Kiemelt koncertek


XXII. Lábatlani
Blues Fesztivál

2024.07.11-13.


Shemekia C
opeland
Little G Weevil
and his band

2024.07.17.


VIII. Zsámbéki
Blues Piknik
2024.07.26-28.


Pribojszki 50

2024.07.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Idegen tollak
Mojo Workings
Mojo Workings
Long Step
Alastair Greene
Alastair Greene
Alive In The New World
Mick Pini
Mick Pini
Backtrack
The Özdemirs
The Özdemirs
Introducing The Özdemirs
Layla Zoe
Layla Zoe
Nowhere Left To Go
The Holmes Brothers
The Holmes Brothers
State Of Grace
Buddy Guy
Buddy Guy
Blues Singer




Archívum

Bejelentették a 42. Blues Music Awards jelöltjeit
2021-01-29 | hír


Nyilvánosságra hozták a 42. Blues Music Awards jelöltjeinek névsorát. Idén is huszonöt kategóriában jutalmazzák a legjobbak teljesítményét, akikre a szavazatokat a The Blues Foundation tagjai jogosultak leadni. A voksolás január 28-án kezdődött, és március 12-én zárul. A díjátadót 2021. június 6-án virtuális eseményként rendezik meg, amelyet ingyenesen közvetítenek a The Blues Foundation Facebook-oldalán és YouTube-csatornáján.



A jelöltek:


B.B. King Entertainer Of The Year
Shemekia Copeland
Rick Estrin
John Németh
Sugaray Rayford
Lil’ Ed Williams

Album Of The Year
Elvin Bishop And Charlie Musselwhite: 100 Years Of Blues
Bobby Rush: Rawer Than Raw
Ronnie Earl & The Broadcasters: Rise Up
Sugar Ray & The Bluetones Featuring Little Charlie: Too Far From The Bar
Shemekia Copeland: Uncivil War

Band Of The Year
Anthony Geraci & The Boston Blues Allstars
John Németh & The Blue Dreamers
Rick Estrin & The Nightcats
Southern Avenue
Sugar Ray & The Bluetones

Song Of The Year
Kathy Murray, Rick Estrin, Frank Bey, Kid Andersen: All My Dues Are Paid (Frank Bey: All My Dues Are Paid)
Walter Trout: All Out Of Tears (Walter Trout: Ordinary Madness)
Dion DiMucci And Mike Aquilina: Blues Comin’ On (Dion: Blues With Friends)
Don Bryant And Scott Bomar: Is It Over (Don Bryant: You Make Me Feel)
John Hahn And Will Kimbrough: Uncivil War (Shemekia Copeland: Uncivil War)

Best Emerging Artist Album
Andrew Alli: Hard Workin‘ Man
King Solomon Hicks: Harlem
Jose Ramirez: Here I Come
Ryan Perry: High Risk Low Reward
Betty Fox Band: Peace In Pieces

Acoustic Blues Album
Dustin Arbuckle & Matt Woods: Dustin Arbuckle & Matt Woods
Rory Block: Prove It On Me
Bobby Rush: Rawer Than Raw
Richard Ray Farrell: Three Pints Of Gin
Watermelon Slim: Traveling Man

Blues Rock Album
Savoy Brown: Ain’t Done Yet
Tinsley Ellis: Ice Cream In Hell
Mike Zito And Friends: Rock ‘n’ Roll: A Tribute To Chuck Berry
Peter Parcek: Mississippi Suitcase
Walter Trout: Ordinary Madness

Contemporary Blues Album
Kat Riggins: Cry Out
Kirk Fletcher: My Blues Pathway
Larkin Poe: Self-Made Man
John Németh: Stronger Than Strong
Shemekia Copeland: Uncivil War

Soul Blues Album
Frank Bey: All My Dues Are Paid
Sonny Green: Found! One Soul Singer
Robert Cray Band: That’s What I Heard
Johnny Rawls: Where Have All The Soul Men Gone
Don Bryant: You Make Me Feel

Traditional Blues Album
Elvin Bishop And Charlie Musselwhite: 100 Years Of Blues
Nora Jean Wallace: Blueswoman
Jimmy Johnson: Every Day Of Your Life
Ronnie Earl & The Broadcasters: Rise Up
Sugar Ray & The Bluetones Featuring Little Charlie: Too Far From The Bar

Acoustic Blues Artist
Dom Flemons
Catfish Keith
Harrison Kennedy
Doug MacLeod
Keb
Mo’

Blues Rock Artist
Tinsley Ellis
Reverend Peyton
Ana Popovic
Kenny Wayne Shepherd
Mike Zito

Contemporary Blues Female Artist
Shemekia Copeland
Samantha Fish
Sue Foley
Ruthie Foster
Shaun Murphy

Contemporary Blues Male Artist
Selwyn Birchwood
Chris Cain
Rick Estrin
Christone ’Kingfish’ Ingram
J.P. Soars

Soul Blues Female Arist
Annika Chambers
Thornetta Davis
Bettye LaVette
Dorothy Moore
Terrie Odabi

Soul Blues Male Artist
William Bell
Don Bryant
John Németh
Johnny Rawls
Curtis Salgado

Traditional Blues Female Artist (Koko Taylor Award)
Rory Block
Rhiannon Giddens
Diunna Greenleaf
Trudy Lynn
Teeny Tucker

Traditional Blues Male Artist
Billy Branch
Sugar Ray Norcia
John Primer
Jontavious Willis
Kim Wilson

Instrumentalist Bass
Willie J. Campbell
Larry Fulcher
Danielle Nicole
Patrick Rynn
Michael ’Mudcat’ Ward

Instrumentalist Drums
Tony Braunagel
June Core
Derrick ’D’Mar’ Martin
Bernard Purdie
Kenny ’Beedy Eyes’ Smith

Instrumentalist Guitar
Christoffer ’Kid’ Andersen
Chris Cain
Laura Chavez
Kirk Fletcher
Christone ’Kingfish’ Ingram

Instrumentalist Harmonica
Billy Branch
Rick Estrin
Dennis Gruenling
Jason Ricci
Kim Wilson

Instrumentalist Horn
Mindi Abair
Jimmy Carpenter
Doug James
Mark ’Kaz’ Kazanoff
Nancy Wright

Instrumentalist Piano (Pinetop Perkins Piano Player)
Mike Finnigan
Anthony Geraci
Johnny Iguana
Bruce Katz
Jim Pugh

Instrumentalist Vocal
Thornetta Davis
Ruthie Foster
John Németh
Sugar Ray Norcia
Sugaray Rayford

hoati


Henrik Freischlader Band: Missing Pieces
2021-01-24 | kritika


A német blues zenészek az elmúlt időszakban meglehetősen nagy aktivitást mutattak. A lockdown alatt a Leadbelly Calls, az Eddie Kold Band, Kai Strauss és a Henrik Freischlader Band stúdióalbummal, míg a Blues Company és Jimmy Reiter koncertlemezzel jelentkezett. Az említett előadók/zenekarok közül napjainkban hazánkban talán a Wuppertalban született Henrik Freischlader bír a legnagyobb népszerűséggel. Ez nem meglepő, hiszen a harmincas évei végén járó muzsikus 2012 óta számtalanszor járt már Magyarországon a lemezbemutató turnéi keretén belül, vagy éppen a Gary Moore Emlékfesztiválon, hogy példaképe emléke előtt tisztelegjen. Bemutatkozó anyaga 2006-ban látott napvilágot, azóta még kilenc stúdióalbumot és hat koncertlemezt készített. Legújabb kiadványa, a Missing Pieces saját lemezkiadója, a Cable Car Records égisze alatt látott napvilágot. Az album rögzítésében ugyanazon zenészek közreműködtek, mint a két éve kiadott Hands On The Puzzle esetében: Moritz Meinschäfer dobol, Armin Alic basszusgitározik, Roman Babik Hammond-orgonán és más billentyűs hangszereken játszik, valamint Marco Zügner szaxofonozik. Az elhangzó nóták társadalomkritikusak, minden dal mögött egy történet van. A lemezt élőben rögzítették 2019 decemberében és a rákövetkező év nyarán. A művészi borítót Caroline Sandmayer tervezte, érdekessége, hogy a fedlapba beledughatjuk a CD-hez kapott színes, kétoldalú kártyák valamelyikét, így színessé varázsolhatjuk a kiadvány egyébként fekete-fehér borítóját. A Missing Pieces minden szempontból figyelemreméltó produkció, érdemes időt szakítani rá.

Cable Car Records, 2020

hoati


The Doors: Morrison Hotel (50th Anniversary Deluxe Edition)
2021-01-19 | kritika


A The Doors zenekart 1965-ben alapította Jim Morrison és Ray Manzarek, akik az UCLA egyetemen találkoztak. A formáció klasszikusnak tekinthető felállása Robby Krieger és John Densmore csatlakozásával alakult ki. Névválasztásukat Aldous Huxley Az érzékelés kapui című könyve ihlette, amelyben az író a meszkalinnal kapcsolatos élményeiről számolt be. Az együttest Jac Holzman, az Elektra lemezcég főnöke fedezte fel a Whiskey-A-Go-Go-ban adott egyik koncertjük alkalmával. Igaz, hogy örökre kitiltották őket a Los Angeles-i klubból, mikor az először előadott a The End című nóta Ödipusz-komplexusról szóló szakaszában Morrison túllépte az amerikai közízlés határait, de a lemezkiadó éppen egy ilyen sokkoló zenekart akart szerződtetni az akkor dívó „béke, virág, szerelem” irányzat ellensúlyozására. Az együttes nevét viselő debütáló albumuk 1967-ben jelent meg. A második nagylemezre több mint 500 ezer előrendelés érkezett, mert az első albumon szereplő, listavezető Light My Fire, továbbá a Bertolt Brecht-Kurt Weill szerzőpáros dala, az Alabama Song és a maratoni hosszúságú The End elbódította Amerika fiatalságát. Fennállásuk alatt még négy stúdiólemezt és egy koncertalbumot adtak ki. A The Doors 1970-ben két lemezt is megjelentetett, mindegyik rocktörténeti jelentőségű lett: az első a Morrison Hotel, a második pedig az Absolutely Live. A Morrison Hotel nótáit javarészt 1969 és 1970 fordulóján rögzítették. A lemez nemcsak megmentette az együttes előző, sikertelen próbálkozása miatt hanyatló presztízsét, hanem visszatért az eredeti Doors-hangzáshoz is. Utólag ennek az albumnak külön hangsúlyt ad az is, hogy a következő évben Jim Morrison meghalt, és ezen kívül már csak egyetlen lemezt tudtak rögzíteni vele. A Morrison Hotel megjelenésének tavaly volt az ötvenedik évfordulója: a félévszázados jubileum tiszteletére limitált példányszámban 2 CD + 1 vinyl formátumú kiadvány került a boltok polcaira. A díszdoboz tartalmazza az eredeti albumot CD-n és 180 grammos vinylen, amelyeket a The Doors egykori hangmérnöke, Bruce Botnick újrakevert, míg a második CD-n tizenkilenc kiadatlan stúdiófelvétel található. Ezek leginkább a Queen Of The Highway és a Roadhouse Blues című dalaikhoz kötődnek, hiszen az előbbi kilenc, utóbbi öt verzióban csendül fel, de hallhatunk rajta két feldolgozást is.

Rhino Records, 2020

hoati


Hatszámos EP-vel jelentkezett a Trouble Time
2021-01-14 | hír


A debreceni Trouble Time története 2016-ban indult. Az együttes eleinte feldolgozásokat játszott, majd az eltérő zenei háttérrel rendelkező tagok a blues-rockban találták meg a közös hangot. Ennek megfelelően olyan előadók számait vették fel a repertoárba, mint Eric Clapton, Gary Moore, a Thin Lizzy, Joe Bonamassa, Kenny Wayne Shepherd vagy épp a Rival Sons. Néhány év eltelte után saját dalok írásába fogtak, ehhez talán a legnagyobb lökést egy törökszentmiklósi jótékonysági koncert adta, amely után még pár napra „alkotói elvonuláson” a városban maradt a zenekar. Ekkor született meg a későbbi EP-jük, a Heavy City alapja. Sajnos a tervezett felvételek előtt néhány héttel Kárpáti Péter basszusgitáros kivált a csapatból, így a stúdióban Tóth Tivadar segítette ki az együttest. 2020 második felére Burai Sebestyén csatlakozásával ismét teljessé vált a legénység, és tavaly decemberben megjelent a Trouble Time hat számot tartalmazó, bemutatkozó EP-je. A RockSpa stúdióban rögzített dalok elérhetők a nagyobb zenemegosztó portálokon. Amint lesz rá lehetőség, természetesen lemezbemutató koncertet is tervez a zenekar, addig pedig van idő ismerkedni a számokkal.

A Trouble Time jelenlegi felállása:
Lukács Dóri – ének
Domokos Marcell – gitár
Zabán Tamás – gitár
Karakas Éva – dob
Burai Sebestyén – basszusgitár

hoati