Kiemelt koncertek


XXII. Lábatlani
Blues Fesztivál

2024.07.11-13.


Shemekia C
opeland
Little G Weevil
and his band

2024.07.17.


VIII. Zsámbéki
Blues Piknik
2024.07.26-28.


Pribojszki 50

2024.07.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Idegen tollak
Mojo Workings
Mojo Workings
Long Step
Alastair Greene
Alastair Greene
Alive In The New World
Mick Pini
Mick Pini
Backtrack
The Özdemirs
The Özdemirs
Introducing The Özdemirs
Layla Zoe
Layla Zoe
Nowhere Left To Go
The Holmes Brothers
The Holmes Brothers
State Of Grace
Buddy Guy
Buddy Guy
Blues Singer




Archívum

Kiadta második albumát Derrick Procell
2022-08-27 | hír


Derrick Procell énekes-dalszerző a karrierjét az Arroyo nevű formációval kezdte. A kilencvenes évektől a stúdiómunkákra koncentrált, számos reklámban hallhattuk a hangját. Mellette televíziós műsorokhoz és filmekhez írt zenét, míg dalait a Brooklyn Tabernacle Choir, Logan Daniels, Melissa Manchester, Big Llou Johnson, a The Cash Box Kings és Shemekia Copeland rögzítette. Pályafutása második lemeze, a Hello Mojo! augusztus elején jelent meg. A Catfood Records gondozásában kiadott album Procell saját vagy társszerzővel, így a Muddy Waters-szel való munkáiról ismert Terry Abrahamsonnal és a kiadó tulajdonosával, Bob Trencharddal közösen írt szerzeményeit tartalmazza. A felvételek a texasi Sonic Ranch-on készültek a The Rays közreműködésével. Eredetileg a produceri feladatokat Jim Gaines végezte volna el, aki a múltban már számos projektben dolgozott együtt a Catfooddal. A körülmények azonban úgy alakultak, hogy Gaines átadta a stafétát az albumon három számban szereplő Zac Harmonnak. A nyitószámhoz, a Skin In The Game-hez videoklip is készült. A nóta szövegét Terry Abrahamson írta. „Azonnal megfogott a sztori élénk képi világa. Ez egy túlságosan is ismerős párkapcsolati történet. Mindannyian jártunk már így. A srác többet akar a hölgytől, mint egy rövid vagy alkalmi kapcsolatot” – mondta a dal kapcsán az énekes. A Hello Mojo! jelenleg a Roots Music Report Top 50 Soul Blues Album Chart első helyén áll.


­hoati


Franck L. Goldwasser, Christian Rannenberg, Roger C. Wade: Crazed And Dangerous
2022-08-23 | kritika


Franck L. Goldwasser, Christian Rannenberg és Roger C. Wade neve nem ismeretlen a bluesrajongók körében. A gitáros Franck L. Goldwasser, korábbi művésznevén Paris Slim 1960-ban Párizsban született, 1983-ban költözött a kaliforniai Oaklandbe. Saját zenekarral rendelkezik, mellette keresett sidemen. Christian Rannenberg zongorista Blind John Davistől leste el a szakma fortélyait, de sokat tanult Sunnyland Slimtől, Henry Gray-től, James Bookertől és Willie Mabontól is. Pályafutása néhány évét Chicagóban és Kaliforniában töltötte, az utóbbi időben ismét hazájában, Németországban él. Az angliai Norwichban született, a 90-es években Németországban letelepedett szájharmonikás, Roger C. Wade a Little Roger & The Houserockers vezetője. Az együttes a megalakulása óta öt CD-t és egy LP-t készített, a fellépéseiken számos ismert zenész vendégeskedett. E három kiváló muzsikus Wade ötlete alapján egyesítette erőit, aminek eredménye a Crazed And Dangerous című lemez. A közel egyórányi hosszúságú album felvételei a Bad Iburg-i Mühle der Freundschaftban zajlottak. A repertoárban Goldwasser nyolc saját vagy a másik két főszereplővel közösen írt dala hallható. Közülük a She’s Hip a gitáros egy korábbi lemezén (Sweet Little Black Spider) már megjelent. A feldolgozások közül kiemelendő a Mother Earth: Memphis Slim szerzeményében Rannenberg a maga személyes módján tiszteleg az 1988-ban elhunyt blueszongorista előtt. Az album stúdiófelvételeit a jazzes hangulatú Watermill Jump zárja, amelyben Wade kromatikus szájharmonikán játszik. A kifejezetten kellemes Crazed And Dangerous-ön egy bónuszdal is helyet kapott. A triónak a németországi Rheinbergben adott koncertjén rögzített Robert Lockwood Jr.-nóta, a My Daily Wish – ahogy mondani szokták – csak hab a tortán.

Timezone Records, 2022

hoati


Kaz Hawkins: My Life And I
2022-08-20 | kritika


A Belfastban született Kaz Hawkins közel harminc éve van a zeneiparban. Az Észak-Írországban Belfast Queen Of The Blues címmel illetett énekesnő húsz évig cover-bandákban énekelt, mielőtt saját hanganyagot adott volna ki. Debütáló lemeze, a Get Ready 2013-ban került kiadásra, az igazi áttörést azonban a három évvel később piacra dobott Feelin' Good hozta meg a számára. 2017-ben megnyerte a Dániában megrendezett European Blues Challenge-et, 2018-ban a UK Blues Awardson ítélték neki az év legjobb északír blues-előadójának járó díjat. Ugyanettől az évtől My Life And I címmel Sam York zongorista társaságában az Egyesült Királyságban és Európában lépett fel, és saját szerzeményei segítségével mesélte el megrendítő élettörténetét (gyermekkorában szexuális bántalmazás érte, drog- és alkoholfüggőségben szenvedett, öngyilkossági kísérletet követett el, és súlyos depresszióval is küzdött), bebizonyítandó, hogy a zene képes gyógyítani, megnyugtatni és megmenteni az elveszett lelkeket. Néhány esztendeje Franciaországba költözött, ahol pályafutása eddig kiadott hanganyagaira építve válogatásalbuma jelent meg. A nemzetközileg forgalmazott My Life And I tizenhárom saját számot, továbbá négy olyan feldolgozást tartalmaz, amelyek különösen közel állnak a szívéhez. Ezek a Nina Simone által népszerűvé tett Feelin' Good, két Etta James-dal, az At Last és a Something's Gotta Hold On Me, valamint honfitársa, Van Morrison a Full Force Gale című nótájának lélegzetelállító feldolgozása. Aki még nem ismerné Kaz Hawkinst, annak a My Life And I remek lehetőség, hogy megismerje ezt a nagyszerű énekest és dalszerzőt, hiszen ez a válogatás kiváló áttekintést ad Kaz pályafutásáról a múlttól a jelenig.

Dixiefrog Records, 2022

hoati


Diunna Greenleaf: I Ain’t Playin’
2022-08-16 | kritika


A texasi Houstonban született Diunna Greenleaf széles körű ismertségre 2005-ben tett szert, amikor zenekarával, a Blue Mercy-vel megnyerte az International Blues Challenge-et. A Field To Coffee House című bemutatkozó albuma 2008-ban jelent meg, melyet a Blues Music Awardson a Best New Artist Debut-díjjal jutalmaztak. Ugyanitt 2014-ben és 2017-ben a Traditional Blues Female Artist (Koko Taylor Award) kategóriában is a legjobbnak bizonyult. Pályafutása indulása óta meglehetősen kevés lemezt készített, a mindössze ötödik kiadványa I Ain’t Playin’ címmel került piacra. Az albumon a veterán énekesnőt a Kid Andersen, Jim Pugh, Jerry Jemmott és Derrick „D'Mar” Martin alkotta all-star csapat kíséri. A repertoár Diunna négy saját szerzeménye mellett feldolgozásokat tartalmaz. Ez utóbbiak közül az I Don't Care, a Damned If I Do és a Let Me Cry Diunna szülőföldjéről, Texas államból származik. Greenleaf duettet énekel Alabama Mike-kal Vince Gill country-balladájában, a When I Call Your Name-ben, de a hatvanas éveihez közeledő énekes hallható az I Know I've Been Changed című The Staples Singers klasszikusban is. Külön említést érdemel még az A Never Trust A Man, ami először Koko Taylor From The Heart Of A Woman című lemezén szerepelt, és Nina Simone slágerének, a Wish I Knew How It Would Feel To Be Free-nek a feldolgozása. Az albumon vendégként háromfős fúvósszekció, valamint Sax Gordon, Maelys „Miss Bee” Baey, Eric Spaulding, Paul Revelli, Vicki Randle, Igor Prado és Nick Clack is közreműködött. A Jim Pugh (Etta James, Robert Cray) által létrehozott nonprofit Little Village Foundation kiváló produkciókhoz szoktatott minket az évek során. Ez a kiadvány sem kivétel. A sokszínű I Ain’t Playin’ minden bizonnyal mérföldkő lesz Diunna Greenleaf karrierjében.

Little Village Foundation, 2022

hoati


Új lemezt készített az olasz származású Breezy Rodio
2022-08-13 | hír


A Rómában született Breezy Rodio a 2000-es évek elején emigrált az Egyesült Államokba. Kezdetben helyi bandákkal lépett fel New York Manhattan és Queens városrészeiben, majd egy év elteltével Chicagóban telepedett le. Itt közel egy évtizedig Linsey Alexander zenekarának tagja volt, a veterán gitáros három lemezén (If You Ain’t Got It, Been There Done That és Come Back Baby) is közreműködött. Közben elindította szólókarrierjét, a Playing My Game Too című 2011-es debütáló albumát olyan muzsikusok társaságában készítette el, mint Linsey Alexander, Guy King, Lurrie Bell, Rockin' Johnny, Dave Herrero és Bob Stroger. Az elmúlt évtizedben két lemezt rögzített a Delmark Records részére, az új albuma azonban már az austini WindChill Records gondozásában látott napvilágot. Az Undergound Blues producere Breezy „egyik gitárhőse”, Anson Funderburgh volt. A címadó dalhoz videóklip is készült. „Az Underground Blues egy nagyon tragikus esemény után íródott. Magában hordozza azt a fájdalmat és érzelmeket, amit az emberek bluesnak hívnak” – mondta a dalról Rodio.


­hoati


Various: Lockdown Sessions Vol. 2
2022-08-10 | kritika


A Covid-világjárvány megjelenése a zenészek többségét nehéz helyzetbe hozta. A klubok bezárásával, a koncertek és a fesztiválok szüneteltetésével egyik napról a másikra elapadt a fő bevételi forrásuk. Sokan közülük rendkívüli megoldásokhoz folyamodtak, hogy talpon maradjanak. A 2020-ban megjelent Lockdown Sessions Vol. 1 ebben a nehéz időszakban rögzített felvételeket tartalmaz. A dupla lemezen nyolc ország huszonegy zenészének dalai hallhatók. A kiadvány egyértelmű siker lett Európában, történelmi jelentősége miatt még a bonni Német Történeti Múzeumba is bekerült. A folytatását idén tavasszal adták ki. A közreműködők köre bővült Európából és az Egyesült Államokból: a korábbi albumon is szerepelt Aki Kumar, Andreas Arlt, Michael van Merwyk, Tommy Schneller, Kai Strauss és Micha Maass, az újak között pedig – többekkel egyetemben – Bob Corritore, Franck L. Goldwasser, Henning Hauerken, Bonita és Nico Dreier nevét találjuk meg. Míg a 2020-as lemezen a zenészek néha telefonokkal vagy egyszerű kézi eszközökkel készítettek felvételeket, az idei album azt mutatja be, hogy mit lehet elérni, ha a kreativitás és a modern technológia találkozik. Az első projekthez hasonlóan a grafikus, a hangmérnök, a producer, a promóciós ügynökség, a kiadó és a forgalmazó lemondott a honoráriumáról a résztvevő muzsikusok javára, az eladásokból származó teljes bevétel a számlájukra kerül. Így most rajtunk a sor, hogy e kiváló lemeznek a megvásárlásával mi is támogassuk a közreműködőket.

Crosscut Records, 2022

hoati


Burger – Blues – Beer Fest a Bikás parkban
2022-08-06 | koncertajánló


Augusztus 26-28-án ismét várnak minden blues-, burger- és sörimádót a Bikás parki nyárzáró street food fesztiválra. A hazai blues jeles képviselőinek koncertjei mellett burgerspecialitásokat, nemzetközi ízeket, több mint 200 féle kézműves és nagyüzemi sört kóstolhatsz, ha ellátogatsz a rendezvényre.



Koncertek:
augusztus 26.
18:00 – FAT & Captain Brothers
20:00 – New Point Blues & Török Ádám

augusztus 27.
18:00 – Takáts Tamás Blues Band
20:00 – Ask The Dust

augusztus 28.
11:00 – Mese-zene-bona – Interaktív, zenés-táncos buli buborékpartival. Közismert mesezenék, bolondozás, a legtáncosabb gyerekműsor.
18:00 – Dynamite Dudes
19:30 – Sonny and his Wild Cows

A rendezvény látogatása ingyenes!

Cím: Budapest, 11. kerület, Bikás park

Nyitvatartás:

péntek: 12:00 - 23:00
szombat: 10:00 - 23:00
vasárnap: 10:00 - 22:00

hoati


Eric Clapton: Nothing But The Blues
2022-08-03 | kritika


A rock történetéből jól ismert az az 1965-ös londoni graffiti, amely azt közölte a világgal: Clapton is God. A gitárvirtuóz Eric Clapton hízelgőnek tartotta ugyan a kinyilatkoztatást, de beérte azzal, hogy zenésznek tartsák. Még sztár sem akart lenni, nemhogy földöntúli jelenség. Első ismert együttese a The Yardbirds volt, majd a John Mayall and the Bluesbreakers, a Cream, a Blind Faith, a Delaney, Bonnie and Friends és a Derek and the Dominos formációk következtek. Szólópályáját a hetvenes évek elején kezdte, eddig több tucat lemezt adott ki. 1994-ben Nothing But The Blues címmel dokumentumfilm készült a brit zenész Fillmore East-beli koncertjére építve, Martin Scorsese objektívén keresztül. A blues történetét bemutatni törekvő, majd kétórás dokumentumfilm interjúkat, beszélgetéseket is közöl B.B. Kinggel, Buddy Guy-jal és Jimmy Rogersszel. Az archív felvételek segítségével reflektorfénybe kerül Muddy Waters, Howlin’ Wolf és Otis Rush is. Természetesen nem maradhatott ki a legendák közül maga Eric Clapton sem, aki egy Scorsese által készített mélyinterjúban vall a bluesról, életének legnagyobb szerelméről. A csak egyszer, 1995-ben az Egyesült Államokban sugárzott dokumentumfilm és a hozzá tartozó filmzene a közelmúltban többféle formátumban került kiadásra. A kiadványokon található koncertfelvételt Clapton Grammy-díjas From The Cradle című lemezének turnéján rögzítették. A repertoár többek mellett Jimmy Rogers, Muddy Waters, Howlin’ Wolf, Eddie Boyd, Robert Johnson, Leroy Carr, Lowell Fulson és Freddie King dalaiból áll, melyek közül tíz az eredeti albumon is hallható. Mind Eric Clapton, mind a kísérőzenekar, Andy Fairweather Low, Dave Bronze, Andy Newmark, Chris Stainton, Jerry Portnoy, Simon Clarke, Tim Sanders és Roddy Lorimer kiváló formában volt. Jó döntésnek bizonyult a lemezkiadó részéről, hogy végre megjelentették a 4K-ra frissített filmet és az újrakevert koncertet, de azért elgondolkodtató, hogy miért kellett erre ennyit várni.

Rhino Records, 2022

hoati