Archívum
Kiadásra vár a White Boy Blues bővített változata
2022-09-29 | beszélgetések
Martsa Balázs több mint ötszáz oldalas könyve, a White Boy Blues 2000 tavaszán jelent meg. Az „első nagy fehér bluesgeneráció” képviselői pályafutásának legfontosabb állomásait bemutató kötet létrejöttét a felgyülemlett rengeteg adat, információ közkinccsé tételének vágya inspirálta a szerzőben. Az igényes, jól összeszedett, alapműnek tekinthető kötet bővített változata elkészült, kiadásra vár. Ez adta az apropót a beszélgetéshez Martsa Balázzsal.
Könyved jelent meg 2000-ben White Boy Blues címmel. Honnan gyűjtöttél hozzá anyagot?
A White Boy Blues hosszas előkészület után, 2000 tavaszán jelent meg. Születése a hobbimnak köszönhető. Immáron közel negyven éve gyűjtöm a számomra érdekes és/vagy fontos zenéket. Egy-egy szám, lemez meghallgatásán túl mindig érdekelt az adott együttes vagy előadó személyisége, élete, azok a körülmények, amelyek között a zene létrejött. Így kezdtem el háttéranyagokat is gyűjtögetni, újságkivágásokat, képeket rendszerezni. Később, külföldi útjaim során kis jegyzettömbbel felfegyverkezve érkeztem a lemezboltokba. Amit nem tudtam megvenni, azt legalább kiírtam. A jegyzetek idővel kezdtek összeállni, míg meg nem született az ötlet, hogy ez talán másokat is érdekelhet. Legyen belőle könyv! Ma, amikor az internet globális elterjedése óta már felnőtt egy teljes nemzedék, ezek a világháló korszaka előtti idők olykor szinte komikusnak hatnak.
Milyen volt a kötet fogadtatása?
A kötet hiánypótlónak tűnt, a magyar könyvpiacon korábban nem jelent meg a témában ehhez hasonló, átfogó igénnyel készült munka. Több recenzió is napvilágot látott az írott sajtóban, illetve néhány interjút is adtam a megjelenés kapcsán. Jó pár visszajelzést kaptam arról, hogy többen is a White Boy Blues nyomán kerestek fel egy-egy lemezboltot valamely album után érdeklődve.
Elkészült a White Boy Blues bővített verziója. Mennyivel több információt tartalmaz ez az első kiadáshoz képest?
A második kiadás előkészítése során, ellentétben az elsővel, nem a forrásgyűjtés, sokkal inkább az adatok, információk kiválasztása, válogatása és rendszerbe foglalása jelentette a feladatot. A hatvanas-hetvenes évek blues és rhythm & blues zenéjének széleskörű irodalma alakult ki, mindenekelőtt angolszász nyelvterületen, amely jelentős részben hozzáférhető az interneten is. Az adatok, információk persze nem feltétlenül teljesek és nem is mindenhol pontosak. Sok időt töltöttem el azzal, hogy amennyire csak lehetséges, utánajárjak mindennek. Szeretném azt hinni, hogy ez nagyobb részben sikerült. A kézirat az évek során fokozatosan alakult, kijavítottam jó néhány, korábban időhiány, vagy más ok miatt „elkövetett” pontatlanságot és bekerült sok-sok új lemez. Az elmúlt két évtizedben szerencsére nem kevés újonnan készült album jelent meg, nem is szólva számtalan, korábban nem publikált archív felvételről. A bővített munka tizennyolc, az első kiadásban még nem szerepelt előadót is tartalmaz. A diszkográfiákat külön kislemezblokkal, valamint rövid filmográfiával próbáltam még teljesebbé tenni. A lezárt kézirat terjedelmileg három- vagy inkább négyszerese az első kiadásénak.
Milyen formában kerül piacra a könyv?
A zenekiadás területén uralkodó jelenlegi viszonyok (streaming kontra lemezkiadás, elszálló árak stb.) miatt most úgy tűnik e-book formátumban várható a megjelenés. Szeretnénk ugyanakkor megszondázni egy kicsit a piacot, hány olyan bluesrajongó lehet az országban, akit nyomtatott formában is érdekelne az anyag. Ehhez létrehozunk egy blogot, ahol lehet majd jelezni az előzetes érdeklődést. A piackutatás ismeretében jöhet szóba a nyomdai megjelenés is.
A kötetben szereplő előadók/zenekarok közül kik állnak a legközelebb a szívedhez?
A könyv ugyan közel száz előadó, zenekar, illetve szólista pályafutását ecseteli, mégsem tudnék olyat említeni, aki a munka során nem került volna közel a szívemhez. Ha mégis ki kéne emelni párat, úgy a teljesség igénye nélkül Alexis Korner, a Fleetwood Mac, Rory Gallagher, a Colosseum, Jo Ann Kelly, Charlie Musselwhite, Roy Buchanan, a Canned Heat, Ry Cooder és a Cuby + Blizzards nevét említeném.
Mondanál öt lemezt, amit a műfajjal most ismerkedőknek meghallgatásra ajánlanál?
Ez talán még nehezebb, mint az előző kérdés. Ha mégis meg kell erőszakolnom magamat, úgy a rövid lista az alábbi lenne:
The Paul Butterfield Blues Band: The Paul Butterfield Blues Band (1965)
John Mayall & The Bluesbreakers: Blues Breakers With Eric Clapton (1966)
Cuby + Blizzards: Groeten Uit Grollo (1967)
Peter Green's Fleetwood Mac: Peter Green's Fleetwood Mac (1968)
Jo Ann Kelly & Peter Emery: Do It (1976)
hoati
Könyved jelent meg 2000-ben White Boy Blues címmel. Honnan gyűjtöttél hozzá anyagot?
A White Boy Blues hosszas előkészület után, 2000 tavaszán jelent meg. Születése a hobbimnak köszönhető. Immáron közel negyven éve gyűjtöm a számomra érdekes és/vagy fontos zenéket. Egy-egy szám, lemez meghallgatásán túl mindig érdekelt az adott együttes vagy előadó személyisége, élete, azok a körülmények, amelyek között a zene létrejött. Így kezdtem el háttéranyagokat is gyűjtögetni, újságkivágásokat, képeket rendszerezni. Később, külföldi útjaim során kis jegyzettömbbel felfegyverkezve érkeztem a lemezboltokba. Amit nem tudtam megvenni, azt legalább kiírtam. A jegyzetek idővel kezdtek összeállni, míg meg nem született az ötlet, hogy ez talán másokat is érdekelhet. Legyen belőle könyv! Ma, amikor az internet globális elterjedése óta már felnőtt egy teljes nemzedék, ezek a világháló korszaka előtti idők olykor szinte komikusnak hatnak.
Milyen volt a kötet fogadtatása?
A kötet hiánypótlónak tűnt, a magyar könyvpiacon korábban nem jelent meg a témában ehhez hasonló, átfogó igénnyel készült munka. Több recenzió is napvilágot látott az írott sajtóban, illetve néhány interjút is adtam a megjelenés kapcsán. Jó pár visszajelzést kaptam arról, hogy többen is a White Boy Blues nyomán kerestek fel egy-egy lemezboltot valamely album után érdeklődve.
Elkészült a White Boy Blues bővített verziója. Mennyivel több információt tartalmaz ez az első kiadáshoz képest?
A második kiadás előkészítése során, ellentétben az elsővel, nem a forrásgyűjtés, sokkal inkább az adatok, információk kiválasztása, válogatása és rendszerbe foglalása jelentette a feladatot. A hatvanas-hetvenes évek blues és rhythm & blues zenéjének széleskörű irodalma alakult ki, mindenekelőtt angolszász nyelvterületen, amely jelentős részben hozzáférhető az interneten is. Az adatok, információk persze nem feltétlenül teljesek és nem is mindenhol pontosak. Sok időt töltöttem el azzal, hogy amennyire csak lehetséges, utánajárjak mindennek. Szeretném azt hinni, hogy ez nagyobb részben sikerült. A kézirat az évek során fokozatosan alakult, kijavítottam jó néhány, korábban időhiány, vagy más ok miatt „elkövetett” pontatlanságot és bekerült sok-sok új lemez. Az elmúlt két évtizedben szerencsére nem kevés újonnan készült album jelent meg, nem is szólva számtalan, korábban nem publikált archív felvételről. A bővített munka tizennyolc, az első kiadásban még nem szerepelt előadót is tartalmaz. A diszkográfiákat külön kislemezblokkal, valamint rövid filmográfiával próbáltam még teljesebbé tenni. A lezárt kézirat terjedelmileg három- vagy inkább négyszerese az első kiadásénak.
Milyen formában kerül piacra a könyv?
A zenekiadás területén uralkodó jelenlegi viszonyok (streaming kontra lemezkiadás, elszálló árak stb.) miatt most úgy tűnik e-book formátumban várható a megjelenés. Szeretnénk ugyanakkor megszondázni egy kicsit a piacot, hány olyan bluesrajongó lehet az országban, akit nyomtatott formában is érdekelne az anyag. Ehhez létrehozunk egy blogot, ahol lehet majd jelezni az előzetes érdeklődést. A piackutatás ismeretében jöhet szóba a nyomdai megjelenés is.
A kötetben szereplő előadók/zenekarok közül kik állnak a legközelebb a szívedhez?
A könyv ugyan közel száz előadó, zenekar, illetve szólista pályafutását ecseteli, mégsem tudnék olyat említeni, aki a munka során nem került volna közel a szívemhez. Ha mégis ki kéne emelni párat, úgy a teljesség igénye nélkül Alexis Korner, a Fleetwood Mac, Rory Gallagher, a Colosseum, Jo Ann Kelly, Charlie Musselwhite, Roy Buchanan, a Canned Heat, Ry Cooder és a Cuby + Blizzards nevét említeném.
Mondanál öt lemezt, amit a műfajjal most ismerkedőknek meghallgatásra ajánlanál?
Ez talán még nehezebb, mint az előző kérdés. Ha mégis meg kell erőszakolnom magamat, úgy a rövid lista az alábbi lenne:
The Paul Butterfield Blues Band: The Paul Butterfield Blues Band (1965)
John Mayall & The Bluesbreakers: Blues Breakers With Eric Clapton (1966)
Cuby + Blizzards: Groeten Uit Grollo (1967)
Peter Green's Fleetwood Mac: Peter Green's Fleetwood Mac (1968)
Jo Ann Kelly & Peter Emery: Do It (1976)
hoati
Angela Strehli – tizenhét év után új lemez
2022-09-27 | hír
Angela Strehlit gyakran illetik a First Lady Of Texas Blues címmel. Mi tagadás, sokat tett a színpadon és azon kívül is azért, hogy az austini bluesszíntér nemzetközi hírnévre tegyen szert. Pályafutása során felvételeket készített Marcia Ball, Lou Ann Barton, Sue Foley és Stevie Ray Vaughan társaságában, de hatása érezhető az ikonikus austini bluesklub, az Antone's örökségében, amelyet Clifford Antone-nal közösen alapított. A hetvenhat éves Strehli tizenhét esztendő után új lemezt ad ki. A férjével, Bob Brownnal közösen készített Ace Of Blues című album november 18-án az Antone's/New West Records gondozásában lát napvilágot. A lemezen Strehli Elmore James, Chuck Berry, Muddy Waters, Howlin' Wolf, Otis Clay és mások által ismertté vált dalok feldolgozásaival ünnepli azokat az előadókat, akik inspirálták őt. Az egyetlen saját szerzemény, az SRV egy gyönyörű tisztelgés a néhai Stevie Ray Vaughan előtt. Az album vezető kislemeze, a Two Steps From The Blues a hónap elején jelent meg. Angela Strehli miniturnét is bejelentett az Ace Of Blues megjelenése kapcsán: a lemez bemutatásra kerül az Antone's-ban, továbbá Houston, Oakland és Santa Cruz városokban.
Kelemen ’Ady’ Adrian: Az egész olyan volt, mint egy mese – I. rész
2022-09-24 | beszélgetések
A Kiero Grande 2013-ban alakult a Csukamájolaj nevű együttes utódjaként. Az eredetileg nagykéri zenekar 2017-ben megnyerte a Slovakian Blues Challenge-et, így a rákövetkező évben ők képviselték Szlovákiát a Norvégiában megrendezett European Blues Challenge-en. 2018-ban a šumperki Blues Aperitivon is a legjobbnak bizonyultak. Eddig három lemezt készítettek. A nyáron kiadott, élőben rögzített új albumuk, a Doomsday Session kapcsán kerestem meg az együttes gitáros-énekesét, a civilben reaktorfizikus Kelemen ’Ady’ Adriánt.
Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével?
Apró gyerekkorom óta nagyon erős hatással volt rám a zene. A szüleim minőségi zenehallgatók voltak, ami érthetően rám és a testvéremre is ráragadt. Négyévesen már Edda Művek-koncerten ugráltam, az első sorokban énekelve a szövegek nagy részét. Az igazi áttörés négy-ötéves koromban következett be, amikor a bácsikám odaajándékozott nekem két kazettát, az egyik az AC/DC Back In Black, a másik pedig a Guns N’ Roses Use Your Illusion I. lemezét tartalmazta. Ez a két album lett a következő évekre a mindenem. Kb. négyéves koromban az MTV Musicon a Guns N’ Roses November Rain című dalának a klipjét látva döntöttem el, hogy zenész leszek. Mondtam is anyumnak, hogy „azt” akarom csinálni majd én is.
Autodidakta módon tanultál, vagy volt, aki foglalkozott veled?
Az alapokat zeneiskolában sajátítottam el, de szerintem az úgy van rendjén, hogy ha valakit a zene igazán érdekel, akkor a tanulás nem a tanóra végével ér véget. Engem annyira érdekelt, hogy előre felfedeztem a kottakönyvet, amiből tanultam. Kisgyerekként faluról busszal kellett bejárnom a városba zeneórákra Mivel a várost nem ismertem, a tanárom más tanítványainak óráira is beültem. Ez sokat segített, hisz így az ő hibáikból is okultam. Már harmadik osztályos koromtól játszottam egy bluegrass zenekarban, ez mindig a rendes tanórák után volt. Utána a tanárommal közösen mentünk a vonatra. Szóval nem egy tipikus gyerek életét éltem: hetente kétszer iskola után buszoztam a zeneiskolába, éjjel értem haza, a többi napon meg gyakorolni kellett. 2006-ban megvettük az első számítógépet, az ismerősöktől több rockzene kottát kaptam, 2007-ben meg jött az internet és vele a YouTube. Akkor kapott el igazán a gépszíj.
Mikor alapítottátok a Kiero Grande nevű formációt?
A Kiero Grandénak létezett egy korai fázisa. 2005-ben az első elektromos gitáromon már Guns N’ Roses dalokat játszottam a garázsban, amiket hallás után tanultam meg. A hangerő nem okozott problémát, mivel a falu szélén laktunk. Egy évre rá májusban épp a Rocket Queen című dalt nyomtam, amikor két pasas megállt a kapunknál. Az egyikük Szőke Erik volt. Ekkoriban ő már huszonhét-huszonnyolc éves volt, én még alig tizenöt. Mondta, hogy gyakran hallanak gitározni, és hogy épp gitárost keresnek a zenekarukba, így meghívtak egy próbára. Erik dobon játszott, a próbahelyiségben pedig megismerkedtem a basszusgitárossal, Gajdošík Róberttel. Robi megmutatta, hogy kell bluest játszani, majd feladatul kaptam néhány Hobo Blues Band-szám megtanulását. Hetente egy-két alkalommal találkoztunk, hamarosan egy komplett Hobo Blues Band repertoárunk lett. Ekkor még Erik és Robi énekeltek, mert az én hangom a korom miatt még változóban volt. A becenevem sokáig – nem meglepő módon – ’Kiskorú’ volt, mert a legfiatalabb voltam a zenekarban. 2007-ben csatlakozott hozzánk a gitáros Kanás Vlado és a szájharmonikás Múdry Radi. Így öten 2007. július 7-én adtuk az első koncertet egy borászpince előtt Csukamájolaj néven. Ezzel a névvel hat évig működtünk. 2007-től 2008 végéig lejátszottunk kb. hetven koncertet. 2009-2010 körül már a hangom stabil volt, és elkezdtem a próbákra a saját dalaimat is hurcolni. Na meg persze jöttek az Eric Clapton-, B.B. King- és Johnny Winter-feldolgozások, amiket már én énekeltem. Ez idő tájt összeismerkedtünk Sajtos Ferivel, aki a Jazz Blues Jamboree Fesztivált csinálta Érsekújváron, és annyira nagy volt az összhang köztünk, hogy később segítettünk a fesztivál szervezésében. A Csukamájolajból 2012-ben kilépett Erik, Száraz Béla érkezett helyette, szintén a falunkból. Mivel már alig játszottunk Hobo-dalokat, többségben volt az amerikai és az angol bluesrock a műsorunkban, és már csak én énekeltem, eldöntöttük, hogy ideje változtatni a nevünkön. Az igazat megmondva, a Csukamájolaj névvel csakis dél felé mehettünk magyar településekre, mivel nagyon fura volt szlovák városokban megmagyarázni, hogy mit jelent, és hogy kell kiejteni a nevünket. A Kiero Grandét a gitárosunk, Vlado találta ki. Ő szokta csinálni a koncertplakátjainkat, és a mi zenekarunkhoz mindig Kiero Grandét írt Velký Kýr (Nagykér) helyett, mivel onnan származunk. Úgy gondoltuk, hogy ez elég eredeti, szóval ez bizonyult a legjobb választásnak. Ez alatt a név alatt az egyik első koncertünket a Sziget Fesztivál Blues színpadán adtuk, amit Oláh Andor szervezett. Andorral jóban voltunk Sajtos Ferin keresztül, gyakran játszottak az érsekújvári Blues Pubban és a Jazz Blues Jamboree-n.
Jelenleg kik alkotják a csapatot? Megkérlek, mutasd be a tagokat!
Néhány éve Kanás Vlado és Múdry Radi elhagyták az együttest családi okok miatt. 2021-ig trióban játszottunk, Robi, Béla és jómagam. Béla nagyon jó dobos, de átértékelte a Covid-járvány miatti lezárások alatt a dolgokat, és úgy döntött, hogy szünetet tart a zenélésben, amit respektáltunk. Robival ketten maradtunk, jelenleg mi beszélünk csak magyarul a csapatban. Robit nehéz bemutatni, hiszen már annyi éve együtt játszunk, annyi mindenen átmentünk zenében és zenén kívül, hogy szinte lehetetlen megkülönböztetni a kapcsolatunk határait. Ő tanított meg tizenkét ütemű bluest játszani, közösen beutaztuk a környéket, pár száz koncertet együtt lenyomtunk, és fesztivált szerveztünk. A basszusgitár mellett nem veszik el gitáron, zongorán, orgonán és szájharmonikán sem. Több projektben több basszusgitárossal zenéltem már, de senki sem játszik úgy, mint ő. A hangszerének megvan a helye és a mondanivalója, az neki szent, és ez sokat jelent nekem. Nem játszik semmi fölöslegeset, nem slappel, nem szólózik, de amit csinál, az nagyon ott van.
2021 áprilisában csatlakozott hozzánk a dobos Garaj Peter Érsekújvárról. Civil foglalkozása programozó, és szereti a sportot. Petyo – ahogy a szlovákok becézik a Pétereket –, ismerte a zenekarunkat, mivel a 2019-es Heavy Hands albumunk lemezbemutató turnéját a Her Memories zenekarral adtuk, amiben ő dobolt. Tetszett neki a zenénk, és épp nyugodtabb időszakuk volt a Her Memories-szal. A játékstílusa John Bonhaméhez hasonlítható, akit imádok. Nagyon jó fej srác, szerencsénk van, hogy rátaláltunk, amikor szükségünk volt rá. Az első koncertünk vele egy rockverseny volt, amit meg is nyertünk. Tizenöt év után a zenekarban átadhattam a ’Kiskorú’ stafétát, mivel kb. három évvel fiatalabb nálam. Még dolgoznunk kell a bluesspektrumon, de a rock már megvan. Sosem szerettem beskatulyázni a zenét, a tizenkettes bluest már túlléptük az Unorthodox című lemezünkkel, de a szívem még mindig a blues érzékenységéhez húz. Számomra a zenében kell, hogy legyen valami mélyebb érzés, valami értelem, valami, amin az ember gondolkodhat is. Szeretek meglepő fordulatokat csempészni a szövegeimbe, sőt a zenébe is. Szlovákiában sajnos zeneileg nem eléggé művelt a hallgatóság. Ha azt hallják, hogy bluest játszunk, akkor mindjárt valami lassú, unalmas zenére gondolnak, ami elszomorító, hiszen annyi minden fér a rock és a blues ötvözetébe, hogy az valami varázslatos. A negyedik tag, Hlaváč Pavol 2021 novemberében lépett be a bandába. Civilben szintén programozó, imád futni és kerékpározni, ott van minden maratonon. Pali egy hirdetésre jelentkezett, amelyben orgonistát kerestem az együttesbe. Zongorázni tanult, korábban játszott már blueszenekarban. Nagyon jó füle van, amit hall, azt letudja játszani szinte azonnal. Az orgonánál még nincs annyira otthon, mert azt hallgatni és ismerni kell, hogy természetesen hangozzon, de nagyot emelt a zenekar hangzásán, amióta csatlakozott hozzánk.
Ami engem illet, a civil életben reaktorfizikus vagyok a Szlovák Atomerőműveknél. Jelenleg négy zenekarban játszom, többnyire bluesokat. Szerencsére a munkám mellett van elég időm a zenével foglalkozni, és a nagyon megértő barátnőm tolerálja a projektjeimet.
Egyik hátránya a mostani felállásunknak, hogy mindenki máshol lakik. Petyo és én Pozsonyban élünk, Robi új családjával Tarányban, Pali pedig Strážske városában.
Eddig két stúdiólemezetek jelent meg, az Unorthodox és a Heavy Hands. Milyen visszajelzéseket kaptatok róluk?
Hihetetlen öröm tudni, hogy valahol a világban éldegéli életét pár száz lemezünk. Volt olyan eset, hogy koncert után odajött hozzám egy ember vásárolni még egy példányt ugyanabból az albumból, amit pár éve vett, mivel rongyosra hallgatta már a régit. Nem nagyon hihető, de mi örültünk ennek. Még mindig játszunk számokat a régi lemezekről is, így látjuk, hogy a dalok most is működnek a közönségnél. Amelyek nem annyira sikeresek, azokat lassan kihagyjuk, helyettük jönnek újak. A Heavy Hands kapcsán kaptunk pár nagyon szép beszámolót, amit nem is vártunk. Személyesen én az a típus vagyok, aki nem szereti hallgatni a saját zenéjét.
A júniusban kiadott Doomsday Session című lemezeteket élőben, színpadon, elhúzott függöny mögött rögzítettétek. Az akusztika miatt volt ez így, vagy van benne valami szimbolika is?
Ez remek példája annak, hogy nem a művész dolga a saját művét megítélni, hanem a kívülállóké. Korábban nem gondoltam bele a behúzott függöny szimbolikájába, de nagyon tetszik ez a szempont. Néhány éve haverokkal a nagykéri kultúrház színpadán minden karácsony után szervezünk egy kis baráti bulit behúzott függönyök mögött, Christmas Meraw néven, annak is megvan a saját története. A nézők ott vannak fent velünk, a zenészekkel, és így intimebb a kapcsolat és az élmény is. A próbahelyiségünk szó szerint ott van a színpad alatt, a kultúrház pincéjében, szóval lehet mondani, hogy ez a „ground zero”, ez az otthonunk. A hanganyagot itt rögzítettük, a legjobb mikrofonokkal, amikhez hozzáfértünk. A két kamerás srác volt csakis a nézőnk. Az egész audio-videófelvételt azért csináltuk, hogy megörökítsünk egy „képet” arról, hogyan játszottunk abban a pillanatban. Kiválasztottunk néhány számot az első két albumról és pár újat is. 2016, illetve 2019 óta sokat fejlődtünk zenészként, ahogy a dalok is értek. Máshogyan énekelek, más a dobos, van billentyűsünk. Úgy gondoltuk, hogy kár volna, ha a közönségünk nem hallaná azt, ami a próbákon folyik. Az utóbbi két év megtanított nekünk sok mindent a mulandóságról, ezért úgy döntöttünk, hogy mikor, ha nem most. A keverés és a mastering kapcsán írtam az Egyesült Államokba Greg Gordonnak, aki korábban több kedvenc zenekarommal dolgozott (pl. Rival Sons, Triggerfinger, Greta van Fleet stb.), hogy nem volna-e hajlandó segíteni egy ismeretlen kis bandának Szlovákiából. Nagy meglepetésemre igent mondott. Szlovákiában nem ismerek senkit, aki hasonló zenét játszana, mint mi, vagy aki olyan masteringet csinálna, amilyet elképzelek. Greg egy nagyszerű, nagyon kedves ember, hihetetlen tapasztalattal. A szlovák stúdiókban valahogy mások az emberek.
(Folytatjuk)
hoati
Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével?
Apró gyerekkorom óta nagyon erős hatással volt rám a zene. A szüleim minőségi zenehallgatók voltak, ami érthetően rám és a testvéremre is ráragadt. Négyévesen már Edda Művek-koncerten ugráltam, az első sorokban énekelve a szövegek nagy részét. Az igazi áttörés négy-ötéves koromban következett be, amikor a bácsikám odaajándékozott nekem két kazettát, az egyik az AC/DC Back In Black, a másik pedig a Guns N’ Roses Use Your Illusion I. lemezét tartalmazta. Ez a két album lett a következő évekre a mindenem. Kb. négyéves koromban az MTV Musicon a Guns N’ Roses November Rain című dalának a klipjét látva döntöttem el, hogy zenész leszek. Mondtam is anyumnak, hogy „azt” akarom csinálni majd én is.
Autodidakta módon tanultál, vagy volt, aki foglalkozott veled?
Az alapokat zeneiskolában sajátítottam el, de szerintem az úgy van rendjén, hogy ha valakit a zene igazán érdekel, akkor a tanulás nem a tanóra végével ér véget. Engem annyira érdekelt, hogy előre felfedeztem a kottakönyvet, amiből tanultam. Kisgyerekként faluról busszal kellett bejárnom a városba zeneórákra Mivel a várost nem ismertem, a tanárom más tanítványainak óráira is beültem. Ez sokat segített, hisz így az ő hibáikból is okultam. Már harmadik osztályos koromtól játszottam egy bluegrass zenekarban, ez mindig a rendes tanórák után volt. Utána a tanárommal közösen mentünk a vonatra. Szóval nem egy tipikus gyerek életét éltem: hetente kétszer iskola után buszoztam a zeneiskolába, éjjel értem haza, a többi napon meg gyakorolni kellett. 2006-ban megvettük az első számítógépet, az ismerősöktől több rockzene kottát kaptam, 2007-ben meg jött az internet és vele a YouTube. Akkor kapott el igazán a gépszíj.
Mikor alapítottátok a Kiero Grande nevű formációt?
A Kiero Grandénak létezett egy korai fázisa. 2005-ben az első elektromos gitáromon már Guns N’ Roses dalokat játszottam a garázsban, amiket hallás után tanultam meg. A hangerő nem okozott problémát, mivel a falu szélén laktunk. Egy évre rá májusban épp a Rocket Queen című dalt nyomtam, amikor két pasas megállt a kapunknál. Az egyikük Szőke Erik volt. Ekkoriban ő már huszonhét-huszonnyolc éves volt, én még alig tizenöt. Mondta, hogy gyakran hallanak gitározni, és hogy épp gitárost keresnek a zenekarukba, így meghívtak egy próbára. Erik dobon játszott, a próbahelyiségben pedig megismerkedtem a basszusgitárossal, Gajdošík Róberttel. Robi megmutatta, hogy kell bluest játszani, majd feladatul kaptam néhány Hobo Blues Band-szám megtanulását. Hetente egy-két alkalommal találkoztunk, hamarosan egy komplett Hobo Blues Band repertoárunk lett. Ekkor még Erik és Robi énekeltek, mert az én hangom a korom miatt még változóban volt. A becenevem sokáig – nem meglepő módon – ’Kiskorú’ volt, mert a legfiatalabb voltam a zenekarban. 2007-ben csatlakozott hozzánk a gitáros Kanás Vlado és a szájharmonikás Múdry Radi. Így öten 2007. július 7-én adtuk az első koncertet egy borászpince előtt Csukamájolaj néven. Ezzel a névvel hat évig működtünk. 2007-től 2008 végéig lejátszottunk kb. hetven koncertet. 2009-2010 körül már a hangom stabil volt, és elkezdtem a próbákra a saját dalaimat is hurcolni. Na meg persze jöttek az Eric Clapton-, B.B. King- és Johnny Winter-feldolgozások, amiket már én énekeltem. Ez idő tájt összeismerkedtünk Sajtos Ferivel, aki a Jazz Blues Jamboree Fesztivált csinálta Érsekújváron, és annyira nagy volt az összhang köztünk, hogy később segítettünk a fesztivál szervezésében. A Csukamájolajból 2012-ben kilépett Erik, Száraz Béla érkezett helyette, szintén a falunkból. Mivel már alig játszottunk Hobo-dalokat, többségben volt az amerikai és az angol bluesrock a műsorunkban, és már csak én énekeltem, eldöntöttük, hogy ideje változtatni a nevünkön. Az igazat megmondva, a Csukamájolaj névvel csakis dél felé mehettünk magyar településekre, mivel nagyon fura volt szlovák városokban megmagyarázni, hogy mit jelent, és hogy kell kiejteni a nevünket. A Kiero Grandét a gitárosunk, Vlado találta ki. Ő szokta csinálni a koncertplakátjainkat, és a mi zenekarunkhoz mindig Kiero Grandét írt Velký Kýr (Nagykér) helyett, mivel onnan származunk. Úgy gondoltuk, hogy ez elég eredeti, szóval ez bizonyult a legjobb választásnak. Ez alatt a név alatt az egyik első koncertünket a Sziget Fesztivál Blues színpadán adtuk, amit Oláh Andor szervezett. Andorral jóban voltunk Sajtos Ferin keresztül, gyakran játszottak az érsekújvári Blues Pubban és a Jazz Blues Jamboree-n.
Jelenleg kik alkotják a csapatot? Megkérlek, mutasd be a tagokat!
Néhány éve Kanás Vlado és Múdry Radi elhagyták az együttest családi okok miatt. 2021-ig trióban játszottunk, Robi, Béla és jómagam. Béla nagyon jó dobos, de átértékelte a Covid-járvány miatti lezárások alatt a dolgokat, és úgy döntött, hogy szünetet tart a zenélésben, amit respektáltunk. Robival ketten maradtunk, jelenleg mi beszélünk csak magyarul a csapatban. Robit nehéz bemutatni, hiszen már annyi éve együtt játszunk, annyi mindenen átmentünk zenében és zenén kívül, hogy szinte lehetetlen megkülönböztetni a kapcsolatunk határait. Ő tanított meg tizenkét ütemű bluest játszani, közösen beutaztuk a környéket, pár száz koncertet együtt lenyomtunk, és fesztivált szerveztünk. A basszusgitár mellett nem veszik el gitáron, zongorán, orgonán és szájharmonikán sem. Több projektben több basszusgitárossal zenéltem már, de senki sem játszik úgy, mint ő. A hangszerének megvan a helye és a mondanivalója, az neki szent, és ez sokat jelent nekem. Nem játszik semmi fölöslegeset, nem slappel, nem szólózik, de amit csinál, az nagyon ott van.
2021 áprilisában csatlakozott hozzánk a dobos Garaj Peter Érsekújvárról. Civil foglalkozása programozó, és szereti a sportot. Petyo – ahogy a szlovákok becézik a Pétereket –, ismerte a zenekarunkat, mivel a 2019-es Heavy Hands albumunk lemezbemutató turnéját a Her Memories zenekarral adtuk, amiben ő dobolt. Tetszett neki a zenénk, és épp nyugodtabb időszakuk volt a Her Memories-szal. A játékstílusa John Bonhaméhez hasonlítható, akit imádok. Nagyon jó fej srác, szerencsénk van, hogy rátaláltunk, amikor szükségünk volt rá. Az első koncertünk vele egy rockverseny volt, amit meg is nyertünk. Tizenöt év után a zenekarban átadhattam a ’Kiskorú’ stafétát, mivel kb. három évvel fiatalabb nálam. Még dolgoznunk kell a bluesspektrumon, de a rock már megvan. Sosem szerettem beskatulyázni a zenét, a tizenkettes bluest már túlléptük az Unorthodox című lemezünkkel, de a szívem még mindig a blues érzékenységéhez húz. Számomra a zenében kell, hogy legyen valami mélyebb érzés, valami értelem, valami, amin az ember gondolkodhat is. Szeretek meglepő fordulatokat csempészni a szövegeimbe, sőt a zenébe is. Szlovákiában sajnos zeneileg nem eléggé művelt a hallgatóság. Ha azt hallják, hogy bluest játszunk, akkor mindjárt valami lassú, unalmas zenére gondolnak, ami elszomorító, hiszen annyi minden fér a rock és a blues ötvözetébe, hogy az valami varázslatos. A negyedik tag, Hlaváč Pavol 2021 novemberében lépett be a bandába. Civilben szintén programozó, imád futni és kerékpározni, ott van minden maratonon. Pali egy hirdetésre jelentkezett, amelyben orgonistát kerestem az együttesbe. Zongorázni tanult, korábban játszott már blueszenekarban. Nagyon jó füle van, amit hall, azt letudja játszani szinte azonnal. Az orgonánál még nincs annyira otthon, mert azt hallgatni és ismerni kell, hogy természetesen hangozzon, de nagyot emelt a zenekar hangzásán, amióta csatlakozott hozzánk.
Ami engem illet, a civil életben reaktorfizikus vagyok a Szlovák Atomerőműveknél. Jelenleg négy zenekarban játszom, többnyire bluesokat. Szerencsére a munkám mellett van elég időm a zenével foglalkozni, és a nagyon megértő barátnőm tolerálja a projektjeimet.
Egyik hátránya a mostani felállásunknak, hogy mindenki máshol lakik. Petyo és én Pozsonyban élünk, Robi új családjával Tarányban, Pali pedig Strážske városában.
Eddig két stúdiólemezetek jelent meg, az Unorthodox és a Heavy Hands. Milyen visszajelzéseket kaptatok róluk?
Hihetetlen öröm tudni, hogy valahol a világban éldegéli életét pár száz lemezünk. Volt olyan eset, hogy koncert után odajött hozzám egy ember vásárolni még egy példányt ugyanabból az albumból, amit pár éve vett, mivel rongyosra hallgatta már a régit. Nem nagyon hihető, de mi örültünk ennek. Még mindig játszunk számokat a régi lemezekről is, így látjuk, hogy a dalok most is működnek a közönségnél. Amelyek nem annyira sikeresek, azokat lassan kihagyjuk, helyettük jönnek újak. A Heavy Hands kapcsán kaptunk pár nagyon szép beszámolót, amit nem is vártunk. Személyesen én az a típus vagyok, aki nem szereti hallgatni a saját zenéjét.
A júniusban kiadott Doomsday Session című lemezeteket élőben, színpadon, elhúzott függöny mögött rögzítettétek. Az akusztika miatt volt ez így, vagy van benne valami szimbolika is?
Ez remek példája annak, hogy nem a művész dolga a saját művét megítélni, hanem a kívülállóké. Korábban nem gondoltam bele a behúzott függöny szimbolikájába, de nagyon tetszik ez a szempont. Néhány éve haverokkal a nagykéri kultúrház színpadán minden karácsony után szervezünk egy kis baráti bulit behúzott függönyök mögött, Christmas Meraw néven, annak is megvan a saját története. A nézők ott vannak fent velünk, a zenészekkel, és így intimebb a kapcsolat és az élmény is. A próbahelyiségünk szó szerint ott van a színpad alatt, a kultúrház pincéjében, szóval lehet mondani, hogy ez a „ground zero”, ez az otthonunk. A hanganyagot itt rögzítettük, a legjobb mikrofonokkal, amikhez hozzáfértünk. A két kamerás srác volt csakis a nézőnk. Az egész audio-videófelvételt azért csináltuk, hogy megörökítsünk egy „képet” arról, hogyan játszottunk abban a pillanatban. Kiválasztottunk néhány számot az első két albumról és pár újat is. 2016, illetve 2019 óta sokat fejlődtünk zenészként, ahogy a dalok is értek. Máshogyan énekelek, más a dobos, van billentyűsünk. Úgy gondoltuk, hogy kár volna, ha a közönségünk nem hallaná azt, ami a próbákon folyik. Az utóbbi két év megtanított nekünk sok mindent a mulandóságról, ezért úgy döntöttünk, hogy mikor, ha nem most. A keverés és a mastering kapcsán írtam az Egyesült Államokba Greg Gordonnak, aki korábban több kedvenc zenekarommal dolgozott (pl. Rival Sons, Triggerfinger, Greta van Fleet stb.), hogy nem volna-e hajlandó segíteni egy ismeretlen kis bandának Szlovákiából. Nagy meglepetésemre igent mondott. Szlovákiában nem ismerek senkit, aki hasonló zenét játszana, mint mi, vagy aki olyan masteringet csinálna, amilyet elképzelek. Greg egy nagyszerű, nagyon kedves ember, hihetetlen tapasztalattal. A szlovák stúdiókban valahogy mások az emberek.
Mennyire változott a zenekar arculata a korábbiakhoz képest?
Korábban több feldolgozást játszottunk, többnyire Eric Clapton, B.B. King és Jimi Hendrix dalaival volt tele a repertoár, de eljött az az idő, amikor eldöntöttük, hogy nem akarunk egy újabb blues cover band lenni, és én személyesen úgy éreztem, hogy vannak dolgok, amiket a zenében ki akarok fejteni. Lassan, de biztosan a saját számok kiszorították a feldolgozásokat a műsorunkból, így jelenlegi repertoárunk kizárólag saját dalokból áll. Az új nóták rockosabbak, de a közeljövőben szeretnék néhány új bluesdalt is játszani.(Folytatjuk)
hoati
A Blues Blast Music Awards díjazottjai
2022-09-17 | hír
Szeptember 14-én nyilvánosságra hozták a 15. Blues Blast Music Awards győzteseinek névsorát. A jelöltek listáját a Blues Blast Magazine munkatársai, zenekritikusok, rádiós műsorvezetők, fesztiválszervezők, szórakozóhelyek tulajdonosai és egyéb zeneipari szakemberek állították össze. A szavazásra mindazok jogosultak voltak, akik feliratkoztak a több mint 90 országból több mint 42000 feliratkozóval rendelkező online bluesmagazin hírlevelére.
A díjazottak:
Contemporary Blues Album
Christone ’Kingfish’ Ingram - 662
Traditional Blues Album
Sue Foley - Pinky’s Blues
Soul Blues Album
Sugaray Rayford - In Too Deep
Rock Blues Album
Eric Gales - Crown
Acoustic Blues Album
Catfish Keith - Land Of The Sky
Live Blues Album
The James Harman Band - Sparks Flying Live In 1992
Historical Or Vintage Recording
Bob Corritore & Friends - Down Home Blues Revue
New Artist Debut Album
Memphissippi Sounds - Welcome To The Land
Blues Band
Tommy Castro & The Painkillers
Male Blues Artist
Christone ’Kingfish’ Ingram
Female Blues Artist
Beth Hart
Sean Costello Rising Star Award
Memphissippi Sounds
Producer
Mike Zito
Electric Guitar
Christone ’Kingfish’ Ingram
Acoustic Guitar
Catfish Keith
Slide Guitar
Derek Trucks
Bass Guitar
Danielle Nicole
Keyboards
Victor Wainwright
Drums
Cedric Burnside
Harmonica
Jason Ricci
Horn
Vanessa Collier
Vocals
Beth Hart
hoati
A díjazottak:
Contemporary Blues Album
Christone ’Kingfish’ Ingram - 662
Traditional Blues Album
Sue Foley - Pinky’s Blues
Soul Blues Album
Sugaray Rayford - In Too Deep
Rock Blues Album
Eric Gales - Crown
Acoustic Blues Album
Catfish Keith - Land Of The Sky
Live Blues Album
The James Harman Band - Sparks Flying Live In 1992
Historical Or Vintage Recording
Bob Corritore & Friends - Down Home Blues Revue
New Artist Debut Album
Memphissippi Sounds - Welcome To The Land
Blues Band
Tommy Castro & The Painkillers
Male Blues Artist
Christone ’Kingfish’ Ingram
Female Blues Artist
Beth Hart
Sean Costello Rising Star Award
Memphissippi Sounds
Producer
Mike Zito
Electric Guitar
Christone ’Kingfish’ Ingram
Acoustic Guitar
Catfish Keith
Slide Guitar
Derek Trucks
Bass Guitar
Danielle Nicole
Keyboards
Victor Wainwright
Drums
Cedric Burnside
Harmonica
Jason Ricci
Horn
Vanessa Collier
Vocals
Beth Hart
hoati
Kisfilm a (Blue)Stone & Friends ft. Hobo és Ferenczi György koncertjéről
2022-09-15 | hír
Augusztus 23-án a Bluestone zenekar fúvós szekcióval kiegészülve, Hobo és Ferenczi György vendégszereplésével koncertet adott a Kobuci Kertben. Két dalról, a Mannish Boy-ról és a Közép-európai Hobo Bluesról filmfelvétel készült, a premierre a napokban került sor. A filmet Asztalos Levente készítette, aki évtizedek óta rajong a mozgóképek világáért, ő rendezte a Mulató Aztékok Szabad tér című klipjét, de részt vett a Gringo Sztár Pálinka Sunrise és az Európa Kiadó Így vonulunk be klipjeinek készítésében is. Asztalos a privát életben egy reklámügynökségeket magába foglaló cégcsoport társtulajdonosa és ügyvezetője, illetve Fårö néven elektronikus zenei producer, eddig két lemeze jelent meg, az Ernst és az Andra.
hoati
hoati
Buddy Guy – négy év után új lemez
2022-09-13 | hír
Buddy Guy, napjaink egyik legnagyobb bluesmuzsikusa négy év után új lemezzel jelentkezik. A The Blues Don't Lie című album szeptember 30-án jelenik meg, napra pontosan hatvanöt évvel azután, hogy Buddy 1957-ben a louisianai Baton Rouge-ból egy vonaton megérkezett Chicagóba, csupán a ruháival és a gitárjával a hátán. Az RCA Records gondozásában megjelenő lemezről már két single nyilvánosságra került: a Gunsmoke Blues a négyszeres Grammy-díjas Americana előadó, Jason Isbell, míg a We Go Back Mavis Staples közreműködésével került rögzítésre. Ez utóbbi nóta a jó és rossz napokról szól, amikor, ahogy a dal mondja, „a blues mindenhol ott volt”. A tizenhat számot tartalmazó album producere Tom Hambridge, vendégzenészként közreműködött rajta Elvis Costello, James Taylor és Bobby Rush is.
hoatiTizedik évadba lép a Blues Session koncertsorozat
2022-09-10 | koncertajánló
Jövő héten immár tizedik évadát kezdi meg a Blues Session koncertsorozat a Budapest VIII. kerületben található Muzikum Klub & Bisztróban.
Tervezett koncertek:
szeptember 16. - Hobo évadnyitó klubkoncert
szeptember 29. - Garda-Benkő Duó Holdpillangó lemezbemutató feat. Benkő Máté
október 07. - Hobo klubest
október 13. - Ripoff Raskolnikov Band
október 27. - Fekete Jenő és barátai
október 28. - Hobo klubest
november 05. - Message To Hendrix
november 10. - Jazztelen
november 11. - Blues B.R.Others Show
november 12. - Bluestone & The Horn Section
november 18. - Hobo klubest
november 25. - Jumping Matt & His Combo
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei:
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: https://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Tervezett koncertek:
szeptember 16. - Hobo évadnyitó klubkoncert
szeptember 29. - Garda-Benkő Duó Holdpillangó lemezbemutató feat. Benkő Máté
október 07. - Hobo klubest
október 13. - Ripoff Raskolnikov Band
október 27. - Fekete Jenő és barátai
október 28. - Hobo klubest
november 05. - Message To Hendrix
november 10. - Jazztelen
november 11. - Blues B.R.Others Show
november 12. - Bluestone & The Horn Section
november 18. - Hobo klubest
november 25. - Jumping Matt & His Combo
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei:
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: https://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Crazy Daisy Jug Band – 15 éves jubileumi koncert
2022-09-06 | koncertajánló
Magyarország talán egyetlen prosperáló jug-zenekara, a Crazy Daisy Jug Band 2007-ben alakult Sopronban. A zeneileg széles spektrumú műsorukban fellelhetők a folk-, ragtime-, country-, Mississippi-delta és Chicago blues, jazz- és rockelemek, dalok az 1930-as évektől napjainkig. 2011-ben elnyerték a Legjobb Zenekar címet az első Kecskeméti Utcazene Fesztiválon, 2019-ben pedig különdíjasok lettek a Szegedi Utcazene Fesztiválon. Rengeteg feldolgozás mellett saját szerzeményeket is játszanak, melyeket Pénzel Péter gitáros-énekes komponál. Különlegessége a hattagú együttesnek az egyedi hangzás, amit olyan jellegzetes jug bandes hangszerekkel érnek el, mint a jug (demizson, üveg), kazoo, lavórbőgő (washtub), mosódeszka, szájharmonika és más, saját készítésű hangszerek. Utcák, terek, kocsmák, klubok, fesztiválok gyakori vendége a CDJB – igazi utazó, hangulatteremtő és kalandszerető zenekar. A Crazy Daisy Jug Band szeptember 17-én a soproni Búgócsigában vendégfellépők közreműködésével ünnepli fennállása 15 éves évfordulóját.
A zenekar tagjai:
Pénzel Péter - ének, gitár, kazoo
Szommer Gabriella - ének, vokál
Tujmer Zoltán - jug, lábdob, lábcín
Schneider Gábor - lavórbőgő
Kádár Tibor - zongora
Dobránsky Péter - szájharmonika
Közreműködő vendégek:
Dervalics Renáta - ének, vokál
Barta Veronika - vokál
Rechner Balázs - szájharmonika
Cini - banjo
hoati
A zenekar tagjai:
Pénzel Péter - ének, gitár, kazoo
Szommer Gabriella - ének, vokál
Tujmer Zoltán - jug, lábdob, lábcín
Schneider Gábor - lavórbőgő
Kádár Tibor - zongora
Dobránsky Péter - szájharmonika
Közreműködő vendégek:
Dervalics Renáta - ének, vokál
Barta Veronika - vokál
Rechner Balázs - szájharmonika
Cini - banjo
hoati
Arthur ’Big Boy’ Crudup: That’s All Right (Mama) - The Fire Sessions
2022-09-01 | kritika
Arthur ’Big Boy’ Crudup (1905–1974) harminckét évesen vett először gitárt a kezébe. Chicagóba 1939-ben költözött, sokáig egy faládában lakott, és az utcán játszott borravalóért. Az áttörés 1941-ben következett be a számára, amikor Lester Melrose zenélni hallotta, és meghívta egy partira Tampa Red otthonába, ahol Big Bill Broonzy, Lonnie Johnson és Lil Green is jelen volt. A fellépés olyan jól sikerült, hogy Melrose szerződtette az RCA Victor lemezkiadóhoz. Az elkövetkező években több tucat dalt vett fel az RCA kötelékében, közülük a Rock Me Mama, a Who's Been Foolin' You, a Keep Your Arms Around Me, a So Glad You're Mine, az Ethel Mae és az I’m Gonna Dig Myself slágerlistásak lettek. A That’s All Right (Mama) című szerzeményt 1946-ban játszotta lemezre, ez azonban csak 1954-ben Elvis Presley feldolgozása által vált széles körben ismertté. A blueszene halhatatlanjai közé 1994-ben beválasztott Crudup üzleti érzék hiányában rossz szerződéseket kötött, így a dalai után járó jogdíjak nagy része a lemezkiadókhoz került. Emiatt csalódottá vált, és az ötvenes évek közepén hátat fordított a zenélésnek. Visszatérésére 1962-ben került sor: Bobby Robinson, a Fire Records tulajdonosa megkereste virginiai otthonában, hogy saját feltételei szerint készítsen lemezt. A Mean Ole Frisco című LP-re klasszikus nótáinak újra felvett, zeneileg az eredetiekkel egyenrangú változatai kerültek, amik profitáltak a felvételi technika fejlődéséből és a művészileg szabad légkörből. A New York-ban egyetlen este leforgása alatt rögzített dalok jól érzékeltetik Arthur ’Big Boy’ Crudup tehetségét és autodidakta módon megszerzett kvalitását, ezért sokan a pályafutása legjobb felvételeinek tartják őket. A Sunset Blvd Recordsnak köszönhetően első alkalommal a teljes Fire Records Session kiadásra került CD-n. A kiadvány plusz kilenc, az eredeti lemezen nem hallható szerzeményt tartalmaz.Sunset Blvd Records, 2022
hoati
