kiemelt koncertek

Ajánlott albumok

Archívum

Újdonságok

Kereső

Archívum

Társoldalak

Cikkek a bluesról